Rész

 1  3|     megirom, hogy hol találhat meg bennünket juliusban vagy augusztusban...~ ~
 2  5|           kell beszélnünk, amelyek bennünket épp oly kevéssé érdekelnek,
 3  5|         kivételes szerencse nem ér bennünket. Helyesnek tartja Ön a mai
 4 11|     vesztünk, s ekkor megvigasztal bennünket az a tudat, hogy nemcsak
 5 15|      megjelenésével is elkápráztat bennünket.~ ~A probléma tehát szerencsésen
 6 16|            idegrohamunk meglátogat bennünket. Joga e kötelességekkel
 7 16| hangulatban vagyunk - megcsókolhat bennünket. Arra azonban, hogy a kedvéért
 8 21| horkolásunk órái alatt kifosztogat bennünket, abszolute nem müvel helytelen
 9 21|         édes pillanataiban kirabol bennünket. De - amint mondtam - csak
10 25|         meg őt időnek előtte, mint bennünket, s a mord férfiak elől,
11 25|     hőseiben, ez egészen mellékes; bennünket csak az a szomoru és lesujtó
12 25|         Mari vagy a Lidia büneiért bennünket minősit becstelen gazembereknek.
13 30|         bizony szó nélkül ott hagy bennünket a faképnél, mikor egy ilyen
14 34|        előtte megvénit és kiszárit bennünket. Ne hozakodjék nekem elő
15 42|           törhetetlenül megtisztel bennünket a bizalmával, tekintet nélkül
16 43|    müveletlenség gyanujába keverne bennünket, de a hazait lenézzük és
17 43|       restelkedünk, ha azon kapnak bennünket, hogy valamin - kivételesen -
18 43|     elmaradt embereknek tartanának bennünket. Szégyelljük, hogy szerelmesek
19 43|         nemes gondolat föllelkesit bennünket, s százszor, ezerszer cinikusabbnak
20 46|            egyéniségeknek tartanak bennünket. Aki engem ragyogó ötletekkel
21 46|            tagja szivesen mulattat bennünket saját ötleteivel, de ha
22 51|     földeritetlen titok vesz körül bennünket bölcsőnktől a sirunkig,
23 57|        mert az élet hamar megtanit bennünket arra, hogy az igazi fájdalomban
24 58|         idegen országokban megcsap bennünket.~ ~Hogyan lehet mégis, hogy
25 60|      jómodoru embereknek tartsanak bennünket.~ ~ ~ ~
26 62|           ember jóizüen kikacagjon bennünket.~ ~ ~ ~