Rész

  1  1|              fejével s míg a komorna meg az inas a podgyász körül
  2  1|         hiszem, hogy a méltóságos úr meg lesz elégedve...~ ~Az aranysipkás
  3  1|    bejelentő-cédulákkal s a komorna, meg az inas is magukra hagyták
  4  1|            rohamlépésekkel hódította meg az elegáns, nemzetközi semmittevőket...~ ~
  5  1|     türelmetlenül várakozott rá.~ ~- Meg volt velem ma elégedve? -
  6  1|             felelt:~ ~- Azt kérdezi, meg voltam-e elégedve? Oh, ha
  7  1|            aki a legelső pillanatban meg ne szeretné... Büszke vagyok...
  8  1|              feleségére... Mindenkit meg akarok hódítani, az egész
  9  1|          pillanatig úgy érezte, hogy meg kell halnia boldogságában...
 10  1|            Mi vagy hát igazán, mondd meg nekem?...~ ~Vilma nem felelt,
 11  1|           mindened vagyok... elégedj meg vele...~ ~ ~
 12  1|          csirkefogónak ugyancsak jól meg van csinálva a karriérje...~ ~
 13  1|             édes mosollyal veregette meg a Király Félix arcát s a
 14  1|       ragyogó életvidámsággal jelent meg az alantasa íróasztalánál.~ ~-
 15  1|       sietségtől lihegő Honti jelent meg a kis szalon küszöbén.~ ~-
 16  1|         Isten hozta, végre hát én is meg fogok hallani néhány jó
 17  1|           nagy szerencse nem zavarta meg annyira a fejemet, hogy
 18  1|             Sőt ha hónap végén ismét meg találsz szorulni egy kis
 19  1|            benne, hogy nem haragszom meg...~ ~ ~
 20  1|            arra kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, amelyet
 21  1|            nem nyugodtak, amíg végre meg nem igértem, hogy okvetetlenül
 22  1|        tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem fenyőerdőt
 23  1|               Vilma mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~- Nem lenne okosabb,
 24  1|         hiábavaló a habozás... Aztán meg nem is akarom kitenni magamat
 25  1|               Vilma hamiskásan rázta meg a fejét.~ ~- Óh persze,
 26  1|           tündöklő mivoltában jelent meg várakozó férje előtt s bájosan
 27  1|              Jenőt, Cauders Félixet, meg a többieket, akik a régi,
 28  1|          asszony végre is nem állhat meg a lépcsőházban, hogy a bankbéli
 29  1|       korában... Mindenkivel szemben meg tudta őrizni a nyugalmát
 30  1|          tudom, hogy az asszonyokról meg a kártyáról beszélnek. Ebéd
 31  1|          elnevette magát.~ ~- Vallja meg őszintén, hogy a füst miatt
 32  1|             asszonyom, majd mindjárt meg fogom magyarázni a szavaimat.
 33  1|           nyiló rózsák illata csapja meg, A vére lüktetni kezd, a
 34  1|      felindulástól s mindenütt szőke meg barna asszonyi fejeket lát,
 35  1|              lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, aki otthon matematikai
 36  1|           hogy csupán egy jó szivar, meg egy jó ebéd érdekli őket?
 37  1|        teóriája, hogy az öreg ember, meg a fiatal ember közt szerelem
 38  1|              álltam elő, hogy hívjon meg egy csésze teára a zsófia-utcai
 39  1|         palotájába... Nem haragudott meg, hanem kinevetett. Vagy
 40  1|              Kap egy csésze teát, de meg kell igérnie, hogy tisztességesen
 41  1|     viselkedik.” Csak nehezen álltam meg, hogy el ne kurjantsam magam
 42  1|          hogy ez alávalóság, de hidd meg, hogy a férfiak kilencven
 43  1|         ostobának tart, aki a grófné meg a szobaleány közt különbséget
 44  1|           tájban, elegáns batár állt meg a Közgazdasági Bank kapuja
 45  1|           nagyon jól? És a felesége, meg az aranyos leánya? Ha megint
 46  1|           Vilma megbotránkozva rázta meg a fejecskéjét.~ ~- Hallatlan,
 47  1|           akarok az urammal... Aztán meg az se való, hogy te mindennap
 48  1|               a kapu előtt...~ ~- De meg fogsz fázni szívem ebben
 49  1|  hármas-négyes csoportokban jelentek meg a jól kivilágított előcsarnokban,
 50  1|          ilyen kocsi, ilyen feleség, meg ilyen jövedelem: ez aztán
 51  1|            színházba?~ ~És nem várva meg kérdéseire a választ, ártatlan
 52  1|     incselkedésre, mert Király Félix meg Rubin úr jelentek most meg
 53  1|           meg Rubin úr jelentek most meg karonfogva a bank foyerjében.
 54  1|    unokahúgát s tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~- A
 55  1|         Rubin úr is megdöbbenve állt meg a kapuban s amíg mély tisztelettel
 56  1|           maguk közé... Akárhányszor meg akartam már szökni hazulról,
 57  1|         megindulás könnyeivel teltek meg... Mind a ketten majdnem
 58  1|              alatt, nem igen fordult meg a bácsija házában. A leányka
 59  1|             Csak két órára beszélték meg a légyottot, de ő már félkettőkor
 60  1|        korcsolyázó kosztümben jelent meg az ebédlő ajtajában. Honti
 61  1|               üveges csarnokban száz meg száz türelmetlen leány s
 62  1|             gondoskodással igazított meg egy hajfürtöt, mely a Klárika
 63  1|          legokosabb, ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika, csókokat dobálva,
 64  1|                Az ő enervált idegei, meg a Kegyed sugárzó okossága
 65  1|              maradt egyedül; Klárika meg Király Félix csakhamar ragyogó
 66  1|              vendégszeretettel hívta meg házához a barátait és az
 67  1|           falatról van szó - bocsáss meg, szívem, de ez az ő kifejezése -
 68  1|   Szentgróthy gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik,
 69  1|             hogy akkor is a rentére, meg a budgetre gondol, amikor
 70  1|         amikor velem a színházakról, meg a hangversenyekről beszél...~ ~
 71  1|          Vilma asszony bámulva rázta meg a fejét.~ ~- No iszen, képzelem,
 72  1|    izgatottságtól égő arcocskájával, meg azzal a gyönyörü, aranyszőke
 73  1|            egyetlen vonás se mozdult meg, csak a szemöldökét húzta
 74  1|             mert én csak azt mondtam meg, amit őszintén gondoltam...
 75  1|           nem lehet, mert az ura még meg találja hallani a szavaimat...~ ~
 76  1|          hanem, kissé bágyadtan állt meg a nagy csillár alatt, majd
 77  1|    forróságtól izzó arcát.~ ~- Nekem meg az édes, a romlatlan naivitásod
 78  1|     részvéttel és gyöngédséggel telt meg... Mit szólt volna, ha e
 79  1|          asszonyság gyalogosan tette meg a messze utat s mindenáron
 80  1|         akarok úri dáma lenni. Aztán meg az egészségemnek is szüksége
 81  1|             mély tisztelettel emelte meg előtte a sapkáját.~ ~- Jónapot,
 82  1|             csak négy órára rendelte meg a kocsit...~ ~Lehmanné fölment
 83  1|              nem felelt, de a szeme, meg a ragyogó arca mindent elmondott...
 84  1|   megkávéztam.~ ~- Csak nem kávéztál meg délután két órakor?~ ~Valóságos
 85  1|           nehéz könnycseppekkel telt meg, amelyekről nem igen lehetett
 86  1|          rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző
 87  1|                 Vilma komolyan rázta meg a szőke fejét, de a mosoly
 88  1|       tizenhatéves csitri leány, aki meg akar halni bánatában, mert
 89  1|            félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés fárasztó munkáját
 90  1|        Tauberék estélyén szakították meg először az esküvőjük után.
 91  1|     valamikor az ő keze alatt kezdte meg hivatalos karriérjét. A
 92  1|    nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan
 93  1|        fényes üvegpalotában tanulták meg a jó modor és a kifogástalan
 94  1|              február végén tartottak meg, mindenki ott van, aki a
 95  1|              mindig daliásan feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú
 96  1|                Tauberné: Engedje hát meg, hogy bemutassam magának:
 97  1|         bizonyosan magát választanák meg.~ ~Dönci: A méltóságos asszony
 98  1|         asszony: nemcsak magát hívom meg, hanem az urát is... Azonfelül
 99  1|              oka... Inkább szorítsuk meg egymás kezét és legyünk
100  1|             amit akarok s ez, higyje meg, többet ér, mint a világ
101  1|            sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~A vöröshaju
102  1|             közé): Honti, ne ijedjen meg és ne haragudjék rám. Ami
103  1|      elragadtatásban, tréfásan rázta meg a fejét.~ ~- Micsoda, te
104  1|              hogy a légy döngését is meg lehetett volna hallani az
105  1|          száz és száz tenyér mozdult meg, hogy harsogó tapsba törjön
106  1|         beszédét s hódolattal hajolt meg az elnök előtt, aki most
107  1|           hódoló tisztelettel hajolt meg az öreg püspökök előtt,
108  1|           sem a kocsiját nem találta meg. A fogat a bank elé ment,
109  1|           két nő tehát gyalog indult meg hazafelé, kipirulva a csipős
110  1|           egyszer csak tréfás hangon meg nem szólalt:~ ~- Tudod mi
111  1|     szerelmes lettem. A fizika-tanár meg a főispán után most egy
112  1|           sietve csomagolni fogunk s meg se állunk a mentonei vagy
113  1|              megbotránkozással rázta meg a fejét s forró csókot nyomott
114  1|          bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~
115  1|         maradjon itthon és nem bánja meg... Egy vallomással tartozom
116  1|              bizonyos, hogy nem adta meg magát egykönnyen a sorsának,
117  1|            fitymáló mosolygás jelent meg... Ha valaki látta volna
118  1|          előkelő férfiúval csalhatja meg azt a jámbor embert, aki
119  1|              Az ura?... Ő védelmezné meg a csábítások és a kisértések
120  1|              legyen jó és látogasson meg egyszer... Bátran jöhet,
121  1|            immár visszavonhatatlanul meg vannak számlálva... Szerencsére,
122  1|          Kissé különösen vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg
123  1|              a rossz idegek nem ölik meg az embert... Arról lehetne
124  1|         ilyenkor hálásan szorongatta meg Pázmán tanár kezét.~ ~-
125  1|             Pázmán kerülgetés nélkül meg is mondta, hogy miért jött.~ ~-
126  1|             egyebet, mint az inasát, meg néhány francia regényt, -
127  1|       utazzék...~ ~- És miért tiltja meg?~ ~Pázmán tanár cinikusan
128  1|            mama helyeslőleg jegyezte meg, hogy ilyenkor csakugyan
129  1|         gyerek vagy!... Nem gondolod meg, hogy mit csacsogsz, s nekem
130  1|                 Nana, azért ne ijedj meg, hiszen semmi baj se történt...
131  1|          ártatlan inasra:~ ~- Mondja meg, hogy itthon vagyok, de
132  1|              egyetlen szót se értett meg az előtte fekvő regényből...
133  1|           nem érkezik, - most mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem,
134  1|         Félix komoly arccal csókolta meg a hugocskája kezét.~ ~-
135  1|             amíg Vilma türelmetlenül meg nem szólalt:~ ~- Halljuk
136  1|  Megbolondultál?~ ~- Nem bolondultam meg, szép Vilmám, de értek valamicskét
137  1| piszkosságoktól elválaszt... És hidd meg, majdnem elfacsarodik a
138  1|             nézz a szemembe, s mondd meg nekem, hogy csakugyan képes
139  1|            Azt hiszed, hogy a vagyon meg a fényűzés kárpótolhatja
140  1|        lemond? Akkor inkább ma halok meg, mint holnap, mert sohase
141  1|             asszonyi vonást, melyért meg szoktak őrülni a férfiak...
142  1|               Nézz körül és dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a
143  1|             benned és általad él?... Meg tudnád ölni azt, aki a megholt
144  1|          éjfél után, zárt fogat állt meg a nyugati pályaudvar előtt.
145  1|             kell-e mondanunk, hogy ő meg Király Félix volt? - helyeslőleg
146  1|    helyeslőleg bólintott.~ ~- Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal...
147  1|        Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy csésze teát? - kérdezte
148  1|              szerencse, hogy gyorsan meg fogsz vígasztalódni... Az
149  1|                  Én csak most tudtam meg igazán, hogy te, drága szívem,
150  1|        szomorúan szólott:~ ~- Mondd, meg tudsz-e bocsátani nekem?...
151  1|    megbocsátasz...~ ~- Mit bocsássak meg? - kérdezte Honti bámulva.~ ~-
152  1|            finom ösztönével érezte-e meg: milyen feneketlen, sötét
153  1|       kékselyembéléses landauer állt meg. A fogat belsejéből egy
154  1|          volt - megbotránkozva rázta meg aranyszőke fejét s neheztelve,
155  1|         hangon szólt:~ ~- Ejnye, hát meg se nézik a kis fiamat?~ ~
156  1|                  Hát ezért öregedtem meg becsületben, hogy még a
157  2|        egynéhány évvel ezelőtt esett meg egy testi-lelki pajtásommal,
158  2|           jelleme akkor se változott meg, amikor egy bájos, fiatal
159  2|             akarja, már szerencsésen meg is találta ezt a részvevő
160  2|             számu házban. Nem mondom meg, hogy kicsoda ez a hölgy,
161  3|           őszi évad elején nyitottak meg az egyik elegáns belvárosi
162  3|             ragyogó redingot feszült meg, gomblyukában pedig egy
163  3|        rendjel drágakövei csillogtak meg a káprázatos világosságban.
164  3|           sőt érthetetlen dialóg üti meg odakünn a fülét. A gyerek
165  3|             is bőséges volt, s a hal meg a fácán után az ember szomjazik
166  3|           nézve is abban állapodtunk meg, hogy csak a palackok lesznek
167  3|         emberismeretem most se csalt meg... Jól tudja, hogy tizenhat
168  3|            este, de egyik se engedte meg magának azt a szemtelenséget,
169  3|          zöld pohárban csupa rajnai, meg mozeli bor lenne... De ön...
170  3|              a szemét.~ ~- Bocsásson meg, de valaha nem gondoltam,
171  3|             azt hiszi, hogy aszuval, meg csemegeborokkal fogom traktálni?
172  3|   tiszteletreméltó, hófehér szakálla meg az az adománya, hogy kitünő
173  3|         hibás vagyok... De bocsásson meg, igérem, hogy sohase teszem