Rész

  1  1|                 rózsás teremtést látta, aki némileg bágyadtan, de boldog
  2  1|               maître de reception volt, aki egy futó pillantást vetett
  3  1|                 komornával. Amíg Marie, aki szintén szerelmes volt az
  4  1|            nyugalmazott tábornok pedig, aki az asztalfőnél prezideált,
  5  1|                 pihenésre szánt órákat; aki az unalmas színházi előadások
  6  1|             második napon Hontiné lett, aki valóságos rohamlépésekkel
  7  1|           kérdezte egy fiatal angol úr, aki a frakkjához sötétzöld csokrot
  8  1|           Eleonora... Kegyed a második, aki a szívével tud beszélni...~ ~
  9  1|                  Az öreg zongoraművész, aki a finom bókok nagymestere
 10  1|               művészeknek... Ő volt az, aki annak idején rendes vendége
 11  1|               kukkantott be a férjéhez, aki türelmetlenül várakozott
 12  1|                meghódít... senki sincs, aki a legelső pillanatban meg
 13  1|               forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig a kedves
 14  1|                amint Oppenheim Gusztáv, aki előtt tekintély egyáltalában
 15  1|           egyáltalában nem egzisztált s aki a jó Istent is csak per
 16  1|             pedig, a börzei diszponens, aki a női nemről általában fölöttébb
 17  1|           lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek minősítette
 18  1|                de a sunyi Király Félix, aki pokolian mulatott az általános
 19  1|                      Délfelé Rubin úr - aki addig valami fontos kiküldetésben
 20  1|               velem kacérkodjék, de én, aki nem vagyok valami fiatal
 21  1|          aranygombos komornyik fogadta, aki mosolyogva hámozta ki a
 22  1|               mint valami iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru
 23  1|              csöngetett a komornyiknak, aki konyakot hozott és begördítette
 24  1|                ami történt vele: Vilma, aki még nemrégiben önkezűleg
 25  1|                  hogy az élelmes Félix, aki a Közgazdasági Bank legnagyobb
 26  1|             ujság? - kérdezte Vilmától, aki puha selyempongyolájában
 27  1|                velük...~ ~A szobaleány, aki odahaza hódoló tisztelettel
 28  1|                 kezet csókolt.~ ~Vilma, aki szinte kipirult a sietségtől,
 29  1|           Afféle önzetlen stréber volt, aki megelégszik annyival, hogy
 30  1|          madármellü kis neuraszténikus, aki minden második héten kétségbeejtette
 31  1|                messalience tervével, de aki most, hihetetlen következetességgel,
 32  1|             Azzal a Karnevál herceggel, aki oly sűrűen szerepelt a hatvanas
 33  1|              Nagyon boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen
 34  1|              asszony. Volt egy barátom, aki nyolcvanhat éves korában
 35  1|                a fehértestü asszonyról, aki épp úgy ég, épp úgy lángol,
 36  1|                ő... Nézze meg a tudóst, aki otthon matematikai tantételekkel
 37  1|             bibelődik, az orvosdoktort, aki a boncolóasztal mellől jön,
 38  1|              mellől jön, a világutazót, aki vad törzsek közt kóborol,
 39  1|                 esztendős asszonykával, aki két évig szigoru magányosságban
 40  1|                szellemes teremtés volt, aki engem, vén csacsit, érthetetlenül
 41  1|                nyugalmazott törzsorvos, aki megcsontosodott agglegény
 42  1|               mindenkit ostobának tart, aki a grófné meg a szobaleány
 43  1|                közt különbséget tesz, s aki nagyra van vele, hogy egy
 44  1|             előtt s Mészáros, a portás, aki rögtön megismerte a vezérigazgató
 45  1|           asszony? - kérdezte Vilmától, aki drága szilszkinkabátjában,
 46  1|         mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor állandóan kitüntette
 47  1|            Klárikát, az ura unokahugát, aki eddig, a vezérigazgató első
 48  1|                egyedül maradt Hontival, aki kényelmesen szivarra gyujtott,
 49  1|              fölfedezte Király Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám
 50  1|         milliomosnénak udvarolt. Félix, aki szintén észrevette Hontinét,
 51  1|                nézte az elegáns férfit, aki udvariasan meghajolt előtte,
 52  1|               se találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben és
 53  1|                 polgári asszony vagyok, aki a demokrata Kender-utcából
 54  1|               az agglegény Takács báró, aki vagy negyven év óta változatlan
 55  1|         háziasszony szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot és
 56  1|               szó: Szentgróthy grófról, aki ma délelőtt fönn járt nálam
 57  1|            eszében... Szentgróthy gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel
 58  1|                után tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat eddig
 59  1|            éjfélfelé búcsúzott s Honti, aki az előszoba ajtajáig elkisérte,
 60  1|                a sürgölődő szobaleányt, aki az ezüstneműt és a porcellánt
 61  1|           komolyan végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel hajolt
 62  1|                 művelt és komoly ember, aki szívéből megveti az ostoba
 63  1|          gondolt a naiv kis feleségére, aki annyira különbözik az eddigi
 64  1|       Négyszemközt.~ ~Az öreg Lehmanné, aki a Honti-palotában általános
 65  1|               öltözött öreg asszonyság, aki szívósság dolgában a legfiatalabb
 66  1|          nyájasan biccentve a kapusnak, aki mély tisztelettel emelte
 67  1|        megveregette a szobaleány arcát, aki nesztelenül belépett az
 68  1|               energikus, az okos Vilma, aki eddig a kiváltságosak büszke
 69  1|              tizenhatéves csitri leány, aki meg akar halni bánatában,
 70  1|                viseltetett Honti iránt, aki valamikor az ő keze alatt
 71  1|                 A hófehér milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi világ
 72  1|         Budapesten, mindenki megjelent, aki ezekben a körökben számít;
 73  1|        tartottak meg, mindenki ott van, aki a Lipótvárosi társaságban
 74  1|          ismertem azt a szent asszonyt, aki annyi könnyet törölt fel,
 75  1|             illatos Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva);
 76  1|            Agglegény, orvos, milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön
 77  1|                 külföldi operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, néhány
 78  1|                idegbeteg zongoraművész, aki pápaszemet hord s minden
 79  1|                és zavaros lárma. Vilma, aki némileg rövidlátó, összehúzza
 80  1|      megpillantja pilishegyi Taubernét, aki egy selyemfauteuilben ülve
 81  1|        lorgnettező, vöröshaju hölgy ül, aki nagy kiváncsisággal néz
 82  1|                 szentimentális gyermek, aki tizenhatéves korában volt,
 83  1|              összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá merevedve
 84  1|                 ülés lesz. Szentgróthy, aki eddig exponált kormánypárti
 85  1|              értetek megyek...~ ~Vilma, aki még sohase látott parlamenti
 86  1|           tábornokhoz...~ ~Szentgróthy, aki jóval az ülés megkezdése
 87  1|                 kifogástalan gavallért, aki már harminchét esztendős
 88  1|         miniszter szerepelt; s Klárika, aki gyakran kijelentette, hogy
 89  1|                 szerepelnek...~ ~Vilma, aki nem látszott osztozni az
 90  1|           egyszer a bégavári főispánba, aki ugyanott volt fürdőben,
 91  1|           adóját a kitünő szónok iránt, aki a patologus kéjérzetével
 92  1|              hajolt meg az elnök előtt, aki most felocsudva a csöngetyüje
 93  1|                kérdéssel a nénikéjéhez, aki komolyan, szinte megilletődve
 94  1|               redingotos férfi alakján, aki szerényen elhárította magától
 95  1|             egyike, a született hódító, aki a maga kivételes eszével
 96  1|                 a közönségesek közül, s aki arra született, hogy százezreket
 97  1|         Szentgróthy grófot, a férjével, aki legkisebb izgalom után sirva
 98  1|                mint a hóbortos Klárika, aki most élte a legvirágzóbb
 99  1|                a gyermek pillantásával, aki közel áll ahhoz, hogy sírva
100  1|            lehet... A párisi bankárunk, aki csak miattam jött Budapestre,
101  1|              sápadt varrókisasszonynál, aki egyszerre elveszíti a kis
102  1|                 hogy nincs az a férfiu, aki a lábáról levegye, s ime,
103  1|                meg azt a jámbor embert, aki az oltárhoz vezette...~ ~
104  1|                 nevében a kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat
105  1|               komoly s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak leginkább
106  1|           vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg attól félt, hogy mindörökre
107  1|                     Egy úr van odakünn, aki tiszteletét óhajtja tenni
108  1| helyrehozhatatlanul megsértett valakit, aki az ő okos és józan lelkében
109  1|              igazítgatta; Király Félix, aki már vagy hat hét óta nem
110  1|     özvegyasszonyt akarok meglátogatni, aki rá van utalva a jó emberek
111  1|      meggyanusítsalak... De van valaki, aki előtt egyetlen gondolatodat
112  1|         gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos rémülettel figyel
113  1|       rémülettel nézett a látogatójára, aki most csendesen bólintott
114  1|                húzta a székét Vilmához, aki most már dacos pillantással
115  1|                valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre nem érdemes...
116  1|                   És becsülheted-e azt, aki egy jó embert boldogtalanná
117  1|                    Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád után a legjobb
118  1|                le azt a fiatal hölgyet, aki a sötétkék plüsstakaró alatt
119  1|                a következő paragrafust: Aki penigh a hosszú idő után
120  1|                 magához ölelte Félixet, aki hódolattal kezet csókolt
121  1|              rebegte:~ ~- Én lennék az, aki teneked megbocsát valamit,
122  1|          teneked megbocsát valamit, én, aki egész életemen át se tudom
123  1|                 és nemesszívü embernek, aki rangot és poziciót adott
124  1|              tudott volna választ adni, aki az asszonyok szövevényes
125  1|      vezérigazgató úr ő méltósága felé, aki most a foyerből az utcára
126  2|                 nem volt ő az a legény, aki a kínálkozó alkalmat föl
127  2|                a lefátyolozott hölgyet, aki sietve, remegő léptekkel
128  2|           egészen önre bízza: - Egy úr, aki sokat jár a Serfőző-utcában.”~ ~-
129  2|              megveregette a vállamat, s aki így látta, ugyancsak nem
130  2|             arra a felbőszült tigrisre, aki tegnap este oly vérbeborult
131  2|          pénztáros-kisasszonynak pedig, aki ott szokott bóbiskolni a
132  3|                az angol felsőház tágja: aki Indiából, vagy egy más gyarmatból
133  3|                 látszik, szemtelen...~ ~Aki e rejtélyes szavak indító
134  3|             fülön csípett egy pikkolót, aki az asztalkendőről hanyagul