IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4003 1| szövevényes lelkében is úgy olvas, mint a nyitott könyvben... 4004 2| hogy ilyesmire képes? Hát olvasd el ezt a levelet, majd másképp 4005 1| regényeinek, de fájdalom, nem olvashatott nagyon sokat, mert Klárika 4006 2| Úgy tettem, mintha ujságot olvasnék, de a szemem mindegyre az 4007 1| az ilyen kezdők lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok 4008 2| mondta vállatvonva. - Te olvasod a reggeli lapokat és tőlem 4009 2| cipelt a teljesen kihalt olvasószobába.~ ~- Miféle baj?~ ~- A feleségem 4010 2| rábeszélésemre ott maradt az olvasószobában, rágyujtott egy szivarra, 4011 2| Közben hatot mutatott az olvasóterem órája, s mivel a barátomat 4012 2| Jablonkay ezredes, akit az olvasóteremben afféle szerelmi szaktekintélynek 4013 1| banális, francia regényeket olvasott, de ma nem érdekelték az 4014 1| arról a kísérletről, hogy olvasson: egyetlen szót se értett 4015 1| te már francia regényeket olvassz? Vajjon tud-e róla az édesanyád, 4016 1| bőrszéken s nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást az ujságból. 4017 1| Zuzmara-bál?~ ~- Hát nem olvastál róla az ujságban?~ ~- Tudod, 4018 1| verset, amit nemrégiben olvastam...~ ~Viharos taps fogadta 4019 1| leghatározottabb erőszaknak engedett: olyankor, ha Vilma megesküdött, hogy 4020 1| jellemeddel nem lehet valaki olyanná, mint azok az alávaló, hisztérikus 4021 1| lesz a jövő év divatja.~ ~- Olyanokra, akiknek jóformán még a 4022 1| perverz írók mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk, 4023 1| vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat, hogy valaki kiskabátban 4024 1| asszonytól. Egy külföldi operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, 4025 1| ilyenkor, a katonabanda víg operett-melódiákat játszott s a jól fűtött, 4026 1| kalapját és a bundácskáját.~ ~- Optimista vagy lelkem, ha azt hiszed, 4027 1| feleségül vettelek... Ha minden órában hétszer imádkoznám a jó 4028 1| után szundikálni fog egy órácskát, - az inas lábujjhegyen 4029 1| történt rád nézve: harmadfél óráig voltam a Grünfeldné szalonjában... 4030 1| arra a rossz szokásra, hogy órák hosszáig banális, francia 4031 1| töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas színházi 4032 1| után támadt. Vagy másfél órán át lankadatlan érdeklődés 4033 1| fogsz vígasztalódni... Az orfeumban találsz majd egy-két résztvevő 4034 1| elraboltad egy éjszakára az orfeumtól?... Megérdemelnétek, hogy 4035 2| járt, s mondhatom, hogy óriási kő szakadt le a szívemről, 4036 1| Mindenkivel szemben meg tudta őrizni a nyugalmát és a felsőségét 4037 1| múlva harsogó derültségbe, orkánszerü tapsban törjön ki, leróva 4038 2| fegyelemmel hallgattuk a kövér őrnagy anekdotáit.~ ~- Baj van, - 4039 1| ugyanaz a gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim Gyula kivette 4040 1| vonást, melyért meg szoktak őrülni a férfiak... Félix megcsókolta 4041 2| borzasztó és helyrehozhatatlan őrültséget követ el.~ ~Jó másfélóráig 4042 1| a női nemnek. Agglegény, orvos, milliomos, aki épp úgy 4043 1| tantételekkel bibelődik, az orvosdoktort, aki a boncolóasztal mellől 4044 1| szobában?... Ez ellen csak egy orvosság van: a közgyülés után sietve 4045 1| neuraszténikusok, akiket az orvostanár parancsszava küldött ide 4046 1| nyolcvanéves korában is ostobaságokat fog elkövetni az asszonyokért...~ ~ 4047 1| Az ostrom megkezdődik.~ ~Honti a téli 4048 1| Vagy inkább - legyünk őszinték - a meztelenvállu asszonyok 4049 1| meghivása felől. A levelezési osztály főnöke, akit kedvetlen ábrázata 4050 1| félóra mulva a bank összes osztályaiban, a levelezésben úgy, mint 4051 1| meghivásról, majd a legtávolabbi osztályokból is átmentek egy pillanatra 4052 1| vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez ugyan csinosan morzsolja 4053 1| vetettem rá ügyet, hanem tovább osztottam... Vagy félóra múlva a doktor 4054 1| Vilma, aki nem látszott osztozni az általános elragadtatásban, 4055 1| feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül hirtelen nyiló 4056 1| szóért a legjobb lakomát is otthagynák, egy légyottért pedig talán 4057 1| ragyogó embernek a bizalmas otthonát is megismerje...~ ~ ~ 4058 1| megesküdött, hogy nem bocsájtja el ozsonna nélkül.~ ~- Komolyan megsértesz 4059 1| cukrászdába, hogy velem ozsonnálj... Elvégre nem járja, hogy 4060 1| nagy pityergésben még az ozsonnázásról is megfeledkezem... Várj 4061 1| ligetben. Onnan beviszlek ozsonnázni a cukrázdába...~ ~Január 4062 1| megsértesz anyuskám, ha nem ozsonnázol velem...~ ~A szobaleány 4063 1| s azon a hangon, melyet P. Márkus Emilia szokott használni 4064 1| szertartásosan viselkedjünk... Pá, drágám, siessen az öltözködéssel, 4065 1| helyet foglalt az egyik pad szélén. A redingot, melyhez 4066 1| fehér kezét nyugodtan a padra támasztotta: meleg, szívbelopózó 4067 3| járnak, s a földszint, a páholyok szép asszonyaiból jutott 4068 2| fiatal asszonnyal, a színházi páholyokban, a mulatságokon is mutatkozott 4069 1| forró és reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal 4070 1| hangja, de csupa szív, csupa pajkosság, amit előad... És milyen 4071 1| Vilma minden jókedve és pajkossága: a derék fiu izgalma annál 4072 1| velem pedig, mint a régi pajtásával kezet rázott... Kitalálod, 4073 1| hogy velem a kedve szerint pajtáskodhassék... Ami az uramat illeti, 4074 1| beszéltél velem, mint a jó pajtásoddal, - kikérem magamnak, hogy 4075 2| esett meg egy testi-lelki pajtásommal, amikor még mind a ketten 4076 1| Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, én leszek a képviselő 4077 3| állapodtunk meg, hogy csak a palackok lesznek igaziak, az ital 4078 1| nézett körül a habverők és a palacsintasütők között.~ ~Jó ideig a rézedények 4079 1| luxus ragyogott körülötte: pálmák, japáni ernyők, világos 4080 1| főszezónban, a szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl, 4081 1| száguldtak el az olajfestékes palota előtt. A bankból most áradt 4082 1| teára a zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott meg, hanem 4083 1| Bátran jöhet, a budai palotám környékén nem akad ismerősre... 4084 1| asszonyhoz, akit hosszu pályafutásom alatt ismertem... Ugyebár 4085 1| dübörgéssel berobogott a pályaudvarra. A mélyen alvó utasok közül 4086 1| bajom lehetne, mi jogon panaszkodhatnám a sorsom ellen?... Hiszen 4087 1| súgta a fülébe:~ ~- Még panaszkodol?... Hiszen este, mikor az 4088 1| idegbeteg zongoraművész, aki pápaszemet hord s minden két percben 4089 2| zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot szedett elő, amelyen a következő 4090 1| amikor még ő is zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt 4091 1| keze idegesen babrált a paplan halványkék selyemszövetén, 4092 1| karjára támaszkodva, csipkés paplana alól kirajzolódó, gyönyörü 4093 1| törvénybe iktatták a következő paragrafust: Aki penigh a hosszú idő 4094 1| ugyan, hogy a vezérigazgatóm parancsának engedelmeskedjem, de ezúttal 4095 1| a batár üvegajtaját.~ ~- Parancsol a méltóságos asszony? - 4096 1| azok közül való, akiknek a parancsolás az élethivatásuk. És amíg 4097 1| Méltóságos asszony, parancsoljon...~ ~ ~ 4098 1| neuraszténikusok, akiket az orvostanár parancsszava küldött ide s a gazdag, 4099 3| filet, szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, ezzel egy 4100 1| belőle a főúri szalónok parfume-je... Ha végre csakugyan belémszeretett 4101 1| hordanak és húszforintos angol parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “ 4102 1| izgatottan hajoltak ki a karzat párkányán s oly csönd támadt, hogy 4103 1| tüntek föl egy pillanatra a parketten, hogy az édes mama néhány 4104 1| várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban 4105 1| végigsuhant a nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan 4106 1| ugrott volna ki a táncterem parkettjére...~ ~Amikor az idegbeteg 4107 1| akiben egy szemernyi sincs a parlagi birtokos izléstelenkedéseiből... 4108 1| Vilma, aki még sohase látott parlamenti ülést, némi habozás után 4109 1| ült volna a kocsi sötétkék párnáján...~ ~- Szervusztok fiúk! - 4110 1| póz nélkül, míg a virágos part, a zajos kikötő elmosódik 4111 1| udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba a kis leányomat, de úgy 4112 1| vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok, 4113 1| addig játszottam, amíg a partnereim kivánták... Egyszerre csak 4114 1| messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól s míg körülötte a hajósok 4115 1| kitünő szónok iránt, aki a patologus kéjérzetével boncolta darabokra 4116 1| szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával tekintenek a 4117 1| hajnaltájban jött haza s mivel pedáns ember létére ilyenkor is 4118 1| volna, hogy ez idő szerint Peking vagy Singapore a világ legkellemesebb 4119 3| követtem külföldi szaktársaim példáját s több impozáns, jóképü 4120 1| méltósága szerény állásában is példányképe volt a nemes és tiszteletet 4121 1| megtisztelne bennünket... Például talán holnap, ebéd után, 4122 1| költők nem a várablakok alatt pengetik a lantjukat, hanem ötven 4123 1| következő paragrafust: Aki penigh a hosszú idő után összetalálkozó 4124 1| ellentállani, hát itt a pénz, igyék ma egy csésze teát 4125 2| kaszinóban azután is nagy pénzekben kártyázott, de ennél még 4126 3| én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje egymaga 4127 1| a Honti keresztapja), a pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, 4128 3| híre futott, de mivel a pénzpiac helyzete sok idő óta nyomott 4129 2| borravalót adott, az öreg pénztáros-kisasszonynak pedig, aki ott szokott bóbiskolni 4130 1| gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik, sokkal komolyabb 4131 1| milliomosnál, aki valamikor a pénzügyi világ első tekintélye volt 4132 1| pápaszemet hord s minden két percben összerándul, előadja a saját 4133 1| csirkefogójának hírében állt, pár percre elveszítette a hidegvérét 4134 1| percig ott sétálgattak a perronon, amikor végre élénkség támadt 4135 1| Én afféle vad, zabolátlan perszona vagyok... Kissé bolond... 4136 1| mondom, hogy nem igaz; csak a perverz írók mondhatják, hogy olyas 4137 1| aludtam, mint minden jóravaló pesti úr... Valami vacsorán összeismerkedtem 4138 3| recitálta végig a divatos pezsgőgyárak nevét.~ ~- Tudod mit? - 4139 3| jól tudja, mint én, hogy a pezsgőről szó se volt a szerződésben... 4140 1| helyett legközelebb egy pezsgős ebédet kap...~ ~Jólelkűleg 4141 3| álló pikkolót.~ ~- Micsoda pezsgőtök van, kis fiam? - kérdezte 4142 1| Blauné szalonjába, hogy egy Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi 4143 1| mindössze két-három órát pihen napjában... Azért, hogy 4144 1| szobában, gyakran felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy 4145 1| fesztelenséggel töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas 4146 1| regényt, - aztán fürödjék és pihenjen vagy öt-hat héten keresztül... 4147 1| kéjelegve fürdött abban a pikantériában, hogy egy volt miniszter 4148 3| Chandon-t...~ ~Ha valaki akkor a pikkolóval a konyhába szalad, különös, 4149 1| tenni?... Egy érzéki ember pillanatnyi gyönyörűségéért akarod-e 4150 1| mint a többi... Már attól a pillanattól kezdve, hogy a gróf először 4151 1| pillantásából eltünt az előbbi dacos pillantás; a rózsás arca égett a felindulástól, 4152 1| szépsége, a kedvessége, a drága pillantása egészen az enyém volna... 4153 1| melegséggel beszélt, hogy a Vilma pillantásából eltünt az előbbi dacos pillantás; 4154 1| megrázta a kezemet, de a pillantásán meglátszott, hogy kissé 4155 1| bolondoké, akik egy férfi pillantásától elszédülnek? Még a te híres 4156 1| szemei mosolyogva, derűsen pillantottak a fiúkra... Annyi meghittséggel, 4157 3| helyiség egészen megtelt, s a pincérek, - csupa pompás, kiválogatott 4158 3| haragosan nézett a sürgölődő pincérekre, fülön csípett egy pikkolót, 4159 2| Olyan jókedve volt, hogy a pincérnek egy forint borravalót adott, 4160 1| Vilmát, s míg az arcát élénk pirosság öntötte el, zavartan, megdöbbenve 4161 1| arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül, a felindulástól 4162 1| inszinuációval gyötörte nagyban piruló hugocskáját.~ ~- Hát csakugyan 4163 1| elveszítette a hidegvérét s pirulva, zavarba jött diák módjára 4164 1| hölgy, egy fölöttébb furcsán pislogó, pólyás legénykét tartott 4165 1| van és ugyanaz a gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim 4166 1| mely az alávalóságoktól és piszkosságoktól elválaszt... És hidd meg, 4167 1| nevetve szólott:~ ~- A nagy pityergésben még az ozsonnázásról is 4168 1| megigazítsa... Amikor a két karját plasztikus pózban fölemelte, olyan 4169 1| hószilánk csillogott... A pletyka, az udvarlás, a diszkrét 4170 1| kabátját (melyért a lipótvárosi pletykák szerint kilencezer koronát 4171 1| A vacsora fölött párisi, pletykákat mesélt, később pedig kijelentette, 4172 1| lépcsőházban, hogy a bankbéli pletykákról kérdezősködjék... De ha 4173 1| kitenni magamat annak a pletykának, hogy féltelek... Még azt 4174 1| mondjanak el hamarosan valami jó pletykát, mert csakúgy égek a kiváncsiságtól, 4175 1| bolondos és érdekfeszítő pletykával hozakodott elő, hogy Vilma 4176 1| hagyjuk a bókokat, inkább azt pletykázd el, hogy a fiúk mit beszélnek 4177 1| ahhoz, hogy az ember jóízűen pletykázhassék... Hanem ha kedvesek akarnak 4178 1| várakozom rád... Szerettem volna pletykázni veled, mert az uram csak 4179 1| hölgyet, aki a sötétkék plüsstakaró alatt helyet foglalt. A 4180 1| a komorna meg az inas a podgyász körül foglalatoskodtak, 4181 1| harmadik szobába, hogy a maga podgyászát rendezgesse. Vilma pedig 4182 1| Félix óvatosan elbújtak a podgyászhordók mögé, a vezérigazgató nem 4183 1| beszélne, előadta az ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás 4184 1| nincsenek is többé igazi poéták... Legalább a hivatottak, 4185 1| józan lelkében az álmokat, a poézist, a napsugaras boldogságot 4186 1| foglaltak az asztalnál... A pofaszakállas pincér Vilma elé tartotta 4187 1| elnevette magát.~ ~- Micsoda pofont kaphattam volna, ha a mama 4188 3| úgyszólván érintetlenül maradt a poharában, mert már a halnál azon 4189 3| szürcsölték, mintha a zöld pohárban csupa rajnai, meg mozeli 4190 3| fogom szürcsölni a zöld pohárból a kocsisbort...~ ~- Ajánlom 4191 1| csak egy elmés, csillogó point bevezetése, mindenki fénylő 4192 1| az oltárhoz vezette...~ ~Pokoli öngúnnyal mondta ezt, de 4193 1| Szentgróthy gróf, aki politikával, meg pénzügyekkel foglalkozik, 4194 1| eddig exponált kormánypárti politikus volt, ma a költségvetési 4195 1| pénzfejedelmek, a miniszterek, a politikusok, a szép asszonyok, akik 4196 1| kóborol, a diplomatát, a politikust, az aszfaltbetyárt: mindannyi 4197 1| kisérleteket tett, hogy kezét a pólyából kiszabadítsa. Látván azonban 4198 1| akár hatvanéves koráig is pompázhatna velük...~ ~A szobaleány, 4199 1| tête à tête után, könnyü pongyolában, mosolygó arccal kukkantott 4200 1| veled, mert az uram csak pont egyre jöhet haza... Jé, 4201 1| aki az ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta... Olyan volt, 4202 1| áhítattal tekintettek rá, a porosz miniszter leejtette a villájáról 4203 1| A nászút.~ ~A hotel portása, mikor a vendégeket az előkelő 4204 1| Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor állandóan 4205 1| délelőtt, mikor a reggeli postát szétosztották, a szolga 4206 1| mondja ezt, minden drámai póz nélkül, míg a virágos part, 4207 1| nem gondolt arra, hogy a pózával kacérkodjék; óh, neki egészen 4208 1| a két karját plasztikus pózban fölemelte, olyan volt, mint 4209 1| miniszter a jelenlegi kormányt pozdorjává töri, Szentgróthy egy elmés 4210 1| előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, az 4211 1| embernek, aki rangot és poziciót adott neki s hercegi fényűzéssel 4212 1| karhölgyeit. Hogy mikor praktizál, az kifürkészhetetlen titok; 4213 1| elmerülnek s a léha fiú erkölcsi prédikációja fogékonyabbá tette-e az 4214 2| alkalmas arra, hogy erkölcsi prédikációkba bocsátkozzam, mégis szükségesnek 4215 1| sellők, cárnők fejedelmi prémpalástban s egzótikus, grúz hercegasszonyok, 4216 1| föl s alá a kurtakabátos, prémsipkás férfiak: a vőlegényjelöltek, 4217 3| is úgy megtelt, mint egy préposté... Két nap óta még a tokája 4218 1| pedig, aki az asztalfőnél prezideált, félhangon így szólott:~ ~- 4219 2| féltékenységemet akarta próbára tenni. Valami haszontalan 4220 1| Vilma most befejezte a produkcióját s lángoló arccal ugrott 4221 1| féltse... Mi, akik egyre a professzorok fülét rágjuk, mi bírunk 4222 1| hiszen még az élete nagy programjáról is majdnem megfelejtkezett 4223 1| sőt a kapunál még azt a propoziciót is fölvetette, hogy Félix, 4224 1| asszonyság nem sokat értett a pszichológiához, de nem pszihologus-e minden 4225 1| de értek valamicskét a pszihológiához... Elég vén bűnös vagyok 4226 1| pszichológiához, de nem pszihologus-e minden anya, mikor a leánya 4227 1| kivilágított hajójában: a püspök gyönyörü beszédje (ő excellenciája 4228 1| tisztelettel hajolt meg az öreg püspökök előtt, akik kenetes hangon 4229 1| Akár hiszi, akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg sohase látta 4230 1| Ha láttad volna, hogy pukkadoztak az összes nemes hölgyek 4231 1| én ismerlek...~ ~Kedvesen pukkerlizott s a virágot beletűzte az 4232 1| várakozó férje előtt s bájosan pukkerlizva szólott:~ ~- Nos, hát tetszem-e 4233 1| jó pajtásuk... Velem egy puszta szigeten is eltölthetne 4234 1| bár többnyire odalenn él a pusztáján, jobban tud a nők nyelvén, 4235 3| viselkedik, hát azonnal pusztulhat...~ ~A vendéglős ezzel köszönés 4236 2| nem fogsz elkésni...~ ~A rábeszélésemre ott maradt az olvasószobában, 4237 1| hosszú gyalogséta alatt rábeszélte, hogy szenteljen az egészségének 4238 1| Én, fájdalom, leláncolt rabszolga vagyok... De Sándor, a háznagyi 4239 1| férfi már úgyis tehetetlen rabszolgája volt?... Csakugyan az őszinte 4240 1| napon át tartani fog ez a rabszolgaság, mert január eleje előtt 4241 1| novellai grófokat ismered, akik rácsolnak, hencegnek s foghegyről 4242 1| az eddigi élete gőgös és raffinált asszonyaitól. Amíg Vilma 4243 2| névtelen levelet nem valami gaz rágalmazó írta, hanem a feleségem 4244 1| úgyis azt hiszi, hogy én rágalmaztam be... Csak nem fog talán 4245 1| fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy velem lépjen 4246 1| most már mind makacsabbul ragaszkodtam az ostoba ötletemhez... 4247 1| egyre a professzorok fülét rágjuk, mi bírunk ki legtöbbet, 4248 1| barátságosan kezét nyujtotta raglános hódolójának, akit a nagy 4249 2| hűsége ismét oly tisztán ragyog, mint a nap az égen, Istennek 4250 1| tűzhely, míg a falakon mesés ragyogással sorakoztak egymás mellé 4251 1| esküvő a jezsuita templom ragyogóan kivilágított hajójában: 4252 1| sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok 4253 3| mintha a zöld pohárban csupa rajnai, meg mozeli bor lenne... 4254 1| csak körül, minden szem rajtad függ, szép hugocskám... 4255 1| asszonyka pokolian jól mulatott rajtam s már-már elhatároztam, 4256 1| megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte a levegőben... Ime, 4257 1| az ura későn járt haza, - rákapott arra a rossz szokásra, hogy 4258 1| ezüstneműt és a porcellánt rakosgatta... Olyan volt, mintha már 4259 1| fogadták... Az urak virágokat raktak a lábai elé, az angol misszek 4260 1| operaénekesnő, aki Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt 4261 1| nemesszívü embernek, aki rangot és poziciót adott neki s 4262 1| Amíg apró lábaskáiban a rántást kevergette, vagy a hússzeleteket 4263 1| hallatott... Cauders Félix rapszodikus kiáltásokba tört ki, lelkesen, 4264 1| napokban...~ ~A mutatóujjával ráütött a bátyja orrára, s ez a 4265 1| Amíg pár héttel ezelőtt még ravasz kis macskának nevezték Lehmann 4266 1| te híres energiád, finom ravaszságod is csak addig tartott, amíg 4267 2| nagy fáradsággal tudtam rávenni, hogy még vagy félórát ott 4268 1| hatalom káprázatos fényéből reá is esett egy sugárnyi... 4269 1| hajolt föléje... És nem reagálva a kedveskedésre, melyekkel 4270 1| közelített feléjük. A maître de reception volt, aki egy futó pillantást 4271 3| A gyerek behunyt szemmel recitálta végig a divatos pezsgőgyárak 4272 3| Önt, a szenátor-tipust, redingotba öltöztettem, Mayert külföldi 4273 3| száz forintomba került s a redingotért is kifizettem negyvenöt 4274 1| Szentgróthy grófot?~ ~- A redingotját mesésnek, de őt magát kissé 4275 1| a szeme ott csüngött a redingotos férfi alakján, aki szerényen 4276 1| ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak... Azelőtt úgy beszéltél 4277 1| hangtalanul elsusogta a refrént, az angol hölgyek szeméből 4278 1| van?... Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol, 4279 1| értett meg az előtte fekvő regényből... Az idegei még remegtek 4280 1| kellene, mint hogy anyuci a regényeimről tudna... Sok mindent nem 4281 1| hozatott s nekifeküdt a francia regényeinek, de fájdalom, nem olvashatott 4282 1| férfiakat, akik a francia regényekben szerepelnek...~ ~Vilma, 4283 1| nagy buzgalommal olvasta a regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony 4284 2| kávéházban, ahol a barátommal reggelizni szoktam. Úgy tettem, mintha 4285 1| karját nyújtotta neki, hogy a reggeliző terembe kalauzolja... Az 4286 1| ismert: Kugler-cukrot enni reggeltől késő éjszakáig, keringőt 4287 1| gazdálkodhatom...~ ~Igy hát minden a régiben maradt s a feketébe öltözött 4288 3| látszik, szemtelen...~ ~Aki e rejtélyes szavak indító oka iránt 4289 1| magát, de mintha valami rejtett idegesség érzett volna ki 4290 1| kényszerítené, hogy piszkos rejtőzködések, hazug kifogások közt töltse 4291 1| értek? Istenem, ez nagyon is relativ dolog, méltóságos asszony. 4292 1| a szíve dobog, az idegei remegnek a felindulástól s mindenütt 4293 1| regényből... Az idegei még remegtek a felindulástól, a sírás 4294 1| el? Az egész úton amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~- 4295 1| most egy párisi szabónő remekében dőlt az ébenfazongorának, 4296 1| Vilmám odáig jutott, hogy rémeket lát a sötét szobában?... 4297 1| előadta az ismeretlen poétája remekművét... Kétstrófás francia vers 4298 3| forintot... És mindezt annak a reményében, hogy az üzletmenet egyszer 4299 1| Vilma pedig megkezdte a remete-életét. Teát hozatott s nekifeküdt 4300 2| szememet. Folyton együgyü rémképeket láttam, s úgy képzeltem, 4301 1| felriadt pihenéséből s úgy rémlett neki, hogy a képeskönyvei 4302 1| kiváncsisággal néz rá. Úgy rémlik neki, hogy a vöröshaju hölgyet 4303 1| izgalom után sirva fakad s rémülten szalad az idegorvoshoz, 4304 1| fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre bocsátott s az anyja kimondhatatlan 4305 3| adománya, hogy kitünő étvággyal rendelkezik... Amikor szerződtettem, 4306 1| asszony csak négy órára rendelte meg a kocsit...~ ~Lehmanné 4307 3| képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, 4308 1| ad a felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának. Pilisvölgyi 4309 1| hogy a maga podgyászát rendezgesse. Vilma pedig egyedül maradt 4310 1| beszédet, mert a frakkos rendezők sorából most hirtelen kilépett 4311 1| lecsüggő jégcsapokkal. A rendezőség már a királynál is járt 4312 1| bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek... Ő indiai selyemnippeket 4313 1| méltóságos asszony annak rendje és módja szerint beleszeretett 4314 3| a poharát, egy egzotikus rendjel drágakövei csillogtak meg 4315 1| Félix asztalára. Finom, rendkívül elegáns levélke volt, oly 4316 1| Az év utolsó hónapjában rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági 4317 1| igérkezik, mert a gróf eddig rendületlen híve volt minden kormánynak. 4318 1| hercegnőkről, akiknél bizonyosan rengeteg erkölcsi diadalt aratott...~ ~ ~ 4319 1| merem venni, hogy akkor is a rentére, meg a budgetre gondol, 4320 1| voltát, legalább boldogan repesni kezdett a vezérigazgató 4321 3| mintájára nagyuriasan kényelmes restaurant-t nyitott az előkelő Budapest 4322 1| kikocsizom, de lehetőleg a budai részekre, s hat óra felé pontosan 4323 1| alszom, - volt benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~ 4324 1| egyszerűen impertinencia lenne a részemről..~ ~- És miért lenne ma 4325 1| Budapestre, mert én a magam részéről nagyon illetlennek találom, 4326 1| és száz csillogó színfolt reszket az aranyos napsugárban, 4327 1| orfeumban találsz majd egy-két résztvevő lelket, amely a nagy bánatodat 4328 1| arcára, s a szíve imádattal, részvéttel és gyöngédséggel telt meg... 4329 2| szerencsésen meg is találta ezt a részvevő lelket... Ha egyszer estefelé 4330 1| ki sokáig... Hiszen még a rétestésztát is a belső szobában kellett 4331 1| windsori kastélynak, egy bókja révén, amit a hatvanas években 4332 1| világos selyemfüggönyök, réz - és mahagóni-butorok, ezer 4333 1| édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva is 4334 1| nem törődve az általános riadallal, szerényen helyet foglaltak 4335 1| kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép mellett, a jókedvü kis barátnőm 4336 1| erre úgy tesz, mintha a Riche-képet nézné, aztán félhangon ezt 4337 1| áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül hirtelen 4338 1| a sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr, jó napot... Itthon van 4339 1| dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat írnak a villamos elgázolásokról, 4340 2| elmondhatom, hogy nagyon ritkán voltam izgatott életemben, 4341 3| szerződtettem, az arcáról rítt le a nyomorúság, most minden 4342 1| ajtóra mutatott, s hangosan rivallt az ártatlan inasra:~ ~- 4343 1| ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~Összegombolta a bundáját, 4344 1| Azt hittem, már rég a Rivierán jár valahol, azoknál a gyönyörü 4345 1| halkan válaszolt.~ ~- A Rivierára mennék, hogy gyönyörü asszonyokat 4346 1| kilométernyi sebességgel, robogott vele Olaszország felé az 4347 1| ismét ruganyos izmokkal röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon... 4348 1| nénikéjéért s a két nő, röviddel tizenkettő előtt, már ott 4349 1| Hontiné lett, aki valóságos rohamlépésekkel hódította meg az elegáns, 4350 1| fiatalság majdnem ájulási rohamot kap az izgalomtól. Egyébként 4351 1| imádkozom... Mert csak így róhatom le hálámat a jó Isten iránt, 4352 1| kell a Hungáriába, mert Rohrbach, a frankfurti kollégám, 4353 1| az lenne a legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba menne...~ ~- 4354 1| mit csinál?~ ~- Ez a bájos rokon persze én vagyok?~ ~- Eltaláltad... 4355 1| hogy a vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre felszökött 4356 1| abban, ha a legközelebbi rokonukat meghívják? A vezér most 4357 1| hiszen annyi sokat beszéltünk rólad, amíg odavoltunk... Hiába 4358 1| akkor szemmelláthatólag róluk beszélve fordult az öreg 4359 1| No iszen, képzelem, hogy rólunk miket mesél, mikor a főhercegnőket 4360 1| hogy ilyenkor csakugyan Róma a világ legkellemesebb tartózkodási 4361 1| elmondta a mamának, hogy most Rómába készül s husvét utánig nem 4362 1| családjából se volt senki se Rómában... Mama épp úgy mondhatta 4363 1| Nekem meg az édes, a romlatlan naivitásod imponál, drága 4364 1| estig a lámpavilág mellett rontom a szememet?... De a részvényesek, 4365 1| mindennap egész késő éjszakáig rontsad idebenn az idegeidet... 4366 1| legkevésbbé várja, össze nem roskad... De amiért itthon akarom 4367 1| az ebédlő asztala szinte roskadozott a gazdag hideg buffet terhe 4368 1| udvaroltattam magamnak... Sokkal rosszabb dolog történt rád nézve: 4369 1| kisleány koromban, mikor rosszat álmodtam és hirtelen felébredtem 4370 1| választotta, hát elhiheti, hogy rosszul tette, mert nekem az egyszerűbb 4371 1| házak közül hirtelen nyiló rózsák illata csapja meg, A vére 4372 1| felindulástól még a rendesnél is rózsásabb arcának. Pilisvölgyi Tauberné, 4373 1| Vilmát a hálószobába, s míg a rózsaszín ernyő szelid világosságában 4374 1| József-kabátjában, kezében néhány szál rózsával, a Honti-palota halljában 4375 1| mozdulatlanul nézett ki a rügyező fákra, aztán leült az íróasztala 4376 1| mozgalomnak s szinte fiatalos rugalmassággal gondoskodott róla, hogy 4377 1| korholó szava után ismét ruganyos izmokkal röpüljenek tova 4378 3| Ajánlom is, hogy többé ki ne rúgjon a hámból... Mert ha még 4379 1| konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával, kitárta vendége 4380 1| méltóságos asszonynál egy-két új ruha... A méltóságos úr tejbe-vajba 4381 1| magának? Hiszen annyi a ruhája, hogy akár hatvanéves koráig 4382 1| és szertartásossá tette s ruhájának tónusától gyönyörüen ütött 4383 1| aranyhaju Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi 4384 3| elitejét fogják képviselni s a ruhájukat is magam rendeltem a szabónál... 4385 1| parfume-öt csöpögtetnek a ruhájukra... “A múlt évben - mesélte 4386 1| vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, az ékszereim... Kell-e 4387 1| többnyire kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet 4388 1| szólva egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~ 4389 1| megcsókolta a kis hugát, sajátkezüleg kiszedte a kalaptűit, aztán 4390 1| harmónikus házasság?... Talán sajnálja, talán hálás iránta - sőt 4391 1| fiatalsága maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most ragyogó életvidámsággal 4392 1| az egész familiát s Honti Sándorék, akik egyszerű, de nagyon 4393 1| tisztelettel emelte meg előtte a sapkáját.~ ~- Jónapot, Rigó úr, jó 4394 1| félhangon így szólott:~ ~- Sapristi, ez már aztán beszéd...~ ~ 4395 1| mondani, de az előbbi szavai Sardounak vagy Maurice Donnaynak is 4396 1| én, a természettől fogva, sárgaságba esem az irigységtől, ha 4397 1| fővárosi mágnások legbüszkébb sarjadéka csak úgy mir nix, dir nix 4398 1| öltözve, mintha az északi sarkra készülnék... Inkább magadra 4399 2| kaszárnyába - és ekkor, míg a sáros kocsiúton keresztülbaktattunk, 4400 1| barátait: Oppenheim Gusztávot, Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, 4401 1| bank fiatalsága maga közt Savanyu Sámuelnek nevezett, most 4402 1| Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~Egy órakor Király 4403 1| Bécsből rándult le, néhány Schubert-dalt énekel, majd egy idegbeteg 4404 1| vonat, hatvan kilométernyi sebességgel, robogott vele Olaszország 4405 1| mikor látta, hogy a felesége sehogy se enged, szomoru arccal 4406 1| házirendet:~ ~- Délelőtt sehova se megyek, de délután négykor 4407 1| kissé, s a szemeit valami sejtelemszerü fátyol árnyékolta be, de 4408 1| rám, édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet 4409 1| voltam-e elégedve? Oh, ha csak sejtené is, hogy milyen büszke vagyok 4410 1| hajtotta s csábító, mindent sejtető pillantással gügyögte:~ ~- 4411 1| Félix íróasztala körül, sejtetve, hogy valami még fúrja az 4412 1| egész életét, ezt épp úgy sejti, mint én...~ ~A szelid, 4413 1| Loreleyk, moszatos ruháju sellők, cárnők fejedelmi prémpalástban 4414 1| kivánatosan csillant ki puha selyemblúza, kiváncsian, kissé sápadtan 4415 1| meztelenvállu asszonyok iránt, akik selyemcipőket hordanak és húszforintos 4416 1| pilishegyi Taubernét, aki egy selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt 4417 1| javára rendeztek... Ő indiai selyemnippeket s egyéb, egzotikus csecsebecséket 4418 1| kérdezte Vilmától, aki puha selyempongyolájában megennivalóan bájos volt.~ ~- 4419 1| izgalomtól. Egyébként almazöld selyemruha simul karcsu termetére, 4420 1| édesanyjáért s a fekete selyemruhás, elegáns öreg asszonyságot 4421 1| csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor alatt, s a gróf mosolyogva 4422 1| babrált a paplan halványkék selyemszövetén, önmagát is kicsufolva gondolta:~ ~- 4423 1| ünnepies megjelenésü úr, selymes gérokkban, kezében cilinderrel, 4424 1| tőlem?...~ ~- Miért? Hát semmiért... De ne csodálja, ha imponál 4425 1| Mert nem állok jót semmiről, ha idehaza marad... Ma 4426 1| ezerkoronással fizetett... Aztán... semmise történt több... És az okos, 4427 1| úszó csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, ahol annyi házasság 4428 1| meg az elegáns, nemzetközi semmittevőket...~ ~Az egyik este, feketekávé 4429 1| össze; de pénzt elvileg senkinek se ad kölcsön. Egyébként 4430 1| áradt kifelé a hivatalnokok serege; trécselő, cigarettázó fiatal 4431 1| aranyszőke fejét s neheztelve, sértődött hangon szólt:~ ~- Ejnye, 4432 1| tisztelettel köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, a 4433 1| Vagy tizenöt percig ott sétálgattak a perronon, amikor végre 4434 1| előtt. Az aszfalton elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak 4435 1| maga pedig gyalogszerrel sétált be a fasoron át a bank felé...~ ~ 4436 1| beszélt. Jó ideig hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó 4437 1| egymáshoz:~ ~- Was sagen Sie da dazu? Schön, was?...~ ~ 4438 1| energikusan ismételte:~ ~- Csak siess, mert különben fölmegyek 4439 1| viselkedjünk... Pá, drágám, siessen az öltözködéssel, mert borzalmas 4440 1| mögött, melyek mind lázas sietséggel tolongtak a szónok felé, 4441 1| belebetegszem az izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el nem mondhatom... 4442 1| a Szentgróthy szenzációs sikeréről beszélt. Jó ideig hallgatva 4443 1| ki neki fáradhatatlan és sikeres működéseért, egyszerre csak 4444 1| sürgölődő sokaságban. A szemléje sikerrel járt, mert csakhamar fölfedezte 4445 1| kegyetlenül kiélvezve a sikert, amelynek izgalma az egész 4446 1| hangverseny után, mikor a sikertől kipirulva lejött a nézőtérre...~ ~ 4447 1| kis keze nyugodtan tovább siklott a zongora hófehér billentyűin... 4448 1| mint én...~ ~A szelid, sima, udvarias Szentgróthy kipirulva, 4449 1| elé, az angol misszek ott simogatták, ahol hozzáfértek, az isztriai 4450 1| akik hófehér szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával 4451 1| Egyébként almazöld selyemruha simul karcsu termetére, a szőke 4452 1| is az édes, a karcsu, a simulékony, a szerelmes asszonyról 4453 1| idő szerint Peking vagy Singapore a világ legkellemesebb városa... 4454 1| se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat, aztán ülj 4455 1| mélyen megemelte aranyos sipkáját.~ ~- Óh, a méltóságos úr, - 4456 1| remegtek a felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga 4457 1| kisírták magukat... Addig sirdogáltak, míg Vilma végre megrázta 4458 1| bajod?... Drága mindenem, ne sírj már, mert mindjárt megszakad 4459 1| mennyire sajnállak!... Sírni tudnék, ha arra gondolok, 4460 1| a klubjában, sőt Afrika sivatagain is az édes, a karcsu, a 4461 1| összetalálkoznak Hontival, aki majdnem sóbálvánnyá merevedve áll meg a küszöbön.~ ~ 4462 1| még nemrégiben önkezűleg söpörgetett az ágy alatt a kender-utcai 4463 3| asztalkendőről hanyagul söpörte le a morzsákat, majd erős 4464 1| és hirtelen felébredtem a sötétben... Néha szeretném megcsókolni 4465 1| Olaszország felé az éjszaka sötétjében... Akkor az okos és józan 4466 1| angol úr, aki a frakkjához sötétzöld csokrot viselt, azt állítva, 4467 1| nem óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek. Most azonban 4468 1| grimaszt vágott s tréfás sóhajtással válaszolt:~ ~- Fájdalom, 4469 1| karosszékekben, az asszonyok csillogó sokasága foglalt helyet: tündérek, 4470 1| boldoggá tettél?... Hiszen sokszor azt hiszem, hogy csak egy 4471 1| zsíros papirosból ette a sonkát s velük együtt ijedten merült 4472 1| névjegy egyik oldalán ez a sor állott:~ ~Mme és msr. Honti.~ ~ 4473 1| mert a frakkos rendezők sorából most hirtelen kilépett egy 4474 1| falakon mesés ragyogással sorakoztak egymás mellé a súrolásban 4475 2| elő, amelyen a következő sorok állottak:~ ~“Ön nyugodtan 4476 1| nem mi akartuk, hanem a sors akarta, hogy így történjék... 4477 1| szerelmes gróf kisasszonyok sorsa se izgatta... Ledobta a 4478 1| méltóságos asszony mostani fényes sorsában is a régi maradt... Vilma 4479 1| adta meg magát egykönnyen a sorsának, hanem töprengve nézett 4480 1| történik minden... Hiszen a Sorsnak is van annyi esztétikája, 4481 1| okos hideg Vilmám, hát a te sorsod is az lenne, mint azoké 4482 1| jogon panaszkodhatnám a sorsom ellen?... Hiszen mindenem 4483 1| nélkül, fölfalt vagy öt-hat sós süteményt, aztán elmondta 4484 1| szertartásosan, mint egy spanyol udvarnagy?... Igazán azt 4485 1| léhaságait... A társaság starja már a második napon Hontiné 4486 1| meghívta az asztalához. Steinwall, az alelnök, az agglegény 4487 1| örömmel... Honti igazgatónő... Stiassny Ilka asszony...~ ~Vilma ( 4488 1| fejükön festői fátyollal... A stílszerűség talán hiányzott az ünnepről, 4489 1| a leánya tervét, merész stratégiáját nem is tudta valamikor megérteni, 4490 1| kolportálja... Afféle önzetlen stréber volt, aki megelégszik annyival, 4491 1| maguk közt csak aféle női strébernek tartottak. Amíg pár héttel 4492 1| attól a bájos és ügyes kis strébertől, akinek eddig önmagát ismerte... 4493 3| összezsugorodott, mint egy sündisznó. A vendéglős azonban nem 4494 3| kiválogatott fickó - élénk sürgéssel-forgással szaladtak ide-oda az asztalok 4495 1| Nincs neked valami sürgős dolgod valahol?” - “Nincs 4496 1| már száz és száz vendég sürög a márványfoyerben és a gázcsillárok 4497 1| aszfalton elegáns sétálók sürögtek, a kirakatok ragyogtak a 4498 1| bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos, 4499 1| fölfalt vagy öt-hat sós süteményt, aztán elmondta a mamának, 4500 1| nap gyöngéden beszűrődő sugaraiban. Aztán szerelmesen belekarolt 4501 1| fényéből reá is esett egy sugárnyi... Akik eddig csak jóakaró 4502 1| szeméből tavaszias jókedv sugárzott:~ ~- Méltóztatol, - ugyebár 4503 1| bámulva.~ ~- Ne kérdezd, csak súgd a fülembe, hogy megbocsátasz... 4504 1| melyeken aranyos szánkók suhannak végig!... Meséljen valamit 4505 1| egy keringő édes dallama suhant végig... Vilma fölvette 4506 1| megpróbálhatom a dolgot... Az ilyen súlyos neuraszténikusnak még azt 4507 1| ilyesmit sohase mondott; de a sunyi Király Félix, aki pokolian 4508 1| sorakoztak egymás mellé a súrolásban szinte kifényesedett rézedények... 4509 1| Karnevál herceggel, aki oly sűrűen szerepelt a hatvanas évek 4510 1| Általános taps, csevegés, suttogás, melybe vésztjósló morajként 4511 1| hangjuk azonban egyszerre suttogásra fordult, mert a batár belsejében 4512 1| tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett Hontinéval. Ezt 4513 1| üveges szalont betöltötte, suttogó hangon szólott:~ ~- Tekints 4514 1| közelebb, hogy a hangját még suttogóbbra foghassa.~ ~- Kis Vilmám, 4515 1| s elbájolva, félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen 4516 1| hullámzó sokaság közt, mely suttogva utat nyit nekik. Vilma megjelenésének 4517 3| szavakra fakadt:~ ~- A vén svihák, úgy látszik, szemtelen...~ ~ 4518 1| rossz néven, ha egy kissé szabadabban beszélek, mint ahogy illenék?~ ~- 4519 1| fiatal vagyok, miért ne szabadna hát megismernem az igazi 4520 3| vacsoráljanak... Este hétig szabadon járhatnak a teendőik után, 4521 1| valami iskolásleány, aki most szabadult ki a szigoru igazgatónő 4522 1| kifényesedett saccot, mert a szabók a költészetet még mindig 4523 3| ruhájukat is magam rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, 4524 1| lakásban, most egy párisi szabónő remekében dőlt az ébenfazongorának, 4525 1| verőfényben, tarka automobilok száguldtak el az olajfestékes palota 4526 1| válfajairól értekezett a szakácsnéval, otthonosan letelepedve 4527 1| inkább vágyódnak egy jó szakácsra, mint egy szeretetreméltó 4528 1| s annyi gyöngéd kötelék szakad ketté... Hidegtől kipirult, 4529 2| mondhatom, hogy óriási kő szakadt le a szívemről, amikor félkilenc 4530 3| tiszteletreméltó, hófehér szakálla meg az az adománya, hogy 4531 1| tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát hozzádörzsölhesse... 4532 1| bácsiknak, akik hófehér szakállukat simogatva a patriárkák nyugalmával 4533 1| magában Lehmanné, miközben a szakértő gyors pillantásával nézett 4534 1| pilisvölgyi Tauberék estélyén szakították meg először az esküvőjük 4535 3| én is követtem külföldi szaktársaim példáját s több impozáns, 4536 2| olvasóteremben afféle szerelmi szaktekintélynek tartottak, - semmi se bizonyítja 4537 3| tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát, s több évi magas szolgálat 4538 1| januárban az utcára?... Sándor, szaladjon csak föl gyorsan a méltóságos 4539 3| élénk sürgéssel-forgással szaladtak ide-oda az asztalok körül.~ ~ 4540 1| gyártják, ahonnét tucatszám szállítják az isteneket a civilizált 4541 1| arra, hogy a fagypont alá szálljon s a jégpálya fölé kitüzhették 4542 1| pillantást vetett a kezében lévő szállodai tervrajzra, majd így szólott 4543 1| s azt is elmondtam, hogy szalmaözvegy vagy, mert az uradat felsőbb 4544 1| illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony folytonosan mutogatja magát...~ ~- 4545 1| Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen 4546 1| szigorúan elhatározta, hogy szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... 4547 1| méltóztassék... ide... a kis szalonba...~ ~Félix dobogó szívvel 4548 1| csöppentem bele ebbe az előkelő szalondarabba... Mi a Kender-utcában nem 4549 1| Fog még maga játszani szalóndrámában is, méltóságos asszony...~ ~ 4550 1| szokott használni a francia szalondrámákban, így szólott a bámuló leányhoz:~ ~- 4551 1| Klárikat kisértem el a Blauné szalonjába, hogy egy Pierrett-kalapot 4552 1| úgy áradoz belőle a főúri szalónok parfume-je... Ha végre csakugyan 4553 1| sokaságban, mely az üveges szalont betöltötte, suttogó hangon 4554 1| unatkozik!~ ~- Az irgalmas szamaritánus!~ ~- Azt feleltem, hogy 4555 2| furcsa, hogy most ilyen szamárságokon jár az eszed, - mondta Kuthy 4556 1| kölcsön miatt, hát épp úgy számíthatsz reám, mint a régi, boldog 4557 1| visszavonhatatlanul meg vannak számlálva... Szerencsére, a baj nem 4558 1| este mindennap elérkezik a számodra?~ ~Égő ajkát odaszorította 4559 1| maradnék magával, mint hogy számokkal és levelekkel bajlódjam... 4560 3| kíváncsian nézett föl a számolókönyv lapjairól.~ ~- Hova lesz 4561 1| hideg buffet terhe alatt, a szamovár alatt pedig kisérteties 4562 2| léptekkel tünik el a 10. számu házban. Nem mondom meg, 4563 3| azonban nem sok ügyet vetett a szánalmas metamorfózisra.~ ~- Mi kvalifikációja 4564 1| legjobb, ha a rohrbachi szanatóriumba menne...~ ~- A tanár úr 4565 1| utcák, melyeken aranyos szánkók suhannak végig!... Meséljen 4566 1| töltötte el a pihenésre szánt órákat; aki az unalmas színházi 4567 1| dadát. A sokaság mindinkább szaporodott s az ifjú csirkefogók, alattomos 4568 1| Méltóságos asszonyom, - szólt szárazon, - küldje el az urát sürgősen 4569 1| grandseigneurje, a milliomos-családból származó, madármellü kis neuraszténikus, 4570 3| dinerhez... Hal, filet, szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, 4571 1| kiváltságos embernek minden szavából feléje áradt, váratlanul 4572 1| ragyogó zománcot adott a szavainak, hogy mindenki szinte a 4573 1| lát, s meghallja a keserü szavakat, melyek az ő naiv kis bolondja 4574 1| egyszer francia költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s 4575 1| nem fog elhunyni, arról a szavammal kezeskedem...~ ~Honti, akinek 4576 1| őszinte hangján szólott:~ ~- Szavamra mondom, a cigaretta kitünően 4577 2| lehetsz, hogy a legelső szaváról megismerem, vajjon csakugyan 4578 1| tüntetőleg helyeselték minden szavát, hódoló tisztelettel beszéltek 4579 1| méltóságos asszony is rám szavazna?~ ~Vilma: Na hallja! Csak 4580 1| Vilma: Ha az asszonyok is szavaznának, bizonyosan magát választanák 4581 1| joga, én akkor is magára szavaznék. Első Dönci, - ez nagyon 4582 1| tiszteletdíjat kap azért, hogy ő szavazza huszonöt év óta a köszöneteket) 4583 1| idehelyezett a huszadik századba, a kalandorok, az aszfaltlovagok 4584 1| hogy a férfiak kilencven százaléka ilyen... Az egyik asztalnál 4585 3| káprázatos világosságban. Százat lehetett volna tenni egy 4586 1| oly szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban majd bottal kell 4587 1| hogy Honti csak a banális százezrek egyike, de ez itt a valóságos 4588 1| aki arra született, hogy százezreket vagy milliókat vezessen. 4589 1| nincs ideje ahhoz, hogy szechelmes legyen... És ha volnék is, 4590 2| összegyűrt papirdarabot szedett elő, amelyen a következő 4591 1| a vezérigazgató pedig, a szédületes magasságban trónoló, misztikus 4592 1| legendáiból, melyeket Budapest szegényei csináltak, már kis gyermekkoromban 4593 1| mint én vagyok... Én csak a szegényeimnek szerzek néha egy kevés örömet, 4594 1| Ne hozza zavarba a szegényt... úgyis azt hiszi, hogy 4595 1| És szemét merően a hugára szegezve, szokatlan, izgatottságtól 4596 1| melybe néhány szál vérvörös szegfü van tűzve, valami szokatlan, 4597 1| fakadjon, s nehogy az a szégyen megessék vele, hogy itt 4598 1| reszketett a felindulástól, a szégyentől, a meghatottságtól: a rossz 4599 1| támasztva, halkan, a magasba szegzett pillantással, olyan hangon, 4600 1| izgatottan izeg-mozog a székén.~ ~Vilma: Megengedi, nagyságos 4601 3| A vendéglős e szavakra széket húzott az asztal mellé s 4602 1| vádollak...~ ~Közelebb húzta a székét Vilmához, aki most már dacos 4603 1| egyszerre végigömlött a széksorok között, kellemes bizsergést 4604 1| Hát téged milyen jó szél hozott erre? - kérdezte 4605 1| helyet foglalt az egyik pad szélén. A redingot, melyhez fekete 4606 1| csókolt az édesanyjának. És szeliden, rezignáltan, most már mosolyogva 4607 1| lépcsőházban s halkan, asszonyos szelídséggel kérdezte:~ ~- Édes kis uram, 4608 1| Bolondos, jókedvü és szellemes teremtés volt, aki engem, 4609 2| fog találni egy vállalkozó szellemet. Sőt, ha éppen tudni akarja, 4610 1| unalmas... Az utcán tavaszi szellők áramlanak feléje s a szürke, 4611 1| a második nap délutánján szélvészként berontott hozzá:~ ~- Kis 4612 1| Tanulságos történet, mert szembetűnően kiviláglik belőle, hogy 4613 1| de úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, mert különben megtépázlak...~ ~- 4614 1| fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom, hogy szenvedsz, hogy 4615 1| világon... A te tiszta, kék szemeddel, a te erős energiáddal és 4616 1| körül és dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás, 4617 1| rózsás arcocskák, ragyogó szemek tüntek föl egy pillanatra 4618 1| hangzik, halkan, könnytelen szemekkel mormolja: Adieu, szívem... 4619 1| adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. Aztán maga is megindult 4620 1| mosolyogtak, de én a finom kis szememmel rögtön megláttam az ideggörcsöt, 4621 1| olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~A bókot hangos elismerés 4622 1| reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta 4623 1| kedves úriember, akiben egy szemernyi sincs a parlagi birtokos 4624 1| Óh, a főnök úr híres a szeméről, még pedig méltán... Régóta 4625 3| házaspárt... Mit gondol, én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné 4626 3| étterem vendégeit, azután egy szemhunyorítással magához intette a lesben 4627 1| sürgölődő sokaságban. A szemléje sikerrel járt, mert csakhamar 4628 1| beszél; - szólt a kisleány szemlesütve, míg Honti jóízű nevetésbe 4629 1| kitartóan nézte őket s akkor szemmelláthatólag róluk beszélve fordult az 4630 1| asszonyaitól. Amíg Vilma lehúnyta a szempilláit, mintha aludnék, ő boldogan, 4631 1| pajkosan, szemérmesen lezárt szempillákkal súgta a fülébe:~ ~- Még 4632 3| tisztába a dolgokkal, - mert a szemtelenkedést, annyit előre mondhatok, 4633 3| engedte meg magának azt a szemtelenséget, hogy francia pezsgőt hozasson... 4634 1| társadalomban elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül hazudott, mert ő ilyesmit 4635 1| találkoztunk egymással, mert most szemtől-szembe gratulálhatok - a feleségéhez.~ ~ ~ ~ 4636 1| a járó-kelő asszonyokat szemügyre ne vegyék...~ ~A fiatal 4637 1| mert a batár belsejében szemükbe tüntek a méltóságos asszony 4638 1| megnőtt, kiegyenesedett a szemükben; hiszen a hatalom káprázatos 4639 3| az időpont, mikor az öreg szenátor is komolyan készülődni kezd 4640 3| rendeltem a szabónál... Önt, a szenátor-tipust, redingotba öltöztettem, 4641 1| tűzbe a kezemet... Itt a szende bakfist játssza, de ha véletlenül 4642 1| dörzsöld meg a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a hazugság 4643 1| megundorodott-e attól a szennytől, melybe a hűtelen asszonyok 4644 1| Meséljen valamit a kegyelmes úr Szent-Pétervárról, ahol, úgy tudom, évekig 4645 1| gyalogséta alatt rábeszélte, hogy szenteljen az egészségének is öt hetet... 4646 1| vállalkozott rá, hogy meghallgatja Szentgróthyt s az inas, a Honti névjegyével, 4647 1| folytán, még most is az a szentimentális gyermek, aki tizenhatéves 4648 1| akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji álom-ban... Ilyen menyasszony 4649 1| fátyolruhácskájában, hajában csillogó szentjánosbogarakkal, melyeknél csak nagy gyermekszemei 4650 1| unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél... A mama 4651 1| látszik akut tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen félre, 4652 1| magányos fészekre, ahol valaki szenvedélyesen reája borul... És az utcán, 4653 1| minden anya, mikor a leánya szenvedéséről van szó? Lehmanné kétségbeesve 4654 1| erőm hozzá, hogy csak a szenvedésnek és a lemondásnak éljek...~ ~ 4655 1| A szemedből látom, hogy szenvedsz, hogy nem vagy egészen boldog...~ ~ 4656 1| remegve suttogta:~ ~- Sokat szenvedtem, de ez a perc mindenért 4657 1| hote-nál. Beléptükre általános szenzáció támadt; mindenki meglepetve 4658 1| kebelében lázasan, a nagy szenzációk izgatottságával ujságolták:~ ~- 4659 1| eszembe jutott, hogy még a szépapánk családjából se volt senki 4660 1| Elkéstem? - kérdezte szepegve.~ ~Udvariasan kezet csókolt 4661 1| mindenki, akit a jó Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~A fiatal 4662 1| jégbirodalmon... És az asszonyi szépség e viruló tündérországában 4663 1| olyan nőt, aki Kegyeddel szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~ 4664 1| adózzanak a háziasszony szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot 4665 1| arcával... ezzel az istennői szépségével... óh, az egészen más!... 4666 1| Vilma azt állítja, hogy szerda után a mult héten vasárnap 4667 1| fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme és önfeláldozása iránt?... 4668 1| Ugyan, kisasszony, az Isten szerelméért, mi jut az eszébe?... Inkább 4669 1| így megy, hát a negyedik szerelmem okvetlen valami koronás 4670 1| idő után összetalálkozó szerelmeseket zavarni merészeli, előbb 4671 1| kellőképpen meghálálni a szerencsémet...~ ~A fiatal asszony meghatottan 4672 2| éppen tudni akarja, már szerencsésen meg is találta ezt a részvevő 4673 1| mondják, hogy te csináltál szerencsét, amikor feleségül vettelek... 4674 1| után, melyben halkan, a szerénység látszatával kritizálta a 4675 1| téli hónapokban Vilma új szerepben mutatkozott be a világnak: 4676 1| akik a francia regényekben szerepelnek...~ ~Vilma, aki nem látszott 4677 1| akik mostanáig az életében szerepeltek! És önkénytelenül a férjével 4678 1| kedves és mulatságos clown szerepét játszotta, most egyszerre 4679 1| csakhogy maga még jobban szeressen, mint ahogy eddig szeret...~ ~ 4680 1| kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő nélkül menni, mert 4681 1| meghittséggel, a régi cimbora annyi szeretetével nézett rájuk, hogy mindannyian 4682 1| Honti-palotában általános szeretetnek örvendett, minden másod-harmadnap 4683 1| azt látták, hogy a gróf szeretetreméltóan cseveg velünk, s ennyi elég, 4684 1| asszonyokat...~ ~És lekötelező szeretetreméltósággal fordulva Szentgróthy felé, 4685 1| egyéniség, mint Kegyed, nem szerethet egy olyan férfit, mint a 4686 1| mondhatják, hogy olyas valakit is szerethetünk, aki a becsülésünkre nem 4687 1| az egészen más!... Magát szereti, magát imádja s ez köztünk 4688 1| talán még százszor jobban szeretlek, hogy ilyen vagy...~ ~Levetette 4689 1| legelső pillanatban meg ne szeretné... Büszke vagyok... és mégis 4690 1| hát én vagyok az... Föl szeretnék kiáltani örömömben, hogy 4691 1| bizonyos, hogy hálás - de szeretni sohase fogja, ezt én mondom... 4692 2| van szó, hogy vigasztalót szerezzen magának, hát bizonyos lehet 4693 1| félhangosan suttogták a szertartás után:~ ~- Milyen bájos, 4694 1| beszélni velem, ha te ilyen szertartásos és ünnepies vagy...~ ~Félix 4695 1| viselt, némileg ünnepiessé és szertartásossá tette s ruhájának tónusától 4696 1| veszedelemben... Az összes szervei tűrhető állapotban vannak, 4697 1| benne elég részem, hogy a szervezetemet kipróbáljam...~ ~Vilma az 4698 1| igazgatónő kezei közül.~ ~- Szervusz, már félóra óta várakozom 4699 1| Én csak a szegényeimnek szerzek néha egy kevés örömet, de 4700 1| összerándul, előadja a saját szerzeményü Villitánc-át. Általános 4701 1| kimondhatatlan élvezetet szerzett neki, a szíve dobogott, 4702 3| pezsgőről szó se volt a szerződésben... Sőt a borokra nézve is 4703 3| Jól tudja, hogy tizenhat szerződött vendég vacsorált itt ma 4704 1| vagy a többi lipót-köruti szerzőét... Tehát a fiatal ember 4705 1| óhajtotta kitenni a sógornője szeszélyeinek. Most azonban minden megváltozott; 4706 1| mikor a reggeli postát szétosztották, a szolga egy formás levélkét 4707 1| ki, s az ablakon, a téli szezon ellenére, valósággal délvidékies 4708 1| pajtásuk... Velem egy puszta szigeten is eltölthetne a méltóságos 4709 1| a gyászát, de most annál szilajabban kivánkozott ki belőle a 4710 1| kérdezte Vilmától, aki drága szilszkinkabátjában, fején kokett kis téli kalappal, 4711 1| asszonyoknak s őszinte, lelkes szimpátiát keltve az áhítatosan figyelő 4712 1| A nők, akik érthetetlen szimpátiával viseltetnek az időnek előtte 4713 1| asszonyos fantáziájában eddig a szimpatikus léhaság képviselőjét látta 4714 1| nyelvek, tisztességes és szimpátikus fiu...~ ~Per fiu beszélt 4715 2| Serfőző-utcába. Egyedül semmi szín alatt se engedtem volna 4716 1| tejbe-vajba fürösztené s akár színaranyból is csináltatna neki ruhát, 4717 1| nevét?... Annak is olyan a színe, mint a kegyed szemének...~ ~ 4718 3| Azt hiszem, kevés olyan szinekura van, mint amilyenbe magukat 4719 2| fejét azzal, hogy én egy szinésznőbe szerelmes vagyok...~ ~Diadalmasan 4720 1| mikor száz és száz csillogó színfolt reszket az aranyos napsugárban, 4721 1| budgetre gondol, amikor velem a színházakról, meg a hangversenyekről 4722 1| akkor képzelje, hogy most a színházban ül s nem egy köszvényes, 4723 1| álmainak, az ambicióinak a színhelye... Valaha, mikor még falun 4724 1| sohase láttam még különb színpadi talentumot... Nincs nagy 4725 1| szívedobogását is meghallom a színpadon s ez Duse Eleonora... Kegyed 4726 1| mozdulatairól, hanem egy-egy sziporkázó hasonlata után újra más 4727 2| cserebogárban, vagy egy szitakötőben. Örökké kalandokon és léhaságokon 4728 1| Nincs nagy hangja, de csupa szív, csupa pajkosság, amit előad... 4729 1| mondják, hogy csupán egy jó szivar, meg egy jó ebéd érdekli 4730 1| házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, mintha valami 4731 1| Belekaroltam a csöndesen szivarozó vén doktorba s azon melegében 4732 1| bizalmas hoteltársaságnál, az szivarozva csevegett a foyerben, vagy 4733 1| padra támasztotta: meleg, szívbelopózó hangja egyszerre végigömlött 4734 1| művelt és komoly ember, aki szívéből megveti az ostoba előítéleteket... 4735 1| hétig nem fogsz látni, édes szívecském... Mindaddig nem fogsz látni, 4736 1| csak addig tartott, amíg a szíved nem volt érdekelve a dologban? 4737 1| asszonyt ismerek, akinek a szívedobogását is meghallom a színpadon 4738 1| bolond vagyok, de azért van szivem, higyje el...~ ~A hangverseny 4739 1| szegény Hontit... és én szívemből kívánom neki, hogy boldog 4740 1| anyagi dolog az, ami az én szívemet elfacsarja, hanem az a tudat, 4741 2| hogy óriási kő szakadt le a szívemről, amikor félkilenc felé viruló 4742 1| hajára.~ ~- Elhiheti, hogy szivesebben maradnék magával, mint hogy 4743 1| eredtek: a füsttől-e, vagy a szívét betöltő fájdalomtól? Már-már 4744 1| Kegyed a második, aki a szívével tud beszélni...~ ~Vilma 4745 1| jajgatunk, de azért oly szívósak vagyunk, hogy százéves korunkban 4746 1| öltözött öreg asszonyság, aki szívósság dolgában a legfiatalabb 4747 1| a házigazda gyanútlanul szívta a szivarját, ő mosolyogva, 4748 1| Ha látná, hogy az ő vén szívükben micsoda ijesztő forradalom 4749 1| mindazt megbeszélhetjük, ami a szívünket nyomja... Áll az alku?... 4750 1| könyvet s hosszasan bámult a szoba menyezetére... Mi történt 4751 1| feketekávé után, valaki szóbahozta a modern költőket, s azt 4752 1| ketten a Vilma kis nappali szobájába s egész alkonyatig eltrécseltek 4753 1| volt, hogy becsöngette a szobalányát, s azon a hangon, melyet 4754 1| fölkisértette magát Vilmához a szobaleánnyal; ilyenkor ölelkezve mentek 4755 1| fiatalasszony, háttérben a szobaleányaival, mosolyogva, égő arccal, 4756 1| szemmel nézte a sürgölődő szobaleányt, aki az ezüstneműt és a 4757 1| szökni hazulról, hogy a kis szobámat, az íróasztalomat, viszontlássam... 4758 1| pillantást vetett a hosszu szobasorra, melynek ezer nippje káprázatosan 4759 1| Nemcsak a fiatalabb grófok szögezték rájuk kiváncsian a gukkerjüket, 4760 1| várakozni rá a Zrinyi-utca szögletén... Akkor jó pajtás módjára 4761 1| Akárhányszor meg akartam már szökni hazulról, hogy a kis szobámat, 4762 1| után újra más és más témára szökött át, mindig ugyanazzal a 4763 1| van Budán?~ ~- Ejnye, de szörnyen kiváncsi vagy... Egy szegény 4764 1| akár nem, ez a pufókfejü szörnyeteg sohase látta Indiát... Az 4765 1| mondanivalót!... Azt hiszem szörnyű fontos dolgokról akarsz 4766 1| annyira a fejemet, hogy ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak... 4767 1| higyjen nekik... Egy szerelmes szóért a legjobb lakomát is otthagynák, 4768 1| választ adni, aki az asszonyok szövevényes lelkében is úgy olvas, mint 4769 1| kezdtek... Egy este, mikor szokása szerint ismét fölkelt az 4770 1| végre hazakisértem őket s szokásom szerint fölnéztem még a 4771 1| rákapott arra a rossz szokásra, hogy órák hosszáig banális, 4772 1| nagy gyermek forró arcát, szőkefürtös fejét az ura vállára hajtotta 4773 1| bámulva sietett eléje s a szókimondó Pázmán kerülgetés nélkül 4774 1| kiforgatott magamból... Mindig a szoknyája után futkostam s három heti 4775 1| Kedves méltóságos uram, - szokta mondani Pázmán tanár úr, - 4776 2| a barátommal reggelizni szoktam. Úgy tettem, mintha ujságot 4777 1| postát szétosztották, a szolga egy formás levélkét tett 4778 3| szaktudományát, s több évi magas szolgálat után - nagyhercegeket, sőt 4779 1| méltóságos úr, - mondta, miközben szolgálatkészen sürgött-forgott a kocsi 4780 1| abszolute nem tesz nekem szolgálatot vele... Sőt akkor szerez 4781 1| darabra, hogy intő jelül szolgáljon mindeneknek!...~ ~Vilma 4782 1| harisnyás inasok frissítőket szolgálnak föl s az általános mozgolódás 4783 1| valami fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni kezdett 4784 1| szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl, a társaság családias 4785 1| a Vilma kis szalonjában szolgálták föl s Félix, kényelmesen 4786 1| épp úgy a keresztnevükön szólítja a dédelgetett nábob-kisasszonyokat, 4787 3| Most tehát - hogy enyhén szóljak - tudva letagadja az igazságot...~ ~ 4788 1| aztán bizonyos tisztelettel szóljon:~ ~- A vezér kocsija... 4789 2| Serfőző-utcában.”~ ~- Mit szólsz ehhez a levélhez? - kérdezte 4790 3| meg a fácán után az ember szomjazik egy kis pezsgőre. És őszintén 4791 3| pezsgőre, francia pezsgőre szomjazom, mikor a szegény családom 4792 1| bele az írásba, amikor a szomszéd szobából a levelezési főnök 4793 1| szükségem, hát nem megyek érte a szomszédba...~ ~Király Félixet, mikor 4794 1| Rajeczy Zsigmond, a birtokos szomszédom mesélt a minap, mikor a 4795 1| észre, hogy közvetlenül a szomszédságában egy lorgnettező, vöröshaju 4796 1| le a szemét a kis szalon szőnyegére...~ ~A komornyik szerencsére 4797 1| Lehmanné fölment a szőnyeges márványlépcsőn, barátságosan 4798 1| láthatóvá lett, a piros szőnyeggel leborított lépcső két oldalán 4799 1| asszonyságot, majd odatelepedett a szőnyegre a lábaihoz... Oly szép volt 4800 1| lárma közt távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik után. Mindegyikük 4801 1| megengedheti néha magának, hogy a szórakozásra gondoljon...~ ~- A hivatalnokaim, 4802 2| felesége ez idő alatt mivel szórakozik? Pedig, ha kíváncsi lenne 4803 1| édesanyád, hogy ilyesmikkel szórakozol?~ ~- Egyéb se kellene, mint 4804 2| kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan megjelent a fiatal asszonnyal, 4805 1| voltál, amikor kisleányos szorgalommal dolgoztál naphosszat az 4806 1| úrnőjébe, ügyes készséggel szorgoskodott körülötte, a fiatal asszony 4807 1| vezérigazgató már örvendező arccal szorítgatta a felesége kezét.~ ~- Mi 4808 1| feleségéhez, hogy a keblére szorítsa, de Vilma gyöngéden elhessegette 4809 1| nincs rá semmi oka... Inkább szorítsuk meg egymás kezét és legyünk 4810 1| fiatal úr kezét a szívére szorítva távozott, Hontiék pedig 4811 1| Ilyenkor sokáig meghatva szorongatták egymás kezét, aztán a kedvükre 4812 1| végén ismét meg találsz szorulni egy kis polgári kölcsön 4813 3| hogy ilyen kenyérkeresetre szorulok. Magamnak is virágzó borüzletem 4814 1| idegen volt tőle... Mindaddig szótalanul gyönyörködött benne, amíg 4815 1| de azért van szívem... szóval úgy áll a dolog, hogy nem 4816 1| koronát fizetett Honti a bécsi szücsnek), aztán könnyü háziruhát 4817 1| méltóságos asszonyom, erre nincs szükség: Ventimigliától Cannes-ig 4818 2| prédikációkba bocsátkozzam, mégis szükségesnek tartottam, hogy a szomoru 4819 1| engedelmes fiúcska volt s a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy 4820 1| tanyáját, ahol annyi házasság születik s annyi gyöngéd kötelék 4821 1| úgy áll a dolog, hogy nem születtem feleségnek... De maga... 4822 1| kicsike gyerekszobájában, a szülői ház födele alatt, ahol egy 4823 3| mennyei gyönyörűséggel fogom szürcsölni a zöld pohárból a kocsisbort...~ ~- 4824 3| italt olyan arcjátékkal szürcsölték, mintha a zöld pohárban 4825 1| szellők áramlanak feléje s a szürke, rideg, otromba házak közül 4826 1| kétségbeejtő bizonyosságot szuggerálta a lelkébe, hogy a földi 4827 1| készülődött, hogy ebéd után szundikálni fog egy órácskát, - az inas 4828 1| havas fejét, a nyugalmazott tábornok pedig, aki az asztalfőnél 4829 1| fordult az öreg Csertőy tábornokhoz...~ ~Szentgróthy, aki jóval 4830 3| öltöztettem, Mayert külföldi tábornoknak maszkiroztuk. Takács úr 4831 1| semhogy valami éretlen tacskóhoz menjek feleségül...~ ~Klárika 4832 3| vendég az angol felsőház tágja: aki Indiából, vagy egy 4833 1| elkövettem ellened...~ ~Honti tágra nyílt szemmel, de egy gyermek 4834 1| megőszült férfiak iránt, tágranyilt szemmel, lelkesedve nézték 4835 1| előtt.~ ~Egy este, hat óra tájban, elegáns batár állt meg 4836 1| megharagszom ám, ha holmi takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül, 4837 1| uralkodó hercegnők... Ne takarékoskodjék hát, mert becsületszavamra 4838 1| kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely az egész helyet elfoglalta, 4839 1| ilyen késő éjszakán itt talál!... De mivel a gyóntatóapám 4840 1| Ventimigliától Cannes-ig se találhatnék olyan nőt, aki Kegyeddel 4841 1| végtelen zavarba hozza a találkozás. De a Vilma jókedve csakhamar 4842 1| foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások a fiúkkal, akik lelkesedve, 4843 2| beszél, akkor bizonyosan találkozni fogsz a fátyolos hölggyel...~ ~- 4844 2| fátyolos hölggyel...~ ~- És ha találkozom vele, akkor ütött az utolsó 4845 1| eddigi életében még nem találkozott; mily gyöngék, mily ostobák, 4846 1| Lénárt grófné palotájában találkoztak össze, a jótékony bazárban, 4847 1| legokosabb nő, akivel életemben találkoztam...~ ~Vilma könnyedén vállat 4848 1| amiatt remegtem, hogy már nem talállak itthon...~ ~- Kis buksi, 4849 1| hogy féltelek... Még azt találnák hinni, hogy elzárlak a világ 4850 1| részéről nagyon illetlennek találom, ha egy szalmaözvegy-asszony 4851 3| Mit gondol, én a szeméten találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje 4852 1| láttam még különb színpadi talentumot... Nincs nagy hangja, de 4853 1| általános mozgolódás nem támad s a jegyző így nem szól:~ ~- 4854 1| hogy rossz gondolataim is támadhatnak ebben a folytonos magányban?...~ ~- 4855 1| miféle rossz gondolatai támadhatnának?...~ ~Az asszony fénylő 4856 1| kezét nyugodtan a padra támasztotta: meleg, szívbelopózó hangja 4857 1| szőke fejét a könyökére támasztva, halkan, a magasba szegzett 4858 1| kalappal, dőlt a batár sötétkék támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte 4859 1| hogy előbb veled fogok tanácskozni, de nem nyugodtak, amíg 4860 1| Egyik unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki követségünknél... 4861 1| valóságos, belső titkos tanácsosának ellentálljon... Ellenkezőleg: 4862 1| nagyterem parkettjén... A tánc kimondhatatlan élvezetet 4863 1| késő éjszakáig, keringőt táncolni egyfolytában három napig 4864 1| csakugyan igaz, hogy nemsokára táncolunk?... Egy madárka a minap 4865 3| melyben minden mondat után táncot járnak, s a földszint, a 4866 1| Bravó, meg vagyok elégedve a tanítványommal... Vilma méltóságos asszony 4867 1| aki otthon matematikai tantételekkel bibelődik, az orvosdoktort, 4868 1| ember, de azért mindhalálig tántoríthatatlan gavallérja a női nemnek. 4869 1| asszonyom, én húsz esztendő óta tanulmányozom az asszonyokat, hát tudom 4870 1| kegyelmes úr, úgy látszik, sokat tanult a francia drámák második 4871 1| többnyire a fényes üvegpalotában tanulták meg a jó modor és a kifogástalan 4872 2| Most már nincs szükségem tanura...~ ~Nem tartozom a nyughatatlan 4873 1| évszámra se mozdul ki a tanyájából, hacsak télen nem, amikor 4874 1| csarnokot, a boldog semmittevők tanyáját, ahol annyi házasság születik 4875 1| elhatároztam, hogy hazautazom a tanyámra, amikor egy este, a Műcsarnokban, 4876 1| jöjjön be a városba, bár a tapintatos Félix erősen kardoskodott; 4877 1| fölöttébb lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek 4878 1| megrázta a fejét.~ ~- Nem, egy tapodtat sem megyek innen, csak veled 4879 1| mozdult meg, hogy harsogó tapsba törjön ki, miközben a miniszter 4880 1| derültségbe, orkánszerü tapsban törjön ki, leróva a tetszés 4881 1| légy...~ ~Klárika ujjongva tapsolt, mert ő a világon általában 4882 1| Egy úr (aki mellettük áll; tapsolva); Úgy van! Zajos helyeslés 4883 1| milliomosnék dolgoztatnak. A tárgyalás oly sokáig tartott, hogy 4884 1| intézet külföldi barátaival tárgyaljon. Vilma néha heteken át is 4885 1| a bolgár kölcsön ügyében tárgyalok...~ ~Máskor egy-egy bécsi, 4886 1| cettinjei konverzió ügyében tárgyalsz... Hiszen újabban az a divat 4887 1| ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok száguldtak el 4888 1| hiába, tartozik valamivel a társadalmi állásának... Egy méltóságos 4889 3| Úgy terveztem, hogy önök a társadalom elitejét fogják képviselni 4890 1| az idő, amikor helyét a társadalomban elfoglalja...~ ~Rauch szemtelenül 4891 1| szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... Első dolga volt, hogy 4892 1| tüntetőleg angolul beszélt a társalgónőjével, molett milliomosnak a lorgnettjükön 4893 1| ott van, aki a Lipótvárosi társaságban számít; s tíz óra felé, 4894 1| Egyidőben ő volt az előkelő társaságok lelke, most évszámra se 4895 1| férje nélkül nem igen járt társaságokba, többnyire meglehetősen 4896 2| a férji kötelességeit, a társaságokban szorgalmasan megjelent a 4897 1| szépségének. Vilma, aki szerette a társaságot és a jókedvet, nem igen 4898 1| függött, a saját kezével tartja oda neki a gyujtót, hogy 4899 1| költészetet még mindig nem tartják komoly mesterségnek... A 4900 1| Hát annyira nagy dolognak tartod, hogy Szentgróthy gróf engem 4901 1| akik koruknál fogva már nem tartották kötelezőnek magukra, hogy 4902 1| Róma a világ legkellemesebb tartózkodási helye... Képzelj el most 4903 1| ahol, úgy tudom, évekig tartózkodott... Mily gyönyörüek lehetnek 4904 1| magányukat csak a pilisvölgyi Tauberék estélyén szakították meg 4905 1| A vöröshaju hölgy (Taubernéhez, mosolyogva): Mutassa be 4906 1| megpillantja pilishegyi Taubernét, aki egy selyemfauteuilben 4907 1| gyönyörü asszonyoknál, akikről tavaly mesélt nekem, mikor még 4908 1| maga a fiatal, az illatos Tavasz...~ ~Egy úr (aki mellettük 4909 1| megrázta, miközben a szeméből tavaszias jókedv sugárzott:~ ~- Méltóztatol, - 4910 1| A fogat belsejéből egy tavaszikabátos fiatal asszony szállt ki, 4911 2| megpillantottuk volna. Mikor a távoli, Bakács-téri templomban 4912 1| felesége megváltozott a távolléte alatt... A hangos, kissé 4913 1| távoztak, csak a biztos távolságban szólva egymáshoz:~ ~- Was 4914 3| komolyan készülődni kezd a távozásra...~ ~ ~Ekkor történt ugyanis, 4915 1| bókjaikat, ők a földig hajolva távoztak, csak a biztos távolságban 4916 1| hogy hangos lárma közt távozzanak a szórakozásaik és mulatságaik 4917 1| Összegombolta a bundáját, hogy távozzék, de Vilma most még egyszer 4918 1| asszonynak pedig átnyújtott két tea-rózsát. Oly ragyogó jókedvvel jött, 4919 2| hadnagy beletette a cukrot a teájába, kedélyesen megkeverte a 4920 1| folyton zaklattam a csésze teámért, annyira zaklattam, hogy 4921 1| délután megkinálsz egy csésze teával, azt mindenesetre köszönettel 4922 1| legényemberekhez járnak el teázni?~ ~Dönci: Nem a legényemberekhez 4923 1| Dönci, maga úgy látszik akut tébolyrohamokban szenved.~ ~Dönci: Ne értsen 4924 1| sohase láttam ilyen gyönyöchü techemtést...~ ~Vajjon a mamát vagy 4925 1| ebéddel se végeztünk... Tedd le a sipkádat és a kabátodat, 4926 3| hétig szabadon járhatnak a teendőik után, hétkor pedig felöltöznek 4927 1| mint neki... Mától fogva tegezni fogsz és ezzel vége...~ ~ 4928 1| atyaisten ő méltósága is tegeződni fog vele... Ennek a csirkefogónak 4929 1| konyháját visszaadják; de itt, a téglával kirakott kis zugolyban, 4930 1| amikor a férfi már úgyis tehetetlen rabszolgája volt?... Csakugyan 4931 1| bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~Honti csöngetett a komornyiknak, 4932 3| asztalok körül.~ ~Szemben a tejüveges bejárattal virágokkal díszített, 4933 1| asszony (nyiltan, becsületesen tekint a volt ura szeme közé): 4934 1| Oppenheim Gusztáv, aki előtt tekintély egyáltalában nem egzisztált 4935 1| valamikor a pénzügyi világ első tekintélye volt Budapesten, mindenki 4936 1| gyermekkel... mert ez a tekintélyes ember valami különös csoda 4937 1| most bátran fölemelte a tekintetét s nyugodtan, szinte tüntetőleg 4938 1| missek lelkes áhítattal tekintettek rá, a porosz miniszter leejtette 4939 1| suttogó hangon szólott:~ ~- Tekints csak körül, minden szem 4940 2| haszontalan barátnője ugyanis telebeszélte a fejét azzal, hogy én egy 4941 1| odafönn van...~ ~- Akkor telefonáljon föl neki, hogy a kapu előtt 4942 1| bevezették a gőzfütést és a telefont... De csak a forma változott, 4943 1| ered, hogy mindenki aféle télies, tündérmese-kosztümben jelenik 4944 1| gyorsan a méltóságos úr télikabátjáért...~ ~S míg az inas lihegve 4945 2| nem volt boldog: a hadnagy teljesítette ugyan a férji kötelességeit, 4946 1| voltam, mikor a kérését teljesíthettem.~ ~Félix helyeslőleg intett.~ ~- 4947 1| és megindulás könnyeivel teltek meg... Mind a ketten majdnem 4948 1| hasonlata után újra más és más témára szökött át, mindig ugyanazzal 4949 1| Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen konferencia, az éjjeli munkák, 4950 1| kivánkozott ki belőle a temperamentuma és a fiatalsága... Bolondos, 4951 1| maga az esküvő a jezsuita templom ragyogóan kivilágított hajójában: 4952 2| Mikor a távoli, Bakács-téri templomban az óra félkilencet ütött, 4953 1| zsufolásig megtöltötték a kis templomot s elbájolva, félhangosan 4954 1| rebegte:~ ~- Én lennék az, aki teneked megbocsát valamit, én, aki 4955 1| nem vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát többre nem 4956 1| a mentonei vagy a nizzai tengerpartig...~ ~Vilma az ura vállára 4957 1| échzéseimmel!~ ~- Nono, magáért se tenném ám tűzbe a kezemet... Itt 4958 1| majd a közgyülést megelőző tennivalók szomoru következéssel jártak 4959 1| És miközben száz és száz tenyér mozdult meg, hogy harsogó 4960 1| pedig lelkesen összeütötte a tenyerét... Vilma egyikőjük dicséretére 4961 1| Vagyis a kegyelmes úrnak az a teóriája, hogy az öreg ember, meg 4962 1| Drága kis anyám, hát már terád is átragadt a neuraszténiás 4963 1| míg gyerekesen a Honti térdére ült.~ ~A vezérigazgató bágyadtan 4964 1| tudunk ébreszteni egy fiatal teremtésben... Talán az életünket is 4965 1| hát a világ leghálátlanabb teremtése, ha még ennyivel se érném 4966 1| az alávaló, hisztérikus teremtések, akik minden lelkiismereti 4967 1| a jó Isten ilyen szépnek teremtett...~ ~A fiatal asszony kedveskedve 4968 1| átlépni a viharos ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat 4969 1| roskadozott a gazdag hideg buffet terhe alatt, a szamovár alatt 4970 3| szárnyas, befőtt, parfait: teringettét, ezzel egy uralkodó herceg 4971 1| A bohém hang magához térítette Félixet; daliásan kiegyenesedett 4972 1| csak addig a pillanatig terjednek, amíg egy bájos asszony 4973 1| nem igen volt tíz forintig terjedő hitele s aki a bankban eddig 4974 1| a miniszter eljárását, a termen morajló tetszés futott végig, 4975 1| nászutunkról. A külvilág számára természetesen még nem egzisztálunk, de 4976 1| teremtés... Pedig én, a természettől fogva, sárgaságba esem az 4977 1| méltóságos asszony karcsu termetének körvonalai. És a kalapjukat 4978 1| selyemruha simul karcsu termetére, a szőke frizurája pedig, 4979 1| tükör előtt, mely pompás termetét visszasugározta. Mily csodálatos, 4980 3| mellett, egy gyönyörü, délceg termetü aggastyán ült. Domboru mellén 4981 1| főszezónban, a szálloda pálmás terraszán szolgáltak föl, a társaság 4982 1| jövedelem: ez aztán beszéd, terringettét.~ ~A hangjuk azonban egyszerre 4983 1| a fáradtságtól lihegve tértek vissza hozzá. De a két jópajtás 4984 1| megmondom, hogy rossz útra tértél, szegény hugocskám... Még 4985 1| jégbetyárok, akik hódítási terüket most az aszfaltról a jégre 4986 1| tévútra többé. Ha a leánya tervét, merész stratégiáját nem 4987 1| familiáját egy-egy új messalience tervével, de aki most, hihetetlen 4988 3| láthatja, nem kicsinység... Úgy terveztem, hogy önök a társadalom 4989 1| a kezében lévő szállodai tervrajzra, majd így szólott az orosz 4990 1| elé akartak lépni azzal a tervvel, hogy a bank alaptőkéjét 4991 1| és alázatos Döncijéhez. Tessék disztingválni, méltóságos 4992 1| asszony forró és reszkető testét, a pajkosan, szemérmesen 4993 1| házibáljára...~ ~Gyorsan levetette testhez álló kis kabátját (melyért 4994 2| évvel ezelőtt esett meg egy testi-lelki pajtásommal, amikor még 4995 1| akik a régi, jó időkben testületileg szoktak várakozni rá a Zrinyi-utca 4996 1| vendégeskedésből?... Ha miattam teszed, fiam, biztosítalak róla, 4997 3| meg, igérem, hogy sohase teszem többé. Holnaptól fogva mennyei 4998 1| a zavara akkor hágott a tetőpontjára, mikor Honti fölemelte poharát 4999 1| halkan felelt:~ ~- Hogy tetszel-e? Oly szép vagy, hogy szinte 5000 1| pukkerlizva szólott:~ ~- Nos, hát tetszem-e magának, kis uram?~ ~Honti 5001 1| prédikációja fogékonyabbá tette-e az ura jósága, szerelme 5002 1| most az aszfaltról a jégre tették át, a neuraszténikusok, 5003 1| válik s idegenszerü hangon, tettetett könnyűséggel szólott:~ ~-