Rész

1001 41|              vendéglőben egyenlőkké teszi az embereket, s megszünteti
1002 41|          legdrágább ételeket választja ki az étlapból. Aki szerényebben
1003 41|                 hôt-ért mindenki ugyanazt az összeget fizeti, s igy a
1004 41|                   s igy a herceg, a gróf, az ügyvéd, a kereskedő tökéletesen
1005 41|                   tökéletesen egyforma ur az étterem ajtaján belül. De,
1006 41|                ajtaján belül. De, persze, az ilyesmi nálunk még nem tetszetős,
1007 41|           fürdőből, s igy végeredményben, az egész szezon alatt legalább
1008 42|                                      I.~ ~Az ilyen vén ember, mint én,
1009 42|                   hogy olyan halandó, aki az irigylésre érdemes lenne,
1010 42|            érdemes lenne, nem igen él még az afrikai őserdőkben sem...
1011 42|               micsoda is legyen voltaképp az az idegesség, melyet mostanában
1012 42|            micsoda is legyen voltaképp az az idegesség, melyet mostanában
1013 42|                 nem tudja, hogy miből áll az idegesség, s épp oly kiváncsian
1014 42|                   lenne szó, melyről csak az ujságok Vegyes rovata beszél...~ ~
1015 42|                  nyugodtabban elolvastam, az a furcsa gondolat ötlött
1016 42|                  a furcsa gondolat ötlött az eszembe, hogy ez az ember
1017 42|                ötlött az eszembe, hogy ez az ember talán nem is kiván
1018 42|                   tőlem oktalan dolgot... Az idegességről csakugyan érdemes
1019 42|       legnagyobbak egyike, melyekkel csak az orvostudomány foglalkozik...
1020 42|                élnek a kulturországokban, az aranyos cégtáblák hencegve
1021 42|                 polgárokat faragjon, - de az idegek életéből és titkaiból (
1022 42|                     Anatomice jól ismerik az idegeket, az élettani funkciók,
1023 42|                  jól ismerik az idegeket, az élettani funkciók, melyek
1024 42|                    de a hatások, melyeket az érzésekre és a hangulatokra
1025 42|          hangulatokra gyakorolnak, melyek az akaratot és az energiát
1026 42|        gyakorolnak, melyek az akaratot és az energiát akárhányszor sulyosan
1027 42|                előtt is, akik szünetlenül az idegesek bajaival foglalkoznak...
1028 42|              kilencvennyolc ideges van, s az izmaikkal kérkedő athléták
1029 42|                  mint a hajós kapitányok, az irók és a családanyák, sőt:
1030 42|                  a családanyák, sőt: mint az okleveles és gyakorló orvosdoktorok
1031 42|                   baját nyiltan bevallja, az ideges szinte remeg a félelemtől,
1032 42|                  oly keveset értünk, mint az orvosok - hanem a társadalom,
1033 42|              keresztül. Irjunk egyet-mást az idegességről és az ideges
1034 42|             egyet-mást az idegességről és az ideges emberekről, nem rendszeres
1035 42|               közös, s hogy ami neki fáj, az a barátjának, a sógorának,
1036 42|         szomszédjának, a fölebbvalójának, az alárendeltjének is épp ugy
1037 42|                  vigasztalásuk nincs, hát az is valami, felebarátaim,
1038 42|                 egyáltalában semmi okunk: az a sok őrült gondolat, mely
1039 42|                  II.~ ~Kezdjük ott, mikor az ideges ember - az édes és
1040 42|                   mikor az ideges ember - az édes és undoritó gyermek -
1041 42|             kilenckor, vagy tizenkettőkor az éjszakai álmából fölébred.
1042 42|                 életvidorsággal tekintsen az előtte álló órák felé. Ez
1043 42|           egyszerre ugy rémlik neki, hogy az egész élet csak ostoba időfecsérlés.
1044 42|                 ma, holnap és holnapután? Az, hogy a huszezredik kávét
1045 42|                  ambiciója? Fanyarul nyul az éjjeli szekrényére készitett
1046 42|                   jobban érezni magát, ha az angolok összecsókolóznak
1047 42|                  angolok összecsókolóznak az oroszokkal, ha a koronajáradék
1048 42|         közkórházakba. Utálattal dobja el az ujságot, nagy nehezen rászánja
1049 42|                  lenyelni a torkán, habár az inkák kincsét is neki adnák
1050 42|            legenyhébben is ellentmondjon. Az okos feleség tisztában van
1051 42|                 vörös posztójával ingerli az amugy is feldühödött bestiát...
1052 42|                 is feldühödött bestiát... Az okos asszony óvakodik is
1053 42|                    hiszen jól tudja, hogy az ő ideje is elérkezik, s
1054 42|         helybenhagyja, s csak annyit mond az édes mamájának, ha a családi
1055 42|            családi életéről szó esik:~ ~- Az uram nyolctól kilencig dühöngő
1056 42|                 mondják a barátaiknak, ha az apák kiváló tulajdonságai
1057 42|                  közönséges filiszter, de az enyém minden reggel megtébolyodik...
1058 42|            kitombolja magát egyszer s igy az a pillanat is elérkezik,
1059 42|                 végre eltávozik hazulról. Az első negyedórában még vadállatként
1060 42|                  vadállatként rohan végig az utcákon, ha valaki megszólitja,
1061 42|                  ugy tünik fel neki, hogy az élet mégis csak szép és
1062 42|                  szép és mulatságos, hogy az angol király kolosszálisan
1063 42|              szemlesütve hallgatja, mikor az asszony igy szól hozzá:~ ~-
1064 42|                   magyarázata annak, hogy az ideges ember valami oktalan
1065 42|                kér a bajára vonatkozólag, az pedig, aki a gyomrát elrontja,
1066 42|                 szégyenli bevallani, hogy az idegei nincsenek hajókötelekből,
1067 42|               pedig azért szégyenli, mert az ideges szó nálunk majdnem
1068 42|                   jókedvü bohémet, nehogy az ismerősei és a barátai agylágyultnak
1069 42|                 És ez a felületes látszat az oka annak, hogy a szegény
1070 42|              válnának.~ ~Tegyük fel, hogy az ideges ember a kávéházban
1071 42|                cellája, ahová a vendéget, az érvényben levő etikett-szabályok
1072 42|              rácsos ablak, mely mögött ő, az egyszerü és igénytelen ügyvéd,
1073 42|                  mindensége nyugszik. Aki az ideges embert ismeri, jól
1074 42|    pesszimizmussal hisz. Külsőleg azonban az elégedett filisztert adja,
1075 42|              bizalommal melléje telepszik az asztalhoz. Nemcsak melléje
1076 42|            elbeszélések kinpadra feszitik az idegeit, de azért megható
1077 42|              fájdalom, nem lehet valóság: az anekdotázó görcsösen ragaszkodik
1078 42|            minthogy embertársainkat - bár az ördög valamennyit elvinné! -
1079 42|                 tanácscsal megsegitsük.~ ~Az agyonbeszélő, a mókafiu
1080 43|               megvető iróniával beszélnek az emberi élet minden nagy
1081 43|                   Azt hiszik, hogy csupán az ostoba vagy elmaradt emberek
1082 43|                   hogy a moderneket éppen az jellemzi, hogy a világban
1083 43|                léha tónus lett urrá ebben az országban, melyet azelőtt
1084 43|                  óta, isten tudja hogyan, az országnak, de főképp Budapestnek
1085 43|                  osztályát is inficiálta. Az ember ma néha csodálkozva
1086 43|          asztalnál, a szinházi nézőtéren, az uri családok szalonjában:
1087 43|                 már ugy áll a dolog, hogy az ember, aki ebben a hangban
1088 43|             annyira megy, hogy nem csupán az idegen embereken gunyolódunk,
1089 43|               legyünk. És azt hiszszük, - az ördög tudja, honnan vettük
1090 43|                  a hitünket? - hogy ezzel az okosságunkat és a modern
1091 43|            dolgokon lelkesedni tud s hogy az élet minden nagy motivumát
1092 43|                  hallani, mert azok, akik az ilyen beszédre kvalifikálva
1093 44|                   biztos négy fala között az ember nyugodtan adhatja
1094 44|            adhatja a hőst, még ha otthon, az édes házi tüzhelynél, ugy
1095 44|                 tekintélyes percentje is) az előszobában, a fürdőszobában,
1096 44|                   a hálószobában költi el az ebédjét és vacsoráját, mert
1097 44|               annak a szörnyüségnek, hogy az ebédlője féltett tisztaságát
1098 44|           vendégeik előtt henceghessenek. Az öt szobából ugyanis mindössze
1099 44|             szobaleány, aki minden reggel az arca verejtékével kefél
1100 44|                   használják a szalont és az ebédlőt, amelyek három hónapban
1101 44|                egyszer fogadnak vendéget. Az előkelő, fényesen butorozott
1102 44|                   ugyszólván soha sincs - az előszobában vagy a fürdőszobában
1103 44|               hogy minek a nagy lakás, ha az ember egyáltalában nem veszi
1104 44|                   vállat von s ezt mondja az ő sajátságosan misztikus
1105 44|        gondolathoz, hogy a puritán család az előszoba sántikáló asztalán,
1106 44|               sötét fürdőszobában ebédel. Az étkezés, utóvégre is, nem
1107 44|               kávéház pompásan kárpótolja az embert azokért a kényelmetlenségekért,
1108 44|                  tehát és sietve nyeli le az utolsó falatot, hogy aztán
1109 44|              legalább a fekete kávéját.~ ~Az asszonyi logika nem tartozik
1110 44|                  mint a saját lakásukban. Az a férj, aki a pompás, világos,
1111 44|                 időt töltene otthon, mint az idegenek lármájától hangos
1112 44|               szivna a lelkébe, ha mindig az a másik, tiszta és derüs
1113 44|              abroszszal terittetnének föl az ebédlőben s még talán egy
1114 45|                fehér asztal analfabétái~ ~Az apró helytelenségek közt,
1115 45|                  szemmel nézve, tartanók: az az indolencia, melylyel
1116 45|               szemmel nézve, tartanók: az az indolencia, melylyel nálunk
1117 45|               indolencia, melylyel nálunk az evés müvészetét kultiválják.
1118 45|                baj, mert a fődolog mindig az marad, hogy legyen mivel
1119 45|               legyen mivel csillapitanunk az étvágyunkat, de ha elismerjük,
1120 45|                  hölgy és ur ül nálunk is az éttermek asztalai mellett -
1121 45|                 is ugyanaz, ami Párisban, az étvágy pedig sokkal jobb,
1122 45|                 nem hasonlit arra, melyet az elegáns angol és francia
1123 45|                 és francia ember kultivál az éttermek fehér asztalainál.~ ~
1124 45|                   a kés hegyén szállitják az ajkaik közé a mártást, vagy
1125 45|                   beszélni, hiszen ezeket az apró illetlenségeket már
1126 45|            előttem. Föl kell tennem, hogy az evés e vulgáris helytelenségeivel
1127 45|              mennyei ártatlansággal veszi az ajkai közé a kést, sőt:
1128 45|                  hiszik, akár nem, nálunk az asszonyok közt is aggasztóan
1129 45|           tekintélyes számban találkoznak az evés müvészetének analfabétái.
1130 45|            szobalány. De ismétlem: ezeket az elemi dolgokat nem is akarom
1131 45|                   szomoru igazságot, hogy az étkezés technikájában nálunk
1132 45|                legritkább ember otthonos. Az a finom, diszkrét stilus,
1133 45|                 jóizlés egyetemére. Pedig az emberismerők jól tudják,
1134 45|              vacsora, a five o’clock thea az igazi finomság szimboluma,
1135 45|                Régebben azt mondták, hogy az urat a cipőjéről lehet felismerni,
1136 45|                 arra, hogy valaki, ha nem az, igazi urnak lássék az ebédlőben
1137 45|                nem az, igazi urnak lássék az ebédlőben és a nyilvános
1138 45|                   ilyen kevés müvésze van az asztalnál való jó modornak,
1139 45|                   modornak, kétségtelenül az az oka, hogy a gyermeknevelés
1140 45|                modornak, kétségtelenül az az oka, hogy a gyermeknevelés
1141 45|                   egy divatos keringőt, - az evést épp ugy maguktól megtanulják,
1142 45|             szülői házban. A francia vagy az angol gyermeket sokkal sürgősebben
1143 45|                  sürgősebben avatják bele az étkezés müvészetébe, mint
1144 45|             müvészetébe, mint a zene vagy az idegen nyelvek rejtelmeibe.
1145 46|                  szóvá fogom tenni azokat az apró helytelenségeket és
1146 46|              helytelenségről irván, magát az alakot mutatom be, aki ezt
1147 46|                    De amint látni fogják, az én alakom egyáltalában nem
1148 46|             Bruyère mondta ki elsőnek azt az axiómát, hogy a legfényesebb
1149 46|                   be, akik a beszédnek és az elmésségnek a virtuózai,
1150 46|                legnagyobb tökéletességet. Az első pillanatban ezt talán
1151 46|             gyorsan rá fognak jönni, hogy az érvényesülésnek a legnagyobb
1152 46|              látható elismeréssel fogadja az én beszédemet, az rögtön
1153 46|                 fogadja az én beszédemet, az rögtön a maga pártjára hódit,
1154 46|                nyert ügye van nálam, mert az az impresszióm róla, hogy
1155 46|                   ügye van nálam, mert az az impresszióm róla, hogy kellemes,
1156 46|                  a szemembe nézni, mintha az egész exisztenciája függne
1157 46|              Belsőleg talán unatkozik, de az idegrendszere oly fegyelmezett,
1158 46|      idegrendszere oly fegyelmezett, hogy az igazi érzéseit, ha azok
1159 46|               Ásit, idegesen fészkelődik, az asztalon dobol s nyilván
1160 46|          csillogtassa előttünk.~ ~Ime, ez az a tipus, melynek tagjait
1161 46|                  a tipus, melynek tagjait az imént a levegőbe néző embereknek
1162 47|                 Ez annál különösebb, mert az összes, közismert pacsirtafajok
1163 47|                 azt képzeli magáról, hogy az énekesmadarak családjába
1164 47|                vagy huszonöten játszanak, az étteremben, ahová azért
1165 47|        kitartással fütyül, ügyet se vetve az ideges pillantásokra, melyek
1166 47|                fütyölő legényekről? Nekem az a véleményem róluk, hogy
1167 47|          kulturváros légkörébe, mint azok az emberek, akik sohasem adják
1168 47|              hangosan és öntelten fütyül, az nem pacsirta, hanem paraszt.
1169 48|                bölcsei, akik tudják, hogy az ilyen tömeges vendéglátás
1170 48|                legkényelmesebb elintézése az uri család társadalmi kötelezettségeinek.
1171 48|            társadalmi kötelezettségeinek. Az egynapos, fix vendégeskedés
1172 48|        praktikusabb, mint a mindennapi, s az erszényem, az idegeim egyaránt
1173 48|               mindennapi, s az erszényem, az idegeim egyaránt hasznát
1174 48|           clock-nak, legalább elméletben, az a célja, hogy az egymással
1175 48|              elméletben, az a célja, hogy az egymással rokonszenvező,
1176 48|              mindennapi élet, a müvészet, az irodalom eseményeit, néha-néha
1177 48|          tulságosan fiatalnak lenni, hogy az ember az efféle intim szórakozásban
1178 48|            fiatalnak lenni, hogy az ember az efféle intim szórakozásban
1179 48|             valóságos felsőbb tanfolyamai az üres hencegésnek, a kellemetlen
1180 48|                  zsúr csak akkor zsúr, ha az ember a szegény ura egész
1181 48|     nyolcvankrajcáros havannákkal kinálta az urakat, nem is szólva arról,
1182 48|                akadt volna a társaságban. Az ilyen látvány engem mindig
1183 48|                    ha arról van szó, hogy az ilyen környezetben fölserdült
1184 48|                 alighanem aggódva kerülik az esetleg félremagyarázható
1185 48|            nyilatkozatokat. Mert ugyan mi az ördögért vállalkoznának
1186 48|              nyugaton is vannak, de ennek az oktalan nagyzolásnak, nyugodtan
1187 48|           elmondhatom, sehol sincs párja. Az angol uri házakban csupán
1188 48|               előkelő családhoz bejuthat. Az ilyen éretlen hencegésnek,
1189 48|             munkájából élnek. Ahhoz, hogy az ember valahol jól érezze
1190 48|                  nem szükséges. Sőt: néha az ember épp ott unatkozik
1191 49|                   épp oly korlátlan urnői az egész háztartásnak, mint
1192 49|                 megőszült matróna. Ezeket az édes asszonykákat akarom
1193 49|               hogy miként kell viselkedni az embernek olyankor, ha vendég
1194 49|           embernek olyankor, ha vendég ül az asztala mellett? Most ugyanis,
1195 49|                   különösen is hangzik ez az állitás - éppen azért nincs
1196 49|                   akarok beszélni, melyet az ország minden szép asszonya
1197 49|                   magam például azok közé az emberek közé tartozom, akik
1198 49|                   délben csak azért ülnek az asztalhoz, hogy a fekete
1199 49|                 hogy a fekete kávét, mely az életnek tagadhatatlanul
1200 49|             vagyok, nem is szerepel egyéb az étlapomon, aminthogy - bizonyosan
1201 49|            szerencsésen a végére érhetnék az ebédnek, a nélkül, hogy
1202 49|            ebédnek, a nélkül, hogy másnap az orvosi tudományhoz kellene
1203 49|                   tehetetlenül végigeszem az egész menüt, miközben borzongó
1204 49|                tudja, mint én, - de mivel az anyja, a nagyanyja is igy
1205 49|                    engedjék meg nekem azt az alázatos kérdést: ugyan
1206 49|                önökről, hogy a pénzkérdés az ilyen meghivásoknál nem
1207 49|            középkori emberkinzásra, akkor az isten szerelméért miért
1208 49|                 Nagyságos asszonyok, akik az áldott vidéken oly megvesztegető
1209 49|             asztal mellett megkinozzanak. Az emberszeretet nevében, összetett
1210 50|                  ismert és kedves alakja: az ingujjas ember. Már kora
1211 50|                   barátaihoz:~ ~- Nézzünk az után, amiből élünk!~ ~E
1212 50|                   szórakozását megkezdje. Az ing, mely a kabát alól kibukkanik,
1213 50|       harmincfokos hőség nyomait, vagyis: az izzadtságtól egyenesen rátapad
1214 50|             látása nem tartozik azok közé az élvezetek közé, melyeket
1215 50|               mert a budapesti kávéházban az ingujjas ember elfogadott,
1216 50|                    azt is elismerem, hogy az ilyen nagy melegben jogunk
1217 50|                társadalmi törvényeket, de az ingujjas ember feltünő szereplése
1218 50|                csillárok és freskók alatt az ilyen fesztelenség - ne
1219 50|                  tessék rossz néven venni az erős kifejezést - egyenesen
1220 50|           pénzemért, hanem ahhoz is, hogy az esztétikai érzésemet kielégitsék.
1221 50|         esztétikai érzésemet kielégitsék. Az a kávéháztulajdonos tehát,
1222 50|              kávéháztulajdonos tehát, aki az ingujjas embert a márványoszlopai
1223 50|                nézzek. Akinek melege van, az menjen el egy dunai uszodába,
1224 50|                kabátját vetheti le, hanem az ingét is. Az alsósra vagy
1225 50|            vetheti le, hanem az ingét is. Az alsósra vagy a karamboljátékra
1226 50|            partiet blank bélára felvegye, az inkább mondjon le arról
1227 50|                   hogy a nyári hónapokban az embertársait megkoppaszsza.~ ~
1228 50|        megbotránkozással panaszolja, hogy az ura - a tökéletes férfi-ideál -
1229 50|                óta ingujjban ül le délben az asztalhoz, holott a szülői
1230 50|                  tulságos szigoruan venni az effélét, de azért azt mondom,
1231 50|                 de azért azt mondom, hogy az okos és jólnevelt férj a
1232 50|       jelenlétében még se ül le ingujjban az ebédhez. Nem azért, mintha
1233 50|                 tüzhely finom tónusán még az efféle kisebbfajta neveletlenséggel
1234 50|            neveletlenséggel is csorbát üt az ember. A középsorsu ur mindig
1235 50|           lüszterkabátot vásároljon, amit az ebéd ideje alatt magára
1236 50|                  is szintén megfeledkezik az ünnepies etikett-törvényekről,
1237 50|             megbecsülését látja abban, ha az ura vele szemben comme il
1238 50|             gentleman módjára viselkedik. Az etikett felfüggesztésének
1239 50|                 mentül inkább ragaszkodik az ember az etiketthez azokban
1240 50|               inkább ragaszkodik az ember az etiketthez azokban az órákban,
1241 50|               ember az etiketthez azokban az órákban, amikor nem a forró
1242 51|     legválogatottabb fajtáival támogatták az alapszabályokban sürüen
1243 51|        kártyajárásnak kizárólag a gibicek az okai s ezt a nézetét nem
1244 51|                gibic megváltoztathatja?~ ~Az öreg doktor haragosan rázta
1245 51|                   Jegyezd meg öcsém, hogy az én koromban már semmiben
1246 51|            koromban már semmiben sem hisz az ember, se az igaz hazafiságban,
1247 51|            semmiben sem hisz az ember, se az igaz hazafiságban, se a
1248 51|          pillanatig se kételkedem...~ ~Ez az öreg, goromba doktor jut
1249 51|                  öreg, goromba doktor jut az eszembe, mikor most egy „
1250 51|              ember érthetetlennek találja az ilyen elmebeli aberratiót,
1251 51|                   befolyást tulajdonitson az emberek sorsára és életére.
1252 51|               megmagyarázható, nem csupán az ostoba és elmaradt embereknél,
1253 51|                elmaradt embereknél, hanem az okosoknál és az intelligenseknél
1254 51|         embereknél, hanem az okosoknál és az intelligenseknél is. Sőt
1255 51|               megmagyarázni. A logika még az élet legnagyobb processzusainál
1256 51|      furcsaságokat komolyan kell vennünk. Az az ember, aki csak azért
1257 51|                 komolyan kell vennünk. Az az ember, aki csak azért jár
1258 51|                   bajt hoz a fejére, vagy az a másik, aki minden vállalkozása
1259 51|                okozati összefüggésben van az ugynevezett pointeur-seriessel.
1260 51|          különösebb kabalái vannak? Engem az se lepne meg, ha valaki
1261 51|               minden őrültség kitelik. És az őrültség se őrültség, ha
1262 52|                uzsonnázik, este pedig, ha az utolsó falatot lenyelte,
1263 52|               végre is tönkre fogja tenni az idegrendszerét, a fiu jóizüen
1264 52|                   minden időben ott talál az ember...~ ~- Micsoda szép
1265 52|                egy födél alatt töltsék el az összes szabad idejüket...
1266 52|                    a kávéházban költik el az uzsonnájukat s csak este
1267 52|               szólt, bajuszát pödörgetve, az én lovagias öcsém, aki -
1268 52|                   különböző kávéházakba s az illusztrált lapok forgatása
1269 52|               nénik”-et is megértem, akik az élet unalmáért és keserüségeiért
1270 52|                   De nem értem meg - s ez az, amiért ezt a banális témát
1271 52|         tisztességes filiszter hölgyeket. Az ő kávéházi szereplésük igazán
1272 52|           Newyorkban, se Tokióban - nincs az a szolid uri asszony, aki
1273 52|                 annyira lábrakapott, hogy az embernek szinte azt kell
1274 52|              Európa többi kulturvárosában az igazi uri nő nem ülne be
1275 52|                 semmi kivetőt abban, hogy az uri asszony, aki a szinházi
1276 52|                mindenki elhiszi, hogy nem az én feketebajuszu öcsém miatt
1277 52|                nénik” közé tartozik, abba az osztályba, melyet ezzel
1278 52|          kávéházakban lebzselő fiatalság. Az uri nő, ha nappal nyilvános
1279 52|                 tőle. Mert ha szép, akkor az én drágalátos öcsém okvetlen
1280 52|                 hanem minden naplopó, aki az aranyos oszlopok között
1281 52|                   néni” cimére rászolgál, az már közel van hozzá, hogy
1282 53|              magyarázza meg, ha tudja, mi az oka annak, hogy engem, aki
1283 53|                megfoszt a józan eszemtől: az, ha több pénz van a zsebemben
1284 53|              nyugodtan és higgadtan járok az emberek között, olcsón és
1285 53|          holnapután is nap lesz. Elköltöm az utolsó krajcáromat s csak
1286 53|              tudná mondani, hogy mi ennek az oka? És ha megtudná, tud
1287 53|                  kómikus, mint amilyennek az első pillanatban látszik,
1288 53|         prédikációkkal bizonyitanom, hogy az ilyen szenvedély a biztos
1289 53|                    hát bevallom, hogy ezt az időleges részegséget, amit
1290 53|                 pénzhez jutott. Én voltam az, aki ezer forinttal a zsebemben,
1291 53|         százfontosai legyenek a zsebében. Az ilyen oktalan költekezésnek
1292 53|              elfoglaltság hiánya, vagyis: az unalom. Tessék csak megnézni
1293 53|              megőszül idegességében, amig az utazása céljához ér. Az
1294 53|                   az utazása céljához ér. Az ilyen ember nem csupán a
1295 53|                 csupán a menetrendeket és az ujságokat vásárolja meg,
1296 53|                   a bajuszpedrőből. Pedig az egyikre épp oly kevés szüksége
1297 53|                másikra. De megveszi, mert az utazás egyhanguságába még
1298 53|                 utazás egyhanguságába még az az esemény is édes változatosságot
1299 53|              utazás egyhanguságába még az az esemény is édes változatosságot
1300 53|                   változatosságot hoz, ha az ember a nikkel-huszfillérest
1301 53|              ember a nikkel-huszfillérest az automata nyilasába beledobja.~ ~
1302 53|              tökéletesen megértem, de ami az orvosságot illeti, hát az
1303 53|                 az orvosságot illeti, hát az a nézetem, hogy az ilyen
1304 53|                    hát az a nézetem, hogy az ilyen baj hasonlit a neuraszténiához:
1305 53|                   a neuraszténiához: csak az idő gyógyitja meg, de az
1306 53|                  az idő gyógyitja meg, de az is ritkán. Aki erre a betegségre
1307 53|               erre a betegségre inklinál, az többnyire a haláláig nem
1308 53|                  energia kell hozzá, hogy az ember hidegen tovább menjen
1309 53|                   többnyire ugy jár, mint az a galiciai zsidó napszámos,
1310 53|            jutalomra. Miért mondjam, hogy az ilyen könnyelmü fecsérlő
1311 53|        kigyógyitani a betegségéből, akkor az én szavam ugyis csak annyit
1312 54|                                           Az utca lovagja~ ~„Lehetnek-e
1313 54|            feleség nem köteles megmondani az igazságot az urának?” -
1314 54|                   megmondani az igazságot az urának?” - kérdezi ma tőlem
1315 54|               ilyen delikát esete, s most az én girómmal akarja megnyugtatni
1316 54|       lelkiismeretét. Nemcsak azért, mert az ilyen ifju teremtések lekötelezése
1317 54|            gyakran vannak ilyen esetek, s az asszony, mikor az igazságot
1318 54|               esetek, s az asszony, mikor az igazságot elhallgatja, akárhányszor
1319 54|            fölösleges dolgokat is elmesél az ő szerelmes uracskájának.~ ~
1320 54|                    amit titkolnia kellene az ura előtt. Persze akkor,
1321 54|               előtt. Persze akkor, amidőn az igazság őszinte beismerése
1322 54|                  mellett kardoskodom, nem az ugynevezett konyhabeli kulissza-ügyeket
1323 54|                   arra a tudományra, hogy az ilyen nyughatatlan vérü,
1324 54|                barátnőm: ugy-e ezuttal is az utca lovagjairól, a derék
1325 54|            esetleg a Rákóczi-uton, amikor az a borzalmas orvtámadás érte,
1326 54|               tisztelettel szokta követni az aszfalton, de most már nincs
1327 54|              történt a hires eset? Kegyed az első pillanatban azt hitte,
1328 54|                  megvető pillantást vetve az aszfalt Romeójára, olyan
1329 54|               negyedik felvonásában... És az egész uton az járt a szőke
1330 54|          felvonásában... És az egész uton az járt a szőke vagy barna
1331 54|                  lenne nyugtalankodnia... Az aszfaltbetyárok népes családfáját
1332 54|     aszfaltbetyárok népes családfáját sem az ilyen jó és szolid asszonykák,
1333 54|            veszedelmesek, mint azok, mert az olyan bátor megvetés, amivel
1334 54|                  inkorrekt dolgot? Hiszen az a lovag amugy is kényelmes
1335 54|                  föl tudja lebbenteni azt az inkognitót, ugyan volna-e
1336 54|                 volna-e szive hozzá, hogy az urát egy olyan lovagias
1337 54|                  kalandor golyójának...~ ~Az őszinteségnek csak abban
1338 54|                  őszinteségnek csak abban az esetben volna értelme, ha
1339 54|                  értelme, ha a társadalom az ilyen arcátlan gavallért
1340 55|                    a hazámba visszatérek, az első napon rendesen ugyanazt
1341 55|                   jelenséget konstatálom: az utcák sokkal csöndesebbek,
1342 55|        csöndesebbek, a nyilvános helyek - az éttermeket és a kávéházakat
1343 55|            hangosabbak, mint a külföldön. Az elsőt könnyen megértem;
1344 55|                   mondható; a Rákóczi-ut, az Andrássy-ut belső része
1345 55|                   impresszióját kelti, ha az ember Párisból, Londonból
1346 55|               járó-kelővel se találkoztam az uj Erzsébet-hidon.) Ez azonban
1347 55|               nyugateurópai centrumoknak, az üzleti forgalomnak oly mesés
1348 55|                   amilyeneket odakünn lát az ember. Ez tehát tisztára
1349 55|                 állandóan felborzolja még az én nyugodt és meghiggadt
1350 55|                  meghiggadt idegeimet is, az nem a mi utcai életünk abnormális
1351 55|                    melyhez hasonlóra csak az ázsiai bazárokban találunk.
1352 55|                 veszedelemben forgott. Ez az ildomtalanság végre is nem
1353 55|                ami egyenesen felháboritó, az a budapesti embernek ama
1354 55|      neveletlensége, amelyet a pincérrel, az ujsághordó gyerekkel s az
1355 55|                 az ujsághordó gyerekkel s az összes szomszédai idegeivel
1356 55|             valaki nyugodtan végigolvasni az ujságját, amikor valóságos
1357 55|                 pokoli zsivajt csap, hogy az elmegyógyitó intézetek dühöngő
1358 55|               egyenesen galád beletaposás az ő egyéni szabadságába s
1359 55|    megbotránkozása egész orkánját zuditja az alpincér, a főpincér s a
1360 55|                fejéhez. Hogy e közben én, az ő ártatlan vendégtársa,
1361 56|            tényként megállapitja, hogy ez az ur minden lehető és lehetetlen
1362 56|            lehetetlen alkalmat fölhasznál az ő boszantására s legutóbb
1363 56|                 hiszem, hogy kötelességem az őszinteség...~ ~- És ki
1364 56|              őszinteség...~ ~- És ki volt az az ember, aki igy beszélt
1365 56|           őszinteség...~ ~- És ki volt az az ember, aki igy beszélt rólam? -
1366 56|                 mellékes is. Nekem csupán az volt a célom, hogy Önt a
1367 56|                   olvasó, akár nem hiszi, az én levéliróm nem ütötte
1368 56|                 tanácsot, mit cselekedjék az ő különös jóakarójával szemben?~ ~-
1369 56|                 világon, akik még azokkal az ismert, ősrégi trükkökkel
1370 56|                 hogy nem maradtam nyugodt az ilyen szemtelenség hallatára
1371 56|                már majdnem oly régi, mint az ó-testamentom s a komoly
1372 56|                  ennyi is fölösleges. Van az elintézésnek egy célszerübb
1373 56|                 szivesen közlöm Önnel ezt az ügyes és kipróbált metódust.~ ~
1374 56|                  és kipróbált metódust.~ ~Az elintézés leghelyesebb módja
1375 56|                 ma alkalmam volt rá, hogy az Ön kedvességét viszonozzam.~ ~-
1376 56|                  társaságban voltam, ahol az Ön neve is szóba került.
1377 56|                    Ne hálálkodjék, hiszen az Ön minapi jóakarata után
1378 57|             fájdalmának elmulását reméli, az ön levele eszembe juttatja
1379 57|                   ellen nem sokat használ az orvosi tudomány, mondják
1380 57|             gyakran ugy érzem magam, mint az orvos, aki diagnózist csinál
1381 57|            alighanem a revolvergolyó lesz az egyetlen orvosság, amely
1382 57|                   hogy a derék feleségét, az ártatlan kicsikéit elhagyja,
1383 57|                  küzdelmében kimerül...~ ~Az imént azt mondtam, hogy
1384 57|                lelki orvos is tehetetlen. Az ön betegsége, szegény uram,
1385 57|               apróságnak van még szüksége az ön kétségbeejtően tünedező
1386 57|                   tünedező energiájára.~ ~Az az apa, aki szerelmi fájdalom
1387 57|                tünedező energiájára.~ ~Az az apa, aki szerelmi fájdalom
1388 57|                   tüdeje roncsaiból él.~ ~Az elmeorvosok azt beszélik,
1389 57|       leküzdhetetlen szenvedélynek nevez, az voltaképpen kegyetlen és
1390 57|                ezerszer komolyabb érzés-e az, amit a természet még a
1391 57|                 vadállatba is beleoltott: az apa féltő, ragaszkodó, kimondhatatlan
1392 57|             többé-kevésbé megalkudtak már az élettel. Ki az álmairól
1393 57|            megalkudtak már az élettel. Ki az álmairól mondott le, ki
1394 57|                   álmairól mondott le, ki az ambiciójáról, ki egy édes,
1395 57|                 de nem panaszkodunk, mert az élet hamar megtanit bennünket
1396 57|             megtanit bennünket arra, hogy az igazi fájdalomban senkinek
1397 57|             hiszen ami rajtunk kivül van, az egy idegen és távoli világ...
1398 58|                                           Az ördöghinta~ ~Ilyenkor, amidőn
1399 58|                 életet él... Mert nemcsak az alkoholnak, a kártyának
1400 58|          javithatatlan fanatikusai, hanem az ugynevezett megszokásnak
1401 58|                   mellé kiránduljon, mint az angol ur vagy akár egy angol
1402 58|                 egy angol dáma arra, hogy az indiai hajóra felszálljon.
1403 58|                   kávéházi társaságokhoz, az Andrássy-ut aszfaltjához,
1404 58|             szürke ördöghintában éljük le az életünket, abba a csalódásba
1405 58|                gyönyörü galoppban utazunk az érzések és impressziók sokaságán
1406 58|                 járjuk végig, mig egyszer az utolsó állomáshoz meg nem
1407 58|         állomáshoz meg nem érkezünk.~ ~Ez az indolencia nagyon csodálatos,
1408 58|                  festőnek, a szobrásznak, az irónak, hanem a kereskedőnek,
1409 58|            kereskedőnek, a hivatalnoknak, az orvosnak is; aki mindig
1410 58|              lelki világának kincsesháza. Az utazás izgalma, a szemünk
1411 58|                  uj és ismeretlen szinek, az idegen emberek, a tőlünk
1412 58|                van a müvelt emberre, mint az oxigénes levegő a fuldoklóra.
1413 58|               gyorsan és gyökeresen, mint az ismeretlen benyomásoknak
1414 58|                  ismeretlen benyomásoknak az a tarka sokasága, amely
1415 58|             életébe? Nem igen tudom. Mert az a kifogás, hogy az utazás
1416 58|                   Mert az a kifogás, hogy az utazás sok pénzbe kerül,
1417 58|                külön tételt a budgetjében az utazásoknak, de az ördöghinta
1418 58|            budgetjében az utazásoknak, de az ördöghinta utasai között
1419 58|                  fölös számmal akad, akit az anyagi szempontok nem igen
1420 58|               alterálnak. Sőt azt mondom: az ugynevezett középosztálybeliek
1421 58|             vasuti költség elég drága, de az életmód külföldön hasonlithatatlanul
1422 58|                elveszit száz forintot, de az már éveken át sem jut az
1423 58|                  az már éveken át sem jut az eszébe, hogy utazásra, tehát
1424 59|            igazságot: a budapesti ember - az átlag-ember - köszönés dolgában
1425 59|              bátran fölvehetik a versenyt az aktiv szolgálatban levő
1426 59|              kézlegyintéssel köszönti. De az ilyen ur, istennek hála,
1427 59|                   levélben, hanem azokról az urakról, akik velünk, férfiakkal
1428 59|             kézmozdulattal válaszol. Ezek az urak - ugy látszik - abban
1429 59|             mindig azt tapasztaltam, hogy az előkelő férfiu éppen az
1430 59|                   az előkelő férfiu éppen az előzékenységével tünik ki
1431 59|               boszuságomban állva maradok az utca közepén s csak egy
1432 59|                füle hallatára:~ ~- Hallja az ur, vagy ne fogadja egyáltalában
1433 59|                  szalutálással viszonozza az udvarias üdvözlést, azt
1434 59|                 még nem tud ugy uralkodni az indulatain, mint én, akinek
1435 59|              felül bennem: főképp azokban az esetekben, mikor a mi szép
1436 59|                kicsiklandozza belőlem. Ez az ur már messziről lekötelezőleg
1437 59|                  járókelőket, hogy őt még az utcán se hagyják nyugton
1438 59|                lehet játszani azzal, hogy az ember másodizben már nem
1439 59|              komolyan tömörülniök kellene az illemtudó embereknek. Mert
1440 59|                illemtudó embereknek. Mert az ilyen fejlődő nagyvárosban
1441 59|                 harc se jogosultabb, mint az, melyet a neveletlen ripőkök
1442 60|                Öröm és gyász~ ~Alig hinné az ember, hogy egyébként irástudó
1443 60|                 mennyi sulyos gondot okoz az a kérdés, hogy micsoda szavakkal
1444 60|                  nagyon egyszerü a dolog; az ember papirt, tintát kér
1445 60|                   főpincértől, félrevonul az egyik asztal mellé s könnyedén
1446 60|                  hogy nem jut semmi dolog az eszébe. Mit irjon? A legegyszerübb
1447 60|                Mit irjon? A legegyszerübb az volna, hogy:~ ~„A mai napon
1448 60|              méltó intelligens férfiuhoz. Az üdvözlő táviratnak - ez
1449 60|                  kissé pikánsnak is, hogy az öröm apa nevetve pödörje
1450 60|             pödörje olvastára a bajuszát, az örömanya és a szende menyasszony
1451 60|               csirkefogó!~ ~De hol vegyen az ember egy elmés és pikáns
1452 60|                  elmés és pikáns ötletet? Az elmésségek és pikantériák
1453 60|        mindenkinek okoz ilyen nagy gondot az esküvői táviratok kérdése,
1454 60|               megmondta a kasznár:~ Éljen az uj házaspár!”~ ~Vagy:~ ~„
1455 60|                 Éljen soká a szép ara!”~ ~Az ilyen táviratok azonban
1456 60|                   jegyeseknél szokásosak. Az elmésségnek ezt a fajtáját
1457 60|            hasonló, pajzán versikéket biz az ártatlan dróthuzalra:~ ~„
1458 60|               hosszu negyedórákig gyötrik az agyvelejüket, amig egy valamirevaló
1459 60|                  sulyos gondot okoz nekik az a kérdés is, miképpen fejezzék
1460 60|           chauvinisták nevezni szokták.~ ~Az én szerény véleményem e
1461 60|            szerény véleményem e kérdésben az, hogy a gratuláló is, a
1462 60|          Amennyire illetlen és izléstelen az egyik genre-ban a humor
1463 60|                értelmetlen frázis. Hiszen az efféle levelezés és táviratozás
1464 60|               felületes etikett kérdése s az üdvözlő és a kondoleáló
1465 61|               bizonyos vagyok benne, hogy az öreg Rockefeller vagy Carnegie
1466 61|         közmondásos komolyságát, ha ennek az ifju embernek a problemája
1467 61|                   szivesebben foglalkozom az emberi lélek szövevényeivel,
1468 61|            komolyságomat akkor is, amidőn az ilyen naiv fiuk járulnak
1469 61|             gyékényem elé. Bizonyos, hogy az én mai levéliróm problémája
1470 61|                mert valószinü, hogy nem ő az egyedüli ember, aki efféle
1471 61|                  abroszon kell elköltenie az estebédjét, avagy: megiszik-e
1472 61|                valljuk meg őszintén, hogy az előkelőség igen fölösleges
1473 61|                   fölösleges fényüzés, ha az embernek a gyomra korog.
1474 61|               kétségtelenül szétrobbantja az elegáns hangulatot, de egy
1475 61|                   egy indus bölcs szerint az éhség perceiben a halandónak
1476 61|                   megértem és méltányolom az én fiatal barátom kételyeit,
1477 61|                   kedvéért le tud mondani az élet reális élvezeteiről.
1478 61|                 mi magunk közt állandóan „az őrgróf”-nak neveztünk, egy
1479 61|                egy szegény, álmodozó fiu, az életnek amolyan don Quichotte-ja,
1480 61|                   forintja, de azért, ami az előkelőséget illeti, bizvást
1481 61|                 szegényes legénylakására. Az esti szórakozás mindössze
1482 61|                krajcárjába került, vagyis az ötödrészébe annak az összegnek,
1483 61|               vagyis az ötödrészébe annak az összegnek, amiből egy comme
1484 61|                 comme il faut vendéglőben az uri ember Budapesten megvacsorázhat.
1485 61|                   pénzen meg tudta őrizni az illuzióit.~ ~- Mit kapok
1486 61|         tegnapelőtti paradicsommártásnak. Az ilyen környezet tönkretenné
1487 61|                 embernek mi más öröme van az életből, mint néha egy kis
1488 61|               végképp kihalt vele azoknak az azráknak a fajtája, akik
1489 61|                fiatal barátom: választ én az ön kérdésére nem adhatok.
1490 61|                 kérdésére nem adhatok. Ha az illuziók önt csakugyan boldoggá
1491 62|              ennek a nagyzoló nemzedéknek az üres és haszontalan fényüzését,
1492 62|                  és szidjuk együtt ezeket az oktalan és felületes fiatalokat,
1493 62|                  akik azt hiszik, hogy ez az egész nagyvilág csak a látszaton
1494 62|              tulajdonképp abból áll, hogy az idegeneknek minél több port
1495 62|                  fölé bizonyára jól illik az egyszerü fejkötő is, nekem
1496 62|                  föl engem, irjak valamit az esztelen fényüzés ellen,
1497 62|                 lánysereget, mely délfelé az iskolákból hazafelé özönlik.
1498 62|                 kikerülne. Nem elég, hogy az anyák rengeteg összeget
1499 62|                rengeteg összeget költenek az öltözködésre, még a gyermekeket
1500 62|                  nem arra gondolnak, hogy az iskolában kitüntessék magukat,
1501 62|                 Pedig én azt hiszem, hogy az egyszerü ruházkodás nem
1502 62|               akiknek módjukban áll, hogy az apróságaikat divat szerint
1503 62|                  nyáron, a vakációban, de az iskola falai között ne honositsák
1504 62|                  egyszerü ruhában küldjék az iskolába.~ ~Kétség se fér
1505 62|                 azt kérdezni: miért éppen az iskolásgyermekek fényüzésén
1506 62|               ennek a kornak minden téren az üres és hivalkodó fényüzés
1507 62|                 forintos lakást tartanak, az ötvenforintos hivatalnok
1508 62|             dunaparti fogadóban, csakhogy az ismerőseiknek imponáljanak.
1509 62|           megengednék. Azóta megváltoztak az állapotok: a mai nemzedék
1510 63|                   aki mindeddig azt hitte az uráról, hogy egyedül csak
1511 63|                   nővel megcsaltalak, aki az utamba akadt. Nincs erőm
1512 63|                    Nincs erőm hozzá, hogy az ilyen pillanatnyi szerelmi
1513 63|           szeretlek, mint ahogy valamikor az édesanyámat szerettem...
1514 63|                  nőknek ellentállni... De az istenre kérlek, ne vedd
1515 63|               jobban imádlak, mint amikor az oltár elől eljöttem veled...
1516 63|    legkorrektebbül? Kérem, irja meg, mert az a szándékom, hogy követni
1517 63|                  például egy királytigris az iránt érdeklődnék nálam,
1518 63|                vacsorázni esténként? Mert az a feleség, aki a férje apró
1519 63|             átpártolt ragadozó állat. Még az a feleség se huny szemet,
1520 63|             szemet, aki maga is megcsalja az urát; mert ha a szivét nem
1521 63|              hiuságát okvetetlen megsebzi az a tudat, hogy egy más asszony
1522 63|                   vitrióllal boszulta meg az ura legelső ballépését.~ ~
1523 63|                   érzéki fellobbanásaidat az irántam érzett szerelmeddel
1524 63|            szerelmeddel összetéveszteném. Az alkut tehát ezennel elfogadom;
1525 63|               szempontból fogod megitélni az én elkövetendő ballépéseimet.
1526 63|                   téged szeretlek igazán. Az az érzéki kaland nem fogja
1527 63|                téged szeretlek igazán. Az az érzéki kaland nem fogja
1528 63|                Igy kell, hogy válaszoljon az urának, mert ez az egyetlen
1529 63|            válaszoljon az urának, mert ez az egyetlen mód, hogy az ő
1530 63|                  ez az egyetlen mód, hogy az ő ajánlata abszurd, kegyetlen
1531 63|                  kalandok után futkosson, az bizonyos, hogy egy sincs,
1532 63|                   egyenesen vérlázitónak. Az ilyen ember csak akkor látja
1533 63|                   gazságát, ha a felesége az ő saját, alávaló logikáját
1534 64|                  népszerüségre tesz szert az olvasók között, ami nem
1535 64|                  nem is csoda, hiszen hol az a fiatal leány, aki ne álmodoznék
1536 64|                 ne történhetnék meg végre az életben is? Az irógépek
1537 64|                  meg végre az életben is? Az irógépek ábrándozó kis tündérei
1538 64|                   joggal népszerü lett ez az én meséket firkáló atyámfia,
1539 64|           hihetetlen, de igaz - még reám, az ő vén bátyjára is esett
1540 64|                   mindig van néhány, mely az irógépek szorgalmas kezelőnőitől
1541 64|              akkor - mondják bizalommal - az ő panaszaik se fognak süket
1542 64|                  hogy a nagybácsi nemcsak az öcscse adósságaiért, hanem
1543 64|                öcscse adósságaiért, hanem az irodalmi müveiért is felelősséggel
1544 64|               sokkal jobban szeretném, ha az öcsém egy négyezer holdas
1545 64|                   s családunk kreaturája, az aranyhaju Lehmann Vilma
1546 64|                   a panaszokat, melyekkel az irógépes kisasszonyok fölkeresnek
1547 64|            sodromból kihozzon, mert habár az öreg kezem reszket is már
1548 64|                   ám meg bennem végképpen az a spadassin, aki a kardjával
1549 64|             kiöntse. Ez a derék kis leány az irógépet kezeli egy nagy
1550 64|                most közel áll hozzá, hogy az exisztenciáját elveszitse.
1551 64|             perverz antilovagok tüzét, ha az állását otthagyja, akkor
1552 64|                otthagyja, akkor magát is, az öreg édesanyját is megfosztja
1553 64|             olvasva, csakugyan azt látnám az egyetlen megoldásnak, ha
1554 64|             legtöbb esetben célhoz vezet; az egyenes és az őszinte beszédet.
1555 64|               célhoz vezet; az egyenes és az őszinte beszédet. Szedje
1556 64|                Szedje össze, kis leányom, az összes bátorságát s ha még
1557 64|                 még nem tartunk ott, ahol az angolok, de azért lovagias
1558 64|                 Akkor majd előszedjük azt az öreg kardot s ugy közibük
1559 65|                  De mit tesz isten? Mikor az ebédnek vége volt, az idősebb
1560 65|               Mikor az ebédnek vége volt, az idősebb uriasszony, távozóban,
1561 65|              szoktak megjegyzéseket tenni az idegen hölgyekre.~ ~E szavak
1562 65|             rendreutasitást s most engem, az idegent, kérnek föl egy
1563 65|                 nekik: mint tehetnék jóvá az akaratukon kivül elkövetett
1564 65|                   leghelyesebb formájára, az engem ugyancsak bámulatba
1565 65|                   ezen a töprengeni való? Az ember, ha ez a kis malheur
1566 65|                aggastyánt kellene zavarni az ebéd után való bóbiskolásában.
1567 65|                  azért teszem szóvá, hogy az elibém terjesztett problémát
1568 65|                  már mindenütt találkozik az ember magyar utasokkal,
1569 65|          Tuniszban vagy Hammerfestben is. Az a skót ruhás ur, aki a szomszéd
1570 65|                marosvásárhelyi fiskális s az a kokett, karcsu asszony,
1571 65|             maradtam s olvasgatni kezdtem az állomáson vett olasz lapot.
1572 65|              tartottam szükségesnek, hogy az inkognitómat leleplezzem, -
1573 65|               valósággal lángba, borultam az ujságom mögött. A nászutasok
1574 65|                telegrafálni akartam, hogy az esti vonattal visszautazom