IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István A méltóságos asszony Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5004 1| szegény Vilmám, sohase szokott tévedni...~ ~A fiatal asszony hangtalan 5005 1| most már nem vezethette tévútra többé. Ha a leánya tervét, 5006 1| a sötét éjszakának, míg ti... De jobb erről nem beszélni, 5007 2| benne arra a felbőszült tigrisre, aki tegnap este oly vérbeborult 5008 1| mindenáron a megrokkant, fogatlan tigrist? Az okos Vilma, tisztában 5009 1| aztán hiába volt minden tiltakozás: Lehmanné a vezérigazgató 5010 1| édesanyjáért, de Lehmanné erélyesen tiltakozott.~ ~- Ugyan már mirevaló 5011 1| utazzék...~ ~- És miért tiltja meg?~ ~Pázmán tanár cinikusan 5012 3| borüzletem volt s az egész Tiszamentén az én ügynökeim kószáltak, 5013 3| traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába a dolgokkal, - mert a szemtelenkedést, 5014 2| Mariskám hűsége ismét oly tisztán ragyog, mint a nap az égen, 5015 1| hazugság nem méltó a te tisztaságodhoz és becsületességedhez... 5016 1| Klárikának segített a fiatal tisztecske kiszolgálásában. Szentgróthy 5017 1| míg Klárika valami fiatal tisztecskét szolgált ki, halkan suttogni 5018 1| érdekelték az olajbarna algiri tisztek, s a büszke és szerelmes 5019 1| Mert bár a vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de arra, hogy 5020 1| kedveskedve megölelte s a tisztelet hamisitatlan hangján szólott:~ ~- 5021 1| kopasz Grieg (aki állítólag tiszteletdíjat kap azért, hogy ő szavazza 5022 1| példányképe volt a nemes és tiszteletet parancsoló nőiességnek... 5023 1| Egy úr van odakünn, aki tiszteletét óhajtja tenni a méltóságos 5024 1| akiknél hivatalban lépése után tisztelgett. Vilma, aki a fenséges asszonyokat 5025 1| hogy még a kisöcsém se tiszteljen?~ ~A baba nem reagált erre 5026 1| de meg kell igérnie, hogy tisztességesen viselkedik.” Csak nehezen 5027 1| fejemet, hogy ilyen szörnyü tisztességre reflektáljak... Azelőtt 5028 2| földúlt arccal hívott félre a tiszti kaszinóban, ahol épp a köteles 5029 1| Jó ideig a rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző 5030 1| agioja s a legelőkelőbb tisztviselők is vetélkedve igyekeztek, 5031 1| Milyen bájos, akárcsak Titánia királynő a Szentivánéji 5032 1| folyószámlánál úgy, mint a titkárság kebelében lázasan, a nagy 5033 1| bizalmasan beszélhessen. Intim titkokat mesélt az udvari életről, 5034 1| egyetlen gondolatodat se titkolhatod el, aki halálos rémülettel 5035 1| a szemedet: a szenny, a titkolódzás, a hazugság nem méltó a 5036 1| feleségét, de másnap újra titkolózó arccal állított be az ebédlőbe.~ ~- 5037 1| hogy valami nagy fájdalmat titkolsz előttem... A szemedből látom, 5038 1| hogy előre eláruljam a titkomat... A kosztümömet csak a 5039 1| vette körül?... Az asszonyok titokzatosan finom ösztönével érezte-e 5040 2| lakás ablakaira misztikus titokzatossággal bocsátkoztak le a csipkével 5041 1| netalán arról lenne szó, hogy tíz-tizenöt forinttal kisegítselek...~ ~ 5042 3| csalt meg... Jól tudja, hogy tizenhat szerződött vendég vacsorált 5043 1| amikor a föld kiváltságosai a tizenkétfogásos table d’hote-nál ülnek... 5044 1| nénikéjéért s a két nő, röviddel tizenkettő előtt, már ott ült az aranydíszítéses 5045 1| Eszerint az egyik tizenkilenc, a másik egy hijján húsz... 5046 3| lassankint ő is csak ideszokik... Tizennyolc embernek minden nap grand 5047 1| feleségtanból...~ ~Vagy tizenöt percig ott sétálgattak a 5048 1| világnak: egy ennivalóan bájos, tizenötesztendős leánykát gardirozott, Honti 5049 1| lett megint, mint valaha, tizenötéves bakfis korában... Mindenkivel 5050 1| névjegyet s ezt a műveletet vagy tízszer egymásután ismételte. És 5051 1| Csak nem akar megint új toaletteket csináltatni magának? Hiszen 5052 1| addig a hintaszékbe, amíg a toalettemmel végzek...~ ~Vilma eltűnt 5053 3| találtam a pénzemet? A Kovácsné toalettje egymaga száz forintomba 5054 1| asszonyok léhaságáról és toalettjeiről, öntudatlanul szerelmessé 5055 1| akik vérbeli hercegnők toalettjeit készítik...~ ~Csöngetett 5056 1| napon éppen készen volt a toalettjével, a szobaleány a vállára 5057 1| szerencse érte. Most aztán tobzódhatott megint a gyönyörűségben: 5058 1| nyugalmával tekintenek a bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen azoknak 5059 1| Sok mindent nem tud ő, többek közt azt se, hogy már kétízben 5060 1| madridi nagykövet - de sokkal többen vannak, akik a negyvenötödik 5061 1| Cauders Félixet, meg a többieket, akik a régi, jó időkben 5062 1| csakugyan erősebb vagy a többinél!~ ~ ~ ~ 5063 1| szemre nem igen látszik többnek negyvennégynél... Valamikor 5064 1| legyen... És ha volnék is, ki töchődnék az én échzéseimmel!~ ~- 5065 1| bájos volt így, mennyivel tökéletesebb még, mint viruló leánykorában! 5066 1| okosabb, ha szépen idehaza töltenénk azt az estét is? Hiszen 5067 1| a legtöbb éjszakáját ott tölti a játékosok háta mögött... 5068 1| édesanyám?... Ha ezt sejtem, nem töltöm el az időmet annyi haszontalansággal... 5069 1| rejtőzködések, hazug kifogások közt töltse az életét?... Józan és becsületes 5070 2| hogy még vagy félórát ott töltsön a kaszinóban.~ ~- Mit akarsz 5071 1| utazók sürögtek-forogtak s a tömegből itt-ott frakkos, dekorált 5072 1| egykönnyen a sorsának, hanem töprengve nézett maga elé, miközben 5073 1| micsoda ijesztő forradalom tör ki néhanapján!... Azt mondják, 5074 1| aszfaltbetyárt, akinek nincs más törekvése, mint hogy unatkozó szép 5075 1| jelenlegi kormányt pozdorjává töri, Szentgróthy egy elmés axioma 5076 1| ma elégedve? - kérdezte törlőzködő cica módjára, míg gyerekesen 5077 1| semhogy az asszonyokkal törődjék. Ebben tévedsz, fiam, bizonyos 5078 1| ilyenkor egyedül leszünk... Mit törődöl a hideg nappallal, amikor 5079 1| beszéd...~ ~Hontiék nem törődve az általános riadallal, 5080 1| asszonyt, aki annyi könnyet törölt fel, annyi fájdalmat megenyhített... 5081 1| asszony, a Rajeczy Zsiga kis története... Tanulságos történet, 5082 1| a sors akarta, hogy így történjék... Illik is, hogy összetartsunk: 5083 1| törvényhozóktól, akik nagy bölcsen törvénybe iktatták a következő paragrafust: 5084 1| kifogástalan előkelőség törvényeit.~ ~Az estélyen, melyet ezúttal 5085 1| hanem azoktól a középkori törvényhozóktól, akik nagy bölcsen törvénybe 5086 1| a világutazót, aki vad törzsek közt kóborol, a diplomatát, 5087 1| Bertalan doktor, a nyugalmazott törzsorvos, aki megcsontosodott agglegény 5088 3| préposté... Két nap óta még a tokája is megduplázódott... És 5089 1| Szalmaözvegység.~ ~A tőkefölemelés, a teméntelen konferencia, 5090 1| ebédlőbe.~ ~- Ki fogok kapni tőled, mert megint vendéget hívtam 5091 1| költők ma már nem viselnek tollas barétot, hanem többnyire 5092 1| Hitte-e volna akkor, hogy a tollboás kisleány két év mulva a 5093 2| amit a névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben hiszen 5094 1| melyek mind lázas sietséggel tolongtak a szónok felé, hogy a beszédéért 5095 1| szertartásossá tette s ruhájának tónusától gyönyörüen ütött el ezüstös 5096 1| volna rá arra, hogy ebben a tónusban beszélgessek veled, az édesanyád 5097 1| felindulástól, a sírás a torkát fojtogatta: maga se tudta, 5098 1| utolsó hónapjában rendkivüli torlódás állt be a Közgazdasági Bank 5099 1| ruganyos izmokkal röpüljenek tova a hófehér jégbirodalmon... 5100 1| visszatért s ez megakasztotta a további beszélgetést... A vezérigazgató 5101 3| meg csemegeborokkal fogom traktálni? Tisztelt úr, jőjjünk tisztába 5102 1| kifelé a hivatalnokok serege; trécselő, cigarettázó fiatal urak, 5103 1| asszony még akkor is vígan trécselt, mikor Honti már a hivatalból 5104 1| tettem, mintha belemennék a tréfába, de belsőleg így szóltam 5105 1| egészséges, mint a makk... Én is tréfálnék, ha a tanár úr helyében 5106 1| tündérkirálynő...~ ~Hogy Vilma, ha tréfált is, de igazat beszélt, fényesen 5107 2| tudtam, hogy valami bolondos tréfáról van szó, s amint kiderült, 5108 1| a szédületes magasságban trónoló, misztikus ködbe burkolt 5109 1| melynek szögletében királyi trónusként állt a hatalmas tűzhely, 5110 1| Németországban gyártják, ahonnét tucatszám szállítják az isteneket 5111 1| regényeket olvassz? Vajjon tud-e róla az édesanyád, hogy 5112 1| a leánya hogyléte felől tudakozódjék s gondos, anyai szemével 5113 1| végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, hogy egy derék embert boldoggá 5114 1| kezdők lelkében olvasni tudjak... És nem is én vagyok az 5115 1| lelkiismereti furdalás nélkül tudják megmérgezni egy jó ember 5116 1| akarod, hogy három napig se tudjam lehúnyni a szememet...~ ~ 5117 1| Ha a hivatalnokaid el tudnak menni hat órakor, hát a 5118 1| valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, hogy kivánkoztam már maguk 5119 1| a jó Istenhez, akkor se tudnám neki kellőképpen meghálálni 5120 1| mennyire sajnállak!... Sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy 5121 2| nem született arra, hogy a tudományos akadémiák számára értekezéseket 5122 1| hatolt. De a gróf nem vett tudomást az ellenség mozdulatairól, 5123 1| hónap alatt?... Hát vedd tudomásul, hogy én most is csak a 5124 1| kastélyokban laknak, melyekbe a tudós elmék már bevezették a gőzfütést 5125 1| szerepelt a hatvanas évek báli tudósításaiban, de akiben most dobogó szívvel 5126 1| lángol, mint ő... Nézze meg a tudóst, aki otthon matematikai 5127 1| szólott:~ ~- Mondd, meg tudsz-e bocsátani nekem?... Ha szeretsz, 5128 1| asszonynál...~ ~- Hát nem tudtad, hogy senki számára sem 5129 2| Hát te egy pillanatig is tudtál hinni abban, hogy Mariska 5130 1| kegyelmes úr leereszkedőleg a tudtára adja, hogy bájosnak találja... 5131 1| tudat, hogy még szerelmet tudunk ébreszteni egy fiatal teremtésben... 5132 1| megszámlálhatatlan nyolcasokat írni le a tükörsima jégparkettre. Csak két órára 5133 1| akarták bevonni az összes tükröket... Sem ma, sem tegnap nem 5134 1| megelevenednek s a mesék tündérei ott rajzanak fölötte a levegőben... 5135 1| sokasága foglalt helyet: tündérek, aranyhaju Loreleyk, moszatos 5136 1| hogy mindenki aféle télies, tündérmese-kosztümben jelenik meg... A bálterem 5137 1| asszonyi szépség e viruló tündérországában zsákmányra leső farkasok 5138 1| szépsége és ifjúsága egész tündöklő mivoltában jelent meg várakozó 5139 1| mert ő bankhivatalnoknak is tüneményes tehetség.~ ~Honti csöngetett 5140 1| azután szerényen el akartak tünni az utca forgatagában, de 5141 1| jöhet? - szólott magában tünődve. - Annyi bizonyos, hogy 5142 1| ilyen színben egy férfi se tünteti föl magát ok nélkül s mivel 5143 1| vendége szeme közé... Miért tüntette föl magát Szentgróthy ilyen 5144 1| fölismerte az unokahúgát s tüntetve lebbentette meg előtte cilinderét.~ ~- 5145 2| kifogyott a Kuthy hadnagy türelme.~ ~- Azt hiszem, megtudta, 5146 1| idegességét? Ha tudná, hogy milyen türelmetlenséggel vártam haza!... Annyira 5147 1| hivatalában megjelent s tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas 5148 1| hideg szíve veszedelmesen tüzet fogott... A szép, az előkelő 5149 3| elegáns belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból hozta a szaktudományát, 5150 1| kérdezte a kicsi kéz tulajdonosa.~ ~Honti izgatottan hátra 5151 1| ezért gyakran a helyiség tulajdonosának nézik. A barátait a legkényesebb 5152 1| alatt... A hangos, kissé túleleven Vilma szinte alázatosan 5153 1| még se illett volna ez a túlságos bizalmaskodás... Komoly 5154 1| Király Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak 5155 1| Félixet, aki egy túlszőke s túlvidám bécsi milliomosnénak udvarolt. 5156 2| értekezéseket írjon, mert nem túlzok, mikor azt állítom, hogy 5157 1| veszedelemben... Az összes szervei tűrhető állapotban vannak, kivéve 5158 3| annyit előre mondhatok, nem tűröm...~ ~A vendéglős e szavakra 5159 1| megjelent s tüzelő arccal tűrte, hogy ő a szakállas ábrázatát 5160 1| Vilma beletűzte a drágaköves tűt a kalapjába, összefogta 5161 1| melyet a bakonyföldvári tűzkárosultak javára rendeztek... Ő indiai 5162 1| szál vérvörös szegfü van tűzve, valami szokatlan, de végtelenül 5163 1| Intim titkokat mesélt az udvari életről, a Burgbeli etikettről 5164 1| nagymestere volt, lekötelező udvariassággal kérdezte:~ ~- Madame-nak 5165 1| csillogott... A pletyka, az udvarlás, a diszkrét bókok, a hangos 5166 2| teremtés esetleg a más férfi udvarlását meghallgatta? De arra még 5167 1| jutna az eszembe, hogy az udvarlással megpróbálkozzam...~ ~Vilma: 5168 1| sokáig így folytatja az udvarlást, igazán nem állok jót felőle, 5169 1| ábrándos pillantást vetett az udvarlójára. Néhány bájos leány tüntetőleg 5170 1| Szentgróthy grófot, az egykori udvarlóját.~ ~- Ne nevessen ki, - szólt 5171 1| nevet): Rám? Én nem az udvarlójuk vagyok a szép asszonyoknak, 5172 1| szertartásosan, mint egy spanyol udvarnagy?... Igazán azt hiszed, hogy 5173 2| Ön nyugodtan kártyázik és udvarol, de azt eszébe se jut megkérdezni, 5174 1| kellene, hogy egy gardedámnak udvarolj... Inkább menj és vedd pártfogásodba 5175 1| cukrászdába, este a házibálokon udvaroltam, éjjel kártyáztam a kaszinóban, 5176 1| lelkem, ha azt hiszed, hogy udvaroltattam magamnak... Sokkal rosszabb 5177 1| diák... s még a mennybéli üdvösségemért se lennék képes rá, hogy 5178 1| szerényen elhárította magától az üdvözléseket, hálásan megölelgette a 5179 1| jegybenjárás napjai, a hivatalnokok üdvözlő deputációja, a bukéta, amit 5180 1| arcán, hogy kedves vendéget üdvözöl, hanem az őszinte meglepetés 5181 1| édes gyermekem, hogy nálam üdvözölhetem.~ ~Vilma (bókol): Nagyságos 5182 1| bárót, a Magyar Bank elnökét üdvözölje... Szentgróthy gróf hirtelen 5183 1| felé, hogy a beszédéért üdvözöljék.~ ~- Na, hát még most is 5184 1| támlájára.~ ~Vilma mosolyogva üdvözölte a portást, aki valamikor 5185 1| állt be a Közgazdasági Bank ügyeiben. Január elején a nyilvánosság 5186 1| Lehmann Vilmát, most óvatosan ügyeltek, nehogy egy bizalmaskodó 5187 2| hölgy, de ha a fátyolát ügyesen föllebbenti, azt hiszem, 5188 1| Vilma, aki eddig leányosan ügyetlen és elfogult volt, most bátran 5189 3| egész Tiszamentén az én ügynökeim kószáltak, így hát értek 5190 1| fizetésért dolgoznak az ügyvédi irodákban, riportokat írnak 5191 1| sohase látott parlamenti ülést, némi habozás után vállalkozott 5192 1| tizenkétfogásos table d’hote-nál ülnek... Költők ma is vannak és 5193 1| hogy még nyolckor is itt ülnél, ha nem kényszerítenélek, 5194 1| kalaptűit, aztán nagyot sóhajtva ültette le maga mellé a sietségtől 5195 1| Carmen-t játszotta s kettecskén ültünk a nyolcméteres Riche-kép 5196 1| éltet bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a Rivieráig...~ ~ 5197 1| aki egy selyemfauteuilben ülve hallgatja a hangversenyt 5198 1| gondolatra, hogy a szép, az ünnepelt gyermeke nem olyan boldog, 5199 1| écharpe-ot viselt, némileg ünnepiessé és szertartásossá tette 5200 1| asszony megfeledkezett minden ünnepiességről s leányos jókedvvel intett 5201 1| stílszerűség talán hiányzott az ünnepről, de a látvány mégis meseszerűen 5202 3| sőt érthetetlen dialóg üti meg odakünn a fülét. A gyerek 5203 1| asszony kedveskedve hátba ütögette Klárikát, aztán csöngetett 5204 1| Vilma tréfásan arcul ütötte keztyűjével Félix urat, 5205 1| meghajlással nyitotta föl a batár üvegajtaját.~ ~- Parancsol a méltóságos 5206 2| szokott bóbiskolni a likőrös üvegek között, gavallérosan megcsipkedte 5207 1| végre élénkség támadt az üvegfedél alatt s az orient express 5208 1| milliomosai többnyire a fényes üvegpalotában tanulták meg a jó modor 5209 1| átadta a méltóságos asszony üzenetét, hogy a kedves mama okvetlenül 5210 3| hogy üljön le. Aztán az üzletember hidegségével így szólott:~ ~- 5211 1| vasárnapodat nem foglalják le az üzleti tárgyalások...~ ~A fekete 5212 3| annak a reményében, hogy az üzletmenet egyszer csak nekilendül... 5213 1| leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü zongoraművész 5214 1| feneketlen, sötét mélységbe ugornak, ha a jólét, a vagyon, a 5215 1| más asszony is megtiszteli ugyanakkor szerény lakásomat...~ ~Vilma: 5216 1| száz türelmetlen leány s ugyanannyi szép és kokett asszonyka 5217 3| különböző fogások mellé ugyanazt a kocsisbort itták... Valamennyien 5218 1| témára szökött át, mindig ugyanazzal a bátorsággal, merészséggel 5219 1| bégavári főispánba, aki ugyanott volt fürdőben, ahol mi... 5220 1| kocsimon a Lánchídig... Ugyse szeretek kisérő nélkül menni, 5221 3| lenne... De ön... A bor úgyszólván érintetlenül maradt a poharában, 5222 1| agg mester, mint a lapok ujdonságrovata negyven éven át hirdette, 5223 1| világot s akinek a legkisebb ujjában is több volt az esze, mint 5224 1| nálam légy...~ ~Klárika ujjongva tapsolt, mert ő a világon 5225 1| Félixet, mikor vasárnap délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában, 5226 1| Hát nem olvastál róla az ujságban?~ ~- Tudod, szívem, hogy 5227 1| olvasta a regényfolytatást az ujságból. A fiatal asszony összecsapta 5228 1| asszonyokat eddig csak az újsághírekből ismerte, nyitott ajakkal 5229 1| s ezért főképp a fiatal ujságíró-nemzedékkel ápolta a barátságot és a 5230 2| kíváncsi lenne rá, olyan ujságokat hallana, amelyek okvetlenül 5231 1| gondoskodott róla, hogy nevét az ujságokban kolportálja... Afféle önzetlen 5232 1| szenzációk izgatottságával ujságolták:~ ~- Király Félix vasárnap 5233 1| kora délután kijöttetek!... Unalmamban éppen arra készülődtem, 5234 1| képzelem, hogy most mennyire unatkozik!~ ~- Az irgalmas szamaritánus!~ ~- 5235 1| hogy bizonyosan nagyon unatkozol, mire pillanatig elhallgatott, 5236 1| kérdezte a szép háziasszony az unokabátyjától.~ ~Félix komoly arccal csókolta 5237 1| Honti Klárikát, az ura unokahugát, aki eddig, a vezérigazgató 5238 1| kivétel vagy. Ha bájos unokahugodat, mint fiatal asszonyt, látni 5239 1| az örök városból... Egyik unokaöccse ugyanis tanácsos a szentszéki 5240 1| nevüket se ismerik... Ha nem untatom önöket, el fogok mondani 5241 1| csak maradj te egyedül az uraddal... Ha tudom, hogy boldogok 5242 1| hogy estefelé elment az uráért a bankba, s egy hosszú gyalogséta 5243 1| s így szólott kacéran az urakhoz:~ ~- Én most vissza fogok 5244 1| mosolyogva szembenézett a fiatal urakkal. Mindannyian meglepetve 5245 1| előtt is hencegni akarok az urammal... Aztán meg az se való, 5246 1| tartottam volna tőle, hogy az uramtól kikapok, bizony Isten, meglátogattam 5247 3| azt látja, hogy előkelő uraságok járnak ide, hát lassankint 5248 1| hasonlító főpincérhez:~ ~- Uraságoknak az első emeleti appartement-t 5249 1| ideje volt, hogy szegény urával az oltár elé lépett - mindig 5250 1| most már ne méltóságos urazz többet, mert megharagszom... 5251 1| beleszeretett Szentgróthy gróf úrba, épp úgy beleszeretett, 5252 1| öregségemre, már nem akarok úri dáma lenni. Aztán meg az 5253 1| van vele, hogy egy előkelő úriasszonyt meghódított... Másnap már 5254 1| Finom, elmés és kedves úriember, akiben egy szemernyi sincs 5255 3| fiu.~ ~- A rendjeles öreg urnak?~ ~- Igenis, főnök úr...~ ~ 5256 1| szintén szerelmes volt az úrnőjébe, ügyes készséggel szorgoskodott 5257 1| tisztelettel beszélt az úrnőjével, de itt, az öreg nagysága 5258 1| egy sokkal kellemesebb úrról van szó: Szentgróthy grófról, 5259 1| asszonyság, akit a jókora út meglehetősen kifárasztott, 5260 1| büszkeségével kell végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, hogy 5261 1| meglátogatni, aki rá van utalva a jó emberek segítségére... 5262 1| Még kérdezősködtek is utánam? Hát mások is észrevették, 5263 1| most Rómába készül s husvét utánig nem mozdul ki az örök városból... 5264 1| még húzta-halasztotta az utazást, de végre belátta, hogy 5265 1| erdei manók, bundás jégsarki utazók sürögtek-forogtak s a tömegből 5266 1| Levetette a selyem utazóköpenyét s egy pillantást vetett 5267 1| mikor a vicinálison együtt utaztunk Német-Komlósra...~ ~- Valami 5268 1| csak az erkölcsi diadalokra utazunk...~ ~A gróf szerényen meghajolt, 5269 3| egyik elegáns belvárosi utcában. A tulajdonos Londonból 5270 2| akarod, hogy a külvárosi utcagyerekek utánad fussanak, akkor várd 5271 1| gyönyörüek lehetnek a havas utcák, melyeken aranyos szánkók 5272 1| köszöntötték, a séták a napsugaras utcákon, a fogat, melyet a vőlegény 5273 1| a régi költők törvényes utódai, végképp kihaltak a folyton 5274 1| nem késtem el? Az egész úton amiatt remegtem, hogy már 5275 1| azért megmondom, hogy rossz útra tértél, szegény hugocskám... 5276 3| családom kenyeret és aludttejet vacsorál...~ ~ 5277 3| annyi a dolguk, hogy jól vacsoráljanak... Este hétig szabadon járhatnak 5278 3| tizenhat szerződött vendég vacsorált itt ma este, de egyik se 5279 1| hiszem, illő dolog volt, hogy vacsorára meghívtam...~ ~Vilma elbiggyesztette 5280 3| hogy a pezsgő együtt jár a vacsorával...~ ~A vendéglős e szavakra 5281 3| Mindannyian kitünően vacsoráztak, de a különböző fogások 5282 1| vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak, a jégbetyárok, akik hódítási 5283 1| rézedények tisztogatásáról, meg a vadmártások különböző válfajairól értekezett 5284 1| mikor téged ilyenekkel vádollak...~ ~Közelebb húzta a székét 5285 1| ceruzája után, jelezve, hogy a vágások egyike-másika az elevenjébe 5286 1| hordoztassék körül a városon, aztán vágassék négy darabra, hogy intő 5287 1| A gróf kómikus grimaszt vágott s tréfás sóhajtással válaszolt:~ ~- 5288 1| színházi előadások után nem vágyakozott, vagy a tengerpart magányosságát 5289 1| ölelésekre, szenvedélyes csókokra vágyakoztunk, most már tökéletesen kielégíti 5290 1| hasonlíthatatlanul inkább vágyódnak egy jó szakácsra, mint egy 5291 1| kívül egyáltalában semmi vagyona se volt, évtizedek óta az 5292 1| köré... És a dicsőségét, a vagyonát, a hírnevét, sőt az életét 5293 1| álmodtam: az előkelő uram, a vagyonom, a pozicióm, a fényes ruhatáram, 5294 1| az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt... Ez ugyan csinosan 5295 1| Ha tudom, hogy boldogok vagytok, ez nekem tökéletesen elég... 5296 1| megdöbbenve érezte, hogy ezek a vakmerő szavak nem háborították 5297 1| akarnám... De körülírni valahogy megpróbálhatom a dolgot... 5298 1| excellenciája megint belehabarodott valakibe... Egy asszonyért ő képes 5299 1| izgatottságba, ha a sikeremet valakinek el nem mondhatom... Tudom, 5300 2| A feleségem megcsal valakivel, akit még nem ismerek.~ ~- 5301 3| ugyanazt a kocsisbort itták... Valamennyien teljes megelégedésemre működtek, 5302 1| a derék dolog, hogy így valamennyiükkel összetalálkoztam... Ha tudnák, 5303 1| Az ülés a miniszter epés válasza után véget ért, de Vilma, 5304 1| Cauders László nem válaszolhatott az incselkedésre, mert Király 5305 1| körülfogta a derekán. Félix válaszolni akart a dátumot illető inszinuációra, 5306 3| grófnak az első fülkében, - válaszolta illedelmesen a kis fiu.~ ~- 5307 1| mondtad?~ ~S hiába várva a válaszra, a fejét csodálkozva megrázta, 5308 1| szavaznának, bizonyosan magát választanák meg.~ ~Dönci: A méltóságos 5309 1| Pierrett-kalapot segítsen választani a lovasi Böhmék házibáljára...~ ~ 5310 1| lakosztály? Ha én miattam választotta, hát elhiheti, hogy rosszul 5311 1| a vadmártások különböző válfajairól értekezett a szakácsnéval, 5312 1| érezte, hogy nevetségessé válik s idegenszerü hangon, tettetett 5313 1| nagy gyerek sírva borult a válladra, s mindenét neked adta, 5314 1| dekolletált ruhát s márványfehér vállai láttára a fiatalság majdnem 5315 3| arra, hogy magát és fényes vállalatát kitüntesse. Ez volt talán 5316 2| hogy ő is fog találni egy vállalkozó szellemet. Sőt, ha éppen 5317 1| elkövessek, még az ő kedvéért sem vállalkozom...~ ~- Becstelenség, ha 5318 1| ülést, némi habozás után vállalkozott rá, hogy meghallgatja Szentgróthyt 5319 2| Diadalmasan megveregette a vállamat, s aki így látta, ugyancsak 5320 1| zuhatagként végigomlott a vállán... És míg a férfi, a boldogságtól 5321 1| majd egyszerre dacosan vállatvont... Az az ötlete, hogy mindent 5322 1| hangosan elnevette magát.~ ~- Vallja meg őszintén, hogy a füst 5323 1| rendesen, legalább erre vallott az a körülmény, hogy Pázmán 5324 1| Donnaynak is becsületére válnának... Egyet azonban elfelejt 5325 1| szerint valami fontos beszélni valód van velem... Helyes, de 5326 1| legborzasabb bohémekből válogatja össze; de pénzt elvileg 5327 1| volt mindenféle elintézni valója s esténkint, ha a kávéját 5328 1| mert igen fontos beszélni valóm van veled... Vesd le a köpönyeget 5329 1| mindez komoly és gyönyörü valóság... És ha valaki hálás lehet 5330 1| valaki hálás lehet ezért a valóságért, hát én vagyok az... Föl 5331 1| föl az édes, a boldogító valóságra...~ ~Hálásan megcsókolta 5332 1| álomvilágába... Oly furcsa és valószinűtlen is volt, ami történt vele: 5333 1| hangulat utóbb oly fesztelenné vált, hogy a gróf arról is szólott, 5334 1| kiállításnak is a díszére váltak volna... “Lehet-e valaki 5335 1| aki vagy negyven év óta változatlan kitartással udvarolt a színházak 5336 2| pillanatban ömlik végig a hófehér vánkosokon... Az izgatottság később 5337 1| mesterségnek... A költők nem a várablakok alatt pengetik a lantjukat, 5338 1| amíg a kis leány kiváncsi várakozással függesztette rá a pillantását, 5339 1| időkben testületileg szoktak várakozni rá a Zrinyi-utca szögletén... 5340 1| a kezét.~ ~- Jé, te itt várakozol rám, édesanyám?... Ha ezt 5341 1| ne árulják, hogy idekünn várakoztam rá...~ ~Mire Vilma az ebédlő 5342 1| megejti az asszony titokzatos varázsa s a gyönyörűségtől szinte 5343 2| utcagyerekek utánad fussanak, akkor várd be itt nyugodtan az estét... 5344 1| vezérigazgató nem vette észre, hogy várják s szigorúan, de kissé álmos 5345 1| s a földet művelik... A várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás 5346 1| aláírásaiddal, én addig itt várok rád a kocsiban, a kapu előtt...~ ~- 5347 1| neki, hogy a kapu előtt várom...~ ~A portás beszaladt 5348 1| Singapore a világ legkellemesebb városa... De utóvégre mindegy volt, 5349 1| ő kocsijukon jöjjön be a városba, bár a tapintatos Félix 5350 1| utánig nem mozdul ki az örök városból... Egyik unokaöccse ugyanis 5351 1| lófarkon hordoztassék körül a városon, aztán vágassék négy darabra, 5352 1| gyermekek is jól ismerték s a városrész kezdő milliomosai többnyire 5353 1| se különb annál a sápadt varrókisasszonynál, aki egyszerre elveszíti 5354 1| ilyen késő éjszaka reám vársz?... És még ezt a szegény 5355 1| órakor egy csésze teára vártak valahol?” - “Dehogy is felejtettem”. - “ 5356 1| De nem kóborolnak többé a várudvarokon, hogy a hatalmas zsarnokoknak 5357 1| vasárnap délben ujonnan vasalt Ferenc József-kabátjában, 5358 1| mulattasd a hugodat, hiszen a te vasárnapodat nem foglalják le az üzleti 5359 1| könyvecske... A boltokban, ahol vásárolni fognak, ezekkel a csekkekkel 5360 1| mondta, sőt hitelleveleket is vásárolt, azzal a kijelentéssel, 5361 1| mellét a harmadosztályú vaskorona-rend ékesíti. A háziúr hódolattal 5362 1| szemmel adta át a holmiját a vasúti személyzetnek. Aztán maga 5363 1| vége lesz... Az ura?... Ő védelmezné meg a csábítások és a kisértések 5364 1| fekete kávéval és konyakkal végeztek s Honti, egy rugó megnyomásával, 5365 1| még jóformán az ebéddel se végeztünk... Tedd le a sipkádat és 5366 1| hogy velem jőjj... Csak végezz gyorsan az aláírásaiddal, 5367 1| ebben a nagy lakásban... Végezze el ezután mindig nappal 5368 1| hogy a fejedelmi menüt végigegyék s lelkes bókokkal adózzanak 5369 1| szeme ragyogott, de hősiesen végigénekelte a dalocskáit, miközben Szentgróthy 5370 1| Édes, bűnbánó könnyei végigfolytak rózsás arcán s megnedvesítették 5371 1| most a multján és a jövőjén végiggondolt, egyszerre csak eltünt az 5372 1| asszonyok büszkeségével kell végigjárni földi utadat, azzal a tudattal, 5373 1| nagy várakozó csarnokán végigmentek, leányos zavarral szólott:~ ~- 5374 1| fölnyitotta a szemét és komolyan végignézte a férjét, aki becéző gyengeséggel 5375 1| illenék?~ ~- Kérem, én már végignéztem az összes francia bohózatokat...~ ~- 5376 1| szívbelopózó hangja egyszerre végigömlött a széksorok között, kellemes 5377 1| aranyszőke haja zuhatagként végigomlott a vállán... És míg a férfi, 5378 1| a következő pillanatban végigsuhant a nagyterem parkettjén... 5379 1| Mindez most mégegyszer végigvonult a lelkén, amíg a komorna 5380 1| takarékoskodásokkal bajmolódnak...~ ~És végül, a szabókkal, fehérnemü-boltosokkal, 5381 1| asszonyokat szemügyre ne vegyék...~ ~A fiatal asszony gyöngéd 5382 1| gondolnia, mint hogy félfürdőket vegyen és alaposan megmassziroztassa 5383 1| istennő, akit a bolondos végzet idehelyezett a huszadik 5384 1| tört ki.~ ~Vilma időközben végzett az öltözékével s teljes 5385 1| berendezkedéssel egészen nem végzünk, kénytelen vagyok lemondani 5386 1| S kivéve a dobozból egy vékony, egyiptomi cigarettát, maga 5387 1| általában fölöttébb lenéző véleményeket táplált s aki kóros becstelenségnek 5388 1| milliókba foglalja...~ ~Aztán a véletlen találkozások a fiúkkal, 5389 3| az étterem legelegánsabb vendégéhez.~ ~Az öreg úr szégyenkezve 5390 1| mindennaposak voltak náluk a vendégek, de ez a szép idő örökre 5391 1| emberek voltak, majdnem napos vendégekké lettek a vezérigazgató kis 5392 1| ebből a nagy lármából és vendégeskedésből?... Ha miattam teszed, fiam, 5393 1| nem igen haragudott a nagy vendégjárásért, de este ha egyedül maradtak, 5394 3| közönséget ideszoktassam a vendéglőbe? Minthogy manapság semmi 5395 3| szerződtettem egy hónapra a vendéglőmbe. Ha a fizető közönség azt 5396 3| asszonyaiból jutott egynéhány az új vendéglőnek is, amelyet az őszi évad 5397 1| volna ölelni s szenvedélyes vendégszeretettel hívta meg házához a barátait 5398 1| egészségnek örvendeztek, nagy és vendégszerető házuk hagyományait még most 5399 1| gróf úr egész lelkéért nem vennék föl...~ ~Klárika ajka, e 5400 1| tévedsz... Én bizonyosra merem venni, hogy akkor is a rentére, 5401 1| asszonyom, erre nincs szükség: Ventimigliától Cannes-ig se találhatnék 5402 1| az ő arcát is elöntötte a vér pirossága s magánkívül, 5403 2| tigrisre, aki tegnap este oly vérbeborult aggyal járt-kelt a külvárosi 5404 1| Rauch most édes mosollyal veregette meg a Király Félix arcát 5405 1| a kirakatok ragyogtak a verőfényben, tarka automobilok száguldtak 5406 1| hallgatva sétáltak a délies verőfénytől csillogó utcán, míg Klárika 5407 1| emberekkel is fölvehette volna a versenyt, ezután is gyalogszerrel 5408 1| fogok mondani egy kicsi verset, amit nemrégiben olvastam...~ ~ 5409 2| tartozom a nyughatatlan vérü emberek közé, sőt elmondhatom, 5410 1| pedig, melybe néhány szál vérvörös szegfü van tűzve, valami 5411 1| beszélni valóm van veled... Vesd le a köpönyeget és a kalapodat 5412 1| mutasd meg, amikor küszöbön a veszedelem, hogy csakugyan erősebb 5413 1| hogy az élete nem forog veszedelemben... Az összes szervei tűrhető 5414 1| hogy a kis eszemet el nem veszítem...~ ~Kihivó gúnnyal mondta 5415 2| névtelen levélírók a tollukra vesznek... Különben hiszen megvan 5416 1| mikor Hontiék a ragyogó vesztibülben a bundáikat levetik, már 5417 1| csevegés, suttogás, melybe vésztjósló morajként dörög bele a buffetből 5418 2| kezet rázott velem, miközben vésztjóslóan így szólott:~ ~- Most már 5419 1| szépségben és bájosságban vetekedhetik...~ ~Vilma hangosan elnevette 5420 1| legelőkelőbb tisztviselők is vetélkedve igyekeztek, hogy az ő legmagasabb 5421 1| lorgnettjükön át kémlelő pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely 5422 1| hol az órára... Nem igen vetettem rá ügyet, hanem tovább osztottam... 5423 3| más gyarmatból hazatérve, vetődött egy félnapra Budapestre.~ ~ 5424 1| szerencsét, amikor feleségül vettelek... Ha minden órában hétszer 5425 2| voltál, mert én ugyancsak nem vettem komolyan az egész dolgot. 5426 1| csirkefogók, alattomos pillantást vetve a bájos mamára, őszinte 5427 1| hogy a Közgazdasági Bank vezérembereit is meghívta az asztalához. 5428 1| első és a második.~ ~Honti vezérigazgatóék jó félesztendeig nem kezdték 5429 1| talán kuplékat énekelni a vezérigazgatója előtt? Különben kikérem 5430 1| Kutyakötelességem ugyan, hogy a vezérigazgatóm parancsának engedelmeskedjem, 5431 1| ellentállás terére... Mert bár a vezérigazgatómat tisztelem és becsülöm, de 5432 1| megvigasztalta a féligmeddig haldokló vezérigazgatót... Kissé különösen vigasztalta 5433 1| Félix-szel, de azóta, hogy a vezérigazgatóval rokonságba keveredett, egyszerre 5434 1| százezreket vagy milliókat vezessen. Ily férfival eddigi életében 5435 1| öreg asszonyt most már nem vezethette tévútra többé. Ha a leánya 5436 1| felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~- 5437 1| egyszerre felszökött a vidám fiu agioja s a legelőkelőbb 5438 1| kezét, míg Vilma fesztelen vidámsággal csevegett tovább.~ ~- Ez 5439 1| előtt mélyen meghajol; a vidékiek ezért gyakran a helyiség 5440 1| ilyenkor, a katonabanda víg operett-melódiákat játszott 5441 1| költeményeket szavalt a Vigadó nagytermében s a hangverseny 5442 1| két asszony még akkor is vígan trécselt, mikor Honti már 5443 1| hunyni a szemeit, még ez a vigasztalás is végtelenül jól esett.~ ~- 5444 1| hogy gyorsan meg fogsz vígasztalódni... Az orfeumban találsz 5445 2| csak arról van szó, hogy vigasztalót szerezzen magának, hát bizonyos 5446 1| vezérigazgatót... Kissé különösen vigasztalta meg, de Hontinak, aki főleg 5447 1| látni valamelyik francia vígjátékban... Ott talán kikaparja a 5448 1| milyen könnyelmü, milyen vigyázatlan vagy... Ki hallott olyat, 5449 1| készülnék... Inkább magadra vigyáznál... ez sokkal okosabb lenne... 5450 1| pólyás legénykét tartott vigyázva a karjai közt.~ ~Dél volt, 5451 1| a kis leányomat, de úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére, 5452 1| boldog legyen... Csak arra vigyázzon, hogy úgy bánjék vele, mint 5453 1| megilletődve nézte az alatta viharzó jelenetet. De Vilma semmit 5454 1| nem szól:~ ~- Szentgróthy Viktor gróf!~ ~Mindenki abbahagyta 5455 1| mikor az éjjeli mécs szelid világa reszketett a csöndes szobában, 5456 1| az isteneket a civilizált világba... Ha igazi indus bálványt 5457 1| kihaltak a folyton hidegülő világból... A társaság - inkább lustaságból, 5458 1| körül: ekkora fényt még világéletében sohase látott. Csupa selyem, 5459 1| már látta valahol, de a világért se jut eszébe, hogy hol. 5460 1| A lakás fényesen ki volt világítva, az ebédlő asztala szinte 5461 1| szerepben mutatkozott be a világnak: egy ennivalóan bájos, tizenötesztendős 5462 1| pálmák, japáni ernyők, világos selyemfüggönyök, réz - és 5463 1| egyszerre csak egészen világossá lett előtte, hogy a hideg 5464 3| csillogtak meg a káprázatos világosságban. Százat lehetett volna tenni 5465 1| fölötte, most kétségbeejtő világossággal látta, hogy egyszer csak 5466 1| tekintenek a bűnökben tobzódó világra. És ne higyjen azoknak se, 5467 1| boncolóasztal mellől jön, a világutazót, aki vad törzsek közt kóborol, 5468 1| porosz miniszter leejtette a villájáról az ecetes ugorkát, a világhírü 5469 1| előadja a saját szerzeményü Villitánc-át. Általános taps, csevegés, 5470 1| mindig szerelmes volt Lehmann Vilmába...~ ~A fiatal asszony mosolyogva 5471 1| félkettőkor bezörgetett a Vilmáék előszobáján:~ ~- Jaj, nem 5472 1| látható felindulással nézett Vilmára, - de az asszony arcáról 5473 1| lelkem?~ ~- Magammal foglak vinni a cukrászdába, hogy velem 5474 1| mosolygó arccal, kezükben virágbokrétával, állítottak be a kacér kis 5475 1| örömkitörésekkel fogadták... Az urak virágokat raktak a lábai elé, az angol 5476 3| Szemben a tejüveges bejárattal virágokkal díszített, hófehér asztal 5477 1| meghagyta neki, hogy ott virrasszon a felesége hálószobájában... 5478 1| angyalkákról, akik fölötte virrasztanak...~ ~Vilma fölnyitotta a 5479 1| úgy látszik, megártott a virrasztás... Most ölben fogjuk bevinni 5480 1| májusban, mikor az akácfák virulni kezdenek a budapesti körutakon, 5481 1| fiatal asszony ugyanis most visel először életében dekolletált 5482 1| illik, hogy szertartásosan viselkedjünk... Pá, drágám, siessen az 5483 1| kissé szertartásosan kell viselkednem, mert az ember, hiába, tartozik 5484 1| évig szigoru magányosságban viselte a gyászát, de most annál 5485 1| szinte atyai jóindulattal viseltetett Honti iránt, aki valamikor 5486 1| érthetetlen szimpátiával viseltetnek az időnek előtte megőszült 5487 1| majd megmutatom azt az öreg Visnut, akit Lahoréből hoztam magammal...~ ~ 5488 1| volna, ha a régi konyháját visszaadják; de itt, a téglával kirakott 5489 2| hadnagy, miközben a levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem 5490 1| melegedett, csakhamar ismét visszaesett az előbbi zavarába... Hiába 5491 1| felindulástól, s a hangja vibrált a visszafojtott könnyektől:~ ~- Ne mondd, 5492 1| mindenki szinte a lélekzetét is visszafojtva hallgatta. Hűvös elegánciája, 5493 1| eltávozott volna, még egyszer visszafordult és csöndes hangon mondta:~ ~- 5494 2| harminc év mulva is mindig visszagondolok rá, amikor a férfihűségről 5495 1| Meghiszem azt! Ha Sándor Pál visszalép, én leszek a képviselő a 5496 1| nincs az az áldozat, amitől visszariadna... Ez az ember még nyolcvanéves 5497 1| előtt, mely pompás termetét visszasugározta. Mily csodálatos, mily hihetetlen 5498 1| ha a nemzetre véletlenül visszaszállana a királyválasztás joga, 5499 1| Sándor, a háznagyi hivatalból visszatéret, beszólhat Klárikához is, 5500 1| asztaltól, hogy a bankba visszatérjen, Vilma elgondolkodva nézett 5501 1| hogy a földi napjai immár visszavonhatatlanul meg vannak számlálva... 5502 1| hogy szalmaözvegysége alatt visszavonul a társadalomtól... Első 5503 1| csekélység... Én majd diszkrétül visszavonulok egy félórára - elhiheti, 5504 3| vendéglős ezzel köszönés nélkül visszavonult, az aggastyán pedig lassu 5505 1| Tauberné (mosolyogva): Hallja a visszhangot? Pedig ha Dönci mondja, 5506 1| mind messzebbre-messzebbre viszik a virágos partoktól s míg 5507 1| művelik... A várkisasszonyok viszont parkettes, fürdőszobás kastélyokban 5508 1| szobámat, az íróasztalomat, viszontlássam... Ha nem tartottam volna 5509 1| fölvetette, hogy Félix, a viszontlátás örömére, náluk igyék még 5510 1| óra. Virág nem kötelező. A viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta, 5511 1| Szervusztok, leányok... tehát a viszontlátásra a jövő vasárnap...~ ~ ~ 5512 1| legyen nyugodt; a maga viszonyai most már megengedik az ilyen 5513 1| ápolta a barátságot és a jó viszonyt.~ ~A báró bekalauzolta Vilmát 5514 1| volt, ma a költségvetési vitában nagy beszédet mond a belügyminiszter 5515 1| a modern költőket, s azt vitatta, hogy manapság nincsenek 5516 1| Azt mondom, hogy az ördög vitte volna el a vagyonos osztályt... 5517 1| érdeklődés közepette folytatta a viviszekciót, láthatólag gyönyörködve 5518 1| félesztendeig nem kezdték meg a vizitelés fárasztó munkáját s önkéntes 5519 1| gorombaságával imponált, alapos vizsgálat után többnyire megvigasztalta 5520 1| csecsebecséket árult egy vörös selyemsátor alatt, s a gróf 5521 1| barátait a legkényesebb haut volée-ból és a legborzasabb bohémekből 5522 1| utcákon, a fogat, melyet a vőlegény a rendelkezésükre bocsátott 5523 1| kurtakabátos, prémsipkás férfiak: a vőlegényjelöltek, akik gazdag partiera vadásztak, 5524 1| felelt:~ ~- Azt kérdezi, meg voltam-e elégedve? Oh, ha csak sejtené 5525 1| azonban e kisérletek hiú voltát, legalább boldogan repesni 5526 1| kissé a pillanat ünnepies voltától, leereszkedőleg így szólott:~ ~- 5527 2| mind a ketten hadnagyok voltunk. Ő maga mesélte el nekem 5528 1| végre belátta, hogy hiába vonakodik; s egy áprilisi délután, 5529 1| arcának, valami puha asszonyi vonást, melyért meg szoktak őrülni 5530 1| férjével a külön kupéban s a vonat, hatvan kilométernyi sebességgel, 5531 1| méltóságos asszonynak, a babára vonatkozólag pedig kijelentették, hogy 5532 1| az Isten éltet bennünket, vonatra ülünk és meg se állunk a 5533 1| szinte zavart pillantással vonta félre:~ ~- Kedves mama, 5534 1| Én most vissza fogok vonulni, mert úgyis tudom, hogy 5535 1| bácsi már régen nyugalomba vonult, de mivel ő is, meg a felesége 5536 1| eltávozott, hogy az öreg Wachsmann bárót, a Magyar Bank elnökét 5537 1| idején rendes vendége volt a windsori kastélynak, egy bókja révén, 5538 1| gyönyörü, pisze orrocskája...~ ~Wogenheim Gyula kivette a fiatal urat 5539 1| Sátori Bandit, a hebegő Wolf Jenőt, Cauders Félixet, 5540 1| beismerem... Én afféle vad, zabolátlan perszona vagyok... Kissé 5541 1| bókok, a hangos nagyzolás zaja töltötte be a fényben úszó 5542 1| csilingelés elveszett a tetszés zajában, sőt maga a felálló miniszter 5543 1| félelmetes atyaistene... De a zavara akkor hágott a tetőpontjára, 5544 1| ismét visszaesett az előbbi zavarába... Hiába volt a Vilma minden 5545 1| úgy érezte, hogy elsülyed zavarában s félig-meddig öntudatlanul 5546 1| buffetből kihallatszó tompa és zavaros lárma. Vilma, aki némileg 5547 1| amikor Honti egy napon szinte zavart pillantással vonta félre:~ ~- 5548 1| vagyok s a nagy szerencse nem zavarta meg annyira a fejemet, hogy 5549 1| kis hangján, a saját maga zenekisérete mellett, adjon elő néhány 5550 1| kémlelő pillantást vetettek a zöldes jégtükörre, mely fölött 5551 1| hatalmas jégcsapok csüggtek le, zöldszakállu gnómok, komikus erdei manók, 5552 1| az okosság oly ragyogó zománcot adott a szavainak, hogy 5553 1| pedig közelebb lépett a zongorához, hogy a méltóságos asszonynak 5554 1| testületileg szoktak várakozni rá a Zrinyi-utca szögletén... Akkor jó pajtás 5555 1| kényeztette a vendégeit. A Zrinyi-utcai estélyek hírét a Lipótvárosban 5556 1| viruló tündérországában zsákmányra leső farkasok módjára hullámzottak 5557 1| várudvarokon, hogy a hatalmas zsarnokoknak hizelegjenek... A költők 5558 2| levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani, 5559 1| viszontlátásig - Vilma.”~ ~Félix zsebredugta, majd újra kivette a névjegyet 5560 1| történetet, amit Rajeczy Zsigmond, a birtokos szomszédom mesélt 5561 1| gukkerjüket, hanem még a zsilvölgyi apát, a budapesti hangversenyek 5562 1| vagy a hússzeleteket a zsírban és a morzsában megforgatta, 5563 1| délutánokon, amikor még ő is zsíros papirosból ette a sonkát 5564 1| leány tünt föl: Sedenich Zsófi és Zimonyi Karolin, a bank 5565 1| hívjon meg egy csésze teára a zsófia-utcai kis palotájába... Nem haragudott 5566 1| a szép asszonyok, akik zsufolásig megtöltötték a kis templomot 5567 1| mint akárhány budapesti zsúrlovag... Finom, elmés és kedves 5568 1| délután a kaszinóban és a zsúrokon látható, később a kulisszák 5569 2| a levelet visszadugta a zubbonya zsebébe.~ ~Nem akartam elbocsátani, 5570 2| majd másképp beszélsz.~ ~A zubbonyából egy összegyűrt papirdarabot 5571 1| a téglával kirakott kis zugolyban, ahol a takaréktűzhely az 5572 1| megtűzött, aranyszőke haja zuhatagként végigomlott a vállán... 5573 1| kért, hogy jelenjünk meg a Zuzmara-bálon, amelyet e hónap harmincadikán 5574 1| fenyőerdőt fog ábrázolni, havas, zuzmarás fákkal s az ágakról lecsüggő