Rész

  1  1|              életem volt álom s csak most ébredtem föl az édes, a
  2  1|          pajkos jókedv fogta el.~ ~- Most azonban itt az ideje, hogy
  3  1|            nyugodt; a maga viszonyai most már megengedik az ilyen
  4  1|              fogok lenni...~ ~Mindez most mégegyszer végigvonult a
  5  1|     körülötte... De az álmodozásában most egyszerre megzavarta egy
  6  1|             igen, - felelte Vilma, - most már bejöhet... A többit
  7  1|         szólott:~ ~- Milyen más vagy most, mint odahaza voltál, amikor
  8  1|     levelezésibe, a hol Király Félix most már affektált hidegséggel
  9  1|         rokonukat meghívják? A vezér most már épp olyan rokonom, mint
 10  1|            clown szerepét játszotta, most egyszerre megnőtt, kiegyenesedett
 11  1|        lenézéssel beszélgettek vele, most tüntetőleg helyeselték minden
 12  1|             nevezték Lehmann Vilmát, most óvatosan ügyeltek, nehogy
 13  1|             csak per öreg emlegette, most előzékenyen, majdnem funeratori
 14  1|           helyét bitorolják, - Rauch most édes mosollyal veregette
 15  1|          Savanyu Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal
 16  1|             valami iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru igazgatónő
 17  1|             a kender-utcai lakásban, most egy párisi szabónő remekében
 18  1|              szólott:~ ~- Édes fiam, most már ne méltóságos urazz
 19  1|      jelenlétében cigarettázom... De most azt tehetem, ami nekem tetszik.~ ~
 20  1|              vedd tudomásul, hogy én most is csak a régi Lehmann Vilma
 21  1|          jobban tudom, mint te... De most hagyjuk a bókokat, inkább
 22  1|      Megigértem, hogy elmegyünk, hát most már hiábavaló a habozás...
 23  1|          fölötte a levegőben... Ime, most visszatért a gyerekkori
 24  1|              mesebeli Csipkerózsika, most már mindörökké az övé...~ ~
 25  1|            módjára parolázott velük, most diszkrétül megbiccentette
 26  1|      érthetően ezt mondta volna:~ ~- Most kissé szertartásosan kell
 27  1|             frakkos rendezők sorából most hirtelen kilépett egy rendjeles,
 28  1|          legszebb...~ ~A katonabanda most megszólalt az emelvényen
 29  1|         messalience tervével, de aki most, hihetetlen következetességgel,
 30  1|            tudósításaiban, de akiben most dobogó szívvel ismerte föl
 31  1|         nyugalmát és a felsőségét és most mégis zavartan sütötte le
 32  1|           ügyetlen és elfogult volt, most bátran fölemelte a tekintetét
 33  1|           kacéran az urakhoz:~ ~- Én most vissza fogok vonulni, mert
 34  1|         Helyes, akkor képzelje, hogy most a színházban ül s nem egy
 35  1|         fiatalt. Méltóságos asszony, most egy csúf leleplezést fogok
 36  1|            előkelő társaságok lelke, most évszámra se mozdul ki a
 37  1| magányosságban viselte a gyászát, de most annál szilajabban kivánkozott
 38  1|              annál jobban izgatott s most már mind makacsabbul ragaszkodtam
 39  1|          légyottot adott neked... És most nem akarsz elmenni a légyottra?” - “
 40  1|  szenvedélyes csókokra vágyakoztunk, most már tökéletesen kielégíti
 41  1|             hogy beteg légy. Igy, és most csukd be a kocsi ajtaját...
 42  1|        kacérsággal folytatta:~ ~- És most kibe szerelmes, ha nem vagyok
 43  1|          Félix meg Rubin úr jelentek most meg karonfogva a bank foyerjében.
 44  1|       asszony...~ ~A Vilma figyelmét most szerencsére elhárította
 45  1|         kissé...~ ~A rövidlátó leány most megismerte Lehmann Vilmát,
 46  1|              se mondjanak el... mert most nagyon hideg van ahhoz,
 47  1|            két leánnyal, de a mosoly most az ő ajkáról is eltűnt:
 48  1|             sógornője szeszélyeinek. Most azonban minden megváltozott;
 49  1|               Tudod, hogy mit fogunk most csinálni?~ ~- Mit?~ ~- Befogatunk
 50  1|   jégbetyárok, akik hódítási terüket most az aszfaltról a jégre tették
 51  1|            hiszed, akár nem, te vagy most Budapesten a legérdekesebb
 52  1|             helyeslőleg bólintott, - most már az ő higgadtsága is
 53  1|            bank igazgatóját, akivel, most a bolgár kölcsön ügyében
 54  1|             miniszterelnököt, akivel most a cettinjei konverzió ügyében
 55  1|              két nap múlva utazik... Most már két hete is elmúlt ennek,
 56  1|               többet is mondok... De most nem lehet, mert az ura még
 57  1|       hallani a szavaimat...~ ~Vilma most befejezte a produkcióját
 58  1|            megártott a virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni a kis
 59  1|       ennyire jól érzi magát... Csak most kezdek igazán büszke lenni
 60  1|            hogy a felesége lettem... most, amikor azt látom, hogy
 61  1|         mindig a magam lábán jártam, most, öregségemre, már nem akarok
 62  1|             mesebeli szerencse érte. Most aztán tobzódhatott megint
 63  1|             ezt, de az öreg asszonyt most már nem vezethette tévútra
 64  1|              az egész környezetének, most épp úgy kisírta magát az
 65  1|        megszakad a szívem...~ ~Vilma most fölkapta a fejét, aztán
 66  1|            És szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva is kissé
 67  1|                   Szegény gyermekem, most már, fájdalom, mindent tudok...
 68  1| vendégszerető házuk hagyományait még most is csorbítatlanul fenntartották.
 69  1|             a fiatal asszony ugyanis most visel először életében dekolletált
 70  1|           nagyon boldog vagyok, hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~
 71  1|            magának köszönhetem, hogy most szabad és független vagyok...
 72  1|           különös csoda folytán, még most is az a szentimentális gyermek,
 73  1|         találkoztunk egymással, mert most szemtől-szembe gratulálhatok -
 74  1|              fürdőben, ahol mi... De most nem erről van szó, hanem
 75  1|             ki, miközben a miniszter most már leplezetlen haraggal
 76  1|              meg az elnök előtt, aki most felocsudva a csöngetyüje
 77  1|          üdvözöljék.~ ~- Na, hát még most is öregnek találod?~ ~Klárika
 78  1|          asszonyokat elszédítsen. De most ijedten érezte, hogy nem
 79  1|              hogy ez az idegen ember most már kitörölhetetlenül belopta
 80  1|      fizika-tanár meg a főispán után most egy volt miniszterbe habarodtam
 81  1|              a hóbortos Klárika, aki most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~
 82  1|           vállára hajtotta a fejét s most már könnyes szemmel folytatta:~ ~-
 83  1|           levelekkel bajlódjam... De most jól tudja, hogy nem lehet...
 84  1|              hogy távozzék, de Vilma most még egyszer a keze után
 85  1|              hazajövök, ugy-e?... De most, becsületszavamra mondom,
 86  1|             a látványtól... De Vilma most nem gondolt arra, hogy a
 87  1|           asszonyi kiváncsiságnál... Most, ahogy az éjszaka csöndje
 88  1|       érzései úrrá legyenek fölötte, most kétségbeejtő világossággal
 89  1|            emberhez fűzi... És amint most a multján és a jövőjén végiggondolt,
 90  1|             álom makacsul elkerülte. Most megint eszébe jutottak azok
 91  1|           okos, a hideg Vilma, ahogy most, a sötét hálószobában virrasztott,
 92  1|             elmondta a mamának, hogy most Rómába készül s husvét utánig
 93  1|     tartózkodási helye... Képzelj el most már engem!... Csak egy hajszál
 94  1|              asszony, képzelem, hogy most mennyire unatkozik!~ ~-
 95  1|            tőlem: “Mit gondol, fogad most a szép nénikéje látogatókat?”
 96  1|             viselkedett, - és mégis: most egyszerre azt szerette volna
 97  1|           pillanat el nem érkezik, - most mutasd meg, amikor küszöbön
 98  1|           nézett a látogatójára, aki most csendesen bólintott a fejével.~ ~-
 99  1|         húzta a székét Vilmához, aki most már dacos pillantással nézett
100  1|            Talán kis gyermekkora óta most sírt először hangosan...
101  1|              teát. De a fiatal ember most már szigorúan megrázta a
102  1|              ezt a napot!... Én csak most tudtam meg igazán, hogy
103  1|        alázatosságával, de mit akart most, amikor a férfi már úgyis
104  1|              palota előtt. A bankból most áradt kifelé a hivatalnokok
105  1|             úr ő méltósága felé, aki most a foyerből az utcára lépett...~ ~ ~
106  2|             meglepetésében. A többit most már egészen önre bízza: -
107  2|           kaszinóban.~ ~- Mit akarsz most? - kérdeztem tőle vállatvonva. -
108  2|       megmossam a barátom fejét.~ ~- Most beláthatod, hogy mennyi
109  2|                  Nagyon furcsa, hogy most ilyen szamárságokon jár
110  2|           órája, s mivel a barátomat most már hajókötelekkel se lehetett
111  2|        vésztjóslóan így szólott:~ ~- Most már nincs szükségem tanura...~ ~
112  2|              hűséges tükre, hogy még most, harminc év mulva is mindig
113  2|  lelkiállapotban légyottra menne? De most, hogy a Mariskám hűsége
114  3|     szemöldökét.~ ~- Tisztelt úr, ön most füllent... Ön épp oly jól
115  3|         közönséges kocsisbor lesz... Most tehát - hogy enyhén szóljak -
116  3|               hogy az emberismeretem most se csalt meg... Jól tudja,
117  3|         uralkodó herceg is beérné... Most még csak az hiányzik, hogy
118  3|        arcáról rítt le a nyomorúság, most minden vendég nagykövetnek