Rész

  1  1|               listájában közölni szokták, s a jószágkormányzóm (aki
  2  1|             mintha kabaré-énekesnő lenne, s a pódiumon énekelne valami
  3  1|               feltünő gesztusokat csinál, s mindig olyan hangon beszél,
  4  1|               kilesi a türelmetlenül föl- s alájáró fiatal urat.~ ~I)
  5  1|                  cigarettáz és pezsgőzik, s a szupé-csárdást ugy járja,
  6  2|               pillanatban rajtakaphatják) s a felől kéri nagybecsü véleményemet,
  7  2|                   a szülői beszélgetését, s rájött, hogy az a nagyszakállu,
  8  2|                 egymás karjaiba vezessék, s ha a régi házasságokat megvizsgáljuk,
  9  2|                   fog találni az igazira, s hogy tisztán a romantika
 10  2|                   urakkal megismerkedjék, s hogy azt a tökéletes férfi-ideált
 11  2|               megbizhatatlan véletlennek, s a logika, a pszikhologia
 12  3|             fényes csillárai kigyuladnak, s a sok dekolletált, estélyruhás
 13  3|                füszere e szomoru életnek, s igazán nincs reá semmi ok,
 14  3|            beszélni egy fiatal leánynyal, s igazi elemében csak akkor
 15  4|        ragaszkodom tulságosan a szavakhoz s értem és méltányolom a tiszteletreméltó
 16  4|             legtökéletesebb teremtésének, s igy csakugyan nem értheti
 17  4|          lakásinséggel és a piaci árakkal s jól tudják, hogy a szende
 18  4|             mindenki engedhet meg magának s ez az oka, hogy a kétezer
 19  4|              Kornfeld Zsigmond a szerzője s melynek felmutatása ellenében
 20  5|            smokingját vagy a redingot-ját s beállit egy vadonat-idegen
 21  5|                  ajtó függönyén keresztül s nekünk ezer szamárságról
 22  5|                  leány, akár nem tetszik, s mikor a smokingot levetjük,
 23  5|                 amit élő szóval elmondok, s mikor világosan érzem, hogy
 24  5|             törődik e pillanatban Shaw-al s Pineróval, mint a dalai
 25  5|                 repertoirja van eszemben, s őket sem a Mücsarnok tavaszi
 26  5|             magáncellákban őrzik odahaza, s Budapesten is, a vidéken
 27  6|                    már a lakás is megvan) s a vőlegény (állami mérnök
 28  6|                   vőlegény (állami mérnök s a Dunántul legszebb angol
 29  6|               csak huszonnégy órából áll, s hogy az állami mérnöki hivatal
 30  6|              kénytelen forditani hét órát s hogy kora reggel nem szokásos
 31  6|            barátnői, a vőlegény kollégái, s a kisváros pletykázó kávénénikéi,
 32  6|                  ugyanis kinyilik az ajtó s a mama mosolygó arccal lép
 33  6|               lázasan keresgél a szobában s csak akkor távozik, amikor
 34  6|                  marad egy negyedórán át, s mikor nagynehezen eszébe
 35  6|               beszélgethetnének egymással s a szimptomák határozottan
 36  6|        tigrisanyák is élhetnek a világon, s hogy akadhat szülő, aki
 37  6|             megértem a te szomoruságodat, s a helyedben magam is azt
 38  6|                 melyekből a kevés is sok, s vannak gyönyörüségek, melyeknek
 39  6|                  puskaporos torony körül, s aki a toronynál őrt áll,
 40  7|          hivatalosak voltunk egy esküvőre s nagy gálában meg is jelentünk
 41  7|               teremben mindenkit elfogott s a pecsenyénél felálltam,
 42  7|            asztalfőre esett a pillantásom s nagy bámulatomra azt láttam,
 43  7|              mosolylyal hallgatta a vitát s amellett kardoskodott, hogy
 44  7|                   szekundát az etikettből s én habozás nélkül ki is
 45  8|               házasok életében nem ritka, s mely az agglegényekben mindig
 46  8|            feleségek illemkodexe megenged s hogy e mosolygás következésképp
 47  8|             koncessziókat a társadalomnak s büszke, melanchólikus, vagy
 48  8|                  kor teljesen akceptálta, s a morózus férj, aki az ilyen
 49  8|             akármelyik testi betegségnek, s az okos férj már a legelső
 50  8|           társaságban is suttogva beszél, s a férjet, aki gyanutlanul
 51  8|               föláldozza érte az estéjét, s a szinházba, az étterembe
 52  9|                   ül le az iróasztalához, s hosszu, töprenkedő levelet
 53  9|          ismeretlen, vén globetrotternek, s a levélben szinte esdeklően
 54  9|             gyakran fölrándul Budapestre, s ilyenkor az aranyifjuság
 55  9|            reggeltől estig a hivatalában, s nagyon boldog, mikor a feleségének
 56 10|                   rovatát, elmésen cseveg s kitünően tud beszélni az
 57 10|                  jó és biztos állása van, s a leány is láthatólag rokonszenvez
 58 10|           elmondja, hogy szerelmes belém, s néha órákon át zaklat, vajjon
 59 10|             naponkint ott van a házukban, s épp oly meleg pillantásokat
 60 10|                 mondani, hogy mi a célja, s egyuttal bemutatom azt a
 61 10|                 kézszoritását viszonozza, s dobogó szivvel sugja a fülébe,
 62 11|                  csak a technika kérdése, s a technika, istennek hála,
 63 11|                expressz-léghajók számára, s amikor a tifuszt, a tuberkulózist,
 64 11|                  a tuberkulózist, a rákot s a többi nyavalyát egy éjszakán
 65 11|            asztalánál. Mert vagy nyerünk, s akkor a sors kedvezésében
 66 11|                  cserében, vagy vesztünk, s ekkor megvigasztal bennünket
 67 11|                   fut át a hátam közepén, s kijelentem, hogy inkább
 68 12|                   bibelődik a könyveivel, s akkor veszi elő a tollat
 69 12|          szorgalmasan dolgozó hivatalnok, s este többnyire elálmosodik,
 70 12|               ásitás után nyugalomra tér, s mire a felesége őnagysága
 71 12|             kiadásairól és a bevételeiről s nem egy parányi smokkság-e,
 72 12|                görnyedő, fiatal teremtést s ahelyett, hogy elismerőleg
 73 12|             polgári családokról beszélünk s nem milliós részvénytársaságok
 74 12|             feleség gazdálkodásától függ, s igazán nagy könnyelmüség
 75 12|                 pedantéria a vérében van, s nem csupán ideig-óráig,
 76 13|                   összeveszett az urával, s most megtört szivvel fordul
 77 13|                  férfi és egy asszony is, s ezek a látogatók azzal töltötték
 78 13|                  is megunta a mulatságot, s csöndesen félrevonult valami
 79 13|              joggal ostobának tarthatnak, s elképzelheted, hogy ez nekem
 80 13|                    a kompromittált urának s én ezennel jót állok róla,
 81 14|                látja; nem csalódik tehát, s nem kell lemondania az illuzióról,
 82 14|                 nincsenek ezen a világon, s a legnagyobb drámairóról
 83 14|                 elmésségekkel mulattatja? S nem dobog-e fel büszkén
 84 14|            hétköznapiság hullámai közül - s ugyan, hol az a fiatal lány
 85 14|              váltótartozás következtében, s a fjordok hangulatában tobzódó
 86 14|                 és hátborzongató meséket, s a dal szárnyán messze felülemelkedik
 87 14|                nézi a borzalmas jelenetet s álmait siratva, igy szól
 88 15|                  bünös hiuság nem gyötri; s inkább olcsó kartonbluzt
 89 15|                  puszta lelki nemességet, s kedves nőnk ő nagyságát
 90 15|                   a veszedelmes szirteket s tudván, hogy a gaz férfiak
 91 15|                   huszadik század férjeit s bölcsen tudta, hogy a meg
 92 16|        cselédkérdések viharait elsimitsa, s hogy sündisznó módjára összekuporodjék,
 93 17|            tulajdonképpen mit akar tudni, s igy elárulhatom, hogy nem
 94 17|              rögtön ujságot kap a kezébe, s mohó kiváncsisággal legeli
 95 17|           törvényszéki csarnokot olvassa, s a lapot csak akkor teszi
 96 17|                   és a lakással bajlódom, s alig várom, hogy egy órát,
 97 17|                cikkekben az öregségemmel, s igy könnyü volna azt mondanom,
 98 17|                    de nem tartüffösködöm, s nem adom a kihült szivü
 99 17|                 de én finom ember vagyok, s tartózkodom az erősebb kifejezésektől.
100 17|    szórakozásokból kivegye a maga részét, s ha az ura nem méltatja arra,
101 18|          személyesen is megismerkedhettem s ne vegye banális bóknak,
102 18|               közzétett fecsegéseim felől s dijmentesen nekem adományozta
103 18|            asszony született pszichologus s igy Kegyed nagyon is jól
104 18|                embert a lovagjául fogadta s megengedte, hogy a tea után
105 18|            Valéria-utcán és a Fürdő-utcán s a József-tér sarkán egy
106 18|            gyanusan foltos fekete kalapot s züllött nyakkendőt viselt,
107 18|                   örültünk a szerencsének s ekkor - hiszen Kegyed olyan
108 18|           főkönyvei fölött gubbaszthat, - s még álmában se jut eszébe
109 18|                   flirtöl...~ ~Ezt mondta s mind a hárman nevettünk:
110 18|             hármasban a Nagykorona-utcáig s ott elváltunk egymástól,
111 18|                mint egy francia marquisné s azt hiszem, nem tévedek,
112 19|                   odaborul az ura nyakába s asszonyos kiváncsisággal
113 19|         szorosabban átöleli az ura nyakát s miközben az ajkacskája,
114 19|           orfeumok könnyüvérü pillangóit, s a szép, kokett polgári asszonyokat,
115 19|             gyöngéd, az asszony szerelmes s egyszer - a turbékolások
116 19|               kivasaltatja a redingotját, s egy este, nagyot sóhajtva,
117 19|                  szőkefürtös fejecskéjét, s röviden, de határozottan
118 19|             család előkelő és befolyásos, s egyszerüen tönkretenném
119 19|          menyecske ismét megrázza a fejét s konokul ezt válaszolja:~ ~-
120 19|                  osztogatod az igazságot, s alázatos szivvel arra kérjünk:
121 19|                 kérdés nem nagyon könnyü, s bizony, egy-kétszer végig
122 19|                   szépen a szőnyegem elé, s hallgassátok meg lehajtott
123 19|                együgyü voltál, édes fiam, s bizony alaposan rászolgáltál,
124 19|                  azt a hires selyemruhát, s meg se állj addig az emeletes
125 19|                  magad édes kis fészkébe, s öleld magadhoz igaz szeretettel
126 19|                    mint az édesapád volt, s mint amilyen - süsd csak
127 20|             fürdőkben tölthesse a nyarat, s a szinházban, a hangversenyteremben
128 20|                rossz ötös szivarokat szi, s mig kedves neje a hüs hullámokban
129 20|                silány korcsmákban ebédel, s legfölebb szombaton este
130 20|                   ruhába öltözött hordár, s ezt az elegáns asszony meglehetősen
131 20|                   asszony a nevét viseli, s hogy néha - amikor különös
132 20|                  olvasók, aki őnagyságát, s kedves férjét közvetlen
133 20|                 jelentkezett az irodában, s a főnök urat egylovas bérkocsin
134 20|               hogy rossz ruhákban járjak, s hogy a lemondás erényében
135 21|               fölkel, kicsinositja magát, s reggel kilenc óra tájban
136 21|                  néz maga elé a levegőbe, s igy szól, miközben a homlokán
137 21|                   csinos összeget nyertem s a partnereim mindketten
138 21|                  ki többet egy koronánál, s lám, most mégis négy koronám
139 21|              kalauztól az átszállójegyet, s ekkép folytatja az érdekes
140 21|                   feleségnek is joga van, s igy akkor, amidőn vidám
141 21|                  asszonyok pártjára állok s kijelentem, hogy az aprópénzes
142 21|           szivesen megköveztetem magamat, s az igazság ebben az esetben
143 21|            vagyona egyuttal a feleségé is s igy áldottlelkü hitvesünk
144 21|                 teszem ezt a kijelentést, s ez a fentartás abból áll,
145 22|                 öreges fecsegéseim iránt, s igy bizonyára sokkal jobban
146 22|                  ilyen csalafintaságokra, s ezennel nyiltan kijelentem,
147 22|               maguk vagy a férjük helyébe s az ugynevezett összehasonlitó
148 22|            mirnix-dirnix a férjük szemét, s hogy a folytonos puccon
149 22|                   ideggörcsöket kapjanak, s távol legyen tőlem olyasmit
150 23|               komolyan vette a feladatát, s például Romeót és Juliát
151 23|                   valamirevaló családját, s ugyancsak megijedt, a mikor
152 23|                  szólitotta a vőlegényét, s most szinte képtelennek
153 23|               pillanatig se várhat tovább s azért engem, a huszadik
154 23|          bizonyosan megpukkadna mérgében) s másutt, idegen társaságban,
155 23|                 ezután is a tegeződésnél, s higyjék meg nekem, hogy
156 24|                   a vén világcsavargóhoz, s oktalan elbizakodottságában
157 24|              tehát udvarias ember vagyok, s igy föltétlenül meg vagyok
158 24|               fekete kávénkat szürcsöltük s mindenféle haszontalanságokról
159 24|                 csak jelképes értelemben) s hogy ostoba félreértésekből
160 25|                   előtte, mint bennünket, s a mord férfiak elől, akik
161 25|                   levő lakás a szinhelye, s a bekötöttfejü Mari, Terka,
162 25|         elintézésében aktiv részt vállal, s ha bátran kiperdül a sikra,
163 25|                 hasznát veszi a nyelvének s igy már eleve lemond arról
164 26|                 eleget teszek a kérdésnek s ezennel összeállitom a szalmaözvegyek
165 26|             falatot, öt befőttes omlettet s kilenc giardinettot fizet,
166 26|                 kiszemelt szalmaözvegyhez s cigánymuzsika mellett együtt
167 26|              szardiniát, négy fölvágottat s kilenc őszi barackot megesznek,
168 26|                megfenyegessék az ujjukkal s félhangosan igy szóljanak
169 27|                  ismét elsiet a kávéházba s napi programmjában csak
170 27|                  gyanus alakokkal tárgyal s néha tekintélyes bankjegyekkel
171 27|            kivárásával tölti el az életét s ez nem csupán a játékra
172 27|                 mindig cseppen valahonnan s ilyenkor a lelkes apa -
173 27|                  be a háromszobás lakásba s félóráig azzal tölti az
174 27|               alája söpörjék a szemetet?) s aki bámulattal és elragadtatással
175 27|                  ha ugyan nincs zálogban) s annak az árából játszszák
176 27|     magánsziniiskolába fölvétetik magukat s az utcán ráütnek a fiatal
177 27|               kezére, mert azok szemtelen s nagyon is egyértelmü tréfákkal
178 27|                  a milieuben neveltek fel s mivel ő maga komoly, derék
179 27|                  szédelgőknek a közeléből s inkább vonuljon be trappista,
180 27|                édesapja tartlizni szokott s a vén csirkefogótól minden
181 28|                   gondok közt virradt rám s a kávéházban, reggelizés
182 28|             konszolidált pénzviszonyoknak s igy Ön, aki - legalább eddig
183 28|               amit tegnap kölcsön kértem, s holnap azt fogom megfizetni,
184 28|                   hogy micsoda ábrázattal s a biztosság milyen mértékével
185 28|             boldogult Degré Alajos hiszi) s az előkelő ember könnyedségével
186 28|             fordulok hát egy jó tanácsért s biztositlak róla, hogy még
187 28|                 betegsége gyógyithatatlan s hogy egyszer - oh, rémes
188 29|               legkomolyabban megsértődik, s föltétlenül meg van győződve
189 29|                      Mindezt régen tudom, s polgártársaimnak e csuf
190 29|                  érzékenyen megsértették, s mivel nem tudja, hogyan
191 29|                  polgára, a minap meghalt s gyászbaborult özvegye, aki
192 29|                   pedig mindent elhiszek, s aki szeretett polgártársaimat
193 29|               mulatságon mellőzték volna, s mintha valami nagy kitüntetés
194 29|          legidősebb leányát férjhez adja, s Önt, aki minden tiszteletre
195 30|                  A talmudtudós meghőkölt, s a hivek erre megmérték a
196 30|                   bennem a régi anekdotát s én is azt kérdezem, amit
197 30|                   a látóhatáron feltünik, s hiába a mi francia esprit-nk
198 30|              termet, egy domboru mellkas, s egy szabályszerüen megkonstruált
199 30|                    a bájosan pisze orrot, s nevető buzavirágszin vagy
200 30|              isten, ilyen nő is elég van, s ez éppen a legmeggyőzőbb
201 30|                  női lélek finomságainak, s annak az igazságnak, hogy
202 31|             elméleti alapokon nyugszanak, s hogy a divatos asszonyok
203 31|               elhomályositják a nézőteret s a szinészek, akik kétértelmüségeket
204 31|                mondják a sikamlósságokat, s direkte azért mondják, hogy
205 31|               belekötni a gavallérjaimba, s arra már igazán semmi kedvem,
206 31|               nézni a mai levél irójának, s ime, ez a csinos és haragos
207 31|                elméleti erkölcstelenségre s ezért nagyon jól érzik magukat
208 32|           folyton-folyvást a szerelemtől, s azoktól a rejtelmes, lelki
209 32|            problémát oldd meg bölcs kádi, s akkor én, a józan pesszimista,
210 32|               kezd a nyaralás kérdésével, s jövedelmeiből pedánsul félrerak
211 32|               verejtékező uri emberekkel, s amikor az államnyomda fokozott
212 32|                  saját eszével oldja meg, s nem fordul miattuk öreg
213 32|                sóskát és salátát ehetnek, s ha a finom és illatos dohány
214 33|                kitünően éreztük magunkat, s a sok uj látnivaló nagy
215 33|               jóváteszem a mulasztásomat, s ideirom azt az aranyszabályt,
216 33|              gyötrelmet megtakarithatunk, s mely igy hangzik:~ ~„Az
217 33|     reprezentációs helyen szüksége lehet, s az egész podgyászt feladja
218 33|               némi fehérnemüt, két bluzt, s egy esti parádés ruhát,
219 33|                   ruhát, - ez rajta van - s egy tisztességes smoking-öltözéket.
220 33|               elengedhetetlen fehérnemüt, s egy fogport, kefét s egyebeket
221 33|          fehérnemüt, s egy fogport, kefét s egyebeket magában foglaló
222 33|                 is állandóan bluzban jár, s a legelegánsabb ur is szürke
223 33|                   este kell, a diner-hez, s ehhez a hölgy egyetlen estélyruhája
224 33|               hölgy egyetlen estélyruhája s az ur egyetlen smokingja
225 33|                  óra alatt megtisztitják, s ha még valamire hirtelen
226 33|         principiumnak az alapján utaznak, s józan észszel igazán nem
227 34|                 bőröndjeiket csomagolják, s távirati uton rendelnek
228 34|               magukat a rendes igájukból, s a Tátra hótól és jégtől
229 34|                  a kószálásra születtünk, s hogy emberi hivatásukat
230 34|                  a lelkünk rugalmasságát, s időnek előtte megvénit és
231 34|           ismerték az idegek intézményét, s bizonyára sohase gondoltak
232 34|                   irókról, a müvészekről, s azokról az egyéb szellemi
233 34|           forgatjuk a vasuti menetrendet, s anarchista vérszomjusággal
234 34|               szellőktől illatos Itáliát, s kupéjuk ablakából ragyogó
235 34|                 olvasztott fejérhabjaira, s a virágoktól, ezüsttől csillogó
236 34|           lehessek ebben a paradicsomban, s ha megvetés helyett olajsárga
237 34|           maguknak.~ ~Persze más kérdés - s itt rögtön egy nézeten leszünk -
238 34|                 rászedik és megkárositják s akik a számlájuk és a podgyászuk
239 34|              bontatnak fel az ebédjükhöz, s olyan összegekben játszanak,
240 34|                   fajtáju szédelgésektől, s hogy nem mindenki szükségszerüleg
241 34|            egyezzünk ki ötven százalékra, s mondjuk ki határozatilag,
242 35|            olvassa tovább a Temps hireit, s ugyancsak nem jut eszébe
243 35|                kandallóban égő hasábokra, s a lakáj aranyszegélyes frakkjára,
244 35|                   meg az urának a levelet s hogy az ura még csak nem
245 35|               előmunkálatokat megtehesse: s nagyon ostoba legény lenne,
246 35|                   két fél közt megrontsa, s a kölcsönös, nobilis tisztelet
247 35|                nem nyul az ura postájához s az a férj, aki gyanutlanul
248 35|            ellenére se fognak megváltozni s ezután is izgatottan fogják
249 36|                 alrendi kártyázók között, s a ravasz nagyvárosi játékosok
250 36|              lovagias ügyek szentségében, s ahol a kaszinó kigolyózza
251 36|                   a sértegető ur lakásán, s a nyerő nevében ünnepies
252 36|                  Igy állnak most az ügyek s nagyon természetes, hogy
253 36|                tartozom a közvéleménynek, s nagyon érzem, hogy az elém
254 36|                   tesz a formaságoknak is s előzékenyen megnevezi a
255 37|                 divat a kézcsók dolgában, s igaz-e, amit neki egy igen
256 37|                 vén embernek is jól esik, s akárhányszor bizony szivesen
257 38|            végighallgathassam az előadást s ehelyett mi történik? Az
258 38|                   tulköhögi a szomszédom, s én kénytelen vagyok részvéttel
259 38|                   előadott szindarabokat, s versenyt lármáz a zenekari
260 38| Priessnitz-borogatásokat rakna a mellére, s fiakkerporral, meg forró
261 38|                 készséggel eleget teszek, s ime, figyelmeztetem az olvasókat,
262 38|                    Varsányi Irént hallja, s ehelyett egy jómódu kereskedőt,
263 38|                   köhögését visszafojtsa, s a harmadik percben szinte
264 38|          legnagyobb mértékben ragályosak, s ha a földszinten egy ur
265 38|             erkélyekről és a karzatokról, s egyszerre olyan orkán zug
266 38|                  szivarozásról lemondjon, s herbateát igyék félbarna
267 38|             szabadon köhöghet a pénzeért, s akinek ez nem tetszik, az
268 39|              becsöngettem a szobapincért, s meghagytam neki, hogy állittasson
269 39|                  a rozzant kocsi ajtaját, s egyáltalában nem éreztette
270 39|                  hajtatnak a lóversenyre, s a legszerényebb polgári
271 39|                  a sikkasztókat utánozza, s aki egyenesen dehonesztálónak
272 40|          hálószobáját megmutatták nekünk, s a társaság néhány praktikus
273 40|              egyszerüen zár alá helyezik, s a fogságból csak akkor engedik
274 40|                   mondanivalóit elmondta, s mosolygó arccal, kinyujtott
275 40|               kilépti dij, az bezzeg van; s a leggyakorlottabb smuciánok
276 40|                 haj, temérdek a kalandor, s az isten szolgái gyakran
277 41|               hogy a full dress kötelező, s aki nem igy jelenik meg,
278 41|               haragjában nem osztozhatom, s nem szedhetem le a keresztvizet
279 41|                  egyenesen imponál nekem, s ha irásban lehetséges lenne
280 41|            tompitólag és finomitólag hat, s aki full dress-ben ül le
281 41|                  okos dolgot cselekedett, s igazán célszerü és kivánatos
282 41|               tovább megyek egy lépéssel, s nem elégszem meg a frakkal
283 41|            egyenlőkké teszi az embereket, s megszünteti azt a balkáni
284 41|              ugyanazt az összeget fizeti, s igy a herceg, a gróf, az
285 41|                 egy adag sárga dinnyéért, s harmadfelet egy adag amerikai
286 41|           elriasztanak a magyar fürdőből, s igy végeredményben, az egész
287 42|           sandwicheinek javát már megette s a szép, női ajkakat, melyeket
288 42|                   miből áll az idegesség, s épp oly kiváncsian tudakozódik
289 42|              hangulatát tönkresilányitja, s a néma és hangtalan tragédiák
290 42|                kilencvennyolc ideges van, s az izmaikkal kérkedő athléták
291 42| hasonlithatatlanul több, mint a náthásoké s a különbség mindössze annyi,
292 42|                   társadalom, a józan ész s a humor pápaszemén keresztül.
293 42|                százezer halandóval közös, s hogy ami neki fáj, az a
294 42|          váltólejárata, kitüzött árverése s más egyéb kellemetlensége
295 42|         neuraszténikus fölnyitja a szemét s mindenekelőtt konstatálja,
296 42|                   egy köritett marhahust, s hogy izgatottan lesse, vajjon
297 42|                készitett reggeli lap után s ismét - századszor, ezredszer,
298 42|      koronajáradék sülyed vagy emelkedik, s ha Bárczy István még ujabb
299 42|              szédül, hogy sirógörcse lesz s hogy egy falat nem sok,
300 42|                 neuraszténikus barátunkat s a környezet, mely a fölkelés
301 42|            szerető hitves nyájasan bólint s szeliden igy válaszol:~ ~-
302 42|                  az ő ideje is elérkezik, s délben, mikor a hajnali
303 42|                 készséggel helybenhagyja, s csak annyit mond az édes
304 42|                  kitombolja magát egyszer s igy az a pillanat is elérkezik,
305 42|                lehül és nyugodtabbá lesz, s negyven perccel azután,
306 42|            mártirnak minősiti a feleségét s miközben a kiflijét belemártja
307 42|             határozottan érdekes jelenség s hogy Bárczy István nagyon
308 42|                   visz haza a feleségének s szemlesütve hallgatja, mikor
309 42|               humorista él a köztudatban, s ezáltal olyan tragikomikus
310 42|               kaszinója karosszékében ül, s mig látszólag derüs arccal
311 42|       anyacsászárnénak fogja hinni magát, s a kicsike, virágokkal boritott
312 42|                    a külföld szenzációit, s mindebből levonja a maga
313 42|                 csak felugrik a helyéből, s pár mentegetőző szót dadogva,
314 42|                elévült adomáit elmesélje, s a tanácskérő se tartozik
315 43|                 és virágzó fővárosunkban, s amely ujabban még a mindeddig
316 43|              cinikus és gunyolódó lelkek, s a frázisok kora talán már
317 43|               minden nagy motivuma felől, s a szerelmet, a házaséletet,
318 43|                elérzékenyüljenek valamin, s hogy a moderneket éppen
319 43|                   tákolmánynak minősitik, s minden szinészt, komponistát
320 43|         gunyolódunk, hanem önmagunkon is, s pokoli módon restelkedünk,
321 43|           gondolat föllelkesit bennünket, s százszor, ezerszer cinikusabbnak
322 43|                   dolgokon lelkesedni tud s hogy az élet minden nagy
323 43|                    kicsinyes gunyolódást, s a tónusnak ezt a léha és
324 44|                  szobát gondosan bezárják s csak akkor nyitják ki ujra,
325 44|               ilyenkor dacosan vállat von s ezt mondja az ő sajátságosan
326 44|                  mint a nagyuri kényelmet s igy előbb vagy utóbb valamennyi
327 44|                utóvégre is, nem tart soká s a gyönyörü, tükörablakos,
328 44|               ebédlőjében ülhet asztalhoz s nem a sötét, légvonatos,
329 44|             kellemes fészkéből kimozdulna s kétségtelenül több időt
330 44|                   a legfinomabb izlésnek, s a párisi Paquinnál, a bécsi
331 44|            terittetnének föl az ebédlőben s még talán egy virágbokréta
332 45|                helyesen tartaná a kezében s aki már a legelső mozdulatával
333 45|                  kezedbe a kést és villát s én rögtön megmondom, hogy
334 46|                   életünk annyira hemzseg s amiket a nyugatról érkező
335 46|          gyönyörüen fejlődő fővárosunkban s szerintem mindenki érdemeket
336 46|             tankönyvirók példáját követem s egy közkeletü helytelenségről
337 46|                  még jobban, mint másutt) s azok a talentumos és kitünő
338 46|                 közt mindenki számol vele s innen van, hogy a nyugati
339 46|            fészkelődik, az asztalon dobol s nyilván nagyon kellemetlen
340 46|                 ha a beszédet abbahagytuk s ujra alkalmat adunk nekik,
341 47|               mint ahogy Hanák Ker. János s a többi tudós se emliti
342 47|        kávéházakban, a borbélymühelyekben s tulzsufolt villamos kocsikon
343 47|            szárnyal a levegőég magányában s vidám trillájával édes himnuszokat
344 47|                immár a képtelen beszéddel s elárulhatom - amit Önök
345 47|                finom uri hölgyek is ülnek s a borbélymühelyben, ahol
346 47|                   A jóból is megárt a sok s én azt hiszem, hogy Boda
347 48|          praktikusabb, mint a mindennapi, s az erszényem, az idegeim
348 48|                  egymással rokonszenvező, s egyazon müveltségi fokon
349 48|              jókedvüen táncra perdüljenek s tréfával, udvarlással, olykor
350 48|                  vendégek rendelkezésére, s a háziur nyolcvankrajcáros
351 48|                   akik szeretnek jól élni s akik élvezettel szivják
352 48|                  csupán egy csésze teával s pár falat édességgel tisztelik
353 49|                viruló, fiatal asszonyokká s akik egy reggelen hirtelen
354 49|            polgári háztartás élén állanak s épp oly korlátlan urnői
355 49|                  nagybácsik korába léptem s gyakrabban megfordulok azokban
356 49|                 viszik a vendégszeretetet s a házukba tévedő jóbarátot
357 49|                  egy izletes csirkecombot s egy barackot vagy egy nemes
358 49|             ételből enném egy-két falatot s szerencsésen a végére érhetnék
359 49|                   kimerül minden energiám s tehetetlenül végigeszem
360 49|                  a gyomromat tönkretegyem s a világért se nyugszik,
361 49|          sajnálnak tőle két rostbeefet se s hogy akár egy egész libát
362 49|                   évvel ezelőtt elévültek s hogy ma már épp oly kevés
363 50|                 kora ebéd után megjelenik s egyenesen a kártyaszoba,
364 50|               szavakkal leveti a kabátját s vidáman letelepedik a zöld
365 50|               kényszeriti a honpolgárokat s aki kabátban nem képes arra,
366 51|               kizárólag a gibicek az okai s ezt a nézetét nem is igyekezett
367 52|                 költik el az uzsonnájukat s csak este nyolc után mennek
368 52|                   a különböző kávéházakba s az illusztrált lapok forgatása
369 52|            kárpótlást. De nem értem meg - s ez az, amiért ezt a banális
370 52|                 sereg kalandhős fixirozza s ahol a füst, a trágár szóbeszéd
371 52|              öcsém miatt harapja a füstöt s nem azért fogja a kezébe
372 53|                  elmultam huszonhat éves, s a közvélemény szerint nem
373 53|           értelmében becsipek a vagyontól s még álomra se tudom hajtani
374 53|              nevetségesen gavallér vagyok s egyáltalában nem gondolok
375 53|            Elköltöm az utolsó krajcáromat s csak utólag, amikor már
376 53|                szidnom a könnyelmü fickót s nagy prédikációkkal bizonyitanom,
377 53|          nagyvárosi utcák kirakatai előtt s nemcsak finom fehérnemüt,
378 53|               órát tölt a vasuti kocsiban s majdnem megőszül idegességében,
379 54|                  egy ilyen delikát esete, s most az én girómmal akarja
380 54|              gyakran vannak ilyen esetek, s az asszony, mikor az igazságot
381 54|                   már nem értem a tréfát, s a legnagyobb határozottsággal
382 54|             megemelte Ön előtt a kalapját s udvariasan megkérdezte,
383 54|                   aztán meggondolta magát s nem ájult el, hanem egy
384 55|                   Andrássy-ut belső része s szép időben a korzó és a
385 55|              letapossák.~ ~Amit nem értek s ami állandóan felborzolja
386 55|                   kávéházi asztal mellett s akik a legszigorubb magánügyeiket
387 55|                   is nem általános szokás s igy inkább humoros, mint
388 55|                   az ujsághordó gyerekkel s az összes szomszédai idegeivel
389 55|           gyürüjével üti a márványasztalt s olyan pokoli zsivajt csap,
390 55|                 közül kell kiválasztania) s ha a főpincér nem abban
391 55|          cimjegyzéket, menetrendet kapjon s a telefont is annyiszor
392 55|                  az ő egyéni szabadságába s igy csupán a legszentebb
393 55|                   az alpincér, a főpincér s a kávéházat birtokló uzsorás
394 55|             müvelt külföldön nem szokásos s hogy Budapesten is el lehetne
395 55|              járhat biciklin a kávéházban s ha egyszerre tiz ember akar
396 56|                   megvan a maga humora, - s ez a humor gyönyörüen nyilatkozik
397 56|              fölhasznál az ő boszantására s legutóbb olyan trükköt eszelt
398 56|                  nyájas arccal félrehivta s igy szólott hozzá:~ ~- Tegnap
399 56|                szó. Nem vagyok vénasszony s nem szivesen vállalkozom
400 56|              tudok kieszelni semmi okosat s ezért Önhöz fordulok, hogy
401 56|              ilyen szemtelenség hallatára s ugyancsak megmondtam a véleményemet
402 56|               régi, mint az ó-testamentom s a komoly emberek egyáltalában
403 56|                   egy célszerübb módja is s ha megengedi, - hiszen tanácsot
404 56|                 mulva azonban hivja félre s mondja neki, szintén nyájas
405 56|                   nem türtem ezt a hangot s derekasan megfeleltem annak
406 57|               fájdalom, nem adhatok önnek s igy csak azt tanácsolhatom,
407 57|                  aki előkelő állásu ember s négy kedves, gyönyörü gyermek
408 57|              tizennyolc esztendős leányba s érzi, hogy ettől a gyötrő
409 58|                 mi imádott Budapestünkről s a megszokott társaságomnak,
410 58|                  kerül - de jó, kényelmes s finom és uri penziókat lehet
411 59|                   maradok az utca közepén s csak egy hajszál hiányzik,
412 59|              futok a neveletlen fráternek s igy nem szólok hozzá, mindenek
413 59|            hirtelen tekintélyes arcot vág s hüvös leereszkedéssel igy
414 60|          félrevonul az egyik asztal mellé s könnyedén igy szól magában:~ ~-
415 60|                   tintába, leirja a cimet s akkor veszi észre, hogy
416 60|                 nem röpködnek a levegőben s polgártársaink, mikor egy
417 60|              félig elrágja a tolla szárát s a végén is olyan táviratot
418 60|               uton, ha minél egyszerübben s mentül kevesebb cikornyával
419 60|                 felületes etikett kérdése s az üdvözlő és a kondoleáló
420 61|                 lóversenyek favoritjaival s aki néha egy töprengő kis
421 61|                 gyönyörü csokor ragyogott s igy ült be Budapest legfinomabb
422 61|                  a Temps-t és a Figaro-t, s aztán, miután egy-egy hatos
423 61|                   minden földi hangulatot s én már azt hittem, hogy
424 62|                 csak a látszaton alapszik s hogy a boldogság tulajdonképp
425 62|              diszem a hosszu császárkabát s ha a lobogó tüz mellett
426 62|                  meg a családi tüzhelyhez s mégis százszor boldogabbak
427 62|               költ naponként a kávéházban s olyan emberek, akiknek a
428 62|                 nézik a szinházi előadást s a kereskedőnék, orvosnék,
429 62|                    szövetkezeti uzsorából s olykor egyenesen a zálogházból
430 63|             hosszu levélben megirja nekem s levelét ezzel a kérdéssel
431 64|              szorgalmas kezelőnőitől ered s valamennyi a szerencsés
432 64|           vállalom ezt a felelősséget is, s családunk kreaturája, az
433 64|                  kisasszonyok fölkeresnek s kijelentem, hogy mától fogva
434 64|             fordul hozzám a keserüségével s tőlem várja, hogy a tanácsommal
435 64|                   kereskedőház irodájában s mindeddig becsülettel megkereste
436 64|             leányom, az összes bátorságát s ha még egyszer ilyen gaz
437 64|                   nyugodtan a gépe mellől s szóljon azokhoz a csirkefogókhoz
438 64|             előszedjük azt az öreg kardot s ugy közibük vágunk a tréfás
439 65|                   luzerni fogadóban lakik s a minap, a table d’hote-teremben,
440 65|          fiatalabbik nagyon csinos volt - s egy alkalommal igy szólott
441 65|                   nagyon kacérnak látszik s azt hiszem, nem haragudnék
442 65|                   gentleman asztala előtt s haragtól kipirulva, tiszta
443 65|                fogadták a rendreutasitást s most engem, az idegent,
444 65|             mindig ott laknak a szállóban s igy mindennap találkoznak
445 65|         bemutatkozik a haragos hölgyeknek s egyszerüen ezt mondja nekik:~ ~-
446 65|                  hölgy megbocsátott volna s a probléma gyönyörüen meg
447 65|                  marosvásárhelyi fiskális s az a kokett, karcsu asszony,
448 65|          homlokára irva, hogy honnan való s könnyen megeshetik, hogy
449 65|                  Rómából utaztam Nápolyba s valami közbeeső, kis állomáson
450 65|                 vonat időközben megindult s mivel a kocsinak nem volt
451 65|          kénytelen-kelletlen ott maradtam s olvasgatni kezdtem az állomáson
452 65|               Mindig szerény ember voltam s igy most se tartottam szükségesnek,
453 65|             tudtam, hogy kétnapos házasok s hogy ő nagysága gyönyörünek
454 65|                 egy nagyobb állomásra ért s utitársam, aki már azt hitte,