Rész

 1  1|           helyiség a cselédségnek. Azt hiszem, hogy a méltóságos
 2  1|           akadhatnak ostobák, akik azt mondják, hogy te csináltál
 3  1|    szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta, hogy manapság nincsenek
 4  1|          sötétzöld csokrot viselt, azt állítva, hogy az lesz a
 5  1|        aztán álmodozva felelt:~ ~- Azt kérdezi, meg voltam-e elégedve?
 6  1|            fájdalom fog el, amikor azt látom, hogy mennyire imádják...
 7  1|       fordult Király Félixhez:~ ~- Azt hiszem, hogy a méltóságos
 8  1|        becstelenségnek minősítette azt a szokást, hogy az asszonyokat
 9  1|     háremből kibocsájtják, sőt még azt is megengedik nekik, hogy
10  1|        zavarba a szegényt... úgyis azt hiszi, hogy én rágalmaztam
11  1|            cigarettázom... De most azt tehetem, ami nekem tetszik.~ ~
12  1|       spanyol udvarnagy?... Igazán azt hiszed, hogy én mássá lettem
13  1|          hagyjuk a bókokat, inkább azt pletykázd el, hogy a fiúk
14  1|           harmincadikán rendeznek. Azt mondtam, hogy előbb veled
15  1|           szépen idehaza töltenénk azt az estét is? Hiszen tudod,
16  1|   pletykának, hogy féltelek... Még azt találnák hinni, hogy elzárlak
17  1|      szólott:~ ~- Ha te mindenáron azt akarod, hogy az egész világ
18  1|          Optimista vagy lelkem, ha azt hiszed, hogy udvaroltattam
19  1|     asszonyokról beszélünk? Az ura azt se tudja, hogy más asszony
20  1|                  És az öreg ember? Azt már ezek az érzelmek nem
21  1|   forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják, hogy csupán egy
22  1|        megengedi, el fogom mondani azt a kis történetet, amit Rajeczy
23  1|          el?” - “Miért mennék?” - “Azt kérdezed, hogy miért mennél?” - “
24  1|           mennél?” - “Persze, hogy azt.” - Az öreg úr úgy néz rám,
25  1|        öreg úr úgy néz rám, mintha azt hinné, hogy megbolondultam. “
26  1|          ártatlannak? Miért akarta azt a látszatot kelteni, hogy
27  1|            urak, mint én vagyok... Azt hiszed, nem sokkal szívesebben
28  1|                 A vezér kocsija... Azt mondom, hogy az ördög vitte
29  1|         bólogatott volna, ha Vilma azt állítja, hogy szerda után
30  1|          mindig Budapesten van?... Azt hittem, már rég a Rivierán
31  1|       elbolondítani, mint magát... Azt akarja elhitetni velem,
32  1|   gyengeségtől ment?... Vagy talán azt, hogy az urába szerelmes?...
33  1|  tudakozódott a hogyléted felől... Azt hiszem, illő dolog volt,
34  1|  Budapesten van?... Hiszen a minap azt mondta, hogy Párisba készül...~ ~-
35  1|       készül...~ ~- Igen, nekem is azt mondta, sőt hitelleveleket
36  1|          gyanítok én?~ ~- Mit?~ ~- Azt gyanítom, hogy ő excellenciája
37  1|    ártatlansággal szólott:~ ~- Óh, azt már nem hiszem, hogy az
38  1|          ha neheztel, mert én csak azt mondtam meg, amit őszintén
39  1|    felesége lettem... most, amikor azt látom, hogy Szentgróthy
40  1|            kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta, hogy egészen
41  1|            délután kikocsikázott s azt mondta, hogy csak öt óra
42  1|       betöltő fájdalomtól? Már-már azt hitte, hogy sohase lát többé
43  1|   valamikor megérteni, a fájdalmát azt nagyon is megértette! És
44  1|           el, mindent, mindent, ha azt nem akarod, hogy három napig
45  1|       gyermekkoromban jól ismertem azt a szent asszonyt, aki annyi
46  1|          ember!~ ~Dönci: Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép,
47  1|       búcsút mondtunk egymásnak... Azt hiszem, ő is csak azért
48  1|      szabad és független vagyok... Azt tehetem, amit akarok s ez,
49  1|        történt, felejtse el, főkép azt felejtse el, hogy valaha
50  1|     mindent nem tud ő, többek közt azt se, hogy már kétízben szerelmes
51  1|      megkezdett frázisa után, mely azt a bizonyosságot keltette,
52  1|            férfiúval csalhatja meg azt a jámbor embert, aki az
53  1|            hozzám, majd megmutatom azt az öreg Visnut, akit Lahoréből
54  1|      elfogta egyszer s mely mindig azt a kétségbeejtő bizonyosságot
55  1|        menne...~ ~- A tanár úr még azt se akarja, hogy én vele
56  1|       súlyos neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy fűszeres
57  1| beszélgetést senki se hallotta, de azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan
58  1|    megpukkadjon... Szentgróthy még azt is elmondta, hogy Nizzában
59  1|        merész fordulattal hirtelen azt kérdezte tőlem, hogy a bájos
60  1|           két napja nem láttalak s azt is elmondtam, hogy szalmaözvegy
61  1|         irgalmas szamaritánus!~ ~- Azt feleltem, hogy bizonyosan
62  1|         elhallgatott, aztán naivul azt kérdezte tőlem: “Mit gondol,
63  1|     válaszoltam neki?~ ~- Mit?~ ~- Azt válaszoltam: látogatókat
64  1|           és mégis: most egyszerre azt szerette volna a legjobban,
65  1|             Ha füllenteni akarnék, azt mondhatnám, hogy erre volt
66  1|             mert a beszélgetésünk, azt hiszem, hosszabb ideig fog
67  1|           szólalt:~ ~- Halljuk hát azt a komoly mondanivalót!...
68  1|            komoly mondanivalót!... Azt hiszem szörnyű fontos dolgokról
69  1|       hangon szólott:~ ~- Az imént azt mondtad, hogy egy szegény
70  1|        szíve megszólal... Szeretem azt az embert és boldog akarok
71  1|           éljem le az életemet?... Azt hiszed, hogy a vagyon meg
72  1|     becsületességedhez... Szereted azt az embert? Nem igaz, százszor
73  1|        érdemes... És becsülheted-e azt, aki egy jó embert boldogtalanná
74  1|     általad él?... Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád után
75  1|          hajlongással segítette le azt a fiatal hölgyet, aki a
76  1|         kocsira, sőt a kapunál még azt a propoziciót is fölvetette,
77  1|      megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre köszönettel
78  1|    impertinencia, mint holnap?~ ~- Azt ne én tőlem kérdezd, hanem
79  1|      szemtelen, de hogy igaza van, azt nem lehet letagadni... Egyezzünk
80  1|       lépcsőkön, s a vezérigazgató azt a megfigyelést tette, hogy
81  1|           Ha szeretsz, akkor mondd azt az egy szót, hogy megbocsátasz...~ ~-
82  1|          tettél?... Hiszen sokszor azt hiszem, hogy csak egy hihetetlen
83  2|             mert nem túlzok, mikor azt állítom, hogy annyi komolyság
84  2|           kártyázik és udvarol, de azt eszébe se jut megkérdezni,
85  2|            saját szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet,
86  2|      fátyolát ügyesen föllebbenti, azt hiszem, nagyot fog kiáltani
87  2|            lázasan megragadta.~ ~- Azt mondom, hogy ostoba rágalom...
88  2|   megjelenni a Serfőző-utcában. Ha azt nem akarod, hogy a külvárosi
89  2|         Kuthy hadnagy türelme.~ ~- Azt hiszem, megtudta, hogy várakozom
90  2|         bevallott nekem mindent, s azt is elmondta, hogy csak a
91  3|       indító oka iránt érdeklődik, azt fölkérem, hogy maradjon
92  3|       egyik se engedte meg magának azt a szemtelenséget, hogy francia
93  3|           vendéglős dühösen. - Hát azt hiszi, hogy aszuval, meg
94  3|  vendéglőmbe. Ha a fizető közönség azt látja, hogy előkelő uraságok
95  3|         egyszer csak nekilendül... Azt hiszem, kevés olyan szinekura