10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
     Rész

5004  1|                 szegény Vilmám, sohase szokott tévedni...~ ~A fiatal asszony hangtalan
5005  1|                        most már nem vezethette tévútra többé. Ha a leánya tervét,
5006  1|                        a sötét éjszakának, míg ti... De jobb erről nem beszélni,
5007  2|                        benne arra a felbőszült tigrisre, aki tegnap este oly vérbeborult
5008  1|              mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist? Az okos Vilma, tisztában
5009  1|                        aztán hiába volt minden tiltakozás: Lehmanné a vezérigazgató
5010  1|            édesanyjáért, de Lehmanné erélyesen tiltakozott.~ ~- Ugyan már mirevaló
5011  1|                        utazzék...~ ~- És miért tiltja meg?~ ~Pázmán tanár cinikusan
5012  3|                     borüzletem volt s az egész Tiszamentén az én ügynökeim kószáltak,
5013  3|                traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába a dolgokkal, - mert a szemtelenkedést,
5014  2|                      Mariskám hűsége ismét oly tisztán ragyog, mint a nap az égen,
5015  1|                        hazugság nem méltó a te tisztaságodhoz és becsületességedhez...
5016  1|                   Klárikának segített a fiatal tisztecske kiszolgálásában. Szentgróthy
5017  1|                      míg Klárika valami fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni
5018  1|                 érdekelték az olajbarna algiri tisztek, s a büszke és szerelmes
5019  1|                    Mert bár a vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de arra, hogy
5020  1|                      kedveskedve megölelte s a tisztelet hamisitatlan hangján szólott:~ ~-
5021  1|                    kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat kap azért, hogy ő szavazza
5022  1|                    példányképe volt a nemes és tiszteletet parancsoló nőiességnek...
5023  1|                        Egy úr van odakünn, aki tiszteletét óhajtja tenni a méltóságos
5024  1|                 akiknél hivatalban lépése után tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat
5025  1|                         hogy még a kisöcsém se tiszteljen?~ ~A baba nem reagált erre
5026  1|                      de meg kell igérnie, hogy tisztességesen viselkedik.” Csak nehezen
5027  1|                    fejemet, hogy ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak... Azelőtt
5028  2|                  földúlt arccal hívott félre a tiszti kaszinóban, ahol épp a köteles
5029  1|                           ideig a rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző
5030  1|                        agioja s a legelőkelőbb tisztviselők is vetélkedve igyekeztek,
5031  1|                         Milyen bájos, akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji
5032  1|                     folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében lázasan, a nagy
5033  1|                 bizalmasan beszélhessen. Intim titkokat mesélt az udvari életről,
5034  1|                       egyetlen gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos rémülettel
5035  1|                        a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a hazugság nem méltó a
5036  1|                      feleségét, de másnap újra titkolózó arccal állított be az ebédlőbe.~ ~-
5037  1|                     hogy valami nagy fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom,
5038  1|                         hogy előre eláruljam a titkomat... A kosztümömet csak a
5039  1|                   vette körül?... Az asszonyok titokzatosan finom ösztönével érezte-e
5040  2|                      lakás ablakaira misztikus titokzatossággal bocsátkoztak le a csipkével
5041  1|                  netalán arról lenne szó, hogy tíz-tizenöt forinttal kisegítselek...~ ~
5042  3|                   csalt meg... Jól tudja, hogy tizenhat szerződött vendég vacsorált
5043  1|                  amikor a föld kiváltságosai a tizenkétfogásos table dhote-nál ülnek...
5044  1|               nénikéjéért s a két , röviddel tizenkettő előtt, már ott ült az aranydíszítéses
5045  1|                              Eszerint az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz...
5046  3|              lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc embernek minden nap grand
5047  1|                        feleségtanból...~ ~Vagy tizenöt percig ott sétálgattak a
5048  1|                világnak: egy ennivalóan bájos, tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti
5049  1|                      lett megint, mint valaha, tizenötéves bakfis korában... Mindenkivel
5050  1|               névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer egymásután ismételte. És
5051  1|                        Csak nem akar megint új toaletteket csináltatni magának? Hiszen
5052  1|                    addig a hintaszékbe, amíg a toalettemmel végzek...~ ~Vilma eltűnt
5053  3|                találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje egymaga száz forintomba
5054  1|                       asszonyok léhaságáról és toalettjeiről, öntudatlanul szerelmessé
5055  1|                         akik vérbeli hercegnők toalettjeit készítik...~ ~Csöngetett
5056  1|                      napon éppen készen volt a toalettjével, a szobaleány a vállára
5057  1|                     szerencse érte. Most aztán tobzódhatott megint a gyönyörűségben:
5058  1|              nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen azoknak
5059  1|                         Sok mindent nem tud ő, többek közt azt se, hogy már kétízben
5060  1|                  madridi nagykövet - de sokkal többen vannak, akik a negyvenötödik
5061  1|                         Cauders Félixet, meg a többieket, akik a régi,  időkben
5062  1|                       csakugyan erősebb vagy a többinél!~ ~ ~ ~
5063  1|                        szemre nem igen látszik többnek negyvennégynél... Valamikor
5064  1|                  legyen... És ha volnék is, ki töchődnék az én échzéseimmel!~ ~-
5065  1|                      bájos volt így, mennyivel tökéletesebb még, mint viruló leánykorában!
5066  1|                     okosabb, ha szépen idehaza töltenénk azt az estét is? Hiszen
5067  1|                       a legtöbb éjszakáját ott tölti a játékosok háta mögött...
5068  1|               édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet annyi haszontalansággal...
5069  1|            rejtőzködések, hazug kifogások közt töltse az életét?... Józan és becsületes
5070  2|                      hogy még vagy félórát ott töltsön a kaszinóban.~ ~- Mit akarsz
5071  1|                   utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos, dekorált
5072  1|                   egykönnyen a sorsának, hanem töprengve nézett maga elé, miközben
5073  1|                     micsoda ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják,
5074  1|               aszfaltbetyárt, akinek nincs más törekvése, mint hogy unatkozó szép
5075  1|                  jelenlegi kormányt pozdorjává töri, Szentgróthy egy elmés axioma
5076  1|                        ma elégedve? - kérdezte törlőzködő cica módjára, míg gyerekesen
5077  1|                        semhogy az asszonyokkal törődjék. Ebben tévedsz, fiam, bizonyos
5078  1|                ilyenkor egyedül leszünk... Mit törődöl a hideg nappallal, amikor
5079  1|                        beszéd...~ ~Hontiék nem törődve az általános riadallal,
5080  1|                    asszonyt, aki annyi könnyet törölt fel, annyi fájdalmat megenyhített...
5081  1|                   asszony, a Rajeczy Zsiga kis története... Tanulságos történet,
5082  1|                        a sors akarta, hogy így történjék... Illik is, hogy összetartsunk:
5083  1|             törvényhozóktól, akik nagy bölcsen törvénybe iktatták a következő paragrafust:
5084  1|                        kifogástalan előkelőség törvényeit.~ ~Az estélyen, melyet ezúttal
5085  1|                      hanem azoktól a középkori törvényhozóktól, akik nagy bölcsen törvénybe
5086  1|                         a világutazót, aki vad törzsek közt kóborol, a diplomatát,
5087  1|                Bertalan doktor, a nyugalmazott törzsorvos, aki megcsontosodott agglegény
5088  3|                  préposté... Két nap óta még a tokája is megduplázódott... És
5089  1|                           Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen konferencia,
5090  1|                   ebédlőbe.~ ~- Ki fogok kapni tőled, mert megint vendéget hívtam
5091  1|                     költők ma már nem viselnek tollas barétot, hanem többnyire
5092  1|                    Hitte-e volna akkor, hogy a tollboás kisleány két év mulva a
5093  2|                    amit a névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben hiszen
5094  1|                   melyek mind lázas sietséggel tolongtak a szónok felé, hogy a beszédéért
5095  1|               szertartásossá tette s ruhájának tónusától gyönyörüen ütött el ezüstös
5096  1|                    volna  arra, hogy ebben a tónusban beszélgessek veled, az édesanyád
5097  1|                       felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga se tudta,
5098  1|                   utolsó hónapjában rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági Bank
5099  1|                   ruganyos izmokkal röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon...
5100  1|                visszatért s ez megakasztotta a további beszélgetést... A vezérigazgató
5101  3|                      meg csemegeborokkal fogom traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába
5102  1|                  kifelé a hivatalnokok serege; trécselő, cigarettázó fiatal urak,
5103  1|                     asszony még akkor is vígan trécselt, mikor Honti már a hivatalból
5104  1|                    tettem, mintha belemennék a tréfába, de belsőleg így szóltam
5105  1|               egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék, ha a tanár úr helyében
5106  1|             tündérkirálynő...~ ~Hogy Vilma, ha tréfált is, de igazat beszélt, fényesen
5107  2|                   tudtam, hogy valami bolondos tréfáról van szó, s amint kiderült,
5108  1|                       a szédületes magasságban trónoló, misztikus ködbe burkolt
5109  1|                    melynek szögletében királyi trónusként állt a hatalmas tűzhely,
5110  1|               Németországban gyártják, ahonnét tucatszám szállítják az isteneket
5111  1|                     regényeket olvassz? Vajjon tud-e róla az édesanyád, hogy
5112  1|                        a leánya hogyléte felől tudakozódjék s gondos, anyai szemével
5113  1|               végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, hogy egy derék embert boldoggá
5114  1|                        kezdők lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok az
5115  1|                  lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni egy  ember
5116  1|                    akarod, hogy három napig se tudjam lehúnyni a szememet...~ ~
5117  1|                          Ha a hivatalnokaid el tudnak menni hat órakor, hát a
5118  1|         valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam már maguk
5119  1|                        a  Istenhez, akkor se tudnám neki kellőképpen meghálálni
5120  1|                   mennyire sajnállak!... Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy
5121  2|                     nem született arra, hogy a tudományos akadémiák számára értekezéseket
5122  1|                     hatolt. De a gróf nem vett tudomást az ellenség mozdulatairól,
5123  1|                       hónap alatt?... Hát vedd tudomásul, hogy én most is csak a
5124  1|                kastélyokban laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették a gőzfütést
5125  1|                 szerepelt a hatvanas évek báli tudósításaiban, de akiben most dobogó szívvel
5126  1|                  lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, aki otthon matematikai
5127  1|                        szólott:~ ~- Mondd, meg tudsz-e bocsátani nekem?... Ha szeretsz,
5128  1|                      asszonynál...~ ~- Hát nem tudtad, hogy senki számára sem
5129  2|                       Hát te egy pillanatig is tudtál hinni abban, hogy Mariska
5130  1|                  kegyelmes úr leereszkedőleg a tudtára adja, hogy bájosnak találja...
5131  1|                      tudat, hogy még szerelmet tudunk ébreszteni egy fiatal teremtésben...
5132  1|       megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre. Csak két órára
5133  1|                      akarták bevonni az összes tükröket... Sem ma, sem tegnap nem
5134  1|                       megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte a levegőben...
5135  1|                       sokasága foglalt helyet: tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos
5136  1|                    hogy mindenki aféle télies, tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem
5137  1|                      asszonyi szépség e viruló tündérországában zsákmányra leső farkasok
5138  1|                     szépsége és ifjúsága egész tündöklő mivoltában jelent meg várakozó
5139  1|                    mert ő bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~Honti csöngetett
5140  1|                    azután szerényen el akartak tünni az utca forgatagában, de
5141  1|                       jöhet? - szólott magában tünődve. - Annyi bizonyos, hogy
5142  1|                     ilyen színben egy férfi se tünteti föl magát ok nélkül s mivel
5143  1|                    vendége szeme közé... Miért tüntette föl magát Szentgróthy ilyen
5144  1|                     fölismerte az unokahúgát s tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~-
5145  2|                      kifogyott a Kuthy hadnagy türelme.~ ~- Azt hiszem, megtudta,
5146  1|             idegességét? Ha tudná, hogy milyen türelmetlenséggel vártam haza!... Annyira
5147  1|                        hivatalában megjelent s tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas
5148  1|                      hideg szíve veszedelmesen tüzet fogott... A szép, az előkelő
5149  3|                   elegáns belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát,
5150  1|                           kérdezte a kicsi kéz tulajdonosa.~ ~Honti izgatottan hátra
5151  1|                       ezért gyakran a helyiség tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb
5152  1|                       alatt... A hangos, kissé túleleven Vilma szinte alázatosan
5153  1|                       még se illett volna ez a túlságos bizalmaskodás... Komoly
5154  1|                        Király Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak
5155  1|                    Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak udvarolt.
5156  2|                  értekezéseket írjon, mert nem túlzok, mikor azt állítom, hogy
5157  1|             veszedelemben... Az összes szervei tűrhető állapotban vannak, kivéve
5158  3|                    annyit előre mondhatok, nem tűröm...~ ~A vendéglős e szavakra
5159  1|                      megjelent s tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát
5160  1|                   Vilma beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába, összefogta
5161  1|                        melyet a bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek... Ő indiai
5162  1|                       szál vérvörös szegfü van tűzve, valami szokatlan, de végtelenül
5163  1|                       Intim titkokat mesélt az udvari életről, a Burgbeli etikettről
5164  1|                   nagymestere volt, lekötelező udvariassággal kérdezte:~ ~- Madame-nak
5165  1|                    csillogott... A pletyka, az udvarlás, a diszkrét bókok, a hangos
5166  2|                   teremtés esetleg a más férfi udvarlását meghallgatta? De arra még
5167  1|                      jutna az eszembe, hogy az udvarlással megpróbálkozzam...~ ~Vilma:
5168  1|                        sokáig így folytatja az udvarlást, igazán nem állok jót felőle,
5169  1|                  ábrándos pillantást vetett az udvarlójára. Néhány bájos leány tüntetőleg
5170  1|                 Szentgróthy grófot, az egykori udvarlóját.~ ~- Ne nevessen ki, - szólt
5171  1|                         nevet): Rám? Én nem az udvarlójuk vagyok a szép asszonyoknak,
5172  1|               szertartásosan, mint egy spanyol udvarnagy?... Igazán azt hiszed, hogy
5173  2|                      Ön nyugodtan kártyázik és udvarol, de azt eszébe se jut megkérdezni,
5174  1|                  kellene, hogy egy gardedámnak udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba
5175  1|                cukrászdába, este a házibálokon udvaroltam, éjjel kártyáztam a kaszinóban,
5176  1|                    lelkem, ha azt hiszed, hogy udvaroltattam magamnak... Sokkal rosszabb
5177  1|                      diák... s még a mennybéli üdvösségemért se lennék képes , hogy
5178  1|               szerényen elhárította magától az üdvözléseket, hálásan megölelgette a
5179  1|            jegybenjárás napjai, a hivatalnokok üdvözlő deputációja, a bukéta, amit
5180  1|                    arcán, hogy kedves vendéget üdvözöl, hanem az őszinte meglepetés
5181  1|                     édes gyermekem, hogy nálam üdvözölhetem.~ ~Vilma (bókol): Nagyságos
5182  1|                   bárót, a Magyar Bank elnökét üdvözölje... Szentgróthy gróf hirtelen
5183  1|                        felé, hogy a beszédéért üdvözöljék.~ ~- Na, hát még most is
5184  1|                  támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor
5185  1|                    állt be a Közgazdasági Bank ügyeiben. Január elején a nyilvánosság
5186  1|                  Lehmann Vilmát, most óvatosan ügyeltek, nehogy egy bizalmaskodó
5187  2|                        hölgy, de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti, azt hiszem,
5188  1|                     Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt, most bátran
5189  3|                        egész Tiszamentén az én ügynökeim kószáltak, így hát értek
5190  1|                        fizetésért dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat írnak
5191  1|                       sohase látott parlamenti ülést, némi habozás után vállalkozott
5192  1|               tizenkétfogásos table dhote-nál ülnek... Költők ma is vannak és
5193  1|                       hogy még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek,
5194  1|               kalaptűit, aztán nagyot sóhajtva ültette le maga mellé a sietségtől
5195  1|                Carmen-t játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép
5196  1|                       éltet bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~
5197  1|                      aki egy selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt
5198  1|                    gondolatra, hogy a szép, az ünnepelt gyermeke nem olyan boldog,
5199  1|                     écharpe-ot viselt, némileg ünnepiessé és szertartásossá tette
5200  1|                  asszony megfeledkezett minden ünnepiességről s leányos jókedvvel intett
5201  1|                stílszerűség talán hiányzott az ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen
5202  3|                         sőt érthetetlen dialóg üti meg odakünn a fülét. A gyerek
5203  1|                      asszony kedveskedve hátba ütögette Klárikát, aztán csöngetett
5204  1|                           Vilma tréfásan arcul ütötte keztyűjével Félix urat,
5205  1|              meghajlással nyitotta föl a batár üvegajtaját.~ ~- Parancsol a méltóságos
5206  2|                   szokott bóbiskolni a likőrös üvegek között, gavallérosan megcsipkedte
5207  1|                       végre élénkség támadt az üvegfedél alatt s az orient express
5208  1|                 milliomosai többnyire a fényes üvegpalotában tanulták meg a  modor
5209  1|                    átadta a méltóságos asszony üzenetét, hogy a kedves mama okvetlenül
5210  3|                        hogy üljön le. Aztán az üzletember hidegségével így szólott:~ ~-
5211  1|               vasárnapodat nem foglalják le az üzleti tárgyalások...~ ~A fekete
5212  3|                    annak a reményében, hogy az üzletmenet egyszer csak nekilendül...
5213  1|               leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü zongoraművész
5214  1|                    feneketlen, sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, a
5215  1|                     más asszony is megtiszteli ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~Vilma:
5216  1|                       száz türelmetlen leány s ugyanannyi szép és kokett asszonyka
5217  3|                        különböző fogások mellé ugyanazt a kocsisbort itták... Valamennyien
5218  1|                      témára szökött át, mindig ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel
5219  1|                        bégavári főispánba, aki ugyanott volt fürdőben, ahol mi...
5220  1|                        kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő nélkül menni,
5221  3|                        lenne... De ön... A bor úgyszólván érintetlenül maradt a poharában,
5222  1|                       agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven éven át hirdette,
5223  1|                   világot s akinek a legkisebb ujjában is több volt az esze, mint
5224  1|                        nálam légy...~ ~Klárika ujjongva tapsolt, mert ő a világon
5225  1|                 Félixet, mikor vasárnap délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában,
5226  1|                       Hát nem olvastál róla az ujságban?~ ~- Tudod, szívem, hogy
5227  1|                  olvasta a regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony összecsapta
5228  1|                      asszonyokat eddig csak az újsághírekből ismerte, nyitott ajakkal
5229  1|                        s ezért főképp a fiatal ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a
5230  2|                       kíváncsi lenne , olyan ujságokat hallana, amelyek okvetlenül
5231  1|               gondoskodott róla, hogy nevét az ujságokban kolportálja... Afféle önzetlen
5232  1|                     szenzációk izgatottságával ujságolták:~ ~- Király Félix vasárnap
5233  1|                    kora délután kijöttetek!... Unalmamban éppen arra készülődtem,
5234  1|                   képzelem, hogy most mennyire unatkozik!~ ~- Az irgalmas szamaritánus!~ ~-
5235  1|                         hogy bizonyosan nagyon unatkozol, mire pillanatig elhallgatott,
5236  1|                 kérdezte a szép háziasszony az unokabátyjától.~ ~Félix komoly arccal csókolta
5237  1|                         Honti Klárikát, az ura unokahugát, aki eddig, a vezérigazgató
5238  1|                         kivétel vagy. Ha bájos unokahugodat, mint fiatal asszonyt, látni
5239  1|                      az örök városból... Egyik unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki
5240  1|                   nevüket se ismerik... Ha nem untatom önöket, el fogok mondani
5241  1|                      csak maradj te egyedül az uraddal... Ha tudom, hogy boldogok
5242  1|                        hogy estefelé elment az uráért a bankba, s egy hosszú gyalogséta
5243  1|                       s így szólott kacéran az urakhoz:~ ~- Én most vissza fogok
5244  1|               mosolyogva szembenézett a fiatal urakkal. Mindannyian meglepetve
5245  1|                    előtt is hencegni akarok az urammal... Aztán meg az se való,
5246  1|                  tartottam volna tőle, hogy az uramtól kikapok, bizony Isten, meglátogattam
5247  3|                        azt látja, hogy előkelő uraságok járnak ide, hát lassankint
5248  1|                     hasonlító főpincérhez:~ ~- Uraságoknak az első emeleti appartement-t
5249  1|                       ideje volt, hogy szegény urával az oltár elé lépett - mindig
5250  1|                         most már ne méltóságos urazz többet, mert megharagszom...
5251  1|                 beleszeretett Szentgróthy gróf úrba, épp úgy beleszeretett,
5252  1|                    öregségemre, már nem akarok úri dáma lenni. Aztán meg az
5253  1|                     van vele, hogy egy előkelő úriasszonyt meghódított... Másnap már
5254  1|                         Finom, elmés és kedves úriember, akiben egy szemernyi sincs
5255  3|                      fiu.~ ~- A rendjeles öreg urnak?~ ~- Igenis, főnök úr...~ ~
5256  1|                      szintén szerelmes volt az úrnőjébe, ügyes készséggel szorgoskodott
5257  1|                        tisztelettel beszélt az úrnőjével, de itt, az öreg nagysága
5258  1|                         egy sokkal kellemesebb úrról van szó: Szentgróthy grófról,
5259  1|                      asszonyság, akit a jókora út meglehetősen kifárasztott,
5260  1|            büszkeségével kell végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, hogy
5261  1|                       meglátogatni, aki  van utalva a  emberek segítségére...
5262  1|                          Még kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették,
5263  1|                    most Rómába készül s husvét utánig nem mozdul ki az örök városból...
5264  1|                       még húzta-halasztotta az utazást, de végre belátta, hogy
5265  1|                   erdei manók, bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak s a tömegből
5266  1|                             Levetette a selyem utazóköpenyét s egy pillantást vetett
5267  1|                     mikor a vicinálison együtt utaztunk Német-Komlósra...~ ~- Valami
5268  1|                    csak az erkölcsi diadalokra utazunk...~ ~A gróf szerényen meghajolt,
5269  3|                        egyik elegáns belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból
5270  2|                       akarod, hogy a külvárosi utcagyerekek utánad fussanak, akkor várd
5271  1|                    gyönyörüek lehetnek a havas utcák, melyeken aranyos szánkók
5272  1|             köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, a fogat, melyet a vőlegény
5273  1|                        a régi költők törvényes utódai, végképp kihaltak a folyton
5274  1|                        nem késtem el? Az egész úton amiatt remegtem, hogy már
5275  1|                    azért megmondom, hogy rossz útra tértél, szegény hugocskám...
5276  3|                családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~
5277  3|                       annyi a dolguk, hogy jól vacsoráljanak... Este hétig szabadon járhatnak
5278  3|                     tizenhat szerződött vendég vacsorált itt ma este, de egyik se
5279  1|                  hiszem, illő dolog volt, hogy vacsorára meghívtam...~ ~Vilma elbiggyesztette
5280  3|                     hogy a pezsgő együtt jár a vacsorával...~ ~A vendéglős e szavakra
5281  3|                           Mindannyian kitünően vacsoráztak, de a különböző fogások
5282  1|         vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok, akik hódítási
5283  1|              rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző válfajairól értekezett
5284  1|                         mikor téged ilyenekkel vádollak...~ ~Közelebb húzta a székét
5285  1|                 ceruzája után, jelezve, hogy a vágások egyike-másika az elevenjébe
5286  1|            hordoztassék körül a városon, aztán vágassék négy darabra, hogy intő
5287  1|                        A gróf kómikus grimaszt vágott s tréfás sóhajtással válaszolt:~ ~-
5288  1|                    színházi előadások után nem vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát
5289  1|              ölelésekre, szenvedélyes csókokra vágyakoztunk, most már tökéletesen kielégíti
5290  1|                      hasonlíthatatlanul inkább vágyódnak egy  szakácsra, mint egy
5291  1|                       kívül egyáltalában semmi vagyona se volt, évtizedek óta az
5292  1|                     köré... És a dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, sőt az életét
5293  1|                   álmodtam: az előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram,
5294  1|                      az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez ugyan csinosan
5295  1|                        Ha tudom, hogy boldogok vagytok, ez nekem tökéletesen elég...
5296  1|                megdöbbenve érezte, hogy ezek a vakmerő szavak nem háborították
5297  1|                        akarnám... De körülírni valahogy megpróbálhatom a dolgot...
5298  1|            excellenciája megint belehabarodott valakibe... Egy asszonyért ő képes
5299  1|                  izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el nem mondhatom... Tudom,
5300  2|                            A feleségem megcsal valakivel, akit még nem ismerek.~ ~-
5301  3|                 ugyanazt a kocsisbort itták... Valamennyien teljes megelégedésemre működtek,
5302  1|                        a derék dolog, hogy így valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák,
5303  1|                       Az ülés a miniszter epés válasza után véget ért, de Vilma,
5304  1|                             Cauders László nem válaszolhatott az incselkedésre, mert Király
5305  1|                    körülfogta a derekán. Félix válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra,
5306  3|                    grófnak az első fülkében, - válaszolta illedelmesen a kis fiu.~ ~-
5307  1|                     mondtad?~ ~S hiába várva a válaszra, a fejét csodálkozva megrázta,
5308  1|                  szavaznának, bizonyosan magát választanák meg.~ ~Dönci: A méltóságos
5309  1|                      Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~
5310  1|                      lakosztály? Ha én miattam választotta, hát elhiheti, hogy rosszul
5311  1|                        a vadmártások különböző válfajairól értekezett a szakácsnéval,
5312  1|                      érezte, hogy nevetségessé válik s idegenszerü hangon, tettetett
5313  1|                     nagy gyerek sírva borult a válladra, s mindenét neked adta,
5314  1|               dekolletált ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem
5315  3|                     arra, hogy magát és fényes vállalatát kitüntesse. Ez volt talán
5316  2|                      hogy ő is fog találni egy vállalkozó szellemet. Sőt, ha éppen
5317  1|              elkövessek, még az ő kedvéért sem vállalkozom...~ ~- Becstelenség, ha
5318  1|                       ülést, némi habozás után vállalkozott , hogy meghallgatja Szentgróthyt
5319  2|                     Diadalmasan megveregette a vállamat, s aki így látta, ugyancsak
5320  1|                      zuhatagként végigomlott a vállán... És míg a férfi, a boldogságtól
5321  1|                         majd egyszerre dacosan vállatvont... Az az ötlete, hogy mindent
5322  1|                  hangosan elnevette magát.~ ~- Vallja meg őszintén, hogy a füst
5323  1|                        rendesen, legalább erre vallott az a körülmény, hogy Pázmán
5324  1|                       Donnaynak is becsületére válnának... Egyet azonban elfelejt
5325  1|                 szerint valami fontos beszélni valód van velem... Helyes, de
5326  1|                        legborzasabb bohémekből válogatja össze; de pénzt elvileg
5327  1|                      volt mindenféle elintézni valója s esténkint, ha a kávéját
5328  1|                      mert igen fontos beszélni valóm van veled... Vesd le a köpönyeget
5329  1|                      mindez komoly és gyönyörü valóság... És ha valaki hálás lehet
5330  1|                     valaki hálás lehet ezért a valóságért, hát én vagyok az... Föl
5331  1|                       föl az édes, a boldogító valóságra...~ ~Hálásan megcsókolta
5332  1|                  álomvilágába... Oly furcsa és valószinűtlen is volt, ami történt vele:
5333  1|                 hangulat utóbb oly fesztelenné vált, hogy a gróf arról is szólott,
5334  1|                      kiállításnak is a díszére váltak volna... “Lehet-e valaki
5335  1|                        aki vagy negyven év óta változatlan kitartással udvarolt a színházak
5336  2|              pillanatban ömlik végig a hófehér vánkosokon... Az izgatottság később
5337  1|                 mesterségnek... A költők nem a várablakok alatt pengetik a lantjukat,
5338  1|                      amíg a kis leány kiváncsi várakozással függesztette  a pillantását,
5339  1|                   időkben testületileg szoktak várakozni  a Zrinyi-utca szögletén...
5340  1|                        a kezét.~ ~- , te itt várakozol rám, édesanyám?... Ha ezt
5341  1|                       ne árulják, hogy idekünn várakoztam ...~ ~Mire Vilma az ebédlő
5342  1|                  megejti az asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől szinte
5343  2|            utcagyerekek utánad fussanak, akkor várd be itt nyugodtan az estét...
5344  1|            vezérigazgató nem vette észre, hogy várják s szigorúan, de kissé álmos
5345  1|                        s a földet művelik... A várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás
5346  1|                    aláírásaiddal, én addig itt várok rád a kocsiban, a kapu előtt...~ ~-
5347  1|                        neki, hogy a kapu előtt várom...~ ~A portás beszaladt
5348  1|               Singapore a világ legkellemesebb városa... De utóvégre mindegy volt,
5349  1|                       ő kocsijukon jöjjön be a városba, bár a tapintatos Félix
5350  1|                   utánig nem mozdul ki az örök városból... Egyik unokaöccse ugyanis
5351  1|                  lófarkon hordoztassék körül a városon, aztán vágassék négy darabra,
5352  1|                  gyermekek is jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai többnyire
5353  1|                       se különb annál a sápadt varrókisasszonynál, aki egyszerre elveszíti
5354  1|                        ilyen késő éjszaka reám vársz?... És még ezt a szegény
5355  1|                        órakor egy csésze teára vártak valahol?” - “Dehogy is felejtettem”. - “
5356  1|                      De nem kóborolnak többé a várudvarokon, hogy a hatalmas zsarnokoknak
5357  1|                        vasárnap délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában,
5358  1|               mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat nem foglalják le az üzleti
5359  1|                könyvecske... A boltokban, ahol vásárolni fognak, ezekkel a csekkekkel
5360  1|                  mondta, sőt hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel,
5361  1|                        mellét a harmadosztályú vaskorona-rend ékesíti. A háziúr hódolattal
5362  1|                   szemmel adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. Aztán maga
5363  1|                      vége lesz... Az ura?... Ő védelmezné meg a csábítások és a kisértések
5364  1|                    fekete kávéval és konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával,
5365  1|                     még jóformán az ebéddel se végeztünk... Tedd le a sipkádat és
5366  1|                        hogy velem jőjj... Csak végezz gyorsan az aláírásaiddal,
5367  1|                       ebben a nagy lakásban... Végezze el ezután mindig nappal
5368  1|                         hogy a fejedelmi menüt végigegyék s lelkes bókokkal adózzanak
5369  1|                   szeme ragyogott, de hősiesen végigénekelte a dalocskáit, miközben Szentgróthy
5370  1|                          Édes, bűnbánó könnyei végigfolytak rózsás arcán s megnedvesítették
5371  1|                    most a multján és a jövőjén végiggondolt, egyszerre csak eltünt az
5372  1|                   asszonyok büszkeségével kell végigjárni földi utadat, azzal a tudattal,
5373  1|                        nagy várakozó csarnokán végigmentek, leányos zavarral szólott:~ ~-
5374  1|               fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel
5375  1|                     illenék?~ ~- Kérem, én már végignéztem az összes francia bohózatokat...~ ~-
5376  1|                  szívbelopózó hangja egyszerre végigömlött a széksorok között, kellemes
5377  1|                    aranyszőke haja zuhatagként végigomlott a vállán... És míg a férfi,
5378  1|                        a következő pillanatban végigsuhant a nagyterem parkettjén...
5379  1|                         Mindez most mégegyszer végigvonult a lelkén, amíg a komorna
5380  1|        takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül, a szabókkal, fehérnemü-boltosokkal,
5381  1|                       asszonyokat szemügyre ne vegyék...~ ~A fiatal asszony gyöngéd
5382  1|               gondolnia, mint hogy félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa
5383  1|                       istennő, akit a bolondos végzet idehelyezett a huszadik
5384  1|                     tört ki.~ ~Vilma időközben végzett az öltözékével s teljes
5385  1|                   berendezkedéssel egészen nem végzünk, kénytelen vagyok lemondani
5386  1|                        S kivéve a dobozból egy vékony, egyiptomi cigarettát, maga
5387  1|                     általában fölöttébb lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek
5388  1|                milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások a fiúkkal,
5389  3|                       az étterem legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr szégyenkezve
5390  1|                   mindennaposak voltak náluk a vendégek, de ez a szép idő örökre
5391  1|                  emberek voltak, majdnem napos vendégekké lettek a vezérigazgató kis
5392  1|                       ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?... Ha miattam teszed, fiam,
5393  1|                     nem igen haragudott a nagy vendégjárásért, de este ha egyedül maradtak,
5394  3|                     közönséget ideszoktassam a vendéglőbe? Minthogy manapság semmi
5395  3|                    szerződtettem egy hónapra a vendéglőmbe. Ha a fizető közönség azt
5396  3|            asszonyaiból jutott egynéhány az új vendéglőnek is, amelyet az őszi évad
5397  1|                    volna ölelni s szenvedélyes vendégszeretettel hívta meg házához a barátait
5398  1|               egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk hagyományait még most
5399  1|                     gróf úr egész lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika ajka, e
5400  1|                 tévedsz... Én bizonyosra merem venni, hogy akkor is a rentére,
5401  1|                 asszonyom, erre nincs szükség: Ventimigliától Cannes-ig se találhatnék
5402  1|                      az ő arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül,
5403  2|                  tigrisre, aki tegnap este oly vérbeborult aggyal járt-kelt a külvárosi
5404  1|                      Rauch most édes mosollyal veregette meg a Király Félix arcát
5405  1|                        a kirakatok ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok száguldtak
5406  1|                    hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó utcán, míg Klárika
5407  1|               emberekkel is fölvehette volna a versenyt, ezután is gyalogszerrel
5408  1|                        fogok mondani egy kicsi verset, amit nemrégiben olvastam...~ ~
5409  2|                        tartozom a nyughatatlan vérü emberek közé, sőt elmondhatom,
5410  1|                      pedig, melybe néhány szál vérvörös szegfü van tűzve, valami
5411  1|                    beszélni valóm van veled... Vesd le a köpönyeget és a kalapodat
5412  1|                  mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem, hogy csakugyan erősebb
5413  1|                        hogy az élete nem forog veszedelemben... Az összes szervei tűrhető
5414  1|                      hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó gúnnyal mondta
5415  2|                  névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben hiszen megvan
5416  1|                        mikor Hontiék a ragyogó vesztibülben a bundáikat levetik, már
5417  1|                     csevegés, suttogás, melybe vésztjósló morajként dörög bele a buffetből
5418  2|                   kezet rázott velem, miközben vésztjóslóan így szólott:~ ~- Most már
5419  1|                      szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~Vilma hangosan elnevette
5420  1|                   legelőkelőbb tisztviselők is vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb
5421  1|            lorgnettjükön át kémlelő pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely
5422  1|                       hol az órára... Nem igen vetettem  ügyet, hanem tovább osztottam...
5423  3|                      más gyarmatból hazatérve, vetődött egy félnapra Budapestre.~ ~
5424  1|                   szerencsét, amikor feleségül vettelek... Ha minden órában hétszer
5425  2|                  voltál, mert én ugyancsak nem vettem komolyan az egész dolgot.
5426  1|              csirkefogók, alattomos pillantást vetve a bájos mamára, őszinte
5427  1|                       hogy a Közgazdasági Bank vezérembereit is meghívta az asztalához.
5428  1|                     első és a második.~ ~Honti vezérigazgatóék  félesztendeig nem kezdték
5429  1|                      talán kuplékat énekelni a vezérigazgatója előtt? Különben kikérem
5430  1|                Kutyakötelességem ugyan, hogy a vezérigazgatóm parancsának engedelmeskedjem,
5431  1|               ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de
5432  1|          megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót... Kissé különösen vigasztalta
5433  1|                   Félix-szel, de azóta, hogy a vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre
5434  1|                     százezreket vagy milliókat vezessen. Ily férfival eddigi életében
5435  1|                     öreg asszonyt most már nem vezethette tévútra többé. Ha a leánya
5436  1|                      felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~-
5437  1|                         egyszerre felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb
5438  1|                     kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal csevegett tovább.~ ~- Ez
5439  1|                       előtt mélyen meghajol; a vidékiek ezért gyakran a helyiség
5440  1|                        ilyenkor, a katonabanda víg operett-melódiákat játszott
5441  1|                        költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s a hangverseny
5442  1|                       két asszony még akkor is vígan trécselt, mikor Honti már
5443  1|                     hunyni a szemeit, még ez a vigasztalás is végtelenül jól esett.~ ~-
5444  1|                         hogy gyorsan meg fogsz vígasztalódni... Az orfeumban találsz
5445  2|                       csak arról van szó, hogy vigasztalót szerezzen magának, hát bizonyos
5446  1|              vezérigazgatót... Kissé különösen vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg
5447  1|                       látni valamelyik francia vígjátékban... Ott talán kikaparja a
5448  1|                       milyen könnyelmü, milyen vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat,
5449  1|                    készülnék... Inkább magadra vigyáznál... ez sokkal okosabb lenne...
5450  1|                       pólyás legénykét tartott vigyázva a karjai közt.~ ~Dél volt,
5451  1|                        a kis leányomat, de úgy vigyázz , mint a szemed fényére,
5452  1|                     boldog legyen... Csak arra vigyázzon, hogy úgy bánjék vele, mint
5453  1|                   megilletődve nézte az alatta viharzó jelenetet. De Vilma semmit
5454  1|                      nem szól:~ ~- Szentgróthy Viktor gróf!~ ~Mindenki abbahagyta
5455  1|                    mikor az éjjeli mécs szelid világa reszketett a csöndes szobában,
5456  1|                      az isteneket a civilizált világba... Ha igazi indus bálványt
5457  1|                    kihaltak a folyton hidegülő világból... A társaság - inkább lustaságból,
5458  1|                        körül: ekkora fényt még világéletében sohase látott. Csupa selyem,
5459  1|                        már látta valahol, de a világért se jut eszébe, hogy hol.
5460  1|                       A lakás fényesen ki volt világítva, az ebédlő asztala szinte
5461  1|                     szerepben mutatkozott be a világnak: egy ennivalóan bájos, tizenötesztendős
5462  1|                         pálmák, japáni ernyők, világos selyemfüggönyök, réz - és
5463  1|                         egyszerre csak egészen világossá lett előtte, hogy a hideg
5464  3|                    csillogtak meg a káprázatos világosságban. Százat lehetett volna tenni
5465  1|                     fölötte, most kétségbeejtő világossággal látta, hogy egyszer csak
5466  1|                  tekintenek a bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen azoknak se,
5467  1|                    boncolóasztal mellől jön, a világutazót, aki vad törzsek közt kóborol,
5468  1|                   porosz miniszter leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü
5469  1|                    előadja a saját szerzeményü Villitánc-át. Általános taps, csevegés,
5470  1|                  mindig szerelmes volt Lehmann Vilmába...~ ~A fiatal asszony mosolyogva
5471  1|                      félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~- Jaj, nem
5472  1|                   látható felindulással nézett Vilmára, - de az asszony arcáról
5473  1|                    lelkem?~ ~- Magammal foglak vinni a cukrászdába, hogy velem
5474  1|                      mosolygó arccal, kezükben virágbokrétával, állítottak be a kacér kis
5475  1|           örömkitörésekkel fogadták... Az urak virágokat raktak a lábai elé, az angol
5476  3|                 Szemben a tejüveges bejárattal virágokkal díszített, hófehér asztal
5477  1|                       meghagyta neki, hogy ott virrasszon a felesége hálószobájában...
5478  1|                     angyalkákról, akik fölötte virrasztanak...~ ~Vilma fölnyitotta a
5479  1|                       úgy látszik, megártott a virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni
5480  1|                     májusban, mikor az akácfák virulni kezdenek a budapesti körutakon,
5481  1|                    fiatal asszony ugyanis most visel először életében dekolletált
5482  1|                     illik, hogy szertartásosan viselkedjünk... Pá, drágám, siessen az
5483  1|                      kissé szertartásosan kell viselkednem, mert az ember, hiába, tartozik
5484  1|                    évig szigoru magányosságban viselte a gyászát, de most annál
5485  1|                      szinte atyai jóindulattal viseltetett Honti iránt, aki valamikor
5486  1|                       érthetetlen szimpátiával viseltetnek az időnek előtte megőszült
5487  1|                    majd megmutatom azt az öreg Visnut, akit Lahoréből hoztam magammal...~ ~
5488  1|                     volna, ha a régi konyháját visszaadják; de itt, a téglával kirakott
5489  2|                    hadnagy, miközben a levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem
5490  1|                    melegedett, csakhamar ismét visszaesett az előbbi zavarába... Hiába
5491  1|            felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~- Ne mondd,
5492  1|                mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva hallgatta. Hűvös elegánciája,
5493  1|                  eltávozott volna, még egyszer visszafordult és csöndes hangon mondta:~ ~-
5494  2|                     harminc év mulva is mindig visszagondolok , amikor a férfihűségről
5495  1|                   Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, én leszek a képviselő a
5496  1|                    nincs az az áldozat, amitől visszariadna... Ez az ember még nyolcvanéves
5497  1|                    előtt, mely pompás termetét visszasugározta. Mily csodálatos, mily hihetetlen
5498  1|                       ha a nemzetre véletlenül visszaszállana a királyválasztás joga,
5499  1|                  Sándor, a háznagyi hivatalból visszatéret, beszólhat Klárikához is,
5500  1|                       asztaltól, hogy a bankba visszatérjen, Vilma elgondolkodva nézett
5501  1|                      hogy a földi napjai immár visszavonhatatlanul meg vannak számlálva...
5502  1|                    hogy szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... Első
5503  1|               csekélység... Én majd diszkrétül visszavonulok egy félórára - elhiheti,
5504  3|                vendéglős ezzel köszönés nélkül visszavonult, az aggastyán pedig lassu
5505  1|                Tauberné (mosolyogva): Hallja a visszhangot? Pedig ha Dönci mondja,
5506  1|                     mind messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól s míg
5507  1|                   művelik... A várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban
5508  1|                    szobámat, az íróasztalomat, viszontlássam... Ha nem tartottam volna
5509  1|                      fölvetette, hogy Félix, a viszontlátás örömére, náluk igyék még
5510  1|                     óra. Virág nem kötelező. A viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta,
5511  1|                Szervusztok, leányok... tehát a viszontlátásra a jövő vasárnap...~ ~ ~
5512  1|                         legyen nyugodt; a maga viszonyai most már megengedik az ilyen
5513  1|                    ápolta a barátságot és a  viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta Vilmát
5514  1|                       volt, ma a költségvetési vitában nagy beszédet mond a belügyminiszter
5515  1|                       a modern költőket, s azt vitatta, hogy manapság nincsenek
5516  1|                      Azt mondom, hogy az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt...
5517  1|               érdeklődés közepette folytatta a viviszekciót, láthatólag gyönyörködve
5518  1|                félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes
5519  1|                gorombaságával imponált, alapos vizsgálat után többnyire megvigasztalta
5520  1|                       csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor alatt, s a gróf
5521  1|                   barátait a legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből
5522  1|                     utcákon, a fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre bocsátott
5523  1|            kurtakabátos, prémsipkás férfiak: a vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak,
5524  1|                   felelt:~ ~- Azt kérdezi, meg voltam-e elégedve? Oh, ha csak sejtené
5525  1|                       azonban e kisérletek hiú voltát, legalább boldogan repesni
5526  1|                      kissé a pillanat ünnepies voltától, leereszkedőleg így szólott:~ ~-
5527  2|                        mind a ketten hadnagyok voltunk. Ő maga mesélte el nekem
5528  1|                      végre belátta, hogy hiába vonakodik; s egy áprilisi délután,
5529  1|                  arcának, valami puha asszonyi vonást, melyért meg szoktak őrülni
5530  1|                   férjével a külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi sebességgel,
5531  1|                méltóságos asszonynak, a babára vonatkozólag pedig kijelentették, hogy
5532  1|                      az Isten éltet bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a
5533  1|                     szinte zavart pillantással vonta félre:~ ~- Kedves mama,
5534  1|                           Én most vissza fogok vonulni, mert úgyis tudom, hogy
5535  1|                     bácsi már régen nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg a felesége
5536  1|                       eltávozott, hogy az öreg Wachsmann bárót, a Magyar Bank elnökét
5537  1|                   idején rendes vendége volt a windsori kastélynak, egy bókja révén,
5538  1|                gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim Gyula kivette a fiatal urat
5539  1|                        Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders Félixet,
5540  1|                    beismerem... Én afféle vad, zabolátlan perszona vagyok... Kissé
5541  1|                      bókok, a hangos nagyzolás zaja töltötte be a fényben úszó
5542  1|                csilingelés elveszett a tetszés zajában, sőt maga a felálló miniszter
5543  1|                  félelmetes atyaistene... De a zavara akkor hágott a tetőpontjára,
5544  1|                    ismét visszaesett az előbbi zavarába... Hiába volt a Vilma minden
5545  1|                      úgy érezte, hogy elsülyed zavarában s félig-meddig öntudatlanul
5546  1|                 buffetből kihallatszó tompa és zavaros lárma. Vilma, aki némileg
5547  1|                  amikor Honti egy napon szinte zavart pillantással vonta félre:~ ~-
5548  1|                  vagyok s a nagy szerencse nem zavarta meg annyira a fejemet, hogy
5549  1|                      kis hangján, a saját maga zenekisérete mellett, adjon elő néhány
5550  1|                  kémlelő pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely fölött
5551  1|                hatalmas jégcsapok csüggtek le, zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók,
5552  1|                         az okosság oly ragyogó zománcot adott a szavainak, hogy
5553  1|                        pedig közelebb lépett a zongorához, hogy a méltóságos asszonynak
5554  1|            testületileg szoktak várakozni  a Zrinyi-utca szögletén... Akkor  pajtás
5555  1|                     kényeztette a vendégeit. A Zrinyi-utcai estélyek hírét a Lipótvárosban
5556  1|                        viruló tündérországában zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak
5557  1|                  várudvarokon, hogy a hatalmas zsarnokoknak hizelegjenek... A költők
5558  2|                 levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani,
5559  1|               viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta, majd újra kivette a névjegyet
5560  1|                       történetet, amit Rajeczy Zsigmond, a birtokos szomszédom mesélt
5561  1|                       gukkerjüket, hanem még a zsilvölgyi apát, a budapesti hangversenyek
5562  1|                         vagy a hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta,
5563  1|                   délutánokon, amikor még ő is zsíros papirosból ette a sonkát
5564  1|                       leány tünt föl: Sedenich Zsófi és Zimonyi Karolin, a bank
5565  1|                  hívjon meg egy csésze teára a zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott
5566  1|                         a szép asszonyok, akik zsufolásig megtöltötték a kis templomot
5567  1|                        mint akárhány budapesti zsúrlovag... Finom, elmés és kedves
5568  1|                      délután a kaszinóban és a zsúrokon látható, később a kulisszák
5569  2|                        a levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani,
5570  2|                     majd másképp beszélsz.~ ~A zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot
5571  1|                        a téglával kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely az
5572  1|                     megtűzött, aranyszőke haja zuhatagként végigomlott a vállán...
5573  1|                     kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, amelyet e hónap harmincadikán
5574  1|               fenyőerdőt fog ábrázolni, havas, zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő


10-elkis | elkol-hiret | hirne-lakos | lakot-oltar | olvas-tette | teved-zuzma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License