Rész

 1  7| szökevények~ ~- T. problémagyártó uram, irja ma egy uriember, akinek
 2  7|        dolog, tisztelt komolykodó uram, akként áll, hogy kétféle
 3  9|   intézett leveléből:~ ~„Tisztelt uram, ön azt mondja, hogy öreg,
 4 14|      egyedül marad:~ ~- Hiszen az uram épp olyan közönséges ember,
 5 18|          mutatta be nekem:~ ~- Az uram.~ ~Kezet ráztunk, kölcsönösen
 6 18|           hozzám:~ ~- Igen, ez az uram, aki megveti a világi hiuságokat...
 7 21|           a vánkos alá~ ~Tisztelt uram, aki oly kegyes, hogy a
 8 31|  véleménye, tisztelt globetrotter uram? Kénytelen vagyok-e eltürni
 9 36|   kabátját és igy szól:~ ~- Elég, uram, a többit majd elvégzik
10 39|        elegáns portására.~ ~- Ez, uram, egy müncheni droschke, -
11 40|          megrázta a fejét.~ ~- Én uram, egyiket se olvastam, részben,
12 40|          kicsoda?~ ~- Emile Zola, uram, az utólérhetetlen regényiró.
13 40|         De a mi kormányférfiaink, uram, vakok és siketek, akik
14 42|         életéről szó esik:~ ~- Az uram nyolctól kilencig dühöngő
15 55|         jól esik neki, két vagy - uram bocsáss - öt percig megvárakoztatják.
16 57|                 Lemondás~ ~Kedves uram, aki oly izgatottan és szorongva
17 57| rendelkezhetem...~ ~...Ön, kedves uram, azt irja nekem, hogy alighanem
18 57|          Az ön betegsége, szegény uram, szervi baj. Nem azért,
19 57|         szoruló gyermeke iránt?~ ~Uram, nézzen körül a világban:
20 57| láthatatlan keresztjüket?... Édes uram, vessen egy pillantást szegény