Rész

 1  1|      sipkáját.~ ~- Óh, a méltóságos úr, - mondta, miközben szolgálatkészen
 2  1|            egy ünnepies megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében
 3  1|           hiszem, hogy a méltóságos úr meg lesz elégedve...~ ~Az
 4  1|           kérdezte egy fiatal angol úr, aki a frakkjához sötétzöld
 5  1|             fürtjeit... És egy öreg úr, az isztriai miniszterelnök,
 6  1|            Az már igaz, a cégvezető úr mindjárt megmondta...~ ~
 7  1|        megmondta...~ ~Délfelé Rubin úr - aki addig valami fontos
 8  1|             kanállal eszünk, fiatal úr? - mondta jókedvüen.~ ~Félix
 9  1|          szerényen bólintott, Rubin úr pedig kedveskedve megölelte
10  1|            az unokahúgát...~ ~Rubin úr később jó darabig ott járt-kelt
11  1|             nevetek?~ ~- Mit, főnök úr?~ ~- Eszembe jut az a délután,
12  1|             intett.~ ~- Óh, a főnök úr híres a szeméről, még pedig
13  1|       másodpercig beszél...~ ~Rubin úr megkínálta fiatal kollégáját
14  1|             izlésemre...~ ~A fiatal úr nem fejezhette be a mondatot,
15  1|             új ruha... A méltóságos úr tejbe-vajba fürösztené s
16  1|     kilépett egy rendjeles, idősebb úr, s udvariasan meghajolva
17  1|            Óh, ki ne ismerné a báró úr nevét, - szólt Vilma nyájasan,
18  1|         ismerte Budapesten: az öreg úr, akinek négyezer forintos
19  1|            szólott:~ ~- A kegyelmes úr, mint vén ember, ez nagyon
20  1|          Nagyon boldog vagyok, gróf úr... Az uram a legjobb és
21  1|            örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne bennünket...
22  1|            hogy mit ért a kegyelmes úr ama bizonyos kor alatt?~ ~-
23  1|          mint minden jóravaló pesti úr... Valami vacsorán összeismerkedtem
24  1|            szerencse ért... Az öreg úr megrázta a kezemet, de a
25  1|        Persze, hogy azt.” - Az öreg úr úgy néz rám, mintha azt
26  1|            célját, de én, kegyelmes úr, valamivel keményebb dió
27  1|        Meséljen valamit a kegyelmes úr Szent-Pétervárról, ahol,
28  1| jóakaratával.~ ~- Hogy van Mészáros úr, remélem nagyon jól? És
29  1|            föl gyorsan a méltóságos úr télikabátjáért...~ ~S míg
30  1|          ért, hogy Hontí méltóságos úr feleségül vett, hát a világ
31  1|       beléje szerelmes.~ ~- Cauders úr, kérem, hát jőjjön közelebb...~ ~
32  1|         mert Király Félix meg Rubin úr jelentek most meg karonfogva
33  1|            a bank foyerjében. Rubin úr valaha szóba se állt volna
34  1|           szép hugocskám...~ ~Rubin úr is megdöbbenve állt meg
35  1|      eloszlatta.~ ~- Ni csak, Rubin úr, a kedves, jó Rubin úr...
36  1|        Rubin úr, a kedves, jó Rubin úr... Csak nem fél talán tőlem,
37  1|             a hivatalban...~ ~Rubin úr édes mosollyal bólogatott; -
38  1|                 Óh, hát a kegyelmes úr még mindig Budapesten van?...
39  1|          hangjából:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, a fejébe vette,
40  1|            szólott:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, sokat tanult
41  1|        azonban elfelejt a kegyelmes úr: azok a hősnők többnyire
42  1|    Egyébként akár hiszi a kegyelmes úr, akár nem, Császár Imre
43  1|           karhölgyeinek, néha Rubin úr, vagy Rauch úr is mosolygó
44  1|           néha Rubin úr, vagy Rauch úr is mosolygó arccal, kezükben
45  1|        félnek a Honti vezérigazgató úr asztalánál...~ ~- Óh nem,
46  1|                  Hát a globetrotter úr még mindig Budapesten van?...
47  1|        elmúlt ennek, de a kegyelmes úr még mindig itt lebzsel Budapesten...
48  1|   irigylésreméltó dolog a kegyelmes úr nyelvére kerülni...~ ~A
49  1|       magának Szentgróthy kegyelmes úr?~ ~Honti csodálkozva nézett
50  1|           hogy az ilyen kiváltságos úr a magunkfajta embereknél
51  1|         sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr, jó napot... Itthon van
52  1|             illatos Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva);
53  1|         elhozza, de a vezérigazgató úr úgylátszik nem sietett valami
54  1|    gyönyörűségbe, amint a kegyelmes úr leereszkedőleg a tudtára
55  1|       ennyire komoly s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak leginkább
56  1|         szokta mondani Pázmán tanár úr, - a becsületszavamat adom
57  1|            is tréfálnék, ha a tanár úr helyében volnék...~ ~Ezuttal,
58  1|  szanatóriumba menne...~ ~- A tanár úr még azt se akarja, hogy
59  1|     leányhoz:~ ~- Amíg a méltóságos úr haza nem jön, senki számára
60  1|                   Várj csak! A gróf úr erre így szólt hozzám: Szegény
61  1|            fogad, de ha a kegyelmes úr elmegy hozzá, bizonyosan
62  1|           amiket a Szentgróthy gróf úr egész lelkéért nem vennék
63  1|             szobába lépett.~ ~- Egy úr van odakünn, aki tiszteletét
64  1|      asszony nincs itthon, de az az úr kijelentette, hogy őt a
65  1|                    A hatodfél-kilós úr.~ ~Egy kora tavaszi napon,
66  1|         ezalatt egy havelockos ifjú úr ugrott ki sietve a kocsiból.~ ~-
67  1|            magyar fővárosban: Honti úr, a Közgazdasági Bank igazgatója.
68  1|       megosztja veled...~ ~A fiatal úr kezét a szívére szorítva
69  1|          ezzel az úrral, mert ez az úr hatodfél kilós, ha tudni
70  1|        akarod...~ ~A hatodfél kilós úr e pillanatban kétségbeesett
71  1|             kezdett a vezérigazgató úr ő méltósága felé, aki most
72  2|           egészen önre bízza: - Egy úr, aki sokat jár a Serfőző-utcában.”~ ~-
73  3|         Tudod mit? - mondta az öreg úr nyájasan. - Hozz egy palack
74  3|            urnak?~ ~- Igenis, főnök úr...~ ~A vendéglős ekkor hangosan
75  3| legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr szégyenkezve elmosolyodott,
76  3|           szemöldökét.~ ~- Tisztelt úr, ön most füllent... Ön épp
77  3|          pezsgőt hozat...~ ~Az öreg úr lesütötte a szemét.~ ~-
78  3|           fogom traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába a dolgokkal, -
79  3|    tábornoknak maszkiroztuk. Takács úr a fiatal kaszinó-tipust
80  3|               A miniszter is kisebb úr, mint maguk, mert mindössze
81  3|       becsípett jogász...~ ~Az öreg úr bűnbánólag bólogatott:~ ~-