Rész

  1  1|          hanem az őszinte meglepetés is; hiszen a vezérigazgató
  2  1|             s a komorna, meg az inas is magukra hagyták őket egy
  3  1|          segítségére legyen... Amúgy is itt az ideje, hogy a rendes
  4  1|        imádkozni szokott?~ ~- Reggel is, délután is, este is imádkozom...
  5  1|                   Reggel is, délután is, este is imádkozom... Mert
  6  1|          Reggel is, délután is, este is imádkozom... Mert csak így
  7  1|            nekem az egyszerűbb lakás is megteszi... Hiszen ilyen
  8  1|           minden... Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája, hogy
  9  1|              A többit már maga előtt is elvégezhetem...~ ~Tíz perccel
 10  1|              hogy manapság nincsenek is többé igazi poéták... Legalább
 11  1|           igazuk... költői lelkek ma is élnek a földön... De nem
 12  1|      kitaszítottak szívében, akik ma is csak az ablaküvegen át nézik,
 13  1|          hote-nál ülnek... Költők ma is vannak és sohase is fognak
 14  1|        Költők ma is vannak és sohase is fognak kihalni, amíg virág,
 15  1|              attól, akiért az életét is odaadná... Az asszony csöndesen
 16  1|              akinek a szívedobogását is meghallom a színpadon s
 17  1|              kapta a nevét?... Annak is olyan a színe, mint a kegyed
 18  1|        elégedve? Oh, ha csak sejtené is, hogy milyen büszke vagyok
 19  1|            szeretem, hogy szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~
 20  1|    boldogságában... Aztán az ő arcát is elöntötte a vér pirossága
 21  1|             asszony, akiért meghalni is gyönyörűség... Mi vagy hát
 22  1|             az atyaisten ő méltósága is tegeződni fog vele... Ennek
 23  1|            legtávolabbi osztályokból is átmentek egy pillanatra
 24  1|     természetes, hogy az asztaluknál is szívesen látnak. Honti különben,
 25  1|          különben, akármit beszélnek is róla a rossz nyelvek, tisztességes
 26  1|              káprázatos fényéből reá is esett egy sugárnyi... Akik
 27  1|         egzisztált s aki a jó Istent is csak per öreg emlegette,
 28  1|            kibocsájtják, sőt még azt is megengedik nekik, hogy a
 29  1|          méltósága szerény állásában is példányképe volt a nemes
 30  1|          haza... Jé, hát még virágot is hoztál, szegény fiu... Pedig
 31  1|            Isten hozta, végre hát én is meg fogok hallani néhány
 32  1|             mert ő bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~Honti
 33  1|              furcsa és valószinűtlen is volt, ami történt vele:
 34  1|         Félix, ha egy pillanatra föl is melegedett, csakhamar ismét
 35  1|            fölemelte poharát és maga is meghatva kissé a pillanat
 36  1|          feleségem unokabátyja nekem is csak olyan kedves rokonom,
 37  1|           egyiptomi cigarettát, maga is hősiesen rágyujtott, miközben
 38  1|              tudomásul, hogy én most is csak a régi Lehmann Vilma
 39  1|        kikérem magamnak, hogy ezután is másképp beszélj... Sőt ha
 40  1|           hogy majdcsaknem a könnyei is kicsordultak... És mámorosan,
 41  1|           rendezőség már a királynál is járt s ő felsége szintén
 42  1|       idehaza töltenénk azt az estét is? Hiszen tudod, hogy nem
 43  1|             habozás... Aztán meg nem is akarom kitenni magamat annak
 44  1|          hogy akár hatvanéves koráig is pompázhatna velük...~ ~A
 45  1|               kezét csókolom, számít is a méltóságos asszonynál
 46  1|       fürösztené s akár színaranyból is csináltatna neki ruhát,
 47  1|               Hogy Vilma, ha tréfált is, de igazat beszélt, fényesen
 48  1|           szép vagy, hogy szinte nem is merlek elvinni az emberek
 49  1|        segítette a belépőjét s Honti is fölvette a kabátját. És
 50  1|             méltóságos asszony végre is nem állhat meg a lépcsőházban,
 51  1|                néha a vén embereknek is joguk van ahhoz, hogy maskarát
 52  1|         pillanatban már az ő vonásai is kiderültek s szeretetreméltó
 53  1|              tudja, hogy más asszony is van a világon - bizony Isten,
 54  1|            értek? Istenem, ez nagyon is relativ dolog, méltóságos
 55  1|            ember, még a legkomolyabb is, néha egyszerre úgy érzi,
 56  1|     klubjában, sőt Afrika sivatagain is az édes, a karcsu, a simulékony,
 57  1|              hírnevét, sőt az életét is kockára teszi valamennyi,
 58  1|             szóért a legjobb lakomát is otthagynák, egy légyottért
 59  1|           vártak valahol?” - “Dehogy is felejtettem”. - “És nem
 60  1|    teremtésben... Talán az életünket is föláldoznók, hogy egy légyottot
 61  1|      légyottot betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink csak addig
 62  1|            uramnak... Még a gyanúját is el akarja hárítani annak,
 63  1|            illeti, nála alighanem el is érte a célját, de én, kegyelmes
 64  1|              vett, hát a világ előtt is hencegni akarok az urammal...
 65  1|          órakor, hát a vezérigazgató is megengedheti néha magának,
 66  1|             benne, hogy még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek,
 67  1|     hódolattal köszöntek, mintha nem is az egykori jó pajtásuk ült
 68  1|              De mikor Cauders László is megjelent a bank kapujában,
 69  1|              hogy szinte a köszönést is elmulasztotta. De a méltóságos
 70  1|    szechelmes legyen... És ha volnék is, ki töchődnék az én échzéseimmel!~ ~-
 71  1|            legelőkelőbb tisztviselők is vetélkedve igyekeztek, hogy
 72  1|              hugocskám...~ ~Rubin úr is megdöbbenve állt meg a kapuban
 73  1|         csakhamar az ő elfogultságát is eloszlatta.~ ~- Ni csak,
 74  1|      mosollyal bólogatott; - ő akkor is bólogatott volna, ha Vilma
 75  1|        vasárnap következett... Tudta is a szegény Rubin, hogy mit
 76  1|            délutánokon, amikor még ő is zsíros papirosból ette a
 77  1|             mosoly most az ő ajkáról is eltűnt: az egykori kollégái
 78  1|              mostani fényes sorsában is a régi maradt... Vilma is
 79  1|            is a régi maradt... Vilma is közel állt ahhoz, hogy sírva
 80  1|           jött, de csakhamar délután is fölkisértette magát Vilmához
 81  1|           édes vagy... Jaj de boldog is mindenki, akit a jó Isten
 82  1|          hangon, mely az okos Vilmát is megdöbbentette komolyságával,
 83  1|     Sardounak vagy Maurice Donnaynak is becsületére válnának...
 84  1|            most már az ő higgadtsága is visszatért, - aztán szó
 85  1|              játszani szalóndrámában is, méltóságos asszony...~ ~
 86  1|      Közgazdasági Bank vezérembereit is meghívta az asztalához.
 87  1|              Rubin úr, vagy Rauch úr is mosolygó arccal, kezükben
 88  1|            egy-egy ebéd vagy vacsora is kijár az érdekelt félnek
 89  1|            készül...~ ~- Igen, nekem is azt mondta, sőt hitelleveleket
 90  1|           mondta, sőt hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel,
 91  1|          utazik... Most már két hete is elmúlt ennek, de a kegyelmes
 92  1|              sőt még nagyobb dologra is képes: arra, hogy akár két
 93  1|          arra, hogy akár két hónapig is Budapesten maradjon... Máskülönben
 94  1|             még nyolcvanéves korában is ostobaságokat fog elkövetni
 95  1|           leghíresebb Nebántsvirágai is megirigyelhettek volna tőle,
 96  1|            az ilyen kitünő férfiúnak is eféle léhaságok járjanak
 97  1|              merem venni, hogy akkor is a rentére, meg a budgetre
 98  1|              vált, hogy a gróf arról is szólott, amit különben sohase
 99  1|           alkalmam lesz rá... többet is mondok... De most nem lehet,
100  1|         látom, hogy Szentgróthy gróf is a bizalmas barátai közé
101  1|           Aztán meg az egészségemnek is szüksége van erre a kis
102  1|          kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta, hogy egészen
103  1|              őszintén szólva, jobban is érzem magam, ha a saját
104  1|              legfiatalabb emberekkel is fölvehette volna a versenyt,
105  1|             volna a versenyt, ezután is gyalogszerrel állított be
106  1|    pityergésben még az ozsonnázásról is megfeledkezem... Várj anyuskám,
107  1|              a két asszony még akkor is vígan trécselt, mikor Honti
108  1|           Őszintén szólva, ez jobban is érdekelte, mint a belső
109  1|            még falun lakott, magának is gyönyörü konyhája volt;
110  1|       Istenhez. A lakással talán itt is megbékült volna, ha a régi
111  1|            Hiszen még a rétestésztát is a belső szobában kellett
112  1|         Honti-palotában még a konyha is látványosságszámba ment.
113  1|              nemzetközi kiállításnak is a díszére váltak volna... “
114  1|             önkéntelenül, szinte nem is tudva arról, hogy hangosan
115  1|              merész stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni,
116  1|               a fájdalmát azt nagyon is megértette! És mialatt a
117  1|         hiszi, remegve, szinte előre is borzongva attól, amit hallani
118  1|           akinek a legkisebb ujjában is több volt az esze, mint
119  1|     szerelmes... Lehmannénak a fogai is összeverődtek ijedtében
120  1|     rezignáltan, most már mosolyogva is kissé nagy fájdalmában,
121  1|            bámulnak... még boldogabb is legyek, mint a többi? Ennyire,
122  1|        nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan
123  1|           mivel ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan egészségnek
124  1|          házuk hagyományait még most is csorbítatlanul fenntartották.
125  1|            már a legkisebb gyermekek is jól ismerték s a városrész
126  1|        felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának. Pilisvölgyi
127  1|              hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~Tauberné:
128  1|               Vilma: Ha az asszonyok is szavaznának, bizonyosan
129  1|          Dönci: A méltóságos asszony is rám szavazna?~ ~Vilma: Na
130  1|       királyválasztás joga, én akkor is magára szavaznék. Első Dönci, -
131  1|             hívom meg, hanem az urát is... Azonfelül húsz más asszony
132  1|           Azonfelül húsz más asszony is megtiszteli ugyanakkor szerény
133  1|            Velem egy puszta szigeten is eltölthetne a méltóságos
134  1|          hogy így történjék... Illik is, hogy összetartsunk: maga
135  1|             vöröshaju asszony: Miért is haragudnánk egymásra? Én
136  1|           egymásnak... Azt hiszem, ő is csak azért vett feleségül,
137  1|             s ez köztünk szólva, nem is csoda: hiszen még én is
138  1|              is csoda: hiszen még én is kénytelen vagyok bevallani,
139  1|           nem irigylem, sőt szeretem is, hiszen magának köszönhetem,
140  1|         vöröshaju hölgy: Maga jobban is hozzáillik, mint én... lássa,
141  1|              csoda folytán, még most is az a szentimentális gyermek,
142  1|           még azokat a rossz napokat is elfelejteti vele, amiket
143  1|           hogy jegyet kapj...~ ~- Te is eljönnél?~ ~- Én, fájdalom,
144  1|    visszatéret, beszólhat Klárikához is, hogy jőjjön érted... Én
145  1|       hangversenyek ismert habitüéja is kitüntette őket az érdeklődésével:
146  1|         támadt, hogy a légy döngését is meg lehetett volna hallani
147  1|         mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva hallgatta.
148  1|           leintettek, nehogy egy szó is elvesszék az általános mozgolódás
149  1|             maga a felálló miniszter is mintha eltünt volna a levegőben
150  1|     üdvözöljék.~ ~- Na, hát még most is öregnek találod?~ ~Klárika
151  1|              nézett rá: ez talán nem is az a férfi volt, akit ő
152  1|                   Hogy ma harmadszor is szerelmes lettem. A fizika-tanár
153  1|    tárgyaljon. Vilma néha heteken át is egyedül maradt itthon, s
154  1|         pedáns ember létére ilyenkor is hat óra után kelt, az idegei
155  1| elgondolkodva nézett rá.~ ~- Ma este is elmegy? - kérdezte tőle.~ ~-
156  1|     alighanem még a karácsonyestémet is kénytelen leszek föláldozni...~ ~
157  1|              fejét.~ ~- Akármi dolga is van, nem helyes, hogy ennyire
158  1|        itthon akarom tartani, az nem is egészen a maga állapota,
159  1|             állapota, hanem az enyém is... Nem fél egy kissé, nem
160  1|               hogy rossz gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos
161  1|             kis anyám, hát már terád is átragadt a neuraszténiás
162  1|           Lehmann Vilma?... Akárhogy is volt, az bizonyos, hogy
163  1|              selyemszövetén, önmagát is kicsufolva gondolta:~ ~-
164  1|              méltóságos asszony lett is belőle, - utóvégre nem is
165  1|            is belőle, - utóvégre nem is illik, hogy Szentgróthy
166  1|            ébresztette annak, hogy ő is csak asszony, mint a többi...
167  1|              élete nagy programjáról is majdnem megfelejtkezett
168  1|              miatta... És akárhogyan is küzködött az ellen, hogy
169  1|              csak az ő józan eszének is vége lesz... Az ura?...
170  1|     megismernem az igazi boldogságot is?... Ha több az eszem, mint
171  1|         embernek a bizalmas otthonát is megismerje...~ ~ ~
172  1|        szemeit, még ez a vigasztalás is végtelenül jól esett.~ ~-
173  1|      kétségbeesésében már az a tudat is jól esett, hogy nem forog
174  1|        egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék, ha a tanár úr
175  1|         Pázmán kerülgetés nélkül meg is mondta, hogy miért jött.~ ~-
176  1|         beszélhetek... Vagy legalább is nem beszélhetek úgy, ahogy
177  1|            neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy fűszeres
178  1|             mert még a fűszeres étel is izgatja... Hogyne izgatná
179  1|           szenteljen az egészségének is öt hetet... Honti előbb
180  1|         kisasszonyt, akármikor jönne is, mindig fogadom...~ ~Ezután
181  1|                   Még kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették,
182  1|  kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették, hogy nem vagyok
183  1|               Képzelheted, hogy mama is kékült-zöldült a nagy megtiszteltetéstől, -
184  1|       utóvégre mindegy volt, akármit is mondott, mert a beszélgetést
185  1|  megpukkadjon... Szentgróthy még azt is elmondta, hogy Nizzában
186  1|             napja nem láttalak s azt is elmondtam, hogy szalmaözvegy
187  1|          történt vele... Talán igaza is volt, hogy ilyen illetlenül
188  1|              Vilmám, hát a te sorsod is az lenne, mint azoké a gyönge
189  1|          energiád, finom ravaszságod is csak addig tartott, amíg
190  1|            köpönyeget és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk,
191  1|            hogy üljön le, aztán maga is helyet foglalt az egyik
192  1|             olvasni tudjak... És nem is én vagyok az egyedüli, akit
193  1|       édesanyád könnyeiért még annak is kiteszem magamat, hogy az
194  1|             ez lehetséges, akkor nem is érdemes élni többé... Vilmám,
195  1|            akarok lenni: ehhez nekem is van jogom... Ki kényszeríthet
196  1|       mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre
197  1|            személyzetnek. Aztán maga is megindult a kijárás felé
198  1|           még ezt a szegény korhelyt is elraboltad egy éjszakára
199  1|             hallatlan könnyelműséget is megbocsátom...~ ~Meghatottan
200  1|        kapunál még azt a propoziciót is fölvetette, hogy Félix,
201  1|       asszonyok szövevényes lelkében is úgy olvas, mint a nyitott
202  1|          feleségét, hogy szinte maga is belesápadt, s lehunyt szemmel,
203  1|              Egy órakor Király Félix is megjelent a kapu aljában
204  2|          páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott vele, de ha
205  2|           volna. A kaszinóban azután is nagy pénzekben kártyázott,
206  2|         bizonyos lehet benne, hogy ő is fog találni egy vállalkozó
207  2|         akarja, már szerencsésen meg is találta ezt a részvevő lelket...
208  2|          gondoltál, hogy a feleséged is hányszor esett kétségbe,
209  2|              tovább a kaszinóban, én is felkerekedtem vele, hogy
210  2|            de már hét, sőt nyolc óra is elmult, anélkül, hogy a
211  2|            nem tart, talán a lakásba is fölmentem volna vele, annyira
212  2|                Hát te egy pillanatig is tudtál hinni abban, hogy
213  2|           szó, s amint kiderült, nem is csalódtam, mert a névtelen
214  2|       bevallott nekem mindent, s azt is elmondta, hogy csak a féltékenységemet
215  2|           még most, harminc év mulva is mindig visszagondolok rá,
216  3|          egynéhány az új vendéglőnek is, amelyet az őszi évad elején
217  3| nagyhercegeket, sőt aktiv királyokat is kiszolgált - egy napon elfogta
218  3|               mikor az öreg szenátor is komolyan készülődni kezd
219  3|         Chandont... A vacsora nagyon is bőséges volt, s a hal meg
220  3|  szerződésben... Sőt a borokra nézve is abban állapodtunk meg, hogy
221  3|   kenyérkeresetre szorulok. Magamnak is virágzó borüzletem volt
222  3|             s intett az aggastyánnak is, hogy üljön le. Aztán az
223  3|            semmi se megy könnyen, én is követtem külföldi szaktársaim
224  3|         járnak ide, hát lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc
225  3|           nap grand diner, ez, a vak is láthatja, nem kicsinység...
226  3|             képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem a szabónál...
227  3|    forintomba került s a redingotért is kifizettem negyvenöt forintot...
228  3|          beleültettem... A miniszter is kisebb úr, mint maguk, mert
229  3|            ezzel egy uralkodó herceg is beérné... Most még csak
230  3|            az hiányzik, hogy pezsgőt is fölszolgáltassak, - két
231  3|         miniszternek nézi... Az arca is úgy megtelt, mint egy préposté...
232  3|             Két nap óta még a tokája is megduplázódott... És a hála?...
233  3|     bólogatott:~ ~- Igaza van, magam is belátom, hogy hibás vagyok...
234  3|            kocsisbort...~ ~- Ajánlom is, hogy többé ki ne rúgjon