10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
     Rész

3003  1|                        Valaha, mikor még falun lakott, magának is gyönyörü konyhája
3004  1|                          Méltóságos asszonyom, lám, Kegyed se különb annál
3005  1|                        ebédlőbe, mert a szalon lámpáit időközben eloltották. A
3006  1|                        kuplét. Az arca égett a lámpaláztól, a szeme ragyogott, de hősiesen
3007  1|                        legyen...~ ~Eloltotta a lámpát és a fal felé fordult, de
3008  1|                         mint hogy késő estig a lámpavilág mellett rontom a szememet?...
3009  1|                      hogy kisérj el kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő
3010  1|                   idegen fiakkert használok. A Lánchídnál majd leteszlek, mert nekem
3011  1|                    Bank előtt kékselyembéléses landauer állt meg. A fogat belsejéből
3012  1|                        a vendégeket az előkelő landauerból kisegítette, alázatosan
3013  1|                    alatt pedig kisérteties kék láng lobogott. Vilma hizelkedve
3014  1|                        aki épp úgy ég, épp úgy lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst,
3015  1|                    támadt. Vagy másfél órán át lankadatlan érdeklődés közepette folytatta
3016  1|                    várablakok alatt pengetik a lantjukat, hanem ötven forint havi
3017  1|                 szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több az esze, mint az egész
3018  1|                       a  Isten, micsoda szép lányon jár az eszed! Hát légy egy
3019  3|                      nézett föl a számolókönyv lapjairól.~ ~- Hova lesz a pezsgő?~ ~-
3020  1|                     mert az agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven éven
3021  2|                           Te olvasod a reggeli lapokat és tőlem kérdezed, hogy
3022  1|                    lenne már elég ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?...
3023  1|                       Késő este, mikor a hôtel lármája lassanként elcsendesedett,
3024  1|                  kutató szemmel nézett körül a lármás és sürgölődő sokaságban.
3025  1|                      hogy gyönyörü asszonyokat lássak?... Édes méltóságos asszonyom,
3026  1|                    hívtam ma estére... Na hadd lássam, el tudod-e találni, hogy
3027  1|                        örökké csak egymagamban lássanak... Ha már olyan szerencse
3028  3|                       uraságok járnak ide, hát lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc
3029  1|                 főhercegi házak kulisszái mögé lásson. És Szentgróthy, látva a
3030  3|               visszavonult, az aggastyán pedig lassu léptekkel távozott az elegáns
3031  3|                      grand diner, ez, a vak is láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem,
3032  1|                      folytatta a viviszekciót, láthatólag gyönyörködve a maga beszédében,
3033  1|                ívlámpák hófehér világosságában láthatóvá lett, a piros szőnyeggel
3034  3|                       Ha a fizető közönség azt látja, hogy előkelő uraságok járnak
3035  1|                        asztaluknál is szívesen látnak. Honti különben, akármit
3036  1|                     ugy-e, hogy nem mindennapi látnivaló?... És lássa, méltóságos
3037  1|                       Kis Vilmám, legyen  és látogasson meg egyszer... Bátran jöhet,
3038  1|                öntudatlanul szerelmessé lett a látogatójába; hiszen még az élete nagy
3039  1|                  hangtalan rémülettel nézett a látogatójára, aki most csendesen bólintott
3040  1|                        magamnál szebb asszonyt látok... De magát nem irigylem,
3041  1|                 agyafurt huncutok, akik csak a látszat kedvéért adják a földi hiúságoktól
3042  1|                   melyben halkan, a szerénység látszatával kritizálta a miniszter eljárását,
3043  1|                ártatlannak? Miért akarta azt a látszatot kelteni, hogy ő már egy
3044  1|                         Szentgróthy gróf... Ha láttad volna, hogy pukkadoztak
3045  1|                      senki se hallotta, de azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan
3046  1|                         hogy már két napja nem láttalak s azt is elmondtam, hogy
3047  1|                    ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem ájulási
3048  1|                  akarod, úgy vasárnap szívesen látunk ebédre. Idő: déli egy óra.
3049  1|                       a pólyából kiszabadítsa. Látván azonban e kisérletek hiú
3050  1|                    hiányzott az ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen kábító
3051  1|                Honti-palotában még a konyha is látványosságszámba ment. A falakat hófehér
3052  1|                     megrészegült volna ettől a látványtól... De Vilma most nem gondolt
3053  1|                       de legalább negyvenfokos lázad van...~ ~Vilma megcsókolta
3054  1|                       dobogott, az arca szinte lázban égett, de azért jól hallotta
3055  1|                    idegei megint veszedelmesen lázongani kezdtek... Egy este, mikor
3056  1|                        egy huszonkét esztendős leányba - az öreg Leonhardt báró,
3057  1|                   mindenem megvan, amiről csak leányfejjel álmodtam: az előkelő uram,
3058  1|          szalondrámákban, így szólott a bámuló leányhoz:~ ~- Amíg a méltóságos úr
3059  1|                       meg a bácsija házában. A leányka édesatyja, Honti Sándor,
3060  1|                        bájos, tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti Klárikát,
3061  1|                       vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy vigyázz , mint
3062  1|                  boldog?~ ~És Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt,
3063  1|                        szinte ijedten nézett a leányra, miközben az anyák kimondhatatlanul
3064  1|                       az unokahúgát s tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~-
3065  3|          diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett a rózsásan derengő hal fölött
3066  1|                       lett, a piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán halk
3067  1|                    kegyelmes úr még mindig itt lebzsel Budapesten... Tudod, hogy
3068  3|                      Úgy kell, megérdemeltem a leckét... Még pezsgőre, francia
3069  1|                   zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség
3070  1|             tekintettek , a porosz miniszter leejtette a villájáról az ecetes ugorkát,
3071  2|                        szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet, aki sietve, remegő
3072  1|                        elszánta magát , hogy lefekszik, sokáig ébren virrasztott
3073  1|                  amelyik behúnyja a szemét, ha lefektetik... Itt van még az uram?~ ~-
3074  1|                     szavak után, veszedelmesen lefelé görbült, csöpp híja volt,
3075  1|               kitartással udvarolt a színházak legapróbb karhölgyeinek, néha Rubin
3076  1|                        mester.~ ~- Méltó név a legbájosabb asszonyhoz, akit hosszu
3077  1|               legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből válogatja össze;
3078  1|                     amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix,
3079  1|                         Az uram a legjobb és a legderekabb ember az egész világon...~ ~
3080  3|                   szólott szigorúan az étterem legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr
3081  1|                       ide... A huszadik század legendáiból, melyeket Budapest szegényei
3082  2|                         bizony nem volt ő az a legény, aki a kínálkozó alkalmat
3083  1|                        furcsán pislogó, pólyás legénykét tartott vigyázva a karjai
3084  1|                   ifjúság vette körül a pólyás legényt és a délfranciaországi dadát.
3085  3|                          kérdezte a babszemnyi legénytől.~ ~A gyerek behunyt szemmel
3086  1|                      te vagy most Budapesten a legérdekesebb asszony... És ezt annál
3087  1|                       aki szívósság dolgában a legfiatalabb emberekkel is fölvehette
3088  1|                 életében összetalálkozik... Én legfölebb egy jószívü öreg asszony
3089  1|                       év óta a köszöneteket) a legforróbb elismerését fejezte ki neki
3090  1|                       a kiváncsiságtól, hogy a legfrissebb eseményeket meghalljam...
3091  1|                       nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel
3092  1|                      az öreg asszonyság csak a leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor,
3093  1|                      én vele menjek?~ ~- Sőt a leghatározottabban megtiltom, hogy vele utazzék...~ ~-
3094  1|                    Fájdalom, ebben én vagyok a legilletékesebb... Az arc még hazudhatik,
3095  1|                       úr, aki a milliomosoknak leginkább a gorombaságával imponált,
3096  1|             tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb
3097  1|                         amíg egy napon, amikor legkevésbbé várja, össze nem roskad...
3098  1|                    módon: a csésze tea helyett legközelebb egy pezsgős ebédet kap...~ ~
3099  1|                        különös van abban, ha a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér
3100  1|                          A fiatal ember, még a legkomolyabb is, néha egyszerre úgy érzi,
3101  1|               vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb jóindulatát megnyerjék.
3102  1|                    kényelmesen elhelyezkedve a legöblösebb karosszékben, az inasnak
3103  1|                        hirdette, egyike volt a legszellemesebb művészeknek... Ő volt az,
3104  1|                       el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb, hogy alighanem még a karácsonyestémet
3105  1|                beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból is átmentek
3106  1|                 viselkedett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, Olga kisasszonynál
3107  1|                     fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, én mondom magának... Folyton
3108  1|                         s talán én gondolnék a legutolsónak arra, hogy téged ilyesmivel
3109  1|                       Klárika, aki most élte a legvirágzóbb bakfiskorát...~ ~ ~
3110  1|                    ellen, hogy az érzései úrrá legyenek fölötte, most kétségbeejtő
3111  1|                      végig... Vilma fölvette a legyezőjét, de mielőtt ideje lett volna
3112  1|                     lakomát is otthagynák, egy légyottért pedig talán az egész életükre
3113  2|              félreértés kiderült... Ma délután légyottom van egy gyönyörü asszonnyal,
3114  1|                        azonban téged, te világ léhája, aligha érdekel...~ ~Félix
3115  1|                      nézett a szemébe... Aztán lehajtva a fejét, ezt susogta:~ ~-
3116  1|              fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét látta Szentgróthy
3117  1|                      hallgatták a frakkos urak léhaságait... A társaság starja már
3118  1|                        neki a nizzai asszonyok léhaságáról és toalettjeiről, öntudatlanul
3119  1|                      kitünő férfiúnak is eféle léhaságok járjanak az eszében... Szentgróthy
3120  2|             szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon járt az esze, s a jelleme
3121  1|                     vártam, hogy végre egyedül lehessek a boldogságommal. Tizenegy
3122  1|                       díszére váltak volna... “Lehet-e valaki boldogtalan, akinek
3123  1|                tartózkodott... Mily gyönyörüek lehetnek a havas utcák, melyeken
3124  1|                           Akkor kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, s hat
3125  1|                   bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, akkor nem is érdemes élni
3126  1|                 elsőéves jogászba szerelmes... Lehmannénak a fogai is összeverődtek
3127  1|                 szobaleány csodálkozva fogadta Lehmannét az előszoba ajtajában:~ ~-
3128  3|                       helyiségből. Egy darabig lehorgasztott fővel baktatott, de a Kerepesi-úton
3129  1|                    különben fölmegyek érted és lehozlak...~ ~Honti kezet csókolt
3130  1|                     hogy három napig se tudjam lehúnyni a szememet...~ ~Vilma odahajolt
3131  1|                   szinte maga is belesápadt, s lehunyt szemmel, az izgatottságtól
3132  1|                       hintaszékben ült s félig lehúnyt szemmel nézte a sürgölődő
3133  1|                       asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék,
3134  1|                    volna , hogy az égő arcát lehűtse, egy fiatal fókavadász mély
3135  1|                  melyet gyorsan, türelmetlenül leintettek, nehogy egy szó is elvesszék
3136  1|                         hogy ki volt az?~ ~- A leirásból ítélve, az angol külügyminiszter...~ ~-
3137  1|                     mikor a sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~Vilma (
3138  1|                    eljönnél?~ ~- Én, fájdalom, leláncolt rabszolga vagyok... De Sándor,
3139  1|                    monoton hangon kezdte, de a lélek, az intelligencia, az okosság
3140  1|                         hogy mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva hallgatta.
3141  1|              Méltóságos asszony, most egy csúf leleplezést fogok tenni: ne higyjen
3142  1|                      Szentgróthy gróf úr egész lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika
3143  1|                         Nincs igazuk... költői lelkek ma is élnek a földön...
3144  1|                       mégegyszer végigvonult a lelkén, amíg a komorna hizelgő
3145  1|                       feleségét, Klárika pedig lelkesülve szólott:~ ~- Óh milyen szép
3146  1|                        teremtések, akik minden lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni
3147  1|                    alatt ismertem... Ugyebár a Leman-tótól kapta a nevét?... Annak
3148  1|                     hogy az igazi boldogságról lemond? Akkor inkább ma halok meg,
3149  1|                        talán az egész életükre lemondanának a dohányzásról...~ ~- Eszerint
3150  1|                      végzünk, kénytelen vagyok lemondani az irodalomról...~ ~- A
3151  1|                      életem csupa szenvedés és lemondás legyen...~ ~Eloltotta a
3152  1|                       csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel
3153  2|                         a fiatal teremtés mind lemondóbb arccal mutatkozott nagy
3154  1|                       közérzésemet illeti...~ ~Lemondólag intett a kezével, de egyszerre
3155  1|                        a könyvét, de csakhamar lemondott arról a kísérletről, hogy
3156  1|                 kötelessége volna... Az özvegy Lénárt grófné palotájában találkoztak
3157  1|                      még ők, az ostobák, merik lenézni az asszonyokat...~ ~ ~
3158  1|                       tejbe-vajba füröszt; nem lennék-e hát a világ leghálátlanabb
3159  1|                    nekem, hogy csakugyan képes lennél-e ilyesmire?~ ~Megszorította
3160  1|                  kérdésekre csak az a hatalmas lény tudott volna választ adni,
3161  1|                            Józan és becsületes lénye megundorodott-e attól a
3162  1|                   ember közt szerelem dolgában lényeges a különbség...~ ~- És pedig?~ ~-
3163  1|                    esztendős leányba - az öreg Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet -
3164  1|                    piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán halk éljenzés
3165  1|                       termekben. A házaspárt a lépcsőcsarnok felső végén maga az öreg
3166  1|                      az ura kocsija kigördül a lépcsőházból... Aztán  ideig elgondolkodott
3167  1|                      hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a Király Félix
3168  1|                      felsőbb meghagyás folytán lepedőkbe göngyölgetik valami furcsanevü
3169  1|       főhercegasszonyokról, akiknél hivatalban lépése után tisztelgett. Vilma,
3170  1|                 ragaszkodtak hozzá, hogy velem lépjen az oltár elé... Maga, -
3171  1|                          barátságosan csevegve lépked egymás mellett. A dohányzószoba
3172  1|                  miközben a miniszter most már leplezetlen haraggal csóválta a fejét,
3173  1|                       nyilvánosság elé akartak lépni azzal a tervvel, hogy a
3174  1|                    szobából a levelezési főnök léptei hallatszottak...~ ~- Sedenich
3175  1|                  orkánszerü tapsban törjön ki, leróva a tetszés adóját a kitünő
3176  3|            szemhunyorítással magához intette a lesben álló pikkolót.~ ~- Micsoda
3177  1|                 szögletében már titkos könnyek leskelődtek, aztán megindult mosollyal
3178  2|                     követ el.~ ~ másfélóráig leskelődtünk a külvárosi házak között,
3179  1|                    tündérországában zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak
3180  3|                  pezsgőt hozat...~ ~Az öreg úr lesütötte a szemét.~ ~- Bocsásson
3181  1|               izgatottan hajlongott s a szemét lesütve, szinte leányos zavarral
3182  1|                  hazajöttünk...~ ~Amíg az inas leszaladt, hogy a fogatot a lépcsőház
3183  2|              megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok vele, arról bizonyos lehetsz...~ ~
3184  3|                    hogy enyhén szóljak - tudva letagadja az igazságot...~ ~Az aggastyán
3185  1|                       igaza van, azt nem lehet letagadni... Egyezzünk ki hát vele
3186  1|                       mentén, a jégszövetekkel letakart karosszékekben, az asszonyok
3187  1|                       szakácsnéval, otthonosan letelepedve az egyik hokellin s csak
3188  1|                   használok. A Lánchídnál majd leteszlek, mert nekem Budán van dolgom...~ ~-
3189  1|                  Csakugyan az őszinte bűnbánat lett-e úrrá a lelkében?... Tudatára
3190  1|                      pályaudvar előtt. Az inas leugrott a bakról s kitárta a kocsi
3191  1|                        a férfiu, aki a lábáról levegye, s ime, rögtön beleszédül
3192  1|                         mint hogy számokkal és levelekkel bajlódjam... De most jól
3193  1|                    bank összes osztályaiban, a levelezésben úgy, mint a könyvvezetésben,
3194  1|                      átmentek egy pillanatra a levelezésibe, a hol Király Félix most
3195  2|                             Mit szólsz ehhez a levélhez? - kérdezte Kuthy, miközben
3196  2|                       a többi, amit a névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben
3197  1|                       Finom, rendkívül elegáns levélke volt, oly arisztokratikus
3198  1|             szétosztották, a szolga egy formás levélkét tett a Király Félix asztalára.
3199  2|                      bosszusan.~ ~- A névtelen levélről beszélsz?~ ~- Persze, hogy
3200  1|                    Vilma elé tartotta az ezüst leveses tálat s mély tisztelettel
3201  1|                       vesztibülben a bundáikat levetik, már száz és száz vendég
3202  1|                    körvonalai. És a kalapjukat levéve, mély hódolattal köszöntek,
3203  2|                     voltam a kaszárnya mellett levő kávéházban, ahol a barátommal
3204  1|                        a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta a fülébe:~ ~-
3205  1|                      elkalauzolták Hontiékat a liftig s két perc mulva a nászutas
3206  1|                 galoppban megindult a homályos liget felé.~ ~Mikor megálltak
3207  1|                 kigyalogolt a Korona-utcából a ligetbe, hogy a leánya hogyléte
3208  1|                       fordulunk egyet-kettőt a ligetben. Onnan beviszlek ozsonnázni
3209  1|                       pillanatban a sietségtől lihegő Honti jelent meg a kis szalon
3210  2|                       ott szokott bóbiskolni a likőrös üvegek között, gavallérosan
3211  1|                         Feydeauét vagy a többi lipót-köruti szerzőét... Tehát a fiatal
3212  1|                     fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan örömhírt
3213  1|                     pedig kisérteties kék láng lobogott. Vilma hizelkedve kiszolgálta
3214  1|                       zavarni merészeli, előbb lófarkon hordoztassék körül a városon,
3215  1|              hozzáillik, mint én... lássa, ezt lojálisan beismerem... Én afféle vad,
3216  2|                          Jobb szeretem egy vak lónál, hogy az az ostoba félreértés
3217  3|                belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát,
3218  1|                    helyet: tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők,
3219  1|              közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező, vöröshaju hölgy ül, aki
3220  1|                    hölgyek a szemükhöz emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal
3221  1|         társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő pillantást vetettek
3222  1|                        tűzhely egy kisebbszerü lovagvárra hasonlított, az edények
3223  1|                       fogatra, az ezüstzablyás lovakra, a kocsis és az inas előkelő
3224  1|         Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~
3225  1|                      illata csapja meg, A vére lüktetni kezd, a szíve dobog, az
3226  1|                világból... A társaság - inkább lustaságból, mint komoly meggyőződésből -
3227  1|                      csillogás, csupa mesebeli luxus ragyogott körülötte: pálmák,
3228  1|                  héttel ezelőtt még ravasz kis macskának nevezték Lehmann Vilmát,
3229  1|                       szép asszonynak:~ ~- Oh, madame, milyen nagy művésznő kegyed...
3230  1|                   udvariassággal kérdezte:~ ~- Madame-nak Lehmann a családi neve?~ ~-
3231  1|                    nemsokára táncolunk?... Egy madárka a minap ideszállt az ablakunkba
3232  1|                  milliomos-családból származó, madármellü kis neuraszténikus, aki
3233  1|                    öreg Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet - de sokkal többen
3234  1|                       gyönge Hontit még jobban magába bolondítja az alázatosságával,
3235  1|                  boldogsága annyira kiforgatta magából, hogy az egész világot a
3236  1|              megbolondultam. “De hiszen tegnap magadon kívül voltál a boldogságtól,
3237  1|                        de belsőleg így szóltam magamban: “Ennek a kis lánynak több
3238  1|                          hát kibe volnék?... A magamfajta hivatalnoknak nincs ideje
3239  1|                    esem az irigységtől, ha egy magamnál szebb asszonyt látok...
3240  1|                békekötési okmányát fogalmazta, magán kívül ugrott föl a helyéből
3241  1|                        kerülni egy úgynevezett magánintézetbe, de hogy nem fog elhunyni,
3242  1|                  támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~- Magának? És miféle
3243  1|                    szinte borzongva gondol egy magányos fészekre, ahol valaki szenvedélyesen
3244  1|                 vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát többre nem becsülte a bizalmas
3245  1|             asszonykával, aki két évig szigoru magányosságban viselte a gyászát, de most
3246  1|                   fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak a pilisvölgyi Tauberék
3247  3|                     szaktudományát, s több évi magas szolgálat után - nagyhercegeket,
3248  1|                   látta Szentgróthy grófban, a magasabbrendü aszfaltbetyárt, akinek nincs
3249  1|                        frakkos, dekorált urak, magasrangu katonák bukkantak elő, akik
3250  1|              vezérigazgató pedig, a szédületes magasságban trónoló, misztikus ködbe
3251  1|             legelőkelőbb divatüzletébe, ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak.
3252  1|                        Budapesten... Az összes mágnáshölgyek megigérték, hogy ott lesznek
3253  1|                    hogyisne, amikor a fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak
3254  1|                      hogy maskarát csináljanak magukból...~ ~Vilma szó nélkül biccentett
3255  1|                       az egész intézet esze... Magunk közt szólva, nincs igazuk,
3256  1|                      az ilyen kiváltságos úr a magunkfajta embereknél ennyire jól érzi
3257  1|                        este, mikor az idegenek magunkra hagynak bennünket, egészen
3258  1|                        majd mindjárt meg fogom magyarázni a szavaimat. Nem veszi rossz
3259  1|                       rázott az idegen úrral s magyarázólag fordult a feleségéhez:~ ~-
3260  1|                      selyemfüggönyök, réz - és mahagóni-butorok, ezer drágamívü, művészi
3261  1|                     Vilma méltóságos asszony a mai napon megérdemli, hogy egyest
3262  1|                hajlongva közelített feléjük. A maître de reception volt, aki egy
3263  1|                  föllelkesítette Félixet, hogy majdcsaknem a könnyei is kicsordultak...
3264  1|                        ment. A falakat hófehér majolika borította, a tűzhely egy
3265  1|                        Egy tavaszi napon volt, májusban, mikor az akácfák virulni
3266  1|                       izgatott s most már mind makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez...
3267  1|                       olyan egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék, ha a
3268  1|               költségemre a kaszinóban... Ez a malicia csak annál jobban izgatott
3269  1|                  egészen magához veszi az édes mamáját, de Lehmanné hallani se
3270  1|                        beszélgethessen az édes mamájával estélig... Előbb kedveskedve
3271  1|                    süteményt, aztán elmondta a mamának, hogy most Rómába készül
3272  1|                       pillantást vetve a bájos mamára, őszinte bámulattal kiáltották:~ ~-
3273  1|                       techemtést...~ ~Vajjon a mamát vagy a kis babát gondolta-e,
3274  1|                  könnyei is kicsordultak... És mámorosan, a meggyőződés őszinte hevével
3275  1|                    maga mindenkit jókedvüvé és mámorossá tesz, akivel az életében
3276  1|             zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, bundás jégsarki utazók
3277  1|                         csakhogy a bűnödhöz hű maradhass: ha ez lehetséges, akkor
3278  1|                       hogy este legalább velem maradhasson.~ ~Honti tréfás megbotránkozással
3279  1|                   becsületszavamra mondom, nem maradhatok tovább...~ ~Megcsókolta
3280  1|                     illett volna, hogy odahaza maradjanak; hiszen az öreg Tauber szinte
3281  1|                   előkelő polgári asszonyok se maradnak otthon... A bál neve onnan
3282  1|                     Elhiheti, hogy szivesebben maradnék magával, mint hogy számokkal
3283  1|                        szeretett hazám mellett maradok...~ ~És körülnézve a sokaságban,
3284  1|             vendégjárásért, de este ha egyedül maradtak, néha mégis megkérdezte
3285  2|                       tudtál hinni abban, hogy Mariska hűtelen lenne hozzám?~ ~-
3286  2|               légyottra menne? De most, hogy a Mariskám hűsége ismét oly tisztán
3287  1|                       azon a hangon, melyet P. Márkus Emilia szokott használni
3288  1|                   életében dekolletált ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság
3289  1|                    száz és száz vendég sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok káprázatos
3290  1|                   Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn, barátságosan megveregette
3291  2|                      őrültséget követ el.~ ~ másfélóráig leskelődtünk a külvárosi
3292  1|                         Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig ez:~ ~“Kedves Félix!
3293  1|                       is joguk van ahhoz, hogy maskarát csináljanak magukból...~ ~
3294  1|                  szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap kigyalogolt a Korona-utcából
3295  2|                       kihalt és üres volt és a másodemeleti lakás ablakaira misztikus
3296  1|                      tisztában van, akivel tíz másodpercig beszél...~ ~Rubin úr megkínálta
3297  1|                  kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették, hogy nem
3298  1|                         Ha több az eszem, mint másoknak, ez még nem ok arra, hogy
3299  1|                   férjének egyelőre nem szabad másra gondolnia, mint hogy félfürdőket
3300  1|                     Igazán azt hiszed, hogy én mássá lettem két hónap alatt?...
3301  1|                        Nem szereted az uradat, mást szeretsz, ez a bajod...
3302  3|                    Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk. Takács úr a fiatal kaszinó-tipust
3303  1|                       meg a tudóst, aki otthon matematikai tantételekkel bibelődik,
3304  1|                   kedves rokonom, mint neki... Mától fogva tegezni fogsz és ezzel
3305  1|                   előbbi szavai Sardounak vagy Maurice Donnaynak is becsületére
3306  3|                        redingotba öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk.
3307  1|                 ágyacskájában, mikor az éjjeli mécs szelid világa reszketett
3308  1|                     Honti újra visszatért s ez megakasztotta a további beszélgetést...
3309  1|                      kalapos fantáziája valaha megalkotott... Aztán meghajolt, bemutatkozott
3310  1|                     kiváncsian, kissé sápadtan megállott, Félix egy percig néma elragadtatással
3311  1|                        a kocsiúton még egyszer megállt és bánatosan megrázta a
3312  1|                   homályos liget felé.~ ~Mikor megálltak s a Vilma bolyhos belépője
3313  1|                      kis babának, úgy látszik, megártott a virrasztás... Most ölben
3314  1|                        A lakással talán itt is megbékült volna, ha a régi konyháját
3315  1|                    kályha mellett majd mindazt megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja...
3316  1|                     kis leánnyal.~ ~- Délelőtt megbeszéltem az édesanyáddal, hogy ezentúl
3317  1|                      vártam, hogy majd csaknem megbetegedtem belé...~ ~Honti magához
3318  1|              parolázott velük, most diszkrétül megbiccentette feléjük a fejét, de kék
3319  1|                 elfogadom... De ma este... már megbocsáss... ez egyszerűen impertinencia
3320  1|                    hallatlan könnyelműséget is megbocsátom...~ ~Meghatottan a szívére
3321  1|                         mintha azt hinné, hogy megbolondultam. “De hiszen tegnap magadon
3322  1|                    maradhasson.~ ~Honti tréfás megbotránkozással rázta meg a fejét s forró
3323  1|                lakosztályban. Vilma bámulva és megbűvölve nézett körül: ekkora fényt
3324  1|                      engesztelni!”~ ~A levelet megcímezte és elküldte, - és nem akadt
3325  2|                    Miféle baj?~ ~- A feleségem megcsal valakivel, akit még nem
3326  2|                    csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok vele,
3327  2|                   megismerem, vajjon csakugyan megcsalt-e? És ha megcsalt, akkor leszámolok
3328  2|                    üvegek között, gavallérosan megcsipkedte az állát...~ ~Félóra mulva
3329  1|                      feleségéhez, hogy a haját megcsókolja, de Vilma egy hirtelen mozdulattal
3330  1|                     sötétben... Néha szeretném megcsókolni a maga kezét, de néha gyűlölöm
3331  1|                   nyugalmazott törzsorvos, aki megcsontosodott agglegény s így a legtöbb
3332  1|                      doktor kiveszi az óráját, megcsóválja a fejét, aztán hol reám
3333  1|                     Kiváncsian nézek , aztán megcsóválom a fejemet. “Biz én hiába
3334  1|                       hogy ez a sok egyedüllét megdöbbent és kiforgat magamból...
3335  1|                         mely az okos Vilmát is megdöbbentette komolyságával, majdnem nyersen,
3336  2|                       mondott, de ez a pár szó megdöbbentő tükre volt a férfiak hihetetlen
3337  3|                        nap óta még a tokája is megduplázódott... És a hála?... A jóságomért
3338  1|                  tekintenek . Egyszerre csak megejti az asszony titokzatos varázsa
3339  1|                       És körülnézve a jólét, a megelégedés, a fényűző gazdagság e fészkében,
3340  3|                   itták... Valamennyien teljes megelégedésemre működtek, mert a rossz italt
3341  1|                     önzetlen stréber volt, aki megelégszik annyival, hogy mindenki
3342  1|                        a képeskönyvei hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak
3343  1|                      munkák, majd a közgyülést megelőző tennivalók szomoru következéssel
3344  1|                       egy hirtelen mozdulattal megelőzte; egyszerre odaborult az
3345  1|                       a földig hajolt s mélyen megemelte aranyos sipkáját.~ ~- Óh,
3346  1|                         hát a vezérigazgató is megengedheti néha magának, hogy a szórakozásra
3347  1|                       puha selyempongyolájában megennivalóan bájos volt.~ ~- Micsoda?~ ~-
3348  1|                    törölt fel, annyi fájdalmat megenyhített... Nagyon, nagyon boldog
3349  1|                     éjszakára az orfeumtól?... Megérdemelnétek, hogy jól összeszidjalak
3350  3|                      megszólalt:~ ~- Úgy kell, megérdemeltem a leckét... Még pezsgőre,
3351  1|                 méltóságos asszony a mai napon megérdemli, hogy egyest kapjon a feleségtanból...~ ~
3352  1|                 fáradtságtól s Honti gyöngéden megérintette a vállát:~ ~- A kis babának,
3353  1|                        hallottad, hogy szerdán megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág
3354  1|            stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni, a fájdalmát azt nagyon
3355  1|                        fájdalmát azt nagyon is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott
3356  1|                   engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna
3357  1|                fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék vele, hogy itt a kocsiban
3358  1|                   gondolta-e, az e pillanatban megfejthetetlen titok maradt...~ ~Rubin
3359  1|                        még az ozsonnázásról is megfeledkezem... Várj anyuskám, hadd csöngetek,
3360  1|                        programjáról is majdnem megfelejtkezett miatta... És akárhogyan
3361  1|                        s a vezérigazgató azt a megfigyelést tette, hogy a felesége megváltozott
3362  1|                     vannak, ahol a  társaság megfordul...~ ~Klárika boldog izgalommal
3363  1|                       a zsírban és a morzsában megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel
3364  1|                 fölkiáltani Vilma, de idejében meggondolta a dolgot, mivel a vezérigazgató
3365  1|                    arra, hogy téged ilyesmivel meggyanusítsalak... De van valaki, aki előtt
3366  1|                       lustaságból, mint komoly meggyőződésből - helyeselte a szigoru itéletet,
3367  1|                        Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy a legnagyobb nyugalomra
3368  1|                   gyujtót, hogy a cigarettáját meggyújthassa... Nem csoda, hogy az élelmes
3369  1|                         mert az uradat felsőbb meghagyás folytán lepedőkbe göngyölgetik
3370  1|                       kocsiját és lovait, mély meghajlással nyitotta föl a batár üvegajtaját.~ ~-
3371  1|                       Ilka asszony...~ ~Vilma (meghajtja a fejét).~ ~A vöröshaju
3372  1|                     után vállalkozott , hogy meghallgatja Szentgróthyt s az inas,
3373  2|                 esetleg a más férfi udvarlását meghallgatta? De arra még egy pillanatig
3374  1|             pillanatban a Vilma lelkébe lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek
3375  1|                        legfrissebb eseményeket meghalljam... Vagyis ne... semmit se
3376  1|                     akinek a szívedobogását is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora...
3377  1|                        bibliai asszony, akiért meghalni is gyönyörűség... Mi vagy
3378  1|                    gyönyörü asszony volt: arca meghalványult ugyan kissé, s a szemeit
3379  1|                       mondta ezt és Félix néma meghatottsággal nézett . Mily szép, mily
3380  1|                      nevezetes ember!~ ~Dönci: Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép,
3381  1|                 pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével
3382  1|                        Király Félix szenzációs meghivása felől. A levelezési osztály
3383  1|                         irigykedve beszéltek a meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból
3384  1|                       a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér most már épp olyan
3385  1|                                              A meghivó.~ ~Egy délelőtt, mikor a
3386  1|             Közgazdasági Bank vezérembereit is meghívta az asztalához. Steinwall,
3387  1|                     vagyok magára... Mindenkit meghódít... senki sincs, aki a legelső
3388  1|               készülődtem, hogy Alsó-Ausztriát meghódítom, de így már csak szeretett
3389  1|                        egy előkelő úriasszonyt meghódított... Másnap már ebéd után
3390  1|                kegyetlen gunyolódása egyszerre meghódították a termet és a karzatot egyaránt:
3391  1|                     Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád után a legjobb volt
3392  1|                  nyomorúságos lakásban kellett meghúzódniok, fönn, a harmadik emeleten,
3393  1|                       elé, hogy a hajfürtjeit; megigazítsa... Amikor a két karját plasztikus
3394  1|                         Ha annyira szeret, hát megigérhetne nekem valamit...~ ~Vilma:
3395  1|                       járt s ő felsége szintén megigérte, hogy ott lesz... Igy tehát
3396  1|                        Az összes mágnáshölgyek megigérték, hogy ott lesznek s gondolhatod,
3397  1|                     semmi mulatság után...~ ~- Megigértem, hogy elmegyünk, hát most
3398  1|                      magát...~ ~Vilmát annyira megijesztette a tanár beszéde, hogy estefelé
3399  1|                       a lemondásnak éljek...~ ~Megindító kétségbeeséssel mondta ezt
3400  1|                      kollégái szemei a hála és megindulás könnyeivel teltek meg...
3401  1|                       okoztam neki...~ ~Vilma (megindultan): Milyen  ön!~ ~A vöröshaju
3402  1|                tekintett a felesége szemébe és megindúlva rebegte:~ ~- Én lennék az,
3403  1|                        szemmel, de egy gyermek megingathatatlan bizalmával tekintett a felesége
3404  1|                  leghíresebb Nebántsvirágai is megirigyelhettek volna tőle, szendén, gyerekes
3405  2|                        hogy a legelső szaváról megismerem, vajjon csakugyan megcsalt-e?
3406  1|                  vagyok, miért ne szabadna hát megismernem az igazi boldogságot is?...
3407  1|                        esténkint, ha a kávéját megitta és a szivarjára rágyujtott,
3408  1|                        míg a többiek, a gúnyos megjegyzéseiket elfojtva, helyeslőleg, majdnem
3409  1|                        nehogy egy bizalmaskodó megjegyzést elejtsenek. Valósággal ijesztő
3410  1|                      alatt történt vele! Honti megjelenése a kenderutcai lakásban,
3411  1|                suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének szenzációs hatása van; a
3412  1|                     flirtet, mert egy ünnepies megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében
3413  2|                      csak alkonyattájt szokott megjelenni a Serfőző-utcában. Ha azt
3414  1|                     később Honti és a felesége megjelentek a nagyteremben a table d’
3415  1|                       be, de volt benne valami megkapó és titokzatos vonás, mely
3416  1|                    fáradj, mert én már odahaza megkávéztam.~ ~- Csak nem kávéztál meg
3417  2|                  udvarol, de azt eszébe se jut megkérdezni, hogy a felesége ez idő
3418  1|                   egyedül maradtak, néha mégis megkérdezte az urát:~ ~- Nem lenne már
3419  2|                   cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte a forró italt, aztán jólelküleg
3420  1|                 Szentgróthy, aki jóval az ülés megkezdése után érkezett a terembe,
3421  1|                                      Az ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli hónapokban
3422  1|                       és távozott, Vilma pedig megkezdte a remete-életét. Teát hozatott
3423  1|                     húgom... Ha holnap délután megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre
3424  1|               másodpercig beszél...~ ~Rubin úr megkínálta fiatal kollégáját egy cigarettával,
3425  1|                csillogás e kivánatos milieujét megkockáztatná egy bizonytalan szerelmi
3426  1|                     hogy most élő alakjában is megláthatom...~ ~Tauberné: Kedves gyermekem,
3427  1|                örömrepesve siet feléje, amikor meglátja.~ ~Tauberné: A kis Hontiné,
3428  2|                         talán a saját szemével meglátná azt a lefátyolozott hölgyet,
3429  1|                       a mulatság estéjén fogod meglátni, előbb egyetlen nappal se...
3430  1|                       Pázmán tanár egy délután meglátogatta a méltóságos asszonyt...
3431  1|                 uramtól kikapok, bizony Isten, meglátogattam volna magukat a hivatalban...~ ~
3432  1|                     finom kis szememmel rögtön megláttam az ideggörcsöt, ami kedélyviláguk
3433  1|               visszatért a jókedve, s tréfásan meglegyintette a fiatal asszony rózsás
3434  1|                       a nénikéjétől, - de nagy meglepetésére, egészen más történt: a
3435  1|                    tartani...~ ~Vilmát annyira meglepte az unokabátyja kérése, hogy
3436  1|                maradjon... Máskülönben nem bír megmaradni egy helyen; de ha valami
3437  1|                 félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa magát...~ ~Vilmát annyira
3438  1|           lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni egy  ember életét... Hogy
3439  1|                      fogsz kidobatni, de azért megmondom, hogy rossz útra tértél,
3440  1|                        a cégvezető úr mindjárt megmondta...~ ~Délfelé Rubin úr -
3441  2|                       szomoru alkalomból kissé megmossam a barátom fejét.~ ~- Most
3442  1|                    végigfolytak rózsás arcán s megnedvesítették szőke haját; egész alakja
3443  1|                   félóra múlva a doktor megint megnézi az óráját, aztán furcsa
3444  1|                   fiatal  aggódva.~ ~Az inas megnézte az óráját.~ ~- Nem, méltóságos
3445  1|                       hogy a gyönyörü asszonyt megnézze... Az angol hölgyek a szemükhöz
3446  1|                      játszotta, most egyszerre megnőtt, kiegyenesedett a szemükben;
3447  1|                        legmagasabb jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte
3448  1|                     végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával, kitárta vendége előtt a
3449  1|                         szomoru arccal bár, de megnyugodott benne, hogy elutazik Budapestről...
3450  2|                      fejéhez, mintha egyenesen megőrült volna.~ ~- A tűzbe tettem
3451  1|                         amely a nagy bánatodat megosztja veled...~ ~A fiatal úr kezét
3452  1|                   viseltetnek az időnek előtte megőszült férfiak iránt, tágranyilt
3453  1|                        De mivel a gyóntatóapám megparancsolta, hogy  feleség legyek,
3454  1|                       méltóságos asszony ekkor megpillantja pilishegyi Taubernét, aki
3455  2|                        hogy a fátyolos hölgyet megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri
3456  1|                     megjelent a kapu aljában s megpillantva a babát, komolyan így szólt:~ ~-
3457  1|                          De körülírni valahogy megpróbálhatom a dolgot... Az ilyen súlyos
3458  1|                   eszembe, hogy az udvarlással megpróbálkozzam...~ ~Vilma: Na hallja, maga
3459  1|                      ennyi elég, hogy mindenki megpukkadjon... Szentgróthy még azt is
3460  1|                    Istennek az összes barátaim megpukkadnak irigységükben...~ ~Vilma
3461  1|                        beszélni, mert mindjárt megpukkadok irígységemben...~ ~Vilma
3462  2|                     miközben a kezemet lázasan megragadta.~ ~- Azt mondom, hogy ostoba
3463  1|                        pillantását, ő hirtelen megremegett arra a gondolatra, hogy
3464  3|                        fülét. A gyerek ugyanis megrendelte a pezsgőt, a vendéglős pedig
3465  1|                     maga elé nézett, bizonyára megrészegült volna ettől a látványtól...
3466  1|                        Miért adta mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist? Az okos
3467  1|                         hogy bűnt követ el, de mégse tudott megszabadulni attól
3468  1|                   ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol
3469  1|                       hogy helyrehozhatatlanul megsértett valakit, aki az ő okos és
3470  1|                      követ el, de mégse tudott megszabadulni attól az impressziótól,
3471  1|                        sírj már, mert mindjárt megszakad a szívem...~ ~Vilma most
3472  1|                     egyfolytában három napig s megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima
3473  1|            tudakozódott nála egy indus bálvány megszerzési módozatai felől... Majd
3474  2|                        vele, de ha becsülettel megszökhetett hazulról, bizony nem volt
3475  1|                   egyforma, ha egyszer a szíve megszólal... Szeretem azt az embert
3476  1|                    lassanként eltávoztak, újra megszólította a méltóságos asszony unokabátyját.~ ~-
3477  1|                         akit ilyen borzasztóan megszomorítottál...~ ~Vilma remegő ajakkal
3478  1|                    képes lennél-e ilyesmire?~ ~Megszorította a fiatal asszony kezét,
3479  1|                        lemondjak... Néha kissé megtébolyodom... de azért van szívem...
3480  1|                     akarná, sem engedném, hogy megtegye... Annyi az egész, hogy
3481  1|                  szemed fényére, mert különben megtépázlak...~ ~- És te nem jösz velünk,
3482  1|                        velem...~ ~A szobaleány megterített s a két asszony még akkor
3483  1|                   nekem az egyszerűbb lakás is megteszi... Hiszen ilyen termekben
3484  1|                   neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy fűszeres ételt egyék:
3485  1|                       Sőt a leghatározottabban megtiltom, hogy vele utazzék...~ ~-
3486  1|                  Azonfelül húsz más asszony is megtiszteli ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~
3487  1|                      ha a kegyelmes úr egyszer megtisztelne bennünket... Például talán
3488  1|                       is kékült-zöldült a nagy megtiszteltetéstől, - hogyisne, amikor a fővárosi
3489  1|                      adják a földi hiúságoktól megtisztult szentet. Ha látná, hogy
3490  1|                     asszonyok, akik zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva,
3491  1|                      mint rossz asszony: ha ez megtörténhetik, akkor már egyáltalában
3492  1|                   jelentette, sőt akárhányszor megtörtént, hogy a Közgazdasági Bank
3493  2|                       türelme.~ ~- Azt hiszem, megtudta, hogy várakozom , - mondta
3494  1|              szenvedélyes erővel, hogy gyöngén megtűzött, aranyszőke haja zuhatagként
3495  1|                      anyám? - kérdezte Klárika megütődve.~ ~- Nem, én ma beállok
3496  1|                      Józan és becsületes lénye megundorodott-e attól a szennytől, melybe
3497  1|                    ebédelni: bizony Isten, jól megválasztotta az unokahúgát...~ ~Rubin
3498  1|                        az ötlete, hogy mindent megvall az urának, e pillanatban
3499  1|                      hogy igazat beszélek, hát megvallom, hogy egyenesen hozzád jöttem...~ ~
3500  1|                      vagyok?~ ~- Eltaláltad... Megvallottam neki, hogy már két napja
3501  1|                   lehet az, mely téged ennyire megváltoztatott... Föl fogsz ébredni, mert
3502  1|                kifárasztott, elhatározta, hogy megvárja a leányát s mivel a szobában
3503  3|                         A vendéglős e szavakra megvetéssel huzta föl bozontos szemöldökét.~ ~-
3504  1|                     komoly ember, aki szívéből megveti az ostoba előítéleteket...
3505  1|             kiszolgálásában. Szentgróthy utóbb megvette az indus istent s két darab
3506  1|                       vizsgálat után többnyire megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót...
3507  1|                        a Vilma szeme haragosan megvillant, az arca majdnem kicsattant
3508  1|                       tett, mintha gondosabban megvizsgálná az indus istent, de csak
3509  1|                         ha idehaza marad... Ma megvizsgáltam s az a meggyőződésem, hogy
3510  1|                        felejtettem”. - “És nem mégy el?” - “Miért mennék?” - “
3511  1|                 sajnállak, de kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat... Félix,
3512  1|                    pilishegyi Tauberné egészen megzavarodik s izgatottan izeg-mozog
3513  1|                   álmodozásában most egyszerre megzavarta egy türelmetlen kopogtatás
3514  1|                  szivarozó vén doktorba s azon melegében elmondtam neki, hogy milyen
3515  1|                       ha egy pillanatra föl is melegedett, csakhamar ismét visszaesett
3516  1|                       s Vilma egyedül maradt a melegedő csarnok ablaka mögött. Alig
3517  1|                    járt nálam a bankban s igen melegen tudakozódott a hogyléted
3518  1|              csillogtak... Oly őszintén, annyi melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából
3519  1|                     szinte alázatosan húzódott melléje a homályos lépcsőházban
3520  3|                 termetü aggastyán ült. Domboru mellén ragyogó redingot feszült
3521  1|                       feszült meg a frakk, míg mellét a harmadosztályú vaskorona-rend
3522  1|                       a hangversenyt s mivel a mellette lévő karosszék üres, mosolyogva
3523  1|                       ahelyett, hogy itt volna mellettem és a kezemet fogná...~ ~
3524  1|                        Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva); Úgy van!
3525  1|                    híres a szeméről, még pedig méltán... Régóta tudom, hogy mindenkivel
3526  1|                          Egyezzünk ki hát vele méltányos módon: a csésze tea helyett
3527  1|                        lelkében, hogy asszonyi méltóságáról ennyire megfeledkezett?...
3528  1|                   járnak, s igazgató-tanácsosi méltóságokat viselnek az előkelő bankokban...~ ~-
3529  1|                       a nagyságos urat... Erre méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~
3530  2|                       rágyujtott egy szivarra, melyből többet elrágott, mint fölfüstölt,
3531  1|               fürdőszobás kastélyokban laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették
3532  1|                        lehetnek a havas utcák, melyeken aranyos szánkók suhannak
3533  1|                   huszadik század legendáiból, melyeket Budapest szegényei csináltak,
3534  1|                      reagálva a kedveskedésre, melyekkel törvényes imádója elhalmozta,
3535  1|                     imitált, havas fák között, melyeknek ágairól hatalmas jégcsapok
3536  1|                 csillogó szentjánosbogarakkal, melyeknél csak nagy gyermekszemei
3537  1|                        pad szélén. A redingot, melyhez fekete écharpe-ot viselt,
3538  1|                       milyen feneketlen, sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon,
3539  1|                 gardedámnak udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba a
3540  1|                       Azt kérdezed, hogy miért mennél?” - “Persze, hogy azt.” -
3541  1|                     egy párisi diák... s még a mennybéli üdvösségemért se lennék
3542  3|                  teszem többé. Holnaptól fogva mennyei gyönyörűséggel fogom szürcsölni
3543  2|                          Most beláthatod, hogy mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, -
3544  1|                     szép, mily bájos volt így, mennyivel tökéletesebb még, mint viruló
3545  1|             nyugalmamat, csakhogy bizonyosan a mennyországba jussak!...~ ~A fiatal ember -
3546  1|                    megint fölkelt a helyéből s mentegetődzve így szólott:~ ~- Nekem,
3547  3|                    igazságot...~ ~Az aggastyán mentegetőző mozdulatot tett, a vendéglős
3548  1|              szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek át ketten a Vilma kis nappali
3549  1|                    jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel letakart
3550  1|                       fogunk s meg se állunk a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~
3551  1|                    attól tartottam, hogy Isten ments, de legalább negyvenfokos
3552  1|                 Szentivánéji álom-ban... Ilyen menyasszony huszonöt esztendő óta nem
3553  1|                     pompásan föst, mint fiatal menyecske... Ezidőszerint egyáltalában
3554  1|                       hosszasan bámult a szoba menyezetére... Mi történt vele?... Csakugyan
3555  1|                        egy pillanatig kábultan meredt maga elé, mert úgy érezte,
3556  1|                         Ez pedig, amint tudod, méregdrága mulatság.~ ~Ebéd alatt,
3557  1|                   szeretem, hogy szinte nem is merek hinni a boldogságomban...~ ~
3558  1|                       tévedsz... Én bizonyosra merem venni, hogy akkor is a rentére,
3559  1|           összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli, előbb lófarkon hordoztassék
3560  1|                      zavarba vele; Szentgróthy merészen a szemébe nézett, s olyan
3561  1|                      ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel és harci kedvvel, még egyre
3562  1|                        aki majdnem sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~A
3563  1|                          s még ők, az ostobák, merik lenézni az asszonyokat...~ ~ ~
3564  1|                       vagy, hogy szinte nem is merlek elvinni az emberek közé.
3565  1|                         Mi a bajod?... Fogadni mernék , hogy valami nagy fájdalmat
3566  1|                     egyik bőrszéken. És szemét merően a hugára szegezve, szokatlan,
3567  1|                  sonkát s velük együtt ijedten merült bele az írásba, amikor a
3568  1|                    hirtelen megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte
3569  1|                    képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket se
3570  1|                      grófot?~ ~- A redingotját mesésnek, de őt magát kissé öregnek,
3571  1|                   ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen kábító volt... Vilma bámuló
3572  1|                        a familiáját egy-egy új messalience tervével, de aki most, hihetetlen
3573  1|                        hullámokat, melyek mind messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól
3574  1|              jóindulatát megnyerjék. Félix már messziről fölismerte az unokahúgát
3575  3|                    nyomott volt, az ambiciózus mesternek még nem igen volt alkalma
3576  1|                      mindig nem tartják komoly mesterségnek... A költők nem a várablakok
3577  3|                       ügyet vetett a szánalmas metamorfózisra.~ ~- Mi kvalifikációja van
3578  1|                      valaki látta volna így, a meztelen karjára támaszkodva, csipkés
3579  1|                  inkább - legyünk őszinték - a meztelenvállu asszonyok iránt, akik selyemcipőket
3580  1|                       nagyon is megértette! És mialatt a szíve elfacsarodott arra
3581  1|                        majdnem megfelejtkezett miatta... És akárhogyan is küzködött
3582  1|                      furfangos lelkébe... És a mig szendén, bájos mosollyal
3583  1|                        mert majdnem elájulok a migréntől... Szegény kis leányom,
3584  1|                   iszen, képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket
3585  1|                        a csillogás e kivánatos milieujét megkockáztatná egy bizonytalan
3586  1|                        jégtükörre, mely fölött millió hószilánk csillogott...
3587  1|               született, hogy százezreket vagy milliókat vezessen. Ily férfival eddigi
3588  1|                         hogy a te bájosságodat milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen
3589  1|                      nemnek. Agglegény, orvos, milliomos, aki épp úgy a keresztnevükön
3590  1|                        Bank grandseigneurje, a milliomos-családból származó, madármellü kis
3591  1|                   ismerték s a városrész kezdő milliomosai többnyire a fényes üvegpalotában
3592  1|                        társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön át kémlelő
3593  1|                       fenntartották. A hófehér milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi
3594  1|                    ahol a mágnásasszonyok és a milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás
3595  1|                      túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak udvarolt. Félix, aki szintén
3596  1|                       s Pázmán tanár úr, aki a milliomosoknak leginkább a gorombaságával
3597  1|                      harminc millióról negyven millióra fogják fölemelni s Honti
3598  1|                       bank alaptőkéjét harminc millióról negyven millióra fogják
3599  1|                        hanem egy százszor, sőt milliószor elegánsabb ember... Szentgróthy
3600  1|                   előkelő bankokban...~ ~- Hát milyenekre gondol? - kérdezte egy fiatal
3601  1|                    hanem arról, hogy vajjon te milyennek találod Szentgróthy grófot?~ ~-
3602  1|                         hogy te, drága szívem, mim vagy nekem...~ ~A lakás
3603  1|                 politikust, az aszfaltbetyárt: mindannyi remegve gondol hirtelen
3604  1|               csodálatos, mily hihetetlen volt mindaz, ami negyedfél hónap alatt
3605  1|                 ostobák, mily kicsinyek voltak mindazok hozzá képest, akik mostanáig
3606  1|           legkellemesebb városa... De utóvégre mindegy volt, akármit is mondott,
3607  1|             szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük kíváncsi pillantást vetett
3608  2|                  ujságot olvasnék, de a szemem mindegyre az ajtón járt, s mondhatom,
3609  1|                Ördögadta fickója, magának csak mindenben szerencséje van... Budapest
3610  1|                             A tied vagyok... a mindened vagyok... elégedj meg vele...~ ~ ~
3611  1|             elegánciája, merész hasonlatai, de mindenekfölött az öldöklésig kegyetlen
3612  1|                     hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~Vilma tréfásan arcul
3613  1|                       szenvedtem, de ez a perc mindenért kárpótol... Nézz rám...
3614  1|              megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre köszönettel elfogadom...
3615  1|                     sírva borult a válladra, s mindenét neked adta, mert csak benned
3616  1|                     hogy szép, ugy-e, hogy nem mindennapi látnivaló?... És lássa,
3617  1|              kifényesedett rézedények... Akkor mindennaposak voltak náluk a vendégek,
3618  1|                        önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre csak az a hatalmas
3619  3|                       negyvenöt forintot... És mindezt annak a reményében, hogy
3620  1|                 egészen fiatal ember, de azért mindhalálig tántoríthatatlan gavallérja
3621  1|             délfranciaországi dadát. A sokaság mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók,
3622  1|                      aranydíszítéses karzaton. Mindketten nagyon kicsípték magukat
3623  1|                       kifogás, a jövő vasárnap mindkettőjüket elvárom... Bátran jöhetnek...
3624  1|                  szerettem a szegény Hontit... mindkettőnkre ezerszer jobb, hogy búcsút
3625  1|                        Csipkerózsika, most már mindörökké az övé...~ ~Az inas visszatért
3626  1|                     aki főleg attól félt, hogy mindörökre be fogja hunyni a szemeit,
3627  1|                      légyottot betarthassuk... Minek is?... A mi álmaink csak
3628  1|                     főispán után most egy volt miniszterbe habarodtam bele, Ha így
3629  1|              keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok,
3630  1|                     Valószínüleg a montenegrói miniszterelnököt, akivel most a cettinjei
3631  1|                     sohase hozott szóba: rövid minisztersége idejéről, amikor több ízben
3632  1|                      aki kóros becstelenségnek minősítette azt a szokást, hogy az asszonyokat
3633  3|                     honvágy, s az angol klubok mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t
3634  3|                    ideszoktassam a vendéglőbe? Minthogy manapság semmi se megy könnyen,
3635  1|                 legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik
3636  1|                     tiltakozott.~ ~- Ugyan már mirevaló lenne a kocsi? Egész életemben
3637  3|             hidegségével így szólott:~ ~- Mert miről van szó? Arról ugyebár,
3638  1|                   emelték lorgnettjüket, a kis missek lelkes áhítattal tekintettek
3639  1|                   raktak a lábai elé, az angol misszek ott simogatták, ahol hozzáfértek,
3640  1|                lehetett volna kideríteni, hogy mitől eredtek: a füsttől-e, vagy
3641  1|                       megjelent a hivatalában, miután már a lépcsőn értesült a
3642  1|                        ifjúsága egész tündöklő mivoltában jelent meg várakozó férje
3643  1|                     oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon
3644  1|                      után, valaki szóbahozta a modern költőket, s azt vitatta,
3645  1|                        asszony annak rendje és módja szerint beleszeretett Szentgróthy
3646  2|                       Különben hiszen megvan a módod hozzá, hogy önmagad kideríthesd
3647  1|                üvegpalotában tanulták meg a  modor és a kifogástalan előkelőség
3648  1|              veszedelmes tudna lenni; így akar módot találni arra, hogy velem
3649  1|                      indus bálvány megszerzési módozatai felől... Majd műértőleg
3650  1|                      álomlátás: Csipkerózsika, mohos fátyolruhácskájában, hajában
3651  1|                     beszélt a társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön
3652  1|                      valami köznapi banalitást mondana, halkan kérdezte Vilmától:~ ~-
3653  1|                       Halljuk hát azt a komoly mondanivalót!... Azt hiszem szörnyű fontos
3654  1|                        A fiatal ember - kell-e mondanunk, hogy ő meg Király Félix
3655  3|                      operettet, melyben minden mondat után táncot járnak, s a
3656  1|                   karzatot egyaránt: s egy-egy mondata után, melyben halkan, a
3657  1|                  fiatal úr nem fejezhette be a mondatot, mert Vilma tágranyílt szemmel
3658  1|                        férje kezére s hálásan, mondhatatlan boldogsággal a szívében,
3659  1|                      igaz; csak a perverz írók mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk,
3660  1|                        füllenteni akarnék, azt mondhatnám, hogy erre volt dolgom s
3661  3|                  szemtelenkedést, annyit előre mondhatok, nem tűröm...~ ~A vendéglős
3662  1|                        Rómában... Mama épp úgy mondhatta volna, hogy ez idő szerint
3663  1|                   szemmel szólott:~ ~- Mindent mondj el, mindent, mindent, ha
3664  1|                    Meghagyta, hogy csak annyit mondjak, hogy Szentgróthy gróf van
3665  1|               könnyedén vállat vont.~ ~- Nekem mondod? Én sokkal jobban tudom,
3666  1|              okvetetlen beléd szeret... Igazat mondtál a minap; oly szép vagy,
3667  1|                     ezerszer jobb, hogy búcsút mondtunk egymásnak... Azt hiszem,
3668  1|                     volna elszavalni az előbbi monológot...~ ~Szentgróthy helyeslőleg
3669  1|                    beszédét csöndesen, majdnem monoton hangon kezdte, de a lélek,
3670  1|                   kicsodát?~ ~- Valószínüleg a montenegrói miniszterelnököt, akivel
3671  1|                    suttogás, melybe vésztjósló morajként dörög bele a buffetből kihallatszó
3672  1|                  miniszter eljárását, a termen morajló tetszés futott végig, melyet
3673  1|                   halkan, könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, szívem... Kétszer
3674  1|                   hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta, a szeme mindig
3675  3|           asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, majd erős elhatározással
3676  1|                  osztályt... Ez ugyan csinosan morzsolja le a kis életét; ilyen kocsi,
3677  1|                   velem s minden szava, minden mosolya, minden mozdulata kizárólag
3678  1|                      környezetben s csak akkor mosolyodott el, amikor a pincér végre
3679  1|                     leánya látszólag előkelően mosolyogtak, de én a finom kis szememmel
3680  1|                    mindazok hozzá képest, akik mostanáig az életében szerepeltek!
3681  1|                      hogy a méltóságos asszony mostani fényes sorsában is a régi
3682  1|                  tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi
3683  1|                         minden mosolya, minden mozdulata kizárólag az enyém... Ha
3684  1|                     annyira kisugárzott minden mozdulatából, hogy Vilma csaknem megdöbbenve
3685  1|                      vett tudomást az ellenség mozdulatairól, hanem egy-egy sziporkázó
3686  1|                           Az ablakon át sokáig mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra,
3687  3|                       Az aggastyán mentegetőző mozdulatot tett, a vendéglős azonban
3688  1|                    ilyenkor legokosabb, ha nem mozdulok meg...~ ~Klárika, csókokat
3689  3|                     pohárban csupa rajnai, meg mozeli bor lenne... De ön... A
3690  1|                       állt minden jótékonysági mozgalomnak s szinte fiatalos rugalmassággal
3691  1|                        szüksége van erre a kis mozgásra... Hiszen máskülönben egész
3692  1|                       eltünt volna a levegőben mozgó karok mögött, melyek mind
3693  1|                      ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~A másikon pedig
3694  1|                   tanyámra, amikor egy este, a Műcsarnokban, míg a katonabanda a Carmen-t
3695  1|                    egy-egy bécsi, berlini vagy müncheni vendég érkezését jelentette,
3696  1|                        módozatai felől... Majd műértőleg a kezébe vette a bálványt,
3697  1|                       fáradhatatlan és sikeres működéseért, egyszerre csak kitört rajta
3698  3|            Valamennyien teljes megelégedésemre működtek, mert a rossz italt olyan
3699  1|                  távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük kíváncsi
3700  1|                  kénytelen vagyok megzavarni a mulatságodat... Félix, nézz ki a kocsi
3701  2|                        színházi páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott vele, de
3702  1|                      bankban eddig a kedves és mulatságos clown szerepét játszotta,
3703  1|                        akarom önöket zavarni a mulatságukban...~ ~Mosolyogva búcsút intett
3704  1|                     rám... De te csak maradj s mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat
3705  1|                   Tauber fiatalos frisseséggel mulattatta és kényeztette a vendégeit.
3706  1|                        fűzi... És amint most a multján és a jövőjén végiggondolt,
3707  1|                     fiatal urak, akiket a napi munka távolról se bágyasztott
3708  1|                       meg a vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak
3709  1|              teméntelen konferencia, az éjjeli munkák, majd a közgyülést megelőző
3710  1|                       esetre se készülünk el a munkánkkal... Sőt a legszomorúbb, hogy
3711  1|                pillanat el nem érkezik, - most mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem,
3712  1|                      Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be nekem a kis Hontinét,
3713  1|               szalmaözvegy-asszony folytonosan mutogatja magát...~ ~- Pedig, ha tudnád,
3714  1|                        a bátyja orrára, s ez a művelet annyira föllelkesítette
3715  1|                    kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer egymásután
3716  1|                 konyhában az ilyen bonyodalmas művelethez már nem lett volna hely.
3717  1|                        mögött élnek s a földet művelik... A várkisasszonyok viszont
3718  1|                  egyike volt a legszellemesebb művészeknek... Ő volt az, aki annak
3719  1|              mahagóni-butorok, ezer drágamívü, művészi csecsebecse. Pár percig
3720  1|                        volt már vendégekkel; a művészileg imitált, havas fák között,
3721  1|                        Oh, madame, milyen nagy művésznő kegyed... Csak egy asszonyt
3722  1|          keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat, mint a kis színházak karhölgyeit.
3723  1|                        talán kezet csókolnál a nagybácsidnak?... Hát ezért öregedtem
3724  1|                     fogják fölemelni s Honti a nagyfontosságú kérdésben több ízben kénytelen
3725  3|                     évi magas szolgálat után - nagyhercegeket, sőt aktiv királyokat is
3726  1|                        billiárdozott egy orosz nagyherceggel, aztán egy merész fordulattal
3727  1|                      majd így szólott az orosz nagyhercegre hasonlító főpincérhez:~ ~-
3728  1|                 Leonhardt báró, a volt madridi nagykövet - de sokkal többen vannak,
3729  3|                 nyomorúság, most minden vendég nagykövetnek vagy miniszternek nézi...
3730  1|                      egész nyugalmát, amit oly nagylelkűen rád bízott? Vilmám, ébredj
3731  1|               zongoraművész, aki a finom bókok nagymestere volt, lekötelező udvariassággal
3732  1|                      volt igaza; ez az ember a nagyok, az erősek, a kiválasztottak
3733  1|                  valamit, amin a vezérigazgató nagyokat nevetett, de mindez úgy
3734  1|                        különbséget tesz, s aki nagyra van vele, hogy egy előkelő
3735  1|                     művelt... Mikor reszketve, nagyranyilt szemével maga elé bámult
3736  1|                   óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának bemutassanak. Hiszen annyit
3737  1|                     barátai gratulációját.~ ~- Nagyszerü, hát mi különös van abban,
3738  1|                      pillanatban végigsuhant a nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan
3739  1|                       a felesége megjelentek a nagyteremben a table dhote-nál. Beléptükre
3740  1|                 költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s a hangverseny után, mikor
3741  3|                      az angol klubok mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t nyitott
3742  1|                       diszkrét bókok, a hangos nagyzolás zaja töltötte be a fényben
3743  1|                       meg az édes, a romlatlan naivitásod imponál, drága kis bolondom...
3744  1|                 pillanatig elhallgatott, aztán naivul azt kérdezte tőlem: “Mit
3745  1|                               Becstelenség, ha nálunk iszol meg egy csésze teát? -
3746  1|                       égő kis arcocskáját.~ ~- Nana, azért ne ijedj meg, hiszen
3747  1|              kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat az irodában... Hány asszony
3748  1|              cigarettázó fiatal urak, akiket a napi munka távolról se bágyasztott
3749  1|                Megvallottam neki, hogy már két napja nem láttalak s azt is elmondtam,
3750  1|                 mindössze két-három órát pihen napjában... Azért, hogy a bankja
3751  1|                       akkor még azokat a rossz napokat is elfelejteti vele, amiket
3752  1|                      reám, mint a régi, boldog napokban...~ ~A mutatóujjával ráütött
3753  1|                     édesanyáddal, hogy ezentúl naponkint korcsolyázni jösz velem...
3754  1|                        emberek voltak, majdnem napos vendégekké lettek a vezérigazgató
3755  1|                   mentek át ketten a Vilma kis nappali szobájába s egész alkonyatig
3756  1|                 leszünk... Mit törődöl a hideg nappallal, amikor az édes, a boldog,
3757  1|                         valósággal délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- Miért mennék
3758  1|                  beszélni...~ ~Vilma asszony e naptól fogva a hôtel dédelgetett
3759  1|                                              A nászút.~ ~A hotel portása, mikor
3760  1|                    hogy szerdán megérkeztünk a nászutunkról. A külvilág számára természetesen
3761  1|                     melyet a világ leghíresebb Nebántsvirágai is megirigyelhettek volna
3762  1|                        kezére, amely egyszerre nedves lett a könnyeitől. Az erős,
3763  1|                    hihetetlen volt mindaz, ami negyedfél hónap alatt történt vele!
3764  1|                       bele, Ha így megy, hát a negyedik szerelmem okvetlen valami
3765  1|                 Budapesten: az öreg úr, akinek négyezer forintos évjáradékán kívül
3766  1|                   sehova se megyek, de délután négykor minden nap befogat... Akkor
3767  1|                                                Négyszemközt.~ ~Az öreg Lehmanné, aki
3768  1|                        kijelentette, hogy csak negyvenéves férfihoz fog feleségül menni,
3769  1|                       Isten ments, de legalább negyvenfokos lázad van...~ ~Vilma megcsókolta
3770  1|                       nem igen látszik többnek negyvennégynél... Valamikor nagy szerencséje
3771  3|                      redingotért is kifizettem negyvenöt forintot... És mindezt annak
3772  1|                   sokkal többen vannak, akik a negyvenötödik évükön túl hasonlíthatatlanul
3773  1|                      ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják, hogy csupán
3774  1|                    megforgatta, a szeme mindig nehéz könnycseppekkel telt meg,
3775  1|                      félórára - elhiheti, hogy nehezemre esik ez a diszkrétség -
3776  1|               tisztességesen viselkedik.” Csak nehezen álltam meg, hogy el ne kurjantsam
3777  1|                 Haragszik rám? Nincs igaza, ha neheztel, mert én csak azt mondtam
3778  1|                   rázta meg aranyszőke fejét s neheztelve, sértődött hangon szólt:~ ~-
3779  1|                  kezére... Ismét kezet csókolt néki, mint egyszer, régen, fiatal,
3780  1|                 remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, de
3781  3|                        üzletmenet egyszer csak nekilendül... Azt hiszem, kevés olyan
3782  1|                    Döncit?~ ~Vilma (diszkrétül nem-et int).~ ~Tauberné: Engedje
3783  1|                        az ablakhoz támaszkodva némán hallgatta, amint az ura
3784  1|                       hálával tartozik e  és nemesszívü embernek, aki rangot és
3785  1|                    vicinálison együtt utaztunk Német-Komlósra...~ ~- Valami pikáns történet?~ ~-
3786  1|                   látta Indiát... Az ilyeneket Németországban gyártják, ahonnét tucatszám
3787  1|              tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek. Agglegény, orvos, milliomos,
3788  1|                   börzei diszponens, aki a női nemről általában fölöttébb lenéző
3789  1|                       Hát csakugyan igaz, hogy nemsokára táncolunk?... Egy madárka
3790  1|              jótékonyság kedves és ezüstszürke nemtője, örömrepesve siet feléje,
3791  1|                    jégpálya fölé kitüzhették a nemzeti lobogót, Vilma váratlan
3792  1|                     mint a többi asszony: ha a nemzetre véletlenül visszaszállana
3793  1|                      gondol, fogad most a szép nénikéje látogatókat?” Tudod, hogy
3794  1|                    arccal csöngetett föl bájos nénikéjéért s a két , röviddel tizenkettő
3795  1|                 elvárva, hogy egy csókot kap a nénikéjétől, - de nagy meglepetésére,
3796  1|                        Tudod mi az ujság, szép nénikém?~ ~- Micsoda?~ ~- Hogy ma
3797  3|                     Aznap új operettet adtak a Népszínházban, angol operettet, melyben
3798  1|                   kérdezte Vilma nevetve. - Ha netalán arról lenne szó, hogy tíz-tizenöt
3799  1|                        már terád is átragadt a neuraszténiás urad betegsége? Az én okos,
3800  1|                       származó, madármellü kis neuraszténikus, aki minden második héten
3801  1|                      dolgot... Az ilyen súlyos neuraszténikusnak még azt is megtiltjuk, hogy
3802  1|                          Az, mester.~ ~- Méltó név a legbájosabb asszonyhoz,
3803  1|                     estén, hogy a részvényesek nevében a kopasz Grieg (aki állítólag
3804  1|                      volna, fiacskám, ha az én nevemben nem hivsz a házamhoz vendégeket...~ ~
3805  1|                     szavaimat. Nem veszi rossz néven, ha egy kissé szabadabban
3806  1|                     egykori udvarlóját.~ ~- Ne nevessen ki, - szólt Szentgróthy
3807  1|                szolgálatkész Döncire?~ ~Dönci (nevet): Rám? Én nem az udvarlójuk
3808  1|                 Fogadjunk, hogy nem tudja, mit nevetek?~ ~- Mit, főnök úr?~ ~-
3809  1|                   szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe tört ki.~ ~Vilma időközben
3810  1|                           Már-már érezte, hogy nevetségessé válik s idegenszerü hangon,
3811  1|                      Vilma: Hiszen maga nagyon nevezetes ember!~ ~Dönci: Meghiszem
3812  1|                    maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal
3813  1|                      vagy ahogy az egész világ nevezi: a Dönci...~ ~Dönci (már
3814  1|                       még ravasz kis macskának nevezték Lehmann Vilmát, most óvatosan
3815  1|                 pillanatban eléje bukkant.~ ~A névjegy egyik oldalán ez a sor állott:~ ~
3816  1|               zsebredugta, majd újra kivette a névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer
3817  1|                Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével, sürgősen elszaladt, hogy
3818  1|                    szinte megdöbbenve bámult a névjegyre, mely a következő pillanatban
3819  1|                         akiknek jóformán még a nevüket se ismerik... Ha nem untatom
3820  1|                     fordult a nénikéjéhez:~ ~- Nézd csak, milyen gyönyörü, milyen
3821  1|                       egy kissé”. - Kiváncsian nézek , aztán megcsóválom a
3822  1|                       héten keresztül... Az én nézetem szerint az lenne a legjobb,
3823  1|                        ha véletlenül a szívébe nézhetnék...~ ~Cauders László nem
3824  1|                     tesz, mintha a Riche-képet nézné, aztán félhangon ezt súgja
3825  1|                  szólott:~ ~- Honti nagyot fog nézni, ha engem ilyen késő éjszakán
3826  1|                    sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~Vilma (egyszerre egész
3827  1|                 tágranyilt szemmel, lelkesedve nézték a kifogástalan gavallért,
3828  1|                        veled, akire mindig úgy néztem föl, mint nálam erősebbre
3829  1|                         hogy csúnya játékosnak nézzenek, hát gavallérosan addig
3830  1|               elfogultságát is eloszlatta.~ ~- Ni csak, Rubin úr, a kedves,
3831  1|                    többi? Ennyire, beláthatod, nincsen jogom...~ ~Az öreg asszonyság
3832  1|                     azt vitatta, hogy manapság nincsenek is többé igazi poéták...
3833  1|                       szobasorra, melynek ezer nippje káprázatosan csillogott
3834  1|                      még azt is elmondta, hogy Nizzában billiárdozott egy orosz
3835  1|                      nézett . A bámulata még növekedett, amikor Félix így szólott
3836  1|                      és tiszteletet parancsoló nőiességnek... Én, ha emlékszenek ,
3837  1|                        az én échzéseimmel!~ ~- Nono, magáért se tenném ám tűzbe
3838  2|                   nagyobb baj volt, hogy olyan nőszemélyek után futkosott, akiket egy
3839  1|                 Cannes-ig se találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben
3840  1|                         Úgy látszik, te csak a novellai grófokat ismered, akik rácsolnak,
3841  1|                      mely hizelkedve fonódik a nyaka köré... És a dicsőségét,
3842  1|                            Átkulcsolta a Honti nyakát, oly szenvedélyes erővel,
3843  1|                  függene, fiúk, bizony Isten a nyakatokba borulnék...~ ~A Vilma szemei
3844  1|                       egész bankban a legszebb nyakkendőket? Jár-e sokat bálokba és
3845  1|                      beszélnek is róla a rossz nyelvek, tisztességes és szimpátikus
3846  1|                    pusztáján, jobban tud a nők nyelvén, mint akárhány budapesti
3847  1|           irigylésreméltó dolog a kegyelmes úr nyelvére kerülni...~ ~A háziasszony
3848  1|                        kártyapartieba... Sokat nyertem s mivel nem akartam, hogy
3849  1|                   otromba házak közül hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg,
3850  1|                       ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de egy gyermek
3851  1|                           A vöröshaju asszony (nyiltan, becsületesen tekint a volt
3852  1|                      ügyeiben. Január elején a nyilvánosság elé akartak lépni azzal
3853  1|                  vacsorán összeismerkedtem egy nyirségi özveggyel, egy szőke, huszonhét
3854  1|                       közt, mely suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének
3855  3|                    amelyet az őszi évad elején nyitottak meg az egyik elegáns belvárosi
3856  2|                        között, de már hét, sőt nyolc óra is elmult, anélkül,
3857  1|                     napig s megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre.
3858  1|                bizonyos vagyok benne, hogy még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek,
3859  1|                játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép mellett, a jókedvü
3860  1|                visszariadna... Ez az ember még nyolcvanéves korában is ostobaságokat
3861  1|                 asszony. Volt egy barátom, aki nyolcvanhat éves korában szeretett bele
3862  1|               baritonján rebegte:~ ~- Pénzről, nyomorult pénzről beszélsz nekem?...
3863  3|            szerződtettem, az arcáról rítt le a nyomorúság, most minden vendég nagykövetnek
3864  1|                       lehunyta: Budapesten egy nyomorúságos lakásban kellett meghúzódniok,
3865  1|                szívesen feláldozom az éjszakai nyugalmamat, csakhogy bizonyosan a mennyországba
3866  1|             szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó
3867  1|                  hetvenkétéves bácsi már régen nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg
3868  3|                      diplomata-szakálla fagyos nyugalommal lebegett a rózsásan derengő
3869  2|                     tanura...~ ~Nem tartozom a nyughatatlan vérü emberek közé, sőt elmondhatom,
3870  1|                      fogok tanácskozni, de nem nyugodtak, amíg végre meg nem igértem,
3871  1|                       de mindjárt visszatért a nyugodtsága, s derüs mosollyal szólott:~ ~-
3872  1|                       vöröshaju hölgy (a kezét nyujtja neki): Nagyon boldog vagyok,
3873  1|                         míg derűs arccal kezet nyujtott neki, - néha a vén embereknek
3874  1|                      meghatottságtól reszketve nyújtott át neki, e szavak kíséretében:~ ~-
3875  1|                  miniszterelnök pedig a karját nyújtotta neki, hogy a reggeliző terembe
3876  1|                     légy egy kissé udvarias és nyujtsd a karodat a háziasszonynak...~ ~
3877  1|                       sürgött-forgott, kacérul nyújtva ki a lábacskáját, hogy a
3878  1|                        még egyszer a keze után nyult.~ ~- Drágám, maradjon itthon
3879  1|               nagyságos asszonyom?~ ~Tauberné: Ó hogyne, édesem, hogyne...~ ~
3880  1|                         a saját kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy a cigarettáját
3881  1|                     attól, akiért az életét is odaadná... Az asszony csöndesen
3882  1|                       fiúk mit beszélnek rólam odabenn a bankban?... Bátran beszélhetsz,
3883  1|               mozdulattal megelőzte; egyszerre odaborult az urára, s forró ajkát
3884  1|                      egészséges, viruló Vilmám odáig jutott, hogy rémeket lát
3885  1|                       Mikor a jól bezárt batár odakanyarodott a lépcsőház elé, Honti gondosan
3886  1|                Lehmanné a leánya házassága óta odaköltözködött) s átadta a méltóságos asszony
3887  1|                      az urát, aztán alázatosan odakuporodott az ölébe... És csöndesen,
3888  1|                      körül, mert bár többnyire odalenn él a pusztáján, jobban tud
3889  1|                     valami tündérkirálynő...~ ~Odarohant a feleségéhez, hogy a keblére
3890  1|                   bécsi asszonytól s jókedvűen odasietett a hugához.~ ~- Jaj de okos
3891  1|                        a számodra?~ ~Égő ajkát odaszorította az ura ajkára s Honti egy
3892  1|                        az urára, s forró ajkát odatapasztotta a férfi kezére... Ismét
3893  1|                        öreg asszonyságot, majd odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz...
3894  1|                      csak úgy mir nix, dir nix odatelepedik az asztalunkhoz... Szentgróthy
3895  1|                       és ezzel vége...~ ~Félix odaütötte a poharát a Hontiéhoz, míg
3896  1|                   sokat beszéltünk rólad, amíg odavoltunk... Hiába adod hát a szentet,
3897  1|                     bemutassam magának: Kallós Ödön doktor, vagy ahogy az egész
3898  1|                 megártott a virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni a kis babát
3899  1|               hasonlatai, de mindenekfölött az öldöklésig kegyetlen gunyolódása egyszerre
3900  1|                      szerelmes szavakra, forró ölelésekre, szenvedélyes csókokra vágyakoztunk,
3901  1|                   tönkretenni a frizurámat? Az ölelést majd akkorra hagyjuk, ha
3902  1|                        szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek át ketten a Vilma
3903  1|                       a keblére szerette volna ölelni s szenvedélyes vendégszeretettel
3904  1|                          De a rossz idegek nem ölik meg az embert... Arról lehetne
3905  1|                      általad él?... Meg tudnád ölni azt, aki a megholt atyád
3906  1|                     fogadom...~ ~Ezután magára öltött egy könnyü háziruhát, kikészített
3907  1|                     Vilma időközben végzett az öltözékével s teljes korcsolyázó kosztümben
3908  1|                         Pá, drágám, siessen az öltözködéssel, mert borzalmas dolog ám
3909  1|                         ha maga mindig úgy fog öltözködni, mint az uralkodó hercegnők...
3910  1|                    végzek...~ ~Vilma eltűnt az öltözőszobájában, a kisleány pedig egyedül
3911  3|                    szenátor-tipust, redingotba öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak
3912  1|                       félts, én úgy föl vagyok öltözve, mintha az északi sarkra
3913  1|              kötelezőnek magukra, hogy jelmezt öltsenek... A falak mentén, a jégszövetekkel
3914  2|                        épp ebben a pillanatban ömlik végig a hófehér vánkosokon...
3915  1|                valósággal délvidékies napsugár ömlött be.~ ~- Miért mennék el
3916  1|                        lehet... Az olyan erős, önálló egyéniség, mint Kegyed,
3917  3|                       perctől fogva nem bíztam önben, látom, hogy az emberismeretem
3918  1|                    cigarettával, miközben némi önérzettel szólott:~ ~- Az bizonyos,
3919  1|                        ura jósága, szerelme és önfeláldozása iránt?... Mindezekre a kérdésekre
3920  1|                   oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal mondta ezt, de érezte, hogy
3921  1|                      felejtette a szemét... És önkéntelenül, szinte nem is tudva arról,
3922  1|                  vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes magányukat csak a pilisvölgyi
3923  1|                       életében szerepeltek! És önkénytelenül a férjével hasonlította
3924  1|                      Vilma, aki még nemrégiben önkezűleg söpörgetett az ágy alatt
3925  2|                     megvan a módod hozzá, hogy önmagad kideríthesd az igazságot.~ ~-
3926  1|                        e pillanatban nem méltó önmagához s veszedelmesen eltávolodik
3927  3|                          Mi kvalifikációja van önnek, hogy ilyen dús lakomához
3928  3|              kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök a társadalom elitejét fogják
3929  1|                    olyan hangon, mintha csupán önönmagának beszélne, előadta az ismeretlen
3930  2|                        többit most már egészen önre bízza: - Egy úr, aki sokat
3931  3|                        rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, redingotba
3932  1|                        az arcát élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve
3933  1|                   pedig annyira elvesztette az önuralmát, hogy első meglepetésében
3934  2|                      volt a férfiak hihetetlen önzésének, oly frappáns és hűséges
3935  2|                   fátyolos hölgy~ ~- A férfiak önzését, - mondta az öreg Jablonkay
3936  1|               ujságokban kolportálja... Afféle önzetlen stréber volt, aki megelégszik
3937  1|              hamisitatlan hangján szólott:~ ~- Ördögadta fickója, magának csak mindenben
3938  1|                    nagybácsidnak?... Hát ezért öregedtem meg becsületben, hogy még
3939  1|                       mondtad? Félix... kedves öregem... mégis csak nagyobb szamár
3940  1|                      magam lábán jártam, most, öregségemre, már nem akarok úri dáma
3941  1|                        utánig nem mozdul ki az örök városból... Egyik unokaöccse
3942  1|                     kocsi körül. Nemcsak az az öröm látszott az arcán, hogy
3943  1|                     hogy Félix, a viszontlátás örömére, náluk igyék még egy csésze
3944  1|                        lobogót, Vilma váratlan örömhírt közölt a kis leánnyal.~ ~-
3945  1|                 megjelent, a foyerban izgatott örömkitörésekkel fogadták... Az urak virágokat
3946  1|                        és ezüstszürke nemtője, örömrepesve siet feléje, amikor meglátja.~ ~
3947  1|                        és a börzei disponens - örömrikoltva kezet csókoltak a méltóságos
3948  1|                        az ebédlőbe, ahol Vilma örömsikoltva ugrott a nyakába... És körülnézve
3949  1|                 Tizenegy után a boldog Klárika örömtől sugárzó arccal csöngetett
3950  1|              megölelgette a grófot.~ ~- Nagyon örülnénk, ha a kegyelmes úr egyszer
3951  1|          Honti-palotában általános szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap
3952  1|                      mulva a vezérigazgató már örvendező arccal szorítgatta a felesége
3953  1|                  elpusztíthatatlan egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk
3954  1|                      fiatal hölgy - mosolyogva összébb fogta a köpönyegét, aztán
3955  1|                     ujságból. A fiatal asszony összecsapta a kezét.~ ~- , te itt
3956  1|                    drágaköves tűt a kalapjába, összefogta prémes köpönyegét, aztán
3957  1|                        állunk a Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját, hogy távozzék,
3958  2|                  beszélsz.~ ~A zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot szedett elő,
3959  1|                         aki némileg rövidlátó, összehúzza a szemét, hogy az urát a
3960  1|                    pesti úr... Valami vacsorán összeismerkedtem egy nyirségi özveggyel,
3961  1|                      hord s minden két percben összerándul, előadja a saját szerzeményü
3962  1|                  méltóságos asszony!~ ~Hontiné összerezzenve fordult hátra, egy percig
3963  1|                      Megérdemelnétek, hogy jól összeszidjalak benneteket, de annyira boldog
3964  1|                       tesz, akivel az életében összetalálkozik... Én legfölebb egy jószívü
3965  1|                        dohányzószoba ajtajában összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá
3966  1|                       penigh a hosszú idő után összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli,
3967  1|                       hogy így valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam
3968  1|                    történjék... Illik is, hogy összetartsunk: maga a volt uramnak a felesége,
3969  1|                Szentgróthy gróf pedig lelkesen összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük
3970  1|                         Lehmannénak a fogai is összeverődtek ijedtében s kétségbeesve
3971  3|                    hosszu beszéd hallatára úgy összezsugorodott, mint egy sündisznó. A vendéglős
3972  1|                   háziasszony utóbb, a férfiak ösztökélésére, elszánta magát , hogy
3973  1|                    dacosan vállatvont... Az az ötlete, hogy mindent megvall az
3974  1|             makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez... Az asszonyka pokolian
3975  1|                      hallani se akart erről az ötletről.~ ~- Nem, nem, csak maradj
3976  1|                    pengetik a lantjukat, hanem ötven forint havi fizetésért dolgoznak
3977  1|                     Rajeczy Zsiga már aféle  ötvenes, de úgy szemre nem igen
3978  1|                       s a virágot beletűzte az övébe, mely hófehér, indiai flanellbluzát
3979  1|                      kaszinóba...  ideig ott őgyelegtem a kártyaasztalok körül,
3980  1|                        Vilma: Már régóta forró óhajtásom, hogy a felesége ő nagyságának
3981  1|                       odakünn, aki tiszteletét óhajtja tenni a méltóságos asszonynál...~ ~-
3982  1|                      az egyetlen gyermekét nem óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek.
3983  1|                  nevetve intett a kezével.~ ~- Ojjé, kezét csókolom, számít
3984  1|                   egyik leghíresebb békekötési okmányát fogalmazta, magán kívül
3985  1|                       és emiatt ugyan nincs  okod, hogy büszke légy rám...~ ~
3986  1|                        mint nálam erősebbre és okosabbra... De ezen túl kell esni,
3987  1|                       olyan kellemetlenségeket okozol, amiket a Szentgróthy gróf
3988  2|              beláthatod, hogy mennyi fájdalmat okoztál a feleségednek, - mondtam
3989  1|                    elfelejteti vele, amiket én okoztam neki...~ ~Vilma (megindultan):
3990  1|                    Mondhatom, hogy nagy örömet okoztatok nekem...~ ~Mindenáron kényszerítette
3991  1|                    között, kellemes bizsergést okozva az asszonyoknak s őszinte,
3992  1|                eltrécseltek mindenféle okos és oktalan dolgok felől. Amikor aztán
3993  1|                    Hiszen akinek szeme van, az okvetetlen beléd szeret... Igazat mondtál
3994  1|                    végre meg nem igértem, hogy okvetetlenül elmegyünk...~ ~- Mi az a
3995  1|                       hát a negyedik szerelmem okvetlen valami koronás Adonisz lesz...~ ~
3996  1|                        de ma nem érdekelték az olajbarna algiri tisztek, s a büszke
3997  1|                   automobilok száguldtak el az olajfestékes palota előtt. A bankból
3998  1|                     sebességgel, robogott vele Olaszország felé az éjszaka sötétjében...
3999  1|                       hogy valami még fúrja az oldalát. Mikor a többiek lassanként
4000  1|                    ebédet föltálalták s Vilma, oldalba bökve az unokabátyját, nevetve
4001  1|                 legtermészetesebb dolga lenne, Olga kisasszonynál rendelt egy
4002  1|                        a jámbor embert, aki az oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal


10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License