Rész

 1  1|          Maga is Montiba rulettezne most, ha elegendő dohánya lenne!”~ ~
 2  1|          szolgálataim révén sikerül most már snájdig leánynyá lennie,
 3  5|            ember, aki, ugy látszik, most egyik nevezetes fordulópontja
 4  5|          pironkodó kisleányból, aki most a szelid mezei vadvirágot
 5  6|           rendben lenne a dolog, de most jön a bökkenő: a két szerelmes
 6  7|            kérdésben, hát döntse el most azt az érdekes vitát, mely
 7  7|          nem vesziti el a fejét, de most az én lelkem is megtelt
 8  9|        kisváros korzóján.~ ~Értik-e most már, hogy miért habozik
 9 10|             jókedvü és pajkos volt (most már, a levele szerint, fehér
10 11|            majd vezekelnem, hát már most is hidegség fut át a hátam
11 12|             mellett...~ ~Nem akarok most a szóban forgó esettel foglalkozni (
12 13|           összeveszett az urával, s most megtört szivvel fordul hozzám,
13 13|     intelligens női lénynek, amikor most ilyen szégyenszemre kitudódott,
14 13|                  Édes fiam, tedd le most egy pillanatra a kanalat,
15 13|             világosan beszéltem. És most, ha ugy tetszik édes fiam,
16 17|              Az uraknak tehát, akik most oly türelmetlen mohósággal
17 18|            megmondom, hogy ki vagy! Most oda bővitem ki az axiómámat,
18 19|         akiket előttem szerettél... Most tudom, hogy csak engem szeretsz, -
19 19|           hófehér vállára...~ ~- De most már elég a bolondságokból, -
20 19|         szin alatt se vizitel... És most ugy áll a dolog, hogy botrány,
21 19|                  Bölcs kádi, - irja most a férj, aki ugyancsak kinos
22 19|           készülődik hozzád...~ ~És most, gyermekeim, menjetek a
23 21|        többet egy koronánál, s lám, most mégis négy koronám és harmincnyolc
24 22|            annyira lekötelezi, hogy most már nem fogja rossz néven
25 23|            lelki tépelődései közben most hozzám fordul azzal a kéréssel,
26 23|       Kegyed, szegény kis barátnőm, most különös zavarban van: pár
27 23|          szólitotta a vőlegényét, s most szinte képtelennek érzi
28 24|  csodálkozva néztem rá, mint Kegyed most énreám, de azzal a különbséggel,
29 25|             millió kellemetlenségét most részletesen felsoroljam,
30 25|  idegrendszerét felborzolta.~ ~Ime, most eljutottam a cselédkérdésnek
31 27|           és szorgalmas hivatalnok, most attól fél, hogy örök életére
32 28|        fogok visszagondolni rád, ha most az egyszer a bölcs utbaigazitásodat
33 33|             magunkat. Nem is akarok most azzal előhozakodni, hogy
34 33|       fájdalom, mindenki elfelejti. Most tehát jóváteszem a mulasztásomat,
35 34|            mondunk. Nem is beszélek most az irókról, a müvészekről,
36 36|            elnyerte...~ ~Igy állnak most az ügyek s nagyon természetes,
37 40|          ciceronéval folytattam; de most, hogy a borravalók kérdése
38 41|          étteremben és a terrászon. Most már ez az egy sincs meg, -
39 42|     Életvidámnak tehát tulzás lenne most állitani neuraszténikus
40 43|        adnak nekem. Budapesten - és most már a vidéken is - egy évtized
41 44|           ugy neveltek otthon, hogy most egy háromszáz forintos udvari
42 44|      milieut látná maga előtt, amit most oly szigoruan elzárnak előle.
43 47|          székesfővárosi pacsirtát - most sem értem, hogy miért? -
44 49|       vendég ül az asztala mellett? Most ugyanis, amióta a hivatásos
45 49|       szerények, mint jó magam. Már most velem is, másokkal is, sürün
46 51|        doktor jut az eszembe, mikor most egy „kiváncsi olvasó” (aki
47 53|           unalmas moralista lennék, most alaposan le kellene szidnom
48 53|  nyavalyában. Ez a hires bölcs, aki most a gyékényen pipázva adja
49 54|          egy ilyen delikát esete, s most az én girómmal akarja megnyugtatni
50 54|             orvtámadás érte, melyre most is csak heves szivdobogással
51 54|            követni az aszfalton, de most már nincs többé lelki ereje
52 55|             teheti. Nem is beszélek most azokról a furcsa hölgyekről
53 56|            kellemetlenséget szerzek most Önnek, de azt hiszem, hogy
54 58|         mint minálunk. Nem beszélek most a kivételesen luxuriőz helyekről -
55 60|         Bandi esküvője Nagyváradon. Most meg fogom neki irni a gratuláló
56 63|        piszkos kalandjaimat, hiszen most még jobban imádlak, mint
57 63| sajnálatraméltó vagyok...~ ~Mindezt most a feleség hosszu levélben
58 64|          másvilágra küldött...~ ~És most, hogy a harci szablyámat
59 64|       megkereste ott a kenyerét, de most közel áll hozzá, hogy az
60 65|        fogadták a rendreutasitást s most engem, az idegent, kérnek
61 65|          szerény ember voltam s igy most se tartottam szükségesnek,