Rész

 1  1|  daliásan kiegyenesedett s míg a szeme fölragyogott a büszkeségtől,
 2  1|      emberek közé. Hiszen akinek szeme van, az okvetetlen beléd
 3  1|         édes, a jókedvü, az okos szeme mintha érthetően ezt mondta
 4  1|       arccal tekintett a vendége szeme közé... Miért tüntette föl
 5  1|      arca égett a lámpaláztól, a szeme ragyogott, de hősiesen végigénekelte
 6  1|           Vilma nem felelt, de a szeme, meg a ragyogó arca mindent
 7  1|         morzsában megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel
 8  1|   becsületesen tekint a volt ura szeme közé): Honti, ne ijedjen
 9  1| válaszolt a kisleány szavaira: a szeme ott csüngött a redingotos
10  1|     egészen más történt: a Vilma szeme haragosan megvillant, az
11  1|         édesanyád... És az anyák szeme, szegény Vilmám, sohase
12  1|       egyszerre könnybe lábadt a szeme.~ ~- Drága kis anyám, te
13  1|         asszony... Ugyanaz a kék szeme van és ugyanaz a gyönyörü,