Rész

 1  1|       borult az ura nyakába, a szemét lehunyta, majd hizelkedve
 2  1|      diák módjára sütötte le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~
 3  1|    mégis zavartan sütötte le a szemét... Már-már érezte, hogy
 4  1|      babát, amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... Itt van
 5  1|      izgatottan hajlongott s a szemét lesütve, szinte leányos
 6  1|            Vilma fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte a
 7  1|  örökre eltűnt, mikor az ura a szemét lehunyta: Budapesten egy
 8  1|    Lehmanné rajta felejtette a szemét... És önkéntelenül, szinte
 9  1|        rövidlátó, összehúzza a szemét, hogy az urát a sokaságban
10  1|        a két asszony az egymás szemét... mi ne legyünk ilyen banálisak,
11  1| foglalt az egyik bőrszéken. És szemét merően a hugára szegezve,
12  1|       kéz ingerkedve befogta a szemét.~ ~- Halljuk, eltalálja-e,
13  1|      De akárhogy volt, a Honti szemét elborították a könnyek,
14  3|         Az öreg úr lesütötte a szemét.~ ~- Bocsásson meg, de valaha