Rész

 1  1|              a visszhangot? Pedig ha Dönci mondja, hát bizonyosan,
 2  1|             az egész világ nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már nem egészen
 3  1|           világ nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már nem egészen fiatal
 4  1|               Vilma: Maga az a híres Dönci, akit az egész Budapest
 5  1|              egész Budapest ismer?~ ~Dönci: Én vagyok, teljes életnagyságban.~ ~
 6  1|            nagyon nevezetes ember!~ ~Dönci: Meghiszem azt! Ha Sándor
 7  1|             magát választanák meg.~ ~Dönci: A méltóságos asszony is
 8  1|            is magára szavaznék. Első Dönci, - ez nagyon csinosan hangzanak...~ ~
 9  1|              csinosan hangzanak...~ ~Dönci: Ha annyira szeret, hát
10  1|           valamit...~ ~Vilma: Mit?~ ~Dönci: A jövő szerdán jöjjön el
11  1|             teára...~ ~Vilma: Kedves Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban
12  1|          tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen félre, méltóságos
13  1| legényemberekhez járnak el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez
14  1|             szolgálatkész Döncire?~ ~Dönci (nevet): Rám? Én nem az
15  1|              bókokat mond nekem...~ ~Dönci: Hja, én már ilyen vagyok.~ ~
16  1|      általános mozgolódás elszakítja Dönci urat a méltóságos asszonytól.