Rész

 1  1|               s csak akkor mosolyodott el, amikor a pincér végre távozott
 2  1|          egyszerre pajkos jókedv fogta el.~ ~- Most azonban itt az
 3  1|           különös elérzékenyülés fogta el; sírva borult a férje kezére
 4  1|               fesztelenséggel töltötte el a pihenésre szánt órákat;
 5  1|                 Ha nem untatom önöket, el fogok mondani egy kicsi
 6  1|               valami nagy fájdalom fog el, amikor azt látom, hogy
 7  1|             rászólt:~ ~- Várj, ne dobd el...~ ~S kivéve a dobozból
 8  1|          bókokat, inkább azt pletykázd el, hogy a fiúk mit beszélnek
 9  1|              mama okvetlenül készüljön el tizenegy órára, mert együtt
10  1|               asszony... Ha megengedi, el fogom mondani azt a kis
11  1|               súgja a fülembe: “Jöjjön el hozzám holnap este kilenc
12  1|               nehezen álltam meg, hogy el ne kurjantsam magam örömömben
13  1|               ha a sikeremet valakinek el nem mondhatom... Tudom,
14  1|           felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “Miért mennék?” - “Azt
15  1|            történetet nem nekem mondta el, hanem a naiv, hiszékeny
16  1|           uramnak... Még a gyanúját is el akarja hárítani annak, hogy
17  1|          uramat illeti, nála alighanem el is érte a célját, de én,
18  1|        idegeidet... Ha a hivatalnokaid el tudnak menni hat órakor,
19  1|        aláírásaimmal végzek... Hajtass el addig szépen a cukrászdába
20  1|              hogy az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez
21  1|           arcát élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve bókolt,
22  1|            Vilma azonban nevetve kapta el a kezét.~ ~- Ugyan, kisasszony,
23  1|            eszébe?... Inkább mondjanak el hamarosan valami jó pletykát,
24  1|              ne... semmit se mondjanak el... mert most nagyon hideg
25  1|            akarnak lenni, hát jöjjenek el hozzám valamelyik vasárnap,
26  1|       előszobáján:~ ~- Jaj, nem késtem el? Az egész úton amiatt remegtem,
27  1|             felőle, hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó
28  1|               asszony arcáról nem tünt el a gúnyos mosolygás... Pár
29  1|              estére... Na hadd lássam, el tudod-e találni, hogy kicsodát?~ ~-
30  1|        megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan
31  1|          asszony jött haza...~ ~- Jaj, el ne árulják, hogy idekünn
32  1|              Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet annyi haszontalansággal...
33  1| haszontalansággal... Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, hogy
34  1|             szólott:~ ~- Mindent mondj el, mindent, mindent, ha azt
35  1|           Dönci: A jövő szerdán jöjjön el hozzám egy csésze teára...~ ~
36  1|                legényemberekhez járnak el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez
37  1|                legényemberekhez járnak el, hanem a Döncihez. Az asszonyok
38  1|                 hogy hol. Az se kerüli el a figyelmét, hogy pilishegyi
39  1|               azért van szivem, higyje el...~ ~A hangverseny véget
40  1|             rám. Ami történt, felejtse el, főkép azt felejtse el,
41  1|        felejtse el, főkép azt felejtse el, hogy valaha közünk volt
42  1|            ömlött be.~ ~- Miért mennék el a főrendiházba?~ ~- Mert
43  1|             tónusától gyönyörüen ütött el ezüstös halántéka, mely
44  1|                Érezte, hogy bűnt követ el, de mégse tudott megszabadulni
45  1|              semmi esetre se készülünk el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb,
46  1|          szemmel folytatta:~ ~- Vigyen el, de minél előbb, mert nem
47  1|               nagy lakásban... Végezze el ezután mindig nappal a dolgát,
48  1|        bálványt akar látni, hát jöjjön el egyszer hozzám, majd megmutatom
49  1|               akad ismerősre... Jöjjön el, hadd mondom el mindazt,
50  1|                 Jöjjön el, hadd mondom el mindazt, ami a lelkemet
51  1|               szólt szárazon, - küldje el az urát sürgősen Budapestről...~ ~
52  1|           nézett rá.~ ~- Miért küldjem el?~ ~- Mert nem állok jót
53  1|              ma, sem tegnap nem jöttél el, - már attól tartottam,
54  1|          tartózkodási helye... Képzelj el most már engem!... Csak
55  1|                hajszál hiányzott, hogy el ne kacagjam magamat, hogyne,
56  1|               lágy bűnbánat-féle fogta el, úgy érezte, hogy helyrehozhatatlanul
57  1|              lenni, amíg ez a pillanat el nem érkezik, - most mutasd
58  1|               arra kérlek, hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig...
59  1|                kérlek rá, hogy halaszd el kissé a kocsikázásodat,
60  1|            gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos rémülettel
61  1|         asszony, csak tíz perccel múlt el tizenkét óra. Az orient
62  1|             hogy ő külön kocsin hajtat el az orfeum elé, ahol a Közgazdasági
63  1|           tarka automobilok száguldtak el az olajfestékes palota előtt.
64  1|                távolról se bágyasztott el annyira, hogy a járó-kelő
65  1|          kalapjaikat, azután szerényen el akartak tünni az utca forgatagában,
66  2|                voltunk. Ő maga mesélte el nekem a kis epizódot, pedig
67  2|            ilyesmire képes? Hát olvasd el ezt a levelet, majd másképp
68  2|                 remegő léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem
69  2|           két-három napon át csakugyan el fogsz menni a Serfőző-utcába.
70  2|     helyrehozhatatlan őrültséget követ el.~ ~Jó másfélóráig leskelődtünk