Rész

 1  1|         elegáns szálloda foyerjában.~ ~Honti nyájasan intett a fejével
 2  1|              44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé fordulva előzékenyen
 3  1|           álmodom? - susogta halkan.~ ~Honti könnyes szemmel közeledett
 4  1|                csillogó szőke hajával, Honti magánkívül szólott:~ ~-
 5  1|         uralkodó hercegnők laknak...~ ~Honti megölelte a feleségét s
 6  1|              hónap alatt történt vele! Honti megjelenése a kenderutcai
 7  1|      kimondhatatlan boldogsága, amikor Honti egy napon szinte zavart
 8  1|            excellenciája volt valaha a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek,
 9  1|               türelmetlen kopogtatás s Honti tréfásan átszólt a másik
10  1|                     Tíz perccel később Honti és a felesége megjelentek
11  1|              mindig szomorúan mosolygó Honti karján megjelent, a foyerban
12  1|              módjára, míg gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A vezérigazgató
13  1|              szeret...~ ~Átkulcsolta a Honti nyakát, oly szenvedélyes
14  1|          odaszorította az ura ajkára s Honti egy pillanatig úgy érezte,
15  1|              sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig ez:~ ~“
16  1|        asztaluknál is szívesen látnak. Honti különben, akármit beszélnek
17  1|        pillanatban a sietségtől lihegő Honti jelent meg a kis szalon
18  1|              is tüneményes tehetség.~ ~Honti csöngetett a komornyiknak,
19  1|           hágott a tetőpontjára, mikor Honti fölemelte poharát és maga
20  1|              tért kissé magához, mikor Honti ebéd után megint fölkelt
21  1|                       A Zuzmara-bál.~ ~Honti egy délben titokzatos arccal
22  1|               ez az elmaradás? - szólt Honti, amíg a feleségének kezet
23  1|          mulatság.~ ~Ebéd alatt, mikor Honti lázasan érdeklődni kezdett
24  1|         tetszem-e magának, kis uram?~ ~Honti tágranyílt szemmel bámult
25  1|               lépcsőház elé dirigálja: Honti szerelmesen, szinte áhitatos
26  1|                segítette a belépőjét s Honti is fölvette a kabátját.
27  1|               szólott:~ ~- Csertő...~ ~Honti kezet rázott az idegen úrral
28  1|           fordult: oly szép volt, hogy Honti szinte szégyenkezve ballagott
29  1|             csak megváltozott az arca: Honti ugyanis egy pillanatra eltávozott,
30  1|          gúnyosan mosolygott volna, de Honti újra visszatért s ez megakasztotta
31  1|                és konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával,
32  1|              gróf szerényen meghajolt, Honti udvariasan bólogatott, Vilma
33  1|       fölmegyek érted és lehozlak...~ ~Honti kezet csókolt a feleségének
34  1| tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti Klárikát, az ura unokahugát,
35  1|          házában. A leányka édesatyja, Honti Sándor, maga se volt szegény
36  1|       meghódította az egész familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű,
37  1|              kisleány szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe tört ki.~ ~
38  1|               meg az ebédlő ajtajában. Honti áhitatos csodálkozással
39  1|        odakanyarodott a lépcsőház elé, Honti gondosan elhelyezte az asszonyokat,
40  1|           olyan férfit, mint a szegény Honti... Az ő enervált idegei,
41  1|               Az ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli hónapokban különös
42  1|             érzem magam a legjobban.~ ~Honti megölelte a feleségét, de
43  1|             kijár az érdekelt félnek a Honti vezérigazgató úr asztalánál...~ ~-
44  1|           hangversenyekről beszél...~ ~Honti jóízűen elnevette magát,
45  1|              pajtás módjára megrázta a Honti kezét, a fiatal asszonynak
46  1|           őszinte elismeréssel súgta a Honti fülébe:~ ~- Bizony Isten,
47  1|         aranyszőke hajkoronájával...~ ~Honti elégülten intett, a gróf
48  1|             gróf éjfélfelé búcsúzott s Honti, aki az előszoba ajtajáig
49  1|    elszundikált volna a fáradtságtól s Honti gyöngéden megérintette a
50  1|            Szentgróthy kegyelmes úr?~ ~Honti csodálkozva nézett rá:~ ~-
51  1|             barátai közé tartozik...~ ~Honti egy pillanatig ámulva tekintett
52  1|               is vígan trécselt, mikor Honti már a hivatalból hazatért...
53  1|            kilencezer koronát fizetett Honti a bécsi szücsnek), aztán
54  1|                Az első és a második.~ ~Honti vezérigazgatóék jó félesztendeig
55  1|               jóindulattal viseltetett Honti iránt, aki valamikor az
56  1|              sokaságban föltalálja, de Honti valahol a kártyaszobában
57  1|              drágám... ezer örömmel... Honti igazgatónő... Stiassny Ilka
58  1|                a volt ura szeme közé): Honti, ne ijedjen meg és ne haragudjék
59  1|      főrendiházba?~ ~Ezzel a kérdéssel Honti fordult a feleségéhez, egy
60  1|              Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével, sürgősen elszaladt,
61  1|           attól az impressziótól, hogy Honti csak a banális százezrek
62  1|            millióra fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú kérdésben
63  1|       meglehetősen unatkozott... Mikor Honti végre a külföldi konferenciákat
64  1|            kabátját fölveszi, de mikor Honti átölelte és megcsókolta,
65  1|            tönkretenni az idegeit...~ ~Honti gyöngéden megsimogatta a
66  1|                és a kezemet fogná...~ ~Honti csodálkozva nézett a felesége
67  1|          legalább velem maradhasson.~ ~Honti tréfás megbotránkozással
68  1|          Esdeklően nézett az urára, de Honti mosolyogva megcirógatta,
69  1|         következéssel jártak a szegény Honti idegeire: még az estén,
70  1|              szavammal kezeskedem...~ ~Honti, akinek kétségbeesésében
71  1|            egészségének is öt hetet... Honti előbb makacsul ellenkezett,
72  1|          leányos zavarral szólott:~ ~- Honti nagyot fog nézni, ha engem
73  1|                ki a magyar fővárosban: Honti úr, a Közgazdasági Bank
74  1|               kicsi kéz tulajdonosa.~ ~Honti izgatottan hátra fordult,
75  1|     folyószámla-osztálya várakozik rá. Honti azonban erőszakkal felkényszerítette
76  1|                keztyűjével Félix urat, Honti pedig nevetve így szólott:~ ~-
77  1|                megbetegedtem belé...~ ~Honti magához szorította a felesége
78  1|              bocsássak meg? - kérdezte Honti bámulva.~ ~- Ne kérdezd,
79  1|                elkövettem ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de
80  1|            rózsás leánykorában, amikor Honti sírva könyörgött hozzá,
81  1|        könyvben... De akárhogy volt, a Honti szemét elborították a könnyek,