Rész

 1  2|              közvetitő utján jön létre: ugyan, hol az az álmodozó leány,
 2 12|                 hozzá:~ ~- Édes szivem, ugyan miért rontod a szemedet
 3 14|        hétköznapiság hullámai közül - s ugyan, hol az a fiatal lány a
 4 20|                 nincs egyéb élvezete, - ugyan, hát van olyan ostoba ember,
 5 26|                 kapott volna. Mert igaz ugyan, hogy a szobaleány mennyei
 6 27|              ellopják az ezüstnemüt (ha ugyan nincs zálogban) s annak
 7 28|                fizetéséből megéljen. Ez ugyan borzalmas perspektiva, de
 8 29|               állandóan a miénk volt.~ ~Ugyan mondja csak, kedves, érzékeny
 9 37|                kávéházban nem csókolnak ugyan kezet, de a szinházban már,
10 41|                 még nem tetszetős, mert ugyan hogy tudnának megélni a
11 48| félremagyarázható nyilatkozatokat. Mert ugyan mi az ördögért vállalkoznának
12 49|                azt az alázatos kérdést: ugyan mire való ez a kannibálokhoz
13 50|               hasonló illetlenséget. Én ugyan abban a véleményben vagyok,
14 54|               barna fejecskéjében, hogy ugyan mit fog mondani a törvényes
15 54|           lebbenteni azt az inkognitót, ugyan volna-e szive hozzá, hogy
16 61|              tisztességesen jóllakhatik ugyan, de piszkos abroszon kell
17 64|            kisleányt, zavarba hozzák. Ő ugyan váltig igyekszik, hogy ne
18 65|                ugyancsak bámulatba ejt. Ugyan, már mi ezen a töprengeni