Rész

 1  2|           engem is felháborit, - és mégis azt mondom: szép kisasszonyom,
 2  3|            ártatlan élvezetet, - és mégis azt mondom: hogy a mi viszonyaink
 3  4|      szemével nézik azt a karcsu és mégis molett kisasszonyt, akit
 4  7|           igaza van, - és lássa, én mégis azt mondom, hogy az a másfélórás
 5  8|             a hitet költi föl, hogy mégis csak ők a legokosabb emberek.
 6  9|          harminckettőnél. Karcsu és mégis telt, csillogó szemü, csábitó,
 7 10|          nélkülözhetetlen ember. És mégis: egyike a legveszedelmesebb
 8 10|         minden jel arra mutat, hogy mégis csak ez a szándéka. Amikor
 9 10|            Manapság - hihetetlen és mégis ugy van - mindjobban megszaporodik
10 13|       lássák be, t. felebarátaim! - mégis csak a legnagyobb dolog
11 14|    borzasztó és fölháboritó tudat-e mégis, hogy az az ember, aki a
12 19|      szolgálhassak nektek, de azért mégis megpróbálom, hogy itéletet
13 21|          egy koronánál, s lám, most mégis négy koronám és harmincnyolc
14 24|          egészen bizonyos vagyok és mégis azt mondom: Kegyed épp oly
15 29|       fogékonyságát jól ismerem, de mégis meglep az a levél, melyet
16 31|       szivesen meghallgatja?~ ~Hogy mégis miképp védekezzenek a szolid
17 32|            el nektek, de egyet-mást mégis kiszedek belőle, hogy az
18 39|         budapesti ember tudja, - és mégis: a jóravaló, becsületes,
19 40| Montmartre-ba hazavetődöm. De azért mégis azt mondom, hogy Victor
20 42|      Carnegie helyében legyek... És mégis: ma elfogott a legsárgább
21 42|    emlegetnek?~ ~Ime, barátaim, hát mégis vannak még arkádiai pásztorok;
22 42|        tünik fel neki, hogy az élet mégis csak szép és mulatságos,
23 44|           épitmények közé, de azért mégis különös és érthetetlen dolog,
24 45|             szólva - szégyellem, de mégis leirom - akárhány bájos
25 54|         hogy talán egy ártatlan, de mégis hibáztatni való kacérság
26 55|       kávéház és a Lipótmező között mégis kell lenni valamiféle különbségnek.~ ~ ~ ~
27 58|           bennünket.~ ~Hogyan lehet mégis, hogy a budapesti ember
28 61|        drámát fog irni, de én azért mégis tárgyalás alá veszem a kérdését,
29 61|             is bolondság lenne - és mégis: én megértem és méltányolom
30 62|          meg a családi tüzhelyhez s mégis százszor boldogabbak voltak,
31 63|           tudnék élni nélküled - és mégis megcsaltalak; minden nővel
32 64|             mód első lépésnek talán mégis tulzott lenne, azt ajánlom,