Rész

  1  1|               adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé fordulva
  2  1|                   44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé fordulva előzékenyen
  3  1|             lakosztályban. Vilma bámulva és megbűvölve nézett körül:
  4  1|           világos selyemfüggönyök, réz - és mahagóni-butorok, ezer drágamívü,
  5  1|           álmodik, drágám, mindez komoly és gyönyörü valóság... És ha
  6  1|            komoly és gyönyörü valóság... És ha valaki hálás lehet ezért
  7  1|             szívem, amikor itt látlak... És még akadhatnak ostobák,
  8  1|            végigsimogatta a férfi arcát. És így suttogta:~ ~- Gyerek
  9  1|             belekarolt az urába s egy jó és szerény kis feleség aggodalmával
 10  1|     takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül, a szabókkal, fehérnemü-boltosokkal,
 11  1|              sötétjében... Akkor az okos és józan Vilmát egy pillanatra
 12  1|                   Igérem, hogy mindig jó és hűséges felesége fogok lenni...~ ~
 13  1|                 Tíz perccel később Honti és a felesége megjelentek a
 14  1|               már bevezették a gőzfütést és a telefont... De csak a
 15  1|             ülnek... Költők ma is vannak és sohase is fognak kihalni,
 16  1|             kihalni, amíg virág, csillag és asszony lesz a világon...
 17  1|       végigsimogatta hófehér fürtjeit... És egy öreg úr, az isztriai
 18  1|             szeretné... Büszke vagyok... és mégis valami nagy fájdalom
 19  1|                  végigomlott a vállán... És míg a férfi, a boldogságtól
 20  1|                  fölött az asszony forró és reszkető testét, a pajkosan,
 21  1|                 Ne bántson, ha szeretnek és dédelgetnek... s csak arra
 22  1|                  közé fogta az ura arcát és sokáig komolyan nézett a
 23  1|           oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon
 24  1|            tízszer egymásután ismételte. És félóra mulva a bank összes
 25  1|              rossz nyelvek, tisztességes és szimpátikus fiu...~ ~Per
 26  1|                 a bankban eddig a kedves és mulatságos clown szerepét
 27  1|                 példányképe volt a nemes és tiszteletet parancsoló nőiességnek...
 28  1|                 a jelleme egy férfié...” És elhiheti, hogy boldog voltam,
 29  1|                egy kis emberismeretem... És ha jó szemre van szükségem,
 30  1|        komornyiknak, aki konyakot hozott és begördítette a dohányzóasztalkát -
 31  1|               álomvilágába... Oly furcsa és valószinűtlen is volt, ami
 32  1|               vezérigazgató, akitől élet és halál, karriér és elzüllés
 33  1|            akitől élet és halál, karriér és elzüllés függött, a saját
 34  1|                  légy egy kissé udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~
 35  1|              volt a Vilma minden jókedve és pajkossága: a derék fiu
 36  1|                lett, minél barátságosabb és fesztelenebb hangon beszélt
 37  1|                  Honti fölemelte poharát és maga is meghatva kissé a
 38  1|                Mától fogva tegezni fogsz és ezzel vége...~ ~Félix odaütötte
 39  1|         cigaretta kitünően illik az édes és huncut arcodhoz. S ha méltóztatol
 40  1|               könnyei is kicsordultak... És mámorosan, a meggyőződés
 41  1|                 lesz, melyet a fegyencek és egyéb gonosztévők gyermekei
 42  1|                   ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak.
 43  1|              lihegve dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~- Optimista
 44  1|         mosolyogva, égő arccal, szépsége és ifjúsága egész tündöklő
 45  1|        pillantással nézte a feleségét... És egyszerre úgy érezte, hogy
 46  1|         fénylenek jobban, itt áll előtte és szeretettel reája néz...
 47  1|                 szeretettel reája néz... És Csipkerózsika, a mesebeli
 48  1|                       Az inas visszatért és jelentette, hogy a kocsi
 49  1|                  is fölvette a kabátját. És a kocsi gyors galoppban
 50  1| ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a jó viszonyt.~ ~A báró
 51  1|                 mindennapi látnivaló?... És lássa, méltóságos asszony,
 52  1|                 tudta őrizni a nyugalmát és a felsőségét és most mégis
 53  1|                nyugalmát és a felsőségét és most mégis zavartan sütötte
 54  1|           kérdezte:~ ~- Nagyon boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan
 55  1|                 eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt, most bátran
 56  1|                  úr... Az uram a legjobb és a legderekabb ember az egész
 57  1|                   Mikor a fekete kávéval és konyakkal végeztek s Honti,
 58  1|                     Tehát a fiatal ember és a vén ember közt szerelem
 59  1|              lényeges a különbség...~ ~- És pedig?~ ~- A fiatal ember,
 60  1|                 érzi, hogy az élete üres és unalmas... Az utcán tavaszi
 61  1|            szenvedélyesen reája borul... És az utcán, a klubjában, sőt
 62  1|                  fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, a vagyonát,
 63  1|              hogy: eljövök hozzád...~ ~- És az öreg ember? Azt már ezek
 64  1|                bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen azoknak se, akik
 65  1|               fővel képviselik az erényt és a józanságot... A tiszteletreméltó
 66  1|                zsúrlovag... Finom, elmés és kedves úriember, akiben
 67  1|              akik selyemcipőket hordanak és húszforintos angol parfume-öt
 68  1|          asszonyokat gardiroztam a jégre és a cukrászdába, este a házibálokon
 69  1|                  belőle a temperamentuma és a fiatalsága... Bolondos,
 70  1|          fiatalsága... Bolondos, jókedvü és szellemes teremtés volt,
 71  1|               Dehogy is felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “Miért mennék?” - “
 72  1|                 légyottot adott neked... És most nem akarsz elmenni
 73  1|                tesz bennünket boldogokká és büszkékké, hanem az a tudat,
 74  1|         Szentgróthy furfangos lelkébe... És a mig szendén, bájos mosollyal
 75  1|         elbolondítani, nem pedig felnőtt és épeszü asszonyokat...~ ~
 76  1|                  épeszü asszonyokat...~ ~És lekötelező szeretetreméltósággal
 77  1|                 a vezérigazgató kocsiját és lovait, mély meghajlással
 78  1|                  úr, remélem nagyon jól? És a felesége, meg az aranyos
 79  1|           kellene, hogy beteg légy. Igy, és most csukd be a kocsi ajtaját...
 80  1|         szívesebben mennék veled a jégre és a cukrászdába, mint hogy
 81  1|                 különben fölmegyek érted és lehozlak...~ ~Honti kezet
 82  1|               távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük
 83  1|           ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az inas előkelő egyenruhájára,
 84  1|            karcsu termetének körvonalai. És a kalapjukat levéve, mély
 85  1|        nyakkendőket? Jár-e sokat bálokba és színházba?~ ~És nem várva
 86  1|                  bálokba és színházba?~ ~És nem várva meg kérdéseire
 87  1|               kacérsággal folytatta:~ ~- És most kibe szerelmes, ha
 88  1|                hogy szechelmes legyen... És ha volnék is, ki töchődnék
 89  1|                 tünt föl: Sedenich Zsófi és Zimonyi Karolin, a bank
 90  1|           egykori kollégái szemei a hála és megindulás könnyeivel teltek
 91  1|             eltrécseltek mindenféle okos és oktalan dolgok felől. Amikor
 92  1|          végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat, aztán ülj le
 93  1|                  leány s ugyanannyi szép és kokett asszonyka sürgött-forgott,
 94  1|                 hófehér jégbirodalmon... És az asszonyi szépség e viruló
 95  1|            szemmel nézett körül a lármás és sürgölődő sokaságban. A
 96  1|               hazám mellett maradok...~ ~És körülnézve a sokaságban,
 97  1|                 legérdekesebb asszony... És ezt annál szívesebben konstatálom,
 98  1|                  udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba a kis
 99  1|              különben megtépázlak...~ ~- És te nem jösz velünk, kis
100  1|                 aki Kegyeddel szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~
101  1|                  vette, hogy engem hiúvá és elbizakodottá tesz... Ha
102  1|                 egy kissé, hogy mi lehet és mi nem lehet... Az olyan
103  1|                  Kegyed sugárzó okossága és egészsége, ebből lehetne
104  1|          egészsége, ebből lehetne boldog és harmónikus házasság?...
105  1|                  fogja, ezt én mondom... És hogy szerelem nélkül aligha
106  1|                még egyszer visszafordult és csöndes hangon mondta:~ ~-
107  1|            asszony arca ijesztően sápadt és szemében egy gyémántos könnycsepp
108  1|             hívta meg házához a barátait és az ismerőseit. Majdnem minden
109  1|                aki szerette a társaságot és a jókedvet, nem igen haragudott
110  1|               elég ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?... Ha
111  1|               emlékeznék arra, ami közte és Vilma közt történt. A vacsora
112  1|             házak kulisszái mögé lásson. És Szentgróthy, látva a hatást,
113  1|                   annyi kedves, bolondos és érdekfeszítő pletykával
114  1|                 pajkosság, amit előad... És milyen bájos az izgatottságtól
115  1|    kótaforgatásban a segítségére legyen. És amíg a házigazda gyanútlanul
116  1|            kalandorok, az aszfaltlovagok és a neuraszténikusok közé...~ ~
117  1|           szobaleányt, aki az ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta...
118  1|               Vilma fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte a férjét,
119  1|            gyengeséggel hajolt föléje... És nem reagálva a kedveskedésre,
120  1|                  a fiatal asszony rózsás és forróságtól izzó arcát.~ ~-
121  1|                  Szentgróthy gróf művelt és komoly ember, aki szívéből
122  1|                   Ez az egész, szívem... és emiatt ugyan nincs rá okod,
123  1|         különbözik az eddigi élete gőgös és raffinált asszonyaitól.
124  1|              szíve imádattal, részvéttel és gyöngédséggel telt meg...
125  1|                nekem tökéletesen elég... És őszintén szólva, jobban
126  1|         örömsikoltva ugrott a nyakába... És körülnézve a jólét, a megelégedés,
127  1|                egészen közel a felhőkhöz és a jó Istenhez. A lakással
128  1|                  hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta,
129  1|                  nézett körül a habverők és a palacsintasütők között.~ ~
130  1|             rajta felejtette a szemét... És önkéntelenül, szinte nem
131  1|             életemben se láttam bájosabb és kivánatosabb teremtést...~ ~
132  1|                mosoly eltűnt az arcáról. És halkan, fátyolos szemmel
133  1|                azt nagyon is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott
134  1|                 csókolt az édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, most
135  1|                                  Az első és a második.~ ~Honti vezérigazgatóék
136  1|            egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk hagyományait
137  1|                  frisseséggel mulattatta és kényeztette a vendégeit.
138  1|                  tanulták meg a jó modor és a kifogástalan előkelőség
139  1|              bundáikat levetik, már száz és száz vendég sürög a márványfoyerben
140  1|                  sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok káprázatos
141  1|           Tauberné, a jótékonyság kedves és ezüstszürke nemtője, örömrepesve
142  1|                 maga mindenkit jókedvüvé és mámorossá tesz, akivel az
143  1|                föl, délután a kaszinóban és a zsúrokon látható, később
144  1|              legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből
145  1|           hűséges, szolgálatkész, hódoló és alázatos Döncijéhez. Tessék
146  1|           méltóságos asszony...~ ~Vilma: És a férjek nem féltékenyek
147  1|               féltékenyek erre a hűséges és szolgálatkész Döncire?~ ~
148  1|              buffetből kihallatszó tompa és zavaros lárma. Vilma, aki
149  1|               szorítsuk meg egymás kezét és legyünk jó barátnők... Hiszen
150  1|             vagyok bevallani, hogy bájos és elragadó kis teremtés...
151  1|            köszönhetem, hogy most szabad és független vagyok... Azt
152  1|                teszi a szegény Hontit... és én szívemből kívánom neki,
153  1|                  ért s mindenki a buffet és a táncterem felé siet. A
154  1|                    Honti, ne ijedjen meg és ne haragudjék rám. Ami történt,
155  1|               viselt, némileg ünnepiessé és szertartásossá tette s ruhájának
156  1|               komoly keretet adott elmés és fiatalos jellegü arcának.
157  1|                az aranycirádás teremben. És a nagy, az általános, a
158  1|         egyszerre meghódították a termet és a karzatot egyaránt: s egy-egy
159  1|                  hasonlata után újra más és más témára szökött át, mindig
160  1|                bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, még egyre
161  1|             fokozva a hatást, mely elmés és felsőbbséges szavai után
162  1|               egész termet betöltötte.~ ~És miközben száz és száz tenyér
163  1|           betöltötte.~ ~És miközben száz és száz tenyér mozdult meg,
164  1|                 az életében szerepeltek! És önkénytelenül a férjével
165  1|            parancsolás az élethivatásuk. És amíg a kis leány kiváncsi
166  1|                  belopta magát a lelkébe és a fantáziájába...~ ~Az ülés
167  1|          méltóságos asszony annak rendje és módja szerint beleszeretett
168  1|          kénytelen volt elutazni Párisba és Berlinbe, hogy az intézet
169  1|          esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára rágyujtott,
170  1|                  de mikor Honti átölelte és megcsókolta, újra megrázta
171  1|               magányban?...~ ~- Magának? És miféle rossz gondolatai
172  1|                        Az asszony fénylő és érzékenyült pillantással
173  1|                sok egyedüllét megdöbbent és kiforgat magamból... Úgy
174  1|                   mikor rosszat álmodtam és hirtelen felébredtem a sötétben...
175  1|                 hogy itt volna mellettem és a kezemet fogná...~ ~Honti
176  1|             magával, mint hogy számokkal és levelekkel bajlódjam...
177  1|                 bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~
178  1|                  Drágám, maradjon itthon és nem bánja meg... Egy vallomással
179  1|                  úgy érdekli, mint engem és amit nem akarok elhallgatni
180  1|               algiri tisztek, s a büszke és szerelmes gróf kisasszonyok
181  1|                  bakfisleány, ő, a józan és gúnyolódó Lehmann Vilma?...
182  1|                miközben az ajkain lenéző és fitymáló mosolygás jelent
183  1|                 az eszében. Amilyen okos és furfangos teremtés volt,
184  1|                eltávolodik attól a bájos és ügyes kis strébertől, akinek
185  1|                 eddig önmagát ismerte... És amíg a keze idegesen babrált
186  1|         gondviselésnek, hogy ilyen hires és előkelő férfiúval csalhatja
187  1|              imponált neki; de a nyugodt és ragyogó elmésség, mely ennek
188  1|             nizzai asszonyok léhaságáról és toalettjeiről, öntudatlanul
189  1|                megfelejtkezett miatta... És akárhogyan is küzködött
190  1|              védelmezné meg a csábítások és a kisértések ellen?... Hiszen
191  1|              volt vele, hogy csak a hála és a becsülés az a kapocs,
192  1|               kapocs, mely ehhez a derék és gyönge emberhez fűzi...
193  1|                  gyönge emberhez fűzi... És amint most a multján és
194  1|                  És amint most a multján és a jövőjén végiggondolt,
195  1|             mosoly, a vonásai komolyakká és dacosokká lettek s halkan
196  1|                  magában:~ ~- Egészséges és fiatal vagyok, miért ne
197  1|                az életem csupa szenvedés és lemondás legyen...~ ~Eloltotta
198  1|                       Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de az
199  1|                    Kis Vilmám, legyen jó és látogasson meg egyszer...
200  1|                  semmise történt több... És az okos, a hideg Vilma,
201  1|           gondolat, hogy ennek a nyugodt és elmésségtől ragyogó embernek
202  1|            fejezte ki neki fáradhatatlan és sikeres működéseért, egyszerre
203  1|                regényt, - aztán fürödjék és pihenjen vagy öt-hat héten
204  1|                 hogy vele utazzék...~ ~- És miért tiltja meg?~ ~Pázmán
205  1|                  hogy félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa
206  1|            kikészített egy csomó ujságot és regényt, s kényelmesen elhelyezkedve
207  1|             menni...~ ~Az inas meghajolt és távozott, Vilma pedig megkezdte
208  1|                  az összes nemes hölgyek és bárónék!... Csopaki Kurczné
209  1|              bárónék!... Csopaki Kurczné és a két leánya látszólag előkelően
210  1|                illetlenül viselkedett, - és mégis: most egyszerre azt
211  1|        megsértett valakit, aki az ő okos és józan lelkében az álmokat,
212  1|                  leült az íróasztala elé és levelet írt... Ezt írta:~ ~“
213  1|                     A levelet megcímezte és elküldte, - és nem akadt
214  1|                megcímezte és elküldte, - és nem akadt egy hang, mely
215  1|                  Budán van dolgom...~ ~- És mi dolgod van Budán?~ ~-
216  1|                     Vesd le a köpönyeget és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk,
217  1|              majd levetette a köpönyegét és a kalapját. Ahogy sötétkék
218  1|                 nézte... Csakugyan bájos és gyönyörü asszony volt: arca
219  1|                volt benne valami megkapó és titokzatos vonás, mely leánykorában
220  1|                 ha te ilyen szertartásos és ünnepies vagy...~ ~Félix
221  1|              foglalt az egyik bőrszéken. És szemét merően a hugára szegezve,
222  1|               cselekedni, hanem a gazdag és előkelő kegyelmes úrral...~ ~
223  1|            arccal ugrott föl a helyéből. És nyersen, magánkívül kiáltotta,
224  1|               lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok az egyedüli,
225  1|              rémülettel figyel rád hetek és hónapok óta... Tudod, hogy
226  1|              kicsoda?... Az édesanyád... És az anyák szeme, szegény
227  1|                  mely az alávalóságoktól és piszkosságoktól elválaszt...
228  1|             piszkosságoktól elválaszt... És hidd meg, majdnem elfacsarodik
229  1|                nézett rá.~ ~- Az én okos és józaneszü Vilmám, mint rossz
230  1|         szemeddel, a te erős energiáddal és akaratoddal, a te becsületes
231  1|                   Szeretem azt az embert és boldog akarok lenni: ehhez
232  1|                 hogy csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~
233  1|               kétségbeeséssel mondta ezt és Félix néma meghatottsággal
234  1|           megcsókolta a huga forró kezét és halkan szólott:~ ~- Édes
235  1|                gondolok, hogy én, a léha és könnyelmű fráter, kénytelen
236  1|                föl, mint nálam erősebbre és okosabbra... De ezen túl
237  1|            anyagból vagy, mint a hitvány és haszontalan asszonyok...
238  1|                  asszonyok... Nézz körül és dörzsöld meg a szemedet:
239  1|                méltó a te tisztaságodhoz és becsületességedhez... Szereted
240  1|             becsülésünkre nem érdemes... És becsülheted-e azt, aki egy
241  1|             neked adta, mert csak benned és általad él?... Meg tudnád
242  1|                 tettél...~ ~Elhallgatott és könnyezve tekintett a hugára;
243  1|                 Vilma az asztalra borult és keservesen sírt... Talán
244  1|                 belekarolt a kisérőjébe. És miközben a pályaudvar nagy
245  1|                  igazgatója. Mivel Vilma és Király Félix óvatosan elbújtak
246  1|              késő éjszaka reám vársz?... És még ezt a szegény korhelyt
247  1|                fiam, amiért ilyen kedves és udvarias voltál!... Mondhatom,
248  1|               vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de arra, hogy
249  1|                      Az mindig az időtől és a körülményektől függ, szép
250  1|                  lenne a részemről..~ ~- És miért lenne ma nagyobb impertinencia,
251  1|            kocsiúton még egyszer megállt és bánatosan megrázta a fejét.~ ~-
252  1|                  elfújták a rossz kedvét és az idegességét? Ha tudná,
253  1|                odakuporodott az ölébe... És csöndesen, álmodozva, kissé
254  1|            fülembe, hogy megbocsátasz... És sohase kérdezd, hogy mi
255  1|             tekintett a felesége szemébe és megindúlva rebegte:~ ~-
256  1|                  hogy a te fiatalságodat és jókedvedet mindig itt érzem
257  1|           végtelen hálával tartozik e jó és nemesszívü embernek, aki
258  1|          nemesszívü embernek, aki rangot és poziciót adott neki s hercegi
259  1|               töltse az életét?... Józan és becsületes lénye megundorodott-e
260  1|                  az ura jósága, szerelme és önfeláldozása iránt?...
261  1|          budapesti körutakon, mikor száz és száz csillogó színfolt reszket
262  1|                  napsugárban, a szerelem és az ifjúság gyöngyvirágillatos
263  1|             vette körül a pólyás legényt és a délfranciaországi dadát.
264  1|                  Ugyanaz a kék szeme van és ugyanaz a gyönyörü, pisze
265  1|             fiatal urat a dadája kezéből és miközben a magasba emelte,
266  1|                  titok maradt...~ ~Rubin és Rauch - a cégvezető és a
267  1|             Rubin és Rauch - a cégvezető és a börzei disponens - örömrikoltva
268  1|            legszebb gyerek Budapesten... És míg Hontiné anyai büszkeséggel
269  2|                 a történet, mely harminc és egynéhány évvel ezelőtt
270  2|          szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon járt az esze,
271  2|                 amikor egy bájos, fiatal és előkelő leány annyira belebolondult,
272  2|                   Ön nyugodtan kártyázik és udvarol, de azt eszébe se
273  2|                ostoba rágalom... Piszkos és alávaló rágalom, mint a
274  2|                 fátyolos hölggyel...~ ~- És ha találkozom vele, akkor
275  2|           tartani, hogy valami borzasztó és helyrehozhatatlan őrültséget
276  2|              fogsz tenni?~ ~- Hazamegyek és egyenesen megmutatom neki
277  2|             vajjon csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok
278  2|                 előtt. De az utca kihalt és üres volt és a másodemeleti
279  2|                 utca kihalt és üres volt és a másodemeleti lakás ablakaira
280  2|                olvasod a reggeli lapokat és tőlem kérdezed, hogy mi
281  2|                átmentünk a kaszárnyába - és ekkor, míg a sáros kocsiúton
282  2|                  önzésének, oly frappáns és hűséges tükre, hogy még
283  3|                 alkalma arra, hogy magát és fényes vállalatát kitüntesse.
284  3|                 egy palack jéghideg Moët és Chandon-t...~ ~Ha valaki
285  3|                 hozattam egy palack Moët és Chandont... A vacsora nagyon
286  3|              szomjazik egy kis pezsgőre. És őszintén szólva, abban a
287  3|         kaszinó-tipust ábrázolja, Kovács és Kovácsné pedig a nászutas
288  3|         kifizettem negyvenöt forintot... És mindezt annak a reményében,
289  3|              tokája is megduplázódott... És a hála?... A jóságomért
290  3|                szegény családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~