Rész

   1  1|             mindennapi Graham-kenyeremet. Hogy ez nem könnyü életpálya,
   2  1|                kér: magyarázzam meg neki, hogy mikép lehet valaki ugynevezett
   3  1|                 valamennyien azt mondták, hogy a huszadik században csak
   4  1|                  kisasszony tudni akarja, hogy mik a snájdig leány kellékei, -
   5  1|                    nincs hát jogom hozzá, hogy holmi unalmas morálprédikációkkal
   6  1|               mindig olyan hangon beszél, hogy a távolabb ülők is kényelmesen
   7  1|                 Olyan szük szoknyát hord, hogy az összes járókelők megfordulnak
   8  1|         követelnek. Lehetőleg ugy beszél, hogy a fiatal urak - mint a snájdig
   9  1|          abszolute nem riad vissza attól, hogy az udvarlóinak efelé elmésségeket
  10  1|                 Stb. stb.~ ~G) Kijelenti, hogy ha férjhez megy, teljes
  11  1|                   urat.~ ~I) Tüntet vele, hogy mindenről ép ugy informálva
  12  1|                  férfiak.~ ~J) Kijelenti, hogy ha egyszer férjhez megy,
  13  1|                 szupé-csárdást ugy járja, hogy a legöregebb botokud-négerek
  14  1|               kellékek szükségesek ahhoz, hogy valaki a snájdig leány cimét
  15  2|            terjesztettek, annyira kényes, hogy még én is, aki nem tartozom
  16  2|               adta meg ehhez a kérdéshez, hogy ő, a gyöngéd és érzékeny
  17  2|                  beszélgetését, s rájött, hogy az a nagyszakállu, öreg
  18  2|           csillogó álmokat szőttem arról, hogy egyszer, ha későn is, csakugyan
  19  2|                 leányszobámból elrabol... Hogy ugy adjanak el, mint egy
  20  2|               annyira mégsem vagyok öreg, hogy ennek a szép és melegszivü
  21  2|             iszonyu lehet hát az a tudat, hogy az ő napfényes szőke hajkoronáját,
  22  2|                  kávéházban?~ ~Beismerem, hogy ez a csunya próza engem
  23  2|          meggondoljuk a dolgot, rájövünk, hogy ez a mesterség már talán
  24  2|                népszerüek közé tartozott, hogy ne is szóljak ősapáinkról
  25  2|                ősanyáinkról, akik - igaz, hogy iparjogositvány nélkül -
  26  2|             gyönyörüséget találtak abban, hogy a fiatalokat egymás karjaiba
  27  2|                 nénik, nem érnek rá arra, hogy az Ámor istenke dolgaiba
  28  2|         cselédszerző kifutójának udvarol, hogy a derék Samu egy jó mindenesleányt
  29  2|              annyiból talán megbizhatóbb, hogy - mivel az ő üzleti renomméja
  30  2|                 aki mind készen áll arra, hogy a házasság sulyos keresztjét
  31  2|                minden módja megvan hozzá, hogy az egymáshoz illő karaktereket
  32  2|           karaktereket kiválaszsza. Igaz, hogy mindennek kissé üzleti ize
  33  2|               biztositja Kegyedet afelől, hogy ő nélküle rá fog találni
  34  2|                 fog találni az igazira, s hogy tisztán a romantika alapján
  35  2|                 boldogtalanabb, mint igy, hogy köhögő öreg bácsi veszi
  36  2|             határáig sincs alkalma ahhoz, hogy hozzáillő urakkal megismerkedjék,
  37  2|                 urakkal megismerkedjék, s hogy azt a tökéletes férfi-ideált
  38  2|               évvel ezelőtt arra szántak, hogy Kegyedet boldoggá tegye?
  39  2|                   ne telnék hát az is ki, hogy kopottcilinderes, tubákoló
  40  3| Garlton-szállodába... Majd én is megirom, hogy hol találhat meg bennünket
  41  3|                 fél szükségét érzi annak, hogy még ezután is hirt halljon
  42  3|                igazán nincs reá semmi ok, hogy holmi hazug és affektált
  43  3|               nagyképü férfivel? Föltéve, hogy nem üres és frivol léhaságok
  44  3|                  bizvást azt válaszolnám, hogy semmi oka sincs megvonni
  45  3|                      és mégis azt mondom: hogy a mi viszonyaink között
  46  3|               mint apa, nem engedném meg, hogy a leányom idegen férfiaktól
  47  3|                különös virtust lát abban, hogy minden nőt, aki a barátságával
  48  3|                   fájdalom, annak a jele, hogy a nyugateurópai, internacionális
  49  3|   leghatározottabban ellene vagyok annak, hogy a mi hajadon leányaink egy
  50  3|             Sajnos, nincs reményem hozzá, hogy én, a fehérhaju öreg, ezt
  51  4|          udvarlóját rá akarja birni arra, hogy értelmesen és világosan
  52  4|        rokonszenvüknek, de ne adj’ isten, hogy végre magukra huznák azt
  53  4|               mégse lehet kivánni tőlünk, hogy egyenesen fölkináljuk a
  54  4|                   se szabad tennünk arra, hogy már nagyon is vágyakozunk
  55  4| megszólaltathatjuk?”~ ~Konstatálnom kell, hogy az aggódó anya a hasonlatok
  56  4|              nagyon is természetes dolog, hogy minden anya a maga leányát
  57  4|       szalonkabátot. Szivesen koncedálom, hogy ezek az emberek kőszivü
  58  4|               piaci árakkal s jól tudják, hogy a szende kicsike, aki a
  59  4|                  meg magának s ez az oka, hogy a kétezer forint jövedelemmel
  60  4|                 már nem a mamát nézi meg, hogy a leányát elvegye (mint
  61  4|               Annak a körülménynek tehát, hogy a csuka nyakig begombolkozik,
  62  4|              abból a megokolt félelemből, hogy a drága gyermeket esetleg
  63  4|                nyakukba. Ez az oka annak, hogy oly nemes nonchalançe-szal
  64  4|                  a sandwicheket, anélkül, hogy beszédes ajkukat szóra nyitnák.
  65  4|                   hanem az a bizonyosság, hogy az édes kicsike az apai
  66  4|               sikerrel eltitkolt.~ ~Igaz, hogy a szerelmi házasságok se
  67  5|                 Háztűznézés~ ~- Tudja Ön, hogy miből áll voltaképen a háztüznézés? -
  68  5|               leánya van. Mindenki tudja, hogy miért jött - nemcsak az
  69  5|                   sejtelme se lenne róla, hogy a látogatásnak mi a célja?
  70  5|            levetjük, dühösen megfogadjuk, hogy inkább százszor agglegények
  71  5|                 rendszerét? Nem gondolja, hogy ezek nélkül a borzasztó
  72  5|                  formáját, mert elhiheti, hogy számtalan fiatal ember csak
  73  5|                 kis hősiesség kell hozzá, hogy az ember egy óra hosszat
  74  5|                   a lelkébe. Mikor tudom, hogy ők tudják, hogy én egész
  75  5|              Mikor tudom, hogy ők tudják, hogy én egész másra gondolok,
  76  5|                  s mikor világosan érzem, hogy a gondos apa, a szerető
  77  5|                   is tudom, ők is tudják, hogy nekem nem a Vigszinház repertoirja
  78  5|                mindnyájan arra gondolunk, hogy: istenem, milyen jó lenne
  79  5|                keblem mélyén azt kutatom: hogy a pironkodó kisleányból,
  80  5|                hivatás várakozik majd rá, hogy az én hangulataimat és gallérjaimat
  81  5|                    Arra a kérdésre tehát, hogy helyesnek tartom-e a mai
  82  5|                 egymásnak szánt, anélkül, hogy heves szivdobogással vagy
  83  6|                  van kifogásuk: az ellen, hogy a nap mindössze csak huszonnégy
  84  6|                  huszonnégy órából áll, s hogy az állami mérnöki hivatal
  85  6|                 oly kegyetlen és kőszivü, hogy ebből a nyomorult huszonnégy
  86  6|                 Vegyük tekintetbe azt is, hogy az ember az alvásra is kénytelen
  87  6|            kénytelen forditani hét órát s hogy kora reggel nem szokásos
  88  6|             esztendő se lenne elég ahhoz, hogy a legsürgősebb mondanivalóikat
  89  6|                 között el lehet képzelni, hogy ezt a kilenc órát akkor
  90  6|           jegyespárnak ez a véleménye. És hogy ez a vélemény nagyon is
  91  6|                  az ebédlő félhomályában. Hogy mivel töltik az időt, azt
  92  6|         beszélgetnek), de annyi bizonyos, hogy nem élvezhetik sokáig az
  93  6|                   nagynehezen eszébe jut, hogy az irodában a peres felek
  94  6|                   nincs olyan tiz percük, hogy háborithatatlanul beszélgethetnének
  95  6|               határozottan arra vallanak, hogy mindez nem puszta véletlenség:
  96  6|                   ugy intézik a dolgokat, hogy valaki minduntalan megzavarja
  97  6|                   levelében a vőlegény, - hogy ily tigrisanyák is élhetnek
  98  6|                  is élhetnek a világon, s hogy akadhat szülő, aki egyenesen
  99  6|          helyedben magam is azt mondanám, hogy a vérszomjas tigris szelid
 100  6|                leánynyal, hát azt mondom: hogy az a tigris-anya okosan
 101  6|                   percenkint megszakitja. Hogy miért, azt hiába magyaráznám
 102  6|             adnátok, meg se érdemelnétek, hogy a jó isten ilyen boldogokká
 103  6|                   meg az igazi értéküket, hogy csak ritkán és akadályokon
 104  6|                   fogsz jönni, édes fiam, hogy annak a tigrisanyának igaza
 105  6|             beváltják, - és gondolj arra, hogy az ember - már az ismert
 106  6|                 abba a fájdalmas tudatba, hogy apák, mamák, szakácsnék
 107  7|                  minden során meglátszik, hogy nagyon meg van botránkozva.
 108  7|                   szóval érezni lehetett, hogy itt valami édes mámor lebeg
 109  7|                  a pecsenyénél felálltam, hogy a fiatal párt felköszöntsem.
 110  7|                   bámulatomra azt láttam, hogy a fiatal párt egyáltalában
 111  7|                  megszöktek. Gondolhatja, hogy majdnem a torkomon akadt
 112  7|           mértékben illetlennek találtam, hogy azok, akiknek ünneplésére
 113  7|                ellen a csuf szokás ellen, hogy az uj házaspár ilyen neveletlenül
 114  7|                  s amellett kardoskodott, hogy ezt az édes kis illetlenséget
 115  7|               joguk az uj pároknak ahhoz, hogy az etikett törvényeit ennyire
 116  7|         megállapitok egy tényállást: azt, hogy ez a megbotránkozott uriember
 117  7|             tulhaladta az ötvenedik évét, hogy elvileg sohase gondolt a
 118  7|             gondolt a házasságra, szóval: hogy tizenhárompróbás, megsavanyodott
 119  7|                  száz forintot egy ellen, hogy ez a jellemzés megfelel
 120  7|               beszáradt szive képes arra, hogy ezeknek a mohó, szerelmes
 121  7|               előtt az igazát megvédheti. Hogy lojalitásomról teljes bizonyságot
 122  7|              viselkedett. Oly illetlenül, hogy az összes német divatlapok
 123  7|                  csakugyan több a soknál, hogy az ünnepeltek angolosan
 124  7|               lássa, én mégis azt mondom, hogy az a másfélórás férj, aki
 125  7|          feleségét, bizvást megérdemelné, hogy a világ összes illemkodexeit
 126  7|              komolykodó uram, akként áll, hogy kétféle szempont szerint
 127  7|                   kezd arra a gondolatra, hogy egy drága, kicsike teremtést
 128  7|                 ki is mondom a verdiktet, hogy itt nagy és sulyos illetlenség
 129  7|             verdikt egyuttal azt jelenti, hogy a két szökevény százezerszer
 130  7|               könyvében komolyan megirja, hogy egy előkelő ur csak délelőtt
 131  8|                  határai~ ~Erős a gyanum, hogy a kérdést, mely ma, döntés
 132  8|             mindig azt a hitet költi föl, hogy mégis csak ők a legokosabb
 133  8|         legokosabb emberek. Ugy képzelem, hogy egy bájos asszony, aki a
 134  8|          feleségek illemkodexe megenged s hogy e mosolygás következésképp
 135  8|                este az intimus ebédlőből, hogy az alsós, vagy a baccarat
 136  8|           nagyvilági férj se türheti meg, hogy szép feleségének udvaroljanak?
 137  8|            nagykövet bátran megengedheti, hogy a felesége idegen urakkal
 138  8|                  más kérdés, de bizonyos, hogy a mai társadalom fölfogása
 139  8|                 bizvást el lehet mondani, hogy az angol peerek, az amerikai
 140  8|              társadalomban - de bizonyos, hogy még a leglojálisabb férj
 141  8|              joggal juthat már az eszébe, hogy nem a más számára házasodott.
 142  8|                nem lehet eltiltani attól, hogy olykor kellemes és ártatlan
 143  8|                  az okos ember - anélkül, hogy a gyanujának bármily külső
 144  8|             ostoba, de jó fiuról.~ ~Arra, hogy az összes aggasztó szimptómákat
 145  8|                  tartja azt a gondolatot, hogy őt a felesége megcsalhatná.
 146  9|              tehát semmi kétség az iránt, hogy a leendő családját tisztességesen
 147  9|               minden kellék megvan ahhoz, hogy egy boldog, példaszerü,
 148  9|          keletkezzék.~ ~És ime, ahelyett, hogy a jegyváltás expressz uton
 149  9|                 egyes sorából az látszik, hogy komoly és izgatott lelki
 150  9|                   Nem azt kell-e hinnünk, hogy ennek a fiatal urnak a nagy
 151  9|               minden kellék megvan ahhoz, hogy egy derék embert magába
 152  9|               rossz nyelvek azt beszélik, hogy nem igen elégszik meg az
 153  9|             korzóján.~ ~Értik-e most már, hogy miért habozik az a fiatal
 154  9|             Tisztelt uram, ön azt mondja, hogy öreg, tapasztalt és világlátott
 155  9|           megfigyelt és az a szenvedélye, hogy a lelki problémákkal foglalkozzék.
 156  9|                Nem kell-e attól tartanom, hogy a szerény és egyszerü gyermekben
 157  9|                  lobog? Ki biztosit róla, hogy nem egy kacér, rossz és
 158  9|                közvélemény is azt mondja, hogy az ilyen lépés előtt az
 159  9|                    bizonyos vagyok benne, hogy borzasztó katasztrófa lenne
 160  9|                melyek önt arra birhatták, hogy hozzám forduljon... Nem
 161  9|                 beszélnek a mi korunkban, hogy nem csoda, ha valaki e jelszó
 162  9|        kegyetlenül meggyanusit... Örülök, hogy hozzám fordult, mert igy
 163  9|               mert igy elmondhatom önnek, hogy amit gondol, az érthetetlen
 164  9|                 közben mindig ugy láttam, hogy a rossz és erkölcstelen
 165  9|             gyermekszivük mindig megérzi, hogy az a lény, akit legjobban
 166  9|                    Csupán a férjtől függ, hogy ez az uj világ mindazért
 167 10|                 azon a véleményen vannak, hogy a kedves, fiatal ember a
 168 10|                  igy válaszol:~ ~- Arról, hogy feleségül akar venni, még
 169 10|                 De minden jel arra mutat, hogy mégis csak ez a szándéka.
 170 10|               kezemet, százszor elmondja, hogy szerelmes belém, s néha
 171 10|                  Már meg is mondtam neki, hogy szeretem, mire hálásan és
 172 10|       következhetik ezek után egyéb, mint hogy a fiatalember meg fogja
 173 10|               intéz.~ ~Meg fogom mondani, hogy mi a célja, s egyuttal bemutatom
 174 10|                     Nincs kétségem benne, hogy Kegyed a mintafeleségek
 175 10|               Kegyednek, mikor azt látta, hogy egyik udvarlóját magába
 176 10|        bolonditotta? Biztos vagyok benne, hogy még gondolatban se volt
 177 10|          hiuságának mód fölött jól esett, hogy hódolói serege megszaporodott.
 178 10|                   meg érte, ha azt látja, hogy valakiben szerelmet ébresztett.~ ~
 179 10|                 arra a tudatra pályáztak, hogy egy szép teremtést meghóditottak,
 180 10|               izgalmas sportnak tekintik, hogy a szerelmi vallomásokat
 181 10|                 áldozat pirulva beismeri, hogy szereti őket. Az asszonytól
 182 10|                   szivvel sugja a fülébe, hogy mindörökre szeretni fogja.
 183 10|              azzal a veszedelemmel járna, hogy egy vérszomjas férj is feltünhetne
 184 10|              leány van a játékban) azzal, hogy az embernek egy egész, hosszu
 185 10|       következései...~ ~Kegyed azt hiszi, hogy csupán a perverz gondolkodásu
 186 10|                 azon a véleményen vagyok, hogy a hiuságnak is lehet olyan
 187 11|                   kérdést intézed hozzám, hogy mikép lehet kikurálni rettenetes
 188 11|                 asszonyt, hidd meg nekem, hogy a te problémádhoz képest
 189 11|                magyaráznom néhány szóval, hogy te, tisztelt atyámfia, mit
 190 11|                    Röviden kijelenthetem, hogy a hallgató asszony a házsártos
 191 11|            hallgat. Ugyebár azt hihetnéd, hogy ez az asszony az ideálja
 192 11|                tapasztalásából jól tudod, hogy a lármázó és pörlekedő asszonynál,
 193 11|        megvigasztal bennünket az a tudat, hogy nemcsak a magunk, de kedves
 194 11|            elpocsékoltunk valamicskét. Ám hogy rohanjunk el hazulról, mikor
 195 11|                   és szent meggyőződésem, hogy kiváló irótársam, az öreg
 196 11|                   Mert abba a gondolatba, hogy forró olajban kell főnöm
 197 11|               valahogy; de ha elgondolom, hogy tulvilági büntetésemképpen
 198 11|              hátam közepén, s kijelentem, hogy inkább ebben a földi siralomvölgyében
 199 11|                  Nem kell bizonyitgatnom, hogy az ember türelmetlenül várja
 200 11|             lelkére vall, kedves barátom, hogy a kedves neje kikurálása
 201 11|                  belenyugszik, mint abba, hogy néha a föld megremeg és
 202 11|                   néha a föld megremeg és hogy a tüzhányó kitör és eget
 203 12|              hanem abból a különös okból, hogy őnagysága rendszeres könyvet
 204 12|                 egy férj se lehet bolond, hogy ezt a szokást csak ugy egyszerüen
 205 12|              inkriminálja. A baj ott van, hogy a szép asszony este, vacsora
 206 12|                   minden barátom irigyel, hogy a feleségem minden este
 207 12|                 még vita tárgya se lehet, hogy ez a bájos, fiatal asszony
 208 12|           szigoruan beletartozik-e az is, hogy rendszeres könyvet vezessen
 209 12|                  tanitják a növendékeket, hogy a könyvvezetés elengedhetetlen
 210 12|              fiatal teremtést s ahelyett, hogy elismerőleg a keblükre ölelnék,
 211 12|                  teremtette a jó istenke, hogy paradicsommá tegyék ezt
 212 12|                  szükséges. A fődolog az, hogy a konyhapénzedből elsejéig
 213 12|        konyhapénzedből elsejéig kijöjj, - hogy aztán mire költekeztél hónap
 214 12|               lenne hát fölösleges munka, hogy ez a budget épp oly világossá,
 215 12|                 Nekem az a meggyőződésem, hogy a család vagyonosodása,
 216 12|                  könnyelmüség kell hozzá, hogy a háztartás költségvetésének
 217 12|                 valamicskét a latban: az, hogy a könyveivel bibelődő, komoly
 218 12|               küzdelmekbe kerül manapság, hogy a férj tisztességgel és
 219 13|                 bölcs és jószivü öreghez, hogy ügyében expressz uton igazságot
 220 13|                  annyira elbusulja magát, hogy még a reggeli tisztogatást
 221 13|                   világon. Arról van szó, hogy az ifju párhoz a minap egész
 222 13|               azzal töltötték el az időt, hogy ebédutántól késő estig kártyáztak.
 223 13|                  kis menyecske azt hitte, hogy helyesen cselekszik, pedig
 224 13|               szemrehányásokat tett neki, hogy udvariatlanul és illetlenül
 225 13|                  a könyek.~ ~- Elég hiba, hogy nem értesz hozzá, - szólott
 226 13|                 öreg, már tudnia kellene, hogy manapság minden társaságbeli
 227 13|                  annyi belátásod lehetne, hogy ne kuksolj egy sarokban,
 228 13|              tarthatnak, s elképzelheted, hogy ez nekem egyáltalában nem
 229 13|                   az éjjeli szekrény elé, hogy előttem e tengernyi bánatát
 230 13|                   igaz-e, - kérdi tőlem - hogy az édes anyja oly szörnyüségeset
 231 13|                 szégyenszemre kitudódott, hogy a tercet nem tudja megkülönböztetni
 232 13|        bélakasszától? És mit kell tennie, hogy a haragos uracskáját kiengesztelje,
 233 13|                olyan tanácsot fogok adni, hogy az egész életében hálás
 234 13|               csak azt az egyet kötöm ki, hogy pontosan az előirásom szerint
 235 13|               helyet foglal az asztalnál, hogy a levesét elköltse, nyugodtan
 236 13|                 tudomásul kedves barátom, hogy gonoszabb ostobaságot még
 237 13|                   magam se pályázom arra, hogy a makk felsőt meg tudjam
 238 13|                 az anyakönyvvezető előtt, hogy jó angén- vagy alsós-játékos
 239 13|          alsós-játékos leszek, hanem azt, hogy hüséges, jólelkü, együttérző
 240 13|              tőlem akár azt is megteheti, hogy karambolt játszik egy nyilvános
 241 13|                    sem azt meg nem türöm, hogy a boldog házi tüzhelyemet
 242 13|                  degradálják. Nem mondom, hogy néha, egy-egy téli estén,
 243 13|                   ezennel jót állok róla, hogy a kis prédikáció nem fog
 244 14|                feleségei~ ~Az a probléma, hogy a hires emberek miért imponálnak
 245 14|             Annyira természetes dolog ez, hogy a legkisebb fejtörés nélkül
 246 14|                  kellemes helyzetben van, hogy többnyire olyannak nézik,
 247 14|                lány is el tudja képzelni, hogy megvannak benne mindazok
 248 14|                  az anyakönyvvezető elől, hogy egy tökéletes emberi lény
 249 14|                  életét. Kell-e mondanom, hogy ez a rózsás képzelődés hova
 250 14|                   nagyon hamar kitudódik, hogy a magánéletében nem tartozik
 251 14|                   meg. Nem természetes-e, hogy a költőt, a novellairót,
 252 14|              gyermeklelkében ugy képzeli, hogy a müvész mindörökre ki fogja
 253 14|                érzékenyitene az a remény, hogy egy müvész álomképe és kedvese
 254 14|                fölháboritó tudat-e mégis, hogy az az ember, aki a holt
 255 14|                   még csak arra se képes, hogy egy rongyos csatát megnyerjen?~ ~
 256 14|              rongyos csatát megnyerjen?~ ~Hogy a müvészházasságok legnagyobb
 257 14|             melyről váratlanul kitudódik, hogy silány hamisitvány, megvetéssel
 258 15|                miniszter azzal bizna meg, hogy egy népszerü olvasókönyvet
 259 15|           sajnálja a pénzét, azt kivánja, hogy finom kalapokban, drága
 260 15|            lemondani arról az élvezetről, hogy másoknak tetszeni akarjon.
 261 15|              igazán a felesége, ha látja, hogy mások is osztoznak vele
 262 15|                talán fölösleges mondanom, hogy én az asszonyoktól nem követelem
 263 15|                   természeti abnormitást, hogy a külsejüket elhanyagolják.
 264 15|                Sőt: egyenesen azt mondom, hogy az okos nő mindig különben
 265 15|              saját fajtámat és igy tudom, hogy bármennyire puritánok legyünk
 266 15|                 se irtóznak annyira, mint hogy az édes és szeretett nő
 267 15|                   katasztrófaszámba megy, hogy egy nagyobb összeget egyszerre
 268 15|          történetirók is megállapitották, hogy a családi viharok legnagyobb
 269 15|           veszedelmes szirteket s tudván, hogy a gaz férfiak csak az idegen
 270 15|                    Ne mondja nekem senki, hogy a férfiak a konyhapénz dolgában
 271 15|               dolgában se bőkezüek. Igaz, hogy a legtöbben e téren is becstelenül
 272 15|            asszony mindig talál rá módot, hogy háztartási budgetjét, drága
 273 15|                  férjeit s bölcsen tudta, hogy a meg nem vásárolt sárgarépa
 274 16|                   vesékbe lát, jól tudja, hogy mély és fontos, lélektani
 275 16|                 válasz - az a megfejtése, hogy a nagyságos asszonyokat
 276 16|                igen bántja az az ambició, hogy a férjeik őket bájos és
 277 16|          egyáltalában nem törődnek azzal, hogy szeretett hitestársuk azzal
 278 16|                 férjnek az a kötelessége, hogy a háztartási pénzt rendesen
 279 16|                   rendesen kiadja nekünk, hogy a házbért pontosan kifizesse
 280 16|           pontosan kifizesse a háziurnak, hogy drága, szép és elegáns toilettekről
 281 16|                    Azonfelül kötelessége, hogy a rossz ebédet jónak találja,
 282 16|               rossz ebédet jónak találja, hogy a cselédkérdések viharait
 283 16|      cselédkérdések viharait elsimitsa, s hogy sündisznó módjára összekuporodjék,
 284 16|                  szemben mindössze annyi, hogy egyszer-másszor - ha jó
 285 16|                  bennünket. Arra azonban, hogy a kedvéért szépek és kedvesek
 286 16|               amikor megtiszteltük azzal, hogy feleségül mentünk hozzá.
 287 16|          általánosan elterjedt szokásból, hogy bájos, fiatal asszonyok
 288 16|                 Nem kétszer kettő négy-e, hogy a férjük hideg butordarabbá,
 289 16|                  különben megtörténhetik, hogy a kedves férjük más, praktikusabb
 290 17|              kérdést szögezi a mellemnek, hogy mi érdekel jobban a kettő
 291 17|                 az az egyetlen ambiciója, hogy én őt szépnek és kivánatosnak
 292 17|        kivánatosnak találjam. Mondhatnám, hogy engem a boszniai események
 293 17|             akarok hazudni, hát bevallom, hogy dacára ezüstfehér szakállamnak
 294 17|                   valami ravaszság - mert hogy a dolog nem olyan egyszerü,
 295 17|                 ugyanis bővebben kifejti, hogy tulajdonképpen mit akar
 296 17|                 tudni, s igy elárulhatom, hogy nem ilyen ártatlan és akadémikus
 297 17|                   bajlódom, s alig várom, hogy egy órát, vagy másfél órát
 298 17|                 Nem szégyellem bevallani, hogy egyenesen kacérkodom vele -
 299 17|              ujságoktól? Biztositom róla, hogy más férfi örömkönyekkel
 300 17|              hozzám elvétve egy-két szót, hogy aztán ujra belemerüljön
 301 17|               magamról.”~ ~Észrevehették, hogy szivesen kokettálok e cikkekben
 302 17|                könnyü volna azt mondanom, hogy a politika is van olyan
 303 17|              becsületszavamra kijelentem, hogy az az ur csakugyan nagy
 304 17|                csacsi. Azt is mondhatnám, hogy nagy szamár, de én finom
 305 17|           kiáltványait olvassa, ahelyett, hogy a szép felesége karcsu derekát
 306 17|                 ujságokat (mert bizonyos, hogy ez az ur is jár kávéházba),
 307 17|                  mindenkinek annyi ideje, hogy kedvére tobzódhatik a legszenzációsabb
 308 17|         legszenzációsabb táviratokban. De hogy egy férj, akit egy csinos
 309 17|          csakugyan nem lehet azt kivánni, hogy órák hosszáig szótalan elragadtatással
 310 17|             asszonynak is joga van hozzá, hogy a szórakozásokból kivegye
 311 17|                 az ura nem méltatja arra, hogy foglalkozzék vele, hát végre
 312 17|                  csinálnak titkot belőle, hogy őt érdekesebbnek találják,
 313 17|                holnap már megtörténhetik, hogy a titkos látogatóját fogja
 314 17|                 indus bölcs is megmondta, hogy a világ minden asszonya
 315 17|                 el nem szánja magát arra, hogy az erényének bucsut mondjon.~ ~
 316 17|                    jó lesz meggondolniuk, hogy politikai jártasságukat
 317 18|                   asszonyom, engedje meg, hogy szeretetreméltó szavaira,
 318 18|             Tegnap oly szerencsés voltam, hogy kegyeddel - akinek szépségéről
 319 18|            banális bóknak, ha azt mondom, hogy amit láttam, messze felülmulta
 320 18|            ditirambuszait is. Higyje meg, hogy csak az ilyen világot járt
 321 18|    becsületszavamra azt mondom Kegyednek, hogy mindezek a hölgyek bizvást
 322 18|        reménységünk sincs meg többé arra, hogy az ilyen édes asszonyok,
 323 18|                 azért irom ezt a levelet, hogy Kegyednek, szép barátnőm,
 324 18|                 oly szeretetreméltó volt, hogy jóakaró elismeréssel beszélt
 325 18|                világ legszebb cimét, azt, hogy: az asszonyok lovagja. Hozzátehette
 326 18|              lovagja. Hozzátehette volna, hogy a kopott és megrokkant lovagja,
 327 18|               Kegyed nagyon is jól tudja, hogy hiába kacérkodunk mi, vén
 328 18|                 Kegyed kitüntetett azzal, hogy a vénasszonyos fecsegéseimet
 329 18|                   odáig ment a jóságában, hogy az öreg embert a lovagjául
 330 18|           lovagjául fogadta s megengedte, hogy a tea után hazakisérjem.
 331 18|                 jut eszébe azzal törődni, hogy a felesége közben a legveszedelmesebb
 332 18|            egymástól, azzal az igérettel, hogy én legközelebb a Kegyetek
 333 18|             asszonyom, engedje meg nekem, hogy a megigért tisztelgés helyett,
 334 18|                határozottan, csak annyit, hogy: én a szegény ura iránt,
 335 18|                 mert szent meggyőződésem, hogy ezek nemcsak hiu és kacér
 336 18|                   uradat és én megmondom, hogy ki vagy! Most oda bővitem
 337 18|                  bővitem ki az axiómámat, hogy az az asszony, akinek az
 338 18|                tudná rászánni magát arra, hogy szerelmi légyottokra siessen...~ ~
 339 18|                lenne olyan nagy baj, mint hogy a felöltő öt gombja közül
 340 18|              tévedek, mikor azt gondolom, hogy a kalapja - fenomenálisan
 341 18|                   Lássa, ez az oka annak, hogy én ezt a hosszu és kellemetlen
 342 19|             szeretsz, hát elmondod nekem, hogy kikkel volt viszonyod, mielőtt
 343 19|           szeretlek, hanem ugy szeretlek, hogy már a fodrászsegéd is leolvassa
 344 19|                   Miért ne vallhatnád be, hogy kiket csókoltál meg az esküvőd
 345 19|                  nem vagyok olyan ostoba, hogy azokra legyek féltékeny,
 346 19|                  szerettél... Most tudom, hogy csak engem szeretsz, - azok
 347 19|         elmondanál, azzal bebizonyitanád, hogy az egész világon én vagyok
 348 19|                 volt. Magad vallottad be, hogy csak közvetetlen az eljegyzésünk
 349 19|             szerelmi viszony. Azt hiszem, hogy nem kivánhatod hát tőlem,
 350 19|                 nem kivánhatod hát tőlem, hogy ezzel a nővel szemben kedves
 351 19|             drágám, hiszen magad mondtad, hogy nem vagy féltékeny a multamra...
 352 19|                  multamra... Gondold meg, hogy az ilyen kisvárosban a legnagyobb
 353 19|                asszonynyal, akiről tudom, hogy épp ugy csókolt, mint én...~ ~
 354 19|             minden: az asszony kijelenti, hogy ott semmi szin alatt se
 355 19|                  És most ugy áll a dolog, hogy botrány, még pedig csinos
 356 19|            helyzetbe jutott - engedd meg, hogy mi, két bolondok, ezennel
 357 19|                  arra kérjünk: mondd meg, hogy melyikünk cselekszik helyesen?
 358 19|                  hallani se akar affelől, hogy azzal a hölgygyel, akárcsak
 359 19|            simitanom hófehér szakállamat, hogy a kellő megoldással szolgálhassak
 360 19|                  azért mégis megpróbálom, hogy itéletet tegyek köztetek.
 361 19|                  kellett volna fontolnod, hogy az asszony akkor se hall
 362 19|                   volna fontolnod azt is, hogy nem a nagy metropolisok
 363 19|                    Nem tudhattad-e előre, hogy ez a találkozás kikerülhetetlen?...
 364 19|             bizony alaposan rászolgáltál, hogy a sors egy kicsit megcibáljon
 365 19|           ugyancsak tiltakoztál az ellen, hogy a multakra féltékeny vagy.
 366 19|                 vagy. Hiszen ugyis tudom, hogy nem meggyőződésből okozol
 367 19|                  a parancsolat. Ha tudod, hogy csak téged szeret, miért
 368 19|               kádi azt parancsolja neked, hogy habozás nélkül vedd magadra
 369 19|               isten hirével és hagyjátok, hogy a pipámat tovább szivjam...~ ~ ~
 370 20|              történet annyira mindennapi, hogy nem is lenne érdemes foglalkozni
 371 20|                 érdekes és jellemző ahoz, hogy ezt az egész, kortörténelmi
 372 20|                 este rándul le a fürdőbe, hogy a családi tüzhely képzelt
 373 20|         meglehetősen érezteti is vele. De hogy is ne! Hiszen ő, a „jó családból
 374 20|                  Péterhez feleségül ment. Hogy ez a Schlemihl Péter fárad,
 375 20|                   dolgozik, liheg érette, hogy időnap előtt megöregszik,
 376 20|                 időnap előtt megöregszik, hogy az életből a munkán kivül
 377 20|                  meg az a komikus figura, hogy az ilyen szép, ünnepelt,
 378 20|                 asszony a nevét viseli, s hogy néha - amikor különös jó
 379 20|                  is kegyesen eltüri tőle, hogy az éjszaka leple alatt magához
 380 20|                   kollegái. Annyiból nem, hogy a munkája kevesebbet kamatozik,
 381 20|              gőzzel Siófokra készülődött, hogy barátnőit az uj tailettejeivel
 382 20|                telefonált az ügyvédjének, hogy adja be sürgősen a válópert.~ ~-
 383 20|                 senkise kivánhatja tőlem, hogy egy megbélyegzett emberrel,
 384 20|               leánykoromban ugy neveltek, hogy soha semmit se kellett nélkülöznöm
 385 20|                 Nem azért mentem férjhez, hogy rossz ruhákban járjak, s
 386 20|                  rossz ruhákban járjak, s hogy a lemondás erényében gyakoroljam
 387 20|             uramtól jogosan megvárhattam, hogy minden jóval elhalmozzon, -
 388 20|               minden jóval elhalmozzon, - hogy honnan vette a pénzt, ez
 389 20|           tartozott. Azt se bántam volna, hogy sikkaszt, ha a büne a világ
 390 20|                 de én nem születtem arra, hogy mártir legyek...~ ~Aki ezt
 391 20|              rászorult arra a büntetésre, hogy éppen az hagyja legelőször
 392 20|             akarja, bizonyára megérdemli, hogy épp ugy kikergessék a házból,
 393 20|        részvétünkre, de nem érdemes arra, hogy a sors attól a nagy és borzalmas
 394 21|            Tisztelt uram, aki oly kegyes, hogy a soraimat végigolvassa,
 395 21|                előveszi a pénzestárcáját, hogy az aprópénz közül egy huszfillérest
 396 21|               erek:~ ~- Bizonyosan tudom, hogy tegnap este legalább is
 397 21|                   tehát nem volt alkalma, hogy megdézsmálja. De különben
 398 21|                  is bizonyos vagyok róla, hogy Teréz, aki három év óta
 399 21|                   oly jól tudja, mint én, hogy ez a monológ mindennap százszor
 400 21|                   annak a nézetnek hódol, hogy a férj pénzéhez a feleségnek
 401 21|                  istenke arra teremtette, hogy a hüséges feleség ellopja”, -
 402 21|                  riadnának vissza nagyon, hogy az osztrák-magyar bank velinpapirosra
 403 21|                  itt fejtegetés tárgyává, hogy egy naiv asszony kérdést
 404 21|              pártjára állok s kijelentem, hogy az aprópénzes tárca kifosztogatását
 405 21|                  méltó büntettnek. Tudom, hogy ezzel a nézetemmel az összes
 406 21|              igazság ebben az esetben az: hogy a férj vagyona egyuttal
 407 21|                 ez a fentartás abból áll, hogy csupán a takarékos és szolid
 408 21|                 Ellenkezőleg: örülni fog, hogy a feleségének akaratlanul
 409 21|              szerezhet.~ ~Nb. megjegyzem, hogy én nem a vánkosom alá teszem
 410 22|               kikötése mellett, arra kér, hogy mossam meg ebben a rovatban
 411 22|                 ravasz ember arra biztat, hogy a világért se szolgáltassam
 412 22|                    vagyis: ne áruljam el, hogy az ő levelére válaszolok,
 413 22|               ezennel nyiltan kijelentem, hogy direkte ennek az urnak a
 414 22|                  nekem az alkalmat ahhoz, hogy a dolog felől a véleményemet
 415 22|          tisztelőmet, annyira lekötelezi, hogy most már nem fogja rossz
 416 22|              legboldogabb, ha észreveszi, hogy a felesége mindenkinek tetszik.~ ~-
 417 22|                   olyan kalapokban járok, hogy a hátam mögött minden ismerősöm
 418 22|                   Más asszony majd tudná, hogy mit csináljon, ha ilyen
 419 22|              polémiát akképp intéznek el, hogy mást képzelnek a maguk vagy
 420 22|             jutnak el arra az eredményre, hogy az uruk tizenhárompróbás
 421 22|                    jogot váltottam ahhoz, hogy őszintén felelhessek a kérdésre.
 422 22|       udvariaskodás nélkül kijelenthetem, hogy őnagysága módszerét nem
 423 22|                 nemcsak abban nem hiszek, hogy más férj, vagy más feleség
 424 22|             szerepel, hanem még abban se, hogy maguk az elégedetlen asszonyok
 425 22|                Sajnos, mindnyájan tudjuk, hogy más férj se angyal, sőt:
 426 22|           Aminthogy az se titok előttünk, hogy más asszonyok se kaparják
 427 22|          mirnix-dirnix a férjük szemét, s hogy a folytonos puccon csak
 428 22|              valamint nincs kétség abban, hogy udvariasabb férfiak is vannak
 429 22|                   az is egészen bizonyos, hogy nála sokkal rosszabbak,
 430 22|                   asszony konstatálhatja, hogy a barátnői közül talán nem
 431 22|                  beismeri a lelke mélyén, hogy őnagyságánál sokkalta léhább
 432 22|               különben nem is az a célja, hogy az igazság konstatáltassék
 433 22|           konstatáltassék vele, hanem az, hogy a férjek ideggörcsöket kapjanak,
 434 22|                  tőlem olyasmit állitani, hogy ez a cél talán nem méltó
 435 22|                legalább azzal szórakozik, hogy drága hitestársát minél
 436 23|                  fordul azzal a kéréssel, hogy gyötrő gondjaitól megszabaditsam,
 437 23|           tónusban beszéltette egymással, hogy munkáját még a leggondosabb
 438 23|           tudakozódott, megkérdezte tőle, hogy végzett-e már a tisztogatással,
 439 23|            etikett kérdéseinek, bizonyos, hogy a körültekintő ember mindig
 440 23|                azt a tapasztalatot tette, hogy a házaspárok, akiknél megfordult,
 441 23|              képtelennek érzi magát arra, hogy ilyen idegen és szertartásos
 442 23|                mit tegyen, ha nem akarja, hogy kipletykázzák? Affektálja-e
 443 23|                ügy oly kényes és sürgető, hogy immár egy pillanatig se
 444 23|             magán-Kniggéjét kér meg arra, hogy a borzadalmas kétségéből
 445 23|                szivem, mi a logika abban, hogy otthon, a négy fal között,
 446 23|         jeleneteket rögtönöz minden este, hogy az olvasókönyvbeli Illem
 447 23|                minden nap? Nem éreznék-e, hogy természetellenes dolgot
 448 23|        tegeződésnél, s higyjék meg nekem, hogy nem az az igazi Illem, amit
 449 24|                 okosabb - és kétségtelen, hogy mindakettő okosabb - az
 450 24|          mindegyik meg van győződve róla, hogy véres igazságtalanság esett
 451 24|              feleség is. És igy történik, hogy néha napokig, sőt hetekig
 452 24|           diszkrét sötétség leple alatt - hogy aztán, mikor az öreg nap
 453 24|                 aki nagyon lelkemre köti, hogy óvatosan kezeljem az ügyet,
 454 24|                 férje még rá talál jönni, hogy ő fordult tanácsért a vén
 455 24|            elbizakodottságában azt hiszi, hogy ő az, aki a kibékülést forszirozni
 456 24|                 meg vagyok győződve róla, hogy Kegyed egy szelid és ártatlan
 457 24|          beszélgettünk... Arról volt szó, hogy néha a legszerelmesebb házaspárok
 458 24|               csak jelképes értelemben) s hogy ostoba félreértésekből némelykor
 459 24|                  Van egy biztos mód arra, hogy ezeket a csunya jeleneteket
 460 24|                    Ez a kabala abból áll, hogy a megsértett házasfél, mielőtt
 461 24|                  de azzal a különbséggel, hogy én csakhamar megértettem
 462 24|             bölcseségét... Mert bizonyos, hogy a legtöbb összeveszésnek
 463 24|           esetében már nem arról van szó, hogy egy készülő összekoccanást
 464 24|            megakadályozzunk, hanem arról, hogy egy már megtörtént ostobaságot
 465 24|                  meghagyta az ő hiveinek, hogy két haragos fél közül mindig
 466 25|                  lojálisak és valljuk be, hogy szegény nőnk őnagyságának
 467 25|              feltüntetni szeretjük. Igaz, hogy az élet legsulyosabb gondjai:
 468 25|                szentelheti minden idejét, hogy a barátait (esetleg néha
 469 25|                    A külszin azt mutatja, hogy az asszony, akinek lelkiismeretes
 470 25|             atyámfiai, azt mondom nektek, hogy a külszin, mint annyi sokszor,
 471 25|            hazudik.~ ~Nincs szándékomban, hogy az ugynevezett cselédkérdés
 472 25|             röviden meg kell állapitanom, hogy a mai házasélet tiszta harmóniáját
 473 25|          viszonozza: bizonyosra vehetjük, hogy távollétünk órái alatt sulyos
 474 25|              viharok abból keletkeztek-e, hogy Mari egyéni alapokon számolt-e
 475 25|               konyhapénzzel, avagy abból, hogy Lidia a kefélést azzal a
 476 25|                  és lesujtó tény érdekel, hogy szivünk bálványa a Mari
 477 25|       gazembereknek. Még pedig nem azért, hogy a lusta Lidia helyett nem
 478 25|                   ki Lidiához a konyhába, hogy örökre emlékezetessé tegyük
 479 25|                 azon a véleményen vannak, hogy nem cselekszik helyesen;
 480 25|                   élet küzdelmeiben, mint hogy az efféle ügyeket a saját
 481 25|                  rossz férjek elfelejtik, hogy az elintézés nem mindig
 482 25|            csakugyan nem tehet mást, mint hogy sietve visszavonul a belső
 483 25|                harcias amazontól kitelik, hogy hőstettét ezuttal is megismétli.
 484 25|           történelem muzsája följegyezte, hogy a temperamentumos Lidia,
 485 25|            mondott neki:~ ~- Azt ajánlom, hogy becsülje meg magát, mert
 486 25|                   Egyszerüen kötelessége, hogy a megpróbáltatás perceiben
 487 25|            természetesen nem jelenti azt, hogy a férfiui tekintélyét a
 488 26|                   Nem okvetlen szükséges, hogy az ember egyetlen éjszakán
 489 26|         Egyáltalában nincs értelme annak, hogy a szalmaözvegy az utcán,
 490 26|                  téved, amikor azt hiszi, hogy a pincérek össze fogják
 491 26|                   epizódról, mert reméli, hogy ezzel nagy mértékben - hozzájárul
 492 26|                  már egyizben megtörtént: hogy a becsipett kis szőke titokban
 493 26|                 otthonában, azon a cimen, hogy a kiadó lakást nézik. Lehetnek
 494 26|                 szeptemberig abból élnek, hogy este hétkor jólelküleg hozzászegődnek
 495 26|                  a cimborájuk költségére. Hogy mit isznak meg, arról egyáltalán
 496 26|      szalmaözvegynek se szabad becsipnie, hogy az itthonmaradt szobaleány
 497 26|                elmondani a szobaleánynak, hogy őnagysága, a ház urnője,
 498 26|                   volna. Mert igaz ugyan, hogy a szobaleány mennyei élvezettel
 499 26|                 Az én bérem nem hozomány, hogy a nagysága svindlizzen vele.~ ~
 500 26|                  se okvetlenül szükséges, hogy a szalmaözvegy a fönmaradást
 501 26|                  azért virraszt hajnalig, hogy egy magasztos elvhez hü
 502 26|               nyugalomra térhet, anélkül, hogy ezzel a kar becsülete ellen
 503 26|                   Arról a komoly tényről, hogy őnagysága a fürdőből hazakészülődik,
 504 26|                   azt a kellemetlenséget, hogy a Micik, Ducik, Nusik és
 505 27|             család~ ~Abból az alkalomból, hogy egy tisztességes, komoly,
 506 27|                 még nem tudja bizonyosan, hogy holnap mit fog ebédelni,
 507 27|                elvi kifogása az ellen se, hogy más uton szerezze meg azt
 508 27|                   az üzleti konjunkturák, hogy egy-egy váltócskát is el
 509 27|           félóráig azzal tölti az idejét, hogy a magával hozott csomagokat
 510 27|              legalább éljünk jól!~ ~Igaz, hogy némelykor marhahusra se
 511 27|                   marhahusra se jut pénz, hogy a végrehajtó hetenként kétszer
 512 27|                  és az ebédlői kredencet, hogy a füszeres legénye olykor
 513 27|                fel olyan csekélységeknek, hogy a mindenesleány nem tisztogat
 514 27|                 az ágy alja, ha nem arra, hogy alája söpörjék a szemetet?)
 515 27|                   urára, mikor meghallja, hogy ismét szerencsésen elhelyezett
 516 27|                  mélyén arról álmodoznak, hogy egy magánsziniiskolába fölvétetik
 517 27|               hivatalnok, most attól fél, hogy örök életére szerencsétlenné
 518 27|             szivvel azt tanácsolnám neki: hogy fusson, de minél gyorsabban
 519 27|                   nincsenek kvalifikálva, hogy egy pedáns és tisztességes
 520 27|                nem irna a levelében: azt, hogy a szóbanforgó fiatal hölgy
 521 27|             szülei élete, mert azt hiszi, hogy az ilyen környezetben felnőtt
 522 27|                barátom, szabad kérdeznem, hogy miért etette meg Ön velem
 523 27|               probléma? Azt mondom Önnek, hogy siessen el gondolkodás nélkül
 524 27|                   tökéletes feleség lesz, hogy a legszkeptikusabb szaldo-kontista
 525 28|         bizalmasan beavat abba a titokba, hogy ő tizennyolc éves kora óta
 526 28|             folytatja a levelét:~ ~Lehet, hogy könnyelmü fickó vagyok,
 527 28|            könnyelmü fickó vagyok, lehet, hogy nem vagyok rosszabb, mint
 528 28|                 többi, de annyi bizonyos, hogy nem emlékszem olyan időre,
 529 28|                érnem azt a gyönyörüséget, hogy a szabószámlámat pontosan
 530 28|                 kellett törnöm a fejemet, hogy, jó isten, miből fogok ma
 531 28|                meg valami sulyosan azért, hogy amióta az eszemet tudom,
 532 28|                politikámnak az az alapja, hogy - az egyik lyukat állandóan
 533 28|                  függ a fejem fölött: az, hogy még mindig ostoba módon
 534 28|                    ha valakit arra kérek, hogy tiz forinttal kisegitsen.
 535 28|                   emlékirataiban megirta, hogy bár gyermekkora óta folytonosan
 536 28|          hasonlitom magamat, de bizonyos, hogy én is ugy vagyok, mint ő:
 537 28|                  tizenöt esztendeje lesz, hogy a kölcsönkérési müveletekben
 538 28|               föltétlenül abban rejtőzik, hogy micsoda ábrázattal s a biztosság
 539 28|              boldogulhat. Mit tegyek hát, hogy ezt a nyugodtságot elsajátitsam?
 540 28|             tanácsért s biztositlak róla, hogy még a legutolsó váltóm aláirásakor
 541 28|                     Az imént azt mondtam, hogy a levél irója nem szükölködik
 542 28|                   tulajdonképpen ugy áll, hogy ezeknek a soroknak a látszólagos
 543 28|               rejlenek. Régi tapasztalás, hogy a kölcsönkérő akció sikere
 544 28|                  ez a vidám kóbor lovag - hogy a tárcáján eret vágjak,
 545 28|               sohase csalódtam. És tudja, hogy miért nem? Azért, mert a
 546 28|           kérésemnek, - viszont bizonyos, hogy a leghitványabb kifogással
 547 28|                aki nincs inklinálva arra, hogy a közadósi pályából megéljen.
 548 28|                 szivem, de én megjósolom, hogy az én fiatal barátom betegsége
 549 28|               betegsége gyógyithatatlan s hogy egyszer - oh, rémes nap! -
 550 28|             szegény fiu arra lesz utalva, hogy a fizetéséből megéljen.
 551 28|         belenyugodni abba a szörnyüségbe, hogy a végzet egy értékes talentumot
 552 29|                   arccal veszi tudomásul, hogy a paciens nem tartja szentirásnak
 553 29|                   arccal veszi tudomásul, hogy a kaszinó rendező-bizottságába
 554 29|                  lát célzatos tendenciát, hogy nem ültették bele az alelnöki
 555 29|                 meg van győződve a felől, hogy embertársai viselkedése
 556 29|            keservesen panaszkodik amiatt, hogy őt érzékenyen megsértették,
 557 29|                elégtételt, hozzám fordul, hogy tanácsaimmal a szolgálatára
 558 29|                  Panaszának az a lényege, hogy a törvényszéki elnök, a
 559 29|                   nő örömet talált abban, hogy ilyen módon megsértsen.
 560 29|             mellőzést.”~ ~Merem állitani, hogy engem már a legnagyobb abszurdummal
 561 29|                  mértékben megdöbbentett. Hogy a sértődés még a koporsó
 562 29|                   egy pillanatig se arra, hogy a mellőzésnek más oka is
 563 29|                 oka is lehetett, mint az, hogy Kegyedet tudatosan megsérteni
 564 29|                 Nem gondolt például arra, hogy egy gyászbaborult özvegynek
 565 29|        meghivandók névsora? És nem hiszi, hogy lehetnek pillanatok az életben,
 566 29|                  ártatlan is lehet abban, hogy az etikett szabályai ellen
 567 30|           kérdésben konkludál: miért van, hogy a legtöbb szép asszony és
 568 30|        szentirásokat, aztán kijelentette, hogy a meglepő sulybeli differenciának
 569 30|         közbeszólt:~ ~- De vajjon igaz-e, hogy a holt csuka sulyosabb,
 570 30|                csukát: és ekkor kiderült, hogy az árnyékvilágból elköltözött
 571 30|          kérdezett:~ ~- De vajjon igaz-e, hogy a szép férfiut kevésbbé
 572 30|              alázatos nézetem ugyanis az, hogy ez az egész probléma hamis,
 573 30|                 dolog, fájdalom, ugy áll, hogy ezeknek a délceg, csinos
 574 30|              nyert ügye van nálunk, amint hogy a nők se az én ragyogó szellememmel
 575 30|             megjelenése okoz. Nem mondom, hogy ez lehetetlen: hiszen csakugyan
 576 30|              csakugyan elég példa van rá, hogy egy rosszabb külsejü férfiu,
 577 30|                    s annak az igazságnak, hogy a magasabbrendü gondolkodás
 578 31|               igazat - nekem az a gyanum, hogy ennek a szép asszonynak
 579 31|                fájdalom, arra tanitottak, hogy az effajta panaszok többnyire
 580 31|           elméleti alapokon nyugszanak, s hogy a divatos asszonyok egyáltalában
 581 31|                     az iránt panaszkodik, hogy a társaságokban, amelyekben
 582 31|                    meg van hozzá a módom, hogy elterelhetem magamról a
 583 31|                   figyelmet. Nem tagadom, hogy a szinházban jól is mulatok
 584 31|                  s direkte azért mondják, hogy zavarba hozzanak. És itt
 585 31|               nyiltan azoknak az uraknak, hogy szemtelenül viselkednek?
 586 31|                  már igazán semmi kedvem, hogy ezt a derék embert lovagias
 587 31|                     Azt mondtam az imént, hogy szeretnék a szemébe nézni
 588 31|                 amit kivántam: megengedi, hogy a lelkébe vethessek egy
 589 31|             pillantást. Elárulja ugyanis, hogy még a becsületes asszonyok
 590 31|               gondolkozik. Sőt elismerem, hogy a két eset közt van is némi
 591 31|                  sőt majdnem provokálják, hogy igy beszéljenek velük. A
 592 31|                lennének tekintetbe venni, hogy kivel beszélnek, de istenem:
 593 31|               majdnem bizonyosra vehetik, hogy a sikamlósságaikat minden
 594 31|                  szivesen meghallgatja?~ ~Hogy mégis miképp védekezzenek
 595 31|               bájos mosolylyal, se azzal, hogy - a vidék némely pontjain
 596 31|                   ennyi tökéletesen elég, hogy azok az urak a tónusukat
 597 31|        védekezésnek ez az egyetlen módja, hogy nem szabad táplálékot adni
 598 31|                uraktól csakugyan kitelik, hogy nem mondanak többé egyetlen
 599 32|              barátaim, azt mondom nektek, hogy az ilyen fehérhaju, gyékényen
 600 32|                  nem adott még okot arra, hogy ilyen szigoruan bánjanak
 601 32|                  Van bennem annyi hiuság, hogy az egész levelet nem árulom
 602 32|         egyet-mást mégis kiszedek belőle, hogy az együgyü reflexióimat
 603 32|                  az alázatos megjegyzést, hogy a tanitásaid nem érnek egy
 604 32|            találtak ki? Te is azt hiszed, hogy az egész világ csak a szerelem
 605 32|         világcsavargóm, de hidd el nekem, hogy ez mind csak olyan smonca,
 606 32|                gondot okoz az a probléma, hogy miből fogom előteremteni
 607 32|            fürdőzési költségeit, mint az, hogy miféle viharok játszódnak
 608 32|                 szükségem, ha nem akarom, hogy tisztelt nőm ő nagysága
 609 32|             érzékenyen, hiszen jól tudom, hogy a pénztelen ember nem szokott
 610 32|           rekordra. Sőt azt is elismerem, hogy a haragos levélirónak némileg
 611 32|            levélirómtól is megkivánhatom, hogy ne engem okoljon azokért
 612 32|                    még módom sincs hozzá, hogy legalább a tanácsaimmal
 613 32|                azt se tanácsolhatom neki, hogy a szövetkezetekhez forduljon,
 614 32|               mégse hallgathatok el: azt, hogy ezek a különleges tavaszi
 615 32|            félrerak egynehány százalékot, hogy aztán junius végén, vagy
 616 32|                   sárgadinnyét, ahelyett, hogy ahoz az összeghez nyulna,
 617 32|                   atyámfia, nem pedig az, hogy én szerelmi smoncákat irok.
 618 33|          budapesti magánzó” intéz hozzám: hogy mit visz magával a praktikus
 619 33|                  az átszálló állomásokon, hogy akárhányszor még azt a percet
 620 33|                  most azzal előhozakodni, hogy a temérdek hordárdij jóformán
 621 33|     hajókötelekből az idegei. Higyje meg, hogy inkább lemondok az utazásról,
 622 33|                szakember mondhatom tehát, hogy szeretett honfitársaim abszolute
 623 33|            Akárhányszor megtörtént velem, hogy belső részvéttel néztem
 624 33|        pillanatokban mindig elhatároztam, hogy nyilttérben fogom figyelmeztetni
 625 33|                  kilométernyire, anélkül, hogy ezt a hátidegei megsinylenék.”~ ~
 626 33|              teljesen tisztában van vele, hogy a kényelmes utazásnak ez
 627 33|                 igazán nem lehet belátni, hogy mi, a szegény emberek, miért
 628 33|           hoteleken. De arra való a férj, hogy az ilyen kérdésekben egész
 629 33|             férfiu, halálomig azt vallom, hogy a házassági konfliktusokban
 630 34|                           Téli fürdőzés~ ~Hogy mi a véleményem a téli fürdőzésről
 631 34|                   a rendes társaságuktól, hogy a természet szüzi fehérségével,
 632 34|                  asszonyom, attól tartok, hogy engem is épp ugy le fog
 633 34|                  mert az a meggyőződésem, hogy voltaképpen valamennyien
 634 34|                  kószálásra születtünk, s hogy emberi hivatásukat talán
 635 34|             gondoltak olyan együgyüségre, hogy rostélyos és töltött káposzta
 636 34|                 hátrányunkra. Mi nemcsak, hogy belepenészesedünk a mindennapiságba,
 637 34|               munkájukban; de azt mondom, hogy manapság e lázas és tülekedő
 638 34|           iparosnak is szüksége van arra, hogy egyszer-másszor uj milieuben
 639 34|                élénken él mindnyájunkban, hogy akárhányszor sirva, tehetetlen
 640 34|                   annak a gyönyörüségnek, hogy én is ott lehessek ebben
 641 34|              derekán is módjuk van hozzá, hogy ezt a nagyszerü milieut
 642 34|            leszünk - az, vajjon helyes-e, hogy manapság már nemcsak a gazdag
 643 34|                 mert magam is azt mondom, hogy nagy átlagban bizony nem
 644 34|                   kisérik, régóta tudják, hogy percentuális tekintetben
 645 34|                tudomásunk szerint nemcsak hogy vagyonuk nincs, de akik
 646 34|               ugyebár, jogosan sejthetek, hogy derék honfitársaim nem idegenkednek
 647 34|                 fajtáju szédelgésektől, s hogy nem mindenki szükségszerüleg
 648 34|                 mondjuk ki határozatilag, hogy a téli fürdőzés igen okos
 649 35|                  jut eszébe az a dőreség, hogy a levél tartalma felől tudakozódjék.~ ~
 650 35|                  ugyanis nagyon imponált, hogy a hajporos dáma nem mutatta
 651 35|                 meg az urának a levelet s hogy az ura még csak nem is érdeklődött
 652 35|                   alkalomból jut eszembe, hogy egy olvasónőm ma kérdést
 653 35|                 helyes-e, megengedhető-e, hogy a házastársak az egymás
 654 35|               levélből azt következtetem, hogy ő nagysága már rég megoldotta
 655 35|           problémát, még pedig oly módon, hogy ő minden lelkifurdalás nélkül
 656 35|               irásokat. Sőt azt is tudom, hogy a polgári asszonyok legnagyobb
 657 35|                 ugyanis elég naivok ahoz, hogy ilyen egyszerü és gyermekes
 658 35|             férjük titkaihoz. Elfelejtik, hogy a férj - még az is, aki
 659 35|                aranylakodalmát, annélkül, hogy valami diszkrét titoknak
 660 35|                  és ezer módja van ahhoz, hogy gazságaihoz az előmunkálatokat
 661 35|              nincs praktikus célja annak, hogy a feleség az ura levelei
 662 35|                ilyen szokás csak arra jó, hogy a bizalmat a két fél közt
 663 35|              hoznom kell, föltétlenül az, hogy a levéltitkot az okos házasoknak
 664 35|       Természetesen nincs kétségem benne, hogy a kiváncsi és ideges feleségek
 665 36|                nyugszik bele a végzetébe, hogy igy szól fizetség közben
 666 36|               volna meg azt az ötletemet, hogy magával kártyázzam.~ ~-
 667 36|                   magával kártyázzam.~ ~- Hogy érti ezt? - kérdi a szerencsés
 668 36|          szerencsés nyerő.~ ~- Ugy értem, hogy csak olyan emberekkel passzió
 669 36|                   hideg rázza félelmében, hogy esetleg husz krajcárt elveszit...~ ~
 670 36|              sértegető azonban, ahelyett, hogy a maga segédeit megnevezné,
 671 36|                   vagyok én Bayard lovag, hogy egy éles karddal hadonázzak...
 672 36|             Elégedjék meg az az ur azzal, hogy a kilenc pengőforintomat
 673 36|               ügyek s nagyon természetes, hogy a kisvárosban egyébről se
 674 36|                 az eszmét is fölvetették, hogy a lovagiatlan urat ki kellene
 675 36|                 Tisztelt uraim, én tudom, hogy mivel tartozom a közvéleménynek,
 676 36|           közvéleménynek, s nagyon érzem, hogy az elém terjesztett problémára
 677 36|                   egyedüli, méltó válasz, hogy: ki ezzel a salakkal a lovagias
 678 36|                  a kaszinóba, csak azért, hogy egyhangulag kigolyózzanak
 679 36|            beletörődni abba a gondolatba, hogy egy rosszabb kártyás (mert
 680 36|             szemében nem számit, föltéve, hogy a szokvány-gorombáskodás
 681 36|                   ha csak azt nem akarja, hogy kinevessék. A józan férfiu
 682 36|                  kockára az életét azért, hogy több volt a quintje, mint
 683 36|                  gondoskodtak volna róla, hogy egy iv miniszterpapir árán
 684 37|            uriember mondott a kaszinóban, hogy t. i. a comme il faut gavallér
 685 37|                gyakran tanuja volt annak, hogy Mihályfi Károly nemes eleganciával
 686 37|        bizonytalanság nálunk, mint abban, hogy fekete vagy fehér csokrot
 687 37|          csókolnak, azzal a megokolással, hogy ez a mulatság „nagyon jól
 688 37|              kávéházaiban gyakran láttam, hogy egy-egy fiatal ur, akit
 689 37|              kezét, tekintet nélkül arra, hogy ezek a szegény nők egész
 690 37|              abszolute nem törődve azzal, hogy egy egész zsufolt nézőtér
 691 37|            habozom azzal a kijelentéssel, hogy a kézcsók a legtöbb esetben
 692 37|                   illetlenség. Nem tudom, hogy viselkedik Mihályfi ur a
 693 37|                 kimondom és megállapitom, hogy sehol a nagyvilágban nem
 694 37|                 lehet arra kényszeriteni, hogy a kezét egy idegen férfi
 695 37|                 szabad a tudtukra adnunk, hogy ez a közvetlen érintkezés
 696 37|                 jól esik nekünk.~ ~Tudom, hogy ez a kijelentés nem pályázhat
 697 37|                  attól se riadnék vissza, hogy a forró, piros ajkát megcsókoljam.
 698 37|                   szivem attól a vágytól, hogy ilyen édes, ingerlő közelségbe
 699 38|                 panaszszal hozakodik elő, hogy nálunk minden második ember
 700 38|          csakugyan sok az igazság: azzal, hogy a mi szinházaink nézőterén
 701 38|                 mi történik? Az történik, hogy a legjobb esetben csak minden
 702 38|                  ad nekem, ha azt mondom, hogy ez csunya kiméletlenség
 703 38|                 még csak az hiányzik hát, hogy az emberek köhögni is a
 704 38|                  meghült? Ki kényszeriti, hogy a szinházba jöjjön, ahelyett,
 705 38|               szinházba jöjjön, ahelyett, hogy Priessnitz-borogatásokat
 706 38|              figyelmeztesse az olvasókat, hogy ez épp oly kevéssé járja,
 707 38|                   kevéssé járja, mint az, hogy ha valaki jodoformos vattába
 708 38|              figyelmeztetem az olvasókat, hogy ha meg vannak hülve, akkor
 709 38|                    Én ugyanis megengedem, hogy a köhögés kitünő szórakozás
 710 38|                neuraszténikusnak lennünk, hogy ezeken a nézőtéri koncerteken
 711 38|                  fizet egy támlásszékért, hogy Hegedüs Gyulát, Varsányi
 712 38|               percig hasztalan erőlködik, hogy a köhögését visszafojtsa,
 713 38|                  az ügyet még bonyolitja, hogy az ilyen köhögési rohamok,
 714 38|                 zug végig az egész házon, hogy még egy egész zenekar is
 715 38|                szigoruan a lelkére kötöm, hogy a jövőben csak egészséges
 716 38|               szinházba, de attól tartok, hogy a figyelmeztetésemnek nem
 717 38|          időtöltés. Mert mondani se kell, hogy a köhögők táborkara nem
 718 38|                   Mindenki irtózik attól, hogy egy egész napot - vagy,
 719 38|               rendes kerékvágásból. Arra, hogy nem csupán önmagának árt,
 720 38|                  reményem tehát nincs rá, hogy a cikkemmel az ügynek használni
 721 38|                  a közfelfogás nálunk az, hogy a szinházban mindenki szabadon
 722 38|                  tényleg ugy áll a dolog, hogy nem is megy más, csak aki
 723 39|          szobapincért, s meghagytam neki, hogy állittasson egy csinos fiakkert
 724 39|                      Hát nem mondták meg, hogy én fiakkert akarok? Csak
 725 39|                   Csak nem képzeli talán, hogy ezen a hitvány járművön
 726 39|             idehajtatni a fogadó elé...~ ~Hogy a portásnak igaza volt;
 727 39|             régensherceg kapusa - dacára, hogy csak egy lóval jöttem -
 728 39|         egyáltalában nem éreztette velem, hogy közönséges és krajcároskodó
 729 39|                 szükséges megmagyaráznom, hogy a müncheni felfogás Európaszerte
 730 39|              fogatot, vagy annyi a dolga, hogy hónapszámra fogatot bérelhet.
 731 39|       képviselőnek egyképpen nem derogál, hogy egylovas bérkocsiba üljön,
 732 39|              mindegyiknek az a véleménye, hogy az igazi előkelőség nem
 733 39|                még pedig olyan mértékben, hogy a külföldről idetévedt utas
 734 39|                 Bizvást el lehet mondani, hogy a gondos családapa, aki
 735 39|              egy-egy havanna-szivarhoz.~ ~Hogy ez nem tulzás, azt minden
 736 39|                   akinek az az ambiciója, hogy a sikkasztókat utánozza,
 737 39|             megborzong arra a gondolatra, hogy az előkelő szálloda portása
 738 39|             tiszteletreméltó uri emberek, hogy felfogásuk nagyon is balkánízü?
 739 39|              békát rendelt az étteremben, hogy előkelő urnak tartsák, -
 740 39|                   pedig bizonyosan tudta, hogy vacsora után nagyzolási
 741 40|                mindjárt meg is állapitom, hogy Budapest e tekintetben puritánul
 742 40|            surranni az egyik mellékajtón, hogy a borravaló elől megmeneküljön:
 743 40|              senki meg nem szólhat azért, hogy borravalót kérnek. Ám a
 744 40|             gyakran ki vannak téve annak, hogy silány hamispénzt nyujtanak
 745 40|          ciceronéval folytattam; de most, hogy a borravalók kérdése szóban
 746 40|                fel a tubákos szelencéjét, hogy az orrnak is megadja azt,
 747 40|                   azért mégis azt mondom, hogy Victor Hugo a mi legnagyobb
 748 40|                 végigolvasta?~ ~- Mondom, hogy nekem nincs időm az efféle
 749 40|                   se értek. De azt tudom, hogy kétféle halott van itt a
 750 40|                akik nem tudják megitélni, hogy ki való a Pantheonba...~ ~
 751 40|                 elismeréssel konstatálom, hogy sokkal jobbak vagyunk a
 752 41|              hozzám egy uri ember amiatt, hogy a rendes nyári fürdőjében
 753 41|                 diszkrétül figyelmezteti, hogy a full dress kötelező, s
 754 41|            fürdőknek - az az egy megvolt, hogy az ember patriarchális egyszerüséggel
 755 41|            Végtelenül rosszul esik nekem, hogy t. felebarátom haragjában
 756 41|                őszintén be kell vallanom, hogy ez a férfiu egyenesen imponál
 757 41|                  levelében, az a nézetem, hogy éppen ez a nagy és vidám
 758 41|              követnék. Szivesen elhiszem, hogy ez a mindennapi öltözködés
 759 41|                  azt a balkáni állapotot, hogy a pincér csak azt tartja
 760 41|                 nem tetszetős, mert ugyan hogy tudnának megélni a vendéglősök,
 761 41|                bizonyitanák uri voltukat, hogy két forintot adnak egy adag
 762 41|                 derék férfiak elfelejtik, hogy egy vendég megzsarolásával
 763 42|              régen, nagyon régen belátta, hogy olyan halandó, aki az irigylésre
 764 42|                   inkább kivánkozom arra, hogy nyugodtan emészszek és jól
 765 42|                   jól aludjam, mint arra, hogy a londoni Rothschild vagy
 766 42|               neki, lehetőleg értelmesen, hogy micsoda is legyen voltaképp
 767 42|                 európai férfiu nem tudja, hogy miből áll az idegesség,
 768 42|               gondolat ötlött az eszembe, hogy ez az ember talán nem is
 769 42|              cégtáblák hencegve hirdetik, hogy a tudós férfiak egész légiója
 770 42|                 annak a nemes hivatásnak, hogy a neuraszténikusokból józan
 771 42|                 Bizvást el lehet mondani, hogy manapság száz felnőtt ember (
 772 42|                különbség mindössze annyi, hogy amig a náthásnak megvan
 773 42|                 megvan a bátorsága hozzá, hogy a baját nyiltan bevallja,
 774 42|                szinte remeg a félelemtől, hogy valaki a félbolondot felismerheti
 775 42|                  mindenképpen megérdemli, hogy kissé szemügyre vegyük,
 776 42|         neuraszténikus rá fog jönni arra, hogy baja, ezer, sőt százezer
 777 42|              százezer halandóval közös, s hogy ami neki fáj, az a barátjának,
 778 42|                  is valami, felebarátaim, hogy a szégyenkezésre egyáltalában
 779 42|                álmából fölébred. Mondjuk, hogy előzőleg hét órát nyugodtan
 780 42|                   elismerni - tegyük fel, hogy váltólejárata, kitüzött
 781 42|                   minden oka meglenne rá, hogy bizonyos életvidorsággal
 782 42|                mindenekelőtt konstatálja, hogy a dereka sajog, a feje zug,
 783 42|                egyszerre ugy rémlik neki, hogy az egész élet csak ostoba
 784 42|                 holnap és holnapután? Az, hogy a huszezredik kávét megigya,
 785 42|                huszezredik kávét megigya, hogy képtelen együgyüségeket
 786 42|           beszéljen közömbös idegenekkel, hogy ismét befaljon egy köritett
 787 42|                 egy köritett marhahust, s hogy izgatottan lesse, vajjon
 788 42|              tizezredszer - megállapitja, hogy ebből a szürke betütengerből
 789 42|                   nehezen rászánja magát, hogy fölkel, miközben ugy érzi,
 790 42|                fölkel, miközben ugy érzi, hogy szédül, hogy sirógörcse
 791 42|           miközben ugy érzi, hogy szédül, hogy sirógörcse lesz s hogy egy
 792 42|                    hogy sirógörcse lesz s hogy egy falat nem sok, de annyit
 793 42|              adnák azért a kegyességeért, hogy jóizüen megreggelizzék.~ ~
 794 42|                  gondosan óvakodik attól, hogy a nagyságos, időleges tébolyodott
 795 42|               feleség tisztában van vele, hogy ilyenkor csak egyetlen taktika
 796 42|                   csütörtökön azt mondja, hogy vasárnap van, ha kijelenti,
 797 42|               vasárnap van, ha kijelenti, hogy a könyvnyomdát Franklin
 798 42|        könnyelmüségtől, hiszen jól tudja, hogy az ő ideje is elérkezik,
 799 42|                     Ugy ordit és hadonáz, hogy majdnem megpukkadunk nevettünkben...~ ~
 800 42|                   negyven perccel azután, hogy a hálószobáját elhagyta,
 801 42|                  csak tisztába jön azzal, hogy egyszerü téboly volt, amit
 802 42|                 és jóravaló fickó vagy, - hogy tudhatsz hát ennyire megfeledkezni
 803 42|                 ekkor ugy tünik fel neki, hogy az élet mégis csak szép
 804 42|                  csak szép és mulatságos, hogy az angol király kolosszálisan
 805 42|          kolosszálisan geniális uralkodó, hogy a koronajáradék árcsökkenése
 806 42|           határozottan érdekes jelenség s hogy Bárczy István nagyon helyesen
 807 42|               magát. Ilyenkor megfogadja, hogy másnaptól kezdve oly hidegvérü
 808 42|             megint csak a jó isten tudja, hogy miért? - ujra és előlről
 809 42|                   mi a magyarázata annak, hogy az ideges ember valami oktalan
 810 42|          náthásnak eszébe se jut tagadni, hogy a nyákhártyái gyuladásban
 811 42|                    aki érdemet lát abban, hogy betegnek méltóztatik lennie.
 812 42|                 lennie. Régi tapasztalás, hogy a hiányos egészségü ember
 813 42|       neuraszténikus szégyenli bevallani, hogy az idegei nincsenek hajókötelekből,
 814 42|            paralitikus-sal is. Innen van, hogy a neuraszténikus szinte
 815 42|           felületes látszat az oka annak, hogy a szegény fiu aki néha törni
 816 42|                   válnának.~ ~Tegyük fel, hogy az ideges ember a kávéházban
 817 42|                   nemsokára elzarándokol, hogy könyeivel öntözze a hantokat,
 818 42|                 embert ismeri, jól tudja, hogy a legenyhébb szivdobogás,
 819 42|              pedig oly élethüséggel adja, hogy a klub vagy a kávéház ismert
 820 42|                 el nem hallgat, bizonyos, hogy rosszul leszek itt a kávéházban...~ ~
 821 42|              majdnem felrobban a vágytól, hogy feltünés nélkül távozhassék.
 822 42|              görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a Jaj de fain! cimü kötet
 823 42|         bizalmával, tekintet nélkül arra, hogy mi sokkal közelebb állunk
 824 42|             sokkal közelebb állunk ahhoz, hogy egy kopogós vitustáncot
 825 43|        választottam öregségem hivatásául, hogy embertársaim gyengeségeit
 826 43|                     Nem tudom bizonyosan, hogy megértik-e rögtön, amit
 827 43|                óta abból áll a modernség, hogy senki semmit se vesz komolyan.
 828 43|             mindenki szégyelli bevallani, hogy valamit komolyan vett. Nincs
 829 43|     alsóspartieről lenne szó. Azt hiszik, hogy csupán az ostoba vagy elmaradt
 830 43|            elmaradt emberek képesek arra, hogy lelkesedjenek vagy elérzékenyüljenek
 831 43|              elérzékenyüljenek valamin, s hogy a moderneket éppen az jellemzi,
 832 43|             moderneket éppen az jellemzi, hogy a világban minden fölött
 833 43|               Nálunk már ugy áll a dolog, hogy az ember, aki ebben a hangban
 834 43|              társaságban, mert azt hiszi, hogy a környezete ostobának tartja.
 835 43|              ostobának tartja. Innen van, hogy Budapesten majdnem minden
 836 43|                cinizmus már annyira megy, hogy nem csupán az idegen embereken
 837 43|                 ha azon kapnak bennünket, hogy valamin - kivételesen -
 838 43|                   bennünket. Szégyelljük, hogy szerelmesek vagyunk, szégyelljük,
 839 43|         szerelmesek vagyunk, szégyelljük, hogy a családunkhoz ragaszkodunk,
 840 43|                ragaszkodunk, szégyelljük, hogy egy szép és nemes gondolat
 841 43|                  vettük ezt a hitünket? - hogy ezzel az okosságunkat és
 842 43|                   fogják tagadásba venni, hogy Angliában, Franciaországban,
 843 43|                 német ember se szégyelli, hogy a szép dolgokon lelkesedni
 844 43|                 dolgokon lelkesedni tud s hogy az élet minden nagy motivumát
 845 44|               régóta elkeseriti, anélkül, hogy panaszkodni vagy lázongani
 846 44|             amelyről beszélek, abból áll, hogy a pesti családok kilencvenkét
 847 44|                  asszony, aki azt akarja, hogy a lakása mindig rendben
 848 44|              remeg annak a szörnyüségnek, hogy az ebédlője féltett tisztaságát
 849 44|                ilyen horribilis pénzeket, hogy egyszer egy hétben a vendégeik
 850 44|             fizetik a drága lakáspénzt, - hogy miért: arra csak a jó istenke
 851 44|                burkolt célzást tesz arra, hogy minek a nagy lakás, ha az
 852 44|                meg magadnak, édes szivem, hogy minden két évben uj butorokat
 853 44|                   is nagyon jól fog esni, hogy a butoraimat megkiméltem.~ ~-
 854 44|                  nem ugy neveltek otthon, hogy most egy háromszáz forintos
 855 44|                       Bebizonyitott tény, hogy a férjek legnagyobb része
 856 44|          hozzászokik ahhoz a gondolathoz, hogy a puritán család az előszoba
 857 44|               nyeli le az utolsó falatot, hogy aztán lóhalálában, türelmetlenül
 858 44|             különös és érthetetlen dolog, hogy a nők majdnem szándékosan
 859 44|                   szoktatni őket arra is, hogy sehol se érezzék magukat
 860 44|               megszokja azt a gondolatot, hogy a világot a jó isten csak
 861 44|                izléssel. Pedig ha tudnák, hogy milyen oktalanul cselekesznek,
 862 45|                    már t. i. olyan módon, hogy a szemlélő esztetikai érzését
 863 45|                 érzését ne bántsák. Igaz, hogy ez szociális szempontból
 864 45|                  fődolog mindig az marad, hogy legyen mivel csillapitanunk
 865 45|            étvágyunkat, de ha elismerjük, hogy nemcsak a testi szükségleteknek,
 866 45|                  jutunk abba a helyzetbe, hogy kissé szégyenkeznünk kell
 867 45|            megfordult, csodálkozva látja, hogy bár első pillantásra csupa
 868 45|                  szóvátett malacságokról, hogy uri emberek a kés hegyén
 869 45|                mártást, vagy a főzeléket, hogy a levest hangos szürcsölés
 870 45|               tüntetik el a tányérjukról, hogy a kenyeret vágják, a sajtot
 871 45|                 előttem. Föl kell tennem, hogy az evés e vulgáris helytelenségeivel
 872 45|                 hivatottak volnának arra, hogy egy királyasszony udvarhölgyei
 873 45|          konstatálom a szomoru igazságot, hogy az étkezés technikájában
 874 45|             mozdulatával is el ne árulná, hogy nem igen járt a jóizlés
 875 45|                  emberismerők jól tudják, hogy nem a drága lakás, a vagyonokba
 876 45|         viselkedés. Régebben azt mondták, hogy az urat a cipőjéről lehet
 877 45|                   tisztában vagyunk vele, hogy jó pénzért elegáns cipőt
 878 45|                latifundium sem elég arra, hogy valaki, ha nem az, igazi
 879 45|             villát s én rögtön megmondom, hogy ki vagy!” - szólanak manapság
 880 45|            tévutra vezetné őket.~ ~Annak, hogy nálunk ilyen kevés müvésze
 881 45|                  kétségtelenül az az oka, hogy a gyermeknevelés programmjában
 882 45|                 senkise tanitja meg arra, hogy a villával meg a késsel
 883 45|          zongorázást. A mamák azt hiszik, hogy tökéletesen elég, ha a gyermekeik
 884 45|           szoktatták, sohasem. Innen van, hogy a francia fiu néha nem tudja,
 885 45|               francia fiu néha nem tudja, hogy mi Afganisztán fővárosa,
 886 45|                   de azt korrektül tudja, hogy a kést miképp kell tartania
 887 45|                   kezében, ha azt akarja, hogy később majd finom és előkelő
 888 45|                  léhaság is, de bizonyos, hogy ennek a tudományának sokkal
 889 46|       betegségeket akképpen demonstrálja, hogy egy képzeletbeli alakon
 890 46|                     Meg fogom magyarázni, hogy kit értek a levegőbe néző
 891 46|                   elsőnek azt az axiómát, hogy a legfényesebb carriéreket
 892 46|                  gyorsan rá fognak jönni, hogy az érvényesülésnek a legnagyobb
 893 46|              állandóan azt demonstrálják, hogy kiváló, érdekes és szimpatikus
 894 46|                   az az impresszióm róla, hogy kellemes, udvarias és finom
 895 46|                  általános, emberi vonás, hogy a nagy kulturnemzetek közt
 896 46|                  számol vele s innen van, hogy a nyugati országokban már
 897 46|           idegrendszere oly fegyelmezett, hogy az igazi érzéseit, ha azok
 898 46|               Őszintén meg kell vallanom, hogy a comme il faut és kellemes
 899 46|                   de ha arra kerül a sor, hogy a mi történeteinket meghallgassa,
 900 46|                  nagyon kellemetlen neki, hogy öt percig hallgatásra van
 901 46|                  mutatja ilyen feltünően, hogy szabadulni szeretne tőlünk,
 902 46|             levegőbe, világosan elárulva, hogy egyáltalában nem is hallja,
 903 46|            mozdulat, egy mosoly se jelzi, hogy előadásunk a legtávolabbról
 904 46|                ujra alkalmat adunk nekik, hogy a maga elmésségét csillogtassa
 905 46|            Bizvást el lehet mondani róla, hogy hazai specialitás, mely
 906 46|            minduntalan eszünkbe juttatja, hogy finomság, udvariasság és
 907 47|               pacsirtát - most sem értem, hogy miért? - épp oly kevéssé
 908 47|           különbözik a mezei pacsirtától, hogy majdnem kizárólag a székesfőváros
 909 47|           viszonyaira nézve megjegyzendő, hogy tulajdonképpen nem a pacsirták
 910 47|                  Önök már ugy is tudnak - hogy a mi pacsirtánk nem egy
 911 47|                  nevezetessége abból áll, hogy egy különös fixa ideája
 912 47|                 van: azt képzeli magáról, hogy az énekesmadarak családjába
 913 47|           étteremben, ahová azért megyek, hogy zenekiséret nélkül ebédelhessek,
 914 47|                 tiz ártatlan ember várja, hogy a tokáját beszappanozzák.
 915 47|          abszolute nem reflektálnak arra, hogy fényes nappal fütty-hangversenyt
 916 47|             megárt a sok s én azt hiszem, hogy Boda Dezső főkapitány ur
 917 47|              Nekem az a véleményem róluk, hogy nagyon neveletlen fickók,
 918 47|                 sohase képes, mert tudja, hogy a jóizlésü uri ember nemcsak
 919 48|                   és tengeri rák~ ~Abban, hogy a zsúr, a five o’clock,
 920 48|                élet bölcsei, akik tudják, hogy az ilyen tömeges vendéglátás
 921 48|                   elméletben, az a célja, hogy az egymással rokonszenvező,
 922 48|               tulságosan fiatalnak lenni, hogy az ember az efféle intim
 923 48|                    Távol áll tehát tőlem, hogy a zsúrok ellen izgassak,
 924 48|                 uri hölgyeink azt hiszik, hogy a zsúr csak akkor zsúr,
 925 48|         Akárhányszor tanuja voltam annak, hogy tisztességesen szituált,
 926 48|              urakat, nem is szólva arról, hogy drága cigánybandát is hozatott
 927 48|                   főképp akkor, ha tudom, hogy mindez a ház felnőtt kisasszonya
 928 48|               ugyanis konokul azt hiszik, hogy a lányaik hamarabb főkötő
 929 48|            elkápráztatják. Én azt hiszem, hogy ez nagyon silány taktika,
 930 48|             mulatságot, ha arról van szó, hogy az ilyen környezetben fölserdült
 931 48|             ördögért vállalkoznának arra, hogy a vendég kényelmes stallumát
 932 48|                  munkájából élnek. Ahhoz, hogy az ember valahol jól érezze
 933 49|                   hirtelen arra ébredtek, hogy ők, a kis zöldségek, egy
 934 49|               örökké aktuális tudományra: hogy miként kell viselkedni az
 935 49|    tapasztalásából győződtem meg a felől, hogy ebben a szép országban,
 936 49|                   torturákban részesitik, hogy még hosszu hónapok mulva
 937 49|                 már bizonyára kitalálták, hogy arról a furcsa és kinos
 938 49|                 azért ülnek az asztalhoz, hogy a fekete kávét, mely az
 939 49|           másokkal is, sürün megtörténik, hogy vendégképpen kell megjelennem
 940 49|            érhetnék az ebédnek, a nélkül, hogy másnap az orvosi tudományhoz
 941 49|               hátgerinccel gondolok arra, hogy holnap harminckilencfokos
 942 49|             különös ambiciót helyez abba, hogy én, a szegény mártir, a
 943 49|            betegen nem távozom a házából. Hogy miért gyötör meg ennyire,
 944 49|              akarnak bebizonyitani azzal, hogy a házukba tévedő idegent
 945 49|                   agyonetetik? Talán azt, hogy nem sajnálnak tőle két rostbeefet
 946 49|                  tőle két rostbeefet se s hogy akár egy egész libát is
 947 49|               készséggel elhiszi önökről, hogy a pénzkérdés az ilyen meghivásoknál
 948 49|        vendégeiket? Nem teszik fel róluk, hogy kinálás nélkül se halnak
 949 49|                  nem annyira szemérmesek, hogy csupa affektálásból szándékosan
 950 49|                 önöket, gondoljanak arra, hogy a spanyol inquizició szokásai
 951 49|                 évvel ezelőtt elévültek s hogy ma már épp oly kevés értelme
 952 49|            spanyol csizmának, mint annak, hogy valakit a fehér asztal mellett
 953 50|                vagy kezébe veszi a dákót, hogy délutáni szórakozását megkezdje.
 954 50|              félbolond, azt is elismerem, hogy az ilyen nagy melegben jogunk
 955 50|                  nemcsak ahhoz van jogom, hogy egy szelet fagylaltot kivánjak
 956 50|                pénzemért, hanem ahhoz is, hogy az esztétikai érzésemet
 957 50|                 azért jöttem a kávéházba, hogy harmatozó, öreg izraelitákat
 958 50|                  kabátban nem képes arra, hogy a partiet blank bélára felvegye,
 959 50|                   arról a gyönyörüségről, hogy a nyári hónapokban az embertársait
 960 50|             megbotránkozással panaszolja, hogy az ura - a tökéletes férfi-ideál -
 961 50|               abban a véleményben vagyok, hogy a férjtől juliusban és augusztusban
 962 50|             effélét, de azért azt mondom, hogy az okos és jólnevelt férj
 963 50|                  magának azt a fényüzést, hogy egy pehelykönnyü lüszterkabátot
 964 51|                   meg volt győződve róla, hogy a rossz kártyajárásnak kizárólag
 965 51|            komolyan abban a szamárságban, hogy a kártyát a háta mögött
 966 51|             hófehér üstökét:~ ~- Micsoda, hogy ebben a szamárságban nem
 967 51|                hiszek? Jegyezd meg öcsém, hogy az én koromban már semmiben
 968 51|               komédiások, a szentirásban. Hogy a föld csakugyan gömbölyü,
 969 51|               vagyok egészen bizonyos, de hogy egy rossz gibic Rothschildot
 970 51|                intézi hozzám: honnan van, hogy a különben okos és intelligens
 971 51|                    sohase lenne képes rá, hogy egészen közömbös jelenségeknek
 972 51|               abban már egyáltalán nincs, hogy a babonaság érthetetlen.
 973 51|                 mindennapi életünkben is, hogy nem csoda, ha olyan befolyásokban
 974 51|                  félelmetesen titokzatos, hogy a megmagyarázhatatlan befolyásoknak
 975 51|            természetesen nem jelenti azt, hogy a humoros perceinkben ezeket
 976 51|                   meg volt győződve róla, hogy a selyemhernyó jelenléte
 977 51|                 van félelmetes titkokkal, hogy néha a babonaság sokkal
 978 52|             hosszu márványasztal mellett, hogy a világ valamennyi képes
 979 52|                  mikor megkérdeztem tőle, hogy miért ragaszkodik ennyire
 980 52|                      Miért?... Mondhatom, hogy furcsa kérdés. Hát mi másért
 981 52|                akik elég jószivüek hozzá, hogy velünk egy födél alatt töltsék
 982 52|               szokás annyira lábrakapott, hogy az embernek szinte azt kell
 983 52|             kávéházban félreismerik őket. Hogy ennek a különös ambiciónak
 984 52|                megérteni. Annyi bizonyos, hogy Európa többi kulturvárosában
 985 52|                   nem azt akarom mondani, hogy a tisztességes nő egyáltalában
 986 52|             találhat semmi kivetőt abban, hogy az uri asszony, aki a szinházi
 987 52|                   arról mindenki elhiszi, hogy nem az én feketebajuszu
 988 52|                  a spanyol képes ujságot, hogy e sánc mögül négy márványasztal
 989 52|                van téve annak a gyanunak, hogy ő is a „szép nénik” közé
 990 52|                közhit ugyanis azt tartja, hogy aki a „szép néni” cimére
 991 52|                   az már közel van hozzá, hogy a jelleget is megkapja.~ ~ ~ ~
 992 53|                   tudja, mi az oka annak, hogy engem, aki februárban már
 993 53|                 vacsorázom, gyalog járok, hogy a villamost kispóroljam,
 994 53|           egyáltalában nem gondolok arra, hogy holnap, holnapután is nap
 995 53|                   hajamat bosszuságomban, hogy ujra könnyelmü és beszámithatatlan
 996 53|                voltam. Meg tudná mondani, hogy mi ennek az oka? És ha megtudná,
 997 53|             betegség annyira veszedelmes, hogy nekem, ha afféle unalmas
 998 53|              prédikációkkal bizonyitanom, hogy az ilyen szenvedély a biztos
 999 53|                  már apáink megmondották, hogy a pénzt sokkal könnyebb
1000 53|                 nem vagyok, hát bevallom, hogy ezt az időleges részegséget,