Rész

1001 53|             vettem hasznát. Emlékszem rá, hogy egyszer Londonban, mikor
1002 53|                  pedig bizonyosan tudtam, hogy a boarding-house-omba nem
1003 53|             mindenki, aki nem szokta meg, hogy állandóan százfontosai legyenek
1004 53|                 illeti, hát az a nézetem, hogy az ilyen baj hasonlit a
1005 53|                  nagy energia kell hozzá, hogy az ember hidegen tovább
1006 53|                 jutalomra. Miért mondjam, hogy az ilyen könnyelmü fecsérlő
1007 54|          meggyőződésemmel azt válaszolom: hogy igenis vannak, még pedig
1008 54|              valljuk be igy négyszemközt, hogy tulajdonképpen nem is különböző
1009 54|              határozottsággal azt vallom, hogy a házastársaknak nincs egymás
1010 54|                  mert azt a fontos tényt, hogy a szakácsné gorombán visszafeleselt,
1011 54|                 visszafeleselt, vagy azt, hogy a szobalány bünös hanyagságot
1012 54|                  igazán nincs feje ahhoz, hogy ezekben a komolytalan affaire-ekben
1013 54|                fiatal asszony kérdésében. Hogy miről van szó, azt bátor
1014 54|                tettek: arra a tudományra, hogy az ilyen nyughatatlan vérü,
1015 54|          megkérdezte, vajjon megengedi-e, hogy a divatárusnőjéhez elkisérje?
1016 54|                 Egyuttal azt is elmondta, hogy Kegyedet már hosszabb idő
1017 54|                  többé lelki ereje ahhoz, hogy érzéseit eltitkolja...~ ~
1018 54|               első pillanatban azt hitte, hogy rögtön el fog ájulni ijedtében,
1019 54|                 vagy barna fejecskéjében, hogy ugyan mit fog mondani a
1020 54|                 forró köszönetemet azért, hogy nem neki mondta el ezt a
1021 54|             magától, minden esetben elég, hogy a szép és fiatal teremtések
1022 54|                     Mi célja lenne annak, hogy ezt a kalandját a tiszta
1023 54|                   pillanatig azt hihetné, hogy talán egy ártatlan, de mégis
1024 54|                 meg van győződve a felől, hogy egyáltalában nem cselekedett
1025 54|                 ha a véletlen ugy akarná, hogy Kegyed föl tudja lebbenteni
1026 54|                ugyan volna-e szive hozzá, hogy az urát egy olyan lovagias
1027 54|           viszonyaink, fájdalom, olyanok, hogy a leleplezés - a helyett,
1028 54|                   leleplezés - a helyett, hogy tönkretenné - jóformán glóriát
1029 55|               megérthető valahogy; ahhoz, hogy egy nagy városnak oly széditő
1030 55|                   annak a gyönyörüségnek, hogy a tyukszemünket ötpercenkint
1031 55|                olyan pokoli zsivajt csap, hogy az elmegyógyitó intézetek
1032 55|           felháboritó injuriának tekinti, hogy öt, aki husz krajcárt ad
1033 55|                   husz krajcárt ad azért, hogy kávét, ujságot, vizet, szóda
1034 55|                 birtokló uzsorás fejéhez. Hogy e közben én, az ő ártatlan
1035 55|                 nekem is jogom van hozzá, hogy csöngessek, visitsak és
1036 55|                   orditozzak.~ ~Bizonyos, hogy a tombolásnak ez a fajtája
1037 55|                  külföldön nem szokásos s hogy Budapesten is el lehetne
1038 55|               kávéházban, de azt a jogot, hogy egymagamban eljátszszam
1039 55|                meg. Mert a kés arra való, hogy a ramsteaket elvágjam vele,
1040 55|              elvágjam vele, a gyürü arra, hogy kedves nőm őnagyságára emlékeztessen,
1041 55|               emlékeztessen, de már arra, hogy száz ártatlan embert megőrjitsek,
1042 56|         bizonyságot szolgáltatva a felől, hogy a szelid, himporos kedélyek
1043 56|                  erejével arra törekszik, hogy neki minél több kellemetlenséget
1044 56|                 kellemetlenséget okozzon. Hogy miért haragszik rá, arról
1045 56|                azt tényként megállapitja, hogy ez az ur minden lehető és
1046 56|                szivesen vállalkozom arra, hogy pletykákat terjeszszek,
1047 56|                Önt, semhogy elhallgassam, hogy mit beszéltek. A társaság
1048 56|                 tagja ugyanis azt mondta, hogy Önnél haszontalanabb, jellemtelenebb
1049 56|                 sohase látott. Valószinü, hogy kellemetlenséget szerzek
1050 56|                most Önnek, de azt hiszem, hogy kötelességem az őszinteség...~ ~-
1051 56|                   csupán az volt a célom, hogy Önt a keringő hirek felől
1052 56|                sőt: annyira zavarba jött, hogy egyáltalában semmit se tudott
1053 56|              másnap tért annyira magához, hogy a kis epizódot el birta
1054 56|                 annak a kérésnek kapcsán: hogy adjak neki tanácsot, mit
1055 56|                   s ezért Önhöz fordulok, hogy sulyos helyzetemben valamikép
1056 56|                   már legalább is öt éve, hogy nem mérgelődtem annyit,
1057 56|                előtt azt állitotta Önről, hogy öreg és szerelemre éhes
1058 56|                  pénzéből él. Képzelheti, hogy nem maradtam nyugodt az
1059 56|                  És nem lenne oly kedves, hogy a rágalmazó nevét is közölné
1060 56|                  szüksége, mert elhiheti, hogy derekasan megvédelmeztem...~ ~
1061 56|             Legfölebb azt cselekszik meg, hogy a védelmezőjüket sonica
1062 56|             barátom, ma alkalmam volt rá, hogy az Ön kedvességét viszonozzam.~ ~-
1063 56|                kitünő uri ember.~ ~- Ugy, hogy tegnap én is egy nagyobb
1064 56|                 ur ugyanis azt állitotta, hogy gyávább, piszkosabb, ravaszabb
1065 56|              ismert, mint Ön. Képzelheti, hogy nem türtem ezt a hangot
1066 57|                     És néha ugy képzelem, hogy a zsámolyom fölött valami
1067 57|            doktoré, aki bizonyosan tudja, hogy nem segithet a betegén...
1068 57|              kedves uram, azt irja nekem, hogy alighanem a revolvergolyó
1069 57|                 esztendős leányba s érzi, hogy ettől a gyötrő szenvedélytől
1070 57|                    arra a gazságra pedig, hogy a derék feleségét, az ártatlan
1071 57|                fordul tanácsért, de érzi, hogy ez a lépése is hiábavaló;
1072 57|                     Az imént azt mondtam, hogy a szervi bajokkal szemben
1073 57|                 elmeorvosok azt beszélik, hogy még a legsulyosabb őrülteknek
1074 57|              gondolt-e szégyenkezve arra, hogy amit ön leküzdhetetlen szenvedélynek
1075 57|                  megtanit bennünket arra, hogy az igazi fájdalomban senkinek
1076 58|                 hirtelen csak rájön arra, hogy együgyü, oktalan és szomoru
1077 58|                   de ha arra kerül a sor, hogy egyszer-másszor meg is valósitsuk
1078 58|            bizvást arra ösztönözhetnének, hogy bizonyos időközökben kiragadja
1079 58|            környezetéből és életmódjából, hogy uj, szines gazdag impressziókkal
1080 58|                 csak rászánni magát arra, hogy például Velencébe vagy a
1081 58|                 akár egy angol dáma arra, hogy az indiai hajóra felszálljon.
1082 58|             csalódásba ringatva magunkat, hogy gyönyörü galoppban utazunk
1083 58|          bennünket.~ ~Hogyan lehet mégis, hogy a budapesti ember oly patópáli
1084 58|                 tudom. Mert az a kifogás, hogy az utazás sok pénzbe kerül,
1085 58|                 állja meg a helyét. Igaz, hogy mindenki nem szánhat külön
1086 58|                jut néha abba a helyzetbe, hogy utazásra is szánhat valamicskét.
1087 58|                szánhat valamicskét. Igaz, hogy maga a vasuti költség elég
1088 58|              éveken át sem jut az eszébe, hogy utazásra, tehát a maga restaurálására
1089 59|             üdvözölnek; mert ezek nemcsak hogy finoman és illedelmesen
1090 59|                   ur Budapesten is tudja, hogy mivel tartozik a hölgyeknek,
1091 59|           hölgyekkel szemben - nem hiába, hogy gavallér nemzet hirében
1092 59|                  abban a tévhitben élnek, hogy ők afféle magánhadnagyok,
1093 59|                  mindig azt tapasztaltam, hogy az előkelő férfiu éppen
1094 59|                  mozdulattal hálálja meg, hogy én a kalapomat megemelem
1095 59|               Akárhányszor megesik velem, hogy boszuságomban állva maradok
1096 59|                csak egy hajszál hiányzik, hogy utána nem futok a neveletlen
1097 59|          találkozom, aki arról nevezetes, hogy minden ravaszságát fölhasználja,
1098 59|               napot!~ ~Vagyis: a helyett, hogy ő köszönne, ahogy a mozdulataival
1099 59|            tévedésbe ejtve a járókelőket, hogy őt még az utcán se hagyják
1100 59|                  ki lehet játszani azzal, hogy az ember másodizben már
1101 60|              gyász~ ~Alig hinné az ember, hogy egyébként irástudó hölgyeknek
1102 60|                  gondot okoz az a kérdés, hogy micsoda szavakkal fejezzék
1103 60|                cimet s akkor veszi észre, hogy nem jut semmi dolog az eszébe.
1104 60|                   legegyszerübb az volna, hogy:~ ~„A mai napon melegen
1105 60|             azonfelül kissé pikánsnak is, hogy az öröm apa nevetve pödörje
1106 60|             hivatalnoknak.~ ~Természetes, hogy nem mindenkinek okoz ilyen
1107 60|                véleményem e kérdésben az, hogy a gratuláló is, a részvétkijelentő
1108 60|                    azzal puszta ténynyel, hogy egyáltalában megemlékeznek
1109 60|                   tökéletesen elég ahhoz, hogy udvarias és jómodoru embereknek
1110 61|                sőt bizonyos vagyok benne, hogy az öreg Rockefeller vagy
1111 61|                  gyékényem elé. Bizonyos, hogy az én mai levéliróm problémája
1112 61|                 kérdését, mert valószinü, hogy nem ő az egyedüli ember,
1113 61|              akiről már föntebb megirtam, hogy magánhivatalnok, azt a kérdést
1114 61|                     Nincs kétségem benne, hogy olvasóim kétharmadrésze
1115 61|                oda, valljuk meg őszintén, hogy az előkelőség igen fölösleges
1116 61|                 kalapot is emelek előtte, hogy egy röpke hangulat kedvéért
1117 61|        Quichotte-ja, ki hires volt arról, hogy sohase volt egyszerre száz
1118 61|           hangulatot s én már azt hittem, hogy végképp kihalt vele azoknak
1119 61|         táplálékára gondolnak, mint arra, hogy a gyomrukat kielégitsék.~ ~
1120 61|               mellett, de ne felejtse el, hogy a vérsejtjei aligha fognak
1121 62|              fiatalokat, akik azt hiszik, hogy ez az egész nagyvilág csak
1122 62|               csak a látszaton alapszik s hogy a boldogság tulajdonképp
1123 62|                   tulajdonképp abból áll, hogy az idegeneknek minél több
1124 62|                  tisztában vagyunk azzal, hogy minden földi hivalkodás
1125 62|          kényelmesen kikerülne. Nem elég, hogy az anyák rengeteg összeget
1126 62|             gyermekek nem arra gondolnak, hogy az iskolában kitüntessék
1127 62|          kitüntessék magukat, hanem arra, hogy elegáncia dolgában minél
1128 62|         kollégáikon. Pedig én azt hiszem, hogy az egyszerü ruházkodás nem
1129 62|               igenis boldogtalanná teszi, hogy ennyire kifejlesztik a hiuságát,
1130 62|                    akiknek módjukban áll, hogy az apróságaikat divat szerint
1131 62|               köteleznék a szülőket arra, hogy a gyermekeiket egyszerü
1132 62|                      Kétség se fér hozzá, hogy amit ez a puritán matróna
1133 62|                   tisztában vagyunk vele, hogy a fogadói vacsora, a páholy,
1134 62|               problémának a megoldásával: hogy miből fogjuk kifizetni másnap
1135 62|             nyolcvan esztendővel ezelőtt, hogy minden ember egy fokkal
1136 62|                Bele kell nyugodnunk abba, hogy minden igy van rendjén,
1137 62|                  ha csak azt nem akarjuk, hogy ez a sok pokolian előkelő
1138 63|                  minap hirtelen kiderült, hogy távolról se olyan filiszter,
1139 63|               látszik: a felesége rájött, hogy két év óta rendszeresen
1140 63|          megcsalja - mindössze három éve, hogy házasok - még pedig nem
1141 63|                amelyik éppen hajlandó rá, hogy a szerelmi ajánlatait meghallgassa.
1142 63|            mindeddig azt hitte az uráról, hogy egyedül csak őt szereti,
1143 63|                két kis gyermekem életére, hogy egyedül csak téged szeretlek...
1144 63|                  akadt. Nincs erőm hozzá, hogy az ilyen pillanatnyi szerelmi
1145 63|                  de el kell hinned nekem, hogy ezek a hitvány gerjedelmek
1146 63|                látod, azt is előre tudom, hogy a jövőben épp ugy meg foglak
1147 63|                  nyomorult a természetem, hogy nem tudok ezeknek a rossz
1148 63|              szemet és sajnálj: hidd meg, hogy igazán sajnálatraméltó vagyok...~ ~
1149 63|                 hunyjak? Ön is azt hiszi, hogy igy járok el a legkorrektebbül?
1150 63|                 meg, mert az a szándékom, hogy követni fogom a tanácsát...~ ~
1151 63|           okvetetlen megsebzi az a tudat, hogy egy más asszony diadalmaskodik
1152 63|                    ha Kegyed - a helyett, hogy a váláshoz ragaszkodik -
1153 63|         meggondoltam a dolgot és belátom, hogy tökéletesen igazad van.
1154 63|              valakivel. Biztositlak róla, hogy erre nem is lenne okod,
1155 63|               lenne okod, mert elhiheted, hogy szeretni csak téged szeretlek
1156 63|                  te érted dobog. Remélem, hogy igy mindaketten nyugodtak,
1157 63|             boldogok leszünk.~ ~Igy kell, hogy válaszoljon az urának, mert
1158 63|                  mert ez az egyetlen mód, hogy az ő ajánlata abszurd, kegyetlen
1159 63|          szemekkel felugrani, ha elhiszi, hogy Kegyed komolyan hiszi is,
1160 63|                   mondott. Mert bár igaz, hogy teméntelen férj van, akit
1161 63|                 szerelme nem gátol abban, hogy piszkos kalandok után futkosson,
1162 63|                   futkosson, az bizonyos, hogy egy sincs, aki a megoldásnak
1163 63|            Mihelyt el tudja hitetni vele, hogy a legelső hütlenségét hasonló
1164 63|                  meg is fosztja őt attól, hogy léha kalandokra disponálva
1165 63|             legyen. Aki joggal fél attól, hogy a felesége egy idegen férfi
1166 63|             bizonyosan nincs kedve ahhoz, hogy pillanatnyi hóditások után
1167 64|                  aki ne álmodoznék arról, hogy a mesék lovagja - nem a
1168 64|                  egy tagjának köszönheti, hogy ilyen tüneményes karriert
1169 64|            teremtések ugyanis azt hiszik, hogy a nagybácsi nemcsak az öcscse
1170 64|               birtokon gazdálkodnék, mint hogy haszontalan meséket ir,
1171 64|                 fölkeresnek s kijelentem, hogy mától fogva mindenkinek
1172 64|         terringettét senkinek se ajánlom, hogy engem a sodromból kihozzon,
1173 64|          másvilágra küldött...~ ~És most, hogy a harci szablyámat igy készenlétbe
1174 64|              keserüségével s tőlem várja, hogy a tanácsommal megsegitem,
1175 64|                  de most közel áll hozzá, hogy az exisztenciáját elveszitse.
1176 64|                  találják a mulatságukat, hogy egész nap piszkos kétértelmüségeket
1177 64|                  szemmelláthatólag azért, hogy őt, a szégyenkező kisleányt,
1178 64|                   ugyan váltig igyekszik, hogy ne vegyék észre a zavarát,
1179 64|                levegőben. Mit tegyen hát, hogy a durva inzultusokat elkerülje?
1180 64|                 pirulása mindig elárulja, hogy a gonosz ripőkségeket megértette.~ ~
1181 64|               tulzott lenne, azt ajánlom, hogy próbáljunk meg egy másik
1182 64|                   Figyelmeztetem magukat, hogy egy ilyen férfihez fogok
1183 64|             merészelnek.~ ~Én azt hiszem, hogy ennyi tökéletesen elég lesz, -
1184 64|                  vágunk a tréfás fiuknak, hogy egész a holtuk napjáig megemlegetik.
1185 65|               kedves alkalmat adva nekem, hogy honfitársaim egy helytelen
1186 65|                kellett tehát hinni róluk, hogy párisi asszonyok, - ezt
1187 65|                 még annyi idejük se volt, hogy egy exkuzáló szót mondhassanak.
1188 65|             sürgős expresszlevélben arra, hogy tanácsot adjak nekik: mint
1189 65|           kiengesztelhetnők.~ ~Megvallom, hogy a kérdést még különösebbnek
1190 65|                   mint a történetet, mert hogy két uri ember önmagától
1191 65|                   tehát még álmunkban se, hogy a mi hóbortos megjegyzéseinket
1192 65|                   figyelembe kell vennie, hogy a férfiak, ha egymás közt
1193 65|             vesznek komolyan.~ ~Bizonyos, hogy a két uri hölgy megbocsátott
1194 65|                 meg lenne oldva, anélkül, hogy ezért egy kétezer kilométernyire
1195 65|                nem is azért teszem szóvá, hogy az elibém terjesztett problémát
1196 65|              lettek volna, - hanem azért, hogy honfitársaimat arra a helytelen
1197 65|          kellemetlenséget szerzett nekik: hogy t. i. magyarul sans gène
1198 65|                  abban a biztos tudatban, hogy ugy sem értik meg őket.
1199 65|                   sincs a homlokára irva, hogy honnan való s könnyen megeshetik,
1200 65|                való s könnyen megeshetik, hogy a vélt francia kokottról
1201 65|                 gondosan őrizkedem attól, hogy semmiféle nyelven se tegyek
1202 65|           állomáson kiszálltam a kupéból, hogy egy olasz ujságot vásároljak.
1203 65|                   tartottam szükségesnek, hogy az inkognitómat leleplezzem, -
1204 65|           dolgaira; öt perc mulva tudtam, hogy kétnapos házasok s hogy
1205 65|                   hogy kétnapos házasok s hogy ő nagysága gyönyörünek és
1206 65|              pedig olyan részletességgel, hogy valósággal lángba, borultam
1207 65|             utitársam, aki már azt hitte, hogy lemaradtam valahol, izgatottan
1208 65|                 Már telegrafálni akartam, hogy az esti vonattal visszautazom
1209 65|                  visszautazom hozzád...~ ~Hogy e szavakra mi történt, azt
1210 65|                  vagyok a csodálkozástól, hogy a kétnapos menyecske ájulás
1211 65|        gyorsvonaton, szentül megfogadtam, hogy ezután semmiféle nyelven
1212 65|             emberekre, akikről nem tudom, hogy kicsodák. Szabadszáju honfitársaimnak
1213 65|          honfitársaimnak melegen ajánlom, hogy kövessék a példámat.~ ~ ~