Rész

  1  1|            fejedelmi lakosztályban. Vilma bámulva és megbűvölve nézett
  2  1|          imádságomat elmondjam...~ ~Vilma csodálkozva nézett az ura
  3  1|    mégegyszer gyorsan megcsókolta a Vilma rózsás, gyönyörü arcocskáját.~ ~-
  4  1|             podgyászát rendezgesse. Vilma pedig egyedül maradt a besiető
  5  1|                  De igen, - felelte Vilma, - most már bejöhet... A
  6  1|              A pofaszakállas pincér Vilma elé tartotta az ezüst leveses
  7  1|          szigoru itéletet, de ekkor Vilma asszony szerényen megszólalt:~ ~-
  8  1|         taps fogadta az ajánlatot s Vilma, szőke fejét a könyökére
  9  1|           volt valami különös, de a Vilma ajkán csodákat művelt...
 10  1|          szívével tud beszélni...~ ~Vilma asszony e naptól fogva a
 11  1|          lassanként elcsendesedett, Vilma asszony, a komornájával
 12  1|         hinni a boldogságomban...~ ~Vilma gyöngéden megsimogatta a
 13  1|       igazán, mondd meg nekem?...~ ~Vilma nem felelt, hanem a két
 14  1|        kötelező. A viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta, majd
 15  1|             épp olyan rokonom, mint Vilma s csak természetes, hogy
 16  1|             délután, amikor Lehmann Vilma kisasszony először nálam
 17  1|           rögtön elpárolgott, mikor Vilma a következő pillanatban
 18  1|          irulva-pirulva hajlongott, Vilma pedig tréfásan rászólt az
 19  1|             volt, ami történt vele: Vilma, aki még nemrégiben önkezűleg
 20  1|             az ebédet föltálalták s Vilma, oldalba bökve az unokabátyját,
 21  1|            zavarába... Hiába volt a Vilma minden jókedve és pajkossága:
 22  1|            poharát a Hontiéhoz, míg Vilma csillogó szemmel szólott:~ ~-
 23  1|             A fekete kávét megint a Vilma kis szalonjában szolgálták
 24  1|      fejezhette be a mondatot, mert Vilma tágranyílt szemmel nézett
 25  1|         most is csak a régi Lehmann Vilma vagyok s a nagy szerencse
 26  1|          életemben találkoztam...~ ~Vilma könnyedén vállat vont.~ ~-
 27  1|            idejére elkészüljön...~ ~Vilma mosolyogva rázta meg a fejét.~ ~-
 28  1|          elzárlak a világ elől...~ ~Vilma hízelkedve kuporodott az
 29  1|         akarná...~ ~Tizenegy órakor Vilma fölcsengetett az édesanyjáért
 30  1|        feleségének kezet csókolt.~ ~Vilma, aki szinte kipirult a sietségtől,
 31  1|            felsége kosztümje iránt, Vilma hamiskásan rázta meg a fejét.~ ~-
 32  1|            tündérkirálynő...~ ~Hogy Vilma, ha tréfált is, de igazat
 33  1|         hogy a keblére szorítsa, de Vilma gyöngéden elhessegette magától.~ ~-
 34  1|         felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője a villamos
 35  1|          nyakatokba borulnék...~ ~A Vilma szemei nem folytathatták
 36  1|            a báró úr nevét, - szólt Vilma nyájasan, miközben keztyűs
 37  1|          meseszerűen kábító volt... Vilma bámuló szemmel nézett körül
 38  1|             dallama suhant végig... Vilma fölvette a legyezőjét, de
 39  1|           csináljanak magukból...~ ~Vilma szó nélkül biccentett a
 40  1|                 Nagyon boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen
 41  1|           csodálkozva látta, hogy a Vilma arca komoly, majdnem barátságtalan...
 42  1|           dohányzóasztala kincseit, Vilma fölemelkedett a helyéből,
 43  1|        Honti udvariasan bólogatott, Vilma pedig egy pillanatig fürkésző
 44  1|           fogatlan tigrist? Az okos Vilma, tisztában volt vele, hogy
 45  1|         batár sötétkék támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte a portást,
 46  1|            a régi hivatalod után?~ ~Vilma megbotránkozva rázta meg
 47  1|            sietett föl a lépcsőkön, Vilma kedveskedve csinált helyet
 48  1|          nem jösz velem? - kérdezte Vilma szigoruan.~ ~- Még vagy
 49  1|            pontosan ott leszek...~ ~Vilma megrázta a fejét.~ ~- Nem,
 50  1|             csókolt a feleségének s Vilma egyedül maradt a kocsiban.
 51  1|         szeretett volna fölkiáltani Vilma, de idejében meggondolta
 52  1|            hozza a találkozás. De a Vilma jókedve csakhamar az ő elfogultságát
 53  1|      asszony keztyűs kis kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal csevegett
 54  1|             is bólogatott volna, ha Vilma azt állítja, hogy szerda
 55  1|           méltóságos asszony...~ ~A Vilma figyelmét most szerencsére
 56  1|           egykori kollégájának...~ ~Vilma azonban nevetve kapta el
 57  1|        sorsában is a régi maradt... Vilma is közel állt ahhoz, hogy
 58  1|      jégpályán.~ ~A téli hónapokban Vilma új szerepben mutatkozott
 59  1|        azonban minden megváltozott; Vilma egy csapással meghódította
 60  1|        ölelkezve mentek át ketten a Vilma kis nappali szobájába s
 61  1|          Amikor aztán besötétedett, Vilma gyöngéden megveregette a
 62  1|      kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan örömhírt közölt
 63  1|            toalettemmel végzek...~ ~Vilma eltűnt az öltözőszobájában,
 64  1|          jóízű nevetésbe tört ki.~ ~Vilma időközben végzett az öltözékével
 65  1|       korcsolyáját fölcsatolja, míg Vilma kutató szemmel nézett körül
 66  1|     megpukkadnak irigységükben...~ ~Vilma nevetve vállat vont, aztán
 67  1|       csókokat dobálva, távozott, s Vilma egyedül maradt a melegedő
 68  1|       bájosságban vetekedhetik...~ ~Vilma hangosan elnevette magát,
 69  1|             méltóságos asszony...~ ~Vilma nem sokáig maradt egyedül;
 70  1|         kérdezte Klárika aggódva.~ ~Vilma megsimogatta a kis leány
 71  1|            háziasszony szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot
 72  1|            vacsorára meghívtam...~ ~Vilma elbiggyesztette az ajkát,
 73  1|      elkövetni az asszonyokért...~ ~Vilma komolyan megrázta a fejét
 74  1|       emlékeznék arra, ami közte és Vilma közt történt. A vacsora
 75  1|            lépése után tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat
 76  1|     pletykával hozakodott elő, hogy Vilma asszony bámulva rázta meg
 77  1|            hallani a szavaimat...~ ~Vilma most befejezte a produkcióját
 78  1|           összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük dicséretére se
 79  1|           fölötte virrasztanak...~ ~Vilma fölnyitotta a szemét és
 80  1|            a felesége szemébe, de a Vilma kacagó pillantását látva,
 81  1|        raffinált asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit,
 82  1|           volna, ha e pillanatban a Vilma lelkébe lát, s meghallja
 83  1|           háztartásban körülnézzen. Vilma ugyan mindig haragudott,
 84  1|           nap odahaza kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta,
 85  1|          belépett az ebédlőbe, ahol Vilma örömsikoltva ugrott a nyakába...
 86  1|        kérdezte:~ ~- Boldog vagy?~ ~Vilma nem felelt, de a szeme,
 87  1|              Addig sirdogáltak, míg Vilma végre megrázta a fejét s
 88  1|   erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy nem bocsájtja
 89  1|             várakoztam rá...~ ~Mire Vilma az ebédlő ajtaján belépett,
 90  1|         kivánatosabb teremtést...~ ~Vilma kissé zavartan mosolygott
 91  1|            vagy egészen boldog...~ ~Vilma komolyan rázta meg a szőke
 92  1|            lehúnyni a szememet...~ ~Vilma odahajolt az édesanyja kezére,
 93  1|         erős, az energikus, az okos Vilma, aki eddig a kiváltságosak
 94  1|             megszakad a szívem...~ ~Vilma most fölkapta a fejét, aztán
 95  1|          megtisztelt bennünket...~ ~Vilma: Már régóta forró óhajtásom,
 96  1|           Szabad a karját kérnem?~ ~Vilma: Ezer örömmel! (Belekarol
 97  1|           suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének szenzációs
 98  1|          hogy nálam üdvözölhetem.~ ~Vilma (bókol): Nagyságos asszonyom,
 99  1|            nem ismeri még Döncit?~ ~Vilma (diszkrétül nem-et int).~ ~
100  1|             méltóságos asszony...~ ~Vilma: Maga az a híres Dönci,
101  1|            teljes életnagyságban.~ ~Vilma: Hiszen maga nagyon nevezetes
102  1|        képviselő a Lipótvárosban.~ ~Vilma: Ha az asszonyok is szavaznának,
103  1|          asszony is rám szavazna?~ ~Vilma: Na hallja! Csak nem kételkedik
104  1|     megigérhetne nekem valamit...~ ~Vilma: Mit?~ ~Dönci: A jövő szerdán
105  1|        hozzám egy csésze teára...~ ~Vilma: Kedves Dönci, maga úgy
106  1|   ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~Vilma: Hát mostanában az a divat,
107  1|             méltóságos asszony...~ ~Vilma: És a férjek nem féltékenyek
108  1|    udvarlással megpróbálkozzam...~ ~Vilma: Na hallja, maga szép kis
109  1|             tompa és zavaros lárma. Vilma, aki némileg rövidlátó,
110  1|   izgatottan izeg-mozog a székén.~ ~Vilma: Megengedi, nagyságos asszonyom?~ ~
111  1|          Stiassny Ilka asszony...~ ~Vilma (meghajtja a fejét).~ ~A
112  1|           hogy nem emlékszik rám!~ ~Vilma (habozva): De igen... óh,
113  1|            hölgy: Hát hol látott?~ ~Vilma (zavartan hallgat).~ ~A
114  1|             lejött a nézőtérre...~ ~Vilma (egyszerre egész a homlokáig
115  1|   barátságot egymással... Akarja?~ ~Vilma (még mindig lángoló arccal):
116  1|      jóbarátok leszünk a jövőben?~ ~Vilma: Óh, méltóságos asszony...
117  1|         amiket én okoztam neki...~ ~Vilma (megindultan): Milyen jó
118  1|         reggel, az ebédlőben, mikor Vilma éppen a teát töltötte ki,
119  1|            után értetek megyek...~ ~Vilma, aki még sohase látott parlamenti
120  1|        regényekben szerepelnek...~ ~Vilma, aki nem látszott osztozni
121  1|        alatta viharzó jelenetet. De Vilma semmit se válaszolt a kisleány
122  1|           minden mozdulatából, hogy Vilma csaknem megdöbbenve nézett
123  1|          válasza után véget ért, de Vilma, mikor Klárikával kijutott
124  1|           koronás Adonisz lesz...~ ~Vilma nagyot nevetett, de belül,
125  1|     külföldi barátaival tárgyaljon. Vilma néha heteken át is egyedül
126  1|         hogy a bankba visszatérjen, Vilma elgondolkodva nézett rá.~ ~-
127  1|    kénytelen leszek föláldozni...~ ~Vilma szótlanul nézte végig, amint
128  1|      szervezetemet kipróbáljam...~ ~Vilma az ura vállára tette a kezét,
129  1|            nizzai tengerpartig...~ ~Vilma az ura vállára hajtotta
130  1|         bundáját, hogy távozzék, de Vilma most még egyszer a keze
131  1|             tovább...~ ~Megcsókolta Vilma kezét, aztán becsöngette
132  1|         alig, hogy a lábát kitette, Vilma kiküldte a leányt s az ablakhoz
133  1|          józan és gúnyolódó Lehmann Vilma?... Akárhogy is volt, az
134  1|            ettől a látványtól... De Vilma most nem gondolt arra, hogy
135  1|      Lahoréből hoztam magammal...~ ~Vilma semmit se válaszolt ezekre
136  1|          ami a lelkemet nyomja...~ ~Vilma a homlokáig elpirul, majd
137  1|         több... És az okos, a hideg Vilma, ahogy most, a sötét hálószobában
138  1|            a méltóságos asszonyt... Vilma bámulva sietett eléje s
139  1|           sürgősen Budapestről...~ ~Vilma megdöbbenve nézett rá.~ ~-
140  1|          vont, aztán megsímogatta a Vilma gömbölyü kis kezét.~ ~-
141  1|          nyugati pályaudvarról...~ ~Vilma, mikor a pályaudvarról,
142  1|         inas meghajolt és távozott, Vilma pedig megkezdte a remete-életét.
143  1|         negyvenfokos lázad van...~ ~Vilma megcsókolta a kis hugát,
144  1|              egészen más történt: a Vilma szeme haragosan megvillant,
145  1|   kisasszony sirva nem fakadt, mire Vilma hizelkedve megsímogatta
146  1|           vendégeket...~ ~Másnap, - Vilma éppen nagyban készülődött,
147  1|          sem vagyok itthon? - szólt Vilma izgatottan.~ ~- Mondtam,
148  1|       Szentgróthy gróf van itt...~ ~Vilma ledobta a kezéből a regényt,
149  1|             inas zavartan távozott, Vilma pedig felnyitotta a könyvét,
150  1|                     Király Félix.~ ~Vilma egy napon éppen készen volt
151  1|            melynek nagy tükre előtt Vilma a kalapját igazítgatta;
152  1|        egyenesen hozzád jöttem...~ ~Vilma beletűzte a drágaköves tűt
153  1|             oly komoly maradt, hogy Vilma csodálkozva nézett rá. A
154  1|           gyönyörködött benne, amíg Vilma türelmetlenül meg nem szólalt:~ ~-
155  1|      hallható hangon mondta ezt, de Vilma lángoló arccal ugrott föl
156  1|   borzasztóan megszomorítottál...~ ~Vilma remegő ajakkal nézett rá,
157  1|         melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából eltünt az
158  1|       könnyezve tekintett a hugára; Vilma az asztalra borult és keservesen
159  1|         előtt érkezik Budapestre.~ ~Vilma, - mert ő volt a fiatal
160  1|        elégedve a tanítványommal... Vilma méltóságos asszony a mai
161  1| Közgazdasági Bank igazgatója. Mivel Vilma és Király Félix óvatosan
162  1|             csésze teát? - kérdezte Vilma bámulva.~ ~- Az mindig az
163  1|        szolgáljon mindeneknek!...~ ~Vilma tréfásan arcul ütötte keztyűjével
164  1|                Mi bajod? - kérdezte Vilma nevetve. - Ha netalán arról
165  1|      megpukkadok irígységemben...~ ~Vilma hangosan elnevette magát,
166  1|             hangos, kissé túleleven Vilma szinte alázatosan húzódott
167  1|      kisérteties kék láng lobogott. Vilma hizelkedve kiszolgálta az
168  1|             a haját megcsókolja, de Vilma egy hirtelen mozdulattal