Rész

 1  6|            Édes fiam, én megértem a te szomoruságodat, s a helyedben
 2 11|              hidd meg nekem, hogy a te problémádhoz képest a földkerekség
 3 11|     magyaráznom néhány szóval, hogy te, tisztelt atyámfia, mit
 4 11|             kellemes feleségnek? De te, oh nyájas olvasóm, nem
 5 13|            egy csöppet se tréfaság. Te a minap ostobának neveztél
 6 13|         mondott senki, mint amilyet te mondtál a fiatal és ártatlan
 7 19|           fővel a következőket:~ ~- Te, édes fiam, oktalanul és
 8 19|             csak le a szemedet! - a te fiad lesz, akivel a gólya
 9 23|                         Maga” vagy „te”?~ ~Kedves kis barátnőm,
10 23|             megmaradjon tovább is a te szócska mellett?... Az ügy
11 32| szédületesen el vagyok ragadtatva a te hatalmas eszedtől, de engedd
12 32|            novellisták találtak ki? Te is azt hiszed, hogy az egész
13 42|    alkalmából szóba kerülnek:~ ~- A te papád egy közönséges filiszter,
14 60|  dróthuzalra:~ ~„Én vagyok a Miska, te a vőlegény,~ Bár csak én
15 60|       vőlegény,~ Bár csak én volnék te és te volnál én!”~ ~Azok
16 60|            Bár csak én volnék te és te volnál én!”~ ~Azok a kényesebb
17 63|           és szent érzéshez, amivel te irántad viseltetem... Amaz
18 63|            egyetlen föltétellel: ha te is ugyanilyen szempontból
19 63|      szivemet, amely kizárólag csak te érted dobog. Remélem, hogy
20 65|            hozzám a kupéba:~ ~- Hát te itt vagy? - kiáltotta magyarul. -