Rész

 1  2|          céljából elibém terjesztettek, annyira kényes, hogy még én is,
 2  2|                 hófehér szakállamra, de annyira mégsem vagyok öreg, hogy
 3 12|           vannak némi bonyodalmai, mert annyira még egy férj se lehet bolond,
 4 13|            szolgáltassak, mert különben annyira elbusulja magát, hogy még
 5 14|                is mondható problémának. Annyira természetes dolog ez, hogy
 6 15|                    semmitől se irtóznak annyira, mint hogy az édes és szeretett
 7 16|                   Az asszonyoknak, akik annyira rokonszenveznek a pargetszövettel,
 8 20|                 A szédelgő~ ~A történet annyira mindennapi, hogy nem is
 9 22|                 ismeretlen tisztelőmet, annyira lekötelezi, hogy most már
10 25| mindeneslányokban távolról se becsülünk annyira, mint az Ohnet-regények
11 26|               ne beszéljünk.~ ~ 8. §.~ ~Annyira még a szalmaözvegynek se
12 36|                 kártyadifferenciát. Sőt annyira nem nyugszik bele a végzetébe,
13 37|            hölgyeknek. Az uriember, aki annyira kardoskodott az obligatorius
14 37|               nagyvilágban nem grasszál annyira ez az izléstelen szokás,
15 40|          hatalmas kőszarkofág felé.~ ~- Annyira szereti a Hernáni-t és a
16 41|                  mely a magyar fürdőket annyira hasonlatosakká teszi a szilaj
17 43|            sehol a világon nem grasszál annyira, mint a mi szép és virágzó
18 43|           bizonyitja. Ez a cinizmus már annyira megy, hogy nem csupán az
19 43|          alantas módját seholse ismerik annyira, mint minálunk. Itt már
20 46|                 a mi társadalmi életünk annyira hemzseg s amiket a nyugatról
21 46|            udvarias és finom férfiu. Ez annyira általános, emberi vonás,
22 48|            édesitsék meg ezt a különben annyira szürke és szomoru földi
23 49|              szó, akik tudvalevőleg nem annyira szemérmesek, hogy csupa
24 51|     misztikumában hisz. Ez a földi élet annyira tele van félelmetes titkokkal,
25 52|          Budapesten azonban ez a szokás annyira lábrakapott, hogy az embernek
26 53|               szenved. És ez a betegség annyira veszedelmes, hogy nekem,
27 56|                a derék gentlemant, sőt: annyira zavarba jött, hogy egyáltalában
28 56|       válaszolni neki. Csak másnap tért annyira magához, hogy a kis epizódot
29 56|               gentlemannal, aki a minap annyira kitüntette Önt a jóakaratával.
30 60|                a humor és a pikantéria, annyira nevetséges a másikban a
31 62|                 ellen, mely napjainkban annyira lábrakapott. „Nézze meg -