Rész

1  1| felszakította a borítékot s szinte megdöbbenve bámult a névjegyre, mely
2  1|         szemmel nézett rá s szinte megdöbbenve kérdezte:~ ~- Hogyan mondtad?~ ~
3  1|         hugocskám...~ ~Rubin úr is megdöbbenve állt meg a kapuban s amíg
4  1|     pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve bókolt, Zimonyi Karolin
5  1|          hátra, egy percig majdnem megdöbbenve nézte az elegáns férfit,
6  1|           hozzá. De a két jópajtás megdöbbenve látta, hogy a szép asszony
7  1|   mozdulatából, hogy Vilma csaknem megdöbbenve nézett rá: ez talán nem
8  1|          hálószobában virrasztott, megdöbbenve érezte, hogy ezek a vakmerő
9  1|    sürgősen Budapestről...~ ~Vilma megdöbbenve nézett rá.~ ~- Miért küldjem