IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3003 1| Valaha, mikor még falun lakott, magának is gyönyörü konyhája 3004 1| Méltóságos asszonyom, lám, Kegyed se különb annál 3005 1| ebédlőbe, mert a szalon lámpáit időközben eloltották. A 3006 1| kuplét. Az arca égett a lámpaláztól, a szeme ragyogott, de hősiesen 3007 1| legyen...~ ~Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de 3008 1| mint hogy késő estig a lámpavilág mellett rontom a szememet?... 3009 1| hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő 3010 1| idegen fiakkert használok. A Lánchídnál majd leteszlek, mert nekem 3011 1| Bank előtt kékselyembéléses landauer állt meg. A fogat belsejéből 3012 1| a vendégeket az előkelő landauerból kisegítette, alázatosan 3013 1| alatt pedig kisérteties kék láng lobogott. Vilma hizelkedve 3014 1| aki épp úgy ég, épp úgy lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, 3015 1| támadt. Vagy másfél órán át lankadatlan érdeklődés közepette folytatta 3016 1| várablakok alatt pengetik a lantjukat, hanem ötven forint havi 3017 1| szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több az esze, mint az egész 3018 1| a jó Isten, micsoda szép lányon jár az eszed! Hát légy egy 3019 3| nézett föl a számolókönyv lapjairól.~ ~- Hova lesz a pezsgő?~ ~- 3020 1| mert az agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven éven 3021 2| Te olvasod a reggeli lapokat és tőlem kérdezed, hogy 3022 1| lenne már elég ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?... 3023 1| Késő este, mikor a hôtel lármája lassanként elcsendesedett, 3024 1| kutató szemmel nézett körül a lármás és sürgölődő sokaságban. 3025 1| hogy gyönyörü asszonyokat lássak?... Édes méltóságos asszonyom, 3026 1| hívtam ma estére... Na hadd lássam, el tudod-e találni, hogy 3027 1| örökké csak egymagamban lássanak... Ha már olyan szerencse 3028 3| uraságok járnak ide, hát lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc 3029 1| főhercegi házak kulisszái mögé lásson. És Szentgróthy, látva a 3030 3| visszavonult, az aggastyán pedig lassu léptekkel távozott az elegáns 3031 3| grand diner, ez, a vak is láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem, 3032 1| folytatta a viviszekciót, láthatólag gyönyörködve a maga beszédében, 3033 1| ívlámpák hófehér világosságában láthatóvá lett, a piros szőnyeggel 3034 3| Ha a fizető közönség azt látja, hogy előkelő uraságok járnak 3035 1| asztaluknál is szívesen látnak. Honti különben, akármit 3036 1| ugy-e, hogy nem mindennapi látnivaló?... És lássa, méltóságos 3037 1| Kis Vilmám, legyen jó és látogasson meg egyszer... Bátran jöhet, 3038 1| öntudatlanul szerelmessé lett a látogatójába; hiszen még az élete nagy 3039 1| hangtalan rémülettel nézett a látogatójára, aki most csendesen bólintott 3040 1| magamnál szebb asszonyt látok... De magát nem irigylem, 3041 1| agyafurt huncutok, akik csak a látszat kedvéért adják a földi hiúságoktól 3042 1| melyben halkan, a szerénység látszatával kritizálta a miniszter eljárását, 3043 1| ártatlannak? Miért akarta azt a látszatot kelteni, hogy ő már egy 3044 1| Szentgróthy gróf... Ha láttad volna, hogy pukkadoztak 3045 1| senki se hallotta, de azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan 3046 1| hogy már két napja nem láttalak s azt is elmondtam, hogy 3047 1| ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem ájulási 3048 1| akarod, úgy vasárnap szívesen látunk ebédre. Idő: déli egy óra. 3049 1| a pólyából kiszabadítsa. Látván azonban e kisérletek hiú 3050 1| hiányzott az ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen kábító 3051 1| Honti-palotában még a konyha is látványosságszámba ment. A falakat hófehér 3052 1| megrészegült volna ettől a látványtól... De Vilma most nem gondolt 3053 1| de legalább negyvenfokos lázad van...~ ~Vilma megcsókolta 3054 1| dobogott, az arca szinte lázban égett, de azért jól hallotta 3055 1| idegei megint veszedelmesen lázongani kezdtek... Egy este, mikor 3056 1| egy huszonkét esztendős leányba - az öreg Leonhardt báró, 3057 1| mindenem megvan, amiről csak leányfejjel álmodtam: az előkelő uram, 3058 1| szalondrámákban, így szólott a bámuló leányhoz:~ ~- Amíg a méltóságos úr 3059 1| meg a bácsija házában. A leányka édesatyja, Honti Sándor, 3060 1| bájos, tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti Klárikát, 3061 1| vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy vigyázz rá, mint 3062 1| boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt, 3063 1| szinte ijedten nézett a leányra, miközben az anyák kimondhatatlanul 3064 1| az unokahúgát s tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~- 3065 3| diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett a rózsásan derengő hal fölött 3066 1| lett, a piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán halk 3067 1| kegyelmes úr még mindig itt lebzsel Budapesten... Tudod, hogy 3068 3| Úgy kell, megérdemeltem a leckét... Még pezsgőre, francia 3069 1| zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség 3070 1| tekintettek rá, a porosz miniszter leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, 3071 2| szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet, aki sietve, remegő 3072 1| elszánta magát rá, hogy lefekszik, sokáig ébren virrasztott 3073 1| amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... Itt van még az uram?~ ~- 3074 1| szavak után, veszedelmesen lefelé görbült, csöpp híja volt, 3075 1| kitartással udvarolt a színházak legapróbb karhölgyeinek, néha Rubin 3076 1| mester.~ ~- Méltó név a legbájosabb asszonyhoz, akit hosszu 3077 1| legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből válogatja össze; 3078 1| amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, 3079 1| Az uram a legjobb és a legderekabb ember az egész világon...~ ~ 3080 3| szólott szigorúan az étterem legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr 3081 1| ide... A huszadik század legendáiból, melyeket Budapest szegényei 3082 2| bizony nem volt ő az a legény, aki a kínálkozó alkalmat 3083 1| furcsán pislogó, pólyás legénykét tartott vigyázva a karjai 3084 1| ifjúság vette körül a pólyás legényt és a délfranciaországi dadát. 3085 3| kérdezte a babszemnyi legénytől.~ ~A gyerek behunyt szemmel 3086 1| te vagy most Budapesten a legérdekesebb asszony... És ezt annál 3087 1| aki szívósság dolgában a legfiatalabb emberekkel is fölvehette 3088 1| életében összetalálkozik... Én legfölebb egy jószívü öreg asszony 3089 1| év óta a köszöneteket) a legforróbb elismerését fejezte ki neki 3090 1| a kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb eseményeket meghalljam... 3091 1| nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel 3092 1| az öreg asszonyság csak a leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor, 3093 1| én vele menjek?~ ~- Sőt a leghatározottabban megtiltom, hogy vele utazzék...~ ~- 3094 1| Fájdalom, ebben én vagyok a legilletékesebb... Az arc még hazudhatik, 3095 1| úr, aki a milliomosoknak leginkább a gorombaságával imponált, 3096 1| tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb 3097 1| amíg egy napon, amikor legkevésbbé várja, össze nem roskad... 3098 1| módon: a csésze tea helyett legközelebb egy pezsgős ebédet kap...~ ~ 3099 1| különös van abban, ha a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér 3100 1| A fiatal ember, még a legkomolyabb is, néha egyszerre úgy érzi, 3101 1| vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb jóindulatát megnyerjék. 3102 1| kényelmesen elhelyezkedve a legöblösebb karosszékben, az inasnak 3103 1| hirdette, egyike volt a legszellemesebb művészeknek... Ő volt az, 3104 1| el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb, hogy alighanem még a karácsonyestémet 3105 1| beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból is átmentek 3106 1| viselkedett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, Olga kisasszonynál 3107 1| fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, én mondom magának... Folyton 3108 1| s talán én gondolnék a legutolsónak arra, hogy téged ilyesmivel 3109 1| Klárika, aki most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~ 3110 1| ellen, hogy az érzései úrrá legyenek fölötte, most kétségbeejtő 3111 1| végig... Vilma fölvette a legyezőjét, de mielőtt ideje lett volna 3112 1| lakomát is otthagynák, egy légyottért pedig talán az egész életükre 3113 2| félreértés kiderült... Ma délután légyottom van egy gyönyörü asszonnyal, 3114 1| azonban téged, te világ léhája, aligha érdekel...~ ~Félix 3115 1| nézett a szemébe... Aztán lehajtva a fejét, ezt susogta:~ ~- 3116 1| fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét látta Szentgróthy 3117 1| hallgatták a frakkos urak léhaságait... A társaság starja már 3118 1| neki a nizzai asszonyok léhaságáról és toalettjeiről, öntudatlanul 3119 1| kitünő férfiúnak is eféle léhaságok járjanak az eszében... Szentgróthy 3120 2| szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon járt az esze, s a jelleme 3121 1| vártam, hogy végre egyedül lehessek a boldogságommal. Tizenegy 3122 1| díszére váltak volna... “Lehet-e valaki boldogtalan, akinek 3123 1| tartózkodott... Mily gyönyörüek lehetnek a havas utcák, melyeken 3124 1| Akkor kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, s hat 3125 1| bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, akkor nem is érdemes élni 3126 1| elsőéves jogászba szerelmes... Lehmannénak a fogai is összeverődtek 3127 1| szobaleány csodálkozva fogadta Lehmannét az előszoba ajtajában:~ ~- 3128 3| helyiségből. Egy darabig lehorgasztott fővel baktatott, de a Kerepesi-úton 3129 1| különben fölmegyek érted és lehozlak...~ ~Honti kezet csókolt 3130 1| hogy három napig se tudjam lehúnyni a szememet...~ ~Vilma odahajolt 3131 1| szinte maga is belesápadt, s lehunyt szemmel, az izgatottságtól 3132 1| hintaszékben ült s félig lehúnyt szemmel nézte a sürgölődő 3133 1| asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék, 3134 1| volna rá, hogy az égő arcát lehűtse, egy fiatal fókavadász mély 3135 1| melyet gyorsan, türelmetlenül leintettek, nehogy egy szó is elvesszék 3136 1| hogy ki volt az?~ ~- A leirásból ítélve, az angol külügyminiszter...~ ~- 3137 1| mikor a sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~Vilma ( 3138 1| eljönnél?~ ~- Én, fájdalom, leláncolt rabszolga vagyok... De Sándor, 3139 1| monoton hangon kezdte, de a lélek, az intelligencia, az okosság 3140 1| hogy mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva hallgatta. 3141 1| Méltóságos asszony, most egy csúf leleplezést fogok tenni: ne higyjen 3142 1| Szentgróthy gróf úr egész lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika 3143 1| Nincs igazuk... költői lelkek ma is élnek a földön... 3144 1| mégegyszer végigvonult a lelkén, amíg a komorna hizelgő 3145 1| feleségét, Klárika pedig lelkesülve szólott:~ ~- Óh milyen szép 3146 1| teremtések, akik minden lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni 3147 1| alatt ismertem... Ugyebár a Leman-tótól kapta a nevét?... Annak 3148 1| hogy az igazi boldogságról lemond? Akkor inkább ma halok meg, 3149 1| talán az egész életükre lemondanának a dohányzásról...~ ~- Eszerint 3150 1| végzünk, kénytelen vagyok lemondani az irodalomról...~ ~- A 3151 1| életem csupa szenvedés és lemondás legyen...~ ~Eloltotta a 3152 1| csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel 3153 2| a fiatal teremtés mind lemondóbb arccal mutatkozott nagy 3154 1| közérzésemet illeti...~ ~Lemondólag intett a kezével, de egyszerre 3155 1| a könyvét, de csakhamar lemondott arról a kísérletről, hogy 3156 1| kötelessége volna... Az özvegy Lénárt grófné palotájában találkoztak 3157 1| még ők, az ostobák, merik lenézni az asszonyokat...~ ~ ~ 3158 1| tejbe-vajba füröszt; nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb 3159 1| nekem, hogy csakugyan képes lennél-e ilyesmire?~ ~Megszorította 3160 1| kérdésekre csak az a hatalmas lény tudott volna választ adni, 3161 1| Józan és becsületes lénye megundorodott-e attól a 3162 1| ember közt szerelem dolgában lényeges a különbség...~ ~- És pedig?~ ~- 3163 1| esztendős leányba - az öreg Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet - 3164 1| piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán halk éljenzés 3165 1| termekben. A házaspárt a lépcsőcsarnok felső végén maga az öreg 3166 1| az ura kocsija kigördül a lépcsőházból... Aztán jó ideig elgondolkodott 3167 1| hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a Király Félix 3168 1| felsőbb meghagyás folytán lepedőkbe göngyölgetik valami furcsanevü 3169 1| főhercegasszonyokról, akiknél hivatalban lépése után tisztelgett. Vilma, 3170 1| ragaszkodtak hozzá, hogy velem lépjen az oltár elé... Maga, - 3171 1| barátságosan csevegve lépked egymás mellett. A dohányzószoba 3172 1| miközben a miniszter most már leplezetlen haraggal csóválta a fejét, 3173 1| nyilvánosság elé akartak lépni azzal a tervvel, hogy a 3174 1| szobából a levelezési főnök léptei hallatszottak...~ ~- Sedenich 3175 1| orkánszerü tapsban törjön ki, leróva a tetszés adóját a kitünő 3176 3| szemhunyorítással magához intette a lesben álló pikkolót.~ ~- Micsoda 3177 1| szögletében már titkos könnyek leskelődtek, aztán megindult mosollyal 3178 2| követ el.~ ~Jó másfélóráig leskelődtünk a külvárosi házak között, 3179 1| tündérországában zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak 3180 3| pezsgőt hozat...~ ~Az öreg úr lesütötte a szemét.~ ~- Bocsásson 3181 1| izgatottan hajlongott s a szemét lesütve, szinte leányos zavarral 3182 1| hazajöttünk...~ ~Amíg az inas leszaladt, hogy a fogatot a lépcsőház 3183 2| megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok vele, arról bizonyos lehetsz...~ ~ 3184 3| hogy enyhén szóljak - tudva letagadja az igazságot...~ ~Az aggastyán 3185 1| igaza van, azt nem lehet letagadni... Egyezzünk ki hát vele 3186 1| mentén, a jégszövetekkel letakart karosszékekben, az asszonyok 3187 1| szakácsnéval, otthonosan letelepedve az egyik hokellin s csak 3188 1| használok. A Lánchídnál majd leteszlek, mert nekem Budán van dolgom...~ ~- 3189 1| Csakugyan az őszinte bűnbánat lett-e úrrá a lelkében?... Tudatára 3190 1| pályaudvar előtt. Az inas leugrott a bakról s kitárta a kocsi 3191 1| a férfiu, aki a lábáról levegye, s ime, rögtön beleszédül 3192 1| mint hogy számokkal és levelekkel bajlódjam... De most jól 3193 1| bank összes osztályaiban, a levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben, 3194 1| átmentek egy pillanatra a levelezésibe, a hol Király Félix most 3195 2| Mit szólsz ehhez a levélhez? - kérdezte Kuthy, miközben 3196 2| a többi, amit a névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben 3197 1| Finom, rendkívül elegáns levélke volt, oly arisztokratikus 3198 1| szétosztották, a szolga egy formás levélkét tett a Király Félix asztalára. 3199 2| bosszusan.~ ~- A névtelen levélről beszélsz?~ ~- Persze, hogy 3200 1| Vilma elé tartotta az ezüst leveses tálat s mély tisztelettel 3201 1| vesztibülben a bundáikat levetik, már száz és száz vendég 3202 1| körvonalai. És a kalapjukat levéve, mély hódolattal köszöntek, 3203 2| voltam a kaszárnya mellett levő kávéházban, ahol a barátommal 3204 1| a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta a fülébe:~ ~- 3205 1| elkalauzolták Hontiékat a liftig s két perc mulva a nászutas 3206 1| galoppban megindult a homályos liget felé.~ ~Mikor megálltak 3207 1| kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe, hogy a leánya hogyléte 3208 1| fordulunk egyet-kettőt a ligetben. Onnan beviszlek ozsonnázni 3209 1| pillanatban a sietségtől lihegő Honti jelent meg a kis szalon 3210 2| ott szokott bóbiskolni a likőrös üvegek között, gavallérosan 3211 1| Feydeauét vagy a többi lipót-köruti szerzőét... Tehát a fiatal 3212 1| fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan örömhírt 3213 1| pedig kisérteties kék láng lobogott. Vilma hizelkedve kiszolgálta 3214 1| zavarni merészeli, előbb lófarkon hordoztassék körül a városon, 3215 1| hozzáillik, mint én... lássa, ezt lojálisan beismerem... Én afféle vad, 3216 2| Jobb szeretem egy vak lónál, hogy az az ostoba félreértés 3217 3| belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát, 3218 1| helyet: tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők, 3219 1| közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező, vöröshaju hölgy ül, aki 3220 1| hölgyek a szemükhöz emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal 3221 1| társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő pillantást vetettek 3222 1| tűzhely egy kisebbszerü lovagvárra hasonlított, az edények 3223 1| fogatra, az ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az inas előkelő 3224 1| Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~ 3225 1| illata csapja meg, A vére lüktetni kezd, a szíve dobog, az 3226 1| világból... A társaság - inkább lustaságból, mint komoly meggyőződésből - 3227 1| csillogás, csupa mesebeli luxus ragyogott körülötte: pálmák, 3228 1| héttel ezelőtt még ravasz kis macskának nevezték Lehmann Vilmát, 3229 1| szép asszonynak:~ ~- Oh, madame, milyen nagy művésznő kegyed... 3230 1| udvariassággal kérdezte:~ ~- Madame-nak Lehmann a családi neve?~ ~- 3231 1| nemsokára táncolunk?... Egy madárka a minap ideszállt az ablakunkba 3232 1| milliomos-családból származó, madármellü kis neuraszténikus, aki 3233 1| öreg Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet - de sokkal többen 3234 1| gyönge Hontit még jobban magába bolondítja az alázatosságával, 3235 1| boldogsága annyira kiforgatta magából, hogy az egész világot a 3236 1| megbolondultam. “De hiszen tegnap magadon kívül voltál a boldogságtól, 3237 1| de belsőleg így szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több 3238 1| hát kibe volnék?... A magamfajta hivatalnoknak nincs ideje 3239 1| esem az irigységtől, ha egy magamnál szebb asszonyt látok... 3240 1| békekötési okmányát fogalmazta, magán kívül ugrott föl a helyéből 3241 1| kerülni egy úgynevezett magánintézetbe, de hogy nem fog elhunyni, 3242 1| támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~- Magának? És miféle 3243 1| szinte borzongva gondol egy magányos fészekre, ahol valaki szenvedélyesen 3244 1| vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát többre nem becsülte a bizalmas 3245 1| asszonykával, aki két évig szigoru magányosságban viselte a gyászát, de most 3246 1| fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak a pilisvölgyi Tauberék 3247 3| szaktudományát, s több évi magas szolgálat után - nagyhercegeket, 3248 1| látta Szentgróthy grófban, a magasabbrendü aszfaltbetyárt, akinek nincs 3249 1| frakkos, dekorált urak, magasrangu katonák bukkantak elő, akik 3250 1| vezérigazgató pedig, a szédületes magasságban trónoló, misztikus ködbe 3251 1| legelőkelőbb divatüzletébe, ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak. 3252 1| Budapesten... Az összes mágnáshölgyek megigérték, hogy ott lesznek 3253 1| hogyisne, amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak 3254 1| hogy maskarát csináljanak magukból...~ ~Vilma szó nélkül biccentett 3255 1| az egész intézet esze... Magunk közt szólva, nincs igazuk, 3256 1| az ilyen kiváltságos úr a magunkfajta embereknél ennyire jól érzi 3257 1| este, mikor az idegenek magunkra hagynak bennünket, egészen 3258 1| majd mindjárt meg fogom magyarázni a szavaimat. Nem veszi rossz 3259 1| rázott az idegen úrral s magyarázólag fordult a feleségéhez:~ ~- 3260 1| selyemfüggönyök, réz - és mahagóni-butorok, ezer drágamívü, művészi 3261 1| Vilma méltóságos asszony a mai napon megérdemli, hogy egyest 3262 1| hajlongva közelített feléjük. A maître de reception volt, aki egy 3263 1| föllelkesítette Félixet, hogy majdcsaknem a könnyei is kicsordultak... 3264 1| ment. A falakat hófehér majolika borította, a tűzhely egy 3265 1| Egy tavaszi napon volt, májusban, mikor az akácfák virulni 3266 1| izgatott s most már mind makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez... 3267 1| olyan egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék, ha a 3268 1| költségemre a kaszinóban... Ez a malicia csak annál jobban izgatott 3269 1| egészen magához veszi az édes mamáját, de Lehmanné hallani se 3270 1| beszélgethessen az édes mamájával estélig... Előbb kedveskedve 3271 1| süteményt, aztán elmondta a mamának, hogy most Rómába készül 3272 1| pillantást vetve a bájos mamára, őszinte bámulattal kiáltották:~ ~- 3273 1| techemtést...~ ~Vajjon a mamát vagy a kis babát gondolta-e, 3274 1| könnyei is kicsordultak... És mámorosan, a meggyőződés őszinte hevével 3275 1| maga mindenkit jókedvüvé és mámorossá tesz, akivel az életében 3276 1| zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, bundás jégsarki utazók 3277 1| csakhogy a bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, akkor 3278 1| hogy este legalább velem maradhasson.~ ~Honti tréfás megbotránkozással 3279 1| becsületszavamra mondom, nem maradhatok tovább...~ ~Megcsókolta 3280 1| illett volna, hogy odahaza maradjanak; hiszen az öreg Tauber szinte 3281 1| előkelő polgári asszonyok se maradnak otthon... A bál neve onnan 3282 1| Elhiheti, hogy szivesebben maradnék magával, mint hogy számokkal 3283 1| szeretett hazám mellett maradok...~ ~És körülnézve a sokaságban, 3284 1| vendégjárásért, de este ha egyedül maradtak, néha mégis megkérdezte 3285 2| tudtál hinni abban, hogy Mariska hűtelen lenne hozzám?~ ~- 3286 2| légyottra menne? De most, hogy a Mariskám hűsége ismét oly tisztán 3287 1| azon a hangon, melyet P. Márkus Emilia szokott használni 3288 1| életében dekolletált ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság 3289 1| száz és száz vendég sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok káprázatos 3290 1| Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn, barátságosan megveregette 3291 2| őrültséget követ el.~ ~Jó másfélóráig leskelődtünk a külvárosi 3292 1| Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig ez:~ ~“Kedves Félix! 3293 1| is joguk van ahhoz, hogy maskarát csináljanak magukból...~ ~ 3294 1| szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap kigyalogolt a Korona-utcából 3295 2| kihalt és üres volt és a másodemeleti lakás ablakaira misztikus 3296 1| tisztában van, akivel tíz másodpercig beszél...~ ~Rubin úr megkínálta 3297 1| kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették, hogy nem 3298 1| Ha több az eszem, mint másoknak, ez még nem ok arra, hogy 3299 1| férjének egyelőre nem szabad másra gondolnia, mint hogy félfürdőket 3300 1| Igazán azt hiszed, hogy én mássá lettem két hónap alatt?... 3301 1| Nem szereted az uradat, mást szeretsz, ez a bajod... 3302 3| Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk. Takács úr a fiatal kaszinó-tipust 3303 1| meg a tudóst, aki otthon matematikai tantételekkel bibelődik, 3304 1| kedves rokonom, mint neki... Mától fogva tegezni fogsz és ezzel 3305 1| előbbi szavai Sardounak vagy Maurice Donnaynak is becsületére 3306 3| redingotba öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk. 3307 1| ágyacskájában, mikor az éjjeli mécs szelid világa reszketett 3308 1| Honti újra visszatért s ez megakasztotta a további beszélgetést... 3309 1| kalapos fantáziája valaha megalkotott... Aztán meghajolt, bemutatkozott 3310 1| kiváncsian, kissé sápadtan megállott, Félix egy percig néma elragadtatással 3311 1| a kocsiúton még egyszer megállt és bánatosan megrázta a 3312 1| homályos liget felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője 3313 1| kis babának, úgy látszik, megártott a virrasztás... Most ölben 3314 1| A lakással talán itt is megbékült volna, ha a régi konyháját 3315 1| kályha mellett majd mindazt megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja... 3316 1| kis leánnyal.~ ~- Délelőtt megbeszéltem az édesanyáddal, hogy ezentúl 3317 1| vártam, hogy majd csaknem megbetegedtem belé...~ ~Honti magához 3318 1| parolázott velük, most diszkrétül megbiccentette feléjük a fejét, de kék 3319 1| elfogadom... De ma este... már megbocsáss... ez egyszerűen impertinencia 3320 1| hallatlan könnyelműséget is megbocsátom...~ ~Meghatottan a szívére 3321 1| mintha azt hinné, hogy megbolondultam. “De hiszen tegnap magadon 3322 1| maradhasson.~ ~Honti tréfás megbotránkozással rázta meg a fejét s forró 3323 1| lakosztályban. Vilma bámulva és megbűvölve nézett körül: ekkora fényt 3324 1| engesztelni!”~ ~A levelet megcímezte és elküldte, - és nem akadt 3325 2| Miféle baj?~ ~- A feleségem megcsal valakivel, akit még nem 3326 2| csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok vele, 3327 2| megismerem, vajjon csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok 3328 2| üvegek között, gavallérosan megcsipkedte az állát...~ ~Félóra mulva 3329 1| feleségéhez, hogy a haját megcsókolja, de Vilma egy hirtelen mozdulattal 3330 1| sötétben... Néha szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm 3331 1| nyugalmazott törzsorvos, aki megcsontosodott agglegény s így a legtöbb 3332 1| doktor kiveszi az óráját, megcsóválja a fejét, aztán hol reám 3333 1| Kiváncsian nézek rá, aztán megcsóválom a fejemet. “Biz én hiába 3334 1| hogy ez a sok egyedüllét megdöbbent és kiforgat magamból... 3335 1| mely az okos Vilmát is megdöbbentette komolyságával, majdnem nyersen, 3336 2| mondott, de ez a pár szó megdöbbentő tükre volt a férfiak hihetetlen 3337 3| nap óta még a tokája is megduplázódott... És a hála?... A jóságomért 3338 1| tekintenek rá. Egyszerre csak megejti az asszony titokzatos varázsa 3339 1| És körülnézve a jólét, a megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében, 3340 3| itták... Valamennyien teljes megelégedésemre működtek, mert a rossz italt 3341 1| önzetlen stréber volt, aki megelégszik annyival, hogy mindenki 3342 1| a képeskönyvei hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak 3343 1| munkák, majd a közgyülést megelőző tennivalók szomoru következéssel 3344 1| egy hirtelen mozdulattal megelőzte; egyszerre odaborult az 3345 1| a földig hajolt s mélyen megemelte aranyos sipkáját.~ ~- Óh, 3346 1| hát a vezérigazgató is megengedheti néha magának, hogy a szórakozásra 3347 1| puha selyempongyolájában megennivalóan bájos volt.~ ~- Micsoda?~ ~- 3348 1| törölt fel, annyi fájdalmat megenyhített... Nagyon, nagyon boldog 3349 1| éjszakára az orfeumtól?... Megérdemelnétek, hogy jól összeszidjalak 3350 3| megszólalt:~ ~- Úgy kell, megérdemeltem a leckét... Még pezsgőre, 3351 1| méltóságos asszony a mai napon megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~ 3352 1| fáradtságtól s Honti gyöngéden megérintette a vállát:~ ~- A kis babának, 3353 1| hallottad, hogy szerdán megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág 3354 1| stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni, a fájdalmát azt nagyon 3355 1| fájdalmát azt nagyon is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott 3356 1| engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna 3357 1| fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék vele, hogy itt a kocsiban 3358 1| gondolta-e, az e pillanatban megfejthetetlen titok maradt...~ ~Rubin 3359 1| még az ozsonnázásról is megfeledkezem... Várj anyuskám, hadd csöngetek, 3360 1| programjáról is majdnem megfelejtkezett miatta... És akárhogyan 3361 1| s a vezérigazgató azt a megfigyelést tette, hogy a felesége megváltozott 3362 1| vannak, ahol a jó társaság megfordul...~ ~Klárika boldog izgalommal 3363 1| a zsírban és a morzsában megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel 3364 1| fölkiáltani Vilma, de idejében meggondolta a dolgot, mivel a vezérigazgató 3365 1| arra, hogy téged ilyesmivel meggyanusítsalak... De van valaki, aki előtt 3366 1| lustaságból, mint komoly meggyőződésből - helyeselte a szigoru itéletet, 3367 1| Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb nyugalomra 3368 1| gyujtót, hogy a cigarettáját meggyújthassa... Nem csoda, hogy az élelmes 3369 1| mert az uradat felsőbb meghagyás folytán lepedőkbe göngyölgetik 3370 1| kocsiját és lovait, mély meghajlással nyitotta föl a batár üvegajtaját.~ ~- 3371 1| Ilka asszony...~ ~Vilma (meghajtja a fejét).~ ~A vöröshaju 3372 1| után vállalkozott rá, hogy meghallgatja Szentgróthyt s az inas, 3373 2| esetleg a más férfi udvarlását meghallgatta? De arra még egy pillanatig 3374 1| pillanatban a Vilma lelkébe lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek 3375 1| legfrissebb eseményeket meghalljam... Vagyis ne... semmit se 3376 1| akinek a szívedobogását is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... 3377 1| bibliai asszony, akiért meghalni is gyönyörűség... Mi vagy 3378 1| gyönyörü asszony volt: arca meghalványult ugyan kissé, s a szemeit 3379 1| mondta ezt és Félix néma meghatottsággal nézett rá. Mily szép, mily 3380 1| nevezetes ember!~ ~Dönci: Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, 3381 1| pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével 3382 1| Király Félix szenzációs meghivása felől. A levelezési osztály 3383 1| irigykedve beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból 3384 1| a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér most már épp olyan 3385 1| A meghivó.~ ~Egy délelőtt, mikor a 3386 1| Közgazdasági Bank vezérembereit is meghívta az asztalához. Steinwall, 3387 1| vagyok magára... Mindenkit meghódít... senki sincs, aki a legelső 3388 1| készülődtem, hogy Alsó-Ausztriát meghódítom, de így már csak szeretett 3389 1| egy előkelő úriasszonyt meghódított... Másnap már ebéd után 3390 1| kegyetlen gunyolódása egyszerre meghódították a termet és a karzatot egyaránt: 3391 1| Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád után a legjobb volt 3392 1| nyomorúságos lakásban kellett meghúzódniok, fönn, a harmadik emeleten, 3393 1| elé, hogy a hajfürtjeit; megigazítsa... Amikor a két karját plasztikus 3394 1| Ha annyira szeret, hát megigérhetne nekem valamit...~ ~Vilma: 3395 1| járt s ő felsége szintén megigérte, hogy ott lesz... Igy tehát 3396 1| Az összes mágnáshölgyek megigérték, hogy ott lesznek s gondolhatod, 3397 1| semmi mulatság után...~ ~- Megigértem, hogy elmegyünk, hát most 3398 1| magát...~ ~Vilmát annyira megijesztette a tanár beszéde, hogy estefelé 3399 1| a lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel mondta ezt 3400 1| kollégái szemei a hála és megindulás könnyeivel teltek meg... 3401 1| okoztam neki...~ ~Vilma (megindultan): Milyen jó ön!~ ~A vöröshaju 3402 1| tekintett a felesége szemébe és megindúlva rebegte:~ ~- Én lennék az, 3403 1| szemmel, de egy gyermek megingathatatlan bizalmával tekintett a felesége 3404 1| leghíresebb Nebántsvirágai is megirigyelhettek volna tőle, szendén, gyerekes 3405 2| hogy a legelső szaváról megismerem, vajjon csakugyan megcsalt-e? 3406 1| vagyok, miért ne szabadna hát megismernem az igazi boldogságot is?... 3407 1| esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára rágyujtott, 3408 1| míg a többiek, a gúnyos megjegyzéseiket elfojtva, helyeslőleg, majdnem 3409 1| nehogy egy bizalmaskodó megjegyzést elejtsenek. Valósággal ijesztő 3410 1| alatt történt vele! Honti megjelenése a kenderutcai lakásban, 3411 1| suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének szenzációs hatása van; a 3412 1| flirtet, mert egy ünnepies megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében 3413 2| csak alkonyattájt szokott megjelenni a Serfőző-utcában. Ha azt 3414 1| később Honti és a felesége megjelentek a nagyteremben a table d’ 3415 1| be, de volt benne valami megkapó és titokzatos vonás, mely 3416 1| fáradj, mert én már odahaza megkávéztam.~ ~- Csak nem kávéztál meg 3417 2| udvarol, de azt eszébe se jut megkérdezni, hogy a felesége ez idő 3418 1| egyedül maradtak, néha mégis megkérdezte az urát:~ ~- Nem lenne már 3419 2| cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte a forró italt, aztán jólelküleg 3420 1| Szentgróthy, aki jóval az ülés megkezdése után érkezett a terembe, 3421 1| Az ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli hónapokban 3422 1| és távozott, Vilma pedig megkezdte a remete-életét. Teát hozatott 3423 1| húgom... Ha holnap délután megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre 3424 1| másodpercig beszél...~ ~Rubin úr megkínálta fiatal kollégáját egy cigarettával, 3425 1| csillogás e kivánatos milieujét megkockáztatná egy bizonytalan szerelmi 3426 1| hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~Tauberné: Kedves gyermekem, 3427 1| örömrepesve siet feléje, amikor meglátja.~ ~Tauberné: A kis Hontiné, 3428 2| talán a saját szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet, 3429 1| a mulatság estéjén fogod meglátni, előbb egyetlen nappal se... 3430 1| Pázmán tanár egy délután meglátogatta a méltóságos asszonyt... 3431 1| uramtól kikapok, bizony Isten, meglátogattam volna magukat a hivatalban...~ ~ 3432 1| finom kis szememmel rögtön megláttam az ideggörcsöt, ami kedélyviláguk 3433 1| visszatért a jókedve, s tréfásan meglegyintette a fiatal asszony rózsás 3434 1| a nénikéjétől, - de nagy meglepetésére, egészen más történt: a 3435 1| tartani...~ ~Vilmát annyira meglepte az unokabátyja kérése, hogy 3436 1| maradjon... Máskülönben nem bír megmaradni egy helyen; de ha valami 3437 1| félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa magát...~ ~Vilmát annyira 3438 1| lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni egy jó ember életét... Hogy 3439 1| fogsz kidobatni, de azért megmondom, hogy rossz útra tértél, 3440 1| a cégvezető úr mindjárt megmondta...~ ~Délfelé Rubin úr - 3441 2| szomoru alkalomból kissé megmossam a barátom fejét.~ ~- Most 3442 1| végigfolytak rózsás arcán s megnedvesítették szőke haját; egész alakja 3443 1| félóra múlva a doktor megint megnézi az óráját, aztán furcsa 3444 1| fiatal nő aggódva.~ ~Az inas megnézte az óráját.~ ~- Nem, méltóságos 3445 1| hogy a gyönyörü asszonyt megnézze... Az angol hölgyek a szemükhöz 3446 1| játszotta, most egyszerre megnőtt, kiegyenesedett a szemükben; 3447 1| legmagasabb jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte 3448 1| végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával, kitárta vendége előtt a 3449 1| szomoru arccal bár, de megnyugodott benne, hogy elutazik Budapestről... 3450 2| fejéhez, mintha egyenesen megőrült volna.~ ~- A tűzbe tettem 3451 1| amely a nagy bánatodat megosztja veled...~ ~A fiatal úr kezét 3452 1| viseltetnek az időnek előtte megőszült férfiak iránt, tágranyilt 3453 1| De mivel a gyóntatóapám megparancsolta, hogy jó feleség legyek, 3454 1| méltóságos asszony ekkor megpillantja pilishegyi Taubernét, aki 3455 2| hogy a fátyolos hölgyet megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri 3456 1| megjelent a kapu aljában s megpillantva a babát, komolyan így szólt:~ ~- 3457 1| De körülírni valahogy megpróbálhatom a dolgot... Az ilyen súlyos 3458 1| eszembe, hogy az udvarlással megpróbálkozzam...~ ~Vilma: Na hallja, maga 3459 1| ennyi elég, hogy mindenki megpukkadjon... Szentgróthy még azt is 3460 1| Istennek az összes barátaim megpukkadnak irigységükben...~ ~Vilma 3461 1| beszélni, mert mindjárt megpukkadok irígységemben...~ ~Vilma 3462 2| miközben a kezemet lázasan megragadta.~ ~- Azt mondom, hogy ostoba 3463 1| pillantását, ő hirtelen megremegett arra a gondolatra, hogy 3464 3| fülét. A gyerek ugyanis megrendelte a pezsgőt, a vendéglős pedig 3465 1| maga elé nézett, bizonyára megrészegült volna ettől a látványtól... 3466 1| Miért adta mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist? Az okos 3467 1| hogy bűnt követ el, de mégse tudott megszabadulni attól 3468 1| ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol 3469 1| hogy helyrehozhatatlanul megsértett valakit, aki az ő okos és 3470 1| követ el, de mégse tudott megszabadulni attól az impressziótól, 3471 1| sírj már, mert mindjárt megszakad a szívem...~ ~Vilma most 3472 1| egyfolytában három napig s megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima 3473 1| tudakozódott nála egy indus bálvány megszerzési módozatai felől... Majd 3474 2| vele, de ha becsülettel megszökhetett hazulról, bizony nem volt 3475 1| egyforma, ha egyszer a szíve megszólal... Szeretem azt az embert 3476 1| lassanként eltávoztak, újra megszólította a méltóságos asszony unokabátyját.~ ~- 3477 1| akit ilyen borzasztóan megszomorítottál...~ ~Vilma remegő ajakkal 3478 1| képes lennél-e ilyesmire?~ ~Megszorította a fiatal asszony kezét, 3479 1| lemondjak... Néha kissé megtébolyodom... de azért van szívem... 3480 1| akarná, sem engedném, hogy megtegye... Annyi az egész, hogy 3481 1| szemed fényére, mert különben megtépázlak...~ ~- És te nem jösz velünk, 3482 1| velem...~ ~A szobaleány megterített s a két asszony még akkor 3483 1| nekem az egyszerűbb lakás is megteszi... Hiszen ilyen termekben 3484 1| neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy fűszeres ételt egyék: 3485 1| Sőt a leghatározottabban megtiltom, hogy vele utazzék...~ ~- 3486 1| Azonfelül húsz más asszony is megtiszteli ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~ 3487 1| ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne bennünket... Például talán 3488 1| is kékült-zöldült a nagy megtiszteltetéstől, - hogyisne, amikor a fővárosi 3489 1| adják a földi hiúságoktól megtisztult szentet. Ha látná, hogy 3490 1| asszonyok, akik zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva, 3491 1| mint rossz asszony: ha ez megtörténhetik, akkor már egyáltalában 3492 1| jelentette, sőt akárhányszor megtörtént, hogy a Közgazdasági Bank 3493 2| türelme.~ ~- Azt hiszem, megtudta, hogy várakozom rá, - mondta 3494 1| szenvedélyes erővel, hogy gyöngén megtűzött, aranyszőke haja zuhatagként 3495 1| anyám? - kérdezte Klárika megütődve.~ ~- Nem, én ma beállok 3496 1| Józan és becsületes lénye megundorodott-e attól a szennytől, melybe 3497 1| ebédelni: bizony Isten, jól megválasztotta az unokahúgát...~ ~Rubin 3498 1| az ötlete, hogy mindent megvall az urának, e pillanatban 3499 1| hogy igazat beszélek, hát megvallom, hogy egyenesen hozzád jöttem...~ ~ 3500 1| vagyok?~ ~- Eltaláltad... Megvallottam neki, hogy már két napja 3501 1| lehet az, mely téged ennyire megváltoztatott... Föl fogsz ébredni, mert 3502 1| kifárasztott, elhatározta, hogy megvárja a leányát s mivel a szobában 3503 3| A vendéglős e szavakra megvetéssel huzta föl bozontos szemöldökét.~ ~- 3504 1| komoly ember, aki szívéből megveti az ostoba előítéleteket... 3505 1| kiszolgálásában. Szentgróthy utóbb megvette az indus istent s két darab 3506 1| vizsgálat után többnyire megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót... 3507 1| a Vilma szeme haragosan megvillant, az arca majdnem kicsattant 3508 1| tett, mintha gondosabban megvizsgálná az indus istent, de csak 3509 1| ha idehaza marad... Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy 3510 1| felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “Miért mennék?” - “ 3511 1| sajnállak, de kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat... Félix, 3512 1| pilishegyi Tauberné egészen megzavarodik s izgatottan izeg-mozog 3513 1| álmodozásában most egyszerre megzavarta egy türelmetlen kopogtatás 3514 1| szivarozó vén doktorba s azon melegében elmondtam neki, hogy milyen 3515 1| ha egy pillanatra föl is melegedett, csakhamar ismét visszaesett 3516 1| s Vilma egyedül maradt a melegedő csarnok ablaka mögött. Alig 3517 1| járt nálam a bankban s igen melegen tudakozódott a hogyléted 3518 1| csillogtak... Oly őszintén, annyi melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából 3519 1| szinte alázatosan húzódott melléje a homályos lépcsőházban 3520 3| termetü aggastyán ült. Domboru mellén ragyogó redingot feszült 3521 1| feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú vaskorona-rend 3522 1| a hangversenyt s mivel a mellette lévő karosszék üres, mosolyogva 3523 1| ahelyett, hogy itt volna mellettem és a kezemet fogná...~ ~ 3524 1| Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva); Úgy van! 3525 1| híres a szeméről, még pedig méltán... Régóta tudom, hogy mindenkivel 3526 1| Egyezzünk ki hát vele méltányos módon: a csésze tea helyett 3527 1| lelkében, hogy asszonyi méltóságáról ennyire megfeledkezett?... 3528 1| járnak, s igazgató-tanácsosi méltóságokat viselnek az előkelő bankokban...~ ~- 3529 1| a nagyságos urat... Erre méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~ 3530 2| rágyujtott egy szivarra, melyből többet elrágott, mint fölfüstölt, 3531 1| fürdőszobás kastélyokban laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették 3532 1| lehetnek a havas utcák, melyeken aranyos szánkók suhannak 3533 1| huszadik század legendáiból, melyeket Budapest szegényei csináltak, 3534 1| reagálva a kedveskedésre, melyekkel törvényes imádója elhalmozta, 3535 1| imitált, havas fák között, melyeknek ágairól hatalmas jégcsapok 3536 1| csillogó szentjánosbogarakkal, melyeknél csak nagy gyermekszemei 3537 1| pad szélén. A redingot, melyhez fekete écharpe-ot viselt, 3538 1| milyen feneketlen, sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, 3539 1| gardedámnak udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba a 3540 1| Azt kérdezed, hogy miért mennél?” - “Persze, hogy azt.” - 3541 1| egy párisi diák... s még a mennybéli üdvösségemért se lennék 3542 3| teszem többé. Holnaptól fogva mennyei gyönyörűséggel fogom szürcsölni 3543 2| Most beláthatod, hogy mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, - 3544 1| szép, mily bájos volt így, mennyivel tökéletesebb még, mint viruló 3545 1| nyugalmamat, csakhogy bizonyosan a mennyországba jussak!...~ ~A fiatal ember - 3546 1| megint fölkelt a helyéből s mentegetődzve így szólott:~ ~- Nekem, 3547 3| igazságot...~ ~Az aggastyán mentegetőző mozdulatot tett, a vendéglős 3548 1| szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek át ketten a Vilma kis nappali 3549 1| jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel letakart 3550 1| fogunk s meg se állunk a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~ 3551 1| attól tartottam, hogy Isten ments, de legalább negyvenfokos 3552 1| Szentivánéji álom-ban... Ilyen menyasszony huszonöt esztendő óta nem 3553 1| pompásan föst, mint fiatal menyecske... Ezidőszerint egyáltalában 3554 1| hosszasan bámult a szoba menyezetére... Mi történt vele?... Csakugyan 3555 1| egy pillanatig kábultan meredt maga elé, mert úgy érezte, 3556 1| Ez pedig, amint tudod, méregdrága mulatság.~ ~Ebéd alatt, 3557 1| szeretem, hogy szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~ 3558 1| tévedsz... Én bizonyosra merem venni, hogy akkor is a rentére, 3559 1| összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli, előbb lófarkon hordoztassék 3560 1| zavarba vele; Szentgróthy merészen a szemébe nézett, s olyan 3561 1| ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, még egyre 3562 1| aki majdnem sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~A 3563 1| s még ők, az ostobák, merik lenézni az asszonyokat...~ ~ ~ 3564 1| vagy, hogy szinte nem is merlek elvinni az emberek közé. 3565 1| Mi a bajod?... Fogadni mernék rá, hogy valami nagy fájdalmat 3566 1| egyik bőrszéken. És szemét merően a hugára szegezve, szokatlan, 3567 1| sonkát s velük együtt ijedten merült bele az írásba, amikor a 3568 1| hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte 3569 1| képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket se 3570 1| grófot?~ ~- A redingotját mesésnek, de őt magát kissé öregnek, 3571 1| ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen kábító volt... Vilma bámuló 3572 1| a familiáját egy-egy új messalience tervével, de aki most, hihetetlen 3573 1| hullámokat, melyek mind messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól 3574 1| jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte az unokahúgát 3575 3| nyomott volt, az ambiciózus mesternek még nem igen volt alkalma 3576 1| mindig nem tartják komoly mesterségnek... A költők nem a várablakok 3577 3| ügyet vetett a szánalmas metamorfózisra.~ ~- Mi kvalifikációja van 3578 1| valaki látta volna így, a meztelen karjára támaszkodva, csipkés 3579 1| inkább - legyünk őszinték - a meztelenvállu asszonyok iránt, akik selyemcipőket 3580 1| nagyon is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott arra 3581 1| majdnem megfelejtkezett miatta... És akárhogyan is küzködött 3582 1| furfangos lelkébe... És a mig szendén, bájos mosollyal 3583 1| mert majdnem elájulok a migréntől... Szegény kis leányom, 3584 1| iszen, képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket 3585 1| a csillogás e kivánatos milieujét megkockáztatná egy bizonytalan 3586 1| jégtükörre, mely fölött millió hószilánk csillogott... 3587 1| született, hogy százezreket vagy milliókat vezessen. Ily férfival eddigi 3588 1| hogy a te bájosságodat milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen 3589 1| nemnek. Agglegény, orvos, milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön 3590 1| Bank grandseigneurje, a milliomos-családból származó, madármellü kis 3591 1| ismerték s a városrész kezdő milliomosai többnyire a fényes üvegpalotában 3592 1| társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő 3593 1| fenntartották. A hófehér milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi 3594 1| ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás 3595 1| túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak udvarolt. Félix, aki szintén 3596 1| s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak leginkább a gorombaságával 3597 1| harminc millióról negyven millióra fogják fölemelni s Honti 3598 1| bank alaptőkéjét harminc millióról negyven millióra fogják 3599 1| hanem egy százszor, sőt milliószor elegánsabb ember... Szentgróthy 3600 1| előkelő bankokban...~ ~- Hát milyenekre gondol? - kérdezte egy fiatal 3601 1| hanem arról, hogy vajjon te milyennek találod Szentgróthy grófot?~ ~- 3602 1| hogy te, drága szívem, mim vagy nekem...~ ~A lakás 3603 1| politikust, az aszfaltbetyárt: mindannyi remegve gondol hirtelen 3604 1| csodálatos, mily hihetetlen volt mindaz, ami negyedfél hónap alatt 3605 1| ostobák, mily kicsinyek voltak mindazok hozzá képest, akik mostanáig 3606 1| legkellemesebb városa... De utóvégre mindegy volt, akármit is mondott, 3607 1| szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük kíváncsi pillantást vetett 3608 2| ujságot olvasnék, de a szemem mindegyre az ajtón járt, s mondhatom, 3609 1| Ördögadta fickója, magának csak mindenben szerencséje van... Budapest 3610 1| A tied vagyok... a mindened vagyok... elégedj meg vele...~ ~ ~ 3611 1| elegánciája, merész hasonlatai, de mindenekfölött az öldöklésig kegyetlen 3612 1| hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~Vilma tréfásan arcul 3613 1| szenvedtem, de ez a perc mindenért kárpótol... Nézz rám... 3614 1| megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre köszönettel elfogadom... 3615 1| sírva borult a válladra, s mindenét neked adta, mert csak benned 3616 1| hogy szép, ugy-e, hogy nem mindennapi látnivaló?... És lássa, 3617 1| kifényesedett rézedények... Akkor mindennaposak voltak náluk a vendégek, 3618 1| önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre csak az a hatalmas 3619 3| negyvenöt forintot... És mindezt annak a reményében, hogy 3620 1| egészen fiatal ember, de azért mindhalálig tántoríthatatlan gavallérja 3621 1| délfranciaországi dadát. A sokaság mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók, 3622 1| aranydíszítéses karzaton. Mindketten nagyon kicsípték magukat 3623 1| kifogás, a jövő vasárnap mindkettőjüket elvárom... Bátran jöhetnek... 3624 1| szerettem a szegény Hontit... mindkettőnkre ezerszer jobb, hogy búcsút 3625 1| Csipkerózsika, most már mindörökké az övé...~ ~Az inas visszatért 3626 1| aki főleg attól félt, hogy mindörökre be fogja hunyni a szemeit, 3627 1| légyottot betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink csak 3628 1| főispán után most egy volt miniszterbe habarodtam bele, Ha így 3629 1| keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok, 3630 1| Valószínüleg a montenegrói miniszterelnököt, akivel most a cettinjei 3631 1| sohase hozott szóba: rövid minisztersége idejéről, amikor több ízben 3632 1| aki kóros becstelenségnek minősítette azt a szokást, hogy az asszonyokat 3633 3| honvágy, s az angol klubok mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t 3634 3| ideszoktassam a vendéglőbe? Minthogy manapság semmi se megy könnyen, 3635 1| legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik 3636 1| tiltakozott.~ ~- Ugyan már mirevaló lenne a kocsi? Egész életemben 3637 3| hidegségével így szólott:~ ~- Mert miről van szó? Arról ugyebár, 3638 1| emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal tekintettek 3639 1| raktak a lábai elé, az angol misszek ott simogatták, ahol hozzáfértek, 3640 1| lehetett volna kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, vagy 3641 1| megjelent a hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a 3642 1| ifjúsága egész tündöklő mivoltában jelent meg várakozó férje 3643 1| oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon 3644 1| után, valaki szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta, 3645 1| asszony annak rendje és módja szerint beleszeretett Szentgróthy 3646 2| Különben hiszen megvan a módod hozzá, hogy önmagad kideríthesd 3647 1| üvegpalotában tanulták meg a jó modor és a kifogástalan előkelőség 3648 1| veszedelmes tudna lenni; így akar módot találni arra, hogy velem 3649 1| indus bálvány megszerzési módozatai felől... Majd műértőleg 3650 1| álomlátás: Csipkerózsika, mohos fátyolruhácskájában, hajában 3651 1| beszélt a társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön 3652 1| valami köznapi banalitást mondana, halkan kérdezte Vilmától:~ ~- 3653 1| Halljuk hát azt a komoly mondanivalót!... Azt hiszem szörnyű fontos 3654 1| A fiatal ember - kell-e mondanunk, hogy ő meg Király Félix 3655 3| operettet, melyben minden mondat után táncot járnak, s a 3656 1| karzatot egyaránt: s egy-egy mondata után, melyben halkan, a 3657 1| fiatal úr nem fejezhette be a mondatot, mert Vilma tágranyílt szemmel 3658 1| férje kezére s hálásan, mondhatatlan boldogsággal a szívében, 3659 1| igaz; csak a perverz írók mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk, 3660 1| füllenteni akarnék, azt mondhatnám, hogy erre volt dolgom s 3661 3| szemtelenkedést, annyit előre mondhatok, nem tűröm...~ ~A vendéglős 3662 1| Rómában... Mama épp úgy mondhatta volna, hogy ez idő szerint 3663 1| szemmel szólott:~ ~- Mindent mondj el, mindent, mindent, ha 3664 1| Meghagyta, hogy csak annyit mondjak, hogy Szentgróthy gróf van 3665 1| könnyedén vállat vont.~ ~- Nekem mondod? Én sokkal jobban tudom, 3666 1| okvetetlen beléd szeret... Igazat mondtál a minap; oly szép vagy, 3667 1| ezerszer jobb, hogy búcsút mondtunk egymásnak... Azt hiszem, 3668 1| volna elszavalni az előbbi monológot...~ ~Szentgróthy helyeslőleg 3669 1| beszédét csöndesen, majdnem monoton hangon kezdte, de a lélek, 3670 1| kicsodát?~ ~- Valószínüleg a montenegrói miniszterelnököt, akivel 3671 1| suttogás, melybe vésztjósló morajként dörög bele a buffetből kihallatszó 3672 1| miniszter eljárását, a termen morajló tetszés futott végig, melyet 3673 1| halkan, könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, szívem... Kétszer 3674 1| hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta, a szeme mindig 3675 3| asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, majd erős elhatározással 3676 1| osztályt... Ez ugyan csinosan morzsolja le a kis életét; ilyen kocsi, 3677 1| velem s minden szava, minden mosolya, minden mozdulata kizárólag 3678 1| környezetben s csak akkor mosolyodott el, amikor a pincér végre 3679 1| leánya látszólag előkelően mosolyogtak, de én a finom kis szememmel 3680 1| mindazok hozzá képest, akik mostanáig az életében szerepeltek! 3681 1| hogy a méltóságos asszony mostani fényes sorsában is a régi 3682 1| tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi 3683 1| minden mosolya, minden mozdulata kizárólag az enyém... Ha 3684 1| annyira kisugárzott minden mozdulatából, hogy Vilma csaknem megdöbbenve 3685 1| vett tudomást az ellenség mozdulatairól, hanem egy-egy sziporkázó 3686 1| Az ablakon át sokáig mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, 3687 3| Az aggastyán mentegetőző mozdulatot tett, a vendéglős azonban 3688 1| ilyenkor legokosabb, ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika, csókokat 3689 3| pohárban csupa rajnai, meg mozeli bor lenne... De ön... A 3690 1| állt minden jótékonysági mozgalomnak s szinte fiatalos rugalmassággal 3691 1| szüksége van erre a kis mozgásra... Hiszen máskülönben egész 3692 1| eltünt volna a levegőben mozgó karok mögött, melyek mind 3693 1| ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig 3694 1| tanyámra, amikor egy este, a Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t 3695 1| egy-egy bécsi, berlini vagy müncheni vendég érkezését jelentette, 3696 1| módozatai felől... Majd műértőleg a kezébe vette a bálványt, 3697 1| fáradhatatlan és sikeres működéseért, egyszerre csak kitört rajta 3698 3| Valamennyien teljes megelégedésemre működtek, mert a rossz italt olyan 3699 1| távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük kíváncsi 3700 1| kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat... Félix, nézz ki a kocsi 3701 2| színházi páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott vele, de 3702 1| bankban eddig a kedves és mulatságos clown szerepét játszotta, 3703 1| akarom önöket zavarni a mulatságukban...~ ~Mosolyogva búcsút intett 3704 1| rám... De te csak maradj s mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat 3705 1| Tauber fiatalos frisseséggel mulattatta és kényeztette a vendégeit. 3706 1| fűzi... És amint most a multján és a jövőjén végiggondolt, 3707 1| fiatal urak, akiket a napi munka távolról se bágyasztott 3708 1| meg a vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak 3709 1| teméntelen konferencia, az éjjeli munkák, majd a közgyülést megelőző 3710 1| esetre se készülünk el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb, hogy 3711 1| pillanat el nem érkezik, - most mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem, 3712 1| Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be nekem a kis Hontinét, 3713 1| szalmaözvegy-asszony folytonosan mutogatja magát...~ ~- Pedig, ha tudnád, 3714 1| a bátyja orrára, s ez a művelet annyira föllelkesítette 3715 1| kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer egymásután 3716 1| konyhában az ilyen bonyodalmas művelethez már nem lett volna hely. 3717 1| mögött élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok viszont 3718 1| egyike volt a legszellemesebb művészeknek... Ő volt az, aki annak 3719 1| mahagóni-butorok, ezer drágamívü, művészi csecsebecse. Pár percig 3720 1| volt már vendégekkel; a művészileg imitált, havas fák között, 3721 1| Oh, madame, milyen nagy művésznő kegyed... Csak egy asszonyt 3722 1| keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit. 3723 1| talán kezet csókolnál a nagybácsidnak?... Hát ezért öregedtem 3724 1| fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú kérdésben több ízben kénytelen 3725 3| évi magas szolgálat után - nagyhercegeket, sőt aktiv királyokat is 3726 1| billiárdozott egy orosz nagyherceggel, aztán egy merész fordulattal 3727 1| majd így szólott az orosz nagyhercegre hasonlító főpincérhez:~ ~- 3728 1| Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet - de sokkal többen vannak, 3729 3| nyomorúság, most minden vendég nagykövetnek vagy miniszternek nézi... 3730 1| egész nyugalmát, amit oly nagylelkűen rád bízott? Vilmám, ébredj 3731 1| zongoraművész, aki a finom bókok nagymestere volt, lekötelező udvariassággal 3732 1| volt igaza; ez az ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak 3733 1| valamit, amin a vezérigazgató nagyokat nevetett, de mindez úgy 3734 1| különbséget tesz, s aki nagyra van vele, hogy egy előkelő 3735 1| művelt... Mikor reszketve, nagyranyilt szemével maga elé bámult 3736 1| óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának bemutassanak. Hiszen annyit 3737 1| barátai gratulációját.~ ~- Nagyszerü, hát mi különös van abban, 3738 1| pillanatban végigsuhant a nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan 3739 1| a felesége megjelentek a nagyteremben a table d’hote-nál. Beléptükre 3740 1| költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s a hangverseny után, mikor 3741 3| az angol klubok mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t nyitott 3742 1| diszkrét bókok, a hangos nagyzolás zaja töltötte be a fényben 3743 1| meg az édes, a romlatlan naivitásod imponál, drága kis bolondom... 3744 1| pillanatig elhallgatott, aztán naivul azt kérdezte tőlem: “Mit 3745 1| Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy csésze teát? - 3746 1| égő kis arcocskáját.~ ~- Nana, azért ne ijedj meg, hiszen 3747 1| kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat az irodában... Hány asszony 3748 1| cigarettázó fiatal urak, akiket a napi munka távolról se bágyasztott 3749 1| Megvallottam neki, hogy már két napja nem láttalak s azt is elmondtam, 3750 1| mindössze két-három órát pihen napjában... Azért, hogy a bankja 3751 1| akkor még azokat a rossz napokat is elfelejteti vele, amiket 3752 1| reám, mint a régi, boldog napokban...~ ~A mutatóujjával ráütött 3753 1| édesanyáddal, hogy ezentúl naponkint korcsolyázni jösz velem... 3754 1| emberek voltak, majdnem napos vendégekké lettek a vezérigazgató 3755 1| mentek át ketten a Vilma kis nappali szobájába s egész alkonyatig 3756 1| leszünk... Mit törődöl a hideg nappallal, amikor az édes, a boldog, 3757 1| valósággal délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- Miért mennék 3758 1| beszélni...~ ~Vilma asszony e naptól fogva a hôtel dédelgetett 3759 1| A nászút.~ ~A hotel portása, mikor 3760 1| hogy szerdán megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág számára természetesen 3761 1| melyet a világ leghíresebb Nebántsvirágai is megirigyelhettek volna 3762 1| kezére, amely egyszerre nedves lett a könnyeitől. Az erős, 3763 1| hihetetlen volt mindaz, ami negyedfél hónap alatt történt vele! 3764 1| bele, Ha így megy, hát a negyedik szerelmem okvetlen valami 3765 1| Budapesten: az öreg úr, akinek négyezer forintos évjáradékán kívül 3766 1| sehova se megyek, de délután négykor minden nap befogat... Akkor 3767 1| Négyszemközt.~ ~Az öreg Lehmanné, aki 3768 1| kijelentette, hogy csak negyvenéves férfihoz fog feleségül menni, 3769 1| Isten ments, de legalább negyvenfokos lázad van...~ ~Vilma megcsókolta 3770 1| nem igen látszik többnek negyvennégynél... Valamikor nagy szerencséje 3771 3| redingotért is kifizettem negyvenöt forintot... És mindezt annak 3772 1| sokkal többen vannak, akik a negyvenötödik évükön túl hasonlíthatatlanul 3773 1| ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják, hogy csupán 3774 1| megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel telt meg, 3775 1| félórára - elhiheti, hogy nehezemre esik ez a diszkrétség - 3776 1| tisztességesen viselkedik.” Csak nehezen álltam meg, hogy el ne kurjantsam 3777 1| Haragszik rám? Nincs igaza, ha neheztel, mert én csak azt mondtam 3778 1| rázta meg aranyszőke fejét s neheztelve, sértődött hangon szólt:~ ~- 3779 1| kezére... Ismét kezet csókolt néki, mint egyszer, régen, fiatal, 3780 1| remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, de 3781 3| üzletmenet egyszer csak nekilendül... Azt hiszem, kevés olyan 3782 1| Döncit?~ ~Vilma (diszkrétül nem-et int).~ ~Tauberné: Engedje 3783 1| az ablakhoz támaszkodva némán hallgatta, amint az ura 3784 1| hálával tartozik e jó és nemesszívü embernek, aki rangot és 3785 1| vicinálison együtt utaztunk Német-Komlósra...~ ~- Valami pikáns történet?~ ~- 3786 1| látta Indiát... Az ilyeneket Németországban gyártják, ahonnét tucatszám 3787 1| tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek. Agglegény, orvos, milliomos, 3788 1| börzei diszponens, aki a női nemről általában fölöttébb lenéző 3789 1| Hát csakugyan igaz, hogy nemsokára táncolunk?... Egy madárka 3790 1| jótékonyság kedves és ezüstszürke nemtője, örömrepesve siet feléje, 3791 1| jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan 3792 1| mint a többi asszony: ha a nemzetre véletlenül visszaszállana 3793 1| gondol, fogad most a szép nénikéje látogatókat?” Tudod, hogy 3794 1| arccal csöngetett föl bájos nénikéjéért s a két nő, röviddel tizenkettő 3795 1| elvárva, hogy egy csókot kap a nénikéjétől, - de nagy meglepetésére, 3796 1| Tudod mi az ujság, szép nénikém?~ ~- Micsoda?~ ~- Hogy ma 3797 3| Aznap új operettet adtak a Népszínházban, angol operettet, melyben 3798 1| kérdezte Vilma nevetve. - Ha netalán arról lenne szó, hogy tíz-tizenöt 3799 1| már terád is átragadt a neuraszténiás urad betegsége? Az én okos, 3800 1| származó, madármellü kis neuraszténikus, aki minden második héten 3801 1| dolgot... Az ilyen súlyos neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy 3802 1| Az, mester.~ ~- Méltó név a legbájosabb asszonyhoz, 3803 1| estén, hogy a részvényesek nevében a kopasz Grieg (aki állítólag 3804 1| volna, fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~ 3805 1| szavaimat. Nem veszi rossz néven, ha egy kissé szabadabban 3806 1| egykori udvarlóját.~ ~- Ne nevessen ki, - szólt Szentgróthy 3807 1| szolgálatkész Döncire?~ ~Dönci (nevet): Rám? Én nem az udvarlójuk 3808 1| Fogadjunk, hogy nem tudja, mit nevetek?~ ~- Mit, főnök úr?~ ~- 3809 1| szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe tört ki.~ ~Vilma időközben 3810 1| Már-már érezte, hogy nevetségessé válik s idegenszerü hangon, 3811 1| Vilma: Hiszen maga nagyon nevezetes ember!~ ~Dönci: Meghiszem 3812 1| maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal 3813 1| vagy ahogy az egész világ nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már 3814 1| még ravasz kis macskának nevezték Lehmann Vilmát, most óvatosan 3815 1| pillanatban eléje bukkant.~ ~A névjegy egyik oldalán ez a sor állott:~ ~ 3816 1| zsebredugta, majd újra kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer 3817 1| Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével, sürgősen elszaladt, hogy 3818 1| szinte megdöbbenve bámult a névjegyre, mely a következő pillanatban 3819 1| akiknek jóformán még a nevüket se ismerik... Ha nem untatom 3820 1| fordult a nénikéjéhez:~ ~- Nézd csak, milyen gyönyörü, milyen 3821 1| egy kissé”. - Kiváncsian nézek rá, aztán megcsóválom a 3822 1| héten keresztül... Az én nézetem szerint az lenne a legjobb, 3823 1| ha véletlenül a szívébe nézhetnék...~ ~Cauders László nem 3824 1| tesz, mintha a Riche-képet nézné, aztán félhangon ezt súgja 3825 1| szólott:~ ~- Honti nagyot fog nézni, ha engem ilyen késő éjszakán 3826 1| sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~Vilma (egyszerre egész 3827 1| tágranyilt szemmel, lelkesedve nézték a kifogástalan gavallért, 3828 1| veled, akire mindig úgy néztem föl, mint nálam erősebbre 3829 1| hogy csúnya játékosnak nézzenek, hát gavallérosan addig 3830 1| elfogultságát is eloszlatta.~ ~- Ni csak, Rubin úr, a kedves, 3831 1| többi? Ennyire, beláthatod, nincsen jogom...~ ~Az öreg asszonyság 3832 1| azt vitatta, hogy manapság nincsenek is többé igazi poéták... 3833 1| szobasorra, melynek ezer nippje káprázatosan csillogott 3834 1| még azt is elmondta, hogy Nizzában billiárdozott egy orosz 3835 1| nézett rá. A bámulata még növekedett, amikor Félix így szólott 3836 1| és tiszteletet parancsoló nőiességnek... Én, ha emlékszenek rá, 3837 1| az én échzéseimmel!~ ~- Nono, magáért se tenném ám tűzbe 3838 2| nagyobb baj volt, hogy olyan nőszemélyek után futkosott, akiket egy 3839 1| Cannes-ig se találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben 3840 1| Úgy látszik, te csak a novellai grófokat ismered, akik rácsolnak, 3841 1| mely hizelkedve fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét, 3842 1| Átkulcsolta a Honti nyakát, oly szenvedélyes erővel, 3843 1| függene, fiúk, bizony Isten a nyakatokba borulnék...~ ~A Vilma szemei 3844 1| egész bankban a legszebb nyakkendőket? Jár-e sokat bálokba és 3845 1| beszélnek is róla a rossz nyelvek, tisztességes és szimpátikus 3846 1| pusztáján, jobban tud a nők nyelvén, mint akárhány budapesti 3847 1| irigylésreméltó dolog a kegyelmes úr nyelvére kerülni...~ ~A háziasszony 3848 1| kártyapartieba... Sokat nyertem s mivel nem akartam, hogy 3849 1| otromba házak közül hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg, 3850 1| ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de egy gyermek 3851 1| A vöröshaju asszony (nyiltan, becsületesen tekint a volt 3852 1| ügyeiben. Január elején a nyilvánosság elé akartak lépni azzal 3853 1| vacsorán összeismerkedtem egy nyirségi özveggyel, egy szőke, huszonhét 3854 1| közt, mely suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének 3855 3| amelyet az őszi évad elején nyitottak meg az egyik elegáns belvárosi 3856 2| között, de már hét, sőt nyolc óra is elmult, anélkül, 3857 1| napig s megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre. 3858 1| bizonyos vagyok benne, hogy még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek, 3859 1| játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép mellett, a jókedvü 3860 1| visszariadna... Ez az ember még nyolcvanéves korában is ostobaságokat 3861 1| asszony. Volt egy barátom, aki nyolcvanhat éves korában szeretett bele 3862 1| baritonján rebegte:~ ~- Pénzről, nyomorult pénzről beszélsz nekem?... 3863 3| szerződtettem, az arcáról rítt le a nyomorúság, most minden vendég nagykövetnek 3864 1| lehunyta: Budapesten egy nyomorúságos lakásban kellett meghúzódniok, 3865 1| szívesen feláldozom az éjszakai nyugalmamat, csakhogy bizonyosan a mennyországba 3866 1| szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó 3867 1| hetvenkétéves bácsi már régen nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg 3868 3| diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett a rózsásan derengő 3869 2| tanura...~ ~Nem tartozom a nyughatatlan vérü emberek közé, sőt elmondhatom, 3870 1| fogok tanácskozni, de nem nyugodtak, amíg végre meg nem igértem, 3871 1| de mindjárt visszatért a nyugodtsága, s derüs mosollyal szólott:~ ~- 3872 1| vöröshaju hölgy (a kezét nyujtja neki): Nagyon boldog vagyok, 3873 1| míg derűs arccal kezet nyujtott neki, - néha a vén embereknek 3874 1| meghatottságtól reszketve nyújtott át neki, e szavak kíséretében:~ ~- 3875 1| miniszterelnök pedig a karját nyújtotta neki, hogy a reggeliző terembe 3876 1| légy egy kissé udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~ 3877 1| sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, hogy a 3878 1| még egyszer a keze után nyult.~ ~- Drágám, maradjon itthon 3879 1| nagyságos asszonyom?~ ~Tauberné: Ó hogyne, édesem, hogyne...~ ~ 3880 1| a saját kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját 3881 1| attól, akiért az életét is odaadná... Az asszony csöndesen 3882 1| fiúk mit beszélnek rólam odabenn a bankban?... Bátran beszélhetsz, 3883 1| mozdulattal megelőzte; egyszerre odaborult az urára, s forró ajkát 3884 1| egészséges, viruló Vilmám odáig jutott, hogy rémeket lát 3885 1| Mikor a jól bezárt batár odakanyarodott a lépcsőház elé, Honti gondosan 3886 1| Lehmanné a leánya házassága óta odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony 3887 1| az urát, aztán alázatosan odakuporodott az ölébe... És csöndesen, 3888 1| körül, mert bár többnyire odalenn él a pusztáján, jobban tud 3889 1| valami tündérkirálynő...~ ~Odarohant a feleségéhez, hogy a keblére 3890 1| bécsi asszonytól s jókedvűen odasietett a hugához.~ ~- Jaj de okos 3891 1| a számodra?~ ~Égő ajkát odaszorította az ura ajkára s Honti egy 3892 1| az urára, s forró ajkát odatapasztotta a férfi kezére... Ismét 3893 1| öreg asszonyságot, majd odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz... 3894 1| csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik az asztalunkhoz... Szentgróthy 3895 1| és ezzel vége...~ ~Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg 3896 1| sokat beszéltünk rólad, amíg odavoltunk... Hiába adod hát a szentet, 3897 1| bemutassam magának: Kallós Ödön doktor, vagy ahogy az egész 3898 1| megártott a virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni a kis babát 3899 1| hasonlatai, de mindenekfölött az öldöklésig kegyetlen gunyolódása egyszerre 3900 1| szerelmes szavakra, forró ölelésekre, szenvedélyes csókokra vágyakoztunk, 3901 1| tönkretenni a frizurámat? Az ölelést majd akkorra hagyjuk, ha 3902 1| szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek át ketten a Vilma 3903 1| a keblére szerette volna ölelni s szenvedélyes vendégszeretettel 3904 1| De a rossz idegek nem ölik meg az embert... Arról lehetne 3905 1| általad él?... Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád 3906 1| fogadom...~ ~Ezután magára öltött egy könnyü háziruhát, kikészített 3907 1| Vilma időközben végzett az öltözékével s teljes korcsolyázó kosztümben 3908 1| Pá, drágám, siessen az öltözködéssel, mert borzalmas dolog ám 3909 1| ha maga mindig úgy fog öltözködni, mint az uralkodó hercegnők... 3910 1| végzek...~ ~Vilma eltűnt az öltözőszobájában, a kisleány pedig egyedül 3911 3| szenátor-tipust, redingotba öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak 3912 1| félts, én úgy föl vagyok öltözve, mintha az északi sarkra 3913 1| kötelezőnek magukra, hogy jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel 3914 2| épp ebben a pillanatban ömlik végig a hófehér vánkosokon... 3915 1| valósággal délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- Miért mennék el 3916 1| lehet... Az olyan erős, önálló egyéniség, mint Kegyed, 3917 3| perctől fogva nem bíztam önben, látom, hogy az emberismeretem 3918 1| cigarettával, miközben némi önérzettel szólott:~ ~- Az bizonyos, 3919 1| ura jósága, szerelme és önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre 3920 1| oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal mondta ezt, de érezte, hogy 3921 1| felejtette a szemét... És önkéntelenül, szinte nem is tudva arról, 3922 1| vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak a pilisvölgyi 3923 1| életében szerepeltek! És önkénytelenül a férjével hasonlította 3924 1| Vilma, aki még nemrégiben önkezűleg söpörgetett az ágy alatt 3925 2| megvan a módod hozzá, hogy önmagad kideríthesd az igazságot.~ ~- 3926 1| e pillanatban nem méltó önmagához s veszedelmesen eltávolodik 3927 3| Mi kvalifikációja van önnek, hogy ilyen dús lakomához 3928 3| kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök a társadalom elitejét fogják 3929 1| olyan hangon, mintha csupán önönmagának beszélne, előadta az ismeretlen 3930 2| többit most már egészen önre bízza: - Egy úr, aki sokat 3931 3| rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, redingotba 3932 1| az arcát élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve 3933 1| pedig annyira elvesztette az önuralmát, hogy első meglepetésében 3934 2| volt a férfiak hihetetlen önzésének, oly frappáns és hűséges 3935 2| fátyolos hölgy~ ~- A férfiak önzését, - mondta az öreg Jablonkay 3936 1| ujságokban kolportálja... Afféle önzetlen stréber volt, aki megelégszik 3937 1| hamisitatlan hangján szólott:~ ~- Ördögadta fickója, magának csak mindenben 3938 1| nagybácsidnak?... Hát ezért öregedtem meg becsületben, hogy még 3939 1| mondtad? Félix... kedves öregem... mégis csak nagyobb szamár 3940 1| magam lábán jártam, most, öregségemre, már nem akarok úri dáma 3941 1| utánig nem mozdul ki az örök városból... Egyik unokaöccse 3942 1| kocsi körül. Nemcsak az az öröm látszott az arcán, hogy 3943 1| hogy Félix, a viszontlátás örömére, náluk igyék még egy csésze 3944 1| lobogót, Vilma váratlan örömhírt közölt a kis leánnyal.~ ~- 3945 1| megjelent, a foyerban izgatott örömkitörésekkel fogadták... Az urak virágokat 3946 1| és ezüstszürke nemtője, örömrepesve siet feléje, amikor meglátja.~ ~ 3947 1| és a börzei disponens - örömrikoltva kezet csókoltak a méltóságos 3948 1| az ebédlőbe, ahol Vilma örömsikoltva ugrott a nyakába... És körülnézve 3949 1| Tizenegy után a boldog Klárika örömtől sugárzó arccal csöngetett 3950 1| megölelgette a grófot.~ ~- Nagyon örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer 3951 1| Honti-palotában általános szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap 3952 1| mulva a vezérigazgató már örvendező arccal szorítgatta a felesége 3953 1| elpusztíthatatlan egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk 3954 1| fiatal hölgy - mosolyogva összébb fogta a köpönyegét, aztán 3955 1| ujságból. A fiatal asszony összecsapta a kezét.~ ~- Jé, te itt 3956 1| drágaköves tűt a kalapjába, összefogta prémes köpönyegét, aztán 3957 1| állunk a Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját, hogy távozzék, 3958 2| beszélsz.~ ~A zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot szedett elő, 3959 1| aki némileg rövidlátó, összehúzza a szemét, hogy az urát a 3960 1| pesti úr... Valami vacsorán összeismerkedtem egy nyirségi özveggyel, 3961 1| hord s minden két percben összerándul, előadja a saját szerzeményü 3962 1| méltóságos asszony!~ ~Hontiné összerezzenve fordult hátra, egy percig 3963 1| Megérdemelnétek, hogy jól összeszidjalak benneteket, de annyira boldog 3964 1| tesz, akivel az életében összetalálkozik... Én legfölebb egy jószívü 3965 1| dohányzószoba ajtajában összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá 3966 1| penigh a hosszú idő után összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli, 3967 1| hogy így valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam 3968 1| történjék... Illik is, hogy összetartsunk: maga a volt uramnak a felesége, 3969 1| Szentgróthy gróf pedig lelkesen összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük 3970 1| Lehmannénak a fogai is összeverődtek ijedtében s kétségbeesve 3971 3| hosszu beszéd hallatára úgy összezsugorodott, mint egy sündisznó. A vendéglős 3972 1| háziasszony utóbb, a férfiak ösztökélésére, elszánta magát rá, hogy 3973 1| dacosan vállatvont... Az az ötlete, hogy mindent megvall az 3974 1| makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez... Az asszonyka pokolian 3975 1| hallani se akart erről az ötletről.~ ~- Nem, nem, csak maradj 3976 1| pengetik a lantjukat, hanem ötven forint havi fizetésért dolgoznak 3977 1| Rajeczy Zsiga már aféle jó ötvenes, de úgy szemre nem igen 3978 1| s a virágot beletűzte az övébe, mely hófehér, indiai flanellbluzát 3979 1| kaszinóba... Jó ideig ott őgyelegtem a kártyaasztalok körül, 3980 1| Vilma: Már régóta forró óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának 3981 1| odakünn, aki tiszteletét óhajtja tenni a méltóságos asszonynál...~ ~- 3982 1| az egyetlen gyermekét nem óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek. 3983 1| nevetve intett a kezével.~ ~- Ojjé, kezét csókolom, számít 3984 1| egyik leghíresebb békekötési okmányát fogalmazta, magán kívül 3985 1| és emiatt ugyan nincs rá okod, hogy büszke légy rám...~ ~ 3986 1| mint nálam erősebbre és okosabbra... De ezen túl kell esni, 3987 1| olyan kellemetlenségeket okozol, amiket a Szentgróthy gróf 3988 2| beláthatod, hogy mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, - mondtam 3989 1| elfelejteti vele, amiket én okoztam neki...~ ~Vilma (megindultan): 3990 1| Mondhatom, hogy nagy örömet okoztatok nekem...~ ~Mindenáron kényszerítette 3991 1| között, kellemes bizsergést okozva az asszonyoknak s őszinte, 3992 1| eltrécseltek mindenféle okos és oktalan dolgok felől. Amikor aztán 3993 1| Hiszen akinek szeme van, az okvetetlen beléd szeret... Igazat mondtál 3994 1| végre meg nem igértem, hogy okvetetlenül elmegyünk...~ ~- Mi az a 3995 1| hát a negyedik szerelmem okvetlen valami koronás Adonisz lesz...~ ~ 3996 1| de ma nem érdekelték az olajbarna algiri tisztek, s a büszke 3997 1| automobilok száguldtak el az olajfestékes palota előtt. A bankból 3998 1| sebességgel, robogott vele Olaszország felé az éjszaka sötétjében... 3999 1| hogy valami még fúrja az oldalát. Mikor a többiek lassanként 4000 1| ebédet föltálalták s Vilma, oldalba bökve az unokabátyját, nevetve 4001 1| legtermészetesebb dolga lenne, Olga kisasszonynál rendelt egy 4002 1| a jámbor embert, aki az oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal