Rész

 1  4|      kompótevők lelki állapotát, akik oly nehezen akarják magukra
 2  4|       nyakukba. Ez az oka annak, hogy oly nemes nonchalançe-szal eszik
 3  4|            ifju azonnal bátorrá lesz, oly bátorrá, mint Hannibál vagy
 4  4|               kompótfogyasztás közben oly gondosan és sikerrel eltitkolt.~ ~
 5  4|              legravaszabb furfang épp oly kevéssé segithet, mint a
 6  5|          szobaleány is, - de mindenki oly ártatlan arcot vág, mintha
 7  5|     beszélnünk, amelyek bennünket épp oly kevéssé érdekelnek, mint
 8  5|               Mikor végre eltávozunk, oly boldogan és megkönnyebbülve
 9  6|             az állami mérnöki hivatal oly kegyetlen és kőszivü, hogy
10  6|              a szinházba, - ujságolja oly diadalmasan, mintha legalább
11  7|               illetlenül viselkedett. Oly illetlenül, hogy az összes
12  8|              a francia vicomte-ok épp oly kevéssé örülnek annak, ha
13  8|             társaságbeli érintkezését oly vonzóvá teszi, a mai kor
14  9|           amit gyermekszivük mélyében oly sokáig és oly mérhetetlen
15  9|  gyermekszivük mélyében oly sokáig és oly mérhetetlen kinok közt rejtegettek...~ ~
16 10|             ott van a házukban, s épp oly meleg pillantásokat vált
17 11|           emberi lélek bajai ellen ép oly tehetetlen, akár a mi legnagyobb
18 11|         irótársam, az öreg Dante, aki oly megrázó szinekkel tárja
19 12|       igazságosak akarunk lenni - épp oly kevéssé szabad eldöntenünk
20 12|           munka, hogy ez a budget épp oly világossá, meggondolttá
21 12|           bölcs beosztása legalább is oly fontos kellék magára az
22 13|            tőlem - hogy az édes anyja oly szörnyüségeset hibázott,
23 14|               között, ha a müvész épp oly prózai legény, mint a bádogos?...
24 16|           hangzik: miért rokonszenvez oly feltünően a férjes asszonyok
25 16|       ruhadarab, melyet imádott nőink oly babonás ragaszkodással öltenek
26 17|              uraknak tehát, akik most oly türelmetlen mohósággal olvassák
27 18|             előtt válaszoljak. Tegnap oly szerencsés voltam, hogy
28 18|        méltányolhattam eléggé. Kegyed oly szeretetreméltó volt, hogy
29 18|         korunkkal, alapjában véve épp oly hiuk vagyunk még nyolcvanéves
30 18|             elemi dolgokat Kegyed épp oly jól tudja, mint én... Ami
31 18|         levéllel, mely talán nem lesz oly udvarias, mint amilyet tőlem
32 18|              a szegény ura iránt, aki oly szenvedélylyel gubbaszt
33 21|              alá~ ~Tisztelt uram, aki oly kegyes, hogy a soraimat
34 21|       magukénak mondhatnak, akkor épp oly jól tudja, mint én, hogy
35 22|       Lojalitásommal, melynek föntebb oly nemeslelküen a tanujelét
36 22|               mint az, akivel szemben oly lesujtó hangon kijátszszák
37 22|      hivatkozásnak, amit az asszonyok oly előszeretettel gyakorolnak,
38 23|            szócska mellett?... Az ügy oly kényes és sürgető, hogy
39 24|          mégis azt mondom: Kegyed épp oly hibás a dolgok idáig való
40 24|              öreg diplomata és én épp oly csodálkozva néztem rá, mint
41 27|            szolid és egyszerü maradt, oly derék és tökéletes feleség
42 28|               seholse nyilatkozik meg oly elemi erővel, mint a kölcsönkérés
43 29|               aligha grasszál valahol oly hatalmas mértékben, mint
44 30|            lehet, akinek lelkében épp oly antipátiát kelt a szép emberek
45 32|         smonca, ahogy ti, pesti irók, oly bájos közvetetlenséggel
46 33|              az esernyőtartók: mindez oly pokoli gyötrelmeket okozott
47 34|         azokat a csavargókat, akikről oly fensőséges lenézéssel beszél
48 34|              változatosságnak a vágya oly élénken él mindnyájunkban,
49 35|            ezt a problémát, még pedig oly módon, hogy ő minden lelkifurdalás
50 36|               quintért - mint a költő oly szépen dalolja - az ember
51 38|             az olvasókat, hogy ez épp oly kevéssé járja, mint az,
52 38|         hangszálaink betegségéhez épp oly kevés köze van a nyilvánosságnak
53 39|              Berlinben, Londonban épp oly ritkaság a fiakkeren járó
54 40| tiszteletdijáról, mely az utasnak épp oly mindennapi kiadása, akár
55 40|         nyugateurópai metropolisokban oly szemérmetlen merényleteket
56 41| egyszerüségnek, melyről a panaszos ur oly melancholikus hangon emlékezik
57 42|               áll az idegesség, s épp oly kiváncsian tudakozódik felőle,
58 42|                  hiszen ehhez majdnem oly keveset értünk, mint az
59 42|     megfogadja, hogy másnaptól kezdve oly hidegvérü lesz, mint egy
60 42|       lustasággal emészt... Még pedig oly élethüséggel adja, hogy
61 44|              sehol se érezzék magukat oly kellemesen, mint a saját
62 44|           látná maga előtt, amit most oly szigoruan elzárnak előle.
63 44|              akik öltözködés dolgában oly szivesen hódolnak a legfinomabb
64 46|              nem érdekli, véges-végig oly lázas kiváncsisággal fog
65 46|        unatkozik, de az idegrendszere oly fegyelmezett, hogy az igazi
66 47|              értem, hogy miért? - épp oly kevéssé emlitette, mint
67 47|               tanyázik. Tollazata nem oly egyszerü, mint parlagi atyafiáé;
68 47|             pacsirtát, akiről a költő oly gyönyörü sorokban emlékszik
69 47|           neveletlen fickók, akik épp oly kevéssé illenek bele egy
70 49|          háztartás élén állanak s épp oly korlátlan urnői az egész
71 49|             déli étkezés dolgában épp oly szerények, mint jó magam.
72 49|         gyötör meg ennyire, azt ő épp oly kevéssé tudja, mint én, -
73 49|                akik az áldott vidéken oly megvesztegető bájossággal
74 49|           elévültek s hogy ma már épp oly kevés értelme van a hüvelykszoritónak
75 50|   matrózkorcsmákban, ahol a pofon épp oly elfogadott akció, mint a
76 51|               emberek is gyakorta épp oly babonásak, mint a legostobább
77 51|          születésünk és a halálunk is oly félelmetesen titokzatos,
78 53|  bajuszpedrőből. Pedig az egyikre épp oly kevés szüksége van, mint
79 55|                hogy egy nagy városnak oly széditő utcai élete legyen,
80 55|   centrumoknak, az üzleti forgalomnak oly mesés arányai kellenek,
81 56|      rágalmazónak...~ ~- És nem lenne oly kedves, hogy a rágalmazó
82 56|                Ez a trükk már majdnem oly régi, mint az ó-testamentom
83 57|           Lemondás~ ~Kedves uram, aki oly izgatottan és szorongva
84 58|         gyötri, semmi se gyógyitja ki oly gyorsan és gyökeresen, mint
85 58|                hogy a budapesti ember oly patópáli közömbösséggel
86 58|       százötven forint veszteség után oly nyugodtan áll fel a helyéről,
87 60|                A léha konfidencia épp oly hibáztatni való, mint azok
88 62|           ittrekedt asszonyom, aki ma oly okos szavakkal bélyegzi
89 63|            multban megcsaltalak, mert oly nyomorult a természetem,
90 63|      asszonyom, a Kegyed kérdését épp oly kevéssé tartom komolynak,