Rész

1  1|    felsőségét és most mégis zavartan sütötte le a szemét... Már-már
2  1|  élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve bókolt, Zimonyi
3  1|  teremtést...~ ~Vilma kissé zavartan mosolygott s ez az elfogultság
4  1|   rólam.~ ~Tauberné (nagyon zavartan): Ezer örömmel, drágám...
5  1|    Hát hol látott?~ ~Vilma (zavartan hallgat).~ ~A vöröshaju
6  1| kegyelmes urat...~ ~Az inas zavartan távozott, Vilma pedig felnyitotta
7  1| kérése, hogy egy pillanatig zavartan nézett rá, majd levetette