IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 2| remegő léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem mondom 2 1| appartement-t fogja adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~ 3 1| appartement-t fogja adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~ 4 1| appartement-t fogja adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti 5 1| fogja adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti 6 1| adni, a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé 7 1| a 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé fordulva 8 1| komornájával tartott bizalmas tête à tête után, könnyü pongyolában, 9 1| Viktor gróf!~ ~Mindenki abbahagyta a beszélgetést, az asszonyok 10 1| maradt a melegedő csarnok ablaka mögött. Alig nézte azonban 11 2| és a másodemeleti lakás ablakaira misztikus titokzatossággal 12 1| Vilma kiküldte a leányt s az ablakhoz támaszkodva némán hallgatta, 13 1| szívében, akik ma is csak az ablaküvegen át nézik, amikor a föld 14 1| madárka a minap ideszállt az ablakunkba s az csiripelte, hogy Klárika 15 1| titokzatos, sokat igérő vagy ábrándos pillantást vetett az udvarlójára. 16 1| osztály főnöke, akit kedvetlen ábrázata miatt a bank fiatalsága 17 1| tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse... Hitte-e 18 3| a fiatal kaszinó-tipust ábrázolja, Kovács és Kovácsné pedig 19 1| bálterem fenyőerdőt fog ábrázolni, havas, zuzmarás fákkal 20 1| könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, szívem... Kétszer mondja 21 1| csak a látszat kedvéért adják a földi hiúságoktól megtisztult 22 1| amíg odavoltunk... Hiába adod hát a szentet, ő már az 23 1| törjön ki, leróva a tetszés adóját a kitünő szónok iránt, aki 24 1| úr, - a becsületszavamat adom rá, hogy az élete nem forog 25 1| gondolni méltóztatik... A kis adomácskái igen elmések, de adomákkal 26 1| adomácskái igen elmések, de adomákkal csak aktiv diplomatákat 27 3| hófehér szakálla meg az az adománya, hogy kitünő étvággyal rendelkezik... 28 1| okvetlen valami koronás Adonisz lesz...~ ~Vilma nagyot nevetett, 29 1| végigegyék s lelkes bókokkal adózzanak a háziasszony szépségének. 30 3| vendégekkel. Aznap új operettet adtak a Népszínházban, angol operettet, 31 1| utcán, a klubjában, sőt Afrika sivatagain is az édes, a 32 1| havas fák között, melyeknek ágairól hatalmas jégcsapok csüggtek 33 1| havas, zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal. A 34 1| elismerés fogadta, mert az agg mester, mint a lapok ujdonságrovata 35 3| asztal mellé s intett az aggastyánnak is, hogy üljön le. Aztán 36 1| Nem fél egy kissé, nem aggasztja, hogy ennyit vagyok egyedül?... 37 1| jó és szerény kis feleség aggodalmával szólott:~ ~- Nem gondolja, 38 2| fölmentem volna vele, annyira aggódtam, hogy valami ostobaságot 39 2| tegnap este oly vérbeborult aggyal járt-kelt a külvárosi Serfőző-utcában... 40 1| egyszerre felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb tisztviselők 41 1| önkezűleg söpörgetett az ágy alatt a kender-utcai lakásban, 42 1| sokáig ébren virrasztott az ágyában. Újabban, - mióta az ura 43 1| tiszteletreméltó bácsik ugyanis agyafurt huncutok, akik csak a látszat 44 1| nem helyes, hogy ennyire agyongyötri magát... Az olyan embernek, 45 1| korunkban majd bottal kell agyonütni bennünket... Nekem elég, 46 1| ostoba írások között ül, ahelyett, hogy itt volna mellettem 47 1| lelkes szimpátiát keltve az áhítatosan figyelő férfiak között. 48 1| elfojtva, helyeslőleg, majdnem áhitattal bólogattak... Félix, akit 49 1| lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal tekintettek rá, a porosz 50 1| Németországban gyártják, ahonnét tucatszám szállítják az 51 1| mikor a pályaudvarról, ahova az urát elkisérte, hazatért, 52 1| Viharos taps fogadta az ajánlatot s Vilma, szőke fejét a könyökére 53 3| pohárból a kocsisbort...~ ~- Ajánlom is, hogy többé ki ne rúgjon 54 1| vennék föl...~ ~Klárika ajka, e szavak után, veszedelmesen 55 3| fölött s mikor kiegyenesedve, ajkához emelte a poharát, egy egzotikus 56 1| valami különös, de a Vilma ajkán csodákat művelt... Mikor 57 1| ajkát odaszorította az ura ajkára s Honti egy pillanatig úgy 58 1| leánnyal, de a mosoly most az ő ajkáról is eltűnt: az egykori kollégái 59 1| estéjén, amikor az öltözőszoba ajtaja egyszerre föltárult s a 60 1| s Honti, aki az előszoba ajtajáig elkisérte, jókedvüen tért 61 1| mindenki meglepetve fordult az ajtó felé, hogy a gyönyörü asszonyt 62 1| regényt, parancsoló arccal az ajtóra mutatott, s hangosan rivallt 63 1| láttára a fiatalság majdnem ájulási rohamot kap az izgalomtól. 64 1| volt, májusban, mikor az akácfák virulni kezdenek a budapesti 65 1| budai palotám környékén nem akad ismerősre... Jöjjön el, 66 2| arra, hogy a tudományos akadémiák számára értekezéseket írjon, 67 1| amikor itt látlak... És még akadhatnak ostobák, akik azt mondják, 68 1| megcímezte és elküldte, - és nem akadt egy hang, mely így szólott 69 1| a te erős energiáddal és akaratoddal, a te becsületes jellemeddel 70 1| után:~ ~- Milyen bájos, akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji 71 1| tud a nők nyelvén, mint akárhány budapesti zsúrlovag... Finom, 72 1| megfelejtkezett miatta... És akárhogyan is küzködött az ellen, hogy 73 1| újra megrázta a fejét.~ ~- Akármi dolga is van, nem helyes, 74 1| ostobaságot? Klárika kisasszonyt, akármikor jönne is, mindig fogadom...~ ~ 75 1| pletykázhassék... Hanem ha kedvesek akarnak lenni, hát jöjjenek el hozzám 76 1| nem beszélhetek úgy, ahogy akarnám... De körülírni valahogy 77 1| kezét.~ ~- Ha füllenteni akarnék, azt mondhatnám, hogy erre 78 1| pillanatnyi gyönyörűségéért akarod-e kockára tenni egy tisztességes 79 1| cukrászdában már gyászfátyollal akarták bevonni az összes tükröket... 80 1| barátnők... Hiszen nem mi akartuk, hanem a sors akarta, hogy 81 1| a gyönyörü asszonyoknál, akikről tavaly mesélt nekem, mikor 82 1| így beszéljek te veled, akire mindig úgy néztem föl, mint 83 1| hirtelen elvörösödő fiúnak, akiről az egész intézet tudta, 84 1| ködbe burkolt vezérigazgató, akitől élet és halál, karriér és 85 1| frizurámat? Az ölelést majd akkorra hagyjuk, ha a bálból hazajöttünk...~ ~ 86 1| Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban szenved.~ ~ 87 1| Csak végezz gyorsan az aláírásaiddal, én addig itt várok rád 88 1| negyedóra betelik, amíg az aláírásaimmal végzek... Hajtass el addig 89 1| boldog vagyok, hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~Tauberné: 90 1| csüngött a redingotos férfi alakján, aki szerényen elhárította 91 1| életvidámsággal jelent meg az alantasa íróasztalánál.~ ~- Hát vasárnap 92 1| gorombaságával imponált, alapos vizsgálat után többnyire 93 1| hogy félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa magát...~ ~ 94 1| azzal a tervvel, hogy a bank alaptőkéjét harminc millióról negyven 95 1| szinte megilletődve nézte az alatta viharzó jelenetet. De Vilma 96 1| szaporodott s az ifjú csirkefogók, alattomos pillantást vetve a bájos 97 1| mondhatom... Tudom, hogy ez alávalóság, de hidd meg, hogy a férfiak 98 1| egyetlen hajszál az, mely az alávalóságoktól és piszkosságoktól elválaszt... 99 1| jobban magába bolondítja az alázatosságával, de mit akart most, amikor 100 1| kifejezése - akkor nincs az az áldozat, amitől visszariadna... 101 1| de egy kártyapartiet se áldozunk föl, hogy a légyottot betarthassuk... 102 1| asztalához. Steinwall, az alelnök, az agglegény Takács báró, 103 1| érdekelték az olajbarna algiri tisztek, s a büszke és szerelmes 104 1| Félix is megjelent a kapu aljában s megpillantva a babát, 105 1| Majd egyszer... majd ha alkalmam lesz rá... többet is mondok... 106 2| a pillanat nem igen volt alkalmas arra, hogy erkölcsi prédikációkba 107 1| konyhába:~ ~- Kezét csókolom, alkalmasint a méltóságos asszony jött 108 2| legény, aki a kínálkozó alkalmat föl ne használta volna. 109 1| zajos kikötő elmosódik az alkonyat homályában.~ ~A kis vers 110 1| nappali szobájába s egész alkonyatig eltrécseltek mindenféle 111 1| Ő csak arra az őszi alkonyatra gondolt, mikor a bájos leány 112 2| elfátyolozott hölgy pedig csak alkonyattájt szokott megjelenni a Serfőző-utcában. 113 1| szívünket nyomja... Áll az alku?... Semmi kifogás, a jövő 114 1| hencegnek s foghegyről állanak szóba a közrendi halandókkal... 115 1| a portást, aki valamikor állandóan kitüntette a jóakaratával.~ ~- 116 3| a borokra nézve is abban állapodtunk meg, hogy csak a palackok 117 1| az nem is egészen a maga állapota, hanem az enyém is... Nem 118 1| Az összes szervei tűrhető állapotban vannak, kivéve az idegeit, 119 1| Ő méltósága szerény állásában is példányképe volt a nemes 120 1| tartozik valamivel a társadalmi állásának... Egy méltóságos asszony 121 2| gavallérosan megcsipkedte az állát...~ ~Félóra mulva átmentünk 122 1| méltóságos asszony végre is nem állhat meg a lépcsőházban, hogy 123 3| italhoz, s becsületszavamra állíthatom, hogy a maga asztali bora 124 1| bólogatott volna, ha Vilma azt állítja, hogy szerda után a mult 125 1| nevében a kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat kap azért, 126 2| mert nem túlzok, mikor azt állítom, hogy annyi komolyság se 127 1| kezükben virágbokrétával, állítottak be a kacér kis Honti-palotába, 128 1| sötétzöld csokrot viselt, azt állítva, hogy az lesz a jövő év 129 2| amelyen a következő sorok állottak:~ ~“Ön nyugodtan kártyázik 130 1| majd elgondolkodva dőlt az állótükörnek, mely ott állott az öltözőszoba 131 1| fél talán tőlem, hogy úgy állva marad a kapuban?...~ ~A 132 1| mindig a konyha volt az álmainak, az ambicióinak a színhelye... 133 1| betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink csak addig a pillanatig 134 1| az izgalomtól. Egyébként almazöld selyemruha simul karcsu 135 1| függönyös ágyacskájában álmodjék tovább az angyalkákról, 136 1| forgolódott körülötte... De az álmodozásában most egyszerre megzavarta 137 1| a szerelmes asszonyról álmodozik, a forró, a fehértestü asszonyról, 138 1| Nem, én tudom, hogy csak álmodtál: neked a becsületes asszonyok 139 1| okos és józan lelkében az álmokat, a poézist, a napsugaras 140 1| belőlem... ilyesmire még álmomban sem gondolok... De néha 141 1| várják s szigorúan, de kissé álmos szemmel adta át a holmiját 142 1| hogy csak egy hihetetlen álmot élek... Mert nem álom-e, 143 1| királynő a Szentivánéji álom-ban... Ilyen menyasszony huszonöt 144 1| hihetetlen álmot élek... Mert nem álom-e, hogy a te fiatalságodat 145 1| föl neki, mintha valami álombéli csoda játszódnék le előtte... 146 1| meghatottságtól: a rossz álomból, mely majdnem elvette a 147 1| visszatért a gyerekkori álomlátás: Csipkerózsika, mohos fátyolruhácskájában, 148 1| ezeregyéjszaka hihetetlen álomvilágába... Oly furcsa és valószinűtlen 149 1| éppen arra készülődtem, hogy Alsó-Ausztriát meghódítom, de így már csak 150 1| Nekem elég, ha másfél órát alszom, - volt benne elég részem, 151 1| adta, mert csak benned és általad él?... Meg tudnád ölni azt, 152 1| egyetlen pillanatig se áltatta magát; s mindig tisztában 153 1| lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék, ő boldogan, elérzékenyülve 154 1| kaszinóban, délelőtt pedig aludtam, mint minden jóravaló pesti 155 3| szegény családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~ 156 1| a pályaudvarra. A mélyen alvó utasok közül csak egyetlen 157 1| hogy mit ért a kegyelmes úr ama bizonyos kor alatt?~ ~- 158 1| konyha volt az álmainak, az ambicióinak a színhelye... Valaha, mikor 159 3| idő óta nyomott volt, az ambiciózus mesternek még nem igen volt 160 1| könnycseppekkel telt meg, amelyekről nem igen lehetett volna 161 2| papirdarabot szedett elő, amelyen a következő sorok állottak:~ ~“ 162 1| egy nagy francia babát, amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... 163 1| szeretetreméltó barátnőre... Az a kor, amelyikről én beszélek, akkor áll be, 164 1| kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek izgalma az egész termet 165 1| késtem el? Az egész úton amiatt remegtem, hogy már nem talállak 166 1| vannak, kivéve az idegeit, amik, köztünk szólva, nem érnek 167 1| egészen más járt az eszében. Amilyen okos és furfangos teremtés 168 3| olyan szinekura van, mint amilyenbe magukat beleültettem... 169 1| gyermeke nem olyan boldog, amilyennek a világ hiszi, remegve, 170 1| járt... Néha szólt valamit, amin a vezérigazgató nagyokat 171 1| Hiszen mindenem megvan, amiről csak leányfejjel álmodtam: 172 1| akkor nincs az az áldozat, amitől visszariadna... Ez az ember 173 1| a segítségére legyen... Amúgy is itt az ideje, hogy a 174 2| hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~- Baj van, - mondta sápadtan, 175 2| sőt nyolc óra is elmult, anélkül, hogy a fátyolos hölgyet 176 1| Néhány bájos leány tüntetőleg angolul beszélt a társalgónőjével, 177 1| ágyacskájában álmodjék tovább az angyalkákról, akik fölötte virrasztanak...~ ~ 178 3| a hála?... A jóságomért annyiból áll a hálája, hogy a hátam 179 1| eltűnt előle s ő megint, mint annyiszor, ott van kicsike gyerekszobájában, 180 1| stréber volt, aki megelégszik annyival, hogy mindenki ismeri s 181 1| nem pszihologus-e minden anya, mikor a leánya szenvedéséről 182 1| ébredni, mert te nem olyan anyagból vagy, mint a hitvány és 183 1| beszélsz nekem?... Nem hitvány anyagi dolog az, ami az én szívemet 184 1| rendelkezésükre bocsátott s az anyja kimondhatatlan boldogsága, 185 1| Egyéb se kellene, mint hogy anyuci a regényeimről tudna... 186 1| meghajolt, bemutatkozott anyuskának, velem pedig, mint a régi 187 1| teremben fagylaltoztunk anyuskával, amikor egyszerre csak odalépett 188 1| hanem még a zsilvölgyi apát, a budapesti hangversenyek 189 3| ékeskedett. Az aggastyán pompásan ápolt diplomata-szakálla fagyos 190 1| fiatal ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a jó viszonyt.~ ~ 191 1| Uraságoknak az első emeleti appartement-t fogja adni, a 42, 43, 44, 192 1| hogy hiába vonakodik; s egy áprilisi délután, a bécsi gyorsvonattal 193 1| nem lett volna hely. Amíg apró lábaskáiban a rántást kevergette, 194 1| polgári asszony írta; csak úgy áradoz belőle a főúri szalónok 195 1| Klárika még folytatta volna az áradozást, ha e pillanatban általános 196 1| Az utcán tavaszi szellők áramlanak feléje s a szürke, rideg, 197 1| lehetett volna hallani az aranycirádás teremben. És a nagy, az 198 1| tizenkettő előtt, már ott ült az aranydíszítéses karzaton. Mindketten nagyon 199 1| halljában megjelent, frakkos, aranygombos komornyik fogadta, aki mosolyogva 200 1| foglalt helyet: tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju 201 1| nem egzisztálunk, de te, aranyifjúság gyöngye, kivétel vagy. Ha 202 1| termetével, a napsugárban aranyként csillogó szőke hajával, 203 1| meg lesz elégedve...~ ~Az aranysipkás groomok elkalauzolták Hontiékat 204 1| hiúságunkat, ha erkölcsi diadalt arathatunk...”~ ~- Ime, méltóságos 205 1| rengeteg erkölcsi diadalt aratott...~ ~ ~ 206 1| a legilletékesebb... Az arc még hazudhatik, méltóságos 207 3| mert a rossz italt olyan arcjátékkal szürcsölték, mintha a zöld 208 1| bájos az izgatottságtól égő arcocskájával, meg azzal a gyönyörü, aranyszőke 209 1| Hidegtől kipirult, rózsás arcocskák, ragyogó szemek tüntek föl 210 1| illik az édes és huncut arcodhoz. S ha méltóztatol adni valamit 211 2| jólelküleg megcirógatta az arcomat.~ ~- Csacsi vagy, - mondta 212 1| mindeneknek!...~ ~Vilma tréfásan arcul ütötte keztyűjével Félix 213 1| elegáns levélke volt, oly arisztokratikus címírással, hogy Király 214 1| valami sejtelemszerü fátyol árnyékolta be, de volt benne valami 215 1| magát Szentgróthy ilyen ártatlannak? Miért akarta azt a látszatot 216 1| tőle, szendén, gyerekes ártatlansággal szólott:~ ~- Óh, azt már 217 1| miközben a magasba emelte, artikulálatlan hangokat hallatott... Cauders 218 1| jött haza...~ ~- Jaj, el ne árulják, hogy idekünn várakoztam 219 1| egzotikus csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor alatt, 220 3| földszint, a páholyok szép asszonyaiból jutott egynéhány az új vendéglőnek 221 1| élete gőgös és raffinált asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, 222 1| van... Budapest legszebb asszonyánál ebédelni: bizony Isten, 223 1| belehabarodott valakibe... Egy asszonyért ő képes arra, hogy Ázsiába 224 1| szőke, huszonhét esztendős asszonykával, aki két évig szigoru magányosságban 225 1| szegény Vilmám... A te özvegy asszonyodat Szentgróthy grófnak hívják... 226 1| ostobaságokat fog elkövetni az asszonyokért...~ ~Vilma komolyan megrázta 227 1| komolyabb ember, semhogy az asszonyokkal törődjék. Ebben tévedsz, 228 1| valahol, azoknál a gyönyörü asszonyoknál, akikről tavaly mesélt nekem, 229 1| legjobb volna elsülyedni az aszfaltburkolat alá, s gépies mosollyal, 230 1| századba, a kalandorok, az aszfaltlovagok és a neuraszténikusok közé...~ ~ 231 1| perccel egy óra előtt. Az aszfalton elegáns sétálók sürögtek, 232 1| hódítási terüket most az aszfaltról a jégre tették át, a neuraszténikusok, 233 1| vezérembereit is meghívta az asztalához. Steinwall, az alelnök, 234 1| a Honti vezérigazgató úr asztalánál...~ ~- Óh nem, egy sokkal 235 1| levélkét tett a Király Félix asztalára. Finom, rendkívül elegáns 236 1| nyugalmazott tábornok pedig, aki az asztalfőnél prezideált, félhangon így 237 3| állíthatom, hogy a maga asztali bora közönséges uborkalé...~ ~- 238 3| csípett egy pikkolót, aki az asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, 239 3| sürgéssel-forgással szaladtak ide-oda az asztalok körül.~ ~Szemben a tejüveges 240 1| tekintett a hugára; Vilma az asztalra borult és keservesen sírt... 241 1| szerint ismét fölkelt az asztaltól, hogy a bankba visszatérjen, 242 1| csak természetes, hogy az asztaluknál is szívesen látnak. Honti 243 3| dühösen. - Hát azt hiszi, hogy aszuval, meg csemegeborokkal fogom 244 1| házassága óta odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony üzenetét, 245 1| ahogy eddig szeret...~ ~Átkulcsolta a Honti nyakát, oly szenvedélyes 246 1| de ezúttal bátor vagyok átlépni a viharos ellentállás terére... 247 1| félóráig egyedül lenni.~ ~Átment a harmadik szobába, hogy 248 1| legtávolabbi osztályokból is átmentek egy pillanatra a levelezésibe, 249 2| állát...~ ~Félóra mulva átmentünk a kaszárnyába - és ekkor, 250 1| fiatal asszonynak pedig átnyújtott két tea-rózsát. Oly ragyogó 251 1| fölveszi, de mikor Honti átölelte és megcsókolta, újra megrázta 252 1| anyám, hát már terád is átragadt a neuraszténiás urad betegsége? 253 1| világhírü zongoraművész szinte átszellemülve emelte föl havas fejét, 254 1| kopogtatás s Honti tréfásan átszólt a másik szobából:~ ~- Még 255 1| ölni azt, aki a megholt atyád után a legjobb volt hozzád?... 256 1| ebédelni... Bizonyos, hogy az atyaisten ő méltósága is tegeződni 257 1| hozzá a bank félelmetes atyaistene... De a zavara akkor hágott 258 1| ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok száguldtak el az olajfestékes 259 1| töri, Szentgróthy egy elmés axioma után befejezte a beszédét 260 1| tisztességre reflektáljak... Azelőtt úgy beszéltél velem, mint 261 3| még tele volt vendégekkel. Aznap új operettet adtak a Népszínházban, 262 1| sorsod is az lenne, mint azoké a gyönge kis bolondoké, 263 1| szerez örömet, ha igazán azokkal a szabókkal dolgoztat, akik 264 1| tobzódó világra. És ne higyjen azoknak se, akik még csak deresedő 265 1| a Rivierán jár valahol, azoknál a gyönyörü asszonyoknál, 266 1| a világon... Persze nem azokra a költőkre gondolok, akik 267 2| se kényszerít arra, hogy azokról az édes csókokról lemondjak...~ ~ ~ 268 1| én tőlem kérdezd, hanem azoktól a középkori törvényhozóktól, 269 1| meg, hanem az urát is... Azonfelül húsz más asszony is megtiszteli 270 3| egyszer így viselkedik, hát azonnal pusztulhat...~ ~A vendéglős 271 1| kívül Király Félix-szel, de azóta, hogy a vezérigazgatóval 272 1| asszonyért ő képes arra, hogy Ázsiába utazzék, sőt még nagyobb 273 1| kisöcsém se tiszteljen?~ ~A baba nem reagált erre a felszólításra, 274 1| megérintette a vállát:~ ~- A kis babának, úgy látszik, megártott 275 1| részvényesek, fájdalom, abban a babonás hitben élnek, hogy a vezérigazgató 276 1| És amíg a keze idegesen babrált a paplan halványkék selyemszövetén, 277 3| kis fiam? - kérdezte a babszemnyi legénytől.~ ~A gyerek behunyt 278 1| karriérjét. A hetvenkétéves bácsi már régen nyugalomba vonult, 279 1| nem igen fordult meg a bácsija házában. A leányka édesatyja, 280 1| józanságot... A tiszteletreméltó bácsik ugyanis agyafurt huncutok, 281 1| férjhezmegy...~ ~- Jaj, a bácsika milyen furcsákat beszél; - 282 1| higyjen a tiszteletreméltó bácsiknak, akik hófehér szakállukat 283 1| a napi munka távolról se bágyasztott el annyira, hogy a járó-kelő 284 1| számokkal és levelekkel bajlódjam... De most jól tudja, hogy 285 1| holmi takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül, a szabókkal, 286 1| boldogságomnak semmi híjja... Mi bajom lehetne, mi jogon panaszkodhatnám 287 1| göngyölgetik valami furcsanevü bajor fürdőhelyen...~ ~- Ezt ugyan 288 1| hiszen életemben se láttam bájosabb és kivánatosabb teremtést...~ ~ 289 1| leereszkedőleg a tudtára adja, hogy bájosnak találja... De egy gépíró-kisasszonyhoz - 290 1| Kegyeddel szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~Vilma 291 1| annyi esztétikája, hogy a te bájosságodat milliókba foglalja...~ ~ 292 2| megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri templomban az óra félkilencet 293 1| mint valaha, tizenötéves bakfis korában... Mindenkivel szemben 294 1| most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~ 295 1| volna, mint valami butácska bakfisleány, ő, a józan és gúnyolódó 296 1| kezemet... Itt a szende bakfist játssza, de ha véletlenül 297 1| jótékony bazárban, melyet a bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek... 298 1| előtt. Az inas leugrott a bakról s kitárta a kocsi ajtaját: 299 3| darabig lehorgasztott fővel baktatott, de a Kerepesi-úton szomorúan 300 1| majd akkorra hagyjuk, ha a bálból hazajöttünk...~ ~Amíg az 301 1| szerepelt a hatvanas évek báli tudósításaiban, de akiben 302 1| Honti szinte szégyenkezve ballagott utána. A gyönyörűen földiszített 303 1| nyakkendőket? Jár-e sokat bálokba és színházba?~ ~És nem várva 304 1| tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem fenyőerdőt fog ábrázolni, 305 1| tudakozódott nála egy indus bálvány megszerzési módozatai felől... 306 1| csodálkozva nézett rá. A bámulata még növekedett, amikor Félix 307 1| Oly szép volt így, a maga bámulatos karcsúságával, hogy Lehmanné 308 1| a bájos mamára, őszinte bámulattal kiáltották:~ ~- Milyen gyönyörü 309 1| asszony lettem, irigyelnek, bámulnak... még boldogabb is legyek, 310 1| szemét... mi ne legyünk ilyen banálisak, hanem kössünk barátságot 311 1| mosolyogva, mintha valami köznapi banalitást mondana, halkan kérdezte 312 1| leány, aki meg akar halni bánatában, mert egy elsőéves jogászba 313 1| résztvevő lelket, amely a nagy bánatodat megosztja veled...~ ~A fiatal 314 1| kocsiúton még egyszer megállt és bánatosan megrázta a fejét.~ ~- Mi 315 1| Oppenheim Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders 316 1| maradjon itthon és nem bánja meg... Egy vallomással tartozom 317 1| arra vigyázzon, hogy úgy bánjék vele, mint egy nagy gyermekkel... 318 1| hogy nem lehet... A párisi bankárunk, aki csak miattam jött Budapestre, 319 1| meg a lépcsőházban, hogy a bankbéli pletykákról kérdezősködjék... 320 1| olajfestékes palota előtt. A bankból most áradt kifelé a hivatalnokok 321 1| kómikust dicsérje, mert ő bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~ 322 1| napjában... Azért, hogy a bankja több dividendát fizessen, 323 1| több az esze, mint az egész banknak... Ami a külsejét illeti, 324 1| méltóságokat viselnek az előkelő bankokban...~ ~- Hát milyenekre gondol? - 325 1| volna, hogy a Közgazdasági Bankot föllendítse.~ ~Félix irulva-pirulva 326 1| belémszeressen, hát én nem bánom...~ ~Másnap reggel a szobaleány 327 1| egészen a tied vagyok... Ne bántson, ha szeretnek és dédelgetnek... 328 1| hála Istennek az összes barátaim megpukkadnak irigységükben...~ ~ 329 1| ördög mosolygott egykori barátaira... De mikor Cauders László 330 1| hogy az intézet külföldi barátaival tárgyaljon. Vilma néha heteken 331 1| hangon kérdezte:~ ~- Jó barátja magának Szentgróthy kegyelmes 332 2| tenni. Valami haszontalan barátnője ugyanis telebeszélte a fejét 333 1| egymás kezét és legyünk jó barátnők... Hiszen nem mi akartuk, 334 1| Riche-kép mellett, a jókedvü kis barátnőm egyszerre csak nagy komolyan 335 1| mint egy szeretetreméltó barátnőre... Az a kor, amelyikről 336 2| levő kávéházban, ahol a barátommal reggelizni szoktam. Úgy 337 1| Szentgróthy gróf engem a barátságával kitüntet? Úgy látszik, te 338 1| annál nagyobb lett, minél barátságosabb és fesztelenebb hangon beszélt 339 1| Vilma arca komoly, majdnem barátságtalan... De a következő pillanatban 340 1| már nem viselnek tollas barétot, hanem többnyire kifényesedett 341 1| aztán az érzés reszkető baritonján rebegte:~ ~- Pénzről, nyomorult 342 1| felindulástól s mindenütt szőke meg barna asszonyi fejeket lát, amelyek 343 1| összes nemes hölgyek és bárónék!... Csopaki Kurczné és a 344 1| mikor az édesanyja még rövid bársonynadrágocskában járatta... Legyen hozzá 345 1| utat s mindenáron a zárt batárt akarta beküldeni az édesanyjáért, 346 1| engedelmeskedjem, de ezúttal bátor vagyok átlépni a viharos 347 1| át, mindig ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, 348 1| mutatóujjával ráütött a bátyja orrára, s ez a művelet annyira 349 1| találkoztak össze, a jótékony bazárban, melyet a bakonyföldvári 350 1| megütődve.~ ~- Nem, én ma beállok öreg asszonynak... Úgy érzem, 351 1| gyöngéd... dédelgesse... becézgesse... s akkor még azokat a 352 1| amíg a komorna hizelgő becézgetéssel forgolódott körülötte... 353 1| külföldi operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt 354 3| úgy viselkedik, mint egy becsípett jogász...~ ~Az öreg úr bűnbánólag 355 1| kedvéért sem vállalkozom...~ ~- Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy 356 1| becsülöm, de arra, hogy becstelenséget elkövessek, még az ő kedvéért 357 1| véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek minősítette azt a szokást, 358 1| túl, egy szép képet többre becsül, mint egy eleven asszonyt...~ ~- 359 1| vele, hogy csak a hála és a becsülés az a kapocs, mely ehhez 360 1| valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre nem érdemes... És becsülheted-e 361 1| Hát ezért öregedtem meg becsületben, hogy még a kisöcsém se 362 1| fanatikusan ismételve:~ ~- Becsületemche, sohase láttam ilyen gyönyöchü 363 2| nekem a kis epizódot, pedig becsületemre mondom, hogy nem volt mit 364 1| vagy Maurice Donnaynak is becsületére válnának... Egyet azonban 365 1| vöröshaju asszony (nyiltan, becsületesen tekint a volt ura szeme 366 1| méltó a te tisztaságodhoz és becsületességedhez... Szereted azt az embert? 367 1| mondani Pázmán tanár úr, - a becsületszavamat adom rá, hogy az élete nem 368 2| mutatkozott vele, de ha becsülettel megszökhetett hazulról, 369 1| becsülésünkre nem érdemes... És becsülheted-e azt, aki egy jó embert boldogtalanná 370 1| vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de arra, hogy becstelenséget 371 1| magányosságát többre nem becsülte a bizalmas hoteltársaságnál, 372 3| két hónap mulva aztán becsukhatom az egész boltot...~ ~Az 373 1| fülkéjébe, míg az inas ismét becsukta a batár ajtaját. Vagy öt 374 3| ezzel egy uralkodó herceg is beérné... Most még csak az hiányzik, 375 1| délután négykor minden nap befogat... Akkor kikocsizom, de 376 1| most csinálni?~ ~- Mit?~ ~- Befogatunk s fordulunk egyet-kettőt 377 1| egy kicsike kéz ingerkedve befogta a szemét.~ ~- Halljuk, eltalálja-e, 378 3| Hal, filet, szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, ezzel 379 1| miközben keztyűs kis kezét befűzte az elnök karjába.~ ~Csertő 380 1| fizika-tanáromba, egyszer a bégavári főispánba, aki ugyanott 381 1| aki konyakot hozott és begördítette a dohányzóasztalkát - s 382 1| inasnak, hogy a kabátját behozza... Akárhányszor csak hajnaltájban 383 1| csöngetek, hogy a kávédat behozzák...~ ~- A kávémat?... Én 384 1| nagy francia babát, amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... 385 3| babszemnyi legénytől.~ ~A gyerek behunyt szemmel recitálta végig 386 1| lássa, ezt lojálisan beismerem... Én afféle vad, zabolátlan 387 3| körül.~ ~Szemben a tejüveges bejárattal virágokkal díszített, hófehér 388 1| pincér végre távozott a bejelentő-cédulákkal s a komorna, meg az inas 389 1| felelte Vilma, - most már bejöhet... A többit már maga előtt 390 1| a jó viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta Vilmát a nagy terembe, ahol 391 1| század egyik leghíresebb békekötési okmányát fogalmazta, magán 392 1| mindenáron a zárt batárt akarta beküldeni az édesanyjáért, de Lehmanné 393 1| esik ez a diszkrétség - s beküldöm a komornáját, hogy a segítségére 394 1| feleségéhez:~ ~- Báró Csertő Béla, a bál elnöke, édes szívem... 395 3| Igaza van, magam is belátom, hogy hibás vagyok... De 396 1| hazai drámaírónak, csakhamar belátott a Szentgróthy furfangos 397 1| húzta-halasztotta az utazást, de végre belátta, hogy hiába vonakodik; s 398 1| majd csaknem megbetegedtem belé...~ ~Honti magához szorította 399 1| de éreztem, hogy talán belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet 400 2| és előkelő leány annyira belebolondult, hogy feleségül ment hozzá.~ ~ 401 1| hogy mindannyian egyszerre belébolondultak megint... Semmit se szólt, 402 1| úgy érezte, hogy hirtelen belecsöppent az ezeregyéjszaka hihetetlen 403 1| szeme van, az okvetetlen beléd szeret... Igazat mondtál 404 1| hogy ő excellenciája megint belehabarodott valakibe... Egy asszonyért 405 1| egész intézet tudta, hogy ő beléje szerelmes.~ ~- Cauders úr, 406 1| Vilma: Ezer örömmel! (Belekarol az öreg gavallérba.)~ ~Hontiné 407 1| játékosok háta mögött... Belekaroltam a csöndesen szivarozó vén 408 1| fölnéztem a kaszinóba s hét felé belekeveredtem valami kártyapartieba... 409 1| Látszólag úgy tettem, mintha belemennék a tréfába, de belsőleg így 410 1| akarod, hogy az egész világ belémszeressen, hát én nem bánom...~ ~Másnap 411 1| parfume-je... Ha végre csakugyan belémszeretett volna egy vérbeli hercegnő...~ ~ 412 2| viruló frisseségben láttam belépni a mosolygó Kuthy hadnagyot.~ ~- 413 1| megálltak s a Vilma bolyhos belépője a villamos ívlámpák hófehér 414 1| szobaleány a nyakába segítette a belépőjét s Honti is fölvette a kabátját. 415 1| nagyteremben a table d’hote-nál. Beléptükre általános szenzáció támadt; 416 1| feleségét, hogy szinte maga is belesápadt, s lehunyt szemmel, az izgatottságtól 417 1| lábáról levegye, s ime, rögtön beleszédül a gyönyörűségbe, amint a 418 2| hogy arról.~ ~A hadnagy beletette a cukrot a teájába, kedélyesen 419 3| mint amilyenbe magukat beleültettem... A miniszter is kisebb 420 1| talán a féltékenység beszél belőlem... ilyesmire még álmomban 421 1| most már kitörölhetetlenül belopta magát a lelkébe és a fantáziájába...~ ~ 422 1| suttogásra fordult, mert a batár belsejében szemükbe tüntek a méltóságos 423 1| landauer állt meg. A fogat belsejéből egy tavaszikabátos fiatal 424 1| belemennék a tréfába, de belsőleg így szóltam magamban: “Ennek 425 1| vitában nagy beszédet mond a belügyminiszter ellen. Ez igen pikáns dolognak 426 1| Vilma nagyot nevetett, de belül, a lelkében ugyancsak nem 427 3| nyitottak meg az egyik elegáns belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból 428 1| Tauberné: Engedje hát meg, hogy bemutassam magának: Kallós Ödön doktor, 429 1| a felesége ő nagyságának bemutassanak. Hiszen annyit hallottam 430 1| megalkotott... Aztán meghajolt, bemutatkozott anyuskának, velem pedig, 431 1| így eszembe jutott, hogy benézzek hozzád... De mivel ma abban 432 1| hogy jól összeszidjalak benneteket, de annyira boldog vagyok, 433 1| kezemben ujság... Amíg a berendezkedéssel egészen nem végzünk, kénytelen 434 1| volt elutazni Párisba és Berlinbe, hogy az intézet külföldi 435 1| Máskor egy-egy bécsi, berlini vagy müncheni vendég érkezését 436 1| express tompa dübörgéssel berobogott a pályaudvarra. A mélyen 437 1| délutánján szélvészként berontott hozzá:~ ~- Kis anyám, mi 438 1| Vilma pedig egyedül maradt a besiető komornával. Amíg Marie, 439 1| dolgok felől. Amikor aztán besötétedett, Vilma gyöngéden megveregette 440 2| kétségbe, mikor a kalandjaidat besúgták neki...~ ~- Nagyon furcsa, 441 1| előtt várom...~ ~A portás beszaladt a fülkéjébe, míg az inas 442 1| láthatólag gyönyörködve a maga beszédében, kegyetlenül kiélvezve a 443 1| tolongtak a szónok felé, hogy a beszédéért üdvözöljék.~ ~- Na, hát 444 1| hajójában: a püspök gyönyörü beszédje (ő excellenciája volt valaha 445 1| arra, hogy ebben a tónusban beszélgessek veled, az édesanyád könnyeiért 446 1| és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk, azt hiszem, hosszabb ideig 447 1| várakozott rá: az ura jókedvűen beszélgetett Karnevál herceggel... Azzal 448 1| hogy annál kényelmesebben beszélgethessen az édes mamájával estélig... 449 1| csak jóakaró lenézéssel beszélgettek vele, most tüntetőleg helyeselték 450 1| felséges úrral bizalmasan beszélhessen. Intim titkokat mesélt az 451 1| odabenn a bankban?... Bátran beszélhetsz, bizonyos lehetsz benne, 452 1| kénytelen vagyok rá, hogy így beszéljek te veled, akire mindig úgy 453 1| mintha csupán önönmagának beszélne, előadta az ismeretlen poétája 454 1| jégparkettre. Csak két órára beszélték meg a légyottot, de ő már 455 1| mint én, hiszen annyi sokat beszéltünk rólad, amíg odavoltunk... 456 1| mi ketten az asszonyokról beszélünk? Az ura azt se tudja, hogy 457 1| szemmelláthatólag róluk beszélve fordult az öreg Csertőy 458 1| hivatalból visszatéret, beszólhat Klárikához is, hogy jőjjön 459 1| csengetyü s a szobaleány beszólt a konyhába:~ ~- Kezét csókolom, 460 1| csillogott a nap gyöngéden beszűrődő sugaraiban. Aztán szerelmesen 461 1| áldozunk föl, hogy a légyottot betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink 462 1| Még csak az kellene, hogy beteg légy. Igy, és most csukd 463 1| átragadt a neuraszténiás urad betegsége? Az én okos, egészséges, 464 1| Még vagy negyedóra betelik, amíg az aláírásaimmal végzek... 465 1| fájni készül!... Fájdalom, beteljesedett a jóslatom, mert majdnem 466 1| füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól? Már-már azt 467 1| még én is kénytelen vagyok bevallani, hogy bájos és elragadó 468 2| nagysága. Az este sírva bevallott nekem mindent, s azt is 469 1| egy elmés, csillogó point bevezetése, mindenki fénylő szemmel 470 1| melyekbe a tudós elmék már bevezették a gőzfütést és a telefont... 471 1| virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni a kis babát a hálószobába, 472 1| egyet-kettőt a ligetben. Onnan beviszlek ozsonnázni a cukrázdába...~ ~ 473 1| már gyászfátyollal akarták bevonni az összes tükröket... Sem 474 1| fogasson... Mikor a jól bezárt batár odakanyarodott a lépcsőház 475 1| légyottot, de ő már félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~- 476 1| matematikai tantételekkel bibelődik, az orvosdoktort, aki a 477 1| Grettchen vagy, néha a csábító, bibliai asszony, akiért meghalni 478 1| magukból...~ ~Vilma szó nélkül biccentett a fejével, - egyszerre oly 479 1| leánya házába, nyájasan biccentve a kapusnak, aki mély tisztelettel 480 1| siklott a zongora hófehér billentyűin... Szentgróthy forgatott 481 1| elmondta, hogy Nizzában billiárdozott egy orosz nagyherceggel, 482 1| maradjon... Máskülönben nem bír megmaradni egy helyen; de 483 1| elfoglalta, úgy érezte, hogy nem bírja ki sokáig... Hiszen még 484 1| professzorok fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, én mondom 485 1| beszédét hallgatja, hanem a Bissonét, Feydeauét vagy a többi 486 1| hivatalokban a férfiak helyét bitorolják, - Rauch most édes mosollyal 487 1| megcsóválom a fejemet. “Biz én hiába gondolkodom”. - 488 1| rá, hogy a felséges úrral bizalmasan beszélhessen. Intim titkokat 489 1| illett volna ez a túlságos bizalmaskodás... Komoly kifejezést erőltetett 490 1| óvatosan ügyeltek, nehogy egy bizalmaskodó megjegyzést elejtsenek. 491 1| gyermek megingathatatlan bizalmával tekintett a felesége szemébe 492 2| szaktekintélynek tartottak, - semmi se bizonyítja jobban, mint az a történet, 493 1| benne, hogy tévedsz... Én bizonyosra merem venni, hogy akkor 494 1| milieujét megkockáztatná egy bizonytalan szerelmi kalandért, mely 495 1| amit oly nagylelkűen rád bízott? Vilmám, ébredj föl, nézz 496 1| széksorok között, kellemes bizsergést okozva az asszonyoknak s 497 3| az első perctől fogva nem bíztam önben, látom, hogy az emberismeretem 498 1| hajolva távoztak, csak a biztos távolságban szólva egymáshoz:~ ~- 499 1| Ha miattam teszed, fiam, biztosítalak róla, hogy én veled érzem 500 1| jöjjön zavarba, édesem... biztosítom róla, hogy nincs rá semmi 501 2| többit most már egészen önre bízza: - Egy úr, aki sokat jár 502 1| Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, hogy egy Pierrett-kalapot 503 2| pénztáros-kisasszonynak pedig, aki ott szokott bóbiskolni a likőrös üvegek között, 504 1| előtt...~ ~Egy délután a bóbitás szobaleány csodálkozva fogadta 505 3| tálat elvitte előle, az öreg Bock egy kitünő gyártmányára 506 1| Vilma megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan 507 1| valami jó falatról van szó - bocsáss meg, szívem, de ez az ő 508 1| megbocsátasz...~ ~- Mit bocsássak meg? - kérdezte Honti bámulva.~ ~- 509 1| Mondd, meg tudsz-e bocsátani nekem?... Ha szeretsz, akkor 510 2| misztikus titokzatossággal bocsátkoztak le a csipkével diszített 511 2| hogy erkölcsi prédikációkba bocsátkozzam, mégis szükségesnek tartottam, 512 1| vőlegény a rendelkezésükre bocsátott s az anyja kimondhatatlan 513 1| segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~Gyorsan 514 1| föltálalták s Vilma, oldalba bökve az unokabátyját, nevetve 515 1| törvényhozóktól, akik nagy bölcsen törvénybe iktatták a következő 516 1| a háziasszonynak...~ ~A bohém hang magához térítette Félixet; 517 1| volée-ból és a legborzasabb bohémekből válogatja össze; de pénzt 518 1| végignéztem az összes francia bohózatokat...~ ~- Helyes, akkor képzelje, 519 1| windsori kastélynak, egy bókja révén, amit a hatvanas években 520 1| büszkeséggel hallgatta a bókjaikat, ők a földig hajolva távoztak, 521 1| menüt végigegyék s lelkes bókokkal adózzanak a háziasszony 522 1| nálam üdvözölhetem.~ ~Vilma (bókol): Nagyságos asszonyom, én 523 1| el, zavartan, megdöbbenve bókolt, Zimonyi Karolin pedig annyira 524 1| irigyelnek, bámulnak... még boldogabb is legyek, mint a többi? 525 1| még egyéb, hogy az ember boldognak érezze magát?... Érdekes 526 1| uraddal... Ha tudom, hogy boldogok vagytok, ez nekem tökéletesen 527 1| szerelem tesz bennünket boldogokká és büszkékké, hanem az a 528 1| s hálásan, mondhatatlan boldogsággal a szívében, rebegte:~ ~- 529 1| szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~Vilma gyöngéden megsimogatta 530 1| végre egyedül lehessek a boldogságommal. Tizenegy felé végre hazakisértem 531 1| Képzelődöl édesanyám, mert a boldogságomnak semmi híjja... Mi bajom 532 1| embert azért, hogy az igazi boldogságról lemond? Akkor inkább ma 533 1| becsülheted-e azt, aki egy jó embert boldogtalanná akar tenni?... Egy érzéki 534 1| igazgatóját, akivel, most a bolgár kölcsön ügyében tárgyalok...~ ~ 535 1| helyeslőleg, majdnem áhitattal bólogattak... Félix, akit még tegnap 536 1| szentet, ő már az összes bolondériáidat ismeri...~ ~Félix úgy érezte, 537 1| Hontit még jobban magába bolondítja az alázatosságával, de mit 538 1| szavakat, melyek az ő naiv kis bolondja ajkain kitörni készültek:~ ~- 539 1| mint azoké a gyönge kis bolondoké, akik egy férfi pillantásától 540 1| naivitásod imponál, drága kis bolondom... Hát annyira nagy dolognak 541 1| Megbolondultál?~ ~- Nem bolondultam meg, szép Vilmám, de értek 542 1| itt ez a könyvecske... A boltokban, ahol vásárolni fognak, 543 3| aztán becsukhatom az egész boltot...~ ~Az előkelő aggastyán, 544 1| Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője a villamos ívlámpák 545 1| az orvosdoktort, aki a boncolóasztal mellől jön, a világutazót, 546 1| a patologus kéjérzetével boncolta darabokra a szerencsétlen 547 1| mert a konyhában az ilyen bonyodalmas művelethez már nem lett 548 3| állíthatom, hogy a maga asztali bora közönséges uborkalé...~ ~- 549 1| mozdulattal felszakította a borítékot s szinte megdöbbenve bámult 550 1| falakat hófehér majolika borította, a tűzhely egy kisebbszerü 551 3| a szerződésben... Sőt a borokra nézve is abban állapodtunk 552 2| hogy a pincérnek egy forint borravalót adott, az öreg pénztáros-kisasszonynak 553 3| szorulok. Magamnak is virágzó borüzletem volt s az egész Tiszamentén 554 1| valaki szenvedélyesen reája borul... És az utcán, a klubjában, 555 1| bizony Isten a nyakatokba borulnék...~ ~A Vilma szemei nem 556 1| siessen az öltözködéssel, mert borzalmas dolog ám egy hosszu félóráig 557 2| lehetett tartani, hogy valami borzasztó és helyrehozhatatlan őrültséget 558 1| az egyedüli, akit ilyen borzasztóan megszomorítottál...~ ~Vilma 559 3| Chandont... A vacsora nagyon is bőséges volt, s a hal meg a fácán 560 1| felindulástól, s idegesen, bosszankodva szólott:~ ~- Látszik, hogy 561 1| százéves korunkban majd bottal kell agyonütni bennünket... 562 3| szavakra megvetéssel huzta föl bozontos szemöldökét.~ ~- Tisztelt 563 1| helyeslőleg bólintott.~ ~- Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal... 564 1| hajósok kiáltása, az utasok búcsúszava hangzik, halkan, könnytelen 565 1| arcocskáját.~ ~- Gyorsan búcsuzkodjunk, mert Marie előtt úgy illik, 566 1| közé...~ ~A gróf éjfélfelé búcsúzott s Honti, aki az előszoba 567 1| akkor is a rentére, meg a budgetre gondol, amikor velem a színházakról, 568 1| bennünket boldogokká és büszkékké, hanem az a tudat, hogy 569 1| neked a becsületes asszonyok büszkeségével kell végigjárni földi utadat, 570 1| vésztjósló morajként dörög bele a buffetből kihallatszó tompa és zavaros 571 1| életét... Hogy te piszkos bujkálásokat, hitvány cselszövéseket 572 1| hivatalnokok üdvözlő deputációja, a bukéta, amit a cinikus Király Félix 573 1| következő pillanatban eléje bukkant.~ ~A névjegy egyik oldalán 574 1| urak, magasrangu katonák bukkantak elő, akik koruknál fogva 575 1| talállak itthon...~ ~- Kis buksi, hiszen még jóformán az 576 1| kérdezd, hogy mi az a nagy bűn, amit elkövettem ellened...~ ~ 577 1| Csakugyan az őszinte bűnbánat lett-e úrrá a lelkében?... 578 1| Egyszerre valami lágy bűnbánat-féle fogta el, úgy érezte, hogy 579 1| először hangosan... Édes, bűnbánó könnyei végigfolytak rózsás 580 3| becsípett jogász...~ ~Az öreg úr bűnbánólag bólogatott:~ ~- Igaza van, 581 1| dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~- Optimista vagy lelkem, 582 1| a ragyogó vesztibülben a bundáikat levetik, már száz és száz 583 1| Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját, hogy távozzék, de Vilma 584 1| gnómok, komikus erdei manók, bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak 585 1| cselszövéseket eszelj ki, csakhogy a bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, 586 1| nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen 587 1| felizgatja. Érezte, hogy bűnt követ el, de mégse tudott 588 1| mesélt az udvari életről, a Burgbeli etikettről s a büszke főhercegasszonyokról, 589 1| trónoló, misztikus ködbe burkolt vezérigazgató, akitől élet 590 1| lett volna, mint valami butácska bakfisleány, ő, a józan 591 1| fehérnemü-boltosokkal, bútorkereskedőkkel, diszítőkkel való végtelen 592 3| hogy a vendéglős - konyhai búvóhelyét elhagyva - komoly arccal 593 1| az egyik bőrszéken s nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást 594 1| szükség: Ventimigliától Cannes-ig se találhatnék olyan nőt, 595 1| Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t játszotta s kettecskén ültünk 596 1| moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi prémpalástban 597 1| elhárította valami a boldogtalan cégvezetőről; a lépcsőházban két kurtakabátos 598 1| nála alighanem el is érte a célját, de én, kegyelmes úr, valamivel 599 1| máskor izgatottan nyúlt a ceruzája után, jelezve, hogy a vágások 600 1| miniszterelnököt, akivel most a cettinjei konverzió ügyében tárgyalsz... 601 3| palack jéghideg Moët és Chandon-t...~ ~Ha valaki akkor a pikkolóval 602 3| hozattam egy palack Moët és Chandont... A vacsora nagyon is bőséges 603 1| elégedve? - kérdezte törlőzködő cica módjára, míg gyerekesen 604 1| Szavamra mondom, a cigaretta kitünően illik az édes és 605 1| oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját meggyújthassa... Nem csoda, 606 1| dobozból egy vékony, egyiptomi cigarettát, maga is hősiesen rágyujtott, 607 1| megkínálta fiatal kollégáját egy cigarettával, miközben némi önérzettel 608 1| hivatalnokok serege; trécselő, cigarettázó fiatal urak, akiket a napi 609 1| ha a mama jelenlétében cigarettázom... De most azt tehetem, 610 1| tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~- A kezedet csókolom, 611 1| selymes gérokkban, kezében cilinderrel, hajlongva közelített feléjük. 612 1| kezében pedig a legszebb cilindert tartotta, amit csak egy 613 1| Annyi meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével nézett 614 1| volt, oly arisztokratikus címírással, hogy Király Félix egy darabig 615 1| tiltja meg?~ ~Pázmán tanár cinikusan vállat vont, aztán megsímogatta 616 1| válaszolt:~ ~- Ne adja a cinikust, - engem épp oly kevéssé 617 2| sápadtan, miközben magával cipelt a teljesen kihalt olvasószobába.~ ~- 618 1| szállítják az isteneket a civilizált világba... Ha igazi indus 619 1| eddig a kedves és mulatságos clown szerepét játszotta, most 620 1| ura?... Ő védelmezné meg a csábítások és a kisértések ellen?... 621 1| természetes volna... Sőt majdnem csábítónak tünt fel előtte az a gondolat, 622 1| teremtés volt, aki engem, vén csacsit, érthetetlenül megtisztelt 623 1| Nem gondolod meg, hogy mit csacsogsz, s nekem olyan kellemetlenségeket 624 1| valami jó pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól, hogy 625 1| Madame-nak Lehmann a családi neve?~ ~- Az, mester.~ ~- 626 1| szolgáltak föl, a társaság családias fesztelenséggel töltötte 627 1| jutott, hogy még a szépapánk családjából se volt senki se Rómában... 628 3| szomjazom, mikor a szegény családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~ 629 1| hires és előkelő férfiúval csalhatja meg azt a jámbor embert, 630 2| s amint kiderült, nem is csalódtam, mert a névtelen levelet 631 3| az emberismeretem most se csalt meg... Jól tudja, hogy tizenhat 632 1| megváltozott; Vilma egy csapással meghódította az egész familiát 633 1| hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg, A vére lüktetni kezd, 634 1| boldogan, félig megbotránkozva csapta össze a kezeit:~ ~- Csak 635 1| pályaudvar nagy várakozó csarnokán végigmentek, leányos zavarral 636 1| játszott s a jól fűtött, üveges csarnokban száz meg száz türelmetlen 637 1| töltötte be a fényben úszó csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, 638 1| kegyelmes úr, akár nem, Császár Imre még sokkal imponálóbb 639 1| ezer drágamívü, művészi csecsebecse. Pár percig szinte álmodva 640 1| selyemnippeket s egyéb, egzotikus csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor 641 1| a gyorsvonaton - ez nem csekélység... Én majd diszkrétül visszavonulok 642 1| vásárolni fognak, ezekkel a csekkekkel fizessen... Csak arra kérem, 643 1| fürdőszoba s két helyiség a cselédségnek. Azt hiszem, hogy a méltóságos 644 1| szegény özveggyel akarsz jót cselekedni, hanem a gazdag és előkelő 645 1| piszkos bujkálásokat, hitvány cselszövéseket eszelj ki, csakhogy a bűnödhöz 646 3| hiszi, hogy aszuval, meg csemegeborokkal fogom traktálni? Tisztelt 647 3| pedig, mikor a pincér a csemegés tálat elvitte előle, az 648 1| a látogatójára, aki most csendesen bólintott a fejével.~ ~- 649 1| amikor hirtelen megszólalt a csengetyü s a szobaleány beszólt a 650 2| se volt benne, mint egy cserebogárban, vagy egy szitakötőben. 651 1| beszélve fordult az öreg Csertőy tábornokhoz...~ ~Szentgróthy, 652 1| a gróf szeretetreméltóan cseveg velünk, s ennyi elég, hogy 653 1| Villitánc-át. Általános taps, csevegés, suttogás, melybe vésztjósló 654 1| mosollyal hallgatta a férfiak csevegését, a lelke mélyén így szólott:~ ~- 655 1| közepette - barátságosan csevegve lépked egymás mellett. A 656 1| csöngetyüje után nyúlt. De a csilingelés elveszett a tetszés zajában, 657 1| fognak kihalni, amíg virág, csillag és asszony lesz a világon... 658 1| kabátja alól kivánatosan csillant ki puha selyemblúza, kiváncsian, 659 1| egy gyémántos könnycsepp csillog.~ ~- Csak nincs bajod? - 660 1| vezérigazgató karján eddig nem ezt a csillogószemü, rózsás teremtést látta, 661 1| hogy a bájos rokonom mit csinál?~ ~- Ez a bájos rokon persze 662 1| van ahhoz, hogy maskarát csináljanak magukból...~ ~Vilma szó 663 1| Tudod, hogy mit fogunk most csinálni?~ ~- Mit?~ ~- Befogatunk 664 1| lépcsőkön, Vilma kedveskedve csinált helyet az urának a kocsiban.~ ~- 665 1| melyeket Budapest szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban 666 1| akik azt mondják, hogy te csináltál szerencsét, amikor feleségül 667 1| fürösztené s akár színaranyból is csináltatna neki ruhát, ha úgy akarná...~ ~ 668 1| akar megint új toaletteket csináltatni magának? Hiszen annyi a 669 1| csirkefogónak ugyancsak jól meg van csinálva a karriérje...~ ~Kipirulva, 670 3| sürgölődő pincérekre, fülön csípett egy pikkolót, aki az asztalkendőről 671 1| meztelen karjára támaszkodva, csipkés paplana alól kirajzolódó, 672 2| titokzatossággal bocsátkoztak le a csipkével diszített selyemfüggönyök...~ ~ 673 1| meg hazafelé, kipirulva a csipős februári hidegtől, keztyüs 674 1| ideszállt az ablakunkba s az csiripelte, hogy Klárika még ezen a 675 1| nem vagyok valami fiatal csirke, rögtön láttam, hogy kivel 676 1| Közgazdasági Bank legnagyobb csirkefogójának hírében állt, pár percre 677 1| mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók, alattomos pillantást vetve 678 1| tegeződni fog vele... Ennek a csirkefogónak ugyancsak jól meg van csinálva 679 1| keblén, mint egy tizenhatéves csitri leány, aki meg akar halni 680 1| különös, de a Vilma ajkán csodákat művelt... Mikor reszketve, 681 1| termetét visszasugározta. Mily csodálatos, mily hihetetlen volt mindaz, 682 1| kiáltotta, miközben a bájos arca csodálatosan megváltozott:~ ~- Megbolondultál?~ ~- 683 1| Miért? Hát semmiért... De ne csodálja, ha imponál nekem, hogy 684 1| ajtajában. Honti áhitatos csodálkozással nézte a feleségét, Klárika 685 1| fölemelte, olyan volt, mint egy csodaszép, görög istennő, akit a bolondos 686 1| a karzat párkányán s oly csönd támadt, hogy a légy döngését 687 1| Most, ahogy az éjszaka csöndje fölébe borult, egyszerre 688 1| megfeledkezem... Várj anyuskám, hadd csöngetek, hogy a kávédat behozzák...~ ~- 689 1| előtt, aki most felocsudva a csöngetyüje után nyúlt. De a csilingelés 690 1| húszforintos angol parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “A múlt évben - 691 1| veszedelmesen lefelé görbült, csöpp híja volt, hogy a nagy kisasszony 692 1| demokrata Kender-utcából csöppentem bele ebbe az előkelő szalondarabba... 693 1| mozdulok meg...~ ~Klárika, csókokat dobálva, távozott, s Vilma 694 1| ölelésekre, szenvedélyes csókokra vágyakoztunk, most már tökéletesen 695 2| arra, hogy azokról az édes csókokról lemondjak...~ ~ ~ 696 1| háziúr hódolattal kezet csókol Lehmann Vilmának.~ ~Pilisvölgyi 697 1| Illetlen fickó, talán kezet csókolnál a nagybácsidnak?... Hát 698 1| meglepetésében mindenáron kezet akart csókolni az egykori kollégájának...~ ~ 699 1| disponens - örömrikoltva kezet csókoltak a méltóságos asszonynak, 700 1| aki a frakkjához sötétzöld csokrot viselt, azt állítva, hogy 701 1| a közgyülés után sietve csomagolni fogunk s meg se állunk a 702 1| háziruhát, kikészített egy csomó ujságot és regényt, s kényelmesen 703 1| nemes hölgyek és bárónék!... Csopaki Kurczné és a két leánya 704 1| hivatalnokok hármas-négyes csoportokban jelentek meg a jól kivilágított 705 2| reszketve a félelemtől, hogy csoportosulást fogok találni a kapu előtt. 706 1| hagyományait még most is csorbítatlanul fenntartották. A hófehér 707 1| már leplezetlen haraggal csóválta a fejét, s a karzati közönség 708 1| ágairól hatalmas jégcsapok csüggtek le, zöldszakállu gnómok, 709 1| kisleány szavaira: a szeme ott csüngött a redingotos férfi alakján, 710 1| Méltóságos asszony, most egy csúf leleplezést fogok tenni: 711 1| mondta ezt, de érezte, hogy a csúfolkodása nem őszinte: amit Szentgróthy 712 1| beteg légy. Igy, és most csukd be a kocsi ajtaját... Tudod, 713 1| mivel nem akartam, hogy csúnya játékosnak nézzenek, hát 714 1| veled, hogy nem látlak?... A cukrászdában már gyászfátyollal akarták 715 1| Onnan beviszlek ozsonnázni a cukrázdába...~ ~Január derekán, mikor 716 2| A hadnagy beletette a cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte 717 1| egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~Egy 718 1| elé bámult, majd egyszerre dacosan vállatvont... Az az ötlete, 719 1| a vonásai komolyakká és dacosokká lettek s halkan szólott 720 1| kivette a fiatal urat a dadája kezéből és miközben a magasba 721 1| legényt és a délfranciaországi dadát. A sokaság mindinkább szaporodott 722 1| fái közt egy keringő édes dallama suhant végig... Vilma fölvette 723 1| hősiesen végigénekelte a dalocskáit, miközben Szentgróthy őszinte 724 1| öregségemre, már nem akarok úri dáma lenni. Aztán meg az egészségemnek 725 1| megvette az indus istent s két darab ezerkoronással fizetett... 726 1| patologus kéjérzetével boncolta darabokra a szerencsétlen kormányférfiut. 727 1| városon, aztán vágassék négy darabra, hogy intő jelül szolgáljon 728 1| Félix válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra, de 729 1| egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~Egy órakor 730 1| Legyen hozzá gyöngéd... dédelgesse... becézgesse... s akkor 731 1| bántson, ha szeretnek és dédelgetnek... s csak arra gondolj, 732 1| szeretettel, oly féltékeny gonddal dédelgette... Akkor, hálós ágyacskájában, 733 1| teára vártak valahol?” - “Dehogy is felejtettem”. - “És nem 734 1| most visel először életében dekolletált ruhát s márványfehér vállai 735 1| tömegből itt-ott frakkos, dekorált urak, magasrangu katonák 736 1| vigyázva a karjai közt.~ ~Dél volt, pár perccel egy óra 737 3| asztal mellett, egy gyönyörü, délceg termetü aggastyán ült. Domboru 738 1| a helyéből s míg alakja délcegen kiegyenesedett, míg hosszúkás, 739 1| mindjárt megmondta...~ ~Délfelé Rubin úr - aki addig valami 740 1| szállt ki, utána pedig egy délfrancia kosztümbe öltözött hölgyet 741 1| körül a pólyás legényt és a délfranciaországi dadát. A sokaság mindinkább 742 1| szívesen látunk ebédre. Idő: déli egy óra. Virág nem kötelező. 743 1| ideig hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó utcán, 744 1| az ideje, hogy a rendes délutáni imádságomat elmondjam...~ ~ 745 1| Klárika már a második nap délutánján szélvészként berontott hozzá:~ ~- 746 1| gépecskéjüket a hideg téli délutánokon, amikor még ő is zsíros 747 1| hónapig Budapesten kószáltam. Délutánonként az asszonyokat gardiroztam 748 1| az ura szemébe:~ ~- Maga délutánonkint imádkozni szokott?~ ~- Reggel 749 1| szezon ellenére, valósággal délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- 750 1| polgári asszony vagyok, aki a demokrata Kender-utcából csöppentem 751 1| Micsoda?~ ~- Ma délelőtt deputáció járt nálam a bankban s arra 752 1| a hivatalnokok üdvözlő deputációja, a bukéta, amit a cinikus 753 1| hercegasszonyok, ezüstös derekakban, fejükön festői fátyollal... 754 3| nyugalommal lebegett a rózsásan derengő hal fölött s mikor kiegyenesedve, 755 1| azoknak se, akik még csak deresedő fővel képviselik az erényt 756 1| pár pillanat múlva harsogó derültségbe, orkánszerü tapsban törjön 757 1| de kék szemei mosolyogva, derűsen pillantottak a fiúkra... 758 1| hangosan elnevette magát, aztán dévajkodva szólott:~ ~- Még szerencse, 759 1| Mi az az erkölcsi diadal?~ ~- Várjon, méltóságos 760 2| szinésznőbe szerelmes vagyok...~ ~Diadalmasan megveregette a vállamat, 761 1| kivánkoznak, hanem arra a diadalra, hogy egy szép asszony légyottot 762 3| különös, sőt érthetetlen dialóg üti meg odakünn a fülét. 763 1| fényűzést. Nem szép dolog a dicsekedés, de ki kell jelentenem, 764 2| mondom, hogy nem volt mit dicsekednie vele.~ ~Ez a fiatal katona 765 1| tenyerét... Vilma egyikőjük dicséretére se reagált, hanem, kissé 766 1| hogy Félixet mint kómikust dicsérje, mert ő bankhivatalnoknak 767 1| fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, 768 3| hétkor pedig felöltöznek a dinerhez... Hal, filet, szárnyas, 769 1| úr, valamivel keményebb dió vagyok, mint gondolni méltóztatik... 770 3| aggastyán pompásan ápolt diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett 771 1| de adomákkal csak aktiv diplomatákat lehet elbolondítani, nem 772 1| törzsek közt kóborol, a diplomatát, a politikust, az aszfaltbetyárt: 773 1| sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik az asztalunkhoz... 774 1| fogatot a lépcsőház elé dirigálja: Honti szerelmesen, szinte 775 1| a cégvezető és a börzei disponens - örömrikoltva kezet csókoltak 776 1| nemzetközi kiállításnak is a díszére váltak volna... “Lehet-e 777 2| bocsátkoztak le a csipkével diszített selyemfüggönyök...~ ~Másnap 778 3| tejüveges bejárattal virágokkal díszített, hófehér asztal mellett, 779 1| fehérnemü-boltosokkal, bútorkereskedőkkel, diszítőkkel való végtelen tárgyalások 780 1| pletyka, az udvarlás, a diszkrét bókok, a hangos nagyzolás 781 1| hogy nehezemre esik ez a diszkrétség - s beküldöm a komornáját, 782 1| Rauch pedig, a börzei diszponens, aki a női nemről általában 783 1| alázatos Döncijéhez. Tessék disztingválni, méltóságos asszony...~ ~ 784 1| hogy az lesz a jövő év divatja.~ ~- Olyanokra, akiknek 785 1| Grünfeld-be, Budapest legelőkelőbb divatüzletébe, ahol a mágnásasszonyok 786 1| Azért, hogy a bankja több dividendát fizessen, ostobaság egészen 787 1| meg...~ ~Klárika, csókokat dobálva, távozott, s Vilma egyedül 788 1| mosolyogva rászólt:~ ~- Várj, ne dobd el...~ ~S kivéve a dobozból 789 1| Mikor a gyufát bele akarta dobni a hamutartóba, a fiatal 790 1| bámult rá - s míg a szíve dobogni kezdett a gyönyörüségtől, 791 1| dobd el...~ ~S kivéve a dobozból egy vékony, egyiptomi cigarettát, 792 1| kipirult a sietségtől, lihegve dobta le a kalapját és a bundácskáját.~ ~- 793 1| legényemberekhez járnak el, hanem a Döncihez. Az asszonyok hűséges, szolgálatkész, 794 1| szolgálatkész, hódoló és alázatos Döncijéhez. Tessék disztingválni, méltóságos 795 1| hűséges és szolgálatkész Döncire?~ ~Dönci (nevet): Rám? Én 796 1| Maga talán nem ismeri még Döncit?~ ~Vilma (diszkrétül nem-et 797 1| csönd támadt, hogy a légy döngését is meg lehetett volna hallani 798 1| melybe vésztjósló morajként dörög bele a buffetből kihallatszó 799 1| asszonyok... Nézz körül és dörzsöld meg a szemedet: a szenny, 800 1| életükre lemondanának a dohányzásról...~ ~- Eszerint az egyik 801 1| kitárta vendége előtt a dohányzóasztala kincseit, Vilma fölemelkedett 802 1| hozott és begördítette a dohányzóasztalkát - s Félix egy pillanatig 803 1| lépked egymás mellett. A dohányzószoba ajtajában összetalálkoznak 804 1| csöndesen szivarozó vén doktorba s azon melegében elmondtam 805 1| túlságosan, hogy a hivatalos dolgait elvégezze. A két nő tehát 806 1| el ezután mindig nappal a dolgát, hogy este legalább velem 807 1| mindenféle okos és oktalan dolgok felől. Amikor aztán besötétedett, 808 3| Tisztelt úr, jőjjünk tisztába a dolgokkal, - mert a szemtelenkedést, 809 1| Azt hiszem szörnyű fontos dolgokról akarsz beszélni velem, ha 810 1| ötven forint havi fizetésért dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat 811 1| Egy hálószoba, egy dolgozó, egy szalon, egy fürdőszoba 812 1| kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat az irodában... 813 1| igazán azokkal a szabókkal dolgoztat, akik vérbeli hercegnők 814 1| mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás oly sokáig 815 3| mert mindössze csak annyi a dolguk, hogy jól vacsoráljanak... 816 1| szíved nem volt érdekelve a dologban? Könnyü erősnek lenni, amíg 817 1| utazzék, sőt még nagyobb dologra is képes: arra, hogy akár 818 1| ide s a gazdag, unatkozó dologtalanok, akik mindenütt ott vannak, 819 3| délceg termetü aggastyán ült. Domboru mellén ragyogó redingot 820 1| szavai Sardounak vagy Maurice Donnaynak is becsületére válnának... 821 3| poharát, egy egzotikus rendjel drágakövei csillogtak meg a káprázatos 822 1| jöttem...~ ~Vilma beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába, összefogta 823 1| és mahagóni-butorok, ezer drágamívü, művészi csecsebecse. Pár 824 1| Kétszer mondja ezt, minden drámai póz nélkül, míg a virágos 825 1| emberismerete, mint a legtöbb hazai drámaírónak, csakhamar belátott a Szentgróthy 826 1| sokat tanult a francia drámák második felvonásából... 827 1| Kender-utcában nem játszunk drámát, hanem hűséges feleségei 828 1| az orient express tompa dübörgéssel berobogott a pályaudvarra. 829 1| ami kedélyviláguk mélyén dühöngött... Képzelheted, hogy mama 830 3| fortyant föl a vendéglős dühösen. - Hát azt hiszi, hogy aszuval, 831 3| kvalifikációja van önnek, hogy ilyen dús lakomához jusson mindennap? 832 1| meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... Kegyed a második, 833 1| Kender-utcából csöppentem bele ebbe az előkelő szalondarabba... 834 1| hiszen még jóformán az ebéddel se végeztünk... Tedd le 835 1| vasárnap szívesen látunk ebédre. Idő: déli egy óra. Virág 836 1| szabónő remekében dőlt az ébenfazongorának, a vezérigazgató pedig, 837 1| nagylelkűen rád bízott? Vilmám, ébredj föl, nézz a szemembe: te 838 1| megváltoztatott... Föl fogsz ébredni, mert te nem olyan anyagból 839 1| Budapesten...~ ~Csak akkor ébredt föl a kábultságából, mikor 840 1| a lelkében?... Tudatára ébredt-e valóban annak: mily végtelen 841 1| életem volt álom s csak most ébredtem föl az édes, a boldogító 842 1| hogy lefekszik, sokáig ébren virrasztott az ágyában. 843 1| hogy még szerelmet tudunk ébreszteni egy fiatal teremtésben... 844 1| áradt, váratlanul a tudatára ébresztette annak, hogy ő is csak asszony, 845 1| leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü zongoraművész 846 1| redingot, melyhez fekete écharpe-ot viselt, némileg ünnepiessé 847 1| volnék is, ki töchődnék az én échzéseimmel!~ ~- Nono, magáért se tenném 848 1| lovagvárra hasonlított, az edények pedig egy nemzetközi kiállításnak 849 1| Délelőtt megbeszéltem az édesanyáddal, hogy ezentúl naponkint 850 1| aztán kezet csókolt az édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, 851 1| Klárika eleintén csak az édesanyjával jött, de csakhamar délután 852 1| bácsija házában. A leányka édesatyja, Honti Sándor, maga se volt 853 1| ilyen kitünő férfiúnak is eféle léhaságok járjanak az eszében... 854 1| ismerőseit. Majdnem minden nap efféle hiresztelésekkel jött haza:~ ~- 855 1| asszonyról, aki épp úgy ég, épp úgy lángol, mint ő... 856 1| egyáltalában nincs különbség...~ ~- Égbekiáltó különbség van, méltóságos 857 1| jó pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól, hogy a 858 2| tisztán ragyog, mint a nap az égen, Istennek hála, semmi se 859 1| Kegyed sugárzó okossága és egészsége, ebből lehetne boldog és 860 1| dáma lenni. Aztán meg az egészségemnek is szüksége van erre a kis 861 1| rábeszélte, hogy szenteljen az egészségének is öt hetet... Honti előbb 862 1| felesége is elpusztíthatatlan egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető 863 1| meghódították a termet és a karzatot egyaránt: s egy-egy mondata után, 864 1| szüksége... Ne vigyen magával egyebet, mint az inasát, meg néhány 865 1| csak érzem, hogy ez a sok egyedüllét megdöbbent és kiforgat magamból... 866 1| megtiltjuk, hogy fűszeres ételt egyék: mert még a fűszeres étel 867 1| alatt?... A kedves férjének egyelőre nem szabad másra gondolnia, 868 1| Az olyan erős, önálló egyéniség, mint Kegyed, nem szerethet 869 1| kocsis és az inas előkelő egyenruhájára, hogy aztán bizonyos tisztelettel 870 1| mai napon megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~ 871 1| Befogatunk s fordulunk egyet-kettőt a ligetben. Onnan beviszlek 872 1| azt nem lehet letagadni... Egyezzünk ki hát vele méltányos módon: 873 1| éjszakáig, keringőt táncolni egyfolytában három napig s megszámlálhatatlan 874 1| asszony... Minden asszony egyforma, ha egyszer a szíve megszólal... 875 1| izléstelenkedéseiből... Egyidőben ő volt az előkelő társaságok 876 1| jelezve, hogy a vágások egyike-másika az elevenjébe hatolt. De 877 1| összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük dicséretére se reagált, 878 1| kivéve a dobozból egy vékony, egyiptomi cigarettát, maga is hősiesen 879 1| hogy nem adta meg magát egykönnyen a sorsának, hanem töprengve 880 3| pénzemet? A Kovácsné toalettje egymaga száz forintomba került s 881 1| járja, hogy örökké csak egymagamban lássanak... Ha már olyan 882 1| keztyüs kis kezüket az egymáséba fűzve, miközben körülöttük 883 1| jobb, hogy búcsút mondtunk egymásnak... Azt hiszem, ő is csak 884 1| asszony: Miért is haragudnánk egymásra? Én sohasem szerettem a 885 1| a műveletet vagy tízszer egymásután ismételte. És félóra mulva 886 1| familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű, de nagyon jómódu emberek 887 1| rosszul tette, mert nekem az egyszerűbb lakás is megteszi... Hiszen 888 1| hangon gratuláltak neki. Oly egyszerü, oly bájosan szerény volt 889 2| igazságot.~ ~- Hogyan?~ ~- Egyszerüen úgy, hogy két-három napon 890 2| hunytam le a szememet. Folyton együgyü rémképeket láttam, s úgy 891 1| tekintély egyáltalában nem egzisztált s aki a jó Istent is csak 892 1| számára természetesen még nem egzisztálunk, de te, aranyifjúság gyöngye, 893 1| fejedelmi prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok, ezüstös 894 1| neuraszténikusok közé...~ ~A gróf éjfélfelé búcsúzott s Honti, aki az 895 1| házibálokon udvaroltam, éjjel kártyáztam a kaszinóban, 896 2| izgatott életemben, de azon az éjjelen nem igen hunytam le a szememet. 897 1| hát szívesen feláldozom az éjszakai nyugalmamat, csakhogy bizonyosan 898 1| agglegény s így a legtöbb éjszakáját ott tölti a játékosok háta 899 1| nézni, ha engem ilyen késő éjszakán itt talál!... De mivel a 900 1| egyedül indulok neki a sötét éjszakának, míg ti... De jobb erről 901 1| korhelyt is elraboltad egy éjszakára az orfeumtól?... Megérdemelnétek, 902 1| harmadosztályú vaskorona-rend ékesíti. A háziúr hódolattal kezet 903 3| egy szál harmatos gardénia ékeskedett. Az aggastyán pompásan ápolt 904 1| megbűvölve nézett körül: ekkora fényt még világéletében 905 1| a fényes ruhatáram, az ékszereim... Kell-e még egyéb, hogy 906 1| a jóslatom, mert majdnem elájulok a migréntől... Szegény kis 907 1| csak az kellene, hogy előre eláruljam a titkomat... A kosztümömet 908 1| egyetlen nappal se... De annyit elárulok, hogy oly szép leszek, mint 909 1| megtöltötték a kis templomot s elbájolva, félhangosan suttogták a 910 1| vacsorára meghívtam...~ ~Vilma elbiggyesztette az ajkát, kissé gúnyosan 911 1| szólt:~ ~- Mindenki sokat elbír, amíg egy napon, amikor 912 1| vette, hogy engem hiúvá és elbizakodottá tesz... Ha még sokáig így 913 2| zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani, mert féltem tőle, hogy 914 1| akárhogy volt, a Honti szemét elborították a könnyek, a szíve pedig 915 1| észrevette Hontinét, sürgősen elbúcsúzott a bécsi asszonytól s jókedvűen 916 1| és Király Félix óvatosan elbújtak a podgyászhordók mögé, a 917 1| hôtel lármája lassanként elcsendesedett, Vilma asszony, a komornájával 918 1| visszafojtva hallgatta. Hűvös elegánciája, merész hasonlatai, de mindenekfölött 919 1| százszor, sőt milliószor elegánsabb ember... Szentgróthy gróf... 920 1| a mindened vagyok... elégedj meg vele...~ ~ ~ 921 1| hajkoronájával...~ ~Honti elégülten intett, a gróf pedig közelebb 922 1| kis palotájában. Klárika eleintén csak az édesanyjával jött, 923 1| rabszolgaság, mert január eleje előtt semmi esetre se készülünk 924 1| bizalmaskodó megjegyzést elejtsenek. Valósággal ijesztő volt, 925 1| csak egy hihetetlen álmot élek... Mert nem álom-e, hogy 926 1| meggyújthassa... Nem csoda, hogy az élelmes Félix, aki a Közgazdasági 927 1| se volt, évtizedek óta az élén állt minden jótékonysági 928 1| a perronon, amikor végre élénkség támadt az üvegfedél alatt 929 1| meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... Kegyed a második, aki 930 1| gyönyörűséges este mindennap elérkezik a számodra?~ ~Égő ajkát 931 1| Vilmát egy pillanatra különös elérzékenyülés fogta el; sírva borult a 932 1| mintha aludnék, ő boldogan, elérzékenyülve nézett a fiatalasszony bájos 933 1| burkolt vezérigazgató, akitől élet és halál, karriér és elzüllés 934 1| kiteszem magamat, hogy az életedben se beszélsz többet hozzám... 935 1| megbocsát valamit, én, aki egész életemen át se tudom meghálálni, 936 1| arra, hogy így éljem le az életemet?... Azt hiszed, hogy a vagyon 937 1| akiknek a parancsolás az élethivatásuk. És amíg a kis leány kiváncsi 938 1| Dönci: Én vagyok, teljes életnagyságban.~ ~Vilma: Hiszen maga nagyon 939 1| titkokat mesélt az udvari életről, a Burgbeli etikettről s 940 1| légyottért pedig talán az egész életükre lemondanának a dohányzásról...~ ~- 941 1| teremtésben... Talán az életünket is föláldoznók, hogy egy 942 1| Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal jelent meg az alantasa íróasztalánál.~ ~- 943 1| vágások egyike-másika az elevenjébe hatolt. De a gróf nem vett 944 1| dolog az, ami az én szívemet elfacsarja, hanem az a tudat, hogy 945 1| És hidd meg, majdnem elfacsarodik a szívem, mikor téged ilyenekkel 946 2| lelket... Ha egyszer estefelé elfáradna a Serfőző-utcába, talán 947 2| perccel mult négy óra, az elfátyolozott hölgy pedig csak alkonyattájt 948 1| rá, hogy alávaló légy!... Elfeledheted-e valamikor, hogy ez a szegény, 949 1| De a méltóságos asszony elfeledkezett minden etikettről s ragyogó 950 1| válnának... Egyet azonban elfelejt a kegyelmes úr: azok a hősnők 951 1| azokat a rossz napokat is elfelejteti vele, amiket én okoztam 952 1| megbotránkozva ezt mondja: “Elfelejtetted, hogy ma este kilenc órakor 953 1| Hontinét, mert úgylátszik elfelejtkezett rólam.~ ~Tauberné (nagyon 954 1| egy csésze kávét vagy teát elfogadjon, mert az öreg asszonyság 955 1| mindenesetre köszönettel elfogadom... De ma este... már megbocsáss... 956 1| télen nem, amikor mégis elfogja a honvágy a frakkos, feketecsokros 957 1| amikor helyét a társadalomban elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül hazudott, 958 1| takaréktűzhely az egész helyet elfoglalta, úgy érezte, hogy nem bírja 959 2| izgatottság később annyira elfogott, hogy felöltöztem s a Kuthyék 960 1| eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt, most bátran fölemelte 961 1| zavartan mosolygott s ez az elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony 962 1| Vilma jókedve csakhamar az ő elfogultságát is eloszlatta.~ ~- Ni csak, 963 1| fejével, - egyszerre oly elfogulttá lett megint, mint valaha, 964 1| a gúnyos megjegyzéseiket elfojtva, helyeslőleg, majdnem áhitattal 965 1| Édes kis uram, ugy-e elfújták a rossz kedvét és az idegességét? 966 1| riportokat írnak a villamos elgázolásokról, vagy a falun, az Isten 967 1| lépcsőházból... Aztán jó ideig elgondolkodott s maga elé bámult, majd 968 3| vendéglős - konyhai búvóhelyét elhagyva - komoly arccal belépett 969 1| engem és amit nem akarok elhallgatni tovább...~ ~Esdeklően nézett 970 1| melyekkel törvényes imádója elhalmozta, valami furcsa, idegenszerü 971 3| le a morzsákat, majd erős elhatározással odalépett az aggastyán asztala 972 1| mulatott rajtam s már-már elhatároztam, hogy hazautazom a tanyámra, 973 1| és regényt, s kényelmesen elhelyezkedve a legöblösebb karosszékben, 974 1| lépcsőház elé, Honti gondosan elhelyezte az asszonyokat, maga pedig 975 1| szorítsa, de Vilma gyöngéden elhessegette magától.~ ~- Jézuskám, csak 976 1| mint magát... Azt akarja elhitetni velem, hogy maga minden 977 1| bank elé ment, hogy Hontit elhozza, de a vezérigazgató úr úgylátszik 978 1| magánintézetbe, de hogy nem fog elhunyni, arról a szavammal kezeskedem...~ ~ 979 1| hogy szerelem nélkül aligha éli végig az egész életét, ezt 980 1| idehaza volt mindenféle elintézni valója s esténkint, ha a 981 1| szemének...~ ~A bókot hangos elismerés fogadta, mert az agg mester, 982 1| köszöneteket) a legforróbb elismerését fejezte ki neki fáradhatatlan 983 1| miközben Szentgróthy őszinte elismeréssel súgta a Honti fülébe:~ ~- 984 3| hogy önök a társadalom elitejét fogják képviselni s a ruhájukat 985 1| látszatával kritizálta a miniszter eljárását, a termen morajló tetszés 986 1| kenderutcai lakásban, az eljegyzés, a jegybenjárás napjai, 987 1| szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel 988 1| kényszeríthet arra, hogy így éljem le az életemet?... Azt hiszed, 989 1| lépcső két oldalán halk éljenzés hangzott föl... A fiatal 990 1| már akkor megmondtam, hogy eljön az idő, amikor helyét a 991 1| Nagyon kedves volna, ha eljönne hozzánk...~ ~ ~ 992 1| jegyet kapj...~ ~- Te is eljönnél?~ ~- Én, fájdalom, leláncolt 993 1| Az aranysipkás groomok elkalauzolták Hontiékat a liftig s két 994 3| vendéglős ekkor hangosan elkáromkodta magát, majd e furcsa, sőt 995 1| fordult, de az álom makacsul elkerülte. Most megint eszébe jutottak 996 2| érte a kezemet, - mondta elkeseredve. - Ha ez az asszony képes 997 2| semmit se félj, nem fogsz elkésni...~ ~A rábeszélésemre ott 998 1| kis szalon küszöbén.~ ~- Elkéstem? - kérdezte szepegve.~ ~ 999 1| hogy a jelmezed idejére elkészüljön...~ ~Vilma mosolyogva rázta 1000 2| felkerekedtem vele, hogy elkísérjem az Isten háta mögött fekvő 1001 2| arról bizonyos lehetsz...~ ~Elkísértem egészen a kapuig, s ha az