10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
     Rész

4003  1|                    szövevényes lelkében is úgy olvas, mint a nyitott könyvben...
4004  2|                      hogy ilyesmire képes? Hát olvasd el ezt a levelet, majd másképp
4005  1|                  regényeinek, de fájdalom, nem olvashatott nagyon sokat, mert Klárika
4006  2|                     Úgy tettem, mintha ujságot olvasnék, de a szemem mindegyre az
4007  1|                       az ilyen kezdők lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok
4008  2|                       mondta vállatvonva. - Te olvasod a reggeli lapokat és tőlem
4009  2|                       cipelt a teljesen kihalt olvasószobába.~ ~- Miféle baj?~ ~- A feleségem
4010  2|                   rábeszélésemre ott maradt az olvasószobában, rágyujtott egy szivarra,
4011  2|                       Közben hatot mutatott az olvasóterem órája, s mivel a barátomat
4012  2|                     Jablonkay ezredes, akit az olvasóteremben afféle szerelmi szaktekintélynek
4013  1|                    banális, francia regényeket olvasott, de ma nem érdekelték az
4014  1|                      arról a kísérletről, hogy olvasson: egyetlen szót se értett
4015  1|                      te már francia regényeket olvassz? Vajjon tud-e róla az édesanyád,
4016  1|                   bőrszéken s nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást az ujságból.
4017  1|                       Zuzmara-bál?~ ~- Hát nem olvastál róla az ujságban?~ ~- Tudod,
4018  1|                        verset, amit nemrégiben olvastam...~ ~Viharos taps fogadta
4019  1|          leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy
4020  1|                   jellemeddel nem lehet valaki olyanná, mint azok az alávaló, hisztérikus
4021  1|                    lesz a jövő év divatja.~ ~- Olyanokra, akiknek jóformán még a
4022  1|                  perverz írók mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk,
4023  1|                 vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat, hogy valaki kiskabátban
4024  1|                       asszonytól. Egy külföldi operaénekesnő, aki Bécsből rándult le,
4025  1|                    ilyenkor, a katonabanda víg operett-melódiákat játszott s a jól fűtött,
4026  1|                kalapját és a bundácskáját.~ ~- Optimista vagy lelkem, ha azt hiszed,
4027  1|                feleségül vettelek... Ha minden órában hétszer imádkoznám a 
4028  1|                       után szundikálni fog egy órácskát, - az inas lábujjhegyen
4029  1|                   történt rád nézve: harmadfél óráig voltam a Grünfeldné szalonjában...
4030  1|                    arra a rossz szokásra, hogy órák hosszáig banális, francia
4031  1|                  töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas színházi
4032  1|                       után támadt. Vagy másfél órán át lankadatlan érdeklődés
4033  1|                      fogsz vígasztalódni... Az orfeumban találsz majd egy-két résztvevő
4034  1|                    elraboltad egy éjszakára az orfeumtól?... Megérdemelnétek, hogy
4035  2|                        járt, s mondhatom, hogy óriási kő szakadt le a szívemről,
4036  1|                  Mindenkivel szemben meg tudta őrizni a nyugalmát és a felsőségét
4037  1|                     múlva harsogó derültségbe, orkánszerü tapsban törjön ki, leróva
4038  2|                 fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~- Baj van, -
4039  1|                      ugyanaz a gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim Gyula kivette
4040  1|                    vonást, melyért meg szoktak őrülni a férfiak... Félix megcsókolta
4041  2|                 borzasztó és helyrehozhatatlan őrültséget követ el.~ ~ másfélóráig
4042  1|                       a női nemnek. Agglegény, orvos, milliomos, aki épp úgy
4043  1|                    tantételekkel bibelődik, az orvosdoktort, aki a boncolóasztal mellől
4044  1|                 szobában?... Ez ellen csak egy orvosság van: a közgyülés után sietve
4045  1|                    neuraszténikusok, akiket az orvostanár parancsszava küldött ide
4046  1|                        nyolcvanéves korában is ostobaságokat fog elkövetni az asszonyokért...~ ~
4047  1|                                             Az ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli
4048  1|                          Vagy inkább - legyünk őszinték - a meztelenvállu asszonyok
4049  1|                  meghivása felől. A levelezési osztály főnöke, akit kedvetlen ábrázata
4050  1|                     félóra mulva a bank összes osztályaiban, a levelezésben úgy, mint
4051  1|               meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból is átmentek egy pillanatra
4052  1|                      vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez ugyan csinosan morzsolja
4053  1|                vetettem  ügyet, hanem tovább osztottam... Vagy félóra múlva a doktor
4054  1|                        Vilma, aki nem látszott osztozni az általános elragadtatásban,
4055  1|                      feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül hirtelen nyiló
4056  1|                    szóért a legjobb lakomát is otthagynák, egy légyottért pedig talán
4057  1|                    ragyogó embernek a bizalmas otthonát is megismerje...~ ~ ~
4058  1|             megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan megsértesz
4059  1|                        cukrászdába, hogy velem ozsonnálj... Elvégre nem járja, hogy
4060  1|                       nagy pityergésben még az ozsonnázásról is megfeledkezem... Várj
4061  1|                      ligetben. Onnan beviszlek ozsonnázni a cukrázdába...~ ~Január
4062  1|                    megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol velem...~ ~A szobaleány
4063  1|                        s azon a hangon, melyet P. Márkus Emilia szokott használni
4064  1|                 szertartásosan viselkedjünk... , drágám, siessen az öltözködéssel,
4065  1|                        helyet foglalt az egyik pad szélén. A redingot, melyhez
4066  1|                        fehér kezét nyugodtan a padra támasztotta: meleg, szívbelopózó
4067  3|                       járnak, s a földszint, a páholyok szép asszonyaiból jutott
4068  2|                  fiatal asszonnyal, a színházi páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott
4069  1|                    forró és reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal
4070  1|                   hangja, de csupa szív, csupa pajkosság, amit előad... És milyen
4071  1|                        Vilma minden jókedve és pajkossága: a derék fiu izgalma annál
4072  1|                       velem pedig, mint a régi pajtásával kezet rázott... Kitalálod,
4073  1|                     hogy velem a kedve szerint pajtáskodhassék... Ami az uramat illeti,
4074  1|                     beszéltél velem, mint a  pajtásoddal, - kikérem magamnak, hogy
4075  2|                      esett meg egy testi-lelki pajtásommal, amikor még mind a ketten
4076  1|                       Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, én leszek a képviselő
4077  3|                   állapodtunk meg, hogy csak a palackok lesznek igaziak, az ital
4078  1|                   nézett körül a habverők és a palacsintasütők között.~ ~ ideig a rézedények
4079  1|                     luxus ragyogott körülötte: pálmák, japáni ernyők, világos
4080  1|                        főszezónban, a szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl,
4081  1|                  száguldtak el az olajfestékes palota előtt. A bankból most áradt
4082  1|                       teára a zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott meg, hanem
4083  1|                          Bátran jöhet, a budai palotám környékén nem akad ismerősre...
4084  1|                        asszonyhoz, akit hosszu pályafutásom alatt ismertem... Ugyebár
4085  1|                       dübörgéssel berobogott a pályaudvarra. A mélyen alvó utasok közül
4086  1|                        bajom lehetne, mi jogon panaszkodhatnám a sorsom ellen?... Hiszen
4087  1|                        súgta a fülébe:~ ~- Még panaszkodol?... Hiszen este, mikor az
4088  1|                   idegbeteg zongoraművész, aki pápaszemet hord s minden két percben
4089  2|                     zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot szedett elő, amelyen a következő
4090  1|                         amikor még ő is zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt
4091  1|                        keze idegesen babrált a paplan halványkék selyemszövetén,
4092  1|                   karjára támaszkodva, csipkés paplana alól kirajzolódó, gyönyörü
4093  1|                 törvénybe iktatták a következő paragrafust: Aki penigh a hosszú idő
4094  1|                   ugyan, hogy a vezérigazgatóm parancsának engedelmeskedjem, de ezúttal
4095  1|                       a batár üvegajtaját.~ ~- Parancsol a méltóságos asszony? -
4096  1|                     azok közül való, akiknek a parancsolás az élethivatásuk. És amíg
4097  1|                            Méltóságos asszony, parancsoljon...~ ~ ~
4098  1|         neuraszténikusok, akiket az orvostanár parancsszava küldött ide s a gazdag,
4099  3|                       filet, szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, ezzel egy
4100  1|                        belőle a főúri szalónok parfume-je... Ha végre csakugyan belémszeretett
4101  1|                 hordanak és húszforintos angol parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “
4102  1|                izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s oly csönd támadt, hogy
4103  1|                    tüntek föl egy pillanatra a parketten, hogy az édes mama néhány
4104  1|                        várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban
4105  1|                        végigsuhant a nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan
4106  1|                    ugrott volna ki a táncterem parkettjére...~ ~Amikor az idegbeteg
4107  1|                   akiben egy szemernyi sincs a parlagi birtokos izléstelenkedéseiből...
4108  1|                   Vilma, aki még sohase látott parlamenti ülést, némi habozás után
4109  1|                     ült volna a kocsi sötétkék párnáján...~ ~- Szervusztok fiúk! -
4110  1|                      póz nélkül, míg a virágos part, a zajos kikötő elmosódik
4111  1|                udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy
4112  1|                  vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok,
4113  1|                       addig játszottam, amíg a partnereim kivánták... Egyszerre csak
4114  1|         messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól s míg körülötte a hajósok
4115  1|                     kitünő szónok iránt, aki a patologus kéjérzetével boncolta darabokra
4116  1|                        szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával tekintenek a
4117  1|                 hajnaltájban jött haza s mivel pedáns ember létére ilyenkor is
4118  1|                     volna, hogy ez idő szerint Peking vagy Singapore a világ legkellemesebb
4119  3|                  követtem külföldi szaktársaim példáját s több impozáns, jóképü
4120  1|                 méltósága szerény állásában is példányképe volt a nemes és tiszteletet
4121  1|                      megtisztelne bennünket... Például talán holnap, ebéd után,
4122  1|                  költők nem a várablakok alatt pengetik a lantjukat, hanem ötven
4123  1|                     következő paragrafust: Aki penigh a hosszú idő után összetalálkozó
4124  1|                        ellentállani, hát itt a pénz, igyék ma egy csésze teát
4125  2|                      kaszinóban azután is nagy pénzekben kártyázott, de ennél még
4126  3|                       én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje egymaga
4127  1|                        a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok,
4128  3|                        híre futott, de mivel a pénzpiac helyzete sok idő óta nyomott
4129  2|                      borravalót adott, az öreg pénztáros-kisasszonynak pedig, aki ott szokott bóbiskolni
4130  1|                     gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik, sokkal komolyabb
4131  1|                  milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi világ első tekintélye volt
4132  1|                   pápaszemet hord s minden két percben összerándul, előadja a saját
4133  1|              csirkefogójának hírében állt, pár percre elveszítette a hidegvérét
4134  1|                       percig ott sétálgattak a perronon, amikor végre élénkség támadt
4135  1|                      Én afféle vad, zabolátlan perszona vagyok... Kissé bolond...
4136  1|                  mondom, hogy nem igaz; csak a perverz írók mondhatják, hogy olyas
4137  1|                  aludtam, mint minden jóravaló pesti úr... Valami vacsorán összeismerkedtem
4138  3|                      recitálta végig a divatos pezsgőgyárak nevét.~ ~- Tudod mit? -
4139  3|                     jól tudja, mint én, hogy a pezsgőről szó se volt a szerződésben...
4140  1|                        helyett legközelebb egy pezsgős ebédet kap...~ ~Jólelkűleg
4141  3|                     álló pikkolót.~ ~- Micsoda pezsgőtök van, kis fiam? - kérdezte
4142  1|                    Blauné szalonjába, hogy egy Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi
4143  1|                       mindössze két-három órát pihen napjában... Azért, hogy
4144  1|                     szobában, gyakran felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy
4145  1|                  fesztelenséggel töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas
4146  1|                   regényt, - aztán fürödjék és pihenjen vagy öt-hat héten keresztül...
4147  1|                      kéjelegve fürdött abban a pikantériában, hogy egy volt miniszter
4148  3|               Chandon-t...~ ~Ha valaki akkor a pikkolóval a konyhába szalad, különös,
4149  1|                     tenni?... Egy érzéki ember pillanatnyi gyönyörűségéért akarod-e
4150  1|                    mint a többi... Már attól a pillanattól kezdve, hogy a gróf először
4151  1|           pillantásából eltünt az előbbi dacos pillantás; a rózsás arca égett a felindulástól,
4152  1|                szépsége, a kedvessége, a drága pillantása egészen az enyém volna...
4153  1|              melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából eltünt az előbbi dacos pillantás;
4154  1|                       megrázta a kezemet, de a pillantásán meglátszott, hogy kissé
4155  1|                      bolondoké, akik egy férfi pillantásától elszédülnek? Még a te híres
4156  1|                     szemei mosolyogva, derűsen pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel,
4157  3|                  helyiség egészen megtelt, s a pincérek, - csupa pompás, kiválogatott
4158  3|                   haragosan nézett a sürgölődő pincérekre, fülön csípett egy pikkolót,
4159  2|                     Olyan jókedve volt, hogy a pincérnek egy forint borravalót adott,
4160  1|                   Vilmát, s míg az arcát élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve
4161  1|                       arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül, a felindulástól
4162  1|                inszinuációval gyötörte nagyban piruló hugocskáját.~ ~- Hát csakugyan
4163  1|                    elveszítette a hidegvérét s pirulva, zavarba jött diák módjára
4164  1|                   hölgy, egy fölöttébb furcsán pislogó, pólyás legénykét tartott
4165  1|                     van és ugyanaz a gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim
4166  1|                     mely az alávalóságoktól és piszkosságoktól elválaszt... És hidd meg,
4167  1|                    nevetve szólott:~ ~- A nagy pityergésben még az ozsonnázásról is
4168  1|             megigazítsa... Amikor a két karját plasztikus pózban fölemelte, olyan
4169  1|                      hószilánk csillogott... A pletyka, az udvarlás, a diszkrét
4170  1|                kabátját (melyért a lipótvárosi pletykák szerint kilencezer koronát
4171  1|                       A vacsora fölött párisi, pletykákat mesélt, később pedig kijelentette,
4172  1|                  lépcsőházban, hogy a bankbéli pletykákról kérdezősködjék... De ha
4173  1|                        kitenni magamat annak a pletykának, hogy féltelek... Még azt
4174  1|               mondjanak el hamarosan valami  pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól,
4175  1|                       bolondos és érdekfeszítő pletykával hozakodott elő, hogy Vilma
4176  1|                  hagyjuk a bókokat, inkább azt pletykázd el, hogy a fiúk mit beszélnek
4177  1|                   ahhoz, hogy az ember jóízűen pletykázhassék... Hanem ha kedvesek akarnak
4178  1|               várakozom rád... Szerettem volna pletykázni veled, mert az uram csak
4179  1|                        hölgyet, aki a sötétkék plüsstakaró alatt helyet foglalt. A
4180  1|                        a komorna meg az inas a podgyász körül foglalatoskodtak,
4181  1|                  harmadik szobába, hogy a maga podgyászát rendezgesse. Vilma pedig
4182  1|                      Félix óvatosan elbújtak a podgyászhordók mögé, a vezérigazgató nem
4183  1|                beszélne, előadta az ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás
4184  1|                       nincsenek is többé igazi poéták... Legalább a hivatottak,
4185  1|                   józan lelkében az álmokat, a poézist, a napsugaras boldogságot
4186  1|                    foglaltak az asztalnál... A pofaszakállas pincér Vilma elé tartotta
4187  1|                   elnevette magát.~ ~- Micsoda pofont kaphattam volna, ha a mama
4188  3|               úgyszólván érintetlenül maradt a poharában, mert már a halnál azon
4189  3|                     szürcsölték, mintha a zöld pohárban csupa rajnai, meg mozeli
4190  3|                        fogom szürcsölni a zöld pohárból a kocsisbort...~ ~- Ajánlom
4191  1|                       csak egy elmés, csillogó point bevezetése, mindenki fénylő
4192  1|                       az oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal mondta ezt, de
4193  1|                          Szentgróthy gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik,
4194  1|                    eddig exponált kormánypárti politikus volt, ma a költségvetési
4195  1|               pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok, akik
4196  1|                       kóborol, a diplomatát, a politikust, az aszfaltbetyárt: mindannyi
4197  1|                kisérleteket tett, hogy kezét a pólyából kiszabadítsa. Látván azonban
4198  1|                      akár hatvanéves koráig is pompázhatna velük...~ ~A szobaleány,
4199  1|                       tête à tête után, könnyü pongyolában, mosolygó arccal kukkantott
4200  1|                       veled, mert az uram csak pont egyre jöhet haza... ,
4201  1|                         aki az ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta... Olyan volt,
4202  1|                    áhítattal tekintettek , a porosz miniszter leejtette a villájáról
4203  1|                            A nászút.~ ~A hotel portása, mikor a vendégeket az előkelő
4204  1|                   Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor állandóan
4205  1|                      délelőtt, mikor a reggeli postát szétosztották, a szolga
4206  1|                      mondja ezt, minden drámai póz nélkül, míg a virágos part,
4207  1|                       nem gondolt arra, hogy a pózával kacérkodjék; óh, neki egészen
4208  1|                        a két karját plasztikus pózban fölemelte, olyan volt, mint
4209  1|                 miniszter a jelenlegi kormányt pozdorjává töri, Szentgróthy egy elmés
4210  1|                    előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, az
4211  1|                        embernek, aki rangot és poziciót adott neki s hercegi fényűzéssel
4212  1|                        karhölgyeit. Hogy mikor praktizál, az kifürkészhetetlen titok;
4213  1|               elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja fogékonyabbá tette-e az
4214  2|                   alkalmas arra, hogy erkölcsi prédikációkba bocsátkozzam, mégis szükségesnek
4215  1|                       sellők, cárnők fejedelmi prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok,
4216  1|                      föl s alá a kurtakabátos, prémsipkás férfiak: a vőlegényjelöltek,
4217  3|                       is úgy megtelt, mint egy préposté... Két nap óta még a tokája
4218  1|                      pedig, aki az asztalfőnél prezideált, félhangon így szólott:~ ~-
4219  2|                        féltékenységemet akarta próbára tenni. Valami haszontalan
4220  1|                         Vilma most befejezte a produkcióját s lángoló arccal ugrott
4221  1|                     féltse... Mi, akik egyre a professzorok fülét rágjuk, mi bírunk
4222  1|                       hiszen még az élete nagy programjáról is majdnem megfelejtkezett
4223  1|                        sőt a kapunál még azt a propoziciót is fölvetette, hogy Félix,
4224  1|                  asszonyság nem sokat értett a pszichológiához, de nem pszihologus-e minden
4225  1|                         de értek valamicskét a pszihológiához... Elég vén bűnös vagyok
4226  1|                        pszichológiához, de nem pszihologus-e minden anya, mikor a leánya
4227  1|                      kivilágított hajójában: a püspök gyönyörü beszédje (ő excellenciája
4228  1|                tisztelettel hajolt meg az öreg püspökök előtt, akik kenetes hangon
4229  1|                     Akár hiszi, akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg sohase látta
4230  1|                          Ha láttad volna, hogy pukkadoztak az összes nemes hölgyek
4231  1|                      én ismerlek...~ ~Kedvesen pukkerlizott s a virágot beletűzte az
4232  1|                 várakozó férje előtt s bájosan pukkerlizva szólott:~ ~- Nos, hát tetszem-e
4233  1|                        pajtásuk... Velem egy puszta szigeten is eltölthetne
4234  1|                     bár többnyire odalenn él a pusztáján, jobban tud a nők nyelvén,
4235  3|                        viselkedik, hát azonnal pusztulhat...~ ~A vendéglős ezzel köszönés
4236  2|                       nem fogsz elkésni...~ ~A rábeszélésemre ott maradt az olvasószobában,
4237  1|                        hosszú gyalogséta alatt rábeszélte, hogy szenteljen az egészségének
4238  1|                        Én, fájdalom, leláncolt rabszolga vagyok... De Sándor, a háznagyi
4239  1|                     férfi már úgyis tehetetlen rabszolgája volt?... Csakugyan az őszinte
4240  1|                      napon át tartani fog ez a rabszolgaság, mert január eleje előtt
4241  1|                novellai grófokat ismered, akik rácsolnak, hencegnek s foghegyről
4242  1|                       az eddigi élete gőgös és raffinált asszonyaitól. Amíg Vilma
4243  2|                névtelen levelet nem valami gaz rágalmazó írta, hanem a feleségem
4244  1|                       úgyis azt hiszi, hogy én rágalmaztam be... Csak nem fog talán
4245  1|                        fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy velem lépjen
4246  1|                      most már mind makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez...
4247  1|                     egyre a professzorok fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet,
4248  1|                   barátságosan kezét nyujtotta raglános hódolójának, akit a nagy
4249  2|                       hűsége ismét oly tisztán ragyog, mint a nap az égen, Istennek
4250  1|                   tűzhely, míg a falakon mesés ragyogással sorakoztak egymás mellé
4251  1|                      esküvő a jezsuita templom ragyogóan kivilágított hajójában:
4252  1|                  sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok
4253  3|                   mintha a zöld pohárban csupa rajnai, meg mozeli bor lenne...
4254  1|                        csak körül, minden szem rajtad függ, szép hugocskám...
4255  1|                asszonyka pokolian jól mulatott rajtam s már-már elhatároztam,
4256  1|          megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte a levegőben... Ime,
4257  1|                      az ura későn járt haza, - rákapott arra a rossz szokásra, hogy
4258  1|                     ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta... Olyan volt, mintha már
4259  1|                  fogadták... Az urak virágokat raktak a lábai elé, az angol misszek
4260  1|                     operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt
4261  1|                       nemesszívü embernek, aki rangot és poziciót adott neki s
4262  1|                        Amíg apró lábaskáiban a rántást kevergette, vagy a hússzeleteket
4263  1|                     hallatott... Cauders Félix rapszodikus kiáltásokba tört ki, lelkesen,
4264  1|                  napokban...~ ~A mutatóujjával ráütött a bátyja orrára, s ez a
4265  1|                    Amíg pár héttel ezelőtt még ravasz kis macskának nevezték Lehmann
4266  1|                       te híres energiád, finom ravaszságod is csak addig tartott, amíg
4267  2|                        nagy fáradsággal tudtam rávenni, hogy még vagy félórát ott
4268  1|                    hatalom káprázatos fényéből reá is esett egy sugárnyi...
4269  1|                        hajolt föléje... És nem reagálva a kedveskedésre, melyekkel
4270  1|                közelített feléjük. A maître de reception volt, aki egy futó pillantást
4271  3|                       A gyerek behunyt szemmel recitálta végig a divatos pezsgőgyárak
4272  3|                        Önt, a szenátor-tipust, redingotba öltöztettem, Mayert külföldi
4273  3|                     száz forintomba került s a redingotért is kifizettem negyvenöt
4274  1|                      Szentgróthy grófot?~ ~- A redingotját mesésnek, de őt magát kissé
4275  1|                         a szeme ott csüngött a redingotos férfi alakján, aki szerényen
4276  1|                     ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak... Azelőtt úgy beszéltél
4277  1|                        hangtalanul elsusogta a refrént, az angol hölgyek szeméből
4278  1|                        van?... Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol,
4279  1|                     értett meg az előtte fekvő regényből... Az idegei még remegtek
4280  1|                    kellene, mint hogy anyuci a regényeimről tudna... Sok mindent nem
4281  1|                hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, de fájdalom, nem olvashatott
4282  1|                      férfiakat, akik a francia regényekben szerepelnek...~ ~Vilma,
4283  1|                     nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony
4284  2|                  kávéházban, ahol a barátommal reggelizni szoktam. Úgy tettem, mintha
4285  1|                  karját nyújtotta neki, hogy a reggeliző terembe kalauzolja... Az
4286  1|                     ismert: Kugler-cukrot enni reggeltől késő éjszakáig, keringőt
4287  1|           gazdálkodhatom...~ ~Igy hát minden a régiben maradt s a feketébe öltözött
4288  3|                  látszik, szemtelen...~ ~Aki e rejtélyes szavak indító oka iránt
4289  1|                        magát, de mintha valami rejtett idegesség érzett volna ki
4290  1|                    kényszerítené, hogy piszkos rejtőzködések, hazug kifogások közt töltse
4291  1|                   értek? Istenem, ez nagyon is relativ dolog, méltóságos asszony.
4292  1|                       a szíve dobog, az idegei remegnek a felindulástól s mindenütt
4293  1|                     regényből... Az idegei még remegtek a felindulástól, a sírás
4294  1|                       el? Az egész úton amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~-
4295  1|                        most egy párisi szabónő remekében dőlt az ébenfazongorának,
4296  1|                      Vilmám odáig jutott, hogy rémeket lát a sötét szobában?...
4297  1|                  előadta az ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás francia vers
4298  3|                 forintot... És mindezt annak a reményében, hogy az üzletmenet egyszer
4299  1|                        Vilma pedig megkezdte a remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt
4300  2|                      szememet. Folyton együgyü rémképeket láttam, s úgy képzeltem,
4301  1|                     felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy a képeskönyvei
4302  1|                     kiváncsisággal néz . Úgy rémlik neki, hogy a vöröshaju hölgyet
4303  1|                     izgalom után sirva fakad s rémülten szalad az idegorvoshoz,
4304  1|                     fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre bocsátott s az anyja kimondhatatlan
4305  3|                adománya, hogy kitünő étvággyal rendelkezik... Amikor szerződtettem,
4306  1|                        asszony csak négy órára rendelte meg a kocsit...~ ~Lehmanné
4307  3|              képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust,
4308  1|                       ad a felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának. Pilisvölgyi
4309  1|                         hogy a maga podgyászát rendezgesse. Vilma pedig egyedül maradt
4310  1|                       beszédet, mert a frakkos rendezők sorából most hirtelen kilépett
4311  1|                       lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál is járt
4312  1|            bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek... Ő indiai selyemnippeket
4313  1|                       méltóságos asszony annak rendje és módja szerint beleszeretett
4314  3|                       a poharát, egy egzotikus rendjel drágakövei csillogtak meg
4315  1|                        Félix asztalára. Finom, rendkívül elegáns levélke volt, oly
4316  1|                        Az év utolsó hónapjában rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági
4317  1|                   igérkezik, mert a gróf eddig rendületlen híve volt minden kormánynak.
4318  1|               hercegnőkről, akiknél bizonyosan rengeteg erkölcsi diadalt aratott...~ ~ ~
4319  1|                   merem venni, hogy akkor is a rentére, meg a budgetre gondol,
4320  1|                      voltát, legalább boldogan repesni kezdett a vezérigazgató
4321  3|                mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t nyitott az előkelő Budapest
4322  1|               kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, s hat óra felé pontosan
4323  1|                      alszom, - volt benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~
4324  1|               egyszerűen impertinencia lenne a részemről..~ ~- És miért lenne ma
4325  1|                    Budapestre, mert én a magam részéről nagyon illetlennek találom,
4326  1|                      és száz csillogó színfolt reszket az aranyos napsugárban,
4327  1|                 orfeumban találsz majd egy-két résztvevő lelket, amely a nagy bánatodat
4328  1|                   arcára, s a szíve imádattal, részvéttel és gyöngédséggel telt meg...
4329  2|              szerencsésen meg is találta ezt a részvevő lelket... Ha egyszer estefelé
4330  1|                      ki sokáig... Hiszen még a rétestésztát is a belső szobában kellett
4331  1|                 windsori kastélynak, egy bókja révén, amit a hatvanas években
4332  1|                       világos selyemfüggönyök, réz - és mahagóni-butorok, ezer
4333  1|                     édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva is
4334  1|                       nem törődve az általános riadallal, szerényen helyet foglaltak
4335  1|               kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép mellett, a jókedvü kis barátnőm
4336  1|                        erre úgy tesz, mintha a Riche-képet nézné, aztán félhangon ezt
4337  1|                   áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül hirtelen
4338  1|                       a sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr,  napot... Itthon van
4339  1|                dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat írnak a villamos elgázolásokról,
4340  2|                       elmondhatom, hogy nagyon ritkán voltam izgatott életemben,
4341  3|                      szerződtettem, az arcáról rítt le a nyomorúság, most minden
4342  1|                    ajtóra mutatott, s hangosan rivallt az ártatlan inasra:~ ~-
4343  1|                       ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját,
4344  1|                          Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol, azoknál a gyönyörü
4345  1|                        halkan válaszolt.~ ~- A Rivierára mennék, hogy gyönyörü asszonyokat
4346  1|                      kilométernyi sebességgel, robogott vele Olaszország felé az
4347  1|                        ismét ruganyos izmokkal röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon...
4348  1|                        nénikéjéért s a két , röviddel tizenkettő előtt, már ott
4349  1|                    Hontiné lett, aki valóságos rohamlépésekkel hódította meg az elegáns,
4350  1|                      fiatalság majdnem ájulási rohamot kap az izgalomtól. Egyébként
4351  1|                     imádkozom... Mert csak így róhatom le hálámat a  Isten iránt,
4352  1|                        kell a Hungáriába, mert Rohrbach, a frankfurti kollégám,
4353  1|                       az lenne a legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba menne...~ ~-
4354  1|                     mit csinál?~ ~- Ez a bájos rokon persze én vagyok?~ ~- Eltaláltad...
4355  1|                        hogy a vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre felszökött
4356  1|                       abban, ha a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér most
4357  1|                  hiszen annyi sokat beszéltünk rólad, amíg odavoltunk... Hiába
4358  1|                        akkor szemmelláthatólag róluk beszélve fordult az öreg
4359  1|                       No iszen, képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket
4360  1|                        hogy ilyenkor csakugyan Róma a világ legkellemesebb tartózkodási
4361  1|                  elmondta a mamának, hogy most Rómába készül s husvét utánig nem
4362  1|                   családjából se volt senki se Rómában... Mama épp úgy mondhatta
4363  1|                           Nekem meg az édes, a romlatlan naivitásod imponál, drága
4364  1|                     estig a lámpavilág mellett rontom a szememet?... De a részvényesek,
4365  1|                 mindennap egész késő éjszakáig rontsad idebenn az idegeidet...
4366  1|                   legkevésbbé várja, össze nem roskad... De amiért itthon akarom
4367  1|                       az ebédlő asztala szinte roskadozott a gazdag hideg buffet terhe
4368  1|               udvaroltattam magamnak... Sokkal rosszabb dolog történt rád nézve:
4369  1|                       kisleány koromban, mikor rosszat álmodtam és hirtelen felébredtem
4370  1|                választotta, hát elhiheti, hogy rosszul tette, mert nekem az egyszerűbb
4371  1|                     házak közül hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg, A vére
4372  1|               felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának. Pilisvölgyi Tauberné,
4373  1|                  Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid világosságában
4374  1|         József-kabátjában, kezében néhány szál rózsával, a Honti-palota halljában
4375  1|                      mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, aztán leült az íróasztala
4376  1|                  mozgalomnak s szinte fiatalos rugalmassággal gondoskodott róla, hogy
4377  1|                       korholó szava után ismét ruganyos izmokkal röpüljenek tova
4378  3|                   Ajánlom is, hogy többé ki ne rúgjon a hámból... Mert ha még
4379  1|                konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával, kitárta vendége
4380  1|               méltóságos asszonynál egy-két új ruha... A méltóságos úr tejbe-vajba
4381  1|                        magának? Hiszen annyi a ruhája, hogy akár hatvanéves koráig
4382  1|                      és szertartásossá tette s ruhájának tónusától gyönyörüen ütött
4383  1|                   aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi
4384  3|                 elitejét fogják képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem a szabónál...
4385  1|                      parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “A múlt évben - mesélte
4386  1|                 vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, az ékszereim... Kell-e
4387  1|                        többnyire kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet
4388  1|                      szólva egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~
4389  1|                       megcsókolta a kis hugát, sajátkezüleg kiszedte a kalaptűit, aztán
4390  1|                  harmónikus házasság?... Talán sajnálja, talán hálás iránta - sőt
4391  1|                   fiatalsága maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal
4392  1|                      az egész familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű, de nagyon
4393  1|               tisztelettel emelte meg előtte a sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr, 
4394  1|                     félhangon így szólott:~ ~- Sapristi, ez már aztán beszéd...~ ~
4395  1|                   mondani, de az előbbi szavai Sardounak vagy Maurice Donnaynak is
4396  1|                      én, a természettől fogva, sárgaságba esem az irigységtől, ha
4397  1|                  fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix
4398  1|                      öltözve, mintha az északi sarkra készülnék... Inkább magadra
4399  2|                  kaszárnyába - és ekkor, míg a sáros kocsiúton keresztülbaktattunk,
4400  1|                 barátait: Oppenheim Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt,
4401  1|                      bank fiatalsága maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most
4402  1|                         Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~Egy órakor Király
4403  1|                     Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt énekel, majd egy idegbeteg
4404  1|                     vonat, hatvan kilométernyi sebességgel, robogott vele Olaszország
4405  1|                   mikor látta, hogy a felesége sehogy se enged, szomoru arccal
4406  1|                       házirendet:~ ~- Délelőtt sehova se megyek, de délután négykor
4407  1|                      kissé, s a szemeit valami sejtelemszerü fátyol árnyékolta be, de
4408  1|                      rám, édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet
4409  1|                 voltam-e elégedve? Oh, ha csak sejtené is, hogy milyen büszke vagyok
4410  1|                    hajtotta s csábító, mindent sejtető pillantással gügyögte:~ ~-
4411  1|                        Félix íróasztala körül, sejtetve, hogy valami még fúrja az
4412  1|                      egész életét, ezt épp úgy sejti, mint én...~ ~A szelid,
4413  1|                      Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi prémpalástban
4414  1|                   kivánatosan csillant ki puha selyemblúza, kiváncsian, kissé sápadtan
4415  1|            meztelenvállu asszonyok iránt, akik selyemcipőket hordanak és húszforintos
4416  1|                  pilishegyi Taubernét, aki egy selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt
4417  1|                   javára rendeztek... Ő indiai selyemnippeket s egyéb, egzotikus csecsebecséket
4418  1|                    kérdezte Vilmától, aki puha selyempongyolájában megennivalóan bájos volt.~ ~-
4419  1|                 izgalomtól. Egyébként almazöld selyemruha simul karcsu termetére,
4420  1|                        édesanyjáért s a fekete selyemruhás, elegáns öreg asszonyságot
4421  1|                 csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor alatt, s a gróf mosolyogva
4422  1|                    babrált a paplan halványkék selyemszövetén, önmagát is kicsufolva gondolta:~ ~-
4423  1|                       ünnepies megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében cilinderrel,
4424  1|                       tőlem?...~ ~- Miért? Hát semmiért... De ne csodálja, ha imponál
4425  1|                             Mert nem állok jót semmiről, ha idehaza marad... Ma
4426  1|            ezerkoronással fizetett... Aztán... semmise történt több... És az okos,
4427  1|                       úszó csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, ahol annyi házasság
4428  1|                     meg az elegáns, nemzetközi semmittevőket...~ ~Az egyik este, feketekávé
4429  1|                        össze; de pénzt elvileg senkinek se ad kölcsön. Egyébként
4430  1|                    áradt kifelé a hivatalnokok serege; trécselő, cigarettázó fiatal
4431  1|                 aranyszőke fejét s neheztelve, sértődött hangon szólt:~ ~- Ejnye,
4432  1|                   tisztelettel köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, a
4433  1|                        Vagy tizenöt percig ott sétálgattak a perronon, amikor végre
4434  1|                    előtt. Az aszfalton elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak
4435  1|                       maga pedig gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~
4436  1|                    beszélt.  ideig hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó
4437  1|                       egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~
4438  1|                energikusan ismételte:~ ~- Csak siess, mert különben fölmegyek
4439  1|                    viselkedjünk... Pá, drágám, siessen az öltözködéssel, mert borzalmas
4440  1|                      mögött, melyek mind lázas sietséggel tolongtak a szónok felé,
4441  1|           belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el nem mondhatom...
4442  1|                       a Szentgróthy szenzációs sikeréről beszélt.  ideig hallgatva
4443  1|                       ki neki fáradhatatlan és sikeres működéseért, egyszerre csak
4444  1|               sürgölődő sokaságban. A szemléje sikerrel járt, mert csakhamar fölfedezte
4445  1|                        kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek izgalma az egész
4446  1|                      hangverseny után, mikor a sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~
4447  1|                      kis keze nyugodtan tovább siklott a zongora hófehér billentyűin...
4448  1|                         mint én...~ ~A szelid, sima, udvarias Szentgróthy kipirulva,
4449  1|                      elé, az angol misszek ott simogatták, ahol hozzáfértek, az isztriai
4450  1|                       akik hófehér szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával
4451  1|                  Egyébként almazöld selyemruha simul karcsu termetére, a szőke
4452  1|                        is az édes, a karcsu, a simulékony, a szerelmes asszonyról
4453  1|                        idő szerint Peking vagy Singapore a világ legkellemesebb városa...
4454  1|                      se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat, aztán ülj
4455  1|                       mélyen megemelte aranyos sipkáját.~ ~- Óh, a méltóságos úr, -
4456  1|                    remegtek a felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga
4457  1|                      kisírták magukat... Addig sirdogáltak, míg Vilma végre megrázta
4458  1|                   bajod?... Drága mindenem, ne sírj már, mert mindjárt megszakad
4459  1|                         mennyire sajnállak!... Sírni tudnék, ha arra gondolok,
4460  1|                        a klubjában, sőt Afrika sivatagain is az édes, a karcsu, a
4461  1|         összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~
4462  1|                       még nemrégiben önkezűleg söpörgetett az ágy alatt a kender-utcai
4463  3|                        asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, majd erős
4464  1|                      és hirtelen felébredtem a sötétben... Néha szeretném megcsókolni
4465  1|                    Olaszország felé az éjszaka sötétjében... Akkor az okos és józan
4466  1|                     angol úr, aki a frakkjához sötétzöld csokrot viselt, azt állítva,
4467  1|                        nem óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek. Most azonban
4468  1|                       grimaszt vágott s tréfás sóhajtással válaszolt:~ ~- Fájdalom,
4469  1|          karosszékekben, az asszonyok csillogó sokasága foglalt helyet: tündérek,
4470  1|                     boldoggá tettél?... Hiszen sokszor azt hiszem, hogy csak egy
4471  1|                       zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt ijedten merült
4472  1|                     névjegy egyik oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~
4473  1|                        mert a frakkos rendezők sorából most hirtelen kilépett egy
4474  1|                      falakon mesés ragyogással sorakoztak egymás mellé a súrolásban
4475  2|                       elő, amelyen a következő sorok állottak:~ ~“Ön nyugodtan
4476  1|                        nem mi akartuk, hanem a sors akarta, hogy így történjék...
4477  1|                    szerelmes gróf kisasszonyok sorsa se izgatta... Ledobta a
4478  1|              méltóságos asszony mostani fényes sorsában is a régi maradt... Vilma
4479  1|                    adta meg magát egykönnyen a sorsának, hanem töprengve nézett
4480  1|                    történik minden... Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája,
4481  1|                    okos hideg Vilmám, hát a te sorsod is az lenne, mint azoké
4482  1|                        jogon panaszkodhatnám a sorsom ellen?... Hiszen mindenem
4483  1|                    nélkül, fölfalt vagy öt-hat sós süteményt, aztán elmondta
4484  1|                       szertartásosan, mint egy spanyol udvarnagy?... Igazán azt
4485  1|                       léhaságait... A társaság starja már a második napon Hontiné
4486  1|                        meghívta az asztalához. Steinwall, az alelnök, az agglegény
4487  1|                 örömmel... Honti igazgatónő... Stiassny Ilka asszony...~ ~Vilma (
4488  1|                  fejükön festői fátyollal... A stílszerűség talán hiányzott az ünnepről,
4489  1|                        a leánya tervét, merész stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni,
4490  1|                 kolportálja... Afféle önzetlen stréber volt, aki megelégszik annyival,
4491  1|                      maguk közt csak aféle női strébernek tartottak. Amíg pár héttel
4492  1|                     attól a bájos és ügyes kis strébertől, akinek eddig önmagát ismerte...
4493  3|                     összezsugorodott, mint egy sündisznó. A vendéglős azonban nem
4494  3|                     kiválogatott fickó - élénk sürgéssel-forgással szaladtak ide-oda az asztalok
4495  1|                             Nincs neked valami sürgős dolgod valahol?” - “Nincs
4496  1|                        már száz és száz vendég sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok
4497  1|                      aszfalton elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a
4498  1|                         bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos,
4499  1|                        fölfalt vagy öt-hat sós süteményt, aztán elmondta a mamának,
4500  1|                        nap gyöngéden beszűrődő sugaraiban. Aztán szerelmesen belekarolt
4501  1|                      fényéből reá is esett egy sugárnyi... Akik eddig csak jóakaró
4502  1|                      szeméből tavaszias jókedv sugárzott:~ ~- Méltóztatol, - ugyebár
4503  1|                  bámulva.~ ~- Ne kérdezd, csak súgd a fülembe, hogy megbocsátasz...
4504  1|                       melyeken aranyos szánkók suhannak végig!... Meséljen valamit
4505  1|                       egy keringő édes dallama suhant végig... Vilma fölvette
4506  1|            megpróbálhatom a dolgot... Az ilyen súlyos neuraszténikusnak még azt
4507  1|                  ilyesmit sohase mondott; de a sunyi Király Félix, aki pokolian
4508  1|                      sorakoztak egymás mellé a súrolásban szinte kifényesedett rézedények...
4509  1|                    Karnevál herceggel, aki oly sűrűen szerepelt a hatvanas évek
4510  1|                      Általános taps, csevegés, suttogás, melybe vésztjósló morajként
4511  1|                      hangjuk azonban egyszerre suttogásra fordult, mert a batár belsejében
4512  1|                tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett Hontinéval. Ezt
4513  1|                     üveges szalont betöltötte, suttogó hangon szólott:~ ~- Tekints
4514  1|                   közelebb, hogy a hangját még suttogóbbra foghassa.~ ~- Kis Vilmám,
4515  1|                       s elbájolva, félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen
4516  1|                    hullámzó sokaság közt, mely suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének
4517  3|                     szavakra fakadt:~ ~- A vén svihák, úgy látszik, szemtelen...~ ~
4518  1|                      rossz néven, ha egy kissé szabadabban beszélek, mint ahogy illenék?~ ~-
4519  1|                        fiatal vagyok, miért ne szabadna hát megismernem az igazi
4520  3|                    vacsoráljanak... Este hétig szabadon járhatnak a teendőik után,
4521  1|                  valami iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru igazgatónő
4522  1|                   kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet még mindig
4523  3|                 ruhájukat is magam rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust,
4524  1|                      lakásban, most egy párisi szabónő remekében dőlt az ébenfazongorának,
4525  1|                 verőfényben, tarka automobilok száguldtak el az olajfestékes palota
4526  1|                       válfajairól értekezett a szakácsnéval, otthonosan letelepedve
4527  1|                        inkább vágyódnak egy  szakácsra, mint egy szeretetreméltó
4528  1|                        s annyi gyöngéd kötelék szakad ketté... Hidegtől kipirult,
4529  2|                      mondhatom, hogy óriási kő szakadt le a szívemről, amikor félkilenc
4530  3|                      tiszteletreméltó, hófehér szakálla meg az az adománya, hogy
4531  1|                  tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse...
4532  1|                        bácsiknak, akik hófehér szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával
4533  1|                   magában Lehmanné, miközben a szakértő gyors pillantásával nézett
4534  1|                  pilisvölgyi Tauberék estélyén szakították meg először az esküvőjük
4535  3|                        én is követtem külföldi szaktársaim példáját s több impozáns,
4536  2|                 olvasóteremben afféle szerelmi szaktekintélynek tartottak, - semmi se bizonyítja
4537  3|                   tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát, s több évi magas szolgálat
4538  1|                januárban az utcára?... Sándor, szaladjon csak föl gyorsan a méltóságos
4539  3|                      élénk sürgéssel-forgással szaladtak ide-oda az asztalok körül.~ ~
4540  1|                    gyártják, ahonnét tucatszám szállítják az isteneket a civilizált
4541  1|                      arra, hogy a fagypont alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették
4542  1|               pillantást vetett a kezében lévő szállodai tervrajzra, majd így szólott
4543  1|                       s azt is elmondtam, hogy szalmaözvegy vagy, mert az uradat felsőbb
4544  1|                    illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony folytonosan mutogatja magát...~ ~-
4545  1|                                                Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen
4546  1|                    szigorúan elhatározta, hogy szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól...
4547  1|                   méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~Félix dobogó szívvel
4548  1|                csöppentem bele ebbe az előkelő szalondarabba... Mi a Kender-utcában nem
4549  1|                          Fog még maga játszani szalóndrámában is, méltóságos asszony...~ ~
4550  1|                    szokott használni a francia szalondrámákban, így szólott a bámuló leányhoz:~ ~-
4551  1|                  Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, hogy egy Pierrett-kalapot
4552  1|                      úgy áradoz belőle a főúri szalónok parfume-je... Ha végre csakugyan
4553  1|                     sokaságban, mely az üveges szalont betöltötte, suttogó hangon
4554  1|                     unatkozik!~ ~- Az irgalmas szamaritánus!~ ~- Azt feleltem, hogy
4555  2|                        furcsa, hogy most ilyen szamárságokon jár az eszed, - mondta Kuthy
4556  1|                     kölcsön miatt, hát épp úgy számíthatsz reám, mint a régi, boldog
4557  1|                 visszavonhatatlanul meg vannak számlálva... Szerencsére, a baj nem
4558  1|                     este mindennap elérkezik a számodra?~ ~Égő ajkát odaszorította
4559  1|                    maradnék magával, mint hogy számokkal és levelekkel bajlódjam...
4560  3|                        kíváncsian nézett föl a számolókönyv lapjairól.~ ~- Hova lesz
4561  1|                    hideg buffet terhe alatt, a szamovár alatt pedig kisérteties
4562  2|                       léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem mondom meg,
4563  3|                 azonban nem sok ügyet vetett a szánalmas metamorfózisra.~ ~- Mi kvalifikációja
4564  1|                        legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba menne...~ ~- A tanár úr
4565  1|                        utcák, melyeken aranyos szánkók suhannak végig!... Meséljen
4566  1|                        töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas színházi
4567  1|                    dadát. A sokaság mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók, alattomos
4568  1|                  Méltóságos asszonyom, - szólt szárazon, - küldje el az urát sürgősen
4569  1|         grandseigneurje, a milliomos-családból származó, madármellü kis neuraszténikus,
4570  3|                        dinerhez... Hal, filet, szárnyas, befőtt, parfait: teringettét,
4571  1|                    kiváltságos embernek minden szavából feléje áradt, váratlanul
4572  1|                       ragyogó zománcot adott a szavainak, hogy mindenki szinte a
4573  1|                      lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek az ő naiv kis bolondja
4574  1|                  egyszer francia költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s
4575  1|                      nem fog elhunyni, arról a szavammal kezeskedem...~ ~Honti, akinek
4576  1|                   őszinte hangján szólott:~ ~- Szavamra mondom, a cigaretta kitünően
4577  2|                        lehetsz, hogy a legelső szaváról megismerem, vajjon csakugyan
4578  1|                  tüntetőleg helyeselték minden szavát, hódoló tisztelettel beszéltek
4579  1|                      méltóságos asszony is rám szavazna?~ ~Vilma: Na hallja! Csak
4580  1|                      Vilma: Ha az asszonyok is szavaznának, bizonyosan magát választanák
4581  1|                       joga, én akkor is magára szavaznék. Első Dönci, - ez nagyon
4582  1|               tiszteletdíjat kap azért, hogy ő szavazza huszonöt év óta a köszöneteket)
4583  1|                        idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok, az aszfaltlovagok
4584  1|                       hogy a férfiak kilencven százaléka ilyen... Az egyik asztalnál
4585  3|                      káprázatos világosságban. Százat lehetett volna tenni egy
4586  1|                     oly szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban majd bottal kell
4587  1|                      hogy Honti csak a banális százezrek egyike, de ez itt a valóságos
4588  1|                       aki arra született, hogy százezreket vagy milliókat vezessen.
4589  1|                        nincs ideje ahhoz, hogy szechelmes legyen... És ha volnék is,
4590  2|                        összegyűrt papirdarabot szedett elő, amelyen a következő
4591  1|                       a vezérigazgató pedig, a szédületes magasságban trónoló, misztikus
4592  1|                 legendáiból, melyeket Budapest szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban
4593  1|                    mint én vagyok... Én csak a szegényeimnek szerzek néha egy kevés örömet,
4594  1|                             Ne hozza zavarba a szegényt... úgyis azt hiszi, hogy
4595  1|                      És szemét merően a hugára szegezve, szokatlan, izgatottságtól
4596  1|                    melybe néhány szál vérvörös szegfü van tűzve, valami szokatlan,
4597  1|                        fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék vele, hogy itt
4598  1|                  reszketett a felindulástól, a szégyentől, a meghatottságtól: a rossz
4599  1|                   támasztva, halkan, a magasba szegzett pillantással, olyan hangon,
4600  1|                        izgatottan izeg-mozog a székén.~ ~Vilma: Megengedi, nagyságos
4601  3|                         A vendéglős e szavakra széket húzott az asztal mellé s
4602  1|                 vádollak...~ ~Közelebb húzta a székét Vilmához, aki most már dacos
4603  1|                        egyszerre végigömlött a széksorok között, kellemes bizsergést
4604  1|                            Hát téged milyen  szél hozott erre? - kérdezte
4605  1|                    helyet foglalt az egyik pad szélén. A redingot, melyhez fekete
4606  1|                    csókolt az édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva
4607  1|               lépcsőházban s halkan, asszonyos szelídséggel kérdezte:~ ~- Édes kis uram,
4608  1|                           Bolondos, jókedvü és szellemes teremtés volt, aki engem,
4609  2|                     fog találni egy vállalkozó szellemet. Sőt, ha éppen tudni akarja,
4610  1|                    unalmas... Az utcán tavaszi szellők áramlanak feléje s a szürke,
4611  1|                       a második nap délutánján szélvészként berontott hozzá:~ ~- Kis
4612  1|                      Tanulságos történet, mert szembetűnően kiviláglik belőle, hogy
4613  1|                      de úgy vigyázz , mint a szemed fényére, mert különben megtépázlak...~ ~-
4614  1|                fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom, hogy szenvedsz, hogy
4615  1|                    világon... A te tiszta, kék szemeddel, a te erős energiáddal és
4616  1|                        körül és dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás,
4617  1|                      rózsás arcocskák, ragyogó szemek tüntek föl egy pillanatra
4618  1|                    hangzik, halkan, könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, szívem...
4619  1|                    adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. Aztán maga is megindult
4620  1|                 mosolyogtak, de én a finom kis szememmel rögtön megláttam az ideggörcsöt,
4621  1|                   olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~A bókot hangos elismerés
4622  1|                   reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta
4623  1|                    kedves úriember, akiben egy szemernyi sincs a parlagi birtokos
4624  1|                         Óh, a főnök úr híres a szeméről, még pedig méltán... Régóta
4625  3|                  házaspárt... Mit gondol, én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné
4626  3|                  étterem vendégeit, azután egy szemhunyorítással magához intette a lesben
4627  1|                        sürgölődő sokaságban. A szemléje sikerrel járt, mert csakhamar
4628  1|                     beszél; - szólt a kisleány szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe
4629  1|                   kitartóan nézte őket s akkor szemmelláthatólag róluk beszélve fordult az
4630  1|            asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék, ő boldogan,
4631  1|                   pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta a fülébe:~ ~- Még
4632  3|                 tisztába a dolgokkal, - mert a szemtelenkedést, annyit előre mondhatok,
4633  3|                      engedte meg magának azt a szemtelenséget, hogy francia pezsgőt hozasson...
4634  1|            társadalomban elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül hazudott, mert ő ilyesmit
4635  1|              találkoztunk egymással, mert most szemtől-szembe gratulálhatok - a feleségéhez.~ ~ ~ ~
4636  1|                        a járó-kelő asszonyokat szemügyre ne vegyék...~ ~A fiatal
4637  1|                        mert a batár belsejében szemükbe tüntek a méltóságos asszony
4638  1|                      megnőtt, kiegyenesedett a szemükben; hiszen a hatalom káprázatos
4639  3|                      az időpont, mikor az öreg szenátor is komolyan készülődni kezd
4640  3|                 rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, redingotba öltöztettem,
4641  1|                       tűzbe a kezemet... Itt a szende bakfist játssza, de ha véletlenül
4642  1|                     dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a hazugság
4643  1|                        megundorodott-e attól a szennytől, melybe a hűtelen asszonyok
4644  1|                Meséljen valamit a kegyelmes úr Szent-Pétervárról, ahol, úgy tudom, évekig
4645  1|              gyalogséta alatt rábeszélte, hogy szenteljen az egészségének is öt hetet...
4646  1|             vállalkozott , hogy meghallgatja Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével,
4647  1|                      folytán, még most is az a szentimentális gyermek, aki tizenhatéves
4648  1|                    akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji álom-ban... Ilyen menyasszony
4649  1|          fátyolruhácskájában, hajában csillogó szentjánosbogarakkal, melyeknél csak nagy gyermekszemei
4650  1|                  unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél... A mama
4651  1|                  látszik akut tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen félre,
4652  1|                 magányos fészekre, ahol valaki szenvedélyesen reája borul... És az utcán,
4653  1|                    minden anya, mikor a leánya szenvedéséről van szó? Lehmanné kétségbeesve
4654  1|                        erőm hozzá, hogy csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~
4655  1|                        A szemedből látom, hogy szenvedsz, hogy nem vagy egészen boldog...~ ~
4656  1|                    remegve suttogta:~ ~- Sokat szenvedtem, de ez a perc mindenért
4657  1|                 hote-nál. Beléptükre általános szenzáció támadt; mindenki meglepetve
4658  1|                      kebelében lázasan, a nagy szenzációk izgatottságával ujságolták:~ ~-
4659  1|                     eszembe jutott, hogy még a szépapánk családjából se volt senki
4660  1|                           Elkéstem? - kérdezte szepegve.~ ~Udvariasan kezet csókolt
4661  1|                mindenki, akit a  Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~A fiatal
4662  1|                jégbirodalmon... És az asszonyi szépség e viruló tündérországában
4663  1|                       olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~
4664  1|                        adózzanak a háziasszony szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot
4665  1|                   arcával... ezzel az istennői szépségével... óh, az egészen más!...
4666  1|                        Vilma azt állítja, hogy szerda után a mult héten vasárnap
4667  1|            fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme és önfeláldozása iránt?...
4668  1|                    Ugyan, kisasszony, az Isten szerelméért, mi jut az eszébe?... Inkább
4669  1|                       így megy, hát a negyedik szerelmem okvetlen valami koronás
4670  1|                        idő után összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli, előbb
4671  1|                       kellőképpen meghálálni a szerencsémet...~ ~A fiatal asszony meghatottan
4672  2|                        éppen tudni akarja, már szerencsésen meg is találta ezt a részvevő
4673  1|                     mondják, hogy te csináltál szerencsét, amikor feleségül vettelek...
4674  1|                        után, melyben halkan, a szerénység látszatával kritizálta a
4675  1|                       téli hónapokban Vilma új szerepben mutatkozott be a világnak:
4676  1|                     akik a francia regényekben szerepelnek...~ ~Vilma, aki nem látszott
4677  1|                     akik mostanáig az életében szerepeltek! És önkénytelenül a férjével
4678  1|                     kedves és mulatságos clown szerepét játszotta, most egyszerre
4679  1|                       csakhogy maga még jobban szeressen, mint ahogy eddig szeret...~ ~
4680  1|                  kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő nélkül menni, mert
4681  1|            meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével nézett rájuk, hogy mindannyian
4682  1|                      Honti-palotában általános szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap
4683  1|                        azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan cseveg velünk, s ennyi elég,
4684  1|                 asszonyokat...~ ~És lekötelező szeretetreméltósággal fordulva Szentgróthy felé,
4685  1|                    egyéniség, mint Kegyed, nem szerethet egy olyan férfit, mint a
4686  1|              mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre nem
4687  1|                       az egészen más!... Magát szereti, magát imádja s ez köztünk
4688  1|                      talán még százszor jobban szeretlek, hogy ilyen vagy...~ ~Levetette
4689  1|                     legelső pillanatban meg ne szeretné... Büszke vagyok... és mégis
4690  1|                        hát én vagyok az... Föl szeretnék kiáltani örömömben, hogy
4691  1|                      bizonyos, hogy hálás - de szeretni sohase fogja, ezt én mondom...
4692  2|                      van szó, hogy vigasztalót szerezzen magának, hát bizonyos lehet
4693  1|                        félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen bájos,
4694  1|                    beszélni velem, ha te ilyen szertartásos és ünnepies vagy...~ ~Félix
4695  1|                  viselt, némileg ünnepiessé és szertartásossá tette s ruhájának tónusától
4696  1|                     veszedelemben... Az összes szervei tűrhető állapotban vannak,
4697  1|                      benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~Vilma az
4698  1|                    igazgatónő kezei közül.~ ~- Szervusz, már félóra óta várakozom
4699  1|                        Én csak a szegényeimnek szerzek néha egy kevés örömet, de
4700  1|                   összerándul, előadja a saját szerzeményü Villitánc-át. Általános
4701  1|                       kimondhatatlan élvezetet szerzett neki, a szíve dobogott,
4702  3|                        pezsgőről szó se volt a szerződésben... Sőt a borokra nézve is
4703  3|                       Jól tudja, hogy tizenhat szerződött vendég vacsorált itt ma
4704  1|                      vagy a többi lipót-köruti szerzőét... Tehát a fiatal ember
4705  1|                  óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek. Most azonban minden megváltozott;
4706  1|                         mikor a reggeli postát szétosztották, a szolga egy formás levélkét
4707  1|                       ki, s az ablakon, a téli szezon ellenére, valósággal délvidékies
4708  1|                   pajtásuk... Velem egy puszta szigeten is eltölthetne a méltóságos
4709  1|                       a gyászát, de most annál szilajabban kivánkozott ki belőle a
4710  1|                   kérdezte Vilmától, aki drága szilszkinkabátjában, fején kokett kis téli kalappal,
4711  1|                 asszonyoknak s őszinte, lelkes szimpátiát keltve az áhítatosan figyelő
4712  1|                        A nők, akik érthetetlen szimpátiával viseltetnek az időnek előtte
4713  1|                asszonyos fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét látta
4714  1|                       nyelvek, tisztességes és szimpátikus fiu...~ ~Per fiu beszélt
4715  2|                  Serfőző-utcába. Egyedül semmi szín alatt se engedtem volna
4716  1|                  tejbe-vajba fürösztené s akár színaranyból is csináltatna neki ruhát,
4717  1|                     nevét?... Annak is olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~
4718  3|                        Azt hiszem, kevés olyan szinekura van, mint amilyenbe magukat
4719  2|                       fejét azzal, hogy én egy szinésznőbe szerelmes vagyok...~ ~Diadalmasan
4720  1|                    mikor száz és száz csillogó színfolt reszket az aranyos napsugárban,
4721  1|                budgetre gondol, amikor velem a színházakról, meg a hangversenyekről
4722  1|                    akkor képzelje, hogy most a színházban ül s nem egy köszvényes,
4723  1|                     álmainak, az ambicióinak a színhelye... Valaha, mikor még falun
4724  1|                       sohase láttam még különb színpadi talentumot... Nincs nagy
4725  1|                  szívedobogását is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... Kegyed
4726  1|                   mozdulatairól, hanem egy-egy sziporkázó hasonlata után újra más
4727  2|                        cserebogárban, vagy egy szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon
4728  1|                    Nincs nagy hangja, de csupa szív, csupa pajkosság, amit előad...
4729  1|                    mondják, hogy csupán egy  szivar, meg egy  ebéd érdekli
4730  1|                 házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, mintha valami
4731  1|                       Belekaroltam a csöndesen szivarozó vén doktorba s azon melegében
4732  1|                  bizalmas hoteltársaságnál, az szivarozva csevegett a foyerben, vagy
4733  1|                      padra támasztotta: meleg, szívbelopózó hangja egyszerre végigömlött
4734  1|                    művelt és komoly ember, aki szívéből megveti az ostoba előítéleteket...
4735  1|                    hétig nem fogsz látni, édes szívecském... Mindaddig nem fogsz látni,
4736  1|                     csak addig tartott, amíg a szíved nem volt érdekelve a dologban?
4737  1|                     asszonyt ismerek, akinek a szívedobogását is meghallom a színpadon
4738  1|                    bolond vagyok, de azért van szivem, higyje el...~ ~A hangverseny
4739  1|                        szegény Hontit... és én szívemből kívánom neki, hogy boldog
4740  1|                     anyagi dolog az, ami az én szívemet elfacsarja, hanem az a tudat,
4741  2|                    hogy óriási kő szakadt le a szívemről, amikor félkilenc felé viruló
4742  1|                     hajára.~ ~- Elhiheti, hogy szivesebben maradnék magával, mint hogy
4743  1|                   eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól? Már-már
4744  1|                        Kegyed a második, aki a szívével tud beszélni...~ ~Vilma
4745  1|                        jajgatunk, de azért oly szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban
4746  1|                  öltözött öreg asszonyság, aki szívósság dolgában a legfiatalabb
4747  1|                        a házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva,
4748  1|                        Ha látná, hogy az ő vén szívükben micsoda ijesztő forradalom
4749  1|                 mindazt megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja... Áll az alku?...
4750  1|                   könyvet s hosszasan bámult a szoba menyezetére... Mi történt
4751  1|                        feketekávé után, valaki szóbahozta a modern költőket, s azt
4752  1|                     ketten a Vilma kis nappali szobájába s egész alkonyatig eltrécseltek
4753  1|                       volt, hogy becsöngette a szobalányát, s azon a hangon, melyet
4754  1|                 fölkisértette magát Vilmához a szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek
4755  1|                     fiatalasszony, háttérben a szobaleányaival, mosolyogva, égő arccal,
4756  1|                      szemmel nézte a sürgölődő szobaleányt, aki az ezüstneműt és a
4757  1|                    szökni hazulról, hogy a kis szobámat, az íróasztalomat, viszontlássam...
4758  1|                     pillantást vetett a hosszu szobasorra, melynek ezer nippje káprázatosan
4759  1|                     Nemcsak a fiatalabb grófok szögezték rájuk kiváncsian a gukkerjüket,
4760  1|                     várakozni  a Zrinyi-utca szögletén... Akkor  pajtás módjára
4761  1|                   Akárhányszor meg akartam már szökni hazulról, hogy a kis szobámat,
4762  1|                    után újra más és más témára szökött át, mindig ugyanazzal a
4763  1|                       van Budán?~ ~- Ejnye, de szörnyen kiváncsi vagy... Egy szegény
4764  1|                       akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg sohase látta Indiát... Az
4765  1|                    mondanivalót!... Azt hiszem szörnyű fontos dolgokról akarsz
4766  1|                  annyira a fejemet, hogy ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak...
4767  1|                 higyjen nekik... Egy szerelmes szóért a legjobb lakomát is otthagynák,
4768  1|                 választ adni, aki az asszonyok szövevényes lelkében is úgy olvas, mint
4769  1|                     kezdtek... Egy este, mikor szokása szerint ismét fölkelt az
4770  1|                      végre hazakisértem őket s szokásom szerint fölnéztem még a
4771  1|                          rákapott arra a rossz szokásra, hogy órák hosszáig banális,
4772  1|                      nagy gyermek forró arcát, szőkefürtös fejét az ura vállára hajtotta
4773  1|                      bámulva sietett eléje s a szókimondó Pázmán kerülgetés nélkül
4774  1|               kiforgatott magamból... Mindig a szoknyája után futkostam s három heti
4775  1|                      Kedves méltóságos uram, - szokta mondani Pázmán tanár úr, -
4776  2|                        a barátommal reggelizni szoktam. Úgy tettem, mintha ujságot
4777  1|                        postát szétosztották, a szolga egy formás levélkét tett
4778  3|               szaktudományát, s több évi magas szolgálat után - nagyhercegeket, sőt
4779  1|              méltóságos úr, - mondta, miközben szolgálatkészen sürgött-forgott a kocsi
4780  1|                       abszolute nem tesz nekem szolgálatot vele... Sőt akkor szerez
4781  1|                       darabra, hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~Vilma
4782  1|                   harisnyás inasok frissítőket szolgálnak föl s az általános mozgolódás
4783  1|                      valami fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett
4784  1|                      szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl, a társaság családias
4785  1|                        a Vilma kis szalonjában szolgálták föl s Félix, kényelmesen
4786  1|                       épp úgy a keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat,
4787  3|                       Most tehát - hogy enyhén szóljak - tudva letagadja az igazságot...~ ~
4788  1|                    aztán bizonyos tisztelettel szóljon:~ ~- A vezér kocsija...
4789  2|                      Serfőző-utcában.”~ ~- Mit szólsz ehhez a levélhez? - kérdezte
4790  3|                      meg a fácán után az ember szomjazik egy kis pezsgőre. És őszintén
4791  3|                     pezsgőre, francia pezsgőre szomjazom, mikor a szegény családom
4792  1|                       bele az írásba, amikor a szomszéd szobából a levelezési főnök
4793  1|               szükségem, hát nem megyek érte a szomszédba...~ ~Király Félixet, mikor
4794  1|                   Rajeczy Zsigmond, a birtokos szomszédom mesélt a minap, mikor a
4795  1|                      észre, hogy közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező, vöröshaju
4796  1|                       le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~A komornyik szerencsére
4797  1|                             Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn, barátságosan
4798  1|                        láthatóvá lett, a piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán
4799  1|             asszonyságot, majd odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz... Oly szép volt
4800  1|                        lárma közt távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük
4801  1|              megengedheti néha magának, hogy a szórakozásra gondoljon...~ ~- A hivatalnokaim,
4802  2|                    felesége ez idő alatt mivel szórakozik? Pedig, ha kíváncsi lenne
4803  1|                    édesanyád, hogy ilyesmikkel szórakozol?~ ~- Egyéb se kellene, mint
4804  2|                 kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan megjelent a fiatal asszonnyal,
4805  1|                      voltál, amikor kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat az
4806  1|                     úrnőjébe, ügyes készséggel szorgoskodott körülötte, a fiatal asszony
4807  1|             vezérigazgató már örvendező arccal szorítgatta a felesége kezét.~ ~- Mi
4808  1|                    feleségéhez, hogy a keblére szorítsa, de Vilma gyöngéden elhessegette
4809  1|                   nincs  semmi oka... Inkább szorítsuk meg egymás kezét és legyünk
4810  1|                      fiatal úr kezét a szívére szorítva távozott, Hontiék pedig
4811  1|                       Ilyenkor sokáig meghatva szorongatták egymás kezét, aztán a kedvükre
4812  1|                        végén ismét meg találsz szorulni egy kis polgári kölcsön
4813  3|                     hogy ilyen kenyérkeresetre szorulok. Magamnak is virágzó borüzletem
4814  1|                  idegen volt tőle... Mindaddig szótalanul gyönyörködött benne, amíg
4815  1|                         de azért van szívem... szóval úgy áll a dolog, hogy nem
4816  1|                 koronát fizetett Honti a bécsi szücsnek), aztán könnyü háziruhát
4817  1|               méltóságos asszonyom, erre nincs szükség: Ventimigliától Cannes-ig
4818  2|              prédikációkba bocsátkozzam, mégis szükségesnek tartottam, hogy a szomoru
4819  1|                    engedelmes fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy
4820  1|                  tanyáját, ahol annyi házasság születik s annyi gyöngéd kötelék
4821  1|                      úgy áll a dolog, hogy nem születtem feleségnek... De maga...
4822  1|                    kicsike gyerekszobájában, a szülői ház födele alatt, ahol egy
4823  3|                   mennyei gyönyörűséggel fogom szürcsölni a zöld pohárból a kocsisbort...~ ~-
4824  3|                        italt olyan arcjátékkal szürcsölték, mintha a zöld pohárban
4825  1|                   szellők áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül
4826  1|                     kétségbeejtő bizonyosságot szuggerálta a lelkébe, hogy a földi
4827  1|                    készülődött, hogy ebéd után szundikálni fog egy órácskát, - az inas
4828  1|                    havas fejét, a nyugalmazott tábornok pedig, aki az asztalfőnél
4829  1|                        fordult az öreg Csertőy tábornokhoz...~ ~Szentgróthy, aki jóval
4830  3|                   öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk. Takács úr
4831  1|                         semhogy valami éretlen tacskóhoz menjek feleségül...~ ~Klárika
4832  3|                       vendég az angol felsőház tágja: aki Indiából, vagy egy
4833  1|                  elkövettem ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de egy gyermek
4834  1|                       megőszült férfiak iránt, tágranyilt szemmel, lelkesedve nézték
4835  1|                     előtt.~ ~Egy este, hat óra tájban, elegáns batár állt meg
4836  1|                      megharagszom ám, ha holmi takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül,
4837  1|                       uralkodó hercegnők... Ne takarékoskodjék hát, mert becsületszavamra
4838  1|                 kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely az egész helyet elfoglalta,
4839  1|                        ilyen késő éjszakán itt talál!... De mivel a gyóntatóapám
4840  1|                    Ventimigliától Cannes-ig se találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel
4841  1|                       végtelen zavarba hozza a találkozás. De a Vilma jókedve csakhamar
4842  1|                 foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások a fiúkkal, akik lelkesedve,
4843  2|                       beszél, akkor bizonyosan találkozni fogsz a fátyolos hölggyel...~ ~-
4844  2|                 fátyolos hölggyel...~ ~- És ha találkozom vele, akkor ütött az utolsó
4845  1|                        eddigi életében még nem találkozott; mily gyöngék, mily ostobák,
4846  1|                      Lénárt grófné palotájában találkoztak össze, a jótékony bazárban,
4847  1|                legokosabb , akivel életemben találkoztam...~ ~Vilma könnyedén vállat
4848  1|                  amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~- Kis buksi,
4849  1|                       hogy féltelek... Még azt találnák hinni, hogy elzárlak a világ
4850  1|                    részéről nagyon illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony
4851  3|                      Mit gondol, én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje
4852  1|                     láttam még különb színpadi talentumot... Nincs nagy hangja, de
4853  1|                       általános mozgolódás nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~-
4854  1|                      hogy rossz gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~-
4855  1|                        miféle rossz gondolatai támadhatnának?...~ ~Az asszony fénylő
4856  1|                        kezét nyugodtan a padra támasztotta: meleg, szívbelopózó hangja
4857  1|                        szőke fejét a könyökére támasztva, halkan, a magasba szegzett
4858  1|                kalappal, dőlt a batár sötétkék támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte
4859  1|                         hogy előbb veled fogok tanácskozni, de nem nyugodtak, amíg
4860  1|                       Egyik unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél...
4861  1|                        valóságos, belső titkos tanácsosának ellentálljon... Ellenkezőleg:
4862  1|                      nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan élvezetet
4863  1|                       késő éjszakáig, keringőt táncolni egyfolytában három napig
4864  1|                 csakugyan igaz, hogy nemsokára táncolunk?... Egy madárka a minap
4865  3|                     melyben minden mondat után táncot járnak, s a földszint, a
4866  1|                   Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal... Vilma méltóságos asszony
4867  1|                         aki otthon matematikai tantételekkel bibelődik, az orvosdoktort,
4868  1|                    ember, de azért mindhalálig tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek.
4869  1|                asszonyom, én húsz esztendő óta tanulmányozom az asszonyokat, hát tudom
4870  1|               kegyelmes úr, úgy látszik, sokat tanult a francia drámák második
4871  1|               többnyire a fényes üvegpalotában tanulták meg a  modor és a kifogástalan
4872  2|                       Most már nincs szükségem tanura...~ ~Nem tartozom a nyughatatlan
4873  1|                        évszámra se mozdul ki a tanyájából, hacsak télen nem, amikor
4874  1|                csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, ahol annyi házasság születik
4875  1|                elhatároztam, hogy hazautazom a tanyámra, amikor egy este, a Műcsarnokban,
4876  1|                     jöjjön be a városba, bár a tapintatos Félix erősen kardoskodott;
4877  1|                  fölöttébb lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek
4878  1|                 megrázta a fejét.~ ~- Nem, egy tapodtat sem megyek innen, csak veled
4879  1|                      mozdult meg, hogy harsogó tapsba törjön ki, miközben a miniszter
4880  1|                        derültségbe, orkánszerü tapsban törjön ki, leróva a tetszés
4881  1|                     légy...~ ~Klárika ujjongva tapsolt, mert ő a világon általában
4882  1|                     Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva); Úgy van! Zajos helyeslés
4883  1|                   milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás oly sokáig tartott, hogy
4884  1|                    intézet külföldi barátaival tárgyaljon. Vilma néha heteken át is
4885  1|                       a bolgár kölcsön ügyében tárgyalok...~ ~Máskor egy-egy bécsi,
4886  1|                    cettinjei konverzió ügyében tárgyalsz... Hiszen újabban az a divat
4887  1|                       ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok száguldtak el
4888  1|                    hiába, tartozik valamivel a társadalmi állásának... Egy méltóságos
4889  3|                     Úgy terveztem, hogy önök a társadalom elitejét fogják képviselni
4890  1|                        az idő, amikor helyét a társadalomban elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül
4891  1|           szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... Első dolga volt, hogy
4892  1|                   tüntetőleg angolul beszélt a társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön
4893  1|                     ott van, aki a Lipótvárosi társaságban számít; s tíz óra felé,
4894  1|                    Egyidőben ő volt az előkelő társaságok lelke, most évszámra se
4895  1|                     férje nélkül nem igen járt társaságokba, többnyire meglehetősen
4896  2|                       a férji kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan megjelent a
4897  1|             szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot és a jókedvet, nem igen
4898  1|                       függött, a saját kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy
4899  1|                     költészetet még mindig nem tartják komoly mesterségnek... A
4900  1|                      Hát annyira nagy dolognak tartod, hogy Szentgróthy gróf engem
4901  1|                    akik koruknál fogva már nem tartották kötelezőnek magukra, hogy
4902  1|                    Róma a világ legkellemesebb tartózkodási helye... Képzelj el most
4903  1|                        ahol, úgy tudom, évekig tartózkodott... Mily gyönyörüek lehetnek
4904  1|                  magányukat csak a pilisvölgyi Tauberék estélyén szakították meg
4905  1|                             A vöröshaju hölgy (Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be
4906  1|                        megpillantja pilishegyi Taubernét, aki egy selyemfauteuilben
4907  1|                 gyönyörü asszonyoknál, akikről tavaly mesélt nekem, mikor még
4908  1|                      maga a fiatal, az illatos Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük
4909  1|                  megrázta, miközben a szeméből tavaszias jókedv sugárzott:~ ~- Méltóztatol, -
4910  1|                         A fogat belsejéből egy tavaszikabátos fiatal asszony szállt ki,
4911  2|                 megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri templomban
4912  1|                        felesége megváltozott a távolléte alatt... A hangos, kissé
4913  1|                        távoztak, csak a biztos távolságban szólva egymáshoz:~ ~- Was
4914  3|                     komolyan készülődni kezd a távozásra...~ ~ ~Ekkor történt ugyanis,
4915  1|                 bókjaikat, ők a földig hajolva távoztak, csak a biztos távolságban
4916  1|                         hogy hangos lárma közt távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik
4917  1|                 Összegombolta a bundáját, hogy távozzék, de Vilma most még egyszer
4918  1|                asszonynak pedig átnyújtott két tea-rózsát. Oly ragyogó jókedvvel jött,
4919  2|                   hadnagy beletette a cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte a
4920  1|                     folyton zaklattam a csésze teámért, annyira zaklattam, hogy
4921  1|                  délután megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre köszönettel
4922  1|                     legényemberekhez járnak el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez
4923  1|                   Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen
4924  1|                  sohase láttam ilyen gyönyöchü techemtést...~ ~Vajjon a mamát vagy
4925  1|                        ebéddel se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat,
4926  3|                     hétig szabadon járhatnak a teendőik után, hétkor pedig felöltöznek
4927  1|                       mint neki... Mától fogva tegezni fogsz és ezzel vége...~ ~
4928  1|                       atyaisten ő méltósága is tegeződni fog vele... Ennek a csirkefogónak
4929  1|               konyháját visszaadják; de itt, a téglával kirakott kis zugolyban,
4930  1|                       amikor a férfi már úgyis tehetetlen rabszolgája volt?... Csakugyan
4931  1|                bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~Honti csöngetett a komornyiknak,
4932  3|                    asztalok körül.~ ~Szemben a tejüveges bejárattal virágokkal díszített,
4933  1|                 asszony (nyiltan, becsületesen tekint a volt ura szeme közé):
4934  1|                   Oppenheim Gusztáv, aki előtt tekintély egyáltalában nem egzisztált
4935  1|                valamikor a pénzügyi világ első tekintélye volt Budapesten, mindenki
4936  1|                        gyermekkel... mert ez a tekintélyes ember valami különös csoda
4937  1|                        most bátran fölemelte a tekintetét s nyugodtan, szinte tüntetőleg
4938  1|                        missek lelkes áhítattal tekintettek , a porosz miniszter leejtette
4939  1|                    suttogó hangon szólott:~ ~- Tekints csak körül, minden szem
4940  2|                  haszontalan barátnője ugyanis telebeszélte a fejét azzal, hogy én egy
4941  1|                       odafönn van...~ ~- Akkor telefonáljon föl neki, hogy a kapu előtt
4942  1|                    bevezették a gőzfütést és a telefont... De csak a forma változott,
4943  1|                      ered, hogy mindenki aféle télies, tündérmese-kosztümben jelenik
4944  1|                        gyorsan a méltóságos úr télikabátjáért...~ ~S míg az inas lihegve
4945  2|                     nem volt boldog: a hadnagy teljesítette ugyan a férji kötelességeit,
4946  1|                        voltam, mikor a kérését teljesíthettem.~ ~Félix helyeslőleg intett.~ ~-
4947  1|                       és megindulás könnyeivel teltek meg... Mind a ketten majdnem
4948  1|                 hasonlata után újra más és más témára szökött át, mindig ugyanazzal
4949  1|          Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen konferencia, az éjjeli munkák,
4950  1|                        kivánkozott ki belőle a temperamentuma és a fiatalsága... Bolondos,
4951  1|                      maga az esküvő a jezsuita templom ragyogóan kivilágított hajójában:
4952  2|                    Mikor a távoli, Bakács-téri templomban az óra félkilencet ütött,
4953  1|                  zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva, félhangosan
4954  1|                 rebegte:~ ~- Én lennék az, aki teneked megbocsát valamit, én, aki
4955  1|                        nem vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát többre nem
4956  1|                       a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~Vilma az ura vállára
4957  1|             échzéseimmel!~ ~- Nono, magáért se tenném ám tűzbe a kezemet... Itt
4958  1|                     majd a közgyülést megelőző tennivalók szomoru következéssel jártak
4959  1|                       És miközben száz és száz tenyér mozdult meg, hogy harsogó
4960  1|                   pedig lelkesen összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük dicséretére
4961  1|                  Vagyis a kegyelmes úrnak az a teóriája, hogy az öreg ember, meg
4962  1|                       Drága kis anyám, hát már terád is átragadt a neuraszténiás
4963  1|                         míg gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A vezérigazgató bágyadtan
4964  1|                   tudunk ébreszteni egy fiatal teremtésben... Talán az életünket is
4965  1|                     hát a világ leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel se érném
4966  1|                        az alávaló, hisztérikus teremtések, akik minden lelkiismereti
4967  1|                       a  Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~A fiatal asszony kedveskedve
4968  1|                  átlépni a viharos ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat
4969  1|              roskadozott a gazdag hideg buffet terhe alatt, a szamovár alatt
4970  3|                     szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, ezzel egy uralkodó herceg
4971  1|                           A bohém hang magához térítette Félixet; daliásan kiegyenesedett
4972  1|                        csak addig a pillanatig terjednek, amíg egy bájos asszony
4973  1|                     nem igen volt tíz forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig
4974  1|                       a miniszter eljárását, a termen morajló tetszés futott végig,
4975  1|               nászutunkról. A külvilág számára természetesen még nem egzisztálunk, de
4976  1|                        teremtés... Pedig én, a természettől fogva, sárgaságba esem az
4977  1|                      méltóságos asszony karcsu termetének körvonalai. És a kalapjukat
4978  1|                        selyemruha simul karcsu termetére, a szőke frizurája pedig,
4979  1|                       tükör előtt, mely pompás termetét visszasugározta. Mily csodálatos,
4980  3|                  mellett, egy gyönyörü, délceg termetü aggastyán ült. Domboru mellén
4981  1|                 főszezónban, a szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl, a társaság
4982  1|                    jövedelem: ez aztán beszéd, terringettét.~ ~A hangjuk azonban egyszerre
4983  1|                         a fáradtságtól lihegve tértek vissza hozzá. De a két jópajtás
4984  1|                     megmondom, hogy rossz útra tértél, szegény hugocskám... Még
4985  1|                     jégbetyárok, akik hódítási terüket most az aszfaltról a jégre
4986  1|                     tévútra többé. Ha a leánya tervét, merész stratégiáját nem
4987  1|              familiáját egy-egy új messalience tervével, de aki most, hihetetlen
4988  3|                láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök a társadalom
4989  1|                       a kezében lévő szállodai tervrajzra, majd így szólott az orosz
4990  1|                      elé akartak lépni azzal a tervvel, hogy a bank alaptőkéjét
4991  1|                        és alázatos Döncijéhez. Tessék disztingválni, méltóságos
4992  1|                      asszony forró és reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen
4993  1|             házibáljára...~ ~Gyorsan levetette testhez álló kis kabátját (melyért
4994  2|                    évvel ezelőtt esett meg egy testi-lelki pajtásommal, amikor még
4995  1|                        akik a régi,  időkben testületileg szoktak várakozni  a Zrinyi-utca
4996  1|                vendégeskedésből?... Ha miattam teszed, fiam, biztosítalak róla,
4997  3|                       meg, igérem, hogy sohase teszem többé. Holnaptól fogva mennyei
4998  1|                        a zavara akkor hágott a tetőpontjára, mikor Honti fölemelte poharát
4999  1|                        halkan felelt:~ ~- Hogy tetszel-e? Oly szép vagy, hogy szinte
5000  1|              pukkerlizva szólott:~ ~- Nos, hát tetszem-e magának, kis uram?~ ~Honti
5001  1|                      prédikációja fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme
5002  1|                     most az aszfaltról a jégre tették át, a neuraszténikusok,
5003  1|                    válik s idegenszerü hangon, tettetett könnyűséggel szólott:~ ~-


10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License