Rész

 1  5|      valamennyi közt a legutolsó. Ott a szinház, ott vannak a
 2  5|         legutolsó. Ott a szinház, ott vannak a finom és előkelő
 3  6|        főnyereményét.~ ~Az apa is ott marad egy negyedórán át,
 4  6|           Égő gyufával nem szabad ott járni a puskaporos torony
 5  7|        virágoktól és az ezüsttől. Ott volt minden notabilitás,
 6  8|          valami homályos sejtelem ott motoszkál a lelke mélyén -
 7 10|      leány van. Majdnem mindennap ott iszsza meg a teáját, de
 8 10|       néha ebédre és vacsorára is ott tartják. A szülők azon a
 9 10|      mulva se kéri, bár naponkint ott van a házukban, s épp oly
10 12|    egyszerüen inkriminálja. A baj ott van, hogy a szép asszony
11 13|          A ház urnője egy darabig ott tett-vett a kártyázók háta
12 17| közesemények iránt is érdeklődik. Ott a kaszinó és a kávéház,
13 18|     sziporkázó üvegprizmái alatt, ott, abban a kedves, intim szalónban
14 18|   hármasban a Nagykorona-utcáig s ott elváltunk egymástól, azzal
15 19|    Elájulnék izgatottságomban, ha ott ülnék szemtől-szemben egy
16 19|           asszony kijelenti, hogy ott semmi szin alatt se vizitel...
17 22|      füröszti a feleségét, mig én ott is sirok, ahol senki se
18 23|      menekül a kulcslyukon át (ha ott maradna, bizonyosan megpukkadna
19 24|  elárasztja sugaraival a világot, ott folytassa a haragot, hol
20 30|        többség) bizony szó nélkül ott hagy bennünket a faképnél,
21 31|      mondja szép levéliróm - mert ott az előadás alatt, nagyon
22 31|           az emeleteket megtölti. Ott legalább a szemem elé tarthatom
23 31|    egészen másképp áll a helyzet: ott direkte nekem mondják a
24 31|      hanem a külső látszat ellen. Ott, ahol óvatosan elrejtőzhetnek
25 31|         már megbotránkoznak, mert ott nincs szinlap és nincs gukker,
26 34|        gyönyörüségnek, hogy én is ott lehessek ebben a paradicsomban,
27 35|          vagy a férje hivatalába, ott esetleg elcsiphet egy olyan
28 39|           sikkasztási ipar virul, ott a szegény, kétlovas bérkocsis
29 40|        gyönyörüen gyümölcsözteti, ott, a halhatatlanság csarnokában.
30 42|                     II.~ ~Kezdjük ott, mikor az ideges ember -
31 42|          gondol. E perspektivában ott csillog a nagy, lipótmezei
32 48|            Sőt: néha az ember épp ott unatkozik legjobban, ahol
33 52|      falatot lenyelte, már megint ott ül a hosszu márványasztal
34 52|    nénikért, akiket minden időben ott talál az ember...~ ~- Micsoda
35 53|        zsebemben, reggeltől estig ott lebzseltem a nagyvárosi
36 64|  mindeddig becsülettel megkereste ott a kenyerét, de most közel
37 64|    megbotozná. Mi még nem tartunk ott, ahol az angolok, de azért
38 65|        hölgyek ugyanis még mindig ott laknak a szállóban s igy
39 65|     kocsival, kénytelen-kelletlen ott maradtam s olvasgatni kezdtem
40 65|      borzalmas meglepetésen.~ ~Én ott, a nápolyi gyorsvonaton,