Rész

 1  1|                urába s egy jó és szerény kis feleség aggodalmával szólott:~ ~-
 2  1|           mosolyogva válaszolt:~ ~- Édes kis szívem, legyen nyugodt;
 3  1|                zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva, félhangosan
 4  1|                 emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal
 5  1|                 alkonyat homályában.~ ~A kis vers nem volt valami különös,
 6  1|                héttel ezelőtt még ravasz kis macskának nevezték Lehmann
 7  1|              először nálam járt. A bájos kis huncut kedvét találta abban,
 8  1|               szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több az esze, mint
 9  1|                Az bizonyos, hogy van egy kis emberismeretem... És ha
10  1|                 méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~Félix dobogó
11  1|                lihegő Honti jelent meg a kis szalon küszöbén.~ ~- Elkéstem? -
12  1|            módjára sütötte le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~A
13  1|              fekete kávét megint a Vilma kis szalonjában szolgálták föl
14  1|                 meg találsz szorulni egy kis polgári kölcsön miatt, hát
15  1|                   hát tetszem-e magának, kis uram?~ ~Honti tágranyílt
16  1|               nyájasan, miközben keztyűs kis kezét befűzte az elnök karjába.~ ~
17  1| milliomos-családból származó, madármellü kis neuraszténikus, aki minden
18  1|                   el fogom mondani azt a kis történetet, amit Rajeczy
19  1|              csésze teára a zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott
20  1|             Riche-kép mellett, a jókedvü kis barátnőm egyszerre csak
21  1|                 asszony, a Rajeczy Zsiga kis története... Tanulságos
22  1|            mélyén így szólott:~ ~- Ezt a kis történetet nem nekem mondta
23  1|                gondolni méltóztatik... A kis adomácskái igen elmések,
24  1|        szilszkinkabátjában, fején kokett kis téli kalappal, dőlt a batár
25  1|                  csinosan morzsolja le a kis életét; ilyen kocsi, ilyen
26  1|               méltóságos asszony keztyűs kis kezét, míg Vilma fesztelen
27  1|                  szökni hazulról, hogy a kis szobámat, az íróasztalomat,
28  1|        vendégekké lettek a vezérigazgató kis palotájában. Klárika eleintén
29  1|                 mentek át ketten a Vilma kis nappali szobájába s egész
30  1|               váratlan örömhírt közölt a kis leánnyal.~ ~- Délelőtt megbeszéltem
31  1|               nem talállak itthon...~ ~- Kis buksi, hiszen még jóformán
32  1|                  és vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy vigyázz
33  1|                   És te nem jösz velünk, kis anyám? - kérdezte Klárika
34  1|                mesélt nekem, mikor még a kis írógépemet kopogtattam.~ ~
35  1|                 állok jót felőle, hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~
36  1|          kerülnek ki, míg én egy szegény kis polgári asszony vagyok,
37  1|                     Vilma megsimogatta a kis leány hideg kezét, aztán
38  1|          elájulok a migréntől... Szegény kis leányom, igazán sajnállak,
39  1|   virágbokrétával, állítottak be a kacér kis Honti-palotába, hogy a fejedelmi
40  1|                derűs arccal szólott:~ ~- Kis csacsi vagy, de éppen az
41  1|             zongora mellé üljön s kedves kis hangján, a saját maga zenekisérete
42  1|                össze egy pillanatra, míg kis keze nyugodtan tovább siklott
43  1|             megérintette a vállát:~ ~- A kis babának, úgy látszik, megártott
44  1|              Most ölben fogjuk bevinni a kis babát a hálószobába, hogy
45  1|                naivitásod imponál, drága kis bolondom... Hát annyira
46  1|               meghatottan gondolt a naiv kis feleségére, aki annyira
47  1|               szavakat, melyek az ő naiv kis bolondja ajkain kitörni
48  1|     egészségemnek is szüksége van erre a kis mozgásra... Hiszen máskülönben
49  1|                 itt, a téglával kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely
50  1|           Gyorsan levetette testhez álló kis kabátját (melyért a lipótvárosi
51  1|                  meglátja.~ ~Tauberné: A kis Hontiné, ugy-e? Nagyon boldog
52  1|                 szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban jól ismertem
53  1|             nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit. Hogy
54  1|               meghajol): Csókolom a szép kis kacsóját, méltóságos asszony...~ ~
55  1|              Vilma: Na hallja, maga szép kis bókokat mond nekem...~ ~
56  1|          mosolyogva): Mutassa be nekem a kis Hontinét, mert úgylátszik
57  1|                  Egy bájos, nagyon bájos kis leány egyszer francia költeményeket
58  1|                   hogy bájos és elragadó kis teremtés... Pedig én, a
59  1|                  ezzel a finom, ártatlan kis arcával... ezzel az istennői
60  1|                 élethivatásuk. És amíg a kis leány kiváncsi várakozással
61  1|               februári hidegtől, keztyüs kis kezüket az egymáséba fűzve,
62  1|             mosollyal szólott:~ ~- Drága kis anyám, hát már terád is
63  1|       eltávolodik attól a bájos és ügyes kis strébertől, akinek eddig
64  1|                aki egyszerre elveszíti a kis józan eszét, ha egy eleven
65  1|                suttogóbbra foghassa.~ ~- Kis Vilmám, legyen jó és látogasson
66  1|            megsímogatta a Vilma gömbölyü kis kezét.~ ~- Kedves méltóságos
67  1|        szélvészként berontott hozzá:~ ~- Kis anyám, mi történt veled,
68  1|                      Vilma megcsókolta a kis hugát, sajátkezüleg kiszedte
69  1|               mosolyogtak, de én a finom kis szememmel rögtön megláttam
70  1|                így szólt hozzám: Szegény kis méltóságos asszony, képzelem,
71  1|           hizelkedve megsímogatta az égő kis arcocskáját.~ ~- Nana, azért
72  1|               lenne, mint azoké a gyönge kis bolondoké, akik egy férfi
73  1|                 halkan szólott:~ ~- Édes kis Vilmám, ha tudnád, mennyire
74  1|                 keservesen sírt... Talán kis gyermekkora óta most sírt
75  1|                lábadt a szeme.~ ~- Drága kis anyám, te ilyen késő éjszaka
76  1|          szelídséggel kérdezte:~ ~- Édes kis uram, ugy-e elfújták a rossz
77  1|                Ejnye, hát meg se nézik a kis fiamat?~ ~A következő pillanatban
78  1|                    Vajjon a mamát vagy a kis babát gondolta-e, az e pillanatban
79  2|                  maga mesélte el nekem a kis epizódot, pedig becsületemre
80  3|                   Micsoda pezsgőtök van, kis fiam? - kérdezte a babszemnyi
81  3|                válaszolta illedelmesen a kis fiu.~ ~- A rendjeles öreg
82  3|              után az ember szomjazik egy kis pezsgőre. És őszintén szólva,