IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2002 1| dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, sőt az életét is kockára 2003 1| mondta el, hanem a naiv, hiszékeny uramnak... Még a gyanúját 2004 1| olyanná, mint azok az alávaló, hisztérikus teremtések, akik minden 2005 1| volt tíz forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig a 2006 1| nekem is azt mondta, sőt hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel, 2007 1| fájdalomtól? Már-már azt hitte, hogy sohase lát többé tisztességes 2008 1| ábrázatát hozzádörzsölhesse... Hitte-e volna akkor, hogy a tollboás 2009 1| mindig Budapesten van?... Azt hittem, már rég a Rivierán jár 2010 1| Látván azonban e kisérletek hiú voltát, legalább boldogan 2011 1| látszat kedvéért adják a földi hiúságoktól megtisztult szentet. Ha 2012 1| tökéletesen kielégíti a hiúságunkat, ha erkölcsi diadalt arathatunk...”~ ~- 2013 1| fejébe vette, hogy engem hiúvá és elbizakodottá tesz... 2014 1| idebenn az idegeidet... Ha a hivatalnokaid el tudnak menni hat órakor, 2015 1| szórakozásra gondoljon...~ ~- A hivatalnokaim, cicám, sokkal nagyobb urak, 2016 1| volnék?... A magamfajta hivatalnoknak nincs ideje ahhoz, hogy 2017 1| megint honvágyat a régi hivatalod után?~ ~Vilma megbotránkozva 2018 1| megengedik nekik, hogy a hivatalokban a férfiak helyét bitorolják, - 2019 1| valaha szóba se állt volna a hivatalon kívül Király Félix-szel, 2020 1| igazi poéták... Legalább a hivatottak, a régi költők törvényes 2021 1| a gróf eddig rendületlen híve volt minden kormánynak. 2022 1| asszonyodat Szentgróthy grófnak hívják... Nem a szegény özveggyel 2023 1| kivánsággal álltam elő, hogy hívjon meg egy csésze teára a zsófia-utcai 2024 1| méltóságos asszony: nemcsak magát hívom meg, hanem az urát is... 2025 2| egy napon földúlt arccal hívott félre a tiszti kaszinóban, 2026 1| fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~ 2027 1| szenvedélyes vendégszeretettel hívta meg házához a barátait és 2028 2| karján, amikor Kuthy, - így hívták a barátomat, - egy napon 2029 1| tőled, mert megint vendéget hívtam ma estére... Na hadd lássam, 2030 1| a hatalmas zsarnokoknak hizelegjenek... A költők ma már nem viselnek 2031 1| a lelkén, amíg a komorna hizelgő becézgetéssel forgolódott 2032 1| bókokat mond nekem...~ ~Dönci: Hja, én már ilyen vagyok.~ ~ 2033 1| úgy beleszeretett, mint a hóbortos Klárika, aki most élte a 2034 1| Mindenkit meg akarok hódítani, az egész világot, csakhogy 2035 1| vadásztak, a jégbetyárok, akik hódítási terüket most az aszfaltról 2036 1| kiválasztottak egyike, a született hódító, aki a maga kivételes eszével 2037 1| valóságos rohamlépésekkel hódította meg az elegáns, nemzetközi 2038 1| kezét nyujtotta raglános hódolójának, akit a nagy tisztesség 2039 2| találkozni fogsz a fátyolos hölggyel...~ ~- És ha találkozom 2040 1| meghódította a karzaton lévő hölgyeket; nyugodtan, komoly arccal 2041 1| Január derekán, mikor a hőfok végre elszánta magát arra, 2042 1| nagy megtiszteltetéstől, - hogyisne, amikor a fővárosi mágnások 2043 1| a ligetbe, hogy a leánya hogyléte felől tudakozódjék s gondos, 2044 1| igen melegen tudakozódott a hogyléted felől... Azt hiszem, illő 2045 1| otthonosan letelepedve az egyik hokellin s csak akkor futott be ijedten 2046 1| nagyon megharagszom ám, ha holmi takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~ 2047 1| álmos szemmel adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. 2048 1| Tudod mi az ujság, szívem? Holnapra meghívtam az öreg Frankot, 2049 1| kikötő elmosódik az alkonyat homályában.~ ~A kis vers nem volt valami 2050 1| szivarjára rágyujtott, rendesen homlokon csókolta a feleségét s csöngetett 2051 1| indus isten.~ ~Az év utolsó hónapjában rendkivüli torlódás állt 2052 1| rémülettel figyel rád hetek és hónapok óta... Tudod, hogy kicsoda?... 2053 3| vendéget szerződtettem egy hónapra a vendéglőmbe. Ha a fizető 2054 1| olyan szerencse ért, hogy Hontí méltóságos úr feleségül 2055 1| néhány szál rózsával, a Honti-palota halljában megjelent, frakkos, 2056 1| állítottak be a kacér kis Honti-palotába, hogy a fejedelmi menüt 2057 1| Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg Vilma csillogó szemmel 2058 1| aranysipkás groomok elkalauzolták Hontiékat a liftig s két perc mulva 2059 1| különösen vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg attól félt, hogy 2060 1| halkan suttogni kezdett Hontinéval. Ezt mondta neki:~ ~- Akár 2061 1| Csak nem éreztél megint honvágyat a régi hivatalod után?~ ~ 2062 1| zongoraművész, aki pápaszemet hord s minden két percben összerándul, 2063 1| iránt, akik selyemcipőket hordanak és húszforintos angol parfume-öt 2064 1| Hogy van? Még mindig maga hordja az egész bankban a legszebb 2065 1| merészeli, előbb lófarkon hordoztassék körül a városon, aztán vágassék 2066 1| elfelejt a kegyelmes úr: azok a hősnők többnyire a főrangu kastélyokból 2067 1| beszélgetésünk, azt hiszem, hosszabb ideig fog tartani...~ ~Vilmát 2068 1| rossz szokásra, hogy órák hosszáig banális, francia regényeket 2069 1| izgatta... Ledobta a könyvet s hosszasan bámult a szoba menyezetére... 2070 1| délcegen kiegyenesedett, míg hosszúkás, fehér kezét nyugodtan a 2071 1| jégtükörre, mely fölött millió hószilánk csillogott... A pletyka, 2072 1| A nászút.~ ~A hotel portása, mikor a vendégeket 2073 1| nem becsülte a bizalmas hoteltársaságnál, az szivarozva csevegett 2074 3| számolókönyv lapjairól.~ ~- Hova lesz a pezsgő?~ ~- Az öreg 2075 1| érdekfeszítő pletykával hozakodott elő, hogy Vilma asszony 2076 3| szemtelenséget, hogy francia pezsgőt hozasson... Mindannyian kitünően 2077 3| járt az esze, hogy pezsgőt hozat...~ ~Az öreg úr lesütötte 2078 1| megkezdte a remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, 2079 3| huncutságon kaptak.~ ~- Igen, hozattam egy palack Moët és Chandont... 2080 1| Ha megint eljövök, majd hozok a kicsikéjének egy nagy 2081 1| Jé, hát még virágot is hoztál, szegény fiu... Pedig harmincadikán, 2082 1| öreg Visnut, akit Lahoréből hoztam magammal...~ ~Vilma semmit 2083 3| mondta az öreg úr nyájasan. - Hozz egy palack jéghideg Moët 2084 1| ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse... Hitte-e volna akkor, 2085 1| misszek ott simogatták, ahol hozzáfértek, az isztriai miniszterelnök 2086 1| vöröshaju hölgy: Maga jobban is hozzáillik, mint én... lássa, ezt lojálisan 2087 1| kedves volna, ha eljönne hozzánk...~ ~ ~ 2088 1| elszaladt, hogy jegyeket hozzon. Tizenegy után a boldog 2089 1| ki, csakhogy a bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, 2090 1| gépies mosollyal, de kissé hülyén ismételte:~ ~- Méltóságos 2091 1| férfiak... Félix megcsókolta a huga forró kezét és halkan szólott:~ ~- 2092 1| s jókedvűen odasietett a hugához.~ ~- Jaj de okos volt, hogy 2093 1| hódolattal kezet csókolt bájos hugának, majd nagyot sóhajtva megindult 2094 1| bámuló pillantást vetett a húgára s az elragadtatás őszinte 2095 1| tisztelettel beszéltek előtte a hugáról, akit maguk közt csak aféle 2096 1| Vilma megcsókolta a kis hugát, sajátkezüleg kiszedte a 2097 1| gyötörte nagyban piruló hugocskáját.~ ~- Hát csakugyan igaz, 2098 1| csak maradj s mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat 2099 1| körülményektől függ, szép húgom... Ha holnap délután megkinálsz 2100 1| csöndesen nézi a fodrosodó hullámokat, melyek mind messzebbre-messzebbre 2101 1| Tauber karján halad végig a hullámzó sokaság közt, mely suttogva 2102 1| zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak föl s alá a kurtakabátos, 2103 1| bácsik ugyanis agyafurt huncutok, akik csak a látszat kedvéért 2104 3| gyermek, akit váratlanul huncutságon kaptak.~ ~- Igen, hozattam 2105 1| fájdalom, futnom kell a Hungáriába, mert Rohrbach, a frankfurti 2106 1| hogy mindörökre be fogja hunyni a szemeit, még ez a vigasztalás 2107 1| rágyujtott, miközben a füsttől hunyorgatva elnevette magát.~ ~- Micsoda 2108 2| azon az éjjelen nem igen hunytam le a szememet. Folyton együgyü 2109 2| De most, hogy a Mariskám hűsége ismét oly tisztán ragyog, 2110 1| rántást kevergette, vagy a hússzeleteket a zsírban és a morzsában 2111 1| hogy most Rómába készül s husvét utánig nem mozdul ki az 2112 1| selyemcipőket hordanak és húszforintos angol parfume-öt csöpögtetnek 2113 1| nyirségi özveggyel, egy szőke, huszonhét esztendős asszonykával, 2114 1| korában szeretett bele egy huszonkét esztendős leányba - az öreg 2115 1| visszafojtva hallgatta. Hűvös elegánciája, merész hasonlatai, 2116 1| Imre még sokkal imponálóbb hűvösséggel tudta volna elszavalni az 2117 1| Vilma szinte alázatosan húzódott melléje a homályos lépcsőházban 2118 3| vendéglős e szavakra széket húzott az asztal mellé s intett 2119 3| vendéglős e szavakra megvetéssel huzta föl bozontos szemöldökét.~ ~- 2120 1| hazug kifogásokkal, még húzta-halasztotta az utazást, de végre belátta, 2121 1| egész késő éjszakáig rontsad idebenn az idegeidet... Ha a hivatalnokaid 2122 1| éjszakáig rontsad idebenn az idegeidet... Ha a hivatalnokaid el 2123 1| felesége arcát.~ ~- Az én idegeim, óh, azokat ne féltse... 2124 1| következéssel jártak a szegény Honti idegeire: még az estén, hogy a részvényesek 2125 1| egy fabatkát... De a rossz idegek nem ölik meg az embert... 2126 1| Hiszen este, mikor az idegenek magunkra hagynak bennünket, 2127 1| haragudjék, rám, nagyon ideges vagyok. Ugy-e megbocsát? 2128 1| de mintha valami rejtett idegesség érzett volna ki a hangjából:~ ~- 2129 1| elfújták a rossz kedvét és az idegességét? Ha tudná, hogy milyen türelmetlenséggel 2130 1| szememmel rögtön megláttam az ideggörcsöt, ami kedélyviláguk mélyén 2131 1| fakad s rémülten szalad az idegorvoshoz, ha valami váratlan esemény 2132 1| csak kitört rajta az az idegroham, mely minden két-három évben 2133 1| akit a bolondos végzet idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok, 2134 1| volna fölkiáltani Vilma, de idejében meggondolta a dolgot, mivel 2135 1| Ő volt az, aki annak idején rendes vendége volt a windsori 2136 1| drágám, hogy a jelmezed idejére elkészüljön...~ ~Vilma mosolyogva 2137 1| szóba: rövid minisztersége idejéről, amikor több ízben alkalma 2138 1| Mi történt, hogy te idejöttél a bankba? Csak nem éreztél 2139 1| Jaj, el ne árulják, hogy idekünn várakoztam rá...~ ~Mire 2140 1| Egy madárka a minap ideszállt az ablakunkba s az csiripelte, 2141 3| hát lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc embernek minden 2142 3| hogy az előkelő közönséget ideszoktassam a vendéglőbe? Minthogy manapság 2143 1| többieket, akik a régi, jó időkben testületileg szoktak várakozni 2144 1| sejtem, nem töltöm el az időmet annyi haszontalansággal... 2145 1| szimpátiával viseltetnek az időnek előtte megőszült férfiak 2146 3| táján kiürül. Mert ez az az időpont, mikor az öreg szenátor 2147 1| kilépett egy rendjeles, idősebb úr, s udvariasan meghajolva 2148 1| bámulva.~ ~- Az mindig az időtől és a körülményektől függ, 2149 1| égő arccal, szépsége és ifjúsága egész tündöklő mivoltában 2150 1| saját fogatukon járnak, s igazgató-tanácsosi méltóságokat viselnek az 2151 1| úr, a Közgazdasági Bank igazgatója. Mivel Vilma és Király Félix 2152 1| öreg Frankot, a kölni bank igazgatóját, akivel, most a bolgár kölcsön 2153 3| csak a palackok lesznek igaziak, az ital ellenben közönséges 2154 1| tükre előtt Vilma a kalapját igazítgatta; Király Félix, aki már vagy 2155 1| aztán anyai gondoskodással igazított meg egy hajfürtöt, mely 2156 1| bájos asszony a boldogító igent kimondja... Valamikor szerelmes 2157 1| egy szép asszony légyottot igérjen nekik... Nem a szerelem 2158 1| Ez igen pikáns dolognak igérkezik, mert a gróf eddig rendületlen 2159 1| csésze teát, de meg kell igérnie, hogy tisztességesen viselkedik.” 2160 1| miközben titokzatos, sokat igérő vagy ábrándos pillantást 2161 1| nyugodtak, amíg végre meg nem igértem, hogy okvetetlenül elmegyünk...~ ~- 2162 1| tisztviselők is vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb jóindulatát 2163 1| arcocskáját.~ ~- Nana, azért ne ijedj meg, hiszen semmi baj se 2164 1| ura szeme közé): Honti, ne ijedjen meg és ne haragudjék rám. 2165 1| a fogai is összeverődtek ijedtében s kétségbeesve ölelte magához 2166 1| hogy a szép asszony arca ijesztően sápadt és szemében egy gyémántos 2167 1| akik nagy bölcsen törvénybe iktatták a következő paragrafust: 2168 1| Honti igazgatónő... Stiassny Ilka asszony...~ ~Vilma (meghajtja 2169 1| közül hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg, A vére lüktetni 2170 1| vagyok, de maga a fiatal, az illatos Tavasz...~ ~Egy úr (aki 2171 3| első fülkében, - válaszolta illedelmesen a kis fiu.~ ~- A rendjeles 2172 2| egészen a kapuig, s ha az illendőség vissza nem tart, talán a 2173 1| szabadabban beszélek, mint ahogy illenék?~ ~- Kérem, én már végignéztem 2174 1| könnyü neki - ami pedig engem illet, én, fájdalom, már csak 2175 1| komolyan így szólt:~ ~- Illetlen fickó, talán kezet csókolnál 2176 1| a magam részéről nagyon illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony 2177 1| igaza is volt, hogy ilyen illetlenül viselkedett, - és mégis: 2178 1| válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra, de e pillanatban 2179 1| hogyléted felől... Azt hiszem, illő dolog volt, hogy vacsorára 2180 1| vagy milliókat vezessen. Ily férfival eddigi életében 2181 1| sohase látta Indiát... Az ilyeneket Németországban gyártják, 2182 1| elfacsarodik a szívem, mikor téged ilyenekkel vádollak...~ ~Közelebb húzta 2183 1| elegáns ember! Én mindig ilyeneknek képzeltem azokat a férfiakat, 2184 1| róla az édesanyád, hogy ilyesmikkel szórakozol?~ ~- Egyéb se 2185 1| legutolsónak arra, hogy téged ilyesmivel meggyanusítsalak... De van 2186 1| csoda, ha az urad annyira imád, hiszen életemben se láttam 2187 1| bájos arcára, s a szíve imádattal, részvéttel és gyöngédséggel 2188 1| Magát szereti, magát imádja s ez köztünk szólva, nem 2189 1| azt látom, hogy mennyire imádják... Ne higyje, hogy talán 2190 1| Ha minden órában hétszer imádkoznám a jó Istenhez, akkor se 2191 1| Maga délutánonkint imádkozni szokott?~ ~- Reggel is, 2192 1| is, délután is, este is imádkozom... Mert csak így róhatom 2193 1| kedveskedésre, melyekkel törvényes imádója elhalmozta, valami furcsa, 2194 1| hogy a rendes délutáni imádságomat elmondjam...~ ~Vilma csodálkozva 2195 1| remegő hangon szólott:~ ~- Az imént azt mondtad, hogy egy szegény 2196 1| vendégekkel; a művészileg imitált, havas fák között, melyeknek 2197 1| lelkébe, hogy a földi napjai immár visszavonhatatlanul meg 2198 1| Császár Imre még sokkal imponálóbb hűvösséggel tudta volna 2199 3| szaktársaim példáját s több impozáns, jóképü vendéget szerződtettem 2200 1| tudott megszabadulni attól az impressziótól, hogy Honti csak a banális 2201 1| kegyelmes úr, akár nem, Császár Imre még sokkal imponálóbb hűvösséggel 2202 1| magával egyebet, mint az inasát, meg néhány francia regényt, - 2203 1| hozzám... Lehet, hogy az inasoddal fogsz kidobatni, de azért 2204 1| ilyen vagyok.~ ~A harisnyás inasok frissítőket szolgálnak föl 2205 1| hangosan rivallt az ártatlan inasra:~ ~- Mondja meg, hogy itthon 2206 1| László nem válaszolhatott az incselkedésre, mert Király Félix meg Rubin 2207 3| angol felsőház tágja: aki Indiából, vagy egy más gyarmatból 2208 1| szörnyeteg sohase látta Indiát... Az ilyeneket Németországban 2209 1| szerelmes, ha nem vagyok indiszkrét?~ ~A fiatal ember izgatottan 2210 3| Aki e rejtélyes szavak indító oka iránt érdeklődik, azt 2211 1| jelentette, hogy a kocsi indulásra készen áll... Vilmának a 2212 1| a tudat, hogy én egyedül indulok neki a sötét éjszakának, 2213 1| elvégezze. A két nő tehát gyalog indult meg hazafelé, kipirulva 2214 1| Ülj addig ide, mert olyan influenzát kapsz, hogy egész télen 2215 1| hátulról egy kicsike kéz ingerkedve befogta a szemét.~ ~- Halljuk, 2216 1| Arról lehetne szó, hogy innen-onnan be méltóztatik kerülni egy 2217 1| válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra, de e pillanatban a sietségtől 2218 1| aztán mindenféle tréfás inszinuációval gyötörte nagyban piruló 2219 1| Vilma (diszkrétül nem-et int).~ ~Tauberné: Engedje hát 2220 1| hangon kezdte, de a lélek, az intelligencia, az okosság oly ragyogó 2221 3| szemhunyorítással magához intette a lesben álló pikkolót.~ ~- 2222 1| Szentgróthy gróf tegnap délután intézett hozzá; s ijedten konstatálta, 2223 1| hozzá kedved, hát rögtön intézkedem, hogy jegyet kapj...~ ~- 2224 1| lesz... Igy tehát sürgősen intézkedned kell, drágám, hogy a jelmezed 2225 1| bizalmasan beszélhessen. Intim titkokat mesélt az udvari 2226 1| vágassék négy darabra, hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~ 2227 1| Talán sajnálja, talán hálás iránta - sőt bizonyos, hogy hálás - 2228 1| együtt ijedten merült bele az írásba, amikor a szomszéd szobából 2229 1| gyűlölöm magát, mert ostoba írások között ül, ahelyett, hogy 2230 1| mennyire unatkozik!~ ~- Az irgalmas szamaritánus!~ ~- Azt feleltem, 2231 1| karriérje...~ ~Kipirulva, irigykedve beszéltek a meghivásról, 2232 1| asszonyt látok... De magát nem irigylem, sőt szeretem is, hiszen 2233 1| bizonyos, hogy nem valami irigylésreméltó dolog a kegyelmes úr nyelvére 2234 1| mert mindjárt megpukkadok irígységemben...~ ~Vilma hangosan elnevette 2235 1| fogva, sárgaságba esem az irigységtől, ha egy magamnál szebb asszonyt 2236 1| összes barátaim megpukkadnak irigységükben...~ ~Vilma nevetve vállat 2237 2| akadémiák számára értekezéseket írjon, mert nem túlzok, mikor 2238 1| ügyvédi irodákban, riportokat írnak a villamos elgázolásokról, 2239 1| megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre. 2240 1| életvidámsággal jelent meg az alantasa íróasztalánál.~ ~- Hát vasárnap nagy kanállal 2241 1| hogy a kis szobámat, az íróasztalomat, viszontlássam... Ha nem 2242 1| dolgoztál naphosszat az irodában... Hány asszony lakik benned?... 2243 1| fizetésért dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat írnak a villamos 2244 1| kénytelen vagyok lemondani az irodalomról...~ ~- A Zuzmara-bál, cicám, 2245 1| mesélt nekem, mikor még a kis írógépemet kopogtattam.~ ~Szentgróthy 2246 1| nem igaz; csak a perverz írók mondhatják, hogy olyas valakit 2247 1| íróasztala elé és levelet írt... Ezt írta:~ ~“Ne haragudjék, 2248 1| Bankot föllendítse.~ ~Félix irulva-pirulva hajlongott, Vilma pedig 2249 1| ugrott eléje, mint valami iskolásleány, aki most szabadult ki a 2250 1| akit az egész Budapest ismer?~ ~Dönci: Én vagyok, teljes 2251 1| hely, még a régi időkből ismerem. A régi, boldogtalan időkből...~ ~ 2252 1| önönmagának beszélne, előadta az ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás 2253 1| után futkostam s három heti ismeretség után azzal a szemtelen kivánsággal 2254 1| jóformán még a nevüket se ismerik... Ha nem untatom önöket, 2255 1| ismered...~ ~- Óh, ki ne ismerné a báró úr nevét, - szólt 2256 1| házához a barátait és az ismerőseit. Majdnem minden nap efféle 2257 1| palotám környékén nem akad ismerősre... Jöjjön el, hadd mondom 2258 1| legkisebb gyermekek is jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai 2259 1| lelkesen, szinte fanatikusan ismételve:~ ~- Becsületemche, sohase 2260 1| tucatszám szállítják az isteneket a civilizált világba... 2261 1| mint egy csodaszép, görög istennő, akit a bolondos végzet 2262 1| kis arcával... ezzel az istennői szépségével... óh, az egészen 2263 1| rázta meg a fejét.~ ~- No iszen, képzelem, hogy rólunk miket 2264 1| Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy csésze teát? - kérdezte 2265 3| palackok lesznek igaziak, az ital ellenben közönséges kocsisbor 2266 3| hát értek valamicskét az italhoz, s becsületszavamra állíthatom, 2267 1| Az ebéd fényes volt, az italok kitünőek, a kiszolgálás 2268 1| meggyőződésből - helyeselte a szigoru itéletet, de ekkor Vilma asszony 2269 1| volt az?~ ~- A leirásból ítélve, az angol külügyminiszter...~ ~- 2270 1| sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos, dekorált urak, 2271 3| mellé ugyanazt a kocsisbort itták... Valamennyien teljes megelégedésemre 2272 1| bolyhos belépője a villamos ívlámpák hófehér világosságában láthatóvá 2273 1| megzavarodik s izgatottan izeg-mozog a székén.~ ~Vilma: Megengedi, 2274 1| pilishegyi Tauberné elsápad izgalmában).~ ~A vöröshaju hölgy (nagyon 2275 1| férjével, aki legkisebb izgalom után sirva fakad s rémülten 2276 1| majdnem ájulási rohamot kap az izgalomtól. Egyébként almazöld selyemruha 2277 1| mert még a fűszeres étel is izgatja... Hogyne izgatná hát az 2278 1| étel is izgatja... Hogyne izgatná hát az a tudat, hogy egy 2279 2| hófehér vánkosokon... Az izgatottság később annyira elfogott, 2280 1| empire-butorok közé, de az izgatottsága rögtön elpárolgott, mikor 2281 1| lázasan, a nagy szenzációk izgatottságával ujságolták:~ ~- Király Félix 2282 1| hogy talán belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet valakinek 2283 1| gróf kisasszonyok sorsa se izgatta... Ledobta a könyvet s hosszasan 2284 1| adni valamit az én szerény izlésemre...~ ~A fiatal úr nem fejezhette 2285 1| sincs a parlagi birtokos izléstelenkedéseiből... Egyidőben ő volt az előkelő 2286 3| Budapestre.~ ~Az aggastyán izletes menüt rendelt, vacsora után 2287 1| szava után ismét ruganyos izmokkal röpüljenek tova a hófehér 2288 1| asszony rózsás és forróságtól izzó arcát.~ ~- Nekem meg az 2289 2| önzését, - mondta az öreg Jablonkay ezredes, akit az olvasóteremben 2290 1| mondom magának... Folyton jajgatunk, de azért oly szívósak vagyunk, 2291 1| férfiúval csalhatja meg azt a jámbor embert, aki az oltárhoz 2292 1| kisérő nélkül menni, mert János ma nem fogta be a lovait 2293 1| valaki kiskabátban jön le januárban az utcára?... Sándor, szaladjon 2294 1| ragyogott körülötte: pálmák, japáni ernyők, világos selyemfüggönyök, 2295 1| a legszebb nyakkendőket? Jár-e sokat bálokba és színházba?~ ~ 2296 1| rövid bársonynadrágocskában járatta... Legyen hozzá gyöngéd... 2297 3| vacsoráljanak... Este hétig szabadon járhatnak a teendőik után, hétkor 2298 1| ozsonnálj... Elvégre nem járja, hogy örökké csak egymagamban 2299 1| férfiúnak is eféle léhaságok járjanak az eszében... Szentgróthy 2300 1| bágyasztott el annyira, hogy a járó-kelő asszonyokat szemügyre ne 2301 1| tennivalók szomoru következéssel jártak a szegény Honti idegeire: 2302 1| életemben mindig a magam lábán jártam, most, öregségemre, már 2303 1| nem akartam, hogy csúnya játékosnak nézzenek, hát gavallérosan 2304 1| legtöbb éjszakáját ott tölti a játékosok háta mögött... Belekaroltam 2305 1| Itt a szende bakfist játssza, de ha véletlenül a szívébe 2306 1| mondta:~ ~- Fog még maga játszani szalóndrámában is, méltóságos 2307 1| mintha valami álombéli csoda játszódnék le előtte... Csak akkor 2308 1| katonabanda víg operett-melódiákat játszott s a jól fűtött, üveges csarnokban 2309 1| hát gavallérosan addig játszottam, amíg a partnereim kivánták... 2310 1| Mi a Kender-utcában nem játszunk drámát, hanem hűséges feleségei 2311 1| gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok, akik hódítási terüket most 2312 1| röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon... És az asszonyi szépség 2313 1| melyeknek ágairól hatalmas jégcsapok csüggtek le, zöldszakállu 2314 1| fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál 2315 3| nyájasan. - Hozz egy palack jéghideg Moët és Chandon-t...~ ~Ha 2316 1| fagypont alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti 2317 1| A jégpályán.~ ~A téli hónapokban Vilma 2318 1| nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre. Csak két órára beszélték 2319 1| komikus erdei manók, bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak 2320 1| öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel letakart karosszékekben, 2321 1| pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely fölött millió hószilánk 2322 1| megszólalt az emelvényen s a jégvirág fehér fái közt egy keringő 2323 1| lakásban, az eljegyzés, a jegybenjárás napjai, a hivatalnokok üdvözlő 2324 1| sürgősen elszaladt, hogy jegyeket hozzon. Tizenegy után a 2325 1| rögtön intézkedem, hogy jegyet kapj...~ ~- Te is eljönnél?~ ~- 2326 1| követségünknél... A mama helyeslőleg jegyezte meg, hogy ilyenkor csakugyan 2327 1| mozgolódás nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~- Szentgróthy 2328 1| nézte az alatta viharzó jelenetet. De Vilma semmit se válaszolt 2329 1| télies, tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem fenyőerdőt 2330 1| bankban s arra kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, amelyet 2331 1| hogy egy volt miniszter a jelenlegi kormányt pozdorjává töri, 2332 1| kaphattam volna, ha a mama jelenlétében cigarettázom... De most 2333 1| a dicsekedés, de ki kell jelentenem, hogy én a legnagyobb fáradsággal 2334 1| izgatottan nyúlt a ceruzája után, jelezve, hogy a vágások egyike-másika 2335 1| szokatlan, de végtelenül bájos jelleget ad a felindulástól még a 2336 1| adott elmés és fiatalos jellegü arcának. A nők, akik érthetetlen 2337 1| akaratoddal, a te becsületes jellemeddel nem lehet valaki olyanná, 2338 1| intézkedned kell, drágám, hogy a jelmezed idejére elkészüljön...~ ~ 2339 1| kötelezőnek magukra, hogy jelmezt öltsenek... A falak mentén, 2340 1| négy darabra, hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~ 2341 1| Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders Félixet, meg a 2342 1| tárgyalások után, maga az esküvő a jezsuita templom ragyogóan kivilágított 2343 1| elhessegette magától.~ ~- Jézuskám, csak nem akarod tönkretenni 2344 1| valamennyi férje... Na, hát jóbarátok leszünk a jövőben?~ ~Vilma: 2345 1| mindkettőjüket elvárom... Bátran jöhetnek... egyedül leszek... az 2346 1| kedvesek akarnak lenni, hát jöjjenek el hozzám valamelyik vasárnap, 2347 1| Klárika kisasszonyt, akármikor jönne is, mindig fogadom...~ ~ 2348 1| Sem ma, sem tegnap nem jöttél el, - már attól tartottam, 2349 1| ilyen feleség, meg ilyen jövedelem: ez aztán beszéd, terringettét.~ ~ 2350 1| se tudom elkölteni az évi jövedelmemet... Akkor se tudom, ha maga 2351 1| hát jóbarátok leszünk a jövőben?~ ~Vilma: Óh, méltóságos 2352 1| amint most a multján és a jövőjén végiggondolt, egyszerre 2353 1| visszaszállana a királyválasztás joga, én akkor is magára szavaznék. 2354 3| viselkedik, mint egy becsípett jogász...~ ~Az öreg úr bűnbánólag 2355 1| bánatában, mert egy elsőéves jogászba szerelmes... Lehmannénak 2356 1| Mi bajom lehetne, mi jogon panaszkodhatnám a sorsom 2357 1| néha a vén embereknek is joguk van ahhoz, hogy maskarát 2358 1| igyekeztek, hogy az ő legmagasabb jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről 2359 1| öreg Tauber szinte atyai jóindulattal viseltetett Honti iránt, 2360 1| kisleány szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe tört ki.~ ~Vilma 2361 2| fölindulástól.~ ~A hadnagy jóízüen elnevette magát.~ ~- Mondhatom, 2362 3| traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába a dolgokkal, - 2363 1| hogy a te fiatalságodat és jókedvedet mindig itt érzem körülöttem?...~ ~ 2364 1| szerette a társaságot és a jókedvet, nem igen haragudott a nagy 2365 1| örömet, de maga mindenkit jókedvüvé és mámorossá tesz, akivel 2366 3| példáját s több impozáns, jóképü vendéget szerződtettem egy 2367 1| öreg asszonyság, akit a jókora út meglehetősen kifárasztott, 2368 2| megkeverte a forró italt, aztán jólelküleg megcirógatta az arcomat.~ ~- 2369 1| pezsgős ebédet kap...~ ~Jólelkűleg magához ölelte Félixet, 2370 1| gyermekem, maga nagyobb jóltevő, mint én vagyok... Én csak 2371 1| akik egyszerű, de nagyon jómódu emberek voltak, majdnem 2372 1| tértek vissza hozzá. De a két jópajtás megdöbbenve látta, hogy 2373 1| pedig aludtam, mint minden jóravaló pesti úr... Valami vacsorán 2374 1| fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme és önfeláldozása 2375 3| megduplázódott... És a hála?... A jóságomért annyiból áll a hálája, hogy 2376 1| Fájdalom, beteljesedett a jóslatom, mert majdnem elájulok a 2377 1| palotájában találkoztak össze, a jótékony bazárban, melyet a bakonyföldvári 2378 1| Pilisvölgyi Tauberné, a jótékonyság kedves és ezüstszürke nemtője, 2379 1| óta az élén állt minden jótékonysági mozgalomnak s szinte fiatalos 2380 1| nézett rá.~ ~- Az én okos és józaneszü Vilmám, mint rossz asszony: 2381 1| képviselik az erényt és a józanságot... A tiszteletreméltó bácsik 2382 1| délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában, kezében néhány szál rózsával, 2383 1| bizonyosan a mennyországba jussak!...~ ~A fiatal ember - kell-e 2384 3| hogy ilyen dús lakomához jusson mindennap? A tiszteletreméltó, 2385 1| asszony néhány évet, akkor se jutna az eszembe, hogy az udvarlással 2386 1| elkerülte. Most megint eszébe jutottak azok a szavak, amiket Szentgróthy 2387 1| kosztümjében, melynek karcsu kabátja alól kivánatosan csillant 2388 1| mosolyogva hámozta ki a kabátjából.~ ~- A méltóságos asszony 2389 1| Várj csak, már itt a kabátod, vedd magadra...~ ~S kivéve 2390 1| Tedd le a sipkádat és a kabátodat, aztán ülj le addig a hintaszékbe, 2391 1| kivéve az inas kezéből a téli kabátot, gondosan fölsegítette az 2392 1| látvány mégis meseszerűen kábító volt... Vilma bámuló szemmel 2393 1| s Félix egy pillanatig kábultan meredt maga elé, mert úgy 2394 1| Csak akkor ébredt föl a kábultságából, mikor már ott ült a férjével 2395 1| ugyancsak nem érzett kedvet a kacagásra. Az okos, a józan, a hideg 2396 1| hajszál hiányzott, hogy el ne kacagjam magamat, hogyne, mikor a 2397 1| felesége szemébe, de a Vilma kacagó pillantását látva, ismét 2398 1| helyéből, s így szólott kacéran az urakhoz:~ ~- Én most 2399 1| ártatlan pillantással, csábító kacérsággal folytatta:~ ~- És most kibe 2400 1| asszonyka sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, 2401 1| meghajol): Csókolom a szép kis kacsóját, méltóságos asszony...~ ~ 2402 1| egy bizonytalan szerelmi kalandért, mely arra kényszerítené, 2403 2| esett kétségbe, mikor a kalandjaidat besúgták neki...~ ~- Nagyon 2404 2| egy szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon járt az esze, 2405 1| idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok, az aszfaltlovagok és a 2406 1| ajtaján belépett, Lehmanné már kalap nélkül ült az egyik bőrszéken 2407 1| beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába, összefogta prémes köpönyegét, 2408 1| Mindannyian meglepetve kapták le kalapjaikat, azután szerényen el akartak 2409 1| termetének körvonalai. És a kalapjukat levéve, mély hódolattal 2410 1| Vesd le a köpönyeget és a kalapodat is, mert a beszélgetésünk, 2411 1| tartotta, amit csak egy kalapos fantáziája valaha megalkotott... 2412 1| szilszkinkabátjában, fején kokett kis téli kalappal, dőlt a batár sötétkék támlájára.~ ~ 2413 1| sajátkezüleg kiszedte a kalaptűit, aztán nagyot sóhajtva ültette 2414 1| felé fordulva, kihúzta a kalaptűjét. Amint így, fölemelt karokkal, 2415 1| hogy a reggeliző terembe kalauzolja... Az öreg zongoraművész, 2416 1| szóltam, míg a szívem kalimpálni kezdett az izgatottságtól. 2417 1| hogy bemutassam magának: Kallós Ödön doktor, vagy ahogy 2418 1| vasárnap, s akkor a meleg kályha mellett majd mindazt megbeszélhetjük, 2419 1| íróasztalánál.~ ~- Hát vasárnap nagy kanállal eszünk, fiatal úr? - mondta 2420 1| magát.~ ~- Micsoda pofont kaphattam volna, ha a mama jelenlétében 2421 1| intézkedem, hogy jegyet kapj...~ ~- Te is eljönnél?~ ~- 2422 1| megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~Vagy 2423 2| fölfüstölt, s közben olyan módon kapkodott a fejéhez, mintha egyenesen 2424 1| az ebédlőbe.~ ~- Ki fogok kapni tőled, mert megint vendéget 2425 1| hála és a becsülés az a kapocs, mely ehhez a derék és gyönge 2426 1| aztán könnyü háziruhát kapott magára, hogy annál kényelmesebben 2427 1| szobasorra, melynek ezer nippje káprázatosan csillogott a nap gyöngéden 2428 1| ide, mert olyan influenzát kapsz, hogy egész télen se hevered 2429 3| akit váratlanul huncutságon kaptak.~ ~- Igen, hozattam egy 2430 1| Mindannyian meglepetve kapták le kalapjaikat, azután szerényen 2431 2| Elkísértem egészen a kapuig, s ha az illendőség vissza 2432 1| meg a Közgazdasági Bank kapuja előtt s Mészáros, a portás, 2433 1| László is megjelent a bank kapujában, a méltóságos asszony megfeledkezett 2434 1| felkényszerítette a kocsira, sőt a kapunál még azt a propoziciót is 2435 1| házába, nyájasan biccentve a kapusnak, aki mély tisztelettel emelte 2436 1| legszomorúbb, hogy alighanem még a karácsonyestémet is kénytelen leszek föláldozni...~ ~ 2437 1| volt így, a maga bámulatos karcsúságával, hogy Lehmanné rajta felejtette 2438 1| tapintatos Félix erősen kardoskodott; hogy ő külön kocsin hajtat 2439 1| udvarolt a színházak legapróbb karhölgyeinek, néha Rubin úr, vagy Rauch 2440 1| nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit. Hogy mikor praktizál, az 2441 1| kis kezét befűzte az elnök karjába.~ ~Csertő bárót valóban 2442 1| legénykét tartott vigyázva a karjai közt.~ ~Dél volt, pár perccel 2443 1| látta volna így, a meztelen karjára támaszkodva, csipkés paplana 2444 1| kissé udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~A 2445 1| volna a levegőben mozgó karok mögött, melyek mind lázas 2446 1| kalaptűjét. Amint így, fölemelt karokkal, ott állott, karcsu termetével, 2447 1| s mivel a mellette lévő karosszék üres, mosolyogva közeledik 2448 1| elhelyezkedve a legöblösebb karosszékben, az inasnak kiadta a házirendet:~ ~- 2449 1| jégszövetekkel letakart karosszékekben, az asszonyok csillogó sokasága 2450 1| de ez a perc mindenért kárpótol... Nézz rám... jőjj közelebb 2451 1| a vagyon meg a fényűzés kárpótolhatja az embert azért, hogy az 2452 1| hirtelen egy gömbölyü női karra, mely hizelkedve fonódik 2453 1| vezérigazgató, akitől élet és halál, karriér és elzüllés függött, a saját 2454 1| ugyancsak jól meg van csinálva a karriérje...~ ~Kipirulva, irigykedve 2455 1| alatt kezdte meg hivatalos karriérjét. A hetvenkétéves bácsi már 2456 1| Jó ideig ott őgyelegtem a kártyaasztalok körül, de éreztem, hogy 2457 1| felé belekeveredtem valami kártyapartieba... Sokat nyertem s mivel 2458 1| légyottot kicsikarjunk, de egy kártyapartiet se áldozunk föl, hogy a 2459 1| hogy az asszonyokról meg a kártyáról beszélnek. Ebéd után, úgy 2460 1| föltalálja, de Honti valahol a kártyaszobában gibicel. A méltóságos asszony 2461 2| állottak:~ ~“Ön nyugodtan kártyázik és udvarol, de azt eszébe 2462 2| azután is nagy pénzekben kártyázott, de ennél még sokkal nagyobb 2463 1| házibálokon udvaroltam, éjjel kártyáztam a kaszinóban, délelőtt pedig 2464 1| izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s oly csönd támadt, 2465 1| haraggal csóválta a fejét, s a karzati közönség szinte kéjelegve 2466 1| meghódították a termet és a karzatot egyaránt: s egy-egy mondata 2467 1| vendége volt a windsori kastélynak, egy bókja révén, amit a 2468 1| viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban laknak, melyekbe a tudós 2469 1| hősnők többnyire a főrangu kastélyokból kerülnek ki, míg én egy 2470 2| korán reggel ott voltam a kaszárnya mellett levő kávéházban, 2471 2| Félóra mulva átmentünk a kaszárnyába - és ekkor, míg a sáros 2472 3| maszkiroztuk. Takács úr a fiatal kaszinó-tipust ábrázolja, Kovács és Kovácsné 2473 2| dicsekednie vele.~ ~Ez a fiatal katona bizonyára nem született 2474 1| dekorált urak, magasrangu katonák bukkantak elő, akik koruknál 2475 1| hadd csöngetek, hogy a kávédat behozzák...~ ~- A kávémat?... 2476 2| a kaszárnya mellett levő kávéházban, ahol a barátommal reggelizni 2477 1| valója s esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára 2478 1| kávédat behozzák...~ ~- A kávémat?... Én miattam szívem ne 2479 1| Fekete kávénál.~ ~Mikor a fekete kávéval 2480 1| kávénál.~ ~Mikor a fekete kávéval és konyakkal végeztek s 2481 1| megkávéztam.~ ~- Csak nem kávéztál meg délután két órakor?~ ~ 2482 1| folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében lázasan, a nagy szenzációk 2483 1| kisírta magát az édesanyja keblén, mint egy tizenhatéves csitri 2484 1| meghajolt előtte:~ ~- Szabad kéchnem, méltóságos asszonyom?~ ~ 2485 2| beletette a cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte a forró italt, 2486 1| megláttam az ideggörcsöt, ami kedélyviláguk mélyén dühöngött... Képzelheted, 2487 1| találni arra, hogy velem a kedve szerint pajtáskodhassék... 2488 1| kormánynak. Ha van hozzá kedved, hát rögtön intézkedem, 2489 1| fogva a hôtel dédelgetett kedvencévé lett... Mikor reggel, rózsásan 2490 1| volna a legjobban, ha a kedvére kisirhatja magát... Egyszerre 2491 1| pletykázhassék... Hanem ha kedvesek akarnak lenni, hát jöjjenek 2492 1| ahogy én ismerlek...~ ~Kedvesen pukkerlizott s a virágot 2493 1| föléje... És nem reagálva a kedveskedésre, melyekkel törvényes imádója 2494 1| látná... ha a szépsége, a kedvessége, a drága pillantása egészen 2495 1| lelkében ugyancsak nem érzett kedvet a kacagásra. Az okos, a 2496 1| levelezési osztály főnöke, akit kedvetlen ábrázata miatt a bank fiatalsága 2497 1| szorongatták egymás kezét, aztán a kedvükre kisírták magukat... Addig 2498 1| bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, még egyre fokozva a hatást, 2499 1| találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben és bájosságban 2500 1| mindenekfölött az öldöklésig kegyetlen gunyolódása egyszerre meghódították 2501 1| gyönyörködve a maga beszédében, kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek 2502 1| karzati közönség szinte kéjelegve fürdött abban a pikantériában, 2503 1| szónok iránt, aki a patologus kéjérzetével boncolta darabokra a szerencsétlen 2504 1| Közgazdasági Bank előtt kékselyembéléses landauer állt meg. A fogat 2505 1| hogy ez a virágzó, édes, kékszemü teremtés e pillanatban egészen 2506 1| Képzelheted, hogy mama is kékült-zöldült a nagy megtiszteltetéstől, - 2507 1| kifürkészhetetlen titok; délben kel föl, délután a kaszinóban 2508 1| Óh nem, egy sokkal kellemesebb úrról van szó: Szentgróthy 2509 1| csacsogsz, s nekem olyan kellemetlenségeket okozol, amiket a Szentgróthy 2510 1| Istenhez, akkor se tudnám neki kellőképpen meghálálni a szerencsémet...~ ~ 2511 1| ilyenkor is hat óra után kelt, az idegei megint veszedelmesen 2512 1| Miért akarta azt a látszatot kelteni, hogy ő már egy asszonyra 2513 1| mely azt a bizonyosságot keltette, hogy csak egy elmés, csillogó 2514 1| hogy kellemes feltünést keltettek: az előkelő ház figyelme 2515 1| őszinte, lelkes szimpátiát keltve az áhítatosan figyelő férfiak 2516 1| kegyelmes úr, valamivel keményebb dió vagyok, mint gondolni 2517 1| milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő pillantást vetettek a zöldes 2518 1| vagyok, aki a demokrata Kender-utcából csöppentem bele ebbe az 2519 1| söpörgetett az ágy alatt a kender-utcai lakásban, most egy párisi 2520 1| vele! Honti megjelenése a kenderutcai lakásban, az eljegyzés, 2521 1| öreg püspökök előtt, akik kenetes hangon gratuláltak neki. 2522 1| azonban itt az ideje, hogy kényelembe helyezkedjék... Tizenkét 2523 3| klubok mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t nyitott az 2524 1| kapott magára, hogy annál kényelmesebben beszélgethessen az édes 2525 3| mikor a szegény családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~ 2526 3| nem gondoltam, hogy ilyen kenyérkeresetre szorulok. Magamnak is virágzó 2527 1| frisseséggel mulattatta és kényeztette a vendégeit. A Zrinyi-utcai 2528 2| Istennek hála, semmi se kényszerít arra, hogy azokról az édes 2529 1| szerelmi kalandért, mely arra kényszerítené, hogy piszkos rejtőzködések, 2530 1| nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek, hogy velem jőjj... Csak 2531 1| okoztatok nekem...~ ~Mindenáron kényszerítette a fiatal urat, hogy az ő 2532 1| nekem is van jogom... Ki kényszeríthet arra, hogy így éljem le 2533 1| nála... Mintha egy angol képeskönyvből ugrott volna ki a táncterem 2534 1| úgy rémlett neki, hogy a képeskönyvei hirtelen megelevenednek 2535 1| kicsinyek voltak mindazok hozzá képest, akik mostanáig az életében 2536 1| bizonyos koron túl, egy szép képet többre becsül, mint egy 2537 1| én, fájdalom, már csak a képtári hölgyek iránt érdeklődöm. 2538 1| még csak deresedő fővel képviselik az erényt és a józanságot... 2539 3| társadalom elitejét fogják képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem 2540 1| Pál visszalép, én leszek a képviselő a Lipótvárosban.~ ~Vilma: 2541 1| eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét látta Szentgróthy grófban, 2542 1| a napsugaras boldogságot képviselte... Az ablakon át sokáig 2543 1| kedélyviláguk mélyén dühöngött... Képzelheted, hogy mama is kékült-zöldült 2544 1| elmenekülni innen... Csak nem képzeli, hogy mi ketten az asszonyokról 2545 1| legkellemesebb tartózkodási helye... Képzelj el most már engem!... Csak 2546 1| bohózatokat...~ ~- Helyes, akkor képzelje, hogy most a színházban 2547 1| fátyolos szemmel válaszolt:~ ~- Képzelődöl édesanyám, mert a boldogságomnak 2548 1| asszonyt...~ ~- Igen, csak az a kérdés, hogy mit ért a kegyelmes 2549 1| s Honti a nagyfontosságú kérdésben több ízben kénytelen volt 2550 1| színházba?~ ~És nem várva meg kérdéseire a választ, ártatlan pillantással, 2551 1| önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre csak az a hatalmas lény 2552 1| kisasszony számára se?~ ~- Hogy kérdezhet ilyen ostobaságot? Klárika 2553 1| hogy a bankbéli pletykákról kérdezősködjék... De ha tőlem függene, 2554 1| Pedig, ha tudnád, hogy ki kérdezősködött utánad!~ ~- Még kérdezősködtek 2555 1| kérdezősködött utánad!~ ~- Még kérdezősködtek is utánam? Hát mások is 2556 1| legkellemesebb város az egész föld kerekségén. A hangulat utóbb oly fesztelenné 2557 3| lehorgasztott fővel baktatott, de a Kerepesi-úton szomorúan megszólalt:~ ~- 2558 1| meglepte az unokabátyja kérése, hogy egy pillanatig zavartan 2559 1| hogy boldog voltam, mikor a kérését teljesíthettem.~ ~Félix 2560 1| excellenciája volt valaha a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, 2561 1| milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat, 2562 1| pihenjen vagy öt-hat héten keresztül... Az én nézetem szerint 2563 2| ekkor, míg a sáros kocsiúton keresztülbaktattunk, a barátom egyszerre megszólalt. 2564 1| halántéka, mely valami komoly keretet adott elmés és fiatalos 2565 1| jégvirág fehér fái közt egy keringő édes dallama suhant végig... 2566 1| reggeltől késő éjszakáig, keringőt táncolni egyfolytában három 2567 1| megismerje... Szabad a karját kérnem?~ ~Vilma: Ezer örömmel! ( 2568 1| járt nálam a bankban s arra kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, 2569 1| eléje s a szókimondó Pázmán kerülgetés nélkül meg is mondta, hogy 2570 1| eszébe, hogy hol. Az se kerüli el a figyelmét, hogy pilishegyi 2571 1| többnyire a főrangu kastélyokból kerülnek ki, míg én egy szegény kis 2572 1| s ez az elfogultság nem kerülte ki az öreg asszony figyelmét; 2573 1| lelkébe lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek az ő naiv 2574 1| Újabban, - mióta az ura későn járt haza, - rákapott arra 2575 1| előszobáján:~ ~- Jaj, nem késtem el? Az egész úton amiatt 2576 1| sietve a kocsiból.~ ~- Nem késtünk le? - kérdezte a fiatal 2577 1| vérbeli hercegnők toalettjeit készítik...~ ~Csöngetett a komornáért 2578 1| volt az úrnőjébe, ügyes készséggel szorgoskodott körülötte, 2579 1| a kedves mama okvetlenül készüljön el tizenegy órára, mert 2580 1| mintha az északi sarkra készülnék... Inkább magadra vigyáznál... 2581 3| öreg szenátor is komolyan készülődni kezd a távozásra...~ ~ ~ 2582 1| Másnap, - Vilma éppen nagyban készülődött, hogy ebéd után szundikálni 2583 1| Unalmamban éppen arra készülődtem, hogy Alsó-Ausztriát meghódítom, 2584 1| bolondja ajkain kitörni készültek:~ ~- Minden férfi szamár... 2585 1| eleje előtt semmi esetre se készülünk el a munkánkkal... Sőt a 2586 1| Vilma: Na hallja! Csak nem kételkedik benne? Sőt én még tovább 2587 1| többek közt azt se, hogy már kétízben szerelmes voltam... Egyszer 2588 2| feleséged is hányszor esett kétségbe, mikor a kalandjaidat besúgták 2589 2| szigoruan. - Ugy-e, hogy kétségbeejt az a tudat, hogy ez a szegény 2590 1| aki minden második héten kétségbeejtette a familiáját egy-egy új 2591 1| kezeskedem...~ ~Honti, akinek kétségbeesésében már az a tudat is jól esett, 2592 1| lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel mondta ezt és Félix néma 2593 1| hatodfél kilós úr e pillanatban kétségbeesett kisérleteket tett, hogy 2594 1| ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás francia vers volt ez, egy 2595 1| mormolja: Adieu, szívem... Kétszer mondja ezt, minden drámai 2596 1| annyi gyöngéd kötelék szakad ketté... Hidegtől kipirult, rózsás 2597 1| katonabanda a Carmen-t játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép 2598 1| Holnaptól kezdve már délután kettőkor nálam légy...~ ~Klárika 2599 1| vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre felszökött a 2600 1| apró lábaskáiban a rántást kevergette, vagy a hússzeleteket a 2601 1| cinikust, - engem épp oly kevéssé lehet elbolondítani, mint 2602 1| érzi magát... Csak most kezdek igazán büszke lenni rá, 2603 1| mikor az akácfák virulni kezdenek a budapesti körutakon, mikor 2604 1| jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai többnyire a 2605 1| vagyok hozzá, hogy az ilyen kezdők lelkében olvasni tudjak... 2606 1| veszedelmesen lázongani kezdtek... Egy este, mikor szokása 2607 1| vezérigazgatóék jó félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés fárasztó 2608 1| felől... Majd műértőleg a kezébe vette a bálványt, s míg 2609 1| előtte cilinderét.~ ~- A kezedet csókolom, szép hugocskám...~ ~ 2610 1| ki a szigoru igazgatónő kezei közül.~ ~- Szervusz, már 2611 1| megbotránkozva csapta össze a kezeit:~ ~- Csak nem akar megint 2612 1| hogy már két hete se volt a kezemben ujság... Amíg a berendezkedéssel 2613 1| elhunyni, arról a szavammal kezeskedem...~ ~Honti, akinek kétségbeesésében 2614 1| csipős februári hidegtől, keztyüs kis kezüket az egymáséba 2615 1| Vilma tréfásan arcul ütötte keztyűjével Félix urat, Honti pedig 2616 1| Rauch úr is mosolygó arccal, kezükben virágbokrétával, állítottak 2617 1| februári hidegtől, keztyüs kis kezüket az egymáséba fűzve, miközben 2618 1| karosszékben, az inasnak kiadta a házirendet:~ ~- Délelőtt 2619 1| edények pedig egy nemzetközi kiállításnak is a díszére váltak volna... “ 2620 1| míg körülötte a hajósok kiáltása, az utasok búcsúszava hangzik, 2621 1| Cauders Félix rapszodikus kiáltásokba tört ki, lelkesen, szinte 2622 1| És nyersen, magánkívül kiáltotta, miközben a bájos arca csodálatosan 2623 1| mamára, őszinte bámulattal kiáltották:~ ~- Milyen gyönyörü gyerek, 2624 1| Az egyik asztalnál ott kibicelt az öreg Bertalan doktor, 2625 1| az asszonyokat a háremből kibocsájtják, sőt még azt is megengedik 2626 1| csókot nyomott a felesége kibomlott, szőke hajára.~ ~- Elhiheti, 2627 1| megvillant, az arca majdnem kicsattant a felindulástól, s idegesen, 2628 1| föláldoznók, hogy egy légyottot kicsikarjunk, de egy kártyapartiet se 2629 1| megint eljövök, majd hozok a kicsikéjének egy nagy francia babát, 2630 1| gyöngék, mily ostobák, mily kicsinyek voltak mindazok hozzá képest, 2631 1| sápadt arccal hallgatta, néha kicsinylőleg mosolygott, máskor izgatottan 2632 3| a vak is láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök 2633 1| karzaton. Mindketten nagyon kicsípték magukat s így érthető, hogy 2634 1| el tudod-e találni, hogy kicsodát?~ ~- Valószínüleg a montenegrói 2635 1| az angol hölgyek szeméből kicsordult a könny, a világhírü zongoraművész 2636 1| majdcsaknem a könnyei is kicsordultak... És mámorosan, a meggyőződés 2637 1| selyemszövetén, önmagát is kicsufolva gondolta:~ ~- Méltóságos 2638 1| nem igen lehetett volna kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, 2639 2| módod hozzá, hogy önmagad kideríthesd az igazságot.~ ~- Hogyan?~ ~- 2640 1| pillanatban már az ő vonásai is kiderültek s szeretetreméltó mosollyal 2641 1| hogy az inasoddal fogsz kidobatni, de azért megmondom, hogy 2642 3| derengő hal fölött s mikor kiegyenesedve, ajkához emelte a poharát, 2643 1| vágyakoztunk, most már tökéletesen kielégíti a hiúságunkat, ha erkölcsi 2644 1| beszédében, kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek izgalma 2645 1| a jókora út meglehetősen kifárasztott, elhatározta, hogy megvárja 2646 1| meg, szívem, de ez az ő kifejezése - akkor nincs az az áldozat, 2647 1| előtt. A bankból most áradt kifelé a hivatalnokok serege; trécselő, 2648 3| került s a redingotért is kifizettem negyvenöt forintot... És 2649 1| Áll az alku?... Semmi kifogás, a jövő vasárnap mindkettőjüket 2650 1| piszkos rejtőzködések, hazug kifogások közt töltse az életét?... 2651 1| napon át, mindenféle hazug kifogásokkal, még húzta-halasztotta az 2652 2| félkilencet ütött, végre kifogyott a Kuthy hadnagy türelme.~ ~- 2653 1| egyedüllét megdöbbent és kiforgat magamból... Úgy félek, mint 2654 1| megtisztelt, hogy teljesen kiforgatott magamból... Mindig a szoknyája 2655 1| föl; a boldogsága annyira kiforgatta magából, hogy az egész világot 2656 1| Hogy mikor praktizál, az kifürkészhetetlen titok; délben kel föl, délután 2657 1| hallgatta, amint az ura kocsija kigördül a lépcsőházból... Aztán 2658 1| minden másod-harmadnap kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe, 2659 1| morajként dörög bele a buffetből kihallatszó tompa és zavaros lárma. 2660 1| vannak és sohase is fognak kihalni, amíg virág, csillag és 2661 1| törvényes utódai, végképp kihaltak a folyton hidegülő világból... 2662 1| eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó gúnnyal mondta ezt, de a 2663 1| aztán a tükör felé fordulva, kihúzta a kalaptűjét. Amint így, 2664 1| egy-egy ebéd vagy vacsora is kijár az érdekelt félnek a Honti 2665 1| Aztán maga is megindult a kijárás felé s ugyancsak nagyot 2666 1| özvegyasszonyt akarsz meglátogatni... Kijelentem, hogy nem beszéltél igazat, 2667 1| hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel, hogy két nap múlva utazik... 2668 1| babára vonatkozólag pedig kijelentették, hogy ezidőszerint ez a 2669 1| volt, hogy már kora délután kijöttetek!... Unalmamban éppen arra 2670 1| Vilma, mikor Klárikával kijutott az utcára, sem az urát, 2671 1| vígjátékban... Ott talán kikaparja a két asszony az egymás 2672 1| volna tőle, hogy az uramtól kikapok, bizony Isten, meglátogattam 2673 1| öltött egy könnyü háziruhát, kikészített egy csomó ujságot és regényt, 2674 1| ment?... Már kora délután kikocsikázott s azt mondta, hogy csak 2675 1| minden nap befogat... Akkor kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, 2676 1| a virágos part, a zajos kikötő elmosódik az alkonyat homályában.~ ~ 2677 1| aki addig valami fontos kiküldetésben járt - szintén megjelent 2678 1| hogy a lábát kitette, Vilma kiküldte a leányt s az ablakhoz támaszkodva 2679 1| lipótvárosi pletykák szerint kilencezer koronát fizetett Honti a 2680 1| hidd meg, hogy a férfiak kilencven százaléka ilyen... Az egyik 2681 1| rendezők sorából most hirtelen kilépett egy rendjeles, idősebb úr, 2682 1| kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi sebességgel, robogott vele 2683 1| kivételes eszével messze kimagaslik a közönségesek közül, s 2684 1| mikor a főhercegnőket se kíméli... Annyi bizonyos, hogy 2685 1| leányra, miközben az anyák kimondhatatlanul finom ösztönével látott 2686 1| asszony a boldogító igent kimondja... Valamikor szerelmes szavakra, 2687 2| volt ő az a legény, aki a kínálkozó alkalmat föl ne használta 2688 1| előtt a dohányzóasztala kincseit, Vilma fölemelkedett a helyéből, 2689 1| Nem haragudott meg, hanem kinevetett. Vagy két-három héten át 2690 1| a belső szobában kellett kinyujtania, mert a konyhában az ilyen 2691 1| részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~Vilma az ura vállára 2692 1| támaszkodva, csipkés paplana alól kirajzolódó, gyönyörü termetével, amint 2693 1| elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a verőfényben, 2694 1| visszaadják; de itt, a téglával kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely 2695 1| konyhája, melynek szögletében királyi trónusként állt a hatalmas 2696 1| jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál is járt s ő felsége szintén 2697 1| bájos, akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji álom-ban... 2698 1| a szeretetreméltó angol királynőnek...~ ~Késő este, mikor a 2699 3| nagyhercegeket, sőt aktiv királyokat is kiszolgált - egy napon 2700 1| véletlenül visszaszállana a királyválasztás joga, én akkor is magára 2701 1| délután, a bécsi gyorsvonattal kirobogott a nyugati pályaudvarról...~ ~ 2702 1| legtermészetesebb dolga lenne, Olga kisasszonynál rendelt egy teát minden 2703 1| büszke és szerelmes gróf kisasszonyok sorsa se izgatta... Ledobta 2704 1| ilyen ostobaságot? Klárika kisasszonyt, akármikor jönne is, mindig 2705 3| beleültettem... A miniszter is kisebb úr, mint maguk, mert mindössze 2706 1| borította, a tűzhely egy kisebbszerü lovagvárra hasonlított, 2707 1| vendégeket az előkelő landauerból kisegítette, alázatosan a földig hajolt 2708 1| hogy tíz-tizenöt forinttal kisegítselek...~ ~Félix keservesen intett, 2709 1| nyújtott át neki, e szavak kíséretében:~ ~- Én az első perctől 2710 1| Helyes, de arra kérlek, hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig... 2711 1| kiszabadítsa. Látván azonban e kisérletek hiú voltát, legalább boldogan 2712 1| pillanatban kétségbeesett kisérleteket tett, hogy kezét a pólyából 2713 1| csakhamar lemondott arról a kísérletről, hogy olvasson: egyetlen 2714 1| Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő nélkül menni, mert János 2715 1| aztán jókedvűen belekarolt a kisérőjébe. És miközben a pályaudvar 2716 1| haszontalansággal... Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, 2717 1| védelmezné meg a csábítások és a kisértések ellen?... Hiszen azzal, 2718 1| a szamovár alatt pedig kisérteties kék láng lobogott. Vilma 2719 1| legjobban, ha a kedvére kisirhatja magát... Egyszerre valami 2720 1| környezetének, most épp úgy kisírta magát az édesanyja keblén, 2721 1| kezét, aztán a kedvükre kisírták magukat... Addig sirdogáltak, 2722 1| hallott olyat, hogy valaki kiskabátban jön le januárban az utcára?... 2723 1| mint odahaza voltál, amikor kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat 2724 1| becsületben, hogy még a kisöcsém se tiszteljen?~ ~A baba 2725 1| pillanatban, az okosság annyira kisugárzott minden mozdulatából, hogy 2726 1| tett, hogy kezét a pólyából kiszabadítsa. Látván azonban e kisérletek 2727 1| Klárika gesztenyeszínü hajából kiszabadult.~ ~- No hallod, még csak 2728 1| kis hugát, sajátkezüleg kiszedte a kalaptűit, aztán nagyot 2729 1| volt, az italok kitünőek, a kiszolgálás pedig egyszerűen fejedelmi, - 2730 1| segített a fiatal tisztecske kiszolgálásában. Szentgróthy utóbb megvette 2731 3| sőt aktiv királyokat is kiszolgált - egy napon elfogta a honvágy, 2732 1| lobogott. Vilma hizelkedve kiszolgálta az urát, aztán alázatosan 2733 1| pajtásával kezet rázott... Kitalálod, hogy ki volt az?~ ~- A 2734 1| negyven év óta változatlan kitartással udvarolt a színházak legapróbb 2735 1| érdeklődésével: vagy jó tíz percig kitartóan nézte őket s akkor szemmelláthatólag 2736 1| maga a költészet ott él a kitaszítottak szívében, akik ma is csak 2737 1| könnyeiért még annak is kiteszem magamat, hogy az életedben 2738 1| De alig, hogy a lábát kitette, Vilma kiküldte a leányt 2739 1| naiv kis bolondja ajkain kitörni készültek:~ ~- Minden férfi 2740 1| az idegen ember most már kitörölhetetlenül belopta magát a lelkébe 2741 1| működéseért, egyszerre csak kitört rajta az az idegroham, mely 2742 1| megilletődve nézegette.~ ~- Vajjon kitől jöhet? - szólott magában 2743 1| ebéd fényes volt, az italok kitünőek, a kiszolgálás pedig egyszerűen 2744 3| magát és fényes vállalatát kitüntesse. Ez volt talán a legelső 2745 1| gróf engem a barátságával kitüntet? Úgy látszik, te csak a 2746 1| szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma 2747 3| étterem úgy félkettő táján kiürül. Mert ez az az időpont, 2748 1| ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak egyike, a született hódító, 2749 3| pincérek, - csupa pompás, kiválogatott fickó - élénk sürgéssel-forgással 2750 1| át nézik, amikor a föld kiváltságosai a tizenkétfogásos table 2751 1| okos Vilma, aki eddig a kiváltságosak büszke felsőbbségével nézte 2752 1| a vagyon, a csillogás e kivánatos milieujét megkockáztatná 2753 1| életemben se láttam bájosabb és kivánatosabb teremtést...~ ~Vilma kissé 2754 1| melynek karcsu kabátja alól kivánatosan csillant ki puha selyemblúza, 2755 3| pezsgőt, a vendéglős pedig kíváncsian nézett föl a számolókönyv 2756 1| vöröshaju hölgy ül, aki nagy kiváncsisággal néz rá. Úgy rémlik neki, 2757 1| már a felületes asszonyi kiváncsiságnál... Most, ahogy az éjszaka 2758 1| pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb eseményeket 2759 1| amit mondok, hiszen nem kivánhatom, hogy mindenki elől elzárkózzék... 2760 1| szól hozzám: “Hát annyira kivánkozik az után a tea után?” “Óh, 2761 1| férfiak már nem a légyottra kivánkoznak, hanem arra a diadalra, 2762 1| Hiszen tudod, hogy nem kivánkozom semmi mulatság után...~ ~- 2763 1| de most annál szilajabban kivánkozott ki belőle a temperamentuma 2764 1| összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam már maguk közé... Akárhányszor 2765 1| becsületszavamra mondom, nem kivánok nála fiatalabb férjet... 2766 1| hogy itthon vagyok, de nem kivánom fogadni a kegyelmes urat...~ ~ 2767 1| Hontit... és én szívemből kívánom neki, hogy boldog legyen... 2768 1| ismeretség után azzal a szemtelen kivánsággal álltam elő, hogy hívjon 2769 1| lennék képes rá, hogy valami kivánságomról lemondjak... Néha kissé 2770 1| játszottam, amíg a partnereim kivánták... Egyszerre csak észrevettem, 2771 1| csirke, rögtön láttam, hogy kivel van dolgom... Látszólag 2772 1| az öreg Bertalan doktor kiveszi az óráját, megcsóválja a 2773 1| te, aranyifjúság gyöngye, kivétel vagy. Ha bájos unokahugodat, 2774 1| született hódító, aki a maga kivételes eszével messze kimagaslik 2775 1| annyira zaklattam, hogy végre kivett az erszényéből egy forintot 2776 1| történet, mert szembetűnően kiviláglik belőle, hogy az öreg ember 2777 1| mosolya, minden mozdulata kizárólag az enyém... Ha tudná, mennyire 2778 1| hivatalból visszatéret, beszólhat Klárikához is, hogy jőjjön érted... 2779 1| homlokáig elpirul, majd Klárikának segített a fiatal tisztecske 2780 1| annyi haszontalansággal... Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, 2781 1| véget ért, de Vilma, mikor Klárikával kijutott az utcára, sem 2782 1| borul... És az utcán, a klubjában, sőt Afrika sivatagain is 2783 3| elfogta a honvágy, s az angol klubok mintájára nagyuriasan kényelmes 2784 2| s mondhatom, hogy óriási kő szakadt le a szívemről, 2785 1| világutazót, aki vad törzsek közt kóborol, a diplomatát, a politikust, 2786 1| élnek a földön... De nem kóborolnak többé a várudvarokon, hogy 2787 1| ifjú úr ugrott ki sietve a kocsiból.~ ~- Nem késtünk le? - kérdezte 2788 1| a fiatal urat, hogy az ő kocsijukon jöjjön be a városba, bár 2789 1| hogy halaszd el kissé a kocsikázásodat, mert igen fontos beszélni 2790 1| arra kérlek, hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek 2791 1| kardoskodott; hogy ő külön kocsin hajtat el az orfeum elé, 2792 1| erőszakkal felkényszerítette a kocsira, sőt a kapunál még azt a 2793 1| ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az inas előkelő egyenruhájára, 2794 3| ital ellenben közönséges kocsisbor lesz... Most tehát - hogy 2795 1| négy órára rendelte meg a kocsit...~ ~Lehmanné fölment a 2796 1| magasságban trónoló, misztikus ködbe burkolt vezérigazgató, akitől 2797 1| Bankban, hogy a nagyobb kölcsönök után egy-egy ebéd vagy vacsora 2798 1| meghívtam az öreg Frankot, a kölni bank igazgatóját, akivel, 2799 1| kis leány egyszer francia költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében 2800 1| forma változott, maga a költészet ott él a kitaszítottak szívében, 2801 1| saccot, mert a szabók a költészetet még mindig nem tartják komoly 2802 1| megszólalt:~ ~- Nincs igazuk... költői lelkek ma is élnek a földön... 2803 1| valaki szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta, hogy manapság 2804 1| világon... Persze nem azokra a költőkre gondolok, akik a saját fogatukon 2805 1| ma egy csésze teát az én költségemre a kaszinóban... Ez a malicia 2806 1| kormánypárti politikus volt, ma a költségvetési vitában nagy beszédet mond 2807 1| hölgyek szeméből kicsordult a könny, a világhírü zongoraművész 2808 1| fordult, aztán egyszerre könnybe lábadt a szeme.~ ~- Drága 2809 1| és szemében egy gyémántos könnycsepp csillog.~ ~- Csak nincs 2810 1| megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel telt meg, amelyekről nem 2811 1| beszélgessek veled, az édesanyád könnyeiért még annak is kiteszem magamat, 2812 1| egyszerre nedves lett a könnyeitől. Az erős, az energikus, 2813 1| szemei a hála és megindulás könnyeivel teltek meg... Mind a ketten 2814 1| vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~- Ne mondd, hogy okos 2815 1| gondolok, hogy én, a léha és könnyelmű fráter, kénytelen vagyok 2816 1| hogy még ezt a hallatlan könnyelműséget is megbocsátom...~ ~Meghatottan 2817 3| Minthogy manapság semmi se megy könnyen, én is követtem külföldi 2818 1| szent asszonyt, aki annyi könnyet törölt fel, annyi fájdalmat 2819 1| felesége lángoló arcát s a könnyezésig meghatva suttogta:~ ~- Én 2820 1| gazdagság e fészkében, a mama könnyező szemmel tekintett a fiatal 2821 1| tettél...~ ~Elhallgatott és könnyezve tekintett a hugára; Vilma 2822 1| búcsúszava hangzik, halkan, könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, 2823 1| ajánlatot s Vilma, szőke fejét a könyökére támasztva, halkan, a magasba 2824 1| leánykorában, amikor Honti sírva könyörgött hozzá, hogy a felesége legyen. 2825 1| úgy olvas, mint a nyitott könyvben... De akárhogy volt, a Honti 2826 1| Kedves mama, itt ez a könyvecske... A boltokban, ahol vásárolni 2827 1| se izgatta... Ledobta a könyvet s hosszasan bámult a szoba 2828 1| Vilma pedig felnyitotta a könyvét, de csakhamar lemondott 2829 1| levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben, a folyószámlánál úgy, mint 2830 1| valóm van veled... Vesd le a köpönyeget és a kalapodat is, mert 2831 1| hizelkedve fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, a vagyonát, 2832 1| Bátran jöhet, a budai palotám környékén nem akad ismerősre... Jöjjön 2833 1| állt az ezeregyéjszakai környezetben s csak akkor mosolyodott 2834 1| volt az esze, mint az egész környezetének, most épp úgy kisírta magát 2835 1| megjelent, aki ezekben a körökben számít; s a vén Tauber fiatalos 2836 1| estélig... Előbb kedveskedve körülcirógatta az öreg asszonyságot, majd 2837 1| flanellbluzát hízelkedve körülfogta a derekán. Félix válaszolni 2838 1| úgy, ahogy akarnám... De körülírni valahogy megpróbálhatom 2839 1| legalább erre vallott az a körülmény, hogy Pázmán tanár egy délután 2840 1| Az mindig az időtől és a körülményektől függ, szép húgom... Ha holnap 2841 1| unatkozott volna egyedül, körülnézett a Hontiék gazdaságában... 2842 1| szemével a háztartásban körülnézzen. Vilma ugyan mindig haragudott, 2843 1| jókedvedet mindig itt érzem körülöttem?...~ ~Hálásan odahajolt 2844 1| egymáséba fűzve, miközben körülöttük mindenki a Szentgróthy szenzációs 2845 1| virulni kezdenek a budapesti körutakon, mikor száz és száz csillogó 2846 1| asszony karcsu termetének körvonalai. És a kalapjukat levéve, 2847 1| legyünk ilyen banálisak, hanem kössünk barátságot egymással... 2848 3| pusztulhat...~ ~A vendéglős ezzel köszönés nélkül visszavonult, az 2849 1| zavarba hozott, hogy szinte a köszönést is elmulasztotta. De a méltóságos 2850 1| szavazza huszonöt év óta a köszöneteket) a legforróbb elismerését 2851 1| teával, azt mindenesetre köszönettel elfogadom... De ma este... 2852 1| szeretem is, hiszen magának köszönhetem, hogy most szabad és független 2853 1| Király Félix vállát:~ ~- Köszönöm, édes fiam, amiért ilyen 2854 1| s amíg mély tisztelettel köszönt, meglátszott rajta, milyen 2855 1| levéve, mély hódolattal köszöntek, mintha nem is az egykori 2856 1| de félénk tisztelettel köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, 2857 1| színházban ül s nem egy köszvényes, öreg gróf beszédét hallgatja, 2858 1| születik s annyi gyöngéd kötelék szakad ketté... Hidegtől 2859 2| tiszti kaszinóban, ahol épp a köteles fegyelemmel hallgattuk a 2860 1| tisztességes asszony létére, a kötelessége volna... Az özvegy Lénárt 2861 2| teljesítette ugyan a férji kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan 2862 1| déli egy óra. Virág nem kötelező. A viszontlátásig - Vilma.”~ ~ 2863 1| fogva már nem tartották kötelezőnek magukra, hogy jelmezt öltsenek... 2864 2| fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~- Baj 2865 1| megelőző tennivalók szomoru következéssel jártak a szegény Honti idegeire: 2866 1| de aki most, hihetetlen következetességgel, még mindig szerelmes volt 2867 1| után a mult héten vasárnap következett... Tudta is a szegény Rubin, 2868 1| ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél... A mama helyeslőleg jegyezte 2869 3| semmi se megy könnyen, én is követtem külföldi szaktársaim példáját 2870 1| Honti könnyes szemmel közeledett feléje, gyöngéden magához 2871 1| karosszék üres, mosolyogva közeledik a háziasszonyhoz. Csak mikor 2872 1| kezében cilinderrel, hajlongva közelített feléjük. A maître de reception 2873 1| ott állott az öltözőszoba közepén.~ ~- Egészen bizonyos, hogy 2874 1| kérdezd, hanem azoktól a középkori törvényhozóktól, akik nagy 2875 1| méltóságos asszonyom, de a közérzés sohase hazudik... Már pedig 2876 1| pedig ami az én úgynevezett közérzésemet illeti...~ ~Lemondólag intett 2877 1| csak egy orvosság van: a közgyülés után sietve csomagolni fogunk 2878 1| az éjjeli munkák, majd a közgyülést megelőző tennivalók szomoru 2879 1| mosolyogva, mintha valami köznapi banalitást mondana, halkan 2880 1| Vilma váratlan örömhírt közölt a kis leánnyal.~ ~- Délelőtt 2881 1| eszével messze kimagaslik a közönségesek közül, s aki arra született, 2882 3| ugyebár, hogy az előkelő közönséget ideszoktassam a vendéglőbe? 2883 1| foghegyről állanak szóba a közrendi halandókkal... Szentgróthy 2884 1| nem emlékeznék arra, ami közte és Vilma közt történt. A 2885 1| felejtse el, hogy valaha közünk volt egymáshoz. Én boldog 2886 1| akkor veszi észre, hogy közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező, 2887 1| ajkáról is eltűnt: az egykori kollégái szemei a hála és megindulás 2888 1| akart csókolni az egykori kollégájának...~ ~Vilma azonban nevetve 2889 1| Rubin úr megkínálta fiatal kollégáját egy cigarettával, miközben 2890 1| mert Rohrbach, a frankfurti kollégám, várakozik rám... De te 2891 1| hogy nevét az ujságokban kolportálja... Afféle önzetlen stréber 2892 1| arca, a tréfás, gúnyos, komédiás arca, oly komoly maradt, 2893 1| le, zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, bundás jégsarki 2894 1| magamnak, hogy Félixet mint kómikust dicsérje, mert ő bankhivatalnoknak 2895 1| gúnyos mosoly, a vonásai komolyakká és dacosokká lettek s halkan 2896 2| azt állítom, hogy annyi komolyság se volt benne, mint egy 2897 1| Vilmát is megdöbbentette komolyságával, majdnem nyersen, izgatottan 2898 1| előzékenyen, majdnem funeratori komolysággal fordult Király Félixhez:~ ~- 2899 1| készítik...~ ~Csöngetett a komornáért s mégegyszer gyorsan megcsókolta 2900 1| diszkrétség - s beküldöm a komornáját, hogy a segítségére legyen... 2901 1| elcsendesedett, Vilma asszony, a komornájával tartott bizalmas tête à 2902 1| kezét, aztán becsöngette a komornát s szigoruan meghagyta neki, 2903 1| egyedül maradt a besiető komornával. Amíg Marie, aki szintén 2904 1| tehetség.~ ~Honti csöngetett a komornyiknak, aki konyakot hozott és 2905 1| tőkefölemelés, a teméntelen konferencia, az éjjeli munkák, majd 2906 1| Mikor Honti végre a külföldi konferenciákat befejezte, idehaza volt 2907 1| És ezt annál szívesebben konstatálom, mert hála Istennek az összes 2908 1| intézett hozzá; s ijedten konstatálta, hogy távolról sincs annyira 2909 1| pokolian mulatott az általános konsternáción, helyeslőleg intett a fejével:~ ~- 2910 1| akivel most a cettinjei konverzió ügyében tárgyalsz... Hiszen 2911 1| Mikor a fekete kávéval és konyakkal végeztek s Honti, egy rugó 2912 1| csöngetett a komornyiknak, aki konyakot hozott és begördítette a 2913 1| kellett kinyujtania, mert a konyhában az ilyen bonyodalmas művelethez 2914 3| ugyanis, hogy a vendéglős - konyhai búvóhelyét elhagyva - komoly 2915 1| megbékült volna, ha a régi konyháját visszaadják; de itt, a téglával 2916 1| sohase lát többé tisztességes konyhát, mikor Vilmát ilyen mesebeli 2917 1| a részvényesek nevében a kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat 2918 1| megzavarta egy türelmetlen kopogtatás s Honti tréfásan átszólt 2919 1| gépírókisasszonya, akik valamikor együtt kopogtatták vele gépecskéjüket a hideg 2920 1| mikor még a kis írógépemet kopogtattam.~ ~Szentgróthy gróf komolyan 2921 1| ruhája, hogy akár hatvanéves koráig is pompázhatna velük...~ ~ 2922 2| selyemfüggönyök...~ ~Másnap már korán reggel ott voltam a kaszárnya 2923 1| ki a lábacskáját, hogy a korcsolyáit fölcsatolják, miközben titokzatos, 2924 1| a lábát, hogy az inas a korcsolyáját fölcsatolja, míg Vilma kutató 2925 1| hogy ezentúl naponkint korcsolyázni jösz velem... Holnaptól 2926 1| az öltözékével s teljes korcsolyázó kosztümben jelent meg az 2927 1| azonban pár pillanatig a korcsolyázókat, amikor a háta mögött egyszerre 2928 1| És még ezt a szegény korhelyt is elraboltad egy éjszakára 2929 1| néhány becéző, tréfás vagy korholó szava után ismét ruganyos 2930 1| darabokra a szerencsétlen kormányférfiut. A miniszter nyugodtan, 2931 1| rendületlen híve volt minden kormánynak. Ha van hozzá kedved, hát 2932 1| Szentgróthy, aki eddig exponált kormánypárti politikus volt, ma a költségvetési 2933 1| volt miniszter a jelenlegi kormányt pozdorjává töri, Szentgróthy 2934 1| Úgy félek, mint kisleány koromban, mikor rosszat álmodtam 2935 1| hogy elmenjek... Az én korombeli férfiak már nem a légyottra 2936 1| Az ember, egy bizonyos koron túl, egy szép képet többre 2937 1| a szobaleány megjelent a Korona-utcában az öreg nagyságos asszonynál ( 2938 1| másod-harmadnap kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe, hogy a leánya 2939 1| egyenruhás inas nyitotta föl a korona-utcai ház előtt...~ ~Egy délután 2940 1| szerelmem okvetlen valami koronás Adonisz lesz...~ ~Vilma 2941 1| pletykák szerint kilencezer koronát fizetett Honti a bécsi szücsnek), 2942 1| véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek minősítette 2943 1| katonák bukkantak elő, akik koruknál fogva már nem tartották 2944 1| szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban majd bottal kell agyonütni 2945 1| később a kulisszák közt kószál, majd az előkelő éttermekben 2946 3| Tiszamentén az én ügynökeim kószáltak, így hát értek valamicskét 2947 1| majdnem két hónapig Budapesten kószáltam. Délutánonként az asszonyokat 2948 1| utána pedig egy délfrancia kosztümbe öltözött hölgyet segített 2949 1| öltözékével s teljes korcsolyázó kosztümben jelent meg az ebédlő ajtajában. 2950 1| érdeklődni kezdett a felsége kosztümje iránt, Vilma hamiskásan 2951 1| kalapját. Ahogy sötétkék kosztümjében, melynek karcsu kabátja 2952 1| eláruljam a titkomat... A kosztümömet csak a mulatság estéjén 2953 1| méltóságos asszonynak a kótaforgatásban a segítségére legyen. És 2954 3| kaszinó-tipust ábrázolja, Kovács és Kovácsné pedig a nászutas 2955 1| a szerénység látszatával kritizálta a miniszter eljárását, a 2956 1| asszonyom, - szólt szárazon, - küldje el az urát sürgősen Budapestről...~ ~ 2957 1| megdöbbenve nézett rá.~ ~- Miért küldjem el?~ ~- Mert nem állok jót 2958 1| orvostanár parancsszava küldött ide s a gazdag, unatkozó 2959 1| feleségére, aki annyira különbözik az eddigi élete gőgös és 2960 1| grófné meg a szobaleány közt különbséget tesz, s aki nagyra van vele, 2961 1| vezérigazgatót... Kissé különösen vigasztalta meg, de Hontinak, 2962 1| az egész banknak... Ami a külsejét illeti, hát leány, még pedig 2963 1| öreg ember érzései csak külsőleg hasonlítanak a fiatalok 2964 1| megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág számára természetesen még 2965 1| jelent meg a kis szalon küszöbén.~ ~- Elkéstem? - kérdezte 2966 1| két órakor?~ ~Valóságos küzdelmébe került, hogy édesanyja egy 2967 1| miatta... És akárhogyan is küzködött az ellen, hogy az érzései 2968 1| nagy gyönyörűséget ismert: Kugler-cukrot enni reggeltől késő éjszakáig, 2969 1| pongyolában, mosolygó arccal kukkantott be a férjéhez, aki türelmetlenül 2970 1| máskülönben egész nap odahaza kuksolok...~ ~Vilma már azt is fölajánlotta, 2971 1| hogy a főhercegi házak kulisszái mögé lásson. És Szentgróthy, 2972 1| zsúrokon látható, később a kulisszák közt kószál, majd az előkelő 2973 1| ott ült a férjével a külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi 2974 1| be... Csak nem fog talán kuplékat énekelni a vezérigazgatója 2975 1| elől...~ ~Vilma hízelkedve kuporodott az ura ölébe s gyerekes 2976 1| hölgyek és bárónék!... Csopaki Kurczné és a két leánya látszólag 2977 1| nehezen álltam meg, hogy el ne kurjantsam magam örömömben s alig vártam, 2978 1| korcsolyáját fölcsatolja, míg Vilma kutató szemmel nézett körül a lármás 2979 2| elfogott, hogy felöltöztem s a Kuthyék lakása elé hajtattam, szinte 2980 2| úgy képzeltem, hogy a szép Kuthyné piros vére talán épp ebben 2981 1| szigorúan megrázta a fejét.~ ~- Kutyakötelességem ugyan, hogy a vezérigazgatóm 2982 3| szánalmas metamorfózisra.~ ~- Mi kvalifikációja van önnek, hogy ilyen dús 2983 1| sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, hogy a korcsolyáit fölcsatolják, 2984 1| aztán egyszerre könnybe lábadt a szeme.~ ~- Drága kis anyám, 2985 1| urak virágokat raktak a lábai elé, az angol misszek ott 2986 1| odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz... Oly szép volt így, a 2987 1| életemben mindig a magam lábán jártam, most, öregségemre, 2988 1| nincs az a férfiu, aki a lábáról levegye, s ime, rögtön beleszédül 2989 1| lett volna hely. Amíg apró lábaskáiban a rántást kevergette, vagy 2990 1| egy órácskát, - az inas lábujjhegyen a szobába lépett.~ ~- Egy 2991 2| nagysága se esett ám a feje lágyára, s ha csak arról van szó, 2992 1| azt az öreg Visnut, akit Lahoréből hoztam magammal...~ ~Vilma 2993 2| felöltöztem s a Kuthyék lakása elé hajtattam, szinte reszketve 2994 2| vissza nem tart, talán a lakásba is fölmentem volna vele, 2995 1| megtiszteli ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~Vilma: Hát mostanában 2996 1| felhőkhöz és a jó Istenhez. A lakással talán itt is megbékült volna, 2997 1| Hontiék pedig fölmentek a lakásukba. Karonfogva haladtak fölfelé 2998 1| irodában... Hány asszony lakik benned?... Néha a félénk 2999 3| van önnek, hogy ilyen dús lakomához jusson mindennap? A tiszteletreméltó, 3000 1| szerelmes szóért a legjobb lakomát is otthagynák, egy légyottért 3001 1| hogy túlságosan nagy ez a lakosztály? Ha én miattam választotta, 3002 1| már ott volt a fejedelmi lakosztályban. Vilma bámulva és megbűvölve