Rész

  1  1|           mulva a nászutas házaspár már ott volt a fejedelmi lakosztályban.
  2  1|      nyugodt; a maga viszonyai most már megengedik az ilyen fényűzést.
  3  1|          föl a kábultságából, mikor már ott ült a férjével a külön
  4  1|               felelte Vilma, - most már bejöhet... A többit már
  5  1|             már bejöhet... A többit már maga előtt is elvégezhetem...~ ~
  6  1|           szólott:~ ~- Sapristi, ez már aztán beszéd...~ ~Hontiék
  7  1|     léhaságait... A társaság starja már a második napon Hontiné
  8  1|         hizelegjenek... A költők ma már nem viselnek tollas barétot,
  9  1|              melyekbe a tudós elmék már bevezették a gőzfütést és
 10  1|          pedig ez:~ ~“Kedves Félix! Már bizonyosan hallottad, hogy
 11  1|             a hol Király Félix most már affektált hidegséggel fogadta
 12  1|             meghívják? A vezér most már épp olyan rokonom, mint
 13  1|              Én, ha emlékszenek rá, már akkor megmondtam, hogy eljön
 14  1|            intett a fejével:~ ~- Az már igaz, a cégvezető úr mindjárt
 15  1|     megjelent a hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a Király
 16  1|                A méltóságos asszony már várja a nagyságos urat...
 17  1|          kezei közül.~ ~- Szervusz, már félóra óta várakozom rád...
 18  1|         hallani néhány jó kuplét... Már értesültem róla, hogy maga
 19  1|        szólott:~ ~- Édes fiam, most már ne méltóságos urazz többet,
 20  1|        szemmel szólott:~ ~- Az uram már épp úgy szeret, mint én,
 21  1|         Hiába adod hát a szentet, ő már az összes bolondériáidat
 22  1|                 Tudod, szívem, hogy már két hete se volt a kezemben
 23  1|          jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál is járt s ő
 24  1|            hogy elmegyünk, hát most már hiábavaló a habozás... Aztán
 25  1|           táján tért haza s az urát már ott találta az ebédlőben.~ ~-
 26  1|        mesebeli Csipkerózsika, most már mindörökké az övé...~ ~Az
 27  1|       helyiség zsúfolásig tele volt már vendégekkel; a művészileg
 28  1|            elő, akik koruknál fogva már nem tartották kötelezőnek
 29  1|          közérzés sohase hazudik... Már pedig ami az én úgynevezett
 30  1|             a következő pillanatban már az ő vonásai is kiderültek
 31  1|          engem illet, én, fájdalom, már csak a képtári hölgyek iránt
 32  1|             áll be, amikor az ember már csak az úgynevezett erkölcsi
 33  1|        ahogy illenék?~ ~- Kérem, én már végignéztem az összes francia
 34  1|               És az öreg ember? Azt már ezek az érzelmek nem bántják
 35  1|             történet. Rajeczy Zsiga már aféle jó ötvenes, de úgy
 36  1|        annál jobban izgatott s most már mind makacsabbul ragaszkodtam
 37  1|   úriasszonyt meghódított... Másnap már ebéd után fölnéztem a kaszinóba
 38  1|             Az én korombeli férfiak már nem a légyottra kivánkoznak,
 39  1|         csókokra vágyakoztunk, most már tökéletesen kielégíti a
 40  1|      Szomoru dolog, de fájdalom, mi már csak az erkölcsi diadalokra
 41  1|           látszatot kelteni, hogy ő már egy asszonyra se lehet veszedelmes
 42  1|          perc mulva a vezérigazgató már örvendező arccal szorítgatta
 43  1|          egymagamban lássanak... Ha már olyan szerencse ért, hogy
 44  1|            veled együtt... Ismerlek már s bizonyos vagyok benne,
 45  1|         okosabb lenne... Várj csak, már itt a kabátod, vedd magadra...~ ~
 46  1|              A bank hivatalos órája már véget ért s a hivatalnokok
 47  1|       jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte az
 48  1|            tudnák, hogy kivánkoztam már maguk közé... Akárhányszor
 49  1|            Akárhányszor meg akartam már szökni hazulról, hogy a
 50  1|           velem... Holnaptól kezdve már délután kettőkor nálam légy...~ ~
 51  1|     beszélték meg a légyottot, de ő már félkettőkor bezörgetett
 52  1|          úton amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~-
 53  1|        csarnok zsúfolásig tele volt már ilyenkor, a katonabanda
 54  1|              Jaj de okos volt, hogy már kora délután kijöttetek!...
 55  1|   Alsó-Ausztriát meghódítom, de így már csak szeretett hazám mellett
 56  1|      Budapesten van?... Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol,
 57  1|       helyeslőleg bólintott, - most már az ő higgadtsága is visszatért, -
 58  1|  megkérdezte az urát:~ ~- Nem lenne már elég ebből a nagy lármából
 59  1|            nap múlva utazik... Most már két hete is elmúlt ennek,
 60  1| ártatlansággal szólott:~ ~- Óh, azt már nem hiszem, hogy az ilyen
 61  1|    rakosgatta... Olyan volt, mintha már elszundikált volna a fáradtságtól
 62  1|    erélyesen tiltakozott.~ ~- Ugyan már mirevaló lenne a kocsi?
 63  1|          jártam, most, öregségemre, már nem akarok úri dáma lenni.
 64  1|         odahaza kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta, hogy
 65  1|           szívem ne fáradj, mert én már odahaza megkávéztam.~ ~-
 66  1|         vígan trécselt, mikor Honti már a hivatalból hazatért...
 67  1|       nagyságos asszonyhoz ment?... Már kora délután kikocsikázott
 68  1|        ilyen bonyodalmas művelethez már nem lett volna hely. Amíg
 69  1|          ajtaján belépett, Lehmanné már kalap nélkül ült az egyik
 70  1|            de az öreg asszonyt most már nem vezethette tévútra többé.
 71  1|             Drága mindenem, ne sírj már, mert mindjárt megszakad
 72  1|         szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva is kissé nagy
 73  1|             Szegény gyermekem, most már, fájdalom, mindent tudok...
 74  1|       esküvőjük után. Ez alkalomból már nem illett volna, hogy odahaza
 75  1|   karriérjét. A hetvenkétéves bácsi már régen nyugalomba vonult,
 76  1|      estélyek hírét a Lipótvárosban már a legkisebb gyermekek is
 77  1|   vesztibülben a bundáikat levetik, már száz és száz vendég sürög
 78  1|   megtisztelt bennünket...~ ~Vilma: Már régóta forró óhajtásom,
 79  1|       Budapest szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban jól
 80  1|         nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már nem egészen fiatal ember,
 81  1|           nekem...~ ~Dönci: Hja, én már ilyen vagyok.~ ~A harisnyás
 82  1|            hogy a vöröshaju hölgyet már látta valahol, de a világért
 83  1|          újra látom... Mert egyszer már találkoztunk valahol...
 84  1|          röviddel tizenkettő előtt, már ott ült az aranydíszítéses
 85  1|         kifogástalan gavallért, aki már harminchét esztendős korában
 86  1|            a fejét.~ ~- Micsoda, te már francia regényeket olvassz?
 87  1|            többek közt azt se, hogy már kétízben szerelmes voltam...
 88  1|           miközben a miniszter most már leplezetlen haraggal csóválta
 89  1|             ez az idegen ember most már kitörölhetetlenül belopta
 90  1|        szemébe, melynek szögletében már titkos könnyek leskelődtek,
 91  1|                Drága kis anyám, hát már terád is átragadt a neuraszténiás
 92  1|             hajtotta a fejét s most már könnyes szemmel folytatta:~ ~-
 93  1|            miattam jött Budapestre, már félórája várakozik rám...
 94  1|   vallomással tartozom magának, ami már régóta nyomja a lelkemet...
 95  1|         érzett, az sokkal több volt már a felületes asszonyi kiváncsiságnál...
 96  1|            asszony, mint a többi... Már attól a pillanattól kezdve,
 97  1|             akinek kétségbeesésében már az a tudat is jól esett,
 98  1|          nagyon sokat, mert Klárika már a második nap délutánján
 99  1|           látlak?... A cukrászdában már gyászfátyollal akarták bevonni
100  1|             tegnap nem jöttél el, - már attól tartottam, hogy Isten
101  1|            helye... Képzelj el most már engem!... Csak egy hajszál
102  1|             Megvallottam neki, hogy már két napja nem láttalak s
103  1|      igazítgatta; Király Félix, aki már vagy hat hét óta nem volt
104  1|              Még nem vagy bűnös, de már csak egyetlen hajszál az,
105  1|           székét Vilmához, aki most már dacos pillantással nézett
106  1|            ez megtörténhetik, akkor már egyáltalában nincs tisztesség
107  1|              De a fiatal ember most már szigorúan megrázta a fejét.~ ~-
108  1|          elfogadom... De ma este... már megbocsáss... ez egyszerűen
109  1|          akart most, amikor a férfi már úgyis tehetetlen rabszolgája
110  2|          emlegetni a feleségével.~ ~Már vagy két esztendő óta tartott
111  2|              ha éppen tudni akarja, már szerencsésen meg is találta
112  2|       meglepetésében. A többit most már egészen önre bízza: - Egy
113  2|            s mivel a barátomat most már hajókötelekkel se lehetett
114  2|          külvárosi házak között, de már hét, sőt nyolc óra is elmult,
115  2|  vésztjóslóan így szólott:~ ~- Most már nincs szükségem tanura...~ ~
116  2|         selyemfüggönyök...~ ~Másnap már korán reggel ott voltam
117  3|            maradt a poharában, mert már a halnál azon járt az esze,