Rész

 1  2|       teremtéseknek a szive se nyujtana édes otthont a mindenünnen kiüldözött
 2  4|            hanem a telekkönyvet vagy az édes apa folyószámláját.~ ~Annak
 3  4|               az a bizonyosság, hogy az édes kicsike az apai áldáson
 4  4|                 kevesebb szükség van az édes mamára, mint azokban, ahol
 5  6|              ennyire fölborzolhatja?”~ ~Édes fiam, én megértem a te szomoruságodat,
 6  6|            rajta, hamar rá fogsz jönni, édes fiam, hogy annak a tigrisanyának
 7  7|               lehetett, hogy itt valami édes mámor lebeg a levegőben.
 8  7|               kardoskodott, hogy ezt az édes kis illetlenséget nem szabad
 9  9|                 nélkül megkéri annak az édes kis teremtésnek a kezét
10 10|                Ez gyönyörü, izgalmas és édes érzés, mely bőven megéri
11 12|                 igy szólanak hozzá:~ ~- Édes szivem, ugyan miért rontod
12 13|                 szólott haragosan. - Az édes anyád megtanithatott volna
13 13|                   kérdi tőlem - hogy az édes anyja oly szörnyüségeset
14 13|            elébe és igy szól hozzá:~ ~- Édes fiam, tedd le most egy pillanatra
15 13|                 neveztél engem, mert az édes anyám nem tanitott meg a
16 13|         ártatlan feleségednek. Engem az édes anyám nem kártyapartnernek
17 13|                 És most, ha ugy tetszik édes fiam, hát tovább kanalazhatod
18 14|         holdvilág miszticizmusáról mond édes és hátborzongató meséket,
19 15|          irtóznak annyira, mint hogy az édes és szeretett nő ruhaszámláit
20 16|              épp ugy, mint valamikor az édes apjuké, a kedves, jólelkü,
21 16|                Kegyeteket, amikor, mint édes kis fészkük tündérei, fürgén,
22 16|                 ő az alatt is csupán az édes kis leánykája lelkét látta -
23 17|            tizezerszer jobban izgat egy édes és kacér asszony, mint a
24 18|               többé arra, hogy az ilyen édes asszonyok, mint Kegyed,
25 18|                 tisztelkedni fogok...~ ~Édes, nagyságos asszonyom, engedje
26 18|           részvétet éreztem...~ ~Nézze, édes, nagyságos asszonyom, mondok
27 18|        hiányzott. Ezzel szemben Kegyed, édes, nagyságos asszonyom, szép
28 19|      anyakönyves szine elől, két nagyon édes és nagyon forró csók között
29 19|           nyugodtan ezt válaszolja:~ ~- Édes kis csacsim, én nemcsak
30 19|       határozottan ezt mondja:~ ~- Oda, édes fiacskám, én nem megyek.~ ~-
31 19|                 a következőket:~ ~- Te, édes fiam, oktalanul és meggondolás
32 19|               Gyönge és együgyü voltál, édes fiam, s bizony alaposan
33 19|         könnyelmüségedért...~ ~- Neked, édes lányom, feltétlenül igazad
34 19|                 anyakönyves hivatalába! Édes lányom, az öreg kádi azt
35 19|               vissza az uraddal a magad édes kis fészkébe, s öleld magadhoz
36 21|               gyalogjáró aszfaltján. Az édes kis teremtések, akik a férjük
37 21|        fogyasztja, amikor szendergésünk édes pillanataiban kirabol bennünket.
38 23|                  Mert mondja meg nekem, édes, naiv kis szivem, mi a logika
39 24|        kibékülést forszirozni akarja.~ ~Édes gyermekem, én koros, tehát
40 24| vendégszeretőleg megosztotta velem.~ ~- Édes fiam, - mondta a százhusz
41 27|         tréfákkal mulattatják őket. Nem édes, csillogó és nagyszerü családi
42 27|       haszontalan asszony lesz, mint az édes anyjából. Tisztelt barátom,
43 34|                és a füstös kávéházakat? Édes nagyságos asszonyom, attól
44 37|             attól a vágytól, hogy ilyen édes, ingerlő közelségbe juthassak
45 42|              mikor az ideges ember - az édes és undoritó gyermek - hajnali
46 42|    helybenhagyja, s csak annyit mond az édes mamájának, ha a családi
47 42|         medea-szivarját meggyujtja, már édes és türelmetlen vágyakozással
48 44|                 hőst, még ha otthon, az édes házi tüzhelynél, ugy meg
49 44|                engedheted meg magadnak, édes szivem, hogy minden két
50 47|          magányában s vidám trillájával édes himnuszokat zeng a teremtés
51 49|                egész háztartásnak, mint édes mamájuk, a tapasztalatokban
52 49|            megőszült matróna. Ezeket az édes asszonykákat akarom kitanitani
53 53|     egyhanguságába még az az esemény is édes változatosságot hoz, ha
54 56|                Meg nem sérthetem - irja édes csacsisággal - mert hiszen
55 57|                 az ambiciójáról, ki egy édes, drága teremtésről, akire
56 57|            láthatatlan keresztjüket?... Édes uram, vessen egy pillantást