Rész

 1  3|           óceánjáró hajók fedélzetén, mikor a stewardok elszedték a
 2  5|          érdekelnek, mint a háziakat. Mikor végre eltávozunk, oly boldogan
 3  5|            leány, akár nem tetszik, s mikor a smokingot levetjük, dühösen
 4  5|        igyekszik belelátni a lelkébe. Mikor tudom, hogy ők tudják, hogy
 5  5|           amit élő szóval elmondok, s mikor világosan érzem, hogy a
 6  6|              várnák azt a pillanatot, mikor mindörökké az egymáséi lesznek?...~ ~
 7  6|               Dózsa György vághatott, mikor a tüzes széken helyet kináltak
 8  6|            marad egy negyedórán át, s mikor nagynehezen eszébe jut,
 9  6|               is helyesen cselekszik, mikor a tárgyalásaitokat öt percenkint
10  6|    szakembernek. Várd meg a holnapot, mikor a nagy pénzedet teljes értékben
11  6|            akkor van „végre egyedül”, mikor az oltár elől eltávozott.
12  8|              bizalmaskodása fölött és mikor érkezik el az a pillanat,
13  8|         némelykor ahhoz a határhoz, a mikor teljes joggal juthat már
14  8|        megteszi az óvóintézkedéseket. Mikor az asszony már a legyezőjével
15  8|         alapos oka van a tünődésre, a mikor ugyanaz a barátja tulságosan
16  9|         hivatalában, s nagyon boldog, mikor a feleségének egy-egy szenzációs
17 10|              és mulatságot Kegyednek, mikor azt látta, hogy egyik udvarlóját
18 11|               ellen. Ezredévek mulva, mikor a levegőben talán már gyönyörü
19 11|           hogy rohanjunk el hazulról, mikor a hatásos távozást nem alapozza
20 11|             mulasztást követett el, a mikor irásművének félelmetes alakjai
21 12|             elő a tollat és a tintát, mikor a szobaleány már végzett
22 12|               helytelenül cselekszik, mikor vacsora után a könyveit
23 13|              müvelt, legalább az ura, mikor a látogatók végre késő este
24 13|              szörnyüségeset hibázott, mikor a kártyázásra elfeledte
25 14|          dobog-e fel büszkén a szive, mikor ez a hires ember őt választja
26 14|            siratva, igy szól magában, mikor az ebédlőben egyedül marad:~ ~-
27 16|              módjára összekuporodjék, mikor a rendes, heti idegrohamunk
28 16|        szomoru vesztét jelenti tehát, mikor épp azt látja közönségesnek
29 17|            férj rejtőzik, aki délben, mikor a hivatalából hazajön, rögtön
30 18|           epizód, mely akkor történt, mikor a barátnőnk selyemtapétás
31 18|              azt hiszem, nem tévedek, mikor azt gondolom, hogy a kalapja -
32 19|              szerelmemet az arcomról, mikor reggelenként a bajuszomat
33 19| bolondságokból, - mondja röstelkedve, mikor az asszony még ujabb, kiváncsi
34 19|          elérkezik a szomoru időpont, mikor a társadalomnak is meg kell
35 19|       meggondolás nélkül cselekedtél, mikor annak a hizelkedő kis cicának
36 19|           szivesen a vetélytársairól, mikor azok már visszavonhatatlanul
37 20|            sirógörcsöt kapott, majd - mikor fellocsolták - telefonált
38 20|               fel a boldogtalan férj, mikor cellájában a szomoru hirt
39 20|           vele.~ ~Ő nagysága azonban, mikor e nyilatkozat felől értesült,
40 23|               s ugyancsak megijedt, a mikor azt a tapasztalatot tette,
41 23|            dáma előtt, akit hazulról, mikor egyedül maradnak a puha
42 24|             leple alatt - hogy aztán, mikor az öreg nap ismét elárasztja
43 24|          hotel terraszán, februárban, mikor a fekete kávénkat szürcsöltük
44 25|           félénk hallgatás köpenyébe, mikor a ház ura foghegyről csak
45 25|                igenis, vannak esetek, mikor a teremtés koronája is köteles
46 26|                Ducik, Nusik és Tusik, mikor őszszel a feleségével jár
47 27|         elragadtatással néz az urára, mikor meghallja, hogy ismét szerencsésen
48 28|             el fog érkezni az az idő, mikor a szegény fiu arra lesz
49 29|       lehetnek pillanatok az életben, mikor valaki ártatlan is lehet
50 30|            hagy bennünket a faképnél, mikor egy ilyen ragyogó külsejü,
51 32|            mert azokban az esetekben, mikor üres az erszényünk, csakugyan
52 32|           csak akkor kerül felszinre, mikor a fürdők nagyhangu prospektusai
53 35|  arisztokratikus bizalmat, de otthon, mikor a rokokó szalon milieujéből
54 36|          sérteget, de gyáván elbujik, mikor a sértéseit számon kérik?~ ~
55 37|        márkinők és a hercegnők kezét, mikor a dráma második felvonásában
56 38|             Tanay legszebb jelenetét, mikor már-már a meghatottság könyei
57 39|                Miért menne olcsóbban, mikor ezt az árat is szivesen
58 40|              az utasok megadóztatása. Mikor Versaillesban a Maria Antoinette
59 40|               csengő ezüst helyett.~ ~Mikor Párisban, a Pantheonban
60 40|              öt frankot jövedelmez!~ ~Mikor a zsaroló Budapestről hallok,
61 42|              felháboritott, de utóbb, mikor nyugodtabban elolvastam,
62 42|                    II.~ ~Kezdjük ott, mikor az ideges ember - az édes
63 42|               is elérkezik, s délben, mikor a hajnali hangulat már elpárolgott,
64 42|              a pillanat is elérkezik, mikor a neuraszténikus végre eltávozik
65 42|           nagyon helyesen cselekszik, mikor a balparti közkórházak orvos-állományát
66 42|  orvos-állományát megszaporitja... És mikor a jó reggeli után a medea-szivarját
67 42|              s szemlesütve hallgatja, mikor az asszony igy szól hozzá:~ ~-
68 42|         helyzet még sulyosabbá válik, mikor anekdotákat mesélnek neki,
69 46|              ember azonnal észrevesz, mikor kószáló globetrotterből
70 51|        goromba doktor jut az eszembe, mikor most egy „kiváncsi olvasó” (
71 52|              egy órácskát.~ ~A minap, mikor megkérdeztem tőle, hogy
72 53|               után mindig megszédült, mikor váratlanul pénzhez jutott.
73 53|               hogy egyszer Londonban, mikor a pénzeslevélhordó egy napon
74 53|             menjen a kirakatok előtt, mikor pénz, sőt sok pénz van a
75 53|           azok a keserves pillanatok, mikor egy huszforintos kalitka
76 54|           ilyen esetek, s az asszony, mikor az igazságot elhallgatja,
77 54|           derék embernek a nyugalmát, mikor a lelke mélyén tökéletesen
78 55|           Közkeletü neveletlenségek~ ~Mikor néha, hosszabb távollét
79 55|          találunk. A budapesti ember, mikor a kávéházba vagy a vendéglőbe
80 57|           közeledni azt a pillanatot, mikor vigasztalan küzdelmében
81 59|          főképp azokban az esetekben, mikor a mi szép városunknak egy
82 59|               lekötelezőleg mosolyog, mikor meglát, ha közeledik, félig
83 60|           levegőben s polgártársaink, mikor egy szellemes megjegyzést
84 61|             férfiu olyankor, ha este, mikor a vacsora ideje elérkezik,
85 63|   alsóosztályu gimnázista. És később, mikor a könyei nagynehezen felszáradtak,
86 65|               meg. De mit tesz isten? Mikor az ebédnek vége volt, az