Rész

  1  1|           és gyönyörü valóság... És ha valaki hálás lehet ezért
  2  1|     mozdulata kizárólag az enyém... Ha tudná, mennyire tele van
  3  1|        amikor feleségül vettelek... Ha minden órában hétszer imádkoznám
  4  1|    túlságosan nagy ez a lakosztály? Ha én miattam választotta,
  5  1|     jövedelmemet... Akkor se tudom, ha maga mindig úgy fog öltözködni,
  6  1|            Sőt akkor szerez örömet, ha igazán azokkal a szabókkal
  7  1|             nagyon megharagszom ám, ha holmi takarékoskodásokkal
  8  1|             a nevüket se ismerik... Ha nem untatom önöket, el fogok
  9  1|          meg voltam-e elégedve? Oh, ha csak sejtené is, hogy milyen
 10  1|              De néha úgy szeretném, ha senki se látná... ha a szépsége,
 11  1|     szeretném, ha senki se látná... ha a szépsége, a kedvessége,
 12  1|             elől elzárkózzék... sőt ha akarná, sem engedném, hogy
 13  1|            csak magáért történik... Ha szeretnek, azért vagyok
 14  1|          tied vagyok... Ne bántson, ha szeretnek és dédelgetnek...
 15  1|        főúri szalónok parfume-je... Ha végre csakugyan belémszeretett
 16  1| aranyifjúság gyöngye, kivétel vagy. Ha bájos unokahugodat, mint
 17  1|           hát mi különös van abban, ha a legközelebbi rokonukat
 18  1|       parancsoló nőiességnek... Én, ha emlékszenek rá, már akkor
 19  1|            kis emberismeretem... És ha jó szemre van szükségem,
 20  1|           kómikus lenne Budapesten, ha véletlenül nem arra született
 21  1|   egyszerűen fejedelmi, - de Félix, ha egy pillanatra föl is melegedett,
 22  1|             pofont kaphattam volna, ha a mama jelenlétében cigarettázom...
 23  1|          édes és huncut arcodhoz. S ha méltóztatol adni valamit
 24  1|           is másképp beszélj... Sőt ha hónap végén ismét meg találsz
 25  1|                  Nem lenne okosabb, ha szépen idehaza töltenénk
 26  1|             naivsággal szólott:~ ~- Ha te mindenáron azt akarod,
 27  1|             csináltatna neki ruhát, ha úgy akarná...~ ~Tizenegy
 28  1|              Optimista vagy lelkem, ha azt hiszed, hogy udvaroltattam
 29  1|     tündérkirálynő...~ ~Hogy Vilma, ha tréfált is, de igazat beszélt,
 30  1|       ölelést majd akkorra hagyjuk, ha a bálból hazajöttünk...~ ~
 31  1|    pletykákról kérdezősködjék... De ha tőlem függene, fiúk, bizony
 32  1|        grófot.~ ~- Nagyon örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne
 33  1|                Nagyon kedves volna, ha eljönne hozzánk...~ ~ ~
 34  1|              Nem veszi rossz néven, ha egy kissé szabadabban beszélek,
 35  1|    hiúságoktól megtisztult szentet. Ha látná, hogy az ő vén szívükben
 36  1|          van, méltóságos asszony... Ha megengedi, el fogom mondani
 37  1|     belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el
 38  1|            kielégíti a hiúságunkat, ha erkölcsi diadalt arathatunk...”~ ~-
 39  1|              meg az aranyos leánya? Ha megint eljövök, majd hozok
 40  1|          amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... Itt van még
 41  1|             egymagamban lássanak... Ha már olyan szerencse ért,
 42  1|             idebenn az idegeidet... Ha a hivatalnokaid el tudnak
 43  1|          még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek, hogy
 44  1|             És most kibe szerelmes, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~
 45  1|             szechelmes legyen... És ha volnék is, ki töchődnék
 46  1|          szende bakfist játssza, de ha véletlenül a szívébe nézhetnék...~ ~
 47  1| valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam
 48  1|     íróasztalomat, viszontlássam... Ha nem tartottam volna tőle,
 49  1|          akkor is bólogatott volna, ha Vilma azt állítja, hogy
 50  1|             pletykázhassék... Hanem ha kedvesek akarnak lenni,
 51  1|              s ilyenkor legokosabb, ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika,
 52  1|            és elbizakodottá tesz... Ha még sokáig így folytatja
 53  1|             vendégjárásért, de este ha egyedül maradtak, néha mégis
 54  1|             és vendégeskedésből?... Ha miattam teszed, fiam, biztosítalak
 55  1|           megmaradni egy helyen; de ha valami jó falatról van szó -
 56  1|         Haragszik rám? Nincs igaza, ha neheztel, mert én csak azt
 57  1|                Majd egyszer... majd ha alkalmam lesz rá... többet
 58  1|         semmiért... De ne csodálja, ha imponál nekem, hogy az ilyen
 59  1|             meg... Mit szólt volna, ha e pillanatban a Vilma lelkébe
 60  1|            ugyan mindig haragudott, ha az öreg asszonyság gyalogosan
 61  1|            te egyedül az uraddal... Ha tudom, hogy boldogok vagytok,
 62  1|              jobban is érzem magam, ha a saját háztartásomban gazdálkodhatom...~ ~
 63  1|      erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy
 64  1|       Komolyan megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol velem...~ ~
 65  1|             itt is megbékült volna, ha a régi konyháját visszaadják;
 66  1|        várakozol rám, édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el
 67  1|             szólott:~ ~- Nem csoda, ha az urad annyira imád, hiszen
 68  1|           leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel se érném be?~ ~
 69  1|           vezethette tévútra többé. Ha a leánya tervét, merész
 70  1|         mondj el, mindent, mindent, ha azt nem akarod, hogy három
 71  1|         Hallja a visszhangot? Pedig ha Dönci mondja, hát bizonyosan,
 72  1|        mindig jókedvü, kissé naiv s ha egy szép asszonyt lát, épp
 73  1|               Dönci: Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, én
 74  1|             Lipótvárosban.~ ~Vilma: Ha az asszonyok is szavaznának,
 75  1|       megyek, mint a többi asszony: ha a nemzetre véletlenül visszaszállana
 76  1|      csinosan hangzanak...~ ~Dönci: Ha annyira szeret, hát megigérhetne
 77  1|     sárgaságba esem az irigységtől, ha egy magamnál szebb asszonyt
 78  1|             volt minden kormánynak. Ha van hozzá kedved, hát rögtön
 79  1|       folytatta volna az áradozást, ha e pillanatban általános
 80  1|             szalad az idegorvoshoz, ha valami váratlan esemény
 81  1|        miniszterbe habarodtam bele, Ha így megy, hát a negyedik
 82  1|       elintézni valója s esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára
 83  1|      embernek, mint maga, nem elég, ha mindössze két-három órát
 84  1|            bennünket... Nekem elég, ha másfél órát alszom, - volt
 85  1|            rám... De két hét mulva, ha az Isten éltet bennünket,
 86  1|         szólott:~ ~- Majd elmondja, ha hazajövök, ugy-e?... De
 87  1|             mosolygás jelent meg... Ha valaki látta volna így,
 88  1|        elveszíti a kis józan eszét, ha egy eleven gróf szóba áll
 89  1|          gépíró-kisasszonyhoz - még ha véletlenül méltóságos asszony
 90  1|            igazi boldogságot is?... Ha több az eszem, mint másoknak,
 91  1|             a civilizált világba... Ha igazi indus bálványt akar
 92  1|            makk... Én is tréfálnék, ha a tanár úr helyében volnék...~ ~
 93  1|             nem állok jót semmiről, ha idehaza marad... Ma megvizsgáltam
 94  1|         szerint az lenne a legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba
 95  1|         nagyon illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony
 96  1|       mutogatja magát...~ ~- Pedig, ha tudnád, hogy ki kérdezősködött
 97  1|        ember... Szentgróthy gróf... Ha láttad volna, hogy pukkadoztak
 98  1|     látogatókat talán nem fogad, de ha a kegyelmes úr elmegy hozzá,
 99  1|       okosabb lett volna, fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz
100  1|         szerette volna a legjobban, ha a kedvére kisirhatja magát...
101  1|             a hugocskája kezét.~ ~- Ha füllenteni akarnék, azt
102  1|    dolgokról akarsz beszélni velem, ha te ilyen szertartásos és
103  1|            bólintott a fejével.~ ~- Ha semmi se vett volna rá arra,
104  1|         Vilmám, mint rossz asszony: ha ez megtörténhetik, akkor
105  1|            a bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, akkor nem
106  1|            Minden asszony egyforma, ha egyszer a szíve megszólal...
107  1|       szólott:~ ~- Édes kis Vilmám, ha tudnád, mennyire sajnállak!...
108  1|         sajnállak!... Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy én,
109  1|             Honti nagyot fog nézni, ha engem ilyen késő éjszakán
110  1|    vállalkozom...~ ~- Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy csésze
111  1|  körülményektől függ, szép húgom... Ha holnap délután megkinálsz
112  1|           kérdezte Vilma nevetve. - Ha netalán arról lenne szó,
113  1|           kedvét és az idegességét? Ha tudná, hogy milyen türelmetlenséggel
114  1|         tudsz-e bocsátani nekem?... Ha szeretsz, akkor mondd azt
115  1|            sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, a csillogás
116  1|            ez az úr hatodfél kilós, ha tudni akarod...~ ~A hatodfél
117  2|             is mutatkozott vele, de ha becsülettel megszökhetett
118  2|            mivel szórakozik? Pedig, ha kíváncsi lenne rá, olyan
119  2|          esett ám a feje lágyára, s ha csak arról van szó, hogy
120  2|          vállalkozó szellemet. Sőt, ha éppen tudni akarja, már
121  2|            ezt a részvevő lelket... Ha egyszer estefelé elfáradna
122  2|         hogy kicsoda ez a hölgy, de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti,
123  2|             menni a Serfőző-utcába. Ha az a gazember igazat beszél,
124  2|         fátyolos hölggyel...~ ~- És ha találkozom vele, akkor ütött
125  2|       megjelenni a Serfőző-utcában. Ha azt nem akarod, hogy a külvárosi
126  2|               mondta elkeseredve. - Ha ez az asszony képes volt
127  2|            csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok
128  2|      Elkísértem egészen a kapuig, s ha az illendőség vissza nem
129  3|     jéghideg Moët és Chandon-t...~ ~Ha valaki akkor a pikkolóval
130  3|          egy hónapra a vendéglőmbe. Ha a fizető közönség azt látja,
131  3|             rúgjon a hámból... Mert ha még egyszer így viselkedik,