Rész

 1  2|  ismeretlenem - mennyire lesujt engem a szülőim összeesküvése;
 2  2|        az a mesebeli lovag, aki engem a fehér leányszobámból elrabol...
 3  2|          hogy ez a csunya próza engem is felháborit, - és mégis
 4  7|        mámor lebeg a levegőben. Engem általában száraz legénynek
 5 10|       bizonyosan meg fog érteni engem. Hiszen ennek a tipusnak
 6 13|        minap ostobának neveztél engem, mert az édes anyám nem
 7 13|       és ártatlan feleségednek. Engem az édes anyám nem kártyapartnernek
 8 14|     mint a bádogos?... Ez az ur engem csunyául felültetett, amikor
 9 17|      találjam. Mondhatnám, hogy engem a boszniai események jobban
10 17|       patriarchai ábrázatomnak, engem százszor, ezerszer, sőt
11 19|         volt viszonyod, mielőtt engem feleségül vettél!...~ ~A
12 19|           Most tudom, hogy csak engem szeretsz, - azok a többiek
13 20|      szédelgővel, együtt éljek. Engem leánykoromban ugy neveltek,
14 23|        se várhat tovább s azért engem, a huszadik század vén magán-Kniggéjét
15 24| fogatlan diplomata tanitott meg engem egy igen nagy bölcseségre,
16 24|     amire a sivatagban tanitott engem egy bronzarcu törzsfőnök,
17 29|            Merem állitani, hogy engem már a legnagyobb abszurdummal
18 32|       is megkivánhatom, hogy ne engem okoljon azokért a bajaiért,
19 34|   asszonyom, attól tartok, hogy engem is épp ugy le fog nézni,
20 36|      testéből! De nem bánom, ha engem disztagnak is választanak
21 44|        logikájával:~ ~- Drágám, engem nem ugy neveltek otthon,
22 46|         tartanak bennünket. Aki engem ragyogó ötletekkel mulattat,
23 47|    Ormándy Miklós tanár ur, aki engem annak idején a természetrajz
24 48|   társaságban. Az ilyen látvány engem mindig gondolkodóba ejt,
25 50|    helyiségét becsüli le, hanem engem is, aki nem azért jöttem
26 51|      különösebb kabalái vannak? Engem az se lepne meg, ha valaki
27 53|    tudja, mi az oka annak, hogy engem, aki februárban már elmultam
28 59|     házába.~ ~Amint látják, még engem, a higgadt és öreg embert
29 61|         a levelet, amelylyel ma engem egy derék fiatal ur megtisztelt,
30 62|      asszonyom, arra szólit föl engem, irjak valamit az esztelen
31 64|       senkinek se ajánlom, hogy engem a sodromból kihozzon, mert
32 65|        a rendreutasitást s most engem, az idegent, kérnek föl
33 65|      leghelyesebb formájára, az engem ugyancsak bámulatba ejt.