Rész

 1  1|           szívem!... Lássa, nekem úgy tetszik, hogy az eddigi
 2  1|          se tudom, ha maga mindig úgy fog öltözködni, mint az
 3  1|   búcsuzkodjunk, mert Marie előtt úgy illik, hogy szertartásosan
 4  1|           sem gondolok... De néha úgy szeretném, ha senki se látná...
 5  1|     ajkára s Honti egy pillanatig úgy érezte, hogy meg kell halnia
 6  1|        polgári asszony írta; csak úgy áradoz belőle a főúri szalónok
 7  1|           asszonyt, látni akarod, úgy vasárnap szívesen látunk
 8  1|      osztályaiban, a levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben,
 9  1| könyvvezetésben, a folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében
10  1|           van dolgom... Látszólag úgy tettem, mintha belemennék
11  1|    kábultan meredt maga elé, mert úgy érezte, hogy hirtelen belecsöppent
12  1|      szólott:~ ~- Az uram már épp úgy szeret, mint én, hiszen
13  1|  bolondériáidat ismeri...~ ~Félix úgy érezte, hogy elsülyed zavarában
14  1|      nagyokat nevetett, de mindez úgy tünt föl neki, mintha valami
15  1|           reflektáljak... Azelőtt úgy beszéltél velem, mint a
16  1|    polgári kölcsön miatt, hát épp úgy számíthatsz reám, mint a
17  1|      őszinte hevével szólott:~ ~- Úgy segítsen az Isten, hogy
18  1|        csináltatna neki ruhát, ha úgy akarná...~ ~Tizenegy órakor
19  1|         feleségét... És egyszerre úgy érezte, hogy álmodik: a
20  1|    gyakran felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy a képeskönyvei
21  1|   kártyáról beszélnek. Ebéd után, úgy hallottam, minden férfi
22  1|   legkomolyabb is, néha egyszerre úgy érzi, hogy az élete üres
23  1|    fehértestü asszonyról, aki épp úgy ég, épp úgy lángol, mint
24  1|   asszonyról, aki épp úgy ég, épp úgy lángol, mint ő... Nézze
25  1|          már aféle jó ötvenes, de úgy szemre nem igen látszik
26  1|          szőke gyerekasszony erre úgy tesz, mintha a Riche-képet
27  1|           hogy azt.” - Az öreg úr úgy néz rám, mintha azt hinné,
28  1|          Szent-Pétervárról, ahol, úgy tudom, évekig tartózkodott...
29  1|                Engem ne félts, én úgy föl vagyok öltözve, mintha
30  1|         nem fél talán tőlem, hogy úgy állva marad a kapuban?...~ ~
31  1|             A szerencsétlen Rubin úgy érezte, hogy legjobb volna
32  1| pártfogásodba a kis leányomat, de úgy vigyázz rá, mint a szemed
33  1|        beállok öreg asszonynak... Úgy érzem, hogy a bájos fejecském
34  1|    hangjából:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, a fejébe vette,
35  1|          az egész életét, ezt épp úgy sejti, mint én...~ ~A szelid,
36  1|      szólott:~ ~- A kegyelmes úr, úgy látszik, sokat tanult a
37  1|        vállát:~ ~- A kis babának, úgy látszik, megártott a virrasztás...
38  1|          a barátságával kitüntet? Úgy látszik, te csak a novellai
39  1|          egész helyet elfoglalta, úgy érezte, hogy nem bírja ki
40  1|           környezetének, most épp úgy kisírta magát az édesanyja
41  1|         mellettük áll; tapsolva); Úgy van! Zajos helyeslés minden
42  1|         orvos, milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön szólítja
43  1|        egy szép asszonyt lát, épp úgy fölizgul, akár egy hatodik
44  1|         Vilma: Kedves Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban
45  1|       nagy kiváncsisággal néz rá. Úgy rémlik neki, hogy a vöröshaju
46  1|        azért van szívem... szóval úgy áll a dolog, hogy nem születtem
47  1|         Csak arra vigyázzon, hogy úgy bánjék vele, mint egy nagy
48  1|        Szentgróthy gróf úrba, épp úgy beleszeretett, mint a hóbortos
49  1|           és kiforgat magamból... Úgy félek, mint kisleány koromban,
50  1|       vallomással, mely magát épp úgy érdekli, mint engem és amit
51  1|           megkezdett eszmecserét. Úgy tett, mintha gondosabban
52  1|       legalább is nem beszélhetek úgy, ahogy akarnám... De körülírni
53  1|        legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik
54  1|          Szentgróthy gróf azonban úgy viselkedett, mintha ez a
55  1|      senki se Rómában... Mama épp úgy mondhatta volna, hogy ez
56  1|           bűnbánat-féle fogta el, úgy érezte, hogy helyrehozhatatlanul
57  1|  beszéljek te veled, akire mindig úgy néztem föl, mint nálam erősebbre
58  1|           szövevényes lelkében is úgy olvas, mint a nyitott könyvben...
59  2|            Hogyan?~ ~- Egyszerüen úgy, hogy két-három napon át
60  2|      együgyü rémképeket láttam, s úgy képzeltem, hogy a szép Kuthyné
61  2|    barátommal reggelizni szoktam. Úgy tettem, mintha ujságot olvasnék,
62  2|         hűtelen lenne hozzám?~ ~- Úgy emlékszem, hogy nem én voltam
63  3|         fakadt:~ ~- A vén svihák, úgy látszik, szemtelen...~ ~
64  3|        itt velem, amíg az étterem úgy félkettő táján kiürül. Mert
65  3|       láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök a társadalom
66  3|           hosszu beszéd hallatára úgy összezsugorodott, mint egy
67  3|   miniszternek nézi... Az arca is úgy megtelt, mint egy préposté...
68  3|       hálája, hogy a hátam mögött úgy viselkedik, mint egy becsípett
69  3|         szomorúan megszólalt:~ ~- Úgy kell, megérdemeltem a leckét...