IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1002 1| legnagyobb fáradsággal se tudom elkölteni az évi jövedelmemet... Akkor 1003 1| arra, hogy becstelenséget elkövessek, még az ő kedvéért sem vállalkozom...~ ~- 1004 1| korában is ostobaságokat fog elkövetni az asszonyokért...~ ~Vilma 1005 1| hogy mi az a nagy bűn, amit elkövettem ellened...~ ~Honti tágra 1006 1| A levelet megcímezte és elküldte, - és nem akadt egy hang, 1007 3| lesznek igaziak, az ital ellenben közönséges kocsisbor lesz... 1008 1| nagy bűn, amit elkövettem ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, 1009 1| az ablakon, a téli szezon ellenére, valósággal délvidékies 1010 1| Honti előbb makacsul ellenkezett, de mikor látta, hogy a 1011 1| tanácsosának ellentálljon... Ellenkezőleg: adjon hálát a gondviselésnek, 1012 1| gróf nem vett tudomást az ellenség mozdulatairól, hanem egy-egy 1013 1| hogy nem tudok magának ellentállani, hát itt a pénz, igyék ma 1014 1| vagyok átlépni a viharos ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat 1015 1| belső titkos tanácsosának ellentálljon... Ellenkezőleg: adjon hálát 1016 1| gondolod, hogy gyanús ez az elmaradás? - szólt Honti, amíg a feleségének 1017 1| laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették a gőzfütést 1018 1| hogy a füst miatt akar elmenekülni innen... Csak nem képzeli, 1019 1| bátyám, eszembe se jut, hogy elmenjek... Az én korombeli férfiak 1020 1| tanár beszéde, hogy estefelé elment az uráért a bankba, s egy 1021 1| melybe a hűtelen asszonyok elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja 1022 1| A kis adomácskái igen elmések, de adomákkal csak aktiv 1023 1| suttogta:~ ~- Én nem tudom elmesélni neked, hogy micsoda érzések 1024 1| de a nyugodt és ragyogó elmésség, mely ennek a kiváltságos 1025 1| hogy ennek a nyugodt és elmésségtől ragyogó embernek a bizalmas 1026 1| Ezt ugyan fölösleges volt elmondanod...~ ~- Várj csak! A gróf 1027 2| nyughatatlan vérü emberek közé, sőt elmondhatom, hogy nagyon ritkán voltam 1028 1| hangon szólott:~ ~- Majd elmondja, ha hazajövök, ugy-e?... 1029 1| rendes délutáni imádságomat elmondjam...~ ~Vilma csodálkozva nézett 1030 1| meg a ragyogó arca mindent elmondott... Ilyenkor sokáig meghatva 1031 1| virágos part, a zajos kikötő elmosódik az alkonyat homályában.~ ~ 1032 3| Az öreg úr szégyenkezve elmosolyodott, mint a gyermek, akit váratlanul 1033 1| hogy szinte a köszönést is elmulasztotta. De a méltóságos asszony 1034 2| már hét, sőt nyolc óra is elmult, anélkül, hogy a fátyolos 1035 1| Most már két hete is elmúlt ennek, de a kegyelmes úr 1036 1| lehetséges, akkor nem is érdemes élni többé... Vilmám, okos Vilmám, 1037 1| Báró Csertő Béla, a bál elnöke, édes szívem... A nevét 1038 1| beszélt a bank félelmetes elnökéről, míg a többiek, a gúnyos 1039 1| Wachsmann bárót, a Magyar Bank elnökét üdvözölje... Szentgróthy 1040 1| boldog vagyok, hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~ 1041 1| szív, csupa pajkosság, amit előad... És milyen bájos az izgatottságtól 1042 1| aki az unalmas színházi előadások után nem vágyakozott, vagy 1043 1| két percben összerándul, előadja a saját szerzeményü Villitánc-át. 1044 1| csupán önönmagának beszélne, előadta az ismeretlen poétája remekművét... 1045 1| jelentek meg a jól kivilágított előcsarnokban, hogy hangos lárma közt 1046 1| boldogságában... Aztán az ő arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül, 1047 1| a hatást, amit a beszéde előidéz, annyi kedves, bolondos 1048 1| szívéből megveti az ostoba előítéleteket... Ez az egész, szívem... 1049 1| és a két leánya látszólag előkelően mosolyogtak, de én a finom 1050 1| modor és a kifogástalan előkelőség törvényeit.~ ~Az estélyen, 1051 1| és lemondás legyen...~ ~Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, 1052 1| szalon lámpáit időközben eloltották. A felesége a hintaszékben 1053 1| csakhamar az ő elfogultságát is eloszlatta.~ ~- Ni csak, Rubin úr, 1054 1| félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~- Jaj, nem késtem el? 1055 1| nagy fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom, hogy 1056 1| de az izgatottsága rögtön elpárolgott, mikor Vilma a következő 1057 1| nyomja...~ ~Vilma a homlokáig elpirul, majd Klárikának segített 1058 1| vele, hogy itt a kocsiban elpityeredjék, affektált könnyűséggel 1059 1| ő is, meg a felesége is elpusztíthatatlan egészségnek örvendeztek, 1060 1| ezt a szegény korhelyt is elraboltad egy éjszakára az orfeumtól?... 1061 1| bevallani, hogy bájos és elragadó kis teremtés... Pedig én, 1062 1| pillantást vetett a húgára s az elragadtatás őszinte hangján szólott:~ ~- 1063 1| látszott osztozni az általános elragadtatásban, tréfásan rázta meg a fejét.~ ~- 1064 1| megállott, Félix egy percig néma elragadtatással nézte... Csakugyan bájos 1065 2| szivarra, melyből többet elrágott, mint fölfüstölt, s közben 1066 1| míg pilishegyi Tauberné elsápad izgalmában).~ ~A vöröshaju 1067 1| Mind a ketten majdnem elsírták magukat arra a gondolatra, 1068 1| halni bánatában, mert egy elsőéves jogászba szerelmes... Lehmannénak 1069 1| Félix úgy érezte, hogy elsülyed zavarában s félig-meddig 1070 1| érezte, hogy legjobb volna elsülyedni az aszfaltburkolat alá, 1071 1| bámult s majdnem hangtalanul elsusogta a refrént, az angol hölgyek 1072 1| az általános mozgolódás elszakítja Dönci urat a méltóságos 1073 1| Honti névjegyével, sürgősen elszaladt, hogy jegyeket hozzon. Tizenegy 1074 1| hűvösséggel tudta volna elszavalni az előbbi monológot...~ ~ 1075 1| unatkozó szép asszonyokat elszédítsen. De most ijedten érezte, 1076 1| egy férfi pillantásától elszédülnek? Még a te híres energiád, 1077 1| Olyan volt, mintha már elszundikált volna a fáradtságtól s Honti 1078 1| befogta a szemét.~ ~- Halljuk, eltalálja-e, hogy ki van itt? - kérdezte 1079 1| rokon persze én vagyok?~ ~- Eltaláltad... Megvallottam neki, hogy 1080 1| önmagához s veszedelmesen eltávolodik attól a bájos és ügyes kis 1081 1| Mikor a többiek lassanként eltávoztak, újra megszólította a méltóságos 1082 1| hóbortos Klárika, aki most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~ 1083 1| beszél, anyai büszkeségtől eltelve szólott:~ ~- Nem csoda, 1084 1| két hét mulva, ha az Isten éltet bennünket, vonatra ülünk 1085 1| Velem egy puszta szigeten is eltölthetne a méltóságos asszony néhány 1086 1| szobájába s egész alkonyatig eltrécseltek mindenféle okos és oktalan 1087 1| az uramat majd jó előre eltuszkolom hazulról...~ ~Nyájasan szembenézett 1088 1| megnyugodott benne, hogy elutazik Budapestről... Pár napon 1089 1| több ízben kénytelen volt elutazni Párisba és Berlinbe, hogy 1090 1| alávalóságoktól és piszkosságoktól elválaszt... És hidd meg, majdnem 1091 1| vasárnap mindkettőjüket elvárom... Bátran jöhetnek... egyedül 1092 1| ragyogó szemmel mondta ezt, - elvárva, hogy egy csókot kap a nénikéjétől, - 1093 1| többit már maga előtt is elvégezhetem...~ ~Tíz perccel később 1094 1| hogy a hivatalos dolgait elvégezze. A két nő tehát gyalog indult 1095 1| hogy velem ozsonnálj... Elvégre nem járja, hogy örökké csak 1096 1| leintettek, nehogy egy szó is elvesszék az általános mozgolódás 1097 1| nyúlt. De a csilingelés elveszett a tetszés zajában, sőt maga 1098 1| hírében állt, pár percre elveszítette a hidegvérét s pirulva, 1099 1| varrókisasszonynál, aki egyszerre elveszíti a kis józan eszét, ha egy 1100 1| Zimonyi Karolin pedig annyira elvesztette az önuralmát, hogy első 1101 1| rossz álomból, mely majdnem elvette a józan eszét, fölébredt...~ ~ ~ 1102 1| A tánc kimondhatatlan élvezetet szerzett neki, a szíve dobogott, 1103 1| válogatja össze; de pénzt elvileg senkinek se ad kölcsön. 1104 1| hogy szinte nem is merlek elvinni az emberek közé. Hiszen 1105 1| akit a nagy hajó örökre elvisz attól, akiért az életét 1106 1| egyszerre egész a homlokáig elvörösödik, míg pilishegyi Tauberné 1107 1| jókedvvel intett a hirtelen elvörösödő fiúnak, akiről az egész 1108 1| kivánhatom, hogy mindenki elől elzárkózzék... sőt ha akarná, sem engedném, 1109 1| azt találnák hinni, hogy elzárlak a világ elől...~ ~Vilma 1110 1| élet és halál, karriér és elzüllés függött, a saját kezével 1111 1| dolgában a legfiatalabb emberekkel is fölvehette volna a versenyt, 1112 1| nyujtott neki, - néha a vén embereknek is joguk van ahhoz, hogy 1113 1| kiváltságos úr a magunkfajta embereknél ennyire jól érzi magát... 1114 1| ehhez a derék és gyönge emberhez fűzi... És amint most a 1115 1| a frakkos, feketecsokros emberiség iránt... Vagy inkább - legyünk 1116 1| nélkül s mivel több volt az emberismerete, mint a legtöbb hazai drámaírónak, 1117 1| meghúzódniok, fönn, a harmadik emeleten, egészen közel a felhőkhöz 1118 1| Uraságoknak az első emeleti appartement-t fogja adni, 1119 1| katonabanda most megszólalt az emelvényen s a jégvirág fehér fái közt 1120 1| Ez az egész, szívem... és emiatt ugyan nincs rá okod, hogy 1121 1| hangon, melyet P. Márkus Emilia szokott használni a francia 1122 2| ugyancsak nem lehetett volna emlegetni a feleségével.~ ~Már vagy 1123 1| Istent is csak per öreg emlegette, most előzékenyen, majdnem 1124 1| jött, mintha abszolute nem emlékeznék arra, ami közte és Vilma 1125 1| Várjon, majd fölfrissítem az emlékezőtehetségét... Egy bájos, nagyon bájos 1126 2| hűtelen lenne hozzám?~ ~- Úgy emlékszem, hogy nem én voltam az a 1127 1| parancsoló nőiességnek... Én, ha emlékszenek rá, már akkor megmondtam, 1128 1| valahol... Fogadjunk, hogy nem emlékszik rám!~ ~Vilma (habozva): 1129 1| dobogó szívvel lépett be az empire-butorok közé, de az izgatottsága 1130 1| le, néhány Schubert-dalt énekel, majd egy idegbeteg zongoraművész, 1131 1| Csak nem fog talán kuplékat énekelni a vezérigazgatója előtt? 1132 1| elszédülnek? Még a te híres energiád, finom ravaszságod is csak 1133 1| kék szemeddel, a te erős energiáddal és akaratoddal, a te becsületes 1134 1| könnyeitől. Az erős, az energikus, az okos Vilma, aki eddig 1135 1| az ura vállára, miközben energikusan ismételte:~ ~- Csak siess, 1136 1| a szegény Honti... Az ő enervált idegei, meg a Kegyed sugárzó 1137 1| hogy a felesége sehogy se enged, szomoru arccal bár, de 1138 1| vett feleségül, mert mindig engedelmes fiúcska volt s a szülei 1139 1| vezérigazgatóm parancsának engedelmeskedjem, de ezúttal bátor vagyok 1140 1| hátradőlve, a háziasszony engedelmével rágyujtott a szivarjára... 1141 1| leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, 1142 1| nem-et int).~ ~Tauberné: Engedje hát meg, hogy bemutassam 1143 1| elzárkózzék... sőt ha akarná, sem engedném, hogy megtegye... Annyi 1144 3| itt ma este, de egyik se engedte meg magának azt a szemtelenséget, 1145 2| Egyedül semmi szín alatt se engedtem volna elmenni ebben a lelkiállapotban, 1146 1| Én remélem, hogy ki fogom engesztelni!”~ ~A levelet megcímezte 1147 2| pénzekben kártyázott, de ennél még sokkal nagyobb baj volt, 1148 1| gyönyörűséget ismert: Kugler-cukrot enni reggeltől késő éjszakáig, 1149 1| mutatkozott be a világnak: egy ennivalóan bájos, tizenötesztendős 1150 1| kissé, nem aggasztja, hogy ennyit vagyok egyedül?... Nem jut 1151 1| leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel se érném be?~ ~Könnyedén, 1152 3| lesz... Most tehát - hogy enyhén szóljak - tudva letagadja 1153 1| Az ülés a miniszter epés válasza után véget ért, 1154 1| elbolondítani, nem pedig felnőtt és épeszü asszonyokat...~ ~És lekötelező 1155 2| maga mesélte el nekem a kis epizódot, pedig becsületemre mondom, 1156 1| s ez, higyje meg, többet ér, mint a világ valamennyi 1157 1| zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, bundás jégsarki utazók 1158 1| te világ léhája, aligha érdekel...~ ~Félix helyeslőleg bólintott, 1159 2| hallana, amelyek okvetlenül érdekelnék. Ő nagysága se esett ám 1160 1| vagy vacsora is kijár az érdekelt félnek a Honti vezérigazgató 1161 1| Őszintén szólva, ez jobban is érdekelte, mint a belső lakás; hiszen 1162 1| regényeket olvasott, de ma nem érdekelték az olajbarna algiri tisztek, 1163 1| amíg a szíved nem volt érdekelve a dologban? Könnyü erősnek 1164 1| annyi kedves, bolondos és érdekfeszítő pletykával hozakodott elő, 1165 1| az egész társaság lázas érdeklődése közepette - barátságosan 1166 1| habitüéja is kitüntette őket az érdeklődésével: vagy jó tíz percig kitartóan 1167 3| szavak indító oka iránt érdeklődik, azt fölkérem, hogy maradjon 1168 1| alatt, mikor Honti lázasan érdeklődni kezdett a felsége kosztümje 1169 1| a képtári hölgyek iránt érdeklődöm. Az ember, egy bizonyos 1170 1| otthon... A bál neve onnan ered, hogy mindenki aféle télies, 1171 1| volna kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét 1172 1| édesanyjáért, de Lehmanné erélyesen tiltakozott.~ ~- Ugyan már 1173 1| deresedő fővel képviselik az erényt és a józanságot... A tiszteletreméltó 1174 1| hogy az ura iránt szerelmet érez, egyetlen pillanatig se 1175 1| titokzatosan finom ösztönével érezte-e meg: milyen feneketlen, 1176 1| idejöttél a bankba? Csak nem éreztél megint honvágyat a régi 1177 1| kártyaasztalok körül, de éreztem, hogy talán belebetegszem 1178 1| hogy az ember boldognak érezze magát?... Érdekes vagyok, 1179 1| közelebb hozzám... hadd érezzem, hogy ezúttal nem álmodom...~ ~ ~ 1180 3| De ön... A bor úgyszólván érintetlenül maradt a poharában, mert 1181 1| berlini vagy müncheni vendég érkezését jelentette, sőt akárhányszor 1182 1| az ülés megkezdése után érkezett a terembe, egyszerre meghódította 1183 1| amik, köztünk szólva, nem érnek egy fabatkát... De a rossz 1184 1| teremtése, ha még ennyivel se érném be?~ ~Könnyedén, majdnem 1185 1| hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid világosságában nyugalomra 1186 1| körülötte: pálmák, japáni ernyők, világos selyemfüggönyök, 1187 1| bizalmaskodás... Komoly kifejezést erőltetett hát az arcára s a fejével 1188 1| holnap, mert sohase lesz erőm hozzá, hogy csak a szenvedésnek 1189 1| veszedelem, hogy csakugyan erősebb vagy a többinél!~ ~ ~ ~ 1190 1| úgy néztem föl, mint nálam erősebbre és okosabbra... De ezen 1191 1| ez az ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak egyike, 1192 1| bár a tapintatos Félix erősen kardoskodott; hogy ő külön 1193 1| érdekelve a dologban? Könnyü erősnek lenni, amíg ez a pillanat 1194 1| várakozik rá. Honti azonban erőszakkal felkényszerítette a kocsira, 1195 1| csak a leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma 1196 1| zaklattam, hogy végre kivett az erszényéből egy forintot s így szólt 1197 2| tudományos akadémiák számára értekezéseket írjon, mert nem túlzok, 1198 1| vadmártások különböző válfajairól értekezett a szakácsnéval, otthonosan 1199 1| hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a Király Félix szenzációs 1200 1| néhány jó kuplét... Már értesültem róla, hogy maga a legjobb 1201 1| Én aztán egy óra után értetek megyek...~ ~Vilma, aki még 1202 1| aki engem, vén csacsit, érthetetlenül megtisztelt a jóakaratával... 1203 1| kicsípték magukat s így érthető, hogy kellemes feltünést 1204 1| jókedvü, az okos szeme mintha érthetően ezt mondta volna:~ ~- Most 1205 1| tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen félre, méltóságos asszony: 1206 1| Az asszony fénylő és érzékenyült pillantással tekintett az 1207 1| boldogtalanná akar tenni?... Egy érzéki ember pillanatnyi gyönyörűségéért 1208 1| öreg ember? Azt már ezek az érzelmek nem bántják többé?~ ~- Százszor 1209 1| keservesen intett, aztán az érzés reszkető baritonján rebegte:~ ~- 1210 1| hasonlítanak a fiatalok érzéseihez... Szomoru dolog, de fájdalom, 1211 1| elmesélni neked, hogy micsoda érzések közt vártam ezt a napot!... 1212 1| elhallgatni tovább...~ ~Esdeklően nézett az urára, de Honti 1213 1| természettől fogva, sárgaságba esem az irigységtől, ha egy magamnál 1214 1| idegorvoshoz, ha valami váratlan esemény felizgatja. Érezte, hogy 1215 1| kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb eseményeket meghalljam... Vagyis ne... 1216 1| hivatalból hazatért... Ez esetben aztán hiába volt minden 1217 2| hogy ez a szegény teremtés esetleg a más férfi udvarlását meghallgatta? 1218 1| január eleje előtt semmi esetre se készülünk el a munkánkkal... 1219 1| tárgyalások után, maga az esküvő a jezsuita templom ragyogóan 1220 1| szakították meg először az esküvőjük után. Ez alkalomból már 1221 1| okosabbra... De ezen túl kell esni, mert csak egy rossz álom 1222 1| Az esték.~ ~A diner után, melyet 1223 1| beszélgethessen az édes mamájával estélig... Előbb kedveskedve körülcirógatta 1224 1| asszonyoknak udvarolt, akik ragyogó estély-öltözékeikben, kacér mosollyal hallgatták 1225 1| vendégeit. A Zrinyi-utcai estélyek hírét a Lipótvárosban már 1226 1| előkelőség törvényeit.~ ~Az estélyen, melyet ezúttal február 1227 1| csak a pilisvölgyi Tauberék estélyén szakították meg először 1228 1| szegény Honti idegeire: még az estén, hogy a részvényesek nevében 1229 1| mindenféle elintézni valója s esténkint, ha a kávéját megitta és 1230 1| megint vendéget hívtam ma estére... Na hadd lássam, el tudod-e 1231 1| cukrászdába, mint hogy késő estig a lámpavilág mellett rontom 1232 1| vagyok öltözve, mintha az északi sarkra készülnék... Inkább 1233 1| hitvány cselszövéseket eszelj ki, csakhogy a bűnödhöz 1234 1| boldogságot is?... Ha több az eszem, mint másoknak, ez még nem 1235 1| állok jót felőle, hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó 1236 1| egyszer csak az ő józan eszének is vége lesz... Az ura?... 1237 1| lemondanának a dohányzásról...~ ~- Eszerint az egyik tizenkilenc, a 1238 1| hódító, aki a maga kivételes eszével messze kimagaslik a közönségesek 1239 1| tovább folytatta a megkezdett eszmecserét. Úgy tett, mintha gondosabban 1240 1| udvarolt. Félix, aki szintén észrevette Hontinét, sürgősen elbúcsúzott 1241 1| kivánták... Egyszerre csak észrevettem, hogy az öreg Bertalan doktor 1242 1| miniszterelnök, a ki valamikor húsz esztendővel ezelőtt, a század egyik 1243 1| Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája, hogy a te bájosságodat 1244 1| Hát vasárnap nagy kanállal eszünk, fiatal úr? - mondta jókedvüen.~ ~ 1245 1| 42, 43, 44, 45, 46 és 47-et.~ ~És Honti felé fordulva 1246 1| egyék: mert még a fűszeres étel is izgatja... Hogyne izgatná 1247 1| megtiltjuk, hogy fűszeres ételt egyék: mert még a fűszeres 1248 1| még ő is zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt 1249 3| komoly arccal belépett az étterembe. Egy darabig haragosan nézett 1250 1| kószál, majd az előkelő éttermekben tünik föl, ahol minden asztal 1251 1| bizonyára megrészegült volna ettől a látványtól... De Vilma 1252 3| az adománya, hogy kitünő étvággyal rendelkezik... Amikor szerződtettem, 1253 3| vendéglőnek is, amelyet az őszi évad elején nyitottak meg az 1254 1| ifjúság gyöngyvirágillatos évadja derekán: a Közgazdasági 1255 1| sűrűen szerepelt a hatvanas évek báli tudósításaiban, de 1256 1| bókja révén, amit a hatvanas években mondott a szeretetreméltó 1257 1| Szent-Pétervárról, ahol, úgy tudom, évekig tartózkodott... Mily gyönyörüek 1258 1| lapok ujdonságrovata negyven éven át hirdette, egyike volt 1259 1| barátom, aki nyolcvanhat éves korában szeretett bele egy 1260 1| méltóságos asszony néhány évet, akkor se jutna az eszembe, 1261 1| esztendős asszonykával, aki két évig szigoru magányosságban viselte 1262 1| akinek négyezer forintos évjáradékán kívül egyáltalában semmi 1263 1| előkelő társaságok lelke, most évszámra se mozdul ki a tanyájából, 1264 1| egyáltalában semmi vagyona se volt, évtizedek óta az élén állt minden 1265 1| vannak, akik a negyvenötödik évükön túl hasonlíthatatlanul inkább 1266 2| mely harminc és egynéhány évvel ezelőtt esett meg egy testi-lelki 1267 1| Szentgróthy, aki eddig exponált kormánypárti politikus volt, 1268 1| foglalt. A másik oldalon ezalatt egy havelockos ifjú úr ugrott 1269 1| mindenki megjelent, aki ezekben a körökben számít; s a vén 1270 1| ahol vásárolni fognak, ezekkel a csekkekkel fizessen... 1271 1| Vilma semmit se válaszolt ezekre a szavakra, de Szentgróthy 1272 1| megbeszéltem az édesanyáddal, hogy ezentúl naponkint korcsolyázni jösz 1273 1| hirtelen belecsöppent az ezeregyéjszaka hihetetlen álomvilágába... 1274 1| percig szinte álmodva állt az ezeregyéjszakai környezetben s csak akkor 1275 1| indus istent s két darab ezerkoronással fizetett... Aztán... semmise 1276 1| Hontit... mindkettőnkre ezerszer jobb, hogy búcsút mondtunk 1277 2| mondta az öreg Jablonkay ezredes, akit az olvasóteremben 1278 1| pincér Vilma elé tartotta az ezüst leveses tálat s mély tisztelettel 1279 1| sürgölődő szobaleányt, aki az ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta... 1280 1| a jótékonyság kedves és ezüstszürke nemtője, örömrepesve siet 1281 1| vetett az elegáns fogatra, az ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az 1282 1| úr helyében volnék...~ ~Ezuttal, úgylátszik, komolyabb volt 1283 1| köztünk szólva, nem érnek egy fabatkát... De a rossz idegek nem 1284 3| bőséges volt, s a hal meg a fácán után az ember szomjazik 1285 1| délután a belső teremben fagylaltoztunk anyuskával, amikor egyszerre 1286 3| ápolt diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett a rózsásan 1287 1| elszánta magát arra, hogy a fagypont alá szálljon s a jégpálya 1288 1| emelvényen s a jégvirág fehér fái közt egy keringő édes dallama 1289 1| mosolyogva is kissé nagy fájdalmában, így szólott:~ ~- Mit akarsz?... 1290 1| tudta valamikor megérteni, a fájdalmát azt nagyon is megértette! 1291 1| füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól? Már-már azt hitte, hogy 1292 1| művészileg imitált, havas fák között, melyeknek ágairól 1293 1| legkisebb izgalom után sirva fakad s rémülten szalad az idegorvoshoz, 1294 1| ábrázolni, havas, zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal. 1295 1| mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, aztán leült az íróasztala 1296 1| Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de az álom 1297 1| hogy jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel 1298 1| látványosságszámba ment. A falakat hófehér majolika borította, 1299 1| hatalmas tűzhely, míg a falakon mesés ragyogással sorakoztak 1300 1| helyen; de ha valami jó falatról van szó - bocsáss meg, szívem, 1301 1| héten kétségbeejtette a familiáját egy-egy új messalience tervével, 1302 1| csapással meghódította az egész familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű, 1303 1| tört ki, lelkesen, szinte fanatikusan ismételve:~ ~- Becsületemche, 1304 1| tartotta, amit csak egy kalapos fantáziája valaha megalkotott... Aztán 1305 1| belopta magát a lelkébe és a fantáziájába...~ ~Az ülés a miniszter 1306 1| ismert. A maga asszonyos fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság 1307 1| elismerését fejezte ki neki fáradhatatlan és sikeres működéseért, 1308 1| Én miattam szívem ne fáradj, mert én már odahaza megkávéztam.~ ~- 1309 1| kezdték meg a vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat 1310 1| tündérországában zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak föl 1311 1| hogy Klárika még ezen a farsangon férjhezmegy...~ ~- Jaj, 1312 1| gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~A csarnok 1313 1| szemeit valami sejtelemszerü fátyol árnyékolta be, de volt benne 1314 2| kicsoda ez a hölgy, de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti, azt 1315 1| derekakban, fejükön festői fátyollal... A stílszerűség talán 1316 1| álomlátás: Csipkerózsika, mohos fátyolruhácskájában, hajában csillogó szentjánosbogarakkal, 1317 1| előtt...~ ~- De meg fogsz fázni szívem ebben a hidegben...~ ~- 1318 1| estélyen, melyet ezúttal február végén tartottak meg, mindenki 1319 1| hazafelé, kipirulva a csipős februári hidegtől, keztyüs kis kezüket 1320 2| kaszinóban, ahol épp a köteles fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy 1321 1| mulatság lesz, melyet a fegyencek és egyéb gonosztévők gyermekei 1322 1| És végül, a szabókkal, fehérnemü-boltosokkal, bútorkereskedőkkel, diszítőkkel 1323 1| asszonyról álmodozik, a forró, a fehértestü asszonyról, aki épp úgy 1324 2| Ő nagysága se esett ám a feje lágyára, s ha csak arról 1325 1| kegyelmes úr, úgy látszik, a fejébe vette, hogy engem hiúvá 1326 1| megbotránkozva rázta meg a fejecskéjét.~ ~- Hallatlan, hogy milyen 1327 2| olyan módon kapkodott a fejéhez, mintha egyenesen megőrült 1328 1| szőke meg barna asszonyi fejeket lát, amelyek csábító mosollyal 1329 1| drága szilszkinkabátjában, fején kokett kis téli kalappal, 1330 1| izlésemre...~ ~A fiatal úr nem fejezhette be a mondatot, mert Vilma 1331 1| a legforróbb elismerését fejezte ki neki fáradhatatlan és 1332 1| hercegasszonyok, ezüstös derekakban, fejükön festői fátyollal... A stílszerűség 1333 1| minden a régiben maradt s a feketébe öltözött öreg asszonyság, 1334 1| elfogja a honvágy a frakkos, feketecsokros emberiség iránt... Vagy 1335 1| semmittevőket...~ ~Az egyik este, feketekávé után, valaki szóbahozta 1336 1| holnap, ebéd után, egy csésze feketére...~ ~A feleségére nézett 1337 1| feleség legyek, hát szívesen feláldozom az éjszakai nyugalmamat, 1338 1| tetszés zajában, sőt maga a felálló miniszter is mintha eltünt 1339 2| ismert volna benne arra a felbőszült tigrisre, aki tegnap este 1340 1| rosszat álmodtam és hirtelen felébredtem a sötétben... Néha szeretném 1341 1| karcsúságával, hogy Lehmanné rajta felejtette a szemét... És önkéntelenül, 1342 1| vártak valahol?” - “Dehogy is felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “ 1343 2| hajtattam, szinte reszketve a félelemtől, hogy csoportosulást fogok 1344 1| nem szabad?~ ~- De igen, - felelte Vilma, - most már bejöhet... 1345 1| irgalmas szamaritánus!~ ~- Azt feleltem, hogy bizonyosan nagyon 1346 1| Szerelmesen belekarolt a feleségébe, de nem folytathatta a törvényes 1347 2| pillanatig se gondoltál, hogy a feleséged is hányszor esett kétségbe, 1348 2| mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, - mondtam szigoruan. - 1349 1| játszunk drámát, hanem hűséges feleségei vagyunk a férjünknek... 1350 2| lehetett volna emlegetni a feleségével.~ ~Már vagy két esztendő 1351 1| dolog, hogy nem születtem feleségnek... De maga... ezzel a finom, 1352 1| megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~Vagy tizenöt percig 1353 1| Honti vezérigazgatóék jó félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés 1354 1| másra gondolnia, mint hogy félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa 1355 1| kis templomot s elbájolva, félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- 1356 1| emeleten, egészen közel a felhőkhöz és a jó Istenhez. A lakással 1357 1| hogy elsülyed zavarában s félig-meddig öntudatlanul ült az asztalnál, 1358 1| többnyire megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót... 1359 1| Szentgróthy kipirulva, látható felindulással nézett Vilmára, - de az 1360 1| komolysággal fordult Király Félixhez:~ ~- Azt hiszem, hogy a 1361 1| valami váratlan esemény felizgatja. Érezte, hogy bűnt követ 1362 2| gyilkolástól, semmit se félj, nem fogsz elkésni...~ ~ 1363 1| Honti azonban erőszakkal felkényszerítette a kocsira, sőt a kapunál 1364 2| tovább a kaszinóban, én is felkerekedtem vele, hogy elkísérjem az 1365 3| velem, amíg az étterem úgy félkettő táján kiürül. Mert ez az 1366 1| meg a légyottot, de ő már félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~- 1367 2| szakadt le a szívemről, amikor félkilenc felé viruló frisseségben 1368 2| Bakács-téri templomban az óra félkilencet ütött, végre kifogyott a 1369 3| hazatérve, vetődött egy félnapra Budapestre.~ ~Az aggastyán 1370 1| vacsora is kijár az érdekelt félnek a Honti vezérigazgató úr 1371 1| elbolondítani, nem pedig felnőtt és épeszü asszonyokat...~ ~ 1372 1| zavartan távozott, Vilma pedig felnyitotta a könyvét, de csakhamar 1373 1| az elnök előtt, aki most felocsudva a csöngetyüje után nyúlt. 1374 3| teendőik után, hétkor pedig felöltöznek a dinerhez... Hal, filet, 1375 2| később annyira elfogott, hogy felöltöztem s a Kuthyék lakása elé hajtattam, 1376 1| udvarlást, igazán nem állok jót felőle, hogy a kis eszemet el nem 1377 1| borzalmas dolog ám egy hosszu félóráig egyedül lenni.~ ~Átment 1378 1| miattam jött Budapestre, már félórája várakozik rám... De két 1379 1| diszkrétül visszavonulok egy félórára - elhiheti, hogy nehezemre 1380 2| tudtam rávenni, hogy még vagy félórát ott töltsön a kaszinóban.~ ~- 1381 2| lónál, hogy az az ostoba félreértés kiderült... Ma délután légyottom 1382 1| gondolkodom”. - A doktor erre félrehív, aztán megbotránkozva ezt 1383 1| csöndes szobában, gyakran felriadt pihenéséből s úgy rémlett 1384 1| harminchét esztendős korában a felség oldalán mint miniszter szerepelt; 1385 1| alkalma volt rá, hogy a felséges úrral bizalmasan beszélhessen. 1386 1| házaspárt a lépcsőcsarnok felső végén maga az öreg pilisvölgyi 1387 1| szalmaözvegy vagy, mert az uradat felsőbb meghagyás folytán lepedőkbe 1388 1| a hatást, mely elmés és felsőbbséges szavai után támadt. Vagy 1389 1| eddig a kiváltságosak büszke felsőbbségével nézte a világot s akinek 1390 3| hogy e vendég az angol felsőház tágja: aki Indiából, vagy 1391 1| őrizni a nyugalmát és a felsőségét és most mégis zavartan sütötte 1392 1| Egy hirtelen mozdulattal felszakította a borítékot s szinte megdöbbenve 1393 1| rokonságba keveredett, egyszerre felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb 1394 1| baba nem reagált erre a felszólításra, csak az édesanyja mondta 1395 1| Hontinak, aki főleg attól félt, hogy mindörökre be fogja 1396 1| asszony oly szeretettel, oly féltékeny gonddal dédelgette... Akkor, 1397 1| Vilma: És a férjek nem féltékenyek erre a hűséges és szolgálatkész 1398 1| Ne higyje, hogy talán a féltékenység beszél belőlem... ilyesmire 1399 2| is elmondta, hogy csak a féltékenységemet akarta próbára tenni. Valami 1400 1| annak a pletykának, hogy féltelek... Még azt találnák hinni, 1401 2| akartam elbocsátani, mert féltem tőle, hogy valami ostobaságot 1402 1| Hány?” - kérdeztem. - “Féltíz múlt tíz perccel.” - “Nos?” - “ 1403 1| hidegben...~ ~- Engem ne félts, én úgy föl vagyok öltözve, 1404 1| én idegeim, óh, azokat ne féltse... Mi, akik egyre a professzorok 1405 1| pillantással gügyögte:~ ~- Ne féltsen... hiszen minden csak magáért 1406 1| így érthető, hogy kellemes feltünést keltettek: az előkelő ház 1407 1| az sokkal több volt már a felületes asszonyi kiváncsiságnál... 1408 1| igazuk, de erről nem szabad felvilágosítani őket.~ ~- Hát nem jösz velem? - 1409 1| a francia drámák második felvonásából... Nem akarok bókot mondani, 1410 1| ösztönével érezte-e meg: milyen feneketlen, sötét mélységbe ugornak, 1411 1| még most is csorbítatlanul fenntartották. A hófehér milliomosnál, 1412 1| tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat eddig csak az 1413 1| nagyzolás zaja töltötte be a fényben úszó csarnokot, a boldog 1414 1| hogy álmodik: a csillár fényében úszó szalon eltűnt előle 1415 1| hiszen a hatalom káprázatos fényéből reá is esett egy sugárnyi... 1416 1| vigyázz rá, mint a szemed fényére, mert különben megtépázlak...~ ~- 1417 1| gázcsillárok káprázatos fényétől ragyogó termekben. A házaspárt 1418 1| csak nagy gyermekszemei fénylenek jobban, itt áll előtte és 1419 1| jelenik meg... A bálterem fenyőerdőt fog ábrázolni, havas, zuzmarás 1420 1| megbűvölve nézett körül: ekkora fényt még világéletében sohase 1421 1| hiszed, hogy a vagyon meg a fényűzés kárpótolhatja az embert 1422 1| poziciót adott neki s hercegi fényűzéssel vette körül?... Az asszonyok 1423 1| már megengedik az ilyen fényűzést. Nem szép dolog a dicsekedés, 1424 1| jólét, a megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében, a 1425 1| vasárnap délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában, kezében 1426 1| ilyeneknek képzeltem azokat a férfiakat, akik a francia regényekben 1427 1| okossága, a jelleme egy férfié...” És elhiheti, hogy boldog 1428 1| kijelentette, hogy csak negyvenéves férfihoz fog feleségül menni, halkan, 1429 2| visszagondolok rá, amikor a férfihűségről szó esik. Ezt mondta:~ ~- 1430 1| hencegett, hogy nincs az a férfiu, aki a lábáról levegye, 1431 1| hiszem, hogy az ilyen kitünő férfiúnak is eféle léhaságok járjanak 1432 1| hogy ilyen hires és előkelő férfiúval csalhatja meg azt a jámbor 1433 1| milliókat vezessen. Ily férfival eddigi életében még nem 1434 1| mosolygó arccal kukkantott be a férjéhez, aki türelmetlenül várakozott 1435 1| asszony...~ ~Vilma: És a férjek nem féltékenyek erre a hűséges 1436 1| födél alatt?... A kedves férjének egyelőre nem szabad másra 1437 1| nem kivánok nála fiatalabb férjet... Inkább sohase leszek 1438 1| és komolyan végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel 1439 1| Klárika még ezen a farsangon férjhezmegy...~ ~- Jaj, a bácsika milyen 1440 2| hadnagy teljesítette ugyan a férji kötelességeit, a társaságokban 1441 1| hűséges feleségei vagyunk a férjünknek... Egyébként akár hiszi 1442 1| ezüstös derekakban, fejükön festői fátyollal... A stílszerűség 1443 1| borzongva gondol egy magányos fészekre, ahol valaki szenvedélyesen 1444 1| megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében, a mama könnyező szemmel 1445 1| keztyűs kis kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal csevegett tovább.~ ~- 1446 1| minél barátságosabb és fesztelenebb hangon beszélt hozzá a bank 1447 1| kerekségén. A hangulat utóbb oly fesztelenné vált, hogy a gróf arról 1448 1| föl, a társaság családias fesztelenséggel töltötte el a pihenésre 1449 1| az öreg nagysága házában, fesztelenül, szinte otthonosan érezte 1450 1| hallgatja, hanem a Bissonét, Feydeauét vagy a többi lipót-köruti 1451 1| De okosabb lett volna, fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz 1452 1| be a lovait s így idegen fiakkert használok. A Lánchídnál 1453 1| hát meg se nézik a kis fiamat?~ ~A következő pillanatban 1454 1| külsőleg hasonlítanak a fiatalok érzéseihez... Szomoru dolog, 1455 1| márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem ájulási rohamot 1456 1| Mert nem álom-e, hogy a te fiatalságodat és jókedvedet mindig itt 1457 1| Százszor inkább bántják, mint a fiatalt. Méltóságos asszony, most 1458 1| hangján szólott:~ ~- Ördögadta fickója, magának csak mindenben 1459 1| aki halálos rémülettel figyel rád hetek és hónapok óta... 1460 1| keltettek: az előkelő ház figyelme egy pillanatra egészen feléjük 1461 1| szimpátiát keltve az áhítatosan figyelő férfiak között. Pedig a 1462 1| ismerte, nyitott ajakkal figyelt a gróf szavaira, hiszen 1463 3| felöltöznek a dinerhez... Hal, filet, szárnyas, befőtt, parfait: 1464 1| miközben az ajkain lenéző és fitymáló mosolygás jelent meg... 1465 1| asszonyok elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja fogékonyabbá 1466 1| mert mindig engedelmes fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak 1467 1| véletlen találkozások a fiúkkal, akik lelkesedve, de félénk 1468 1| derűsen pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel, 1469 1| intett a hirtelen elvörösödő fiúnak, akiről az egész intézet 1470 1| hanem ötven forint havi fizetésért dolgoznak az ügyvédi irodákban, 1471 3| hónapra a vendéglőmbe. Ha a fizető közönség azt látja, hogy 1472 1| harmadszor is szerelmes lettem. A fizika-tanár meg a főispán után most 1473 1| szerelmes voltam... Egyszer fizika-tanáromba, egyszer a bégavári főispánba, 1474 1| övébe, mely hófehér, indiai flanellbluzát hízelkedve körülfogta a 1475 1| folytathatta a törvényes flirtet, mert egy ünnepies megjelenésü 1476 1| asszony csöndesen nézi a fodrosodó hullámokat, melyek mind 1477 1| fiatal asszony él vele egy födél alatt?... A kedves férjének 1478 1| gyerekszobájában, a szülői ház födele alatt, ahol egy sápadt asszony 1479 1| kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta, hogy egészen magához veszi 1480 1| karácsonyestémet is kénytelen leszek föláldozni...~ ~Vilma szótlanul nézte 1481 1| Talán az életünket is föláldoznók, hogy egy légyottot kicsikarjunk, 1482 1| hogy az inas a korcsolyáját fölcsatolja, míg Vilma kutató szemmel 1483 1| lábacskáját, hogy a korcsolyáit fölcsatolják, miközben titokzatos, sokat 1484 1| Tizenegy órakor Vilma fölcsengetett az édesanyjáért s a fekete 1485 1| Isten háta mögött élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok 1486 1| ballagott utána. A gyönyörűen földiszített helyiség zsúfolásig tele 1487 1| költői lelkek ma is élnek a földön... De nem kóborolnak többé 1488 3| után táncot járnak, s a földszint, a páholyok szép asszonyaiból 1489 2| a barátomat, - egy napon földúlt arccal hívott félre a tiszti 1490 1| alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, 1491 1| ahogy az éjszaka csöndje fölébe borult, egyszerre csak egészen 1492 1| majdnem elvette a józan eszét, fölébredt...~ ~ ~ 1493 1| becéző gyengeséggel hajolt föléje... És nem reagálva a kedveskedésre, 1494 1| dohányzóasztala kincseit, Vilma fölemelkedett a helyéből, s így szólott 1495 1| negyven millióra fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú 1496 1| a kalaptűjét. Amint így, fölemelt karokkal, ott állott, karcsu 1497 1| egy teát minden nélkül, fölfalt vagy öt-hat sós süteményt, 1498 1| sikerrel járt, mert csakhamar fölfedezte Király Félixet, aki egy 1499 1| lakásukba. Karonfogva haladtak fölfelé a lépcsőkön, s a vezérigazgató 1500 1| vöröshaju hölgy: Várjon, majd fölfrissítem az emlékezőtehetségét... 1501 2| melyből többet elrágott, mint fölfüstölt, s közben olyan módon kapkodott 1502 2| míg a szívem dobogott a fölindulástól.~ ~A hadnagy jóízüen elnevette 1503 1| megnyerjék. Félix már messziről fölismerte az unokahúgát s tüntetve 1504 1| szép asszonyt lát, épp úgy fölizgul, akár egy hatodik gimnázista. 1505 1| a szívem...~ ~Vilma most fölkapta a fejét, aztán kezet csókolt 1506 3| oka iránt érdeklődik, azt fölkérem, hogy maradjon itt velem, 1507 1| fiúk! - szeretett volna fölkiáltani Vilma, de idejében meggondolta 1508 1| azért jól hallotta a bámuló fölkiáltásokat, melyek körülötte hallatszottak:~ ~- 1509 1| de csakhamar délután is fölkisértette magát Vilmához a szobaleánnyal; 1510 2| de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti, azt hiszem, nagyot fog 1511 1| s ez a művelet annyira föllelkesítette Félixet, hogy majdcsaknem 1512 1| hogy a Közgazdasági Bankot föllendítse.~ ~Félix irulva-pirulva 1513 1| Csak siess, mert különben fölmegyek érted és lehozlak...~ ~Honti 1514 1| meg a kocsit...~ ~Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn, 1515 1| távozott, Hontiék pedig fölmentek a lakásukba. Karonfogva 1516 2| tart, talán a lakásba is fölmentem volna vele, annyira aggódtam, 1517 1| virrasztanak...~ ~Vilma fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte 1518 1| fürdőhelyen...~ ~- Ezt ugyan fölösleges volt elmondanod...~ ~- Várj 1519 1| kiegyenesedett s míg a szeme fölragyogott a büszkeségtől, könnyedén 1520 1| a téli kabátot, gondosan fölsegítette az ura vállára, miközben 1521 3| hiányzik, hogy pezsgőt is fölszolgáltassak, - két hónap mulva aztán 1522 1| hogy az urát a sokaságban föltalálja, de Honti valahol a kártyaszobában 1523 1| jelentette, hogy az ebédet föltálalták s Vilma, oldalba bökve az 1524 1| öltözőszoba ajtaja egyszerre föltárult s a fiatalasszony, háttérben 1525 1| legfiatalabb emberekkel is fölvehette volna a versenyt, ezután 1526 1| az ura a prémes kabátját fölveszi, de mikor Honti átölelte 1527 1| még azt a propoziciót is fölvetette, hogy Félix, a viszontlátás 1528 1| méltóságos asszony pompásan föst, mint fiatal menyecske... 1529 1| öreg pilisvölgyi Tauber fogadja, akinek derekán még mindig 1530 1| akármikor jönne is, mindig fogadom...~ ~Ezután magára öltött 1531 1| izgatott örömkitörésekkel fogadták... Az urak virágokat raktak 1532 1| szerelmes... Lehmannénak a fogai is összeverődtek ijedtében 1533 1| leghíresebb békekötési okmányát fogalmazta, magán kívül ugrott föl 1534 3| vacsoráztak, de a különböző fogások mellé ugyanazt a kocsisbort 1535 1| csöngetett az inasnak, hogy fogasson... Mikor a jól bezárt batár 1536 1| mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist? Az okos Vilma, 1537 1| az inas leszaladt, hogy a fogatot a lépcsőház elé dirigálja: 1538 1| pillantást vetett az elegáns fogatra, az ezüstzablyás lovakra, 1539 1| költőkre gondolok, akik a saját fogatukon járnak, s igazgató-tanácsosi 1540 1| fiú erkölcsi prédikációja fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme 1541 1| hangját még suttogóbbra foghassa.~ ~- Kis Vilmám, legyen 1542 1| akik rácsolnak, hencegnek s foghegyről állanak szóba a közrendi 1543 1| virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni a kis babát a hálószobába, 1544 1| Miért, lelkem?~ ~- Magammal foglak vinni a cukrászdába, hogy 1545 1| az inas a podgyász körül foglalatoskodtak, fiatalos jókedvvel súgta 1546 1| te bájosságodat milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások 1547 1| hiszen a te vasárnapodat nem foglalják le az üzleti tárgyalások...~ ~ 1548 1| politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik, sokkal komolyabb ember, 1549 1| riadallal, szerényen helyet foglaltak az asztalnál... A pofaszakállas 1550 1| volna mellettem és a kezemet fogná...~ ~Honti csodálkozva nézett 1551 1| csak a mulatság estéjén fogod meglátni, előbb egyetlen 1552 1| szíve veszedelmesen tüzet fogott... A szép, az előkelő férfi 1553 1| Burgbeli etikettről s a büszke főhercegasszonyokról, akiknél hivatalban lépése 1554 1| volt alkalma ahhoz, hogy a főhercegi házak kulisszái mögé lásson. 1555 1| rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket se kíméli... Annyi bizonyos, 1556 1| lettem. A fizika-tanár meg a főispán után most egy volt miniszterbe 1557 1| fizika-tanáromba, egyszer a bégavári főispánba, aki ugyanott volt fürdőben, 1558 1| felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga se tudta, hogy mi 1559 1| hangjegy füzetben, aztán fojtott hangon ismételte:~ ~- Haragszik 1560 1| Ami történt, felejtse el, főkép azt felejtse el, hogy valaha 1561 1| mindenki ismeri s ezért főképp a fiatal ujságíró-nemzedékkel 1562 1| harci kedvvel, még egyre fokozva a hatást, mely elmés és 1563 1| vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg attól félt, hogy mindörökre 1564 1| Közgazdasági Bank egész folyószámla-osztálya várakozik rá. Honti azonban 1565 1| mint a könyvvezetésben, a folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében 1566 1| belekarolt a feleségébe, de nem folytathatta a törvényes flirtet, mert 1567 1| A Vilma szemei nem folytathatták tovább ezt a néma beszédet, 1568 1| tesz... Ha még sokáig így folytatja az udvarlást, igazán nem 1569 1| gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~- Magának? 1570 1| egy szalmaözvegy-asszony folytonosan mutogatja magát...~ ~- Pedig, 1571 1| női karra, mely hizelkedve fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, 1572 1| felől. A levelezési osztály főnöke, akit kedvetlen ábrázata 1573 1| orosz nagyhercegre hasonlító főpincérhez:~ ~- Uraságoknak az első 1574 1| azok a hősnők többnyire a főrangu kastélyokból kerülnek ki, 1575 1| nagyherceggel, aztán egy merész fordulattal hirtelen azt kérdezte tőlem, 1576 1| Mit?~ ~- Befogatunk s fordulunk egyet-kettőt a ligetben. 1577 1| A főrendiházban.~ ~- Nem akarsz ma elmenni 1578 1| el akartak tünni az utca forgatagában, de Hontiné - mert ő volt - 1579 1| billentyűin... Szentgróthy forgatott egyet a hangjegy füzetben, 1580 1| komorna hizelgő becézgetéssel forgolódott körülötte... De az álmodozásában 1581 1| akinek nem igen volt tíz forintig terjedő hitele s aki a bankban 1582 3| Kovácsné toalettje egymaga száz forintomba került s a redingotért is 1583 1| öreg úr, akinek négyezer forintos évjáradékán kívül egyáltalában 1584 1| lenne szó, hogy tíz-tizenöt forinttal kisegítselek...~ ~Félix 1585 1| a telefont... De csak a forma változott, maga a költészet 1586 1| szétosztották, a szolga egy formás levélkét tett a Király Félix 1587 1| szívükben micsoda ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt 1588 1| fiatal asszony rózsás és forróságtól izzó arcát.~ ~- Nekem meg 1589 3| uborkalé...~ ~- Uborkalé? - fortyant föl a vendéglős dühösen. - 1590 1| A diner után, melyet a főszezónban, a szálloda pálmás terraszán 1591 1| csak úgy áradoz belőle a főúri szalónok parfume-je... Ha 1592 1| férfi szállt ki a magyar fővárosban: Honti úr, a Közgazdasági 1593 1| megtiszteltetéstől, - hogyisne, amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka 1594 1| Honti karján megjelent, a foyerban izgatott örömkitörésekkel 1595 1| az szivarozva csevegett a foyerben, vagy a bájos asszonyoknak 1596 1| méltósága felé, aki most a foyerből az utcára lépett...~ ~ ~ 1597 1| állt az elegáns szálloda foyerjában.~ ~Honti nyájasan intett 1598 1| most meg karonfogva a bank foyerjében. Rubin úr valaha szóba se 1599 1| mindig daliásan feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú 1600 1| egy fiatal angol úr, aki a frakkjához sötétzöld csokrot viselt, 1601 1| Hungáriába, mert Rohrbach, a frankfurti kollégám, várakozik rám... 1602 1| Holnapra meghívtam az öreg Frankot, a kölni bank igazgatóját, 1603 2| hihetetlen önzésének, oly frappáns és hűséges tükre, hogy még 1604 1| én, a léha és könnyelmű fráter, kénytelen vagyok rá, hogy 1605 1| közepette. Egy-egy megkezdett frázisa után, mely azt a bizonyosságot 1606 2| amikor félkilenc felé viruló frisseségben láttam belépni a mosolygó 1607 1| s a vén Tauber fiatalos frisseséggel mulattatta és kényeztette 1608 1| vagyok.~ ~A harisnyás inasok frissítőket szolgálnak föl s az általános 1609 1| karcsu termetére, a szőke frizurája pedig, melybe néhány szál 1610 1| nem akarod tönkretenni a frizurámat? Az ölelést majd akkorra 1611 1| kérdezősködjék... De ha tőlem függene, fiúk, bizony Isten a nyakatokba 1612 1| leány kiváncsi várakozással függesztette rá a pillantását, ő hirtelen 1613 1| köszönhetem, hogy most szabad és független vagyok... Azt tehetem, amit 1614 1| halál, karriér és elzüllés függött, a saját kezével tartja 1615 3| Az öreg grófnak az első fülkében, - válaszolta illedelmesen 1616 1| A portás beszaladt a fülkéjébe, míg az inas ismét becsukta 1617 3| Tisztelt úr, ön most füllent... Ön épp oly jól tudja, 1618 1| hugocskája kezét.~ ~- Ha füllenteni akarnék, azt mondhatnám, 1619 3| a sürgölődő pincérekre, fülön csípett egy pikkolót, aki 1620 1| főispánba, aki ugyanott volt fürdőben, ahol mi... De most nem 1621 1| közönség szinte kéjelegve fürdött abban a pikantériában, hogy 1622 1| valami furcsanevü bajor fürdőhelyen...~ ~- Ezt ugyan fölösleges 1623 1| dolgozó, egy szalon, egy fürdőszoba s két helyiség a cselédségnek. 1624 1| várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban laknak, melyekbe 1625 1| Vilma pedig egy pillanatig fürkésző arccal tekintett a vendége 1626 1| francia regényt, - aztán fürödjék és pihenjen vagy öt-hat 1627 1| irigyelnek, az uram tejbe-vajba füröszt; nem lennék-e hát a világ 1628 1| méltóságos úr tejbe-vajba fürösztené s akár színaranyból is csináltatna 1629 1| pedig végigsimogatta hófehér fürtjeit... És egy öreg úr, az isztriai 1630 1| Vallja meg őszintén, hogy a füst miatt akar elmenekülni innen... 1631 1| hősiesen rágyujtott, miközben a füsttől hunyorgatva elnevette magát.~ ~- 1632 1| kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól? 1633 1| forgatott egyet a hangjegy füzetben, aztán fojtott hangon ismételte:~ ~- 1634 1| most előzékenyen, majdnem funeratori komolysággal fordult Király 1635 1| Jaj, a bácsika milyen furcsákat beszél; - szólt a kisleány 1636 1| ez a hölgy, egy fölöttébb furcsán pislogó, pólyás legénykét 1637 1| lepedőkbe göngyölgetik valami furcsanevü bajor fürdőhelyen...~ ~- 1638 1| akik minden lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni 1639 1| sejtetve, hogy valami még fúrja az oldalát. Mikor a többiek 1640 2| külvárosi utcagyerekek utánad fussanak, akkor várd be itt nyugodtan 1641 2| hogy olyan nőszemélyek után futkosott, akiket egy napon ugyancsak 1642 1| Mindig a szoknyája után futkostam s három heti ismeretség 1643 1| szólott:~ ~- Nekem, fájdalom, futnom kell a Hungáriába, mert 1644 1| reception volt, aki egy futó pillantást vetett a kezében 1645 1| operett-melódiákat játszott s a jól fűtött, üveges csarnokban száz 1646 1| derék és gyönge emberhez fűzi... És amint most a multján 1647 1| kis kezüket az egymáséba fűzve, miközben körülöttük mindenki 1648 1| kabátját. És a kocsi gyors galoppban megindult a homályos liget 1649 1| csak az kellene, hogy egy gardedámnak udvarolj... Inkább menj 1650 3| pedig egy szál harmatos gardénia ékeskedett. Az aggastyán 1651 1| tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti Klárikát, az ura 1652 1| Délutánonként az asszonyokat gardiroztam a jégre és a cukrászdába, 1653 1| örömmel! (Belekarol az öreg gavallérba.)~ ~Hontiné Tauber karján 1654 1| mindhalálig tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek. Agglegény, 1655 1| körül s ámulva szólott a gavallérjához:~ ~- Gyönyörü!~ ~- Ugy-e, 1656 1| lelkesedve nézték a kifogástalan gavallért, aki már harminchét esztendős 1657 2| névtelen levelet nem valami gaz rágalmazó írta, hanem a 1658 1| sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok káprázatos fényétől ragyogó 1659 1| a megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében, a mama könnyező 1660 1| ha a saját háztartásomban gazdálkodhatom...~ ~Igy hát minden a régiben 1661 1| egyedül, körülnézett a Hontiék gazdaságában... Őszintén szólva, ez jobban 1662 2| Serfőző-utcába. Ha az a gazember igazat beszél, akkor bizonyosan 1663 1| együtt kopogtatták vele gépecskéjüket a hideg téli délutánokon, 1664 1| az aszfaltburkolat alá, s gépies mosollyal, de kissé hülyén 1665 1| bájosnak találja... De egy gépíró-kisasszonyhoz - még ha véletlenül méltóságos 1666 1| Zimonyi Karolin, a bank két gépírókisasszonya, akik valamikor együtt kopogtatták 1667 1| megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében cilinderrel, hajlongva 1668 1| asztalunkhoz... Harangalaku gérokkot viselt, a kezében pedig 1669 1| hajfürtöt, mely a Klárika gesztenyeszínü hajából kiszabadult.~ ~- 1670 1| valahol a kártyaszobában gibicel. A méltóságos asszony ekkor 1671 1| fölizgul, akár egy hatodik gimnázista. E pillanatban mélyen meghajol): 1672 1| kiváncsian kérdezte:~ ~- Hát a globetrotter úr még mindig Budapesten 1673 1| csüggtek le, zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, bundás 1674 1| meghagyás folytán lepedőkbe göngyölgetik valami furcsanevü bajor 1675 1| után, veszedelmesen lefelé görbült, csöpp híja volt, hogy a 1676 1| volt, mint egy csodaszép, görög istennő, akit a bolondos 1677 1| különbözik az eddigi élete gőgös és raffinált asszonyaitól. 1678 3| ragyogó redingot feszült meg, gomblyukában pedig egy szál harmatos 1679 1| szeretettel, oly féltékeny gonddal dédelgette... Akkor, hálós 1680 1| csábítónak tünt fel előtte az a gondolat, hogy ennek a nyugodt és 1681 1| Magának? És miféle rossz gondolatai támadhatnának?...~ ~Az asszony 1682 1| jut az eszébe, hogy rossz gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos 1683 1| valaki, aki előtt egyetlen gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos 1684 1| megigérték, hogy ott lesznek s gondolhatod, hogy az előkelő polgári 1685 1| dédelgetnek... s csak arra gondolj, hogy ilyenkor egyedül leszünk... 1686 1| aggodalmával szólott:~ ~- Nem gondolja, hogy túlságosan nagy ez 1687 1| magának, hogy a szórakozásra gondoljon...~ ~- A hivatalnokaim, 1688 1| Nincs nekem, bátyám!” - “Gondolkodj csak egy kissé”. - Kiváncsian 1689 1| a fejemet. “Biz én hiába gondolkodom”. - A doktor erre félrehív, 1690 1| az egyedüli, s talán én gondolnék a legutolsónak arra, hogy 1691 1| keményebb dió vagyok, mint gondolni méltóztatik... A kis adomácskái 1692 1| egyelőre nem szabad másra gondolnia, mint hogy félfürdőket vegyen 1693 1| a mamát vagy a kis babát gondolta-e, az e pillanatban megfejthetetlen 1694 2| arra még egy pillanatig se gondoltál, hogy a feleséged is hányszor 1695 1| hogyléte felől tudakozódjék s gondos, anyai szemével a háztartásban 1696 1| eszmecserét. Úgy tett, mintha gondosabban megvizsgálná az indus istent, 1697 1| vállat vont, aztán anyai gondoskodással igazított meg egy hajfürtöt, 1698 1| fiatalos rugalmassággal gondoskodott róla, hogy nevét az ujságokban 1699 1| Ellenkezőleg: adjon hálát a gondviselésnek, hogy ilyen hires és előkelő 1700 1| melyet a fegyencek és egyéb gonosztévők gyermekei javára rendeznek. 1701 1| milliomosoknak leginkább a gorombaságával imponált, alapos vizsgálat 1702 1| tudós elmék már bevezették a gőzfütést és a telefont... De csak 1703 3| Tizennyolc embernek minden nap grand diner, ez, a vak is láthatja, 1704 1| volt, a Közgazdasági Bank grandseigneurje, a milliomos-családból származó, 1705 1| hidegséggel fogadta a barátai gratulációját.~ ~- Nagyszerü, hát mi különös 1706 1| mert most szemtől-szembe gratulálhatok - a feleségéhez.~ ~ ~ ~ 1707 1| előtt, akik kenetes hangon gratuláltak neki. Oly egyszerü, oly 1708 1| benned?... Néha a félénk Grettchen vagy, néha a csábító, bibliai 1709 1| részvényesek nevében a kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat 1710 1| nagyon jó...~ ~A gróf kómikus grimaszt vágott s tréfás sóhajtással 1711 1| képviselőjét látta Szentgróthy grófban, a magasabbrendü aszfaltbetyárt, 1712 1| fordult. Nemcsak a fiatalabb grófok szögezték rájuk kiváncsian 1713 1| látszik, te csak a novellai grófokat ismered, akik rácsolnak, 1714 1| úrról van szó: Szentgróthy grófról, aki ma délelőtt fönn járt 1715 1| elégedve...~ ~Az aranysipkás groomok elkalauzolták Hontiékat 1716 1| harmadfél óráig voltam a Grünfeldné szalonjában... Ez pedig, 1717 1| prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok, ezüstös 1718 1| mindent sejtető pillantással gügyögte:~ ~- Ne féltsen... hiszen 1719 1| nem veszítem...~ ~Kihivó gúnnyal mondta ezt, de a grófot 1720 1| az öldöklésig kegyetlen gunyolódása egyszerre meghódították 1721 1| bakfisleány, ő, a józan és gúnyolódó Lehmann Vilma?... Akárhogy 1722 1| ijesztő volt, amint Oppenheim Gusztáv, aki előtt tekintély egyáltalában 1723 1| régi barátait: Oppenheim Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő 1724 1| elvégezze. A két nő tehát gyalog indult meg hazafelé, kipirulva 1725 1| haragudott, ha az öreg asszonyság gyalogosan tette meg a messze utat 1726 1| uráért a bankba, s egy hosszú gyalogséta alatt rábeszélte, hogy szenteljen 1727 1| Budapesten... Tudod, hogy mit gyanítok én?~ ~- Mit?~ ~- Azt gyanítom, 1728 1| gyanítok én?~ ~- Mit?~ ~- Azt gyanítom, hogy ő excellenciája megint 1729 1| hiszékeny uramnak... Még a gyanúját is el akarja hárítani annak, 1730 1| Nem gondolod, hogy gyanús ez az elmaradás? - szólt 1731 1| legyen. És amíg a házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, 1732 3| aki Indiából, vagy egy más gyarmatból hazatérve, vetődött egy 1733 1| ilyeneket Németországban gyártják, ahonnét tucatszám szállítják 1734 3| az öreg Bock egy kitünő gyártmányára gyujtott. Jó ideig szótlanul 1735 1| magányosságban viselte a gyászát, de most annál szilajabban 1736 1| látlak?... A cukrászdában már gyászfátyollal akarták bevonni az összes 1737 1| ijesztően sápadt és szemében egy gyémántos könnycsepp csillog.~ ~- 1738 1| végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel hajolt föléje... És nem 1739 1| hogy maga minden asszonyi gyengeségtől ment?... Vagy talán azt, 1740 1| izgatottságtól. A szőke gyerekasszony erre úgy tesz, mintha a 1741 1| törlőzködő cica módjára, míg gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A 1742 1| Ime, most visszatért a gyerekkori álomlátás: Csipkerózsika, 1743 1| annyiszor, ott van kicsike gyerekszobájában, a szülői ház födele alatt, 1744 1| hogy a szép, az ünnepelt gyermeke nem olyan boldog, amilyennek 1745 1| fegyencek és egyéb gonosztévők gyermekei javára rendeznek. Két hét 1746 1| Lipótvárosban már a legkisebb gyermekek is jól ismerték s a városrész 1747 1| asszony kezét, s a nagy, gyermekes szemében könnyek csillogtak... 1748 1| ember s így az egyetlen gyermekét nem óhajtotta kitenni a 1749 1| bánjék vele, mint egy nagy gyermekkel... mert ez a tekintélyes 1750 1| keservesen sírt... Talán kis gyermekkora óta most sírt először hangosan... 1751 1| annyit hallottam róla a gyermekkorom óta...~ ~Tauber: A feleségem 1752 1| szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban jól ismertem azt a szent 1753 1| szentjánosbogarakkal, melyeknél csak nagy gyermekszemei fénylenek jobban, itt áll 1754 2| nyugodtan az estét... A gyilkolástól, semmit se félj, nem fogsz 1755 1| imádattal, részvéttel és gyöngédséggel telt meg... Mit szólt volna, 1756 1| még nem találkozott; mily gyöngék, mily ostobák, mily kicsinyek 1757 1| szenvedélyes erővel, hogy gyöngén megtűzött, aranyszőke haja 1758 1| egzisztálunk, de te, aranyifjúság gyöngye, kivétel vagy. Ha bájos 1759 1| a szerelem és az ifjúság gyöngyvirágillatos évadja derekán: a Közgazdasági 1760 1| Becsületemche, sohase láttam ilyen gyönyöchü techemtést...~ ~Vajjon a 1761 1| Mindaddig szótalanul gyönyörködött benne, amíg Vilma türelmetlenül 1762 1| viviszekciót, láthatólag gyönyörködve a maga beszédében, kegyetlenül 1763 1| évekig tartózkodott... Mily gyönyörüek lehetnek a havas utcák, 1764 1| tette s ruhájának tónusától gyönyörüen ütött el ezüstös halántéka, 1765 1| szégyenkezve ballagott utána. A gyönyörűen földiszített helyiség zsúfolásig 1766 1| szíve dobogni kezdett a gyönyörüségtől, halkan felelt:~ ~- Hogy 1767 1| asszony, akiért meghalni is gyönyörűség... Mi vagy hát igazán, mondd 1768 1| ime, rögtön beleszédül a gyönyörűségbe, amint a kegyelmes úr leereszkedőleg 1769 1| aztán tobzódhatott megint a gyönyörűségben: hiszen a Honti-palotában 1770 1| érzéki ember pillanatnyi gyönyörűségéért akarod-e kockára tenni egy 1771 1| amikor az édes, a boldog, a gyönyörűséges este mindennap elérkezik 1772 1| általában csak három nagy gyönyörűséget ismert: Kugler-cukrot enni 1773 3| Holnaptól fogva mennyei gyönyörűséggel fogom szürcsölni a zöld 1774 1| asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől szinte borzongva gondol 1775 1| mindenféle tréfás inszinuációval gyötörte nagyban piruló hugocskáját.~ ~- 1776 1| itt talál!... De mivel a gyóntatóapám megparancsolta, hogy jó 1777 1| helyezkedjék... Tizenkét óra a gyorsvonaton - ez nem csekélység... Én 1778 1| áprilisi délután, a bécsi gyorsvonattal kirobogott a nyugati pályaudvarról...~ ~ 1779 1| a szivarjára... Mikor a gyufát bele akarta dobni a hamutartóba, 1780 1| kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját meggyújthassa... 1781 1| orrocskája...~ ~Wogenheim Gyula kivette a fiatal urat a 1782 1| megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm magát, mert ostoba írások 1783 1| most egy volt miniszterbe habarodtam bele, Ha így megy, hát a 1784 1| budapesti hangversenyek ismert habitüéja is kitüntette őket az érdeklődésével: 1785 1| ezek a vakmerő szavak nem háborították föl annyira, mint ahogy 1786 1| emlékszik rám!~ ~Vilma (habozva): De igen... óh, igen.~ ~ 1787 1| pillantásával nézett körül a habverők és a palacsintasütők között.~ ~ 1788 1| mozdul ki a tanyájából, hacsak télen nem, amikor mégis 1789 2| amikor még mind a ketten hadnagyok voltunk. Ő maga mesélte 1790 2| belépni a mosolygó Kuthy hadnagyot.~ ~- Mi ujság? - kérdeztem 1791 1| atyaistene... De a zavara akkor hágott a tetőpontjára, mikor Honti 1792 1| mikor az idegenek magunkra hagynak bennünket, egészen a tied 1793 1| nagy és vendégszerető házuk hagyományait még most is csorbítatlanul 1794 1| meg az inas is magukra hagyták őket egy pillanatra. Akkor 1795 1| gyöngén megtűzött, aranyszőke haja zuhatagként végigomlott 1796 1| mohos fátyolruhácskájában, hajában csillogó szentjánosbogarakkal, 1797 1| a Klárika gesztenyeszínü hajából kiszabadult.~ ~- No hallod, 1798 1| felesége kibomlott, szőke hajára.~ ~- Elhiheti, hogy szivesebben 1799 1| aranyként csillogó szőke hajával, Honti magánkívül szólott:~ ~- 1800 1| odalépett a tükör elé, hogy a hajfürtjeit; megigazítsa... Amikor a 1801 1| gondoskodással igazított meg egy hajfürtöt, mely a Klárika gesztenyeszínü 1802 1| azzal a gyönyörü, aranyszőke hajkoronájával...~ ~Honti elégülten intett, 1803 1| ajtaját: aztán alázatos hajlongással segítette le azt a fiatal 1804 1| gérokkban, kezében cilinderrel, hajlongva közelített feléjük. A maître 1805 1| behozza... Akárhányszor csak hajnaltájban jött haza s mivel pedáns 1806 1| asszonyról, akit a nagy hajó örökre elvisz attól, akiért 1807 1| templom ragyogóan kivilágított hajójában: a püspök gyönyörü beszédje ( 1808 2| mivel a barátomat most már hajókötelekkel se lehetett volna ott tartani 1809 1| fiatal leányok izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s 1810 1| a bókjaikat, ők a földig hajolva távoztak, csak a biztos 1811 1| partoktól s míg körülötte a hajósok kiáltása, az utasok búcsúszava 1812 1| aláírásaimmal végzek... Hajtass el addig szépen a cukrászdába 1813 1| kardoskodott; hogy ő külön kocsin hajtat el az orfeum elé, ahol a 1814 1| a vezérigazgató kocsiján hajtatott haza s a batár ajtaját az 1815 2| felöltöztem s a Kuthyék lakása elé hajtattam, szinte reszketve a félelemtől, 1816 1| Hontiné Tauber karján halad végig a hullámzó sokaság 1817 1| a lakásukba. Karonfogva haladtak fölfelé a lépcsőkön, s a 1818 3| jóságomért annyiból áll a hálája, hogy a hátam mögött úgy 1819 1| vezérigazgató, akitől élet és halál, karriér és elzüllés függött, 1820 1| gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos rémülettel figyel rád hetek 1821 1| jól esett, hogy nem forog halálveszedelemben, ilyenkor hálásan szorongatta 1822 1| Mert csak így róhatom le hálámat a jó Isten iránt, hogy magát 1823 1| állanak szóba a közrendi halandókkal... Szentgróthy gróf művelt 1824 1| gyönyörüen ütött el ezüstös halántéka, mely valami komoly keretet 1825 1| Nagyon kérlek rá, hogy halaszd el kissé a kocsikázásodat, 1826 1| ellentálljon... Ellenkezőleg: adjon hálát a gondviselésnek, hogy ilyen 1827 1| valóban annak: mily végtelen hálával tartozik e jó és nemesszívü 1828 1| megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót... Kissé 1829 1| pillanatban veszedelmesen haldokolni kezdett...~ ~Mikor később 1830 1| leborított lépcső két oldalán halk éljenzés hangzott föl... 1831 2| lenne rá, olyan ujságokat hallana, amelyek okvetlenül érdekelnék. 1832 3| aggastyán, e hosszu beszéd hallatára úgy összezsugorodott, mint 1833 1| artikulálatlan hangokat hallatott... Cauders Félix rapszodikus 1834 1| látott?~ ~Vilma (zavartan hallgat).~ ~A vöröshaju hölgy: Várjon, 1835 1| estély-öltözékeikben, kacér mosollyal hallgatták a frakkos urak léhaságait... 1836 2| épp a köteles fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~- 1837 1| sikeréről beszélt. Jó ideig hallgatva sétáltak a délies verőfénytől 1838 1| úrral...~ ~Csöndesen, alig hallható hangon mondta ezt, de Vilma 1839 1| rózsával, a Honti-palota halljában megjelent, frakkos, aranygombos 1840 1| hajából kiszabadult.~ ~- No hallod, még csak az kellene, hogy 1841 1| milyen vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat, hogy valaki kiskabátban 1842 1| Kedves Félix! Már bizonyosan hallottad, hogy szerdán megérkeztünk 1843 3| a poharában, mert már a halnál azon járt az esze, hogy 1844 1| csitri leány, aki meg akar halni bánatában, mert egy elsőéves 1845 1| úgy érezte, hogy meg kell halnia boldogságában... Aztán az 1846 1| lemond? Akkor inkább ma halok meg, mint holnap, mert sohase 1847 1| gonddal dédelgette... Akkor, hálós ágyacskájában, mikor az 1848 1| előzékenyen folytatta:~ ~- Egy hálószoba, egy dolgozó, egy szalon, 1849 1| Vilma, ahogy most, a sötét hálószobában virrasztott, megdöbbenve 1850 1| ott virrasszon a felesége hálószobájában... De alig, hogy a lábát 1851 1| idegesen babrált a paplan halványkék selyemszövetén, önmagát 1852 1| Inkább mondjanak el hamarosan valami jó pletykát, mert 1853 3| hogy többé ki ne rúgjon a hámból... Mert ha még egyszer így 1854 1| megölelte s a tisztelet hamisitatlan hangján szólott:~ ~- Ördögadta 1855 1| felsége kosztümje iránt, Vilma hamiskásan rázta meg a fejét.~ ~- Óh 1856 1| fogadta, aki mosolyogva hámozta ki a kabátjából.~ ~- A méltóságos 1857 1| gyufát bele akarta dobni a hamutartóba, a fiatal asszony mosolyogva 1858 1| idegesség érzett volna ki a hangjából:~ ~- A kegyelmes úr, úgy 1859 1| hajolt közelebb, hogy a hangját még suttogóbbra foghassa.~ ~- 1860 1| Szentgróthy forgatott egyet a hangjegy füzetben, aztán fojtott 1861 1| beszéd, terringettét.~ ~A hangjuk azonban egyszerre suttogásra 1862 1| magasba emelte, artikulálatlan hangokat hallatott... Cauders Félix 1863 1| tévedni...~ ~A fiatal asszony hangtalan rémülettel nézett a látogatójára, 1864 1| maga elé bámult s majdnem hangtalanul elsusogta a refrént, az 1865 1| egész föld kerekségén. A hangulat utóbb oly fesztelenné vált, 1866 1| De mivel ma abban a ritka hangulatban vagyok, hogy igazat beszélek, 1867 1| zsilvölgyi apát, a budapesti hangversenyek ismert habitüéja is kitüntette 1868 1| velem a színházakról, meg a hangversenyekről beszél...~ ~Honti jóízűen 1869 1| selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt s mivel a mellette lévő 1870 1| Dönci, - ez nagyon csinosan hangzanak...~ ~Dönci: Ha annyira szeret, 1871 1| kiáltása, az utasok búcsúszava hangzik, halkan, könnytelen szemekkel 1872 1| két oldalán halk éljenzés hangzott föl... A fiatal asszony 1873 3| pikkolót, aki az asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, 1874 2| gondoltál, hogy a feleséged is hányszor esett kétségbe, mikor a 1875 1| miniszter most már leplezetlen haraggal csóválta a fejét, s a karzati 1876 1| lehetsz benne, hogy nem haragszom meg...~ ~ ~ 1877 1| vöröshaju asszony: Miért is haragudnánk egymásra? Én sohasem szerettem 1878 1| valaki az asztalunkhoz... Harangalaku gérokkot viselt, a kezében 1879 1| bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, még egyre fokozva 1880 1| szokást, hogy az asszonyokat a háremből kibocsájtják, sőt még azt 1881 1| én már ilyen vagyok.~ ~A harisnyás inasok frissítőket szolgálnak 1882 1| a gyanúját is el akarja hárítani annak, hogy veszedelmes 1883 1| dolog történt rád nézve: harmadfél óráig voltam a Grünfeldné 1884 1| meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú vaskorona-rend ékesíti. 1885 1| Micsoda?~ ~- Hogy ma harmadszor is szerelmes lettem. A fizika-tanár 1886 1| véget ért s a hivatalnokok hármas-négyes csoportokban jelentek meg 1887 3| gomblyukában pedig egy szál harmatos gardénia ékeskedett. Az 1888 1| kifogástalan gavallért, aki már harminchét esztendős korában a felség 1889 1| ebből lehetne boldog és harmónikus házasság?... Talán sajnálja, 1890 1| hanem egy-egy sziporkázó hasonlata után újra más és más témára 1891 1| Hűvös elegánciája, merész hasonlatai, de mindenekfölött az öldöklésig 1892 1| ember érzései csak külsőleg hasonlítanak a fiatalok érzéseihez... 1893 1| negyvenötödik évükön túl hasonlíthatatlanul inkább vágyódnak egy jó 1894 1| szólott az orosz nagyhercegre hasonlító főpincérhez:~ ~- Uraságoknak 1895 1| egy kisebbszerü lovagvárra hasonlított, az edények pedig egy nemzetközi 1896 1| önkénytelenül a férjével hasonlította össze Szentgróthy grófot, 1897 1| P. Márkus Emilia szokott használni a francia szalondrámákban, 1898 1| lovait s így idegen fiakkert használok. A Lánchídnál majd leteszlek, 1899 2| kínálkozó alkalmat föl ne használta volna. A kaszinóban azután 1900 1| töltöm el az időmet annyi haszontalansággal... Klárikat kisértem el 1901 1| kiegyenesedett a szemükben; hiszen a hatalom káprázatos fényéből reá 1902 3| annyiból áll a hálája, hogy a hátam mögött úgy viselkedik, mint 1903 1| megjelenésének szenzációs hatása van; a fiatal asszony ugyanis 1904 1| fiatal asszony kedveskedve hátba ütögette Klárikát, aztán 1905 1| A hatodfél-kilós úr.~ ~Egy kora tavaszi napon, 1906 1| épp úgy fölizgul, akár egy hatodik gimnázista. E pillanatban 1907 1| egyike-másika az elevenjébe hatolt. De a gróf nem vett tudomást 1908 2| hadnagy bosszusan.~ ~Közben hatot mutatott az olvasóterem 1909 1| föl s Félix, kényelmesen hátradőlve, a háziasszony engedelmével 1910 1| föltárult s a fiatalasszony, háttérben a szobaleányaival, mosolyogva, 1911 1| ugyancsak nagyot nézett, amikor hátulról egy kicsike kéz ingerkedve 1912 1| külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi sebességgel, 1913 1| annyi a ruhája, hogy akár hatvanéves koráig is pompázhatna velük...~ ~ 1914 1| barátait a legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb 1915 1| másik oldalon ezalatt egy havelockos ifjú úr ugrott ki sietve 1916 1| lantjukat, hanem ötven forint havi fizetésért dolgoznak az 1917 1| gyalogszerrel állított be a leánya házába, nyájasan biccentve a kapusnak, 1918 1| tehát gyalog indult meg hazafelé, kipirulva a csipős februári 1919 1| vendégszeretettel hívta meg házához a barátait és az ismerőseit. 1920 1| emberismerete, mint a legtöbb hazai drámaírónak, csakhamar belátott 1921 1| akkorra hagyjuk, ha a bálból hazajöttünk...~ ~Amíg az inas leszaladt, 1922 1| szólott:~ ~- Majd elmondja, ha hazajövök, ugy-e?... De most, becsületszavamra 1923 1| boldogságommal. Tizenegy felé végre hazakisértem őket s szokásom szerint 1924 1| de így már csak szeretett hazám mellett maradok...~ ~És 1925 1| Tauber: Isten hozta szerény házamban, méltóságos asszony! Büszke 1926 2| Hát mit fogsz tenni?~ ~- Hazamegyek és egyenesen megmutatom 1927 1| én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~Másnap, - 1928 1| két perc mulva a nászutas házaspár már ott volt a fejedelmi 1929 1| nem volt látható a Hontiék házatáján.~ ~- Hát téged milyen jó 1930 3| vagy egy más gyarmatból hazatérve, vetődött egy félnapra Budapestre.~ ~ 1931 1| már-már elhatároztam, hogy hazautazom a tanyámra, amikor egy este, 1932 2| léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem mondom meg, hogy kicsoda 1933 1| mosolyogva közeledik a háziasszonyhoz. Csak mikor leült, akkor 1934 1| udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~A bohém hang magához 1935 1| választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~Gyorsan levetette testhez 1936 1| és a cukrászdába, este a házibálokon udvaroltam, éjjel kártyáztam 1937 1| segítségére legyen. És amíg a házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, 1938 1| karosszékben, az inasnak kiadta a házirendet:~ ~- Délelőtt sehova se 1939 1| vaskorona-rend ékesíti. A háziúr hódolattal kezet csókol 1940 1| rabszolga vagyok... De Sándor, a háznagyi hivatalból visszatéret, 1941 1| gondos, anyai szemével a háztartásban körülnézzen. Vilma ugyan 1942 1| érzem magam, ha a saját háztartásomban gazdálkodhatom...~ ~Igy 1943 1| legilletékesebb... Az arc még hazudhatik, méltóságos asszonyom, de 1944 1| asszonyom, de a közérzés sohase hazudik... Már pedig ami az én úgynevezett 1945 1| elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül hazudott, mert ő ilyesmit sohase 1946 1| szenny, a titkolódzás, a hazugság nem méltó a te tisztaságodhoz 1947 1| örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk hagyományait még most is 1948 1| Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders Félixet, 1949 1| legkellemesebb tartózkodási helye... Képzelj el most már engem!... 1950 1| tréfálnék, ha a tanár úr helyében volnék...~ ~Ezuttal, úgylátszik, 1951 1| Máskülönben nem bír megmaradni egy helyen; de ha valami jó falatról 1952 1| idegbeteg fókavadász karján a helyére visszatért, nagy meglepetés 1953 1| komoly meggyőződésből - helyeselte a szigoru itéletet, de ekkor 1954 1| beszélgettek vele, most tüntetőleg helyeselték minden szavát, hódoló tisztelettel 1955 1| tapsolva); Úgy van! Zajos helyeslés minden oldalon!~ ~Tauberné ( 1956 1| méltányos módon: a csésze tea helyett legközelebb egy pezsgős 1957 1| az ideje, hogy kényelembe helyezkedjék... Tizenkét óra a gyorsvonaton - 1958 3| léptekkel távozott az elegáns helyiségből. Egy darabig lehorgasztott 1959 3| Budapest számára. A szép helyiségnek csakhamar híre futott, de 1960 2| hogy valami borzasztó és helyrehozhatatlan őrültséget követ el.~ ~Jó 1961 1| fogta el, úgy érezte, hogy helyrehozhatatlanul megsértett valakit, aki 1962 3| futott, de mivel a pénzpiac helyzete sok idő óta nyomott volt, 1963 1| áll vele... Eddig azzal hencegett, hogy nincs az a férfiu, 1964 1| ismered, akik rácsolnak, hencegnek s foghegyről állanak szóba 1965 1| vett, hát a világ előtt is hencegni akarok az urammal... Aztán 1966 3| teringettét, ezzel egy uralkodó herceg is beérné... Most még csak 1967 1| prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok, ezüstös derekakban, fejükön 1968 1| és poziciót adott neki s hercegi fényűzéssel vette körül?... 1969 1| belémszeretett volna egy vérbeli hercegnő...~ ~Egy hirtelen mozdulattal 1970 1| végig!... Meséljen valamit a hercegnőkről, akiknél bizonyosan rengeteg 1971 1| ajtón s mélyen meghajolva a hercegprimás előtt, szerényen helyet 1972 1| halálos rémülettel figyel rád hetek és hónapok óta... Tudod, 1973 1| barátaival tárgyaljon. Vilma néha heteken át is egyedül maradt itthon, 1974 1| szenteljen az egészségének is öt hetet... Honti előbb makacsul 1975 1| szoknyája után futkostam s három heti ismeretség után azzal a 1976 3| járhatnak a teendőik után, hétkor pedig felöltöznek a dinerhez... 1977 1| vettelek... Ha minden órában hétszer imádkoznám a jó Istenhez, 1978 1| strébernek tartottak. Amíg pár héttel ezelőtt még ravasz kis macskának 1979 1| hivatalos karriérjét. A hetvenkétéves bácsi már régen nyugalomba 1980 1| kapsz, hogy egész télen se hevered ki... Még csak az kellene, 1981 1| elmegyünk, hát most már hiábavaló a habozás... Aztán meg nem 1982 3| beérné... Most még csak az hiányzik, hogy pezsgőt is fölszolgáltassak, - 1983 3| magam is belátom, hogy hibás vagyok... De bocsásson meg, 1984 1| fogsz fázni szívem ebben a hidegben...~ ~- Engem ne félts, én 1985 3| le. Aztán az üzletember hidegségével így szólott:~ ~- Mert miről 1986 1| Félix most már affektált hidegséggel fogadta a barátai gratulációját.~ ~- 1987 1| végképp kihaltak a folyton hidegülő világból... A társaság - 1988 1| pár percre elveszítette a hidegvérét s pirulva, zavarba jött 1989 1| bólintott, - most már az ő higgadtsága is visszatért, - aztán szó 1990 1| veszedelmesen lefelé görbült, csöpp híja volt, hogy a nagy kisasszony 1991 1| mert a boldogságomnak semmi híjja... Mi bajom lehetne, mi 1992 1| tizenkilenc, a másik egy hijján húsz... Vagyis a kegyelmes 1993 1| úgy néz rám, mintha azt hinné, hogy megbolondultam. “De 1994 1| kabátodat, aztán ülj le addig a hintaszékbe, amíg a toalettemmel végzek...~ ~ 1995 1| eloltották. A felesége a hintaszékben ült s félig lehúnyt szemmel 1996 1| ujdonságrovata negyven éven át hirdette, egyike volt a legszellemesebb 1997 3| szép helyiségnek csakhamar híre futott, de mivel a pénzpiac 1998 1| legnagyobb csirkefogójának hírében állt, pár percre elveszítette 1999 1| gondviselésnek, hogy ilyen hires és előkelő férfiúval csalhatja 2000 1| Majdnem minden nap efféle hiresztelésekkel jött haza:~ ~- Tudod mi 2001 1| A Zrinyi-utcai estélyek hírét a Lipótvárosban már a legkisebb