Rész

 1  1|       akkor is, ha először látja őket életükben.~ ~D) Szenvedélylyel
 2  3|         kiváltságra kvalifikálná őket. Az a férfi, aki nálunk
 3  5|      repertoirja van eszemben, s őket sem a Mücsarnok tavaszi
 4  6|    valaki minduntalan megzavarja őket.~ ~„Hitted volna-e, oh,
 5  7|         postája jogosan elitélné őket, mert teringettét, az már
 6  9|     ahova a szerelmesük elvezeti őket, hanem a természetes undorodást
 7  9|       sok fájdalomért kárpótolja őket, amit gyermekszivük mélyében
 8 10|   pirulva beismeri, hogy szereti őket. Az asszonytól kicsikarják
 9 15|        lélek nemességével akarja őket megtartani a hitvesi hüség
10 16|          ambició, hogy a férjeik őket bájos és csábitó teremtéseknek
11 16|      azzal a pillantással nézi-e őket, ami minden szép asszonynak
12 16|          teljesen hidegen hagyja őket, épp ugy, mint valamikor
13 18|         Még pedig azért gyülölöm őket, mert szent meggyőződésem,
14 22|       lesujtó hangon kijátszszák őket. Aminthogy az se titok előttünk,
15 23|            miért ne magázzuk hát őket mi is, amikor ez az arisztokratáskodás
16 27| egyértelmü tréfákkal mulattatják őket. Nem édes, csillogó és nagyszerü
17 34|         őszinte szivvel irigylem őket, mert az a meggyőződésem,
18 43|   értéktelen fecsegők kinevessék őket.~ ~ ~ ~
19 44|   gyönyörüen rá tudnák szoktatni őket arra is, hogy sehol se érezzék
20 45|    fényes ékszer tévutra vezetné őket.~ ~Annak, hogy nálunk ilyen
21 52|          kávéházban félreismerik őket. Hogy ennek a különös ambiciónak
22 61|   állandóan illuziókkal táplálja őket...~ ~ ~
23 65|  Honfitársunk szivesen nézegette őket ebéd közben - a fiatalabbik
24 65|         pillantással mérte végig őket. A fiatal uraknak még annyi
25 65|           hogy ugy sem értik meg őket. Pedig ma már mindenütt