Rész

 1  2|           okoznak egymásnak. Az a vén bácsi tulajdonképpen egy
 2  9|          ir nekem, az ismeretlen, vén globetrotternek, s a levélben
 3 18|        hogy hiába kacérkodunk mi, vén csacsik a korunkkal, alapjában
 4 23|          engem, a huszadik század vén magán-Kniggéjét kér meg
 5 23|         hajolnak a kifestett arcu vén dáma előtt, akit hazulról,
 6 23|        Illem, amit az ünnepélyes, vén szamarak annak mondanak...~ ~ ~
 7 24|      hanem nyujtsd ide a kezedet, vén kutya!~ ~Ez volna a leghelyesebb
 8 24|        hogy ő fordult tanácsért a vén világcsavargóhoz, s oktalan
 9 26|    tartják, hanem egy agyalágyult vén szamárnak.~ ~ 4. §.~ ~A
10 26|           a házmestert „hoci ide, vén cimbora!” kiáltással zokogva
11 26|          előtt a feleségéről mint vén és veszekedő hárpiáról beszéljen.
12 27|    édesapja tartlizni szokott s a vén csirkefogótól minden gondolkodás
13 32| gorombaságot hozott a ti szegény, vén szolgátoknak, aki bizonyára
14 37|          az ajkához. Még nekem, a vén embernek is jól esik, s
15 37|          bárhogy is kalimpál ez a vén szivem attól a vágytól,
16 40|      párbeszédről, melyet akkor a vén ciceronéval folytattam;
17 40|     hallok, gyakran eszembe jut a vén cicerone, aki a kegyeletet
18 42|                     I.~ ~Az ilyen vén ember, mint én, aki sandwicheinek
19 54|    kitalálni, hiszen a magamfajta vén globetrotterek, ha kincseket
20 57|    reménykép hozzám, a tapasztalt vén emberhez fordul tanácsért,
21 62|        jöjjön, üljön ide mellém a vén karosszékbe, mely isten
22 64|          de igaz - még reám, az ő vén bátyjára is esett egy-két