Rész

  1  1|                 szabadságot ad az urának, de viszont teljes szabadságot
  2  1|                tőle.~ ~H) Légyottokat ad, de nem megy el, hanem egy barátnőjével
  3  1|                szivemből gratulálok neki, de egyet óvatosságból kijelentek:
  4  2|           hivatkozom hófehér szakállamra, de annyira mégsem vagyok öreg,
  5  2|                 köszönheti a létrejöttét. De ma már se a Miska bácsik,
  6  2|                régi urabácsiké és néniké, de annyiból talán megbizhatóbb,
  7  2|           mindennek kissé üzleti ize van, de ki biztositja Kegyedet afelől,
  8  3|               tudnak ütni egy órácskát... De nem csak itt, a szállodák
  9  3|                férfiaktól levelet kapjon, de nem azért, mintha általánosságban
 10  4|                  táplált rokonszenvüknek, de ne adj’ isten, hogy végre
 11  4|          ismeretlenek a természetrajzban. De én - mint gavallér ember -
 12  4|                 emberek kőszivü vandálok, de mindenesetre van egy enyhitő
 13  4|        ibolyabokréta erejéig kitüntetnek. De még ha azzal is néznék:
 14  4|              függetlenségét megőrizhesse. De tessék csak hozzáküldeni
 15  4|                   ebből a józan világból, de az ilyen esetekben talán
 16  5|            nevelőnő és a szobaleány is, - de mindenki oly ártatlan arcot
 17  5|                 és gallérjaimat gondozza. De azért mindnyájan édesen,
 18  5|          terrénumon találkozik egymással, de az istenért, ne gondoljanak
 19  5|                 közös és jólelkü ismerős. De a szinházon, az előkelő
 20  6|               egészen szemrevaló asszony, de nagyon hirtelen eljár a
 21  6|              tehát rendben lenne a dolog, de most jön a bökkenő: a két
 22  6|          hihetetlen és vérfagylaló dolog, de igy van. Legalább a szerencsétlen
 23  6|             tájszólásairól beszélgetnek), de annyi bizonyos, hogy nem
 24  6|              széken helyet kináltak neki. De alig maradnak ismét három
 25  6|                  rettentő anyához képest, de mivel, fájdalom, már tul
 26  6|              Mindez csak képletes beszéd, de ha buksi, szerelmes fejedet
 27  7|                   nem vesziti el a fejét, de most az én lelkem is megtelt
 28  7|                akartam botrányt okozni, - de a lakodalmas ebéd után élénken
 29  7|                  akik nekem adtak igazat, de a jelenlévők legnagyobb
 30  7|                   többséggel leszavaztak, de én nem nyugszom meg ebben
 31  7|                   szót se ir a levelében, de szivesen felajánlok száz
 32  7|                   szerint itélje meg...~ ~De hagyjuk ezt, hiszen nem
 33  7|               sulyos illetlenség történt. De ez a verdikt egyuttal azt
 34  8|              automobilozhat a barátaival, de egy pesti ügyvéd felesége
 35  8|                 nem helyes-e, más kérdés, de bizonyos, hogy a mai társadalom
 36  8|               érintkeznék idegen urakkal; de mivel a nyugoti konvenció
 37  8|                 liberális társadalomban - de bizonyos, hogy még a leglojálisabb
 38  8|                  kezdve megszokott dolog. De a pillanatnak, amelytől
 39  8|                különböző stádiumai mások, de a vége többnyire ugyanaz.
 40  8|                 udvarlójától se ijed meg, de föltétlenül alapos oka van
 41  8|              lenézéssel beszél az ostoba, de jó fiuról.~ ~Arra, hogy
 42  8|                  az időjárás fordulásait. De a legtöbb férj - bár valami
 43  8|                    az asszonyok előtt is. De istenem, hát van-e édesebb
 44  9|                  egyike. Harminchét éves, de nem igen látszik többnek
 45 10|             tartozik a rendkivüliek közé, de mivel a tipust, amelyik
 46 10|                  ott iszsza meg a teáját, de néha ebédre és vacsorára
 47 10|            hamarosan a vejének mondhatná. De mulik az idő, fogy a tea
 48 10|                   venni, még nem szólott. De minden jel arra mutat, hogy
 49 10|                fogja kérni a lánya kezét? De nem kéri, hónapok mulva
 50 10|              melyből ez a szentimentális, de fölöttébb óvatos lovag kikerült.~ ~
 51 10|                 mintafeleségek példaképe. De gondoljon csak vissza arra
 52 10|                 se volt hütlen az urához, de hiuságának mód fölött jól
 53 10|                lányt magukba bolonditják, de nem veszik el feleségül.
 54 10|                  a szerencsétlen állatot, de ha elérik, nyugodtan visszafordulnak,
 55 10|      függetlenségéről és a szabadságáról. De a szerelmi vallomás kicsikarása
 56 11|               nap-nap után tökéletesedik. De a hallgató asszony betegségét
 57 11|                   és kellemes feleségnek? De te, oh nyájas olvasóm, nem
 58 11|                    hogy nemcsak a magunk, de kedves nőnk őnagysága vagyonából
 59 11|                 módunk van a védekezésre, de hogyan védekezzünk a konok
 60 11|                   a viszontveszekedéssel, de a hallgatás ellen a viszonthallgatás
 61 11|                  tudok nyugodni valahogy; de ha elgondolom, hogy tulvilági
 62 11|           kellemességeivel fölcserélheti, de én - akár hiszik, akár nem -
 63 11|             skorbut és a lépfene ellen, - de a truccoló asszony betegségére
 64 12|                  tudom hány esztendős Ön, de biztositom róla, Ön is elvesztené
 65 12|                 dédelgeti az ura helyett) de általánosságban - mivel
 66 12|               nembánomsággal intézzük el. De van egy második szempont
 67 12|               mielőtt könnyelmüen kiadná, de persze csak akkor, ha ez
 68 13|                  a kártyázók háta mögött, de mivel ő szegény nem tudja
 69 13|               illetlenül viselkedett.~ ~- De hiszen én nem értek a kártyázáshoz, -
 70 13|           társaságbeli asszony kártyázik. De ha már ugy elhanyagolták
 71 13|                 egy nyilvános kávéházban. De én sem kártyázni nem fogok,
 72 13|                 egy-egy kedélyes partiet; de délután, asszonyok között,
 73 14|                 feleségének is imponálna; de hol a földkerekségén az
 74 14|                   akut idegrohamokat kap. De az a fiatal hölgy, aki egy
 75 14|                  kétségtelenül igaza van, de istenem: nem borzasztó és
 76 14|              néha-néha közönségessé lesz, de a müvész, ha a piedesztáljáról
 77 14|                 hordhatjuk egy életen át, de a csillogó ékszert, melyről
 78 15|               olvasókönyvet szerkeszszek. De mivel nem a kultuszminiszter
 79 15|                   is becstelenül fukarok, de mivel a sárgarépa, a kelkáposzta
 80 15|                 kel föl az asztal mellől, de mi ez ahhoz a másik éhséghez
 81 16|                 divatproblemának látszik, de aki a szivekbe és a vesékbe
 82 16|             következtetni abból a furcsa, de általánosan elterjedt szokásból,
 83 16|                apjuké, a kedves, jólelkü, de minden földi szenvedelemtől
 84 16|                 felfogásnak a szimboluma, de a velezpongyolának - higyjék
 85 16|             arccal végzik házi dolgaikat, de ez a szeretet és gyöngédség
 86 16|                  leánykája lelkét látta - de a férjet, aki nem elégszik
 87 17|                   elhiszik az emberről, - de nem akarok hazudni, hát
 88 17|                   föl, mire hazaérkezik - de hiába minden raffinéria:
 89 17|                 inklinálva semmi rosszra, de ha ez igy tart tovább, bizony
 90 17|                  akármelyik szép asszony, de nem tartüffösködöm, s nem
 91 17|             mondhatnám, hogy nagy szamár, de én finom ember vagyok, s
 92 17|            legszenzációsabb táviratokban. De hogy egy férj, akit egy
 93 17|              elragadó, csipkés pongyolát, de holnap már megtörténhetik,
 94 18|                  és rózsás arcszinéről, - de én becsületszavamra azt
 95 18|             udvariatlanságokat mondjak, - de reflektálnom kell egy tréfás
 96 18|             kopott és megrokkant lovagja, de Kegyed sokkal kedvesebb,
 97 18|              legszomorubb magyar nótákat. De bocsánat, nem erről akarok
 98 18|             Kegyednek. Még pedig röviden, de határozottan, csak annyit,
 99 18|            asszony, akinek az ura kopott, de az udvarlója elegáns, az
100 18|                alig érne meg öt forintot. De ez még nem lenne olyan nagy
101 19|        reggelenként a bajuszomat felköti. De a kérésedet még se teljesithetem,
102 19|                sem számitanak komolyan... De ha mindent elmondanál, azzal
103 19|               elütni a furcsa kivánságot, de végre is, ki az a vasember,
104 19|                    hófehér vállára...~ ~- De most már elég a bolondságokból, -
105 19|                   fejecskéjét, s röviden, de határozottan ezt mondja:~ ~-
106 19|                 és udvarias legyek...~ ~- De, drágám, hiszen magad mondtad,
107 19|                       Akármi történik is, de ahhoz a nőhöz én nem megyek...
108 19|                   a bolond kis teremtést, de hiába minden: az asszony
109 19|         megoldással szolgálhassak nektek, de azért mégis megpróbálom,
110 20|                 érdemes foglalkozni vele, de a pointe, mely egyáltalában
111 20|            meglehetősen érezteti is vele. De hogy is ne! Hiszen ő, a „
112 20|            megfogunk egy efajta férjet, - de az én történetem mégse tartozik
113 20|                  sürgősen a válópert.~ ~- De hiszen tisztára csak ő miatta
114 20|               világ előtt ki nem tudódik. De igy vége köztünk a barátságnak,
115 20|                egy födél alatt. Sajnálom, de én nem születtem arra, hogy
116 20|                azt a szegény félbolondot, de együtt nem érezhetünk vele:
117 20|                   érdemes a részvétünkre, de nem érdemes arra, hogy a
118 21|       anyakönyvvezető előtt megfordultak, de ha van egy női lény a földön,
119 21|               huszfillérest kihalászszon. De mielőtt a pénzt kivenné,
120 21|               alkalma, hogy megdézsmálja. De különben is bizonyos vagyok
121 21|              szeretett férje vánkosa alá. De mivel kérdez, hát szivesen
122 21|            férjeket magam ellen bőszitem, de én az igazságért szivesen
123 21|          pillanataiban kirabol bennünket. De - amint mondtam - csak bizonyos
124 23|                   kitünő tanerő ujitását, de illedelem szempontjából -
125 23|               stilusban beszéljen vele... De mit tegyen, ha nem akarja,
126 23|                   elfogadta ezt az uzust, de a szegény logika sirva vonul
127 24|             szeretne kibékülni egymással, de mindegyik sokkal büszkébb,
128 24|              egyszerü kibékülési jelenet, de egy házaspár közt - soha!
129 24|                minden házaspár kikerülje, de csak abban az esetben, ha
130 24|                  mint Kegyed most énreám, de azzal a különbséggel, hogy
131 24|              házastársak összekoccanását, de mivel a Kegyetek esetében
132 25|              felületes férfiak közhite, - de én, tisztelt atyámfiai,
133 25|                  részletesen felsoroljam, de röviden meg kell állapitanom,
134 25|                   hatáskörében elintézze. De ezek a kényelmes és rossz
135 26|              kurucnótákat a tárogatóssal, de közben harminc szardiniát,
136 26|                  korona hozományt kapott, de ugy költekezik, mintha kétszázezret
137 26|                  a bizalmas vallomásokat, de alkalomadtán, ha a bérfizetség
138 27|                 egy tisztességes, komoly, de nagyon naiv fiatal ember
139 27|                  holnap mit fog ebédelni, de azért vidám, jókedvü, optimista
140 27|        botrányokat csap az előszobában, - de ki törődik az életnek ezekkel
141 27|             legfeljebb hitelbe tartlizik, de ha van, akkor páholyba megy
142 27|                   mama, a kissé elhizott, de még mindig mutatós asszony,
143 27|                 szimpatikus pesti család, de a fiatal ember, aki ma egy
144 27|               vigasztalást és bátoritást, de én - ha nem lenne a levelében
145 27|            tanácsolnám neki: hogy fusson, de minél gyorsabban fusson
146 27|      magánsziniiskolák számára születtek, de arra igazán nincsenek kvalifikálva,
147 28|                   rosszabb, mint a többi, de annyi bizonyos, hogy nem
148 28|         csalogányához hasonlitom magamat, de bizonyos, hogy én is ugy
149 28|                Wie werde ich energisch? - de, fájdalom, egyik se használt.
150 28|          szükölködik minden humor nélkül, de a dolog tulajdonképpen ugy
151 28|                   fiatal ur hozzám intéz. De ha méltányolom is a bánatát,
152 28|                   megéljen. Fáj a szivem, de én megjósolom, hogy az én
153 28|              ugyan borzalmas perspektiva, de istenem, a halandó ember
154 29|                  estélyre meg nem hivják, de esetleg akkor is megsértődik,
155 29| rendező-bizottságába nem választották be, de az arca akkor se lesz barátságosabbá,
156 29|                fogékonyságát jól ismerem, de mégis meglep az a levél,
157 29|                lehet kihozni a sodromból, de ez a levél megtette azt,
158 30|             megnyugodtak a magyarázatban, de egy akadékoskodó hitsorsos
159 30|                  hirtelen közbeszólt:~ ~- De vajjon igaz-e, hogy a holt
160 30|                  hitsorsos kérdezett:~ ~- De vajjon igaz-e, hogy a szép
161 30|            délelőttökön, hanem a mulandó, de formás testi mivoltommal.
162 30|              beszámithatatlanul különbek. De ez először is mindig sokkal
163 30|            mondják a férfiénál. A csunya, de elmés férfiak szerencséje
164 31|                 irójának, mielőtt pikáns, de közérdekü levelére a választ
165 31|                  az érdekes levél mögött. De a tapasztalásaim, fájdalom,
166 31|               elméleti erkölcstelenségre. De a társaságban, a villamos
167 31|             nagysága malacságokat beszél; de a társaságban ugyanezért
168 31|                  bizonyára nem mondhatom, de megérteni megértem, hiszen
169 31|                  izgalmat a maga számára. De tulontul tragikusnak még
170 31|              venni, hogy kivel beszélnek, de istenem: miért bocsátkoznának
171 31|             gavallérjuk kétértelmüségeit, de egyáltalában ne reagáljanak
172 31|             megbotránkozott pillantással. De ez a mód mindenesetre veszedelmes,
173 32|             levelet nem árulom el nektek, de egyet-mást mégis kiszedek
174 32|                   a te hatalmas eszedtől, de engedd meg azt az alázatos
175 32|           figyelemmel olvasom minden nap, de olyan bölcseségre, aminek
176 32|       kiábránditani, öreg világcsavargóm, de hidd el nekem, hogy ez mind
177 32|                nekem békét a szerelemmel, de mondd meg magyarán és értelmesen:
178 32|                 szerelmi problémái iránt. De ha én ilyen nemeslelkü és
179 32|                feltétlenül bölcs férfiak, de mint váltógiránsok nem tartoznak
180 32|          utbaigazitást tehát nem adhatok, de egy tényállást mégse hallgathatok
181 33|                  csak megnyugodtam volna, de azt a sok vesződséget, izgalmat,
182 33|              praktikus utazás törvényére, de az ilyen fogadalmakat öt
183 33|                csupán egyetlen §-ból áll, de amelynek megtartásával temérdek
184 33|             kételkedéssel olvassák végig, de az amerikai, az angol, sőt
185 33|                   olaszországi hoteleken. De arra való a férj, hogy az
186 33|                kötelessége a kapitulálás, de e szabály alól van egy kivétel:
187 34|                 kimerülnek a munkájukban; de azt mondom, hogy manapság
188 34|                 nemcsak a gazdag emberek, de a szerényebben szituáltak
189 34|              nemcsak hogy vagyonuk nincs, de akik évi jövedelem tekintetében
190 34|             tudnók fejteni a nagy titkot, de hol az a zsilip, melyen
191 34|                  sohase tudtam kitalálni, de annyit, ugyebár, jogosan
192 34|                 fürdőzés igen okos divat, de csupán azok számára, akik
193 35|                 arisztokratikus bizalmat, de otthon, mikor a rokokó szalon
194 35|                ura szemeit kikarmolhatja; de otthon nyugodtan meg fogja
195 36|                  igen jóravaló uri ember, de nem tartozik ama gentlemanok
196 36|               olvasni az Ohnet regényeit, de az őrgrófok és tengernagyok
197 36|              valami különösebb affaire-t. De az áldott vidéken, ahol
198 36|            kellene golyózni a kaszinóból, de mielőtt erre a rémes lépésre
199 36|                himpellér-e, aki sérteget, de gyáván elbujik, mikor a
200 36|             lovagias társadalom testéből! De nem bánom, ha engem disztagnak
201 36|            miniszterpapiroson intézik el. De erre, amint mondtam, nem
202 36|       viszont-gorombáskodással intézi el, de nem küld gérokkos segédeket,
203 36|                ember fölir egy bummedlit, de nem áll ki érte, harci karddal
204 37|                nem csókolnak ugyan kezet, de a szinházban már, ha a mellettük
205 37|            névtelen levéliróm hivatkozik, de kimondom és megállapitom,
206 37|                  fájdalom, nem olvastam - de arra az ösztönszerü jó izlésre,
207 37|  szemmelláthatólag szivesen veszi tőlünk, de idegen hölgyeknek, vagy
208 37|                 piros ajkát megcsókoljam. De amint nem tehetem meg ez
209 38|               köhögő nézőtér~ ~Egy elmés, de nagyon haragos fiatal hölgy
210 38|                   lehet annak, aki köhög, de semmiképp se kitünő a másik
211 38|               gégével menjen a szinházba, de attól tartok, hogy a figyelmeztetésemnek
212 38|               tovább köhög néhány nappal, de nem hagyja el a rendes szórakozásait,
213 40|                  a versaillesi kastélyba, de kilépti dij, az bezzeg van;
214 40|               obulusaikat le nem fizetik. De Versaillesben utóvégre csak
215 40|                   ciceronéval folytattam; de most, hogy a borravalók
216 40|                Montmartre-ba hazavetődöm. De azért mégis azt mondom,
217 40|                 egy van még nagyobb nála, de az, fájdalom, nem lakik
218 40|                   ezt a nagyszerü embert. De az ostobák még mindig tiltakoznak
219 40|            elmaradt öreg, amugy se értek. De azt tudom, hogy kétféle
220 40|             mintha drága brilliáns volna, de Voltaire ma már nem igen
221 40|                még ha Zolát is idehoznák! De a mi kormányférfiaink, uram,
222 41|                  nagyképü vendéglősről, - de őszintén be kell vallanom,
223 41|           eleintén terhes és alkalmatlan, de ha a művelt angol, francia,
224 41|          akármelyik a külföldiek közül.~ ~De ha már itt tartunk, én tovább
225 41|               szinte zsarolásszámba megy, de eltörlésének, ettől eltekintve
226 41|           hôte-rendszer - ha másutt nem - de legalább a vendéglőben egyenlőkké
227 41|                 az étterem ajtaján belül. De, persze, az ilyesmi nálunk
228 42|               meghatott és felháboritott, de utóbb, mikor nyugodtabban
229 42|              józan polgárokat faragjon, - de az idegek életéből és titkaiból (
230 42|                bánom, ha meg is köveznek, de kimondom) a doktorok ma
231 42|            tartoznak többé a titkok közé, de a hatások, melyeket az érzésekre
232 42|                 logikus és érthető lenne, de nem igy történik; a neuraszténikus
233 42|                   hogy egy falat nem sok, de annyit se tudna lenyelni
234 42|                kell hagyni, amit imádott, de félbolond férje állit. Ha
235 42|                   kilencig dühöngő őrült, de különben jóravaló és kedves
236 42|                 egy közönséges filiszter, de az enyém minden reggel megtébolyodik...
237 42|      beszélgetéssel akarja molesztálni, - de lassankint - a jó isten
238 42|              gyengeségben szenvedő csuka, de másnap - megint csak a jó
239 42|              leszek itt a kávéházban...~ ~De a vadállat nem hallgat el,
240 42|          figyelmes és kiváncsi hallgatót, de csupán záros határidőig:
241 42|             kinpadra feszitik az idegeit, de azért megható erőlködéssel
242 42|              feltünés nélkül távozhassék. De ah, a vágyból, fájdalom,
243 42|             ragaszkodik ahhoz, hogy a Jaj de fain! cimü kötet összes
244 42|                   szegény idegeit lassan, de biztosan megőrlik.~ ~ ~ ~
245 43|              partján is végképpen lejárt, de annak a ragályszámba menő
246 43|              rögtön, amit mondani akarok, de ha egy kissé körülnéznek
247 43|               tudja hogyan, az országnak, de főképp Budapestnek egész
248 43|              gyanujába keverne bennünket, de a hazait lenézzük és megvetjük,
249 44|            asszisztáló nagyságos asszony, de azért fizetik a drága lakáspénzt, -
250 44|               butoraimat megkiméltem.~ ~- De hát akkor miért fizetem
251 44|            sziklaszilárd épitmények közé, de azért mégis különös és érthetetlen
252 44|                 szigoruan elzárnak előle. De a nagyságos asszonyok, akik
253 45|                 látszik valami fontosnak, de amely szerintem távolról
254 45|             Budapesten és Magyarországon, de enni csak kevesen tudnak,
255 45|            csillapitanunk az étvágyunkat, de ha elismerjük, hogy nemcsak
256 45|                vagy smokingot viselnek, - de a dekolletált selyemderék
257 45|                 étvágy pedig sokkal jobb, de a stilus, melylyel a gazdag
258 45|             őszintén szólva - szégyellem, de mégis leirom - akárhány
259 45|                 egy középfinom szobalány. De ismétlem: ezeket az elemi
260 45|            elegáns cipőt is könnyü venni, de egy egész latifundium sem
261 45|             akiket erre a léhának látszó, de voltaképpen igen fontos
262 45|                  mi Afganisztán fővárosa, de azt korrektül tudja, hogy
263 45|                 És akármilyen léhaság is, de bizonyos, hogy ennek a tudományának
264 46|                   leginkább személyesiti. De amint látni fogják, az én
265 46|               értik meg Kegyetek egészen, de ha kissé megfigyelik a finom,
266 46|           hallgatóságukat elkápráztatják. De bármilyen hihetetlenül is
267 46|                azt esetleg nagytehetségü, de hiu és elbizakodott fráternek
268 46|                 Belsőleg talán unatkozik, de az idegrendszere oly fegyelmezett,
269 46|              talán több van, mint másutt, de a sima, fegyelmezett, udvarias
270 46|               bennünket saját ötleteivel, de ha arra kerül a sor, hogy
271 47|              különféle énekes madarakról, de a székesfővárosi pacsirtát -
272 47|               hátra érdekes, barna fejét. De trillázni épp ugy trilláz,
273 47|             fütty-hangversenyt halljanak, de akár reflektálnak rá, akár
274 47|                csak elviselhető valahogy, de határozottan kinos a hosszabb
275 47|        holdvilág-nótát fütyüli a fülembe, de némileg idegessé leszek,
276 47|              megállapitására utasitaná.~ ~De Spass à part, ahogy a Terézvárosban
277 48|                  tehát többé vita tárgya, de annál többet lehet beszélni
278 48|               háromszorosan kedves nekem. De akármilyen fanatikus barátja
279 48|             találják ezt a divatos zsúrt, de mint házasulandó legények,
280 48|                müvelt nyugaton is vannak, de ennek az oktalan nagyzolásnak,
281 48|                 tisztelik meg a vendéget, de azért minden fiatal ur boldognak
282 49|            kellene fordulnom segitségért. De nem bizzák rám, - oh, dehogy! -
283 49|                 kevéssé tudja, mint én, - de mivel az anyja, a nagyanyja
284 49|                 meghivásoknál nem fontos. De ha nem ez a prózai momentum
285 50|                    néha tiszta és száraz, de néha gyürött és piszkos,
286 50|                   a pokoli kánikulában? - de mint látvány, nagyon kellemetlen,
287 50|           akárhányan a bolondjai vagyunk, de a züllött, kifakult, csuronviz,
288 50|                   társadalmi törvényeket, de az ingujjas ember feltünő
289 50|                  a keresztlábu asztalhoz. De uri helyen, a nagy, tükörablakos
290 50|               szigoruan venni az effélét, de azért azt mondom, hogy az
291 51|               vidám és kedves bácsi volt, de ha a kártyaszerencse egy-egy
292 51|                   eltitkolni előttük.~ ~- De kedves bátyám, mondta neki
293 51|               talán a gondviselésben sem, de a babonában ugy hisz, mint
294 51|                  vagyok egészen bizonyos, de hogy egy rossz gibic Rothschildot
295 51|                 Ebben talán igaza is van, de abban már egyáltalán nincs,
296 51|           ugynevezett pointeur-seriessel. De ki nem ismer akárhány embert,
297 52|                  derék és megbizható fiu, de van egy nagy hibája: betegesen
298 52|      ismeretségekben keresnek kárpótlást. De nem értem meg - s ez az,
299 52|               járhat a kávéházba. Járhat, de csak bizonyos időben: én
300 52|                férfi-népével kacérkodjék. De a kávéházban egyedül, vagy
301 52|           okvetlen kér tőle egy találkát, de nemcsak ő kér, hanem minden
302 53|                   a Conan Doyle regényei, de egy körülmény mindig megfoszt
303 53|                  a villamost kispóroljam, de ha véletlenül ötven, vagy
304 53|             megszerezni, mint megtartani. De mivel sem moralista, sem
305 53|              bocsátanak be háziállatokat. De a pénztől én is becsiptem,
306 53|             szüksége van, mint a másikra. De megveszi, mert az utazás
307 53|                  én tökéletesen megértem, de ami az orvosságot illeti,
308 53|                csak az idő gyógyitja meg, de az is ritkán. Aki erre a
309 53|          pálinkamérést hősiesen kikerült, de a hatodikban már emelt fővel
310 54|       padlókefélés körül, nemcsak szabad, de kötelesség is elhallgatni
311 54|              szokta követni az aszfalton, de most már nincs többé lelki
312 54|                  el fog ájulni ijedtében, de aztán meggondolta magát
313 54|                legalsóbbrendü élősdiek... De szerencsére, nem olyan veszedelmesek,
314 54|                  hogy talán egy ártatlan, de mégis hibáztatni való kacérság
315 54|            egyértelmüleg kilökné magából. De a mi viszonyaink, fájdalom,
316 55|                csak a fórumon használtak, de ők is csupán akkor, ha a
317 55|                 többi jóizlésü vendégére. De ami egyenesen felháboritó,
318 55|                   nyugodt állapotban van; de mit müvel, jó isten, olyankor,
319 55|                meg magamnak a kávéházban, de azt a jogot, hogy egymagamban
320 55|                őnagyságára emlékeztessen, de már arra, hogy száz ártatlan
321 56|              levéliróm nem világosit föl, de azt tényként megállapitja,
322 56|                   pletykákat terjeszszek, de sokkal jobb szeretem Önt,
323 56|      kellemetlenséget szerzek most Önnek, de azt hiszem, hogy kötelességem
324 56|                   fiu.~ ~- Bocsásson meg, de ezt nem vagyok hajlandó
325 56|                   gázolt a becsületemben. De hát mi akkor a tennivalóm?
326 56|                nem szabad kivánnia tőlem. De nincs is rá szüksége, mert
327 56|         védelmezőjüket sonica arcul ütik. De még talán ennyi is fölösleges.
328 57|                páciensüket meggyógyitják, de néha komolyan és szánakozva
329 57|                emberhez fordul tanácsért, de érzi, hogy ez a lépése is
330 57|               örökre elveszett álmainkra, de nem panaszkodunk, mert az
331 58|                egy-egy gazdátlan léghajó, de ha arra kerül a sor, hogy
332 58|                 fel pislákoló életkedvét, de csodálatos: a legtöbb sokkal
333 58|               budgetjében az utazásoknak, de az ördöghinta utasai között
334 58|                vasuti költség elég drága, de az életmód külföldön hasonlithatatlanul
335 58|           harminc-negyven frankba kerül - de jó, kényelmes s finom és
336 58|                   elveszit száz forintot, de az már éveken át sem jut
337 59|                  emelik meg a kalapjukat, de meghajlás tekintetében is
338 59|                 kézlegyintéssel köszönti. De az ilyen ur, istennek hála,
339 59|              egyáltalában a köszönésemet (de akkor számon fogom kérni
340 59|                ugyszólván minden mindegy. De én se veszem a dolgot mindig
341 59|          pillanatban már köszönni akarna, de a világért se köszön, hanem
342 59|                   ül föl a ravaszságának. De a szalutáló ur már sokkal
343 60|             boldogságot kiván - Miska.”~ ~De ez a szöveg együgyünek és
344 60|               javithatatlan csirkefogó!~ ~De hol vegyen az ember egy
345 61|          problemája a szemei elé kerülne. De én, aki szivesebben foglalkozom
346 61|                   valaha drámát fog irni, de én azért mégis tárgyalás
347 61|         tisztességesen jóllakhatik ugyan, de piszkos abroszon kell elköltenie
348 61|                 föltétlenül éhesen marad, de legalább nem rontja el a
349 61|      szétrobbantja az elegáns hangulatot, de egy indus bölcs szerint
350 61|                  egyszerre száz forintja, de azért, ami az előkelőséget
351 61|                 se evett rendes vacsorát, de azért tökéletesen meg volt
352 61|                ezután is a teája mellett, de ne felejtse el, hogy a vérsejtjei
353 62|                boldogtalanná a gyermeket. De igenis boldogtalanná teszi,
354 62|                 azt nyáron, a vakációban, de az iskola falai között ne
355 62|                   mind szinarany igazság, de bátor vagyok azt kérdezni:
356 62|                   a zálogházból kerül ki, de a fényüzésen még se botránkozunk
357 62|                   a mai nemzedék nem egy, de legalább öt fokkal nagyobb
358 63|                  kalandokról lemondjak, - de el kell hinned nekem, hogy
359 63|                  csak állati szomjuság, - de téged jobban szeretlek,
360 63|               rossz nőknek ellentállni... De az istenre kérlek, ne vedd
361 63|               hunyok a kalandjaid fölött, de csupán egyetlen föltétellel:
362 63|             viharos jelenetre nem reagál; de ugyancsak elmegy a kedve
363 64|                   könyvet irt egy huncut, de nagyon bájos gépirókisasszonyról,
364 64|               atyámfia, sőt - hihetetlen, de igaz - még reám, az ő vén
365 64|                   haszontalan meséket ir, de mivel mindig gavallér voltam
366 64|                megkereste ott a kenyerét, de most közel áll hozzá, hogy
367 64|                   vegyék észre a zavarát, de hiába minden igyekezet,
368 64|                 mintha semmit se hallana, de erre, fájdalom, nem képes,
369 64|                derekasan fejbekólintanám, de mivel ez a mód első lépésnek
370 64|             tartunk ott, ahol az angolok, de azért lovagias férfi, istennek
371 64|                  tökéletesen elég lesz, - de ha nem lenne: irja meg nekem
372 65|                  hölgy nem érthetett meg. De mit tesz isten? Mikor az
373 65|             milliószor bocsánatot kérünk. De a nagyságos asszonynak figyelembe