Rész

  1  1|                           A méltóságos asszony~ ~
  2  1|               nekem adta...~ ~A fiatal asszony tréfásan ütött mutatóujjával
  3  1|             szerencsémet...~ ~A fiatal asszony meghatottan borult az ura
  4  1|      szorgoskodott körülötte, a fiatal asszony szinte álmodva állt a nagy
  5  1|                szólott:~ ~- Méltóságos asszony, parancsoljon...~ ~ ~
  6  1|               itéletet, de ekkor Vilma asszony szerényen megszólalt:~ ~-
  7  1|                 amíg virág, csillag és asszony lesz a világon... Persze
  8  1|                életét is odaadná... Az asszony csöndesen nézi a fodrosodó
  9  1|                tud beszélni...~ ~Vilma asszony e naptól fogva a hôtel dédelgetett
 10  1|       lassanként elcsendesedett, Vilma asszony, a komornájával tartott
 11  1|               érezte a szíve fölött az asszony forró és reszkető testét,
 12  1|         naphosszat az irodában... Hány asszony lakik benned?... Néha a
 13  1|                néha a csábító, bibliai asszony, akiért meghalni is gyönyörűség...
 14  1|                hogy nem valami polgári asszony írta; csak úgy áradoz belőle
 15  1|              hiszem, hogy a méltóságos asszony pompásan föst, mint fiatal
 16  1|              egyáltalában a méltóságos asszony a legszebb nő Budapesten...~ ~
 17  1|             megszólította a méltóságos asszony unokabátyját.~ ~- Fogadjunk,
 18  1|           kabátjából.~ ~- A méltóságos asszony már várja a nagyságos urat...
 19  1|                a hamutartóba, a fiatal asszony mosolyogva rászólt:~ ~-
 20  1| odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony üzenetét, hogy a kedves
 21  1|         Grünfeld-be. Az öreg nagyságos asszony, félig boldogan, félig megbotránkozva
 22  1|          födele alatt, ahol egy sápadt asszony oly szeretettel, oly féltékeny
 23  1|               hangzott föl... A fiatal asszony kiváncsian nézett körül
 24  1|            állásának... Egy méltóságos asszony végre is nem állhat meg
 25  1|                   És lássa, méltóságos asszony, ebben a nagy sokaságban
 26  1|          Lehmann Vilmába...~ ~A fiatal asszony mosolyogva intett s a következő
 27  1|             ura azt se tudja, hogy más asszony is van a világon - bizony
 28  1|              relativ dolog, méltóságos asszony. Volt egy barátom, aki nyolcvanhat
 29  1|              Egyszerre csak megejti az asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől
 30  1|               valamennyi, csakhogy egy asszony a fülébe súgja, hogy: eljövök
 31  1|             mint a fiatalt. Méltóságos asszony, most egy csúf leleplezést
 32  1|              különbség van, méltóságos asszony... Ha megengedi, el fogom
 33  1|    boldogságtól, hogy az a szép fiatal asszony légyottot adott neked...
 34  1|                diadalra, hogy egy szép asszony légyottot igérjen nekik...
 35  1|              terjednek, amíg egy bájos asszony a boldogító igent kimondja...
 36  1|                        Ime, méltóságos asszony, a Rajeczy Zsiga kis története...
 37  1|                 Parancsol a méltóságos asszony? - kérdezte Vilmától, aki
 38  1|                     Igenis, méltóságos asszony, még odafönn van...~ ~-
 39  1|           szemükbe tüntek a méltóságos asszony karcsu termetének körvonalai.
 40  1|                kapujában, a méltóságos asszony megfeledkezett minden ünnepiességről
 41  1|         elmulasztotta. De a méltóságos asszony elfeledkezett minden etikettről
 42  1|            szólott:~ ~- Óh, méltóságos asszony... hát kibe volnék?... A
 43  1|               megcsókolta a méltóságos asszony keztyűs kis kezét, míg Vilma
 44  1|             hozzá a jókedvü méltóságos asszony!... Ő csak arra az őszi
 45  1|              ismételte:~ ~- Méltóságos asszony pompás színben van... az
 46  1|               színben van a méltóságos asszony...~ ~A Vilma figyelmét most
 47  1|          gondolatra, hogy a méltóságos asszony mostani fényes sorsában
 48  1|                teremtett...~ ~A fiatal asszony kedveskedve hátba ütögette
 49  1|             Budapesten a legérdekesebb asszony... És ezt annál szívesebben
 50  1|                    Jónapot, méltóságos asszony!~ ~Hontiné összerezzenve
 51  1|                nézett Vilmára, - de az asszony arcáról nem tünt el a gúnyos
 52  1|                egy szegény kis polgári asszony vagyok, aki a demokrata
 53  1|          szalóndrámában is, méltóságos asszony...~ ~Vilma nem sokáig maradt
 54  1|         megdöbbenve látta, hogy a szép asszony arca ijesztően sápadt és
 55  1|             hozakodott elő, hogy Vilma asszony bámulva rázta meg a fejét.~ ~-
 56  1|              Haragszik rám?~ ~A fiatal asszony arcán egyetlen vonás se
 57  1|                meglegyintette a fiatal asszony rózsás és forróságtól izzó
 58  1|         leányom?~ ~- Igenis, nagyságos asszony, odafönn van... A méltóságos
 59  1|            odafönn van... A méltóságos asszony csak négy órára rendelte
 60  1|         szobaleány megterített s a két asszony még akkor is vígan trécselt,
 61  1|        ajtajában:~ ~- Hát a méltóságos asszony nem a nagyságos asszonyhoz
 62  1|               alkalmasint a méltóságos asszony jött haza...~ ~- Jaj, el
 63  1| regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony összecsapta a kezét.~ ~-
 64  1|     elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony figyelmét; csodálkozva,
 65  1|          látott bele hirtelen a fiatal asszony szívébe.~ ~- Mi a bajod?...
 66  1|                édesanyám... Méltóságos asszony lettem, irigyelnek, bámulnak...
 67  1|           szerény házamban, méltóságos asszony! Büszke vagyok rá, hogy
 68  1|        szenzációs hatása van; a fiatal asszony ugyanis most visel először
 69  1|             legfölebb egy jószívü öreg asszony vagyok, de maga a fiatal,
 70  1|               kis kacsóját, méltóságos asszony...~ ~Vilma: Maga az a híres
 71  1|             meg.~ ~Dönci: A méltóságos asszony is rám szavazna?~ ~Vilma:
 72  1|            tovább megyek, mint a többi asszony: ha a nemzetre véletlenül
 73  1|               értsen félre, méltóságos asszony: nemcsak magát hívom meg,
 74  1|               is... Azonfelül húsz más asszony is megtiszteli ugyanakkor
 75  1|              disztingválni, méltóságos asszony...~ ~Vilma: És a férjek
 76  1|               eltölthetne a méltóságos asszony néhány évet, akkor se jutna
 77  1|   kártyaszobában gibicel. A méltóságos asszony ekkor megpillantja pilishegyi
 78  1|            igazgatónő... Stiassny Ilka asszony...~ ~Vilma (meghajtja a
 79  1|              Ott talán kikaparja a két asszony az egymás szemét... mi ne
 80  1|                arccal): Óh, méltóságos asszony!~ ~A vöröshaju asszony:
 81  1|      méltóságos asszony!~ ~A vöröshaju asszony: Miért is haragudnánk egymásra?
 82  1|                  Vilma: Óh, méltóságos asszony... a legnagyobb örömmel...~ ~
 83  1|            Milyen jó ön!~ ~A vöröshaju asszony: Kissé bolond vagyok, de
 84  1|                küszöbön.~ ~A vöröshaju asszony (nyiltan, becsületesen tekint
 85  1|                   Inkább sohase leszek asszony, semhogy valami éretlen
 86  1|              józan, a hideg méltóságos asszony annak rendje és módja szerint
 87  1|      gondolatai támadhatnának?...~ ~Az asszony fénylő és érzékenyült pillantással
 88  1|               ha véletlenül méltóságos asszony lett is belőle, - utóvégre
 89  1|      ébresztette annak, hogy ő is csak asszony, mint a többi... Már attól
 90  1|            mint ahogy az, tisztességes asszony létére, a kötelessége volna...
 91  1|            mint ahogy ez, tisztességes asszony létére, természetes volna...
 92  1|              hogy egy gyönyörü, fiatal asszony él vele egy födél alatt?...
 93  1|                 Szegény kis méltóságos asszony, képzelem, hogy most mennyire
 94  1|             Mondtam, hogy a méltóságos asszony nincs itthon, de az az úr
 95  1|     kijelentette, hogy őt a méltóságos asszony várja... Meghagyta, hogy
 96  1|            Csakugyan bájos és gyönyörü asszony volt: arca meghalványult
 97  1|          szokott tévedni...~ ~A fiatal asszony hangtalan rémülettel nézett
 98  1|           józaneszü Vilmám, mint rossz asszony: ha ez megtörténhetik, akkor
 99  1|                 Megszorította a fiatal asszony kezét, s a nagy, gyermekes
100  1|                 mint a többi szerelmes asszony... Minden asszony egyforma,
101  1|            szerelmes asszony... Minden asszony egyforma, ha egyszer a szíve
102  1|            óráját.~ ~- Nem, méltóságos asszony, csak tíz perccel múlt el
103  1|     tanítványommal... Vilma méltóságos asszony a mai napon megérdemli,
104  1|              egy tavaszikabátos fiatal asszony szállt ki, utána pedig egy
105  1|                ne vegyék...~ ~A fiatal asszony gyöngéd pillantást vetett
106  1|           gyerek, egészen a méltóságos asszony... Ugyanaz a kék szeme van
107  2|                elkeseredve. - Ha ez az asszony képes volt arra, hogy alávaló
108  2|           akkor nincs többé becsületes asszony az egész világon...~ ~Bár