Rész

  1  1|              vezérigazgató karján eddig nem ezt a csillogószemü, rózsás
  2  1|             belekarolt a feleségébe, de nem folytathatta a törvényes
  3  1|                  Egészen bizonyos, hogy nem álmodom? - susogta halkan.~ ~
  4  1|                 megindulva szólott:~ ~- Nem álmodik, drágám, mindez
  5  1|                 óra a gyorsvonaton - ez nem csekélység... Én majd diszkrétül
  6  1|               aggodalmával szólott:~ ~- Nem gondolja, hogy túlságosan
  7  1|          megengedik az ilyen fényűzést. Nem szép dolog a dicsekedés,
  8  1| becsületszavamra mondom, hogy abszolute nem tesz nekem szolgálatot vele...
  9  1|       menyasszony huszonöt esztendő óta nem volt Budapesten...~ ~Csak
 10  1|                szobából:~ ~- Még mindig nem szabad?~ ~- De igen, - felelte
 11  1|               aztán beszéd...~ ~Hontiék nem törődve az általános riadallal,
 12  1|                 színházi előadások után nem vágyakozott, vagy a tengerpart
 13  1|         tengerpart magányosságát többre nem becsülte a bizalmas hoteltársaságnál,
 14  1|                 is élnek a földön... De nem kóborolnak többé a várudvarokon,
 15  1|         hizelegjenek... A költők ma már nem viselnek tollas barétot,
 16  1|                a költészetet még mindig nem tartják komoly mesterségnek...
 17  1|                mesterségnek... A költők nem a várablakok alatt pengetik
 18  1|                lesz a világon... Persze nem azokra a költőkre gondolok,
 19  1|                nevüket se ismerik... Ha nem untatom önöket, el fogok
 20  1|                homályában.~ ~A kis vers nem volt valami különös, de
 21  1|          ostobaság, amit mondok, hiszen nem kivánhatom, hogy mindenki
 22  1|           Annyira szeretem, hogy szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~
 23  1|             mondd meg nekem?...~ ~Vilma nem felelt, hanem a két keze
 24  1|                    Annyi bizonyos, hogy nem valami polgári asszony írta;
 25  1|               számára természetesen még nem egzisztálunk, de te, aranyifjúság
 26  1|                Idő: déli egy óra. Virág nem kötelező. A viszontlátásig -
 27  1|                 valami komolyan, akinek nem igen volt tíz forintig terjedő
 28  1|            előtt tekintély egyáltalában nem egzisztált s aki a jó Istent
 29  1|       unokabátyját.~ ~- Fogadjunk, hogy nem tudja, mit nevetek?~ ~-
 30  1|                 kacérkodjék, de én, aki nem vagyok valami fiatal csirke,
 31  1|               szemre van szükségem, hát nem megyek érte a szomszédba...~ ~
 32  1|               Budapesten, ha véletlenül nem arra született volna, hogy
 33  1|               én rágalmaztam be... Csak nem fog talán kuplékat énekelni
 34  1|           cigarettáját meggyújthassa... Nem csoda, hogy az élelmes Félix,
 35  1|                hiszen a te vasárnapodat nem foglalják le az üzleti tárgyalások...~ ~
 36  1|              izlésemre...~ ~A fiatal úr nem fejezhette be a mondatot,
 37  1|               vagyok s a nagy szerencse nem zavarta meg annyira a fejemet,
 38  1|            bizonyos lehetsz benne, hogy nem haragszom meg...~ ~ ~
 39  1|             veled fogok tanácskozni, de nem nyugodtak, amíg végre meg
 40  1|               nyugodtak, amíg végre meg nem igértem, hogy okvetetlenül
 41  1|               az a Zuzmara-bál?~ ~- Hát nem olvastál róla az ujságban?~ ~-
 42  1|                berendezkedéssel egészen nem végzünk, kénytelen vagyok
 43  1|       mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Nem lenne okosabb, ha szépen
 44  1|            estét is? Hiszen tudod, hogy nem kivánkozom semmi mulatság
 45  1|        hiábavaló a habozás... Aztán meg nem is akarom kitenni magamat
 46  1|            világ belémszeressen, hát én nem bánom...~ ~Másnap reggel
 47  1|                össze a kezeit:~ ~- Csak nem akar megint új toaletteket
 48  1|               találta az ebédlőben.~ ~- Nem gondolod, hogy gyanús ez
 49  1|              Oly szép vagy, hogy szinte nem is merlek elvinni az emberek
 50  1|             magától.~ ~- Jézuskám, csak nem akarod tönkretenni a frizurámat?
 51  1|             méltóságos asszony végre is nem állhat meg a lépcsőházban,
 52  1|            borulnék...~ ~A Vilma szemei nem folytathatták tovább ezt
 53  1|                 akik koruknál fogva már nem tartották kötelezőnek magukra,
 54  1|                  hogy szép, ugy-e, hogy nem mindennapi látnivaló?...
 55  1|              mint udvarias háziasszony, nem akarom önöket zavarni a
 56  1|               elmenekülni innen... Csak nem képzeli, hogy mi ketten
 57  1|                 magyarázni a szavaimat. Nem veszi rossz néven, ha egy
 58  1|             hogy most a színházban ül s nem egy köszvényes, öreg gróf
 59  1|                Azt már ezek az érzelmek nem bántják többé?~ ~- Százszor
 60  1|               jó ötvenes, de úgy szemre nem igen látszik többnek negyvennégynél...
 61  1|                tanyájából, hacsak télen nem, amikor mégis elfogja a
 62  1|          zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott meg, hanem kinevetett.
 63  1|               szólt hozzám: Látom, hogy nem tudok magának ellentállani,
 64  1|                a sikeremet valakinek el nem mondhatom... Tudom, hogy
 65  1|                   Sokat nyertem s mivel nem akartam, hogy csúnya játékosnak
 66  1|               reám néz, hol az órára... Nem igen vetettem rá ügyet,
 67  1|           Dehogy is felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “Miért mennék?” - “
 68  1|        légyottot adott neked... És most nem akarsz elmenni a légyottra?” - “
 69  1|                elmenni a légyottra?” - “Nem, kedves bátyám, eszembe
 70  1|                én korombeli férfiak már nem a légyottra kivánkoznak,
 71  1|              légyottot igérjen nekik... Nem a szerelem tesz bennünket
 72  1|                    Ezt a kis történetet nem nekem mondta el, hanem a
 73  1|       diplomatákat lehet elbolondítani, nem pedig felnőtt és épeszü
 74  1|                idejöttél a bankba? Csak nem éreztél megint honvágyat
 75  1|              velem ozsonnálj... Elvégre nem járja, hogy örökké csak
 76  1|                én vagyok... Azt hiszed, nem sokkal szívesebben mennék
 77  1|                  nincs igazuk, de erről nem szabad felvilágosítani őket.~ ~-
 78  1|           felvilágosítani őket.~ ~- Hát nem jösz velem? - kérdezte Vilma
 79  1|             Vilma megrázta a fejét.~ ~- Nem, egy tapodtat sem megyek
 80  1|               nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek, hogy velem
 81  1|            hódolattal köszöntek, mintha nem is az egykori jó pajtásuk
 82  1|              bálokba és színházba?~ ~És nem várva meg kérdéseire a választ,
 83  1|                 most kibe szerelmes, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~A fiatal
 84  1|           nézhetnék...~ ~Cauders László nem válaszolhatott az incselkedésre,
 85  1|             kedves, jó Rubin úr... Csak nem fél talán tőlem, hogy úgy
 86  1|      íróasztalomat, viszontlássam... Ha nem tartottam volna tőle, hogy
 87  1|     vezérigazgató első házassága alatt, nem igen fordult meg a bácsija
 88  1|               így az egyetlen gyermekét nem óhajtotta kitenni a sógornője
 89  1|           Vilmáék előszobáján:~ ~- Jaj, nem késtem el? Az egész úton
 90  1|               amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~- Kis
 91  1|          hugocskám... Akár hiszed, akár nem, te vagy most Budapesten
 92  1|                megtépázlak...~ ~- És te nem jösz velünk, kis anyám? -
 93  1|         kérdezte Klárika megütődve.~ ~- Nem, én ma beállok öreg asszonynak...
 94  1|                 ilyenkor legokosabb, ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika,
 95  1|          folytatja az udvarlást, igazán nem állok jót felőle, hogy a
 96  1|           felőle, hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó gúnnyal
 97  1|                 mondta ezt, de a grófot nem hozta zavarba vele; Szentgróthy
 98  1|              kissé, hogy mi lehet és mi nem lehet... Az olyan erős,
 99  1|                 egyéniség, mint Kegyed, nem szerethet egy olyan férfit,
100  1|                   de az asszony arcáról nem tünt el a gúnyos mosolygás...
101  1|                 második felvonásából... Nem akarok bókot mondani, de
102  1|    szalondarabba... Mi a Kender-utcában nem játszunk drámát, hanem hűséges
103  1|              hiszi a kegyelmes úr, akár nem, Császár Imre még sokkal
104  1|           méltóságos asszony...~ ~Vilma nem sokáig maradt egyedül; Klárika
105  1|               társaságot és a jókedvet, nem igen haragudott a nagy vendégjárásért,
106  1|                megkérdezte az urát:~ ~- Nem lenne már elég ebből a nagy
107  1|                 úr asztalánál...~ ~- Óh nem, egy sokkal kellemesebb
108  1|                 maradjon... Máskülönben nem bír megmaradni egy helyen;
109  1|                szólott:~ ~- Óh, azt már nem hiszem, hogy az ilyen kitünő
110  1|        jókedvvel jött, mintha abszolute nem emlékeznék arra, ami közte
111  1|                 hiszen a Kender-utcában nem igen volt alkalma ahhoz,
112  1|                    Annyi bizonyos, hogy nem valami irigylésreméltó dolog
113  1|             többet is mondok... De most nem lehet, mert az ura még meg
114  1|        gyengeséggel hajolt föléje... És nem reagálva a kedveskedésre,
115  1|                  most, öregségemre, már nem akarok úri dáma lenni. Aztán
116  1|            akart erről az ötletről.~ ~- Nem, nem, csak maradj te egyedül
117  1|             erről az ötletről.~ ~- Nem, nem, csak maradj te egyedül
118  1|                    Boldog vagy?~ ~Vilma nem felelt, de a szeme, meg
119  1|           odahaza megkávéztam.~ ~- Csak nem kávéztál meg délután két
120  1|                 Vilma megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna nélkül.~ ~-
121  1|                 megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol velem...~ ~A
122  1|                Hát a méltóságos asszony nem a nagyságos asszonyhoz ment?...
123  1|            elfoglalta, úgy érezte, hogy nem bírja ki sokáig... Hiszen
124  1|              bonyodalmas művelethez már nem lett volna hely. Amíg apró
125  1|    könnycseppekkel telt meg, amelyekről nem igen lehetett volna kideríteni,
126  1|            édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet annyi
127  1|                 És önkéntelenül, szinte nem is tudva arról, hogy hangosan
128  1|       büszkeségtől eltelve szólott:~ ~- Nem csoda, ha az urad annyira
129  1|          mosolygott s ez az elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony
130  1|             látom, hogy szenvedsz, hogy nem vagy egészen boldog...~ ~
131  1|               uram tejbe-vajba füröszt; nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb
132  1|               az öreg asszonyt most már nem vezethette tévútra többé.
133  1|             tervét, merész stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni,
134  1|              szép, az ünnepelt gyermeke nem olyan boldog, amilyennek
135  1|                mindent, mindent, ha azt nem akarod, hogy három napig
136  1|                   Mit akarsz?... Minden nem lehet együtt, édesanyám...
137  1|                      Az öreg asszonyság nem sokat értett a pszichológiához,
138  1|            értett a pszichológiához, de nem pszihologus-e minden anya,
139  1|              fájdalom, mindent tudok... Nem szereted az uradat, mást
140  1|        vezérigazgatóék jó félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés
141  1|                 után. Ez alkalomból már nem illett volna, hogy odahaza
142  1|                 Nagyságos asszonyom, én nem mint idegen jöttem ide...
143  1|          bizonyosan, igaz... Maga talán nem ismeri még Döncit?~ ~Vilma (
144  1|                 a Dönci...~ ~Dönci (már nem egészen fiatal ember, de
145  1|                  Vilma: Na hallja! Csak nem kételkedik benne? Sőt én
146  1|              járnak el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez járnak
147  1|                      Vilma: És a férjek nem féltékenyek erre a hűséges
148  1|                  Dönci (nevet): Rám? Én nem az udvarlójuk vagyok a szép
149  1|              valahol... Fogadjunk, hogy nem emlékszik rám!~ ~Vilma (
150  1|           legyünk jó barátnők... Hiszen nem mi akartuk, hanem a sors
151  1|             imádja s ez köztünk szólva, nem is csoda: hiszen még én
152  1|              asszonyt látok... De magát nem irigylem, sőt szeretem is,
153  1|            szóval úgy áll a dolog, hogy nem születtem feleségnek...
154  1|                    A főrendiházban.~ ~- Nem akarsz ma elmenni a főrendiházba?~ ~
155  1|             szerepelnek...~ ~Vilma, aki nem látszott osztozni az általános
156  1|       regényeimről tudna... Sok mindent nem tud ő, többek közt azt se,
157  1|            fürdőben, ahol mi... De most nem erről van szó, hanem arról,
158  1|                becsületszavamra mondom, nem kivánok nála fiatalabb férjet...
159  1|        pillanatban általános mozgolódás nem támad s a jegyző így nem
160  1|                nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~- Szentgróthy Viktor
161  1|            elevenjébe hatolt. De a gróf nem vett tudomást az ellenség
162  1|         megdöbbenve nézett rá: ez talán nem is az a férfi volt, akit
163  1|               most ijedten érezte, hogy nem volt igaza; ez az ember
164  1|            férfival eddigi életében még nem találkozott; mily gyöngék,
165  1|                 az urát, sem a kocsiját nem találta meg. A fogat a bank
166  1|             vezérigazgató úr úgylátszik nem sietett valami túlságosan,
167  1|          egyszer csak tréfás hangon meg nem szólalt:~ ~- Tudod mi az
168  1|             belül, a lelkében ugyancsak nem érzett kedvet a kacagásra.
169  1|                  s mivel a férje nélkül nem igen járt társaságokba,
170  1|                    Akármi dolga is van, nem helyes, hogy ennyire agyongyötri
171  1|              olyan embernek, mint maga, nem elég, ha mindössze két-három
172  1|                legkevésbbé várja, össze nem roskad... De amiért itthon
173  1|               itthon akarom tartani, az nem is egészen a maga állapota,
174  1|          állapota, hanem az enyém is... Nem fél egy kissé, nem aggasztja,
175  1|                is... Nem fél egy kissé, nem aggasztja, hogy ennyit vagyok
176  1|               ennyit vagyok egyedül?... Nem jut az eszébe, hogy rossz
177  1|                hogy sírva fakadjon.~ ~- Nem tudom, csak érzem, hogy
178  1|                el, de minél előbb, mert nem akarok egyedül maradni...
179  1|                 De most jól tudja, hogy nem lehet... A párisi bankárunk,
180  1|              Drágám, maradjon itthon és nem bánja meg... Egy vallomással
181  1|             érdekli, mint engem és amit nem akarok elhallgatni tovább...~ ~
182  1|                becsületszavamra mondom, nem maradhatok tovább...~ ~Megcsókolta
183  1|              regényeket olvasott, de ma nem érdekelték az olajbarna
184  1|                 volt, az bizonyos, hogy nem adta meg magát egykönnyen
185  1|             látványtól... De Vilma most nem gondolt arra, hogy a pózával
186  1|                vele, hogy e pillanatban nem méltó önmagához s veszedelmesen
187  1|              lett is belőle, - utóvégre nem is illik, hogy Szentgróthy
188  1|             érezte, hogy a csúfolkodása nem őszinte: amit Szentgróthy
189  1|                A szép, az előkelő férfi nem imponált neki; de a nyugodt
190  1|            eszem, mint másoknak, ez még nem ok arra, hogy az életem
191  1|              neki:~ ~- Akár hiszi, akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg
192  1|                 budai palotám környékén nem akad ismerősre... Jöjjön
193  1|              hogy ezek a vakmerő szavak nem háborították föl annyira,
194  1|         számlálva... Szerencsére, a baj nem volt ennyire komoly s Pázmán
195  1| becsületszavamat adom rá, hogy az élete nem forog veszedelemben... Az
196  1|          idegeit, amik, köztünk szólva, nem érnek egy fabatkát... De
197  1|           fabatkát... De a rossz idegek nem ölik meg az embert... Arról
198  1|                 magánintézetbe, de hogy nem fog elhunyni, arról a szavammal
199  1|                tudat is jól esett, hogy nem forog halálveszedelemben,
200  1|              Miért küldjem el?~ ~- Mert nem állok jót semmiről, ha idehaza
201  1|             asszonyom, erről én magával nem beszélhetek... Vagy legalább
202  1|         beszélhetek... Vagy legalább is nem beszélhetek úgy, ahogy akarnám...
203  1|                kedves férjének egyelőre nem szabad másra gondolnia,
204  1|               Amíg a méltóságos úr haza nem jön, senki számára se vagyok
205  1|          pontosan itthon leszek... Este nem kell a kocsi, mert színházba
206  1|               mert színházba mostanában nem fogok menni...~ ~Az inas
207  1|               regényeinek, de fájdalom, nem olvashatott nagyon sokat,
208  1|                  mi történt veled, hogy nem látlak?... A cukrászdában
209  1|          tükröket... Sem ma, sem tegnap nem jöttél el, - már attól tartottam,
210  1|                 Még legalább négy hétig nem fogsz látni, édes szívecském...
211  1|                 szívecském... Mindaddig nem fogsz látni, amíg az uram
212  1|              látni, amíg az uram vissza nem érkezik Budapestre, mert
213  1|              mások is észrevették, hogy nem vagyok ott?~ ~- De észrevették
214  1|            angol külügyminiszter...~ ~- Nem éppen az angol külügyminiszter,
215  1|           Rómába készül s husvét utánig nem mozdul ki az örök városból...
216  1|                neki, hogy már két napja nem láttalak s azt is elmondtam,
217  1|          válaszoltam: látogatókat talán nem fogad, de ha a kegyelmes
218  1|                 éretlen gyerek vagy!... Nem gondolod meg, hogy mit csacsogsz,
219  1|      Szentgróthy gróf úr egész lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika
220  1|                 a nagy kisasszony sirva nem fakadt, mire Vilma hizelkedve
221  1|             fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~
222  1|        méltóságos asszonynál...~ ~- Hát nem tudtad, hogy senki számára
223  1|                  hogy itthon vagyok, de nem kivánom fogadni a kegyelmes
224  1|            megcímezte és elküldte, - és nem akadt egy hang, mely így
225  1|            addig tartott, amíg a szíved nem volt érdekelve a dologban?
226  1|            lenni, amíg ez a pillanat el nem érkezik, - most mutasd meg,
227  1|                aki már vagy hat hét óta nem volt látható a Hontiék házatáján.~ ~-
228  1|             nélkül menni, mert János ma nem fogta be a lovait s így
229  1|                 Vilma türelmetlenül meg nem szólalt:~ ~- Halljuk hát
230  1|        meglátogatni... Kijelentem, hogy nem beszéltél igazat, szegény
231  1|           Szentgróthy grófnak hívják... Nem a szegény özveggyel akarsz
232  1|                     Megbolondultál?~ ~- Nem bolondultam meg, szép Vilmám,
233  1|           lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok az egyedüli,
234  1|             zavartalanul folytatta:~ ~- Nem én vagyok az egyedüli, s
235  1|                szegény hugocskám... Még nem vagy bűnös, de már csak
236  1|               te becsületes jellemeddel nem lehet valaki olyanná, mint
237  1|                 ha ez lehetséges, akkor nem is érdemes élni többé...
238  1|              Föl fogsz ébredni, mert te nem olyan anyagból vagy, mint
239  1|                 titkolódzás, a hazugság nem méltó a te tisztaságodhoz
240  1|                 Szereted azt az embert? Nem igaz, százszor mondom, hogy
241  1|             igaz, százszor mondom, hogy nem igaz; csak a perverz írók
242  1|       szerethetünk, aki a becsülésünkre nem érdemes... És becsülheted-e
243  1|                föl, nézz a szemembe: te nem fogsz rossz lenni, te nem
244  1|               nem fogsz rossz lenni, te nem vagy képes rá, hogy alávaló
245  1|                 legjobb volt hozzád?... Nem, én tudom, hogy csak álmodtál:
246  1|               ki sietve a kocsiból.~ ~- Nem késtünk le? - kérdezte a
247  1|                 megnézte az óráját.~ ~- Nem, méltóságos asszony, csak
248  1|    podgyászhordók mögé, a vezérigazgató nem vette észre, hogy várják
249  1|                  de hogy igaza van, azt nem lehet letagadni... Egyezzünk
250  1|              pénzről beszélsz nekem?... Nem hitvány anyagi dolog az,
251  1|                 míg ti... De jobb erről nem beszélni, mert mindjárt
252  1|               meghatva suttogta:~ ~- Én nem tudom elmesélni neked, hogy
253  1|           hihetetlen álmot élek... Mert nem álom-e, hogy a te fiatalságodat
254  1|              hadd érezzem, hogy ezúttal nem álmodom...~ ~ ~Egy tavaszi
255  1|                 se tiszteljen?~ ~A baba nem reagált erre a felszólításra,
256  2|               becsületemre mondom, hogy nem volt mit dicsekednie vele.~ ~
257  2|                 fiatal katona bizonyára nem született arra, hogy a tudományos
258  2|               értekezéseket írjon, mert nem túlzok, mikor azt állítom,
259  2|                ment hozzá.~ ~A házasság nem volt boldog: a hadnagy teljesítette
260  2|          megszökhetett hazulról, bizony nem volt ő az a legény, aki
261  2|              akiket egy napon ugyancsak nem lehetett volna emlegetni
262  2|             megcsal valakivel, akit még nem ismerek.~ ~- Megbolondultál?~ ~-
263  2|            tünik el a 10. számu házban. Nem mondom meg, hogy kicsoda
264  2|       visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani, mert
265  2|                 Serfőző-utcában. Ha azt nem akarod, hogy a külvárosi
266  2|           gyilkolástól, semmit se félj, nem fogsz elkésni...~ ~A rábeszélésemre
267  2|             világon...~ ~Bár a pillanat nem igen volt alkalmas arra,
268  2|                 ha az illendőség vissza nem tart, talán a lakásba is
269  2|             nincs szükségem tanura...~ ~Nem tartozom a nyughatatlan
270  2|           életemben, de azon az éjjelen nem igen hunytam le a szememet.
271  2|                     Úgy emlékszem, hogy nem én voltam az a csacsi, -
272  2|               voltál, mert én ugyancsak nem vettem komolyan az egész
273  2|              van szó, s amint kiderült, nem is csalódtam, mert a névtelen
274  2|                 mert a névtelen levelet nem valami gaz rágalmazó írta,
275  2|                aki így látta, ugyancsak nem ismert volna benne arra
276  3|                ambiciózus mesternek még nem igen volt alkalma arra,
277  3|                szigoruan folytatta:~ ~- Nem hiába, hogy az első perctől
278  3|              hogy az első perctől fogva nem bíztam önben, látom, hogy
279  3|                Bocsásson meg, de valaha nem gondoltam, hogy ilyen kenyérkeresetre
280  3|                 annyit előre mondhatok, nem tűröm...~ ~A vendéglős e
281  3|                  ez, a vak is láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem,
282  3|          sündisznó. A vendéglős azonban nem sok ügyet vetett a szánalmas