Rész

 1  9|        percben valószinüleg dobogó szivvel és sötét kétségekkel a lelkében
 2 10| kézszoritását viszonozza, s dobogó szivvel sugja a fülébe, hogy mindörökre
 3 13|          az urával, s most megtört szivvel fordul hozzám, a bölcs és
 4 13|      menyecske pedig gyászbaborult szivvel ült le az éjjeli szekrény
 5 14|         költő irt. Vagy: megindult szivvel olvas el egy gyönyörü novellát,
 6 18|         mint akkor, amidőn lángoló szivvel huzattuk el az ilyen szép
 7 19|           az igazságot, s alázatos szivvel arra kérjünk: mondd meg,
 8 21|           A szende nő, akit dobogó szivvel vezettünk valaha, az oltár
 9 27|          vissza fogok térni - fájó szivvel azt tanácsolnám neki: hogy
10 34|    csavargók, akár nem, én őszinte szivvel irigylem őket, mert az a