Rész

 1  6|         arccal néznek rá, amilyent szegény Dózsa György vághatott,
 2  9|            e jelszó örvé alatt egy szegény és ártatlan gyermeket ilyen
 3 13|            háta mögött, de mivel ő szegény nem tudja megkülönböztetni
 4 13|          amiért a vendégek előtt a szegény embert ilyen sulyosan kompromittálta?~ ~
 5 13|            holnap délben, amikor a szegény, kompromittált férje zord
 6 15|    Kegyednek nincs igaza, amikor a szegény urától, aki nehéz munkával
 7 15|   segitségével szivják ki a vért a szegény polgárok testéből. Amit
 8 18|            csak annyit, hogy: én a szegény ura iránt, aki oly szenvedélylyel
 9 19|           emeletes házig, ahol egy szegény, irigykedő asszony várakozik
10 20|       Sajnálnunk talán lehet azt a szegény félbolondot, de együtt nem
11 20|           megkimélje, melynek az a szegény sikkasztó áldozatul esett.~ ~ ~ ~
12 23|    fejezetei előirnak...~ ~Kegyed, szegény kis barátnőm, most különös
13 23|       elfogadta ezt az uzust, de a szegény logika sirva vonul meg a
14 25|      lojálisak és valljuk be, hogy szegény nőnk őnagyságának se olyan
15 25|         kiperdül a sikra, amikor a szegény nagysága asszonyi tekintélyét
16 25| tárgyalásnak ebben a stádiumában a szegény nagysága csakugyan nem tehet
17 27|            mi vagyunk: ő ugyanis - szegény - halálosan szerelmes egy
18 28|         érkezni az az idő, mikor a szegény fiu arra lesz utalva, hogy
19 32|           gorombaságot hozott a ti szegény, vén szolgátoknak, aki bizonyára
20 33|          belső részvéttel néztem a szegény, verejtékező magyart, aki
21 33|          lehet belátni, hogy mi, a szegény emberek, miért lennénk előkelőbbek,
22 37|           nélkül arra, hogy ezek a szegény nők egész a homlokukig elpirultak
23 38|        nézni rá, hátha megfullad a szegény, amikor tulajdonképp az
24 39|      sikkasztási ipar virul, ott a szegény, kétlovas bérkocsis is hozzájuthat
25 42|       látszat az oka annak, hogy a szegény fiu aki néha törni és zuzni
26 42|      melyek a neuraszténikus ember szegény idegeit lassan, de biztosan
27 44|      szokásról akarok irni, mely a szegény férjeket régóta elkeseriti,
28 44|     méregdrága lakást? - kérdezi a szegény férj bátortalanul. - Tizenöt
29 47|           a teremtés urához, mig a szegény szántóvető, mosolygó pillantást
30 48|          akkor zsúr, ha az ember a szegény ura egész havi jövedelmét
31 49|            helyez abba, hogy én, a szegény mártir, a gyomromat tönkretegyem
32 49|            miért kinálják agyon, a szegény és tehetetlen vendégeiket?
33 57|         szánakozva szoritják meg a szegény betegük kezét.~ ~- A szervi
34 57|       tehetetlen. Az ön betegsége, szegény uram, szervi baj. Nem azért,
35 57|         őrületes gonoszság?~ ~Négy szegény, fejletlen kis emberi lelket
36 57|        uram, vessen egy pillantást szegény gyermekeire - és szégyelje
37 61|         őrgróf”-nak neveztünk, egy szegény, álmodozó fiu, az életnek
38 61|   hangulatomat, pedig a magamfajta szegény embernek mi más öröme van
39 61|        előkelő hangulata...~ ~Ez a szegény pajtásom néhány évvel ezelőtt
40 62|            kicsikék lelkét? Ezek a szegény gyermekek nem arra gondolnak,
41 64|          hallgassuk csak meg azt a szegény és vérig sértett kisasszonyt,