Rész

 1  1|             mindig úgy fog öltözködni, mint az uralkodó hercegnők...
 2  1|         társaság - inkább lustaságból, mint komoly meggyőződésből -
 3  1|                Annak is olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~A
 4  1|           fogadta, mert az agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven
 5  1|             maga még jobban szeressen, mint ahogy eddig szeret...~ ~
 6  1|                  Milyen más vagy most, mint odahaza voltál, amikor kisleányos
 7  1|                 Ha bájos unokahugodat, mint fiatal asszonyt, látni akarod,
 8  1|      osztályaiban, a levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben, a folyószámlánál
 9  1| könyvvezetésben, a folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében lázasan,
10  1|            most már épp olyan rokonom, mint Vilma s csak természetes,
11  1|      méltóságos asszony pompásan föst, mint fiatal menyecske... Ezidőszerint
12  1|              kis lánynak több az esze, mint az egész banknak... Ami
13  1|                jókedvvel ugrott eléje, mint valami iskolásleány, aki
14  1|         kikérem magamnak, hogy Félixet mint kómikust dicsérje, mert
15  1|             csak olyan kedves rokonom, mint neki... Mától fogva tegezni
16  1|               uram már épp úgy szeret, mint én, hiszen annyi sokat beszéltünk
17  1|              csak nagyobb szamár vagy, mint gondoltam... Mióta beszélsz
18  1|         beszélsz olyan szertartásosan, mint egy spanyol udvarnagy?...
19  1|           Azelőtt úgy beszéltél velem, mint a jó pajtásoddal, - kikérem
20  1|              épp úgy számíthatsz reám, mint a régi, boldog napokban...~ ~
21  1|                Én sokkal jobban tudom, mint te... De most hagyjuk a
22  1|        elárulok, hogy oly szép leszek, mint valami tündérkirálynő...~ ~
23  1|                a minap; oly szép vagy, mint valami tündérkirálynő...~ ~
24  1|               eltűnt előle s ő megint, mint annyiszor, ott van kicsike
25  1|                elfogulttá lett megint, mint valaha, tizenötéves bakfis
26  1|           szólott:~ ~- A kegyelmes úr, mint vén ember, ez nagyon jó...~ ~
27  1|              asszonyokról beszél s én, mint udvarias háziasszony, nem
28  1|              szép képet többre becsül, mint egy eleven asszonyt...~ ~-
29  1|            vágyódnak egy jó szakácsra, mint egy szeretetreméltó barátnőre...
30  1|            kissé szabadabban beszélek, mint ahogy illenék?~ ~- Kérem,
31  1|                úgy ég, épp úgy lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst,
32  1|               Százszor inkább bántják, mint a fiatalt. Méltóságos asszony,
33  1|              jobban tud a nők nyelvén, mint akárhány budapesti zsúrlovag...
34  1|                délelőtt pedig aludtam, mint minden jóravaló pesti úr...
35  1|            több volt az emberismerete, mint a legtöbb hazai drámaírónak,
36  1|        valamivel keményebb dió vagyok, mint gondolni méltóztatik...
37  1|            cicám, sokkal nagyobb urak, mint én vagyok... Azt hiszed,
38  1|                jégre és a cukrászdába, mint hogy késő estig a lámpavilág
39  1|          leányomat, de úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, mert különben
40  1|           kevéssé lehet elbolondítani, mint magát... Azt akarja elhitetni
41  1|                erős, önálló egyéniség, mint Kegyed, nem szerethet egy
42  1|            szerethet egy olyan férfit, mint a szegény Honti... Az ő
43  1|             életét, ezt épp úgy sejti, mint én...~ ~A szelid, sima,
44  1|          pózban fölemelte, olyan volt, mint egy csodaszép, görög istennő,
45  1|                ez jobban is érdekelte, mint a belső lakás; hiszen negyven
46  1|          ujjában is több volt az esze, mint az egész környezetének,
47  1|             magát az édesanyja keblén, mint egy tizenhatéves csitri
48  1|               még boldogabb is legyek, mint a többi? Ennyire, beláthatod,
49  1|            Nagyságos asszonyom, én nem mint idegen jöttem ide... A huszadik
50  1|       gyermekem, maga nagyobb jóltevő, mint én vagyok... Én csak a szegényeimnek
51  1|      dédelgetett nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit.
52  1|              Sőt én még tovább megyek, mint a többi asszony: ha a nemzetre
53  1|                 higyje meg, többet ér, mint a világ valamennyi férje...
54  1|             Maga jobban is hozzáillik, mint én... lássa, ezt lojálisan
55  1|              jószívü... oly könnyelmü, mint egy párisi diák... s még
56  1|       vigyázzon, hogy úgy bánjék vele, mint egy nagy gyermekkel... mert
57  1|               korában a felség oldalán mint miniszter szerepelt; s Klárika,
58  1|      szórakozol?~ ~- Egyéb se kellene, mint hogy anyuci a regényeimről
59  1|            akinek nincs más törekvése, mint hogy unatkozó szép asszonyokat
60  1|                 épp úgy beleszeretett, mint a hóbortos Klárika, aki
61  1|            magát... Az olyan embernek, mint maga, nem elég, ha mindössze
62  1|        kiforgat magamból... Úgy félek, mint kisleány koromban, mikor
63  1|          szivesebben maradnék magával, mint hogy számokkal és levelekkel
64  1|            mely magát épp úgy érdekli, mint engem és amit nem akarok
65  1|                szerelmessé lett volna, mint valami butácska bakfisleány,
66  1|                hogy ő is csak asszony, mint a többi... Már attól a pillanattól
67  1|               is?... Ha több az eszem, mint másoknak, ez még nem ok
68  1|                annyira megbotránkozva, mint ahogy az, tisztességes asszony
69  1|              háborították föl annyira, mint ahogy ez, tisztességes asszony
70  1|                mikor olyan egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék,
71  1|      úgylátszik, komolyabb volt a baj, mint rendesen, legalább erre
72  1|                vigyen magával egyebet, mint az inasát, meg néhány francia
73  1|                szabad másra gondolnia, mint hogy félfürdőket vegyen
74  1|               anyuskának, velem pedig, mint a régi pajtásával kezet
75  1|               a te sorsod is az lenne, mint azoké a gyönge kis bolondoké,
76  1|              okos és józaneszü Vilmám, mint rossz asszony: ha ez megtörténhetik,
77  1|              nem lehet valaki olyanná, mint azok az alávaló, hisztérikus
78  1|             mert én se vagyok okosabb, mint a többi szerelmes asszony...
79  1|             Akkor inkább ma halok meg, mint holnap, mert sohase lesz
80  1|            mennyivel tökéletesebb még, mint viruló leánykorában! A szenvedés
81  1|           akire mindig úgy néztem föl, mint nálam erősebbre és okosabbra...
82  1|               nem olyan anyagból vagy, mint a hitvány és haszontalan
83  1|              ma nagyobb impertinencia, mint holnap?~ ~- Azt ne én tőlem
84  1|              Ismét kezet csókolt néki, mint egyszer, régen, fiatal,
85  1|     szövevényes lelkében is úgy olvas, mint a nyitott könyvben... De
86  2|            semmi se bizonyítja jobban, mint az a történet, mely harminc
87  2|               komolyság se volt benne, mint egy cserebogárban, vagy
88  2|            Piszkos és alávaló rágalom, mint a többi, amit a névtelen
89  2|               melyből többet elrágott, mint fölfüstölt, s közben olyan
90  2|              ismét oly tisztán ragyog, mint a nap az égen, Istennek
91  3|            szégyenkezve elmosolyodott, mint a gyermek, akit váratlanul
92  3|                  Ön épp oly jól tudja, mint én, hogy a pezsgőről szó
93  3|             kevés olyan szinekura van, mint amilyenbe magukat beleültettem...
94  3|                miniszter is kisebb úr, mint maguk, mert mindössze csak
95  3|        hallatára úgy összezsugorodott, mint egy sündisznó. A vendéglős
96  3|                Az arca is úgy megtelt, mint egy préposté... Két nap
97  3|           hátam mögött úgy viselkedik, mint egy becsípett jogász...~ ~