Rész

  1  1|                 fiatal urak valamennyien azt mondták, hogy a huszadik
  2  2|                is felháborit, - és mégis azt mondom: szép kisasszonyom,
  3  2|           urakkal megismerkedjék, s hogy azt a tökéletes férfi-ideált
  4  2|              megtalálni a Kegyed számára azt a csinos, derék és szerelmes
  5  3|        kérdésével hozzám fordul, bizvást azt válaszolnám, hogy semmi
  6  3|           ártatlan élvezetet, - és mégis azt mondom: hogy a mi viszonyaink
  7  3|                  uraink még nem érték el azt a műveltségi szinvonalat,
  8  4|                  helyesebben: az Anonyma azt kérdezi ugyanis tőlem, mik
  9  4|                hogy végre magukra huznák azt a bizonyos szalonkabátot,
 10  4|        körülmények között a gondos anya? Azt mégse lehet kivánni tőlünk,
 11  4|              mama gyöngéd szemével nézik azt a karcsu és mégis molett
 12  4|             rideg és emberismerő apától. Azt a fiatal embert, aki hosszabb
 13  5|                 én pedig a keblem mélyén azt kutatom: hogy a pironkodó
 14  5|                 Morris Rosenfeldet, vagy azt a másik, barátságos idegent,
 15  5|               rendszerét, habozás nélkül azt felelem, nem tartom helyesnek.
 16  6|                 tőlük. Vegyük tekintetbe azt is, hogy az ember az alvásra
 17  6|             háborgó Vezuv tövében várnák azt a pillanatot, mikor mindörökké
 18  6|               Hogy mivel töltik az időt, azt ne kutassuk (valószinüleg
 19  6|                   s a helyedben magam is azt mondanám, hogy a vérszomjas
 20  6|                  egy szép leánynyal, hát azt mondom: hogy az a tigris-anya
 21  6|                 megszakitja. Hogy miért, azt hiába magyaráznám neked
 22  7|            kérdésben, hát döntse el most azt az érdekes vitát, mely köztem
 23  7|           pillantásom s nagy bámulatomra azt láttam, hogy a fiatal párt
 24  7|             megállapitok egy tényállást: azt, hogy ez a megbotránkozott
 25  7|                van, - és lássa, én mégis azt mondom, hogy az a másfélórás
 26  7|                 De ez a verdikt egyuttal azt jelenti, hogy a két szökevény
 27  8|                 az agglegényekben mindig azt a hitet költi föl, hogy
 28  8|               attól: ki mennyire szereti azt a csinos asszonyt, akivel
 29  8|                  látszatával vágja ketté azt a fejlődőben levő bizalmaskodást,
 30  8|             egyszerüen abszurdnak tartja azt a gondolatot, hogy őt a
 31  9|                 érthetetlen aggódás? Nem azt kell-e hinnünk, hogy ennek
 32  9|         kacérságának; és a rossz nyelvek azt beszélik, hogy nem igen
 33  9|          leveléből:~ ~„Tisztelt uram, ön azt mondja, hogy öreg, tapasztalt
 34  9|                  Hiszen a közvélemény is azt mondja, hogy az ilyen lépés
 35 10|              célja, s egyuttal bemutatom azt a tipust, melyből ez a szentimentális,
 36 10|              mulatságot Kegyednek, mikor azt látta, hogy egyik udvarlóját
 37 10|                se haragszik meg érte, ha azt látja, hogy valakiben szerelmet
 38 10|                 következései...~ ~Kegyed azt hiszi, hogy csupán a perverz
 39 11|                  aki egyéb dolgod hijján azt a kérdést intézed hozzám,
 40 11|      következetességgel hallgat. Ugyebár azt hihetnéd, hogy ez az asszony
 41 11|                ember türelmetlenül várja azt a pillanatot, amikor a földi
 42 12|             különböző felfogás közül? Én azt hiszem, feltétlenül a leányiskoláké.
 43 13|                 zavarja. A kis menyecske azt hitte, hogy helyesen cselekszik,
 44 13|                 garanciát vállalok, csak azt az egyet kötöm ki, hogy
 45 13|                  nyolcastól, mert én nem azt fogadtam meg az anyakönyvvezető
 46 13|              alsós-játékos leszek, hanem azt, hogy hüséges, jólelkü,
 47 13|               lelke rajta; én tőlem akár azt is megteheti, hogy karambolt
 48 13|                 kártyázni nem fogok, sem azt meg nem türöm, hogy a boldog
 49 13|               értek ehhez a tudományhoz. Azt hiszem, megértetted, amit
 50 14|             reszketve és boldogan élvezi azt a megragadó szimfoniát,
 51 14|             különb férfinak tartja, mint azt a sok cinikus, hétköznapi
 52 15| kártyaveszteségre nem sajnálja a pénzét, azt kivánja, hogy finom kalapokban,
 53 15|              barátai, hamarosan megunnák azt az angyalt, aki a lélek
 54 15|               asszonyoktól nem követelem azt a természeti abnormitást,
 55 15|            elhanyagolják. Sőt: egyenesen azt mondom, hogy az okos nő
 56 15|        öltözködik egy fokkal, mint ahogy azt a társadalmi helyzete megengedi.
 57 15|                 vesznek ki a zsebünkből, azt ő nagysága, szeretett nőnk,
 58 16|                 jelenti tehát, mikor épp azt látja közönségesnek és banálisnak,
 59 16|       rokonszenveznek a pargetszövettel, azt ajánlom: öltsék fel ezután
 60 17|                  nő képes az ilyesmire - azt a különös kérdést szögezi
 61 17|          érdekelnek - az én koromban már azt is elhiszik az emberről, -
 62 17|            egyszerü, amilyennek látszik, azt mindenki eltalálja, aki
 63 17|         öregségemmel, s igy könnyü volna azt mondanom, hogy a politika
 64 17|                ur csakugyan nagy csacsi. Azt is mondhatnám, hogy nagy
 65 17|          teremtéstől csakugyan nem lehet azt kivánni, hogy órák hosszáig
 66 17|            ostoba ura kedvéért veszi föl azt az elragadó, csipkés pongyolát,
 67 18|                 vegye banális bóknak, ha azt mondom, hogy amit láttam,
 68 18|                 tudja igazán méltányolni azt a budapesti asszonytipust,
 69 18|                   de én becsületszavamra azt mondom Kegyednek, hogy mindezek
 70 18|                  a világ legszebb cimét, azt, hogy: az asszonyok lovagja.
 71 18|               utca aszaltján, körülbelül azt a rettenetes hatást teszi
 72 18|               nem pusztul...~ ~Valamikor azt irtam egy szép asszony emlékkönyvébe:
 73 18|                  egy francia marquisné s azt hiszem, nem tévedek, mikor
 74 18|               hiszem, nem tévedek, mikor azt gondolom, hogy a kalapja -
 75 19|             köztetek a szerelmi viszony. Azt hiszem, hogy nem kivánhatod
 76 19|                  kellett volna fontolnod azt is, hogy nem a nagy metropolisok
 77 19|                     Hát mutasd meg nekem azt a férfiut a föld kerekségén,
 78 19|                Édes lányom, az öreg kádi azt parancsolja neked, hogy
 79 19|              habozás nélkül vedd magadra azt a hires selyemruhát, s meg
 80 19|                magadhoz igaz szeretettel azt a nagy darab legényt, aki
 81 20|            különös jó kedvében van - még azt is kegyesen eltüri tőle,
 82 20|              igavonó barom megérdemel?~ ~Azt hiszem, senki sincs Önök
 83 20|               lehetett többé megszerezni azt a pénzt, amire ő nagyságának
 84 20|               nemes megbotránkozással, - azt senkise kivánhatja tőlem,
 85 20|          kizárólag csak ő reá tartozott. Azt se bántam volna, hogy sikkaszt,
 86 20|              ilyen galádul cserbenhagyja azt az ostoba és magáról megfeledkezett
 87 20|                   Sajnálnunk talán lehet azt a szegény félbolondot, de
 88 20|               kikergessék a házból, mint azt a másikat, aki a hitvesi
 89 21|                ridegen lopásnak minősiti azt a tényt, ha valaki tudtunkon
 90 21|            horribilis kiadásait pótolja, azt előre is fölmentem a lopás
 91 22|               ezennel ridegen leleplezem azt az urat, aki ma, nagy diszkréció
 92 22|          nemeslelküen a tanujelét adtam, azt hiszem, jogot váltottam
 93 22|                asszonyok komolyan hinnék azt, amit mondanak. Sajnos,
 94 23|                 élénken eszembe juttatja azt a pedagógust, aki a felsőbb
 95 23|              ugyancsak megijedt, a mikor azt a tapasztalatot tette, hogy
 96 23|            magázást kultiválják, szintén azt az önkénytelen humort müvelik,
 97 24|              oktalan elbizakodottságában azt hiszi, hogy ő az, aki a
 98 24|                 bizonyos vagyok és mégis azt mondom: Kegyed épp oly hibás
 99 24|                  a férj is, a feleség is azt a hatszázéves, öreg kabalát
100 24|         ostobaságot elsimitsunk, ideirom azt a másik bölcseséget is,
101 24|                 a szivem egész melegével azt ajánlom önnek, függeszsze
102 25|          verejtékes homlokkal emlegetjük azt a bizonyos elsejét vagy
103 25|             ujólag meghóditsa. A külszin azt mutatja, hogy az asszony,
104 25|                  én, tisztelt atyámfiai, azt mondom nektek, hogy a külszin,
105 25|              emlékezetessé tegyük előtte azt a napot, amelyen drága nőnk
106 25|                 ennyit mondott neki:~ ~- Azt ajánlom, hogy becsülje meg
107 25|                természetesen nem jelenti azt, hogy a férfiui tekintélyét
108 26|               határozottan téved, amikor azt hiszi, hogy a pincérek össze
109 26|           veszekedő hárpiáról beszéljen. Azt se szükséges elmondani a
110 26|                  Igy bizonyosan elkerüli azt a kellemetlenséget, hogy
111 27|               hogy más uton szerezze meg azt a csinos összeget, melyre
112 27|               fogok térni - fájó szivvel azt tanácsolnám neki: hogy fusson,
113 27|            valamit nem irna a levelében: azt, hogy a szóbanforgó fiatal
114 27|               hanem a szülei élete, mert azt hiszi, hogy az ilyen környezetben
115 27|         problémát, mely nem is probléma? Azt mondom Önnek, hogy siessen
116 28|            egyszer meg is engedték érnem azt a gyönyörüséget, hogy a
117 28|                másik lyukkal. Vagyis: ma azt fizetem meg, amit tegnap
118 28|                 kölcsön kértem, s holnap azt fogom megfizetni, amivel
119 28|                  vonod tőlem.~ ~Az imént azt mondtam, hogy a levél irója
120 28|                senkise tudja méltányolni azt a panaszos levelet, amelyet
121 29|          másodpercen belül nem kapja meg azt az ujságot, melyet a pikkolótól
122 29|                   de ez a levél megtette azt, amire immár hosszu idők
123 29|               ellen véteni merészelt? Én azt ajánlom, tegye jégre a haragját
124 30|                   akihez hivei egy napon azt a kérdést intézték: miért
125 30|                 a régi anekdotát s én is azt kérdezem, amit amaz izgága
126 31|             affaire-ba kényszeritsem.”~ ~Azt mondtam az imént, hogy szeretnék
127 32|                gondok~ ~Kedves barátaim, azt mondom nektek, hogy az ilyen
128 32|                  eszedtől, de engedd meg azt az alázatos megjegyzést,
129 32|           novellisták találtak ki? Te is azt hiszed, hogy az egész világ
130 32|               udvariassági rekordra. Sőt azt is elismerem, hogy a haragos
131 32|                 szerény girómat, sőt még azt se tanácsolhatom neki, hogy
132 32|        tényállást mégse hallgathatok el: azt, hogy ezek a különleges
133 33|                  tudtuk teljesen élvezni azt a gyönyörüséget, amit az
134 33|       állomásokon, hogy akárhányszor még azt a percet is megátkoztuk,
135 33|              csak megnyugodtam volna, de azt a sok vesződséget, izgalmat,
136 33|                 mulasztásomat, s ideirom azt az aranyszabályt, mely csupán
137 33|               udvarias férfiu, halálomig azt vallom, hogy a házassági
138 34|           kényelmes fülkéjében. Sőt: még azt is irigységgel hallom, ha
139 34|             kimerülnek a munkájukban; de azt mondom, hogy manapság e
140 34|              véleményeink, mert magam is azt mondom, hogy nagy átlagban
141 34|              Ezért, nagyságos asszonyom, azt ajánlom, egyezzünk ki ötven
142 35|                és elolvassák? A levélből azt következtetem, hogy ő nagysága
143 35|              urához érkező irásokat. Sőt azt is tudom, hogy a polgári
144 36|                    A fene ette volna meg azt az ötletemet, hogy magával
145 36|                ahol a kaszinó kigolyózza azt a gyáva egyént, aki a rajta
146 36|               elégtételről. Némelyek már azt az eszmét is fölvetették,
147 36|              gérokkos segédeket, ha csak azt nem akarja, hogy kinevessék.
148 38|                  a zenekari nagy dobbal. Azt hiszem, igazat ad nekem,
149 38|              hiszem, igazat ad nekem, ha azt mondom, hogy ez csunya kiméletlenség
150 39|              fiakkeres ugyancsak megnézi azt a legényt, akit ünnepnapon
151 39| havanna-szivarhoz.~ ~Hogy ez nem tulzás, azt minden budapesti ember tudja, -
152 40|                hogy az orrnak is megadja azt, ami az orré. A bőbeszédü
153 40|              hazavetődöm. De azért mégis azt mondom, hogy Victor Hugo
154 40|                 öreg, amugy se értek. De azt tudom, hogy kétféle halott
155 41|         tisztességes utcai saccóban jön, azt a főpincér diszkrétül figyelmezteti,
156 41|                 aki nem igy jelenik meg, azt legnagyobb sajnálatukra
157 41|                  vitte volna el az ördög azt a sok külföldi fürdőt, akit
158 41|           smokinggal, hanem bátor vagyok azt kérdezni a vendéglős uraktól:
159 41|                 embereket, s megszünteti azt a balkáni állapotot, hogy
160 41|            állapotot, hogy a pincér csak azt tartja uri embernek, aki
161 41|                   Aki szerényebben költ, azt csak immel-ámmal szolgálják
162 41|                 adag amerikai befőttért. Azt azonban e derék férfiak
163 41|                  háromszorosan elvesztik azt, amit két hét alatt jogtalanul
164 42|               boldogok legboldogabbja! - azt kérdezi tőlem, kalendáriumi
165 42|              férje állit. Ha csütörtökön azt mondja, hogy vasárnap van,
166 42|      lelkifurdalás nélkül meg tudná ölni azt a becstelen gazembert, aki
167 43|                  A pesti tónus~ ~Én, aki azt a különös mesterséget választottam
168 43|                alsóspartieről lenne szó. Azt hiszik, hogy csupán az ostoba
169 43|                magát a társaságban, mert azt hiszi, hogy a környezete
170 43|            csakugyan ilyenek legyünk. És azt hiszszük, - az ördög tudja,
171 44|                 a nagyságos asszony, aki azt akarja, hogy a lakása mindig
172 44|               idegesen igy válaszol:~ ~- Azt hiszem, nem engedheted meg
173 44|           mellett önkéntelenül megszokja azt a gondolatot, hogy a világot
174 45|        kifogástalan viselkedés. Régebben azt mondták, hogy az urat a
175 45|              vagy a zongorázást. A mamák azt hiszik, hogy tökéletesen
176 45|                 Afganisztán fővárosa, de azt korrektül tudja, hogy a
177 45|              kell tartania a kezében, ha azt akarja, hogy később majd
178 46|             levegőbe néző ember alatt?~ ~Azt hiszem, La Bruyère mondta
179 46|                Bruyère mondta ki elsőnek azt az axiómát, hogy a legfényesebb
180 46|     fölkiáltásaik élénkségével állandóan azt demonstrálják, hogy kiváló,
181 46|             ragyogó ötletekkel mulattat, azt esetleg nagytehetségü, de
182 47|                szerint nyakon törülni.~ ~Azt hiszem, e poétikus bevezetés
183 47|                 különös fixa ideája van: azt képzeli magáról, hogy az
184 47|               jóból is megárt a sok s én azt hiszem, hogy Boda Dezső
185 48|         proccolásnak. A mi uri hölgyeink azt hiszik, hogy a zsúr csak
186 48|                  A mamák ugyanis konokul azt hiszik, hogy a lányaik hamarabb
187 48|         fényüzésükkel elkápráztatják. Én azt hiszem, hogy ez nagyon silány
188 49|                miért gyötör meg ennyire, azt ő épp oly kevéssé tudja,
189 49|           asszonyaim, engedjék meg nekem azt az alázatos kérdést: ugyan
190 49|               idegent agyonetetik? Talán azt, hogy nem sajnálnak tőle
191 50|               etiketthajhászó félbolond, azt is elismerem, hogy az ilyen
192 50|               venni az effélét, de azért azt mondom, hogy az okos és
193 50|              mindig megengedheti magának azt a fényüzést, hogy egy pehelykönnyü
194 51|               rossz gibicek grémiumának) azt a kérdést intézi hozzám:
195 51|                természetesen nem jelenti azt, hogy a humoros perceinkben
196 52|                  hogy az embernek szinte azt kell hinnie: a filiszter
197 52|            ambiciónak mi a lelki rugója: azt, fájdalom, nem tudom megérteni.
198 52|                    Mindezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy a tisztességes
199 52|                  óráit. A közhit ugyanis azt tartja, hogy aki a „szép
200 54|                 férfias meggyőződésemmel azt válaszolom: hogy igenis
201 54|              legnagyobb határozottsággal azt vallom, hogy a házastársaknak
202 54|             kulissza-ügyeket értem, mert azt a fontos tényt, hogy a szakácsné
203 54|            gorombán visszafeleselt, vagy azt, hogy a szobalány bünös
204 54|          kérdésében. Hogy miről van szó, azt bátor leszek rögtön kitalálni,
205 54|     divatárusnőjéhez elkisérje? Egyuttal azt is elmondta, hogy Kegyedet
206 54|               Kegyed az első pillanatban azt hitte, hogy rögtön el fog
207 54|              embernek, mig én mosolyogva azt mondom: nem történt Kegyeddel
208 54|          tisztességéről - egy pillanatig azt hihetné, hogy talán egy
209 54|                 kacérság bátoritotta föl azt a gyalázatos csirkefogót.
210 54|              Kegyed föl tudja lebbenteni azt az inkognitót, ugyan volna-e
211 55|                magamnak a kávéházban, de azt a jogot, hogy egymagamban
212 56|          levéliróm nem világosit föl, de azt tényként megállapitja, hogy
213 56|             társaság egyik tagja ugyanis azt mondta, hogy Önnél haszontalanabb,
214 56|  kellemetlenséget szerzek most Önnek, de azt hiszem, hogy kötelességem
215 56|                 fiatal ur még nem ismeri azt a kedves, barátságos, jólelkü
216 56|          csirkefogó, nagy társaság előtt azt állitotta Önről, hogy öreg
217 56|                 kázust belőle. Legfölebb azt cselekszik meg, hogy a védelmezőjüket
218 56|             szóba került. Egy ur ugyanis azt állitotta, hogy gyávább,
219 57|                 adhatok önnek s igy csak azt tanácsolhatom, őrizkedjék
220 57|          tehetetlen... És ilyenkor én is azt mondom, amit a professzor,
221 57|                         Ön, kedves uram, azt irja nekem, hogy alighanem
222 57|       bizonyossággal látja már közeledni azt a pillanatot, mikor vigasztalan
223 57|        küzdelmében kimerül...~ ~Az imént azt mondtam, hogy a szervi bajokkal
224 57|          roncsaiból él.~ ~Az elmeorvosok azt beszélik, hogy még a legsulyosabb
225 58|            fuldoklóra. A neuraszténiának azt a könnyü és divatos fajtáját,
226 58|                 nem igen alterálnak. Sőt azt mondom: az ugynevezett középosztálybeliek
227 59|             Európa nagyvárosaiban mindig azt tapasztaltam, hogy az előkelő
228 59|        viszonozza az udvarias üdvözlést, azt szó nélkül be kell csukni
229 60|           halandók, akik ilyen esetekben azt a bizonyos körökben közkeletü
230 61|                 jóizü mosolylyal olvasná azt a levelet, amelylyel ma
231 61|          megirtam, hogy magánhivatalnok, azt a kérdést intézi hozzám:
232 61|                földi hangulatot s én már azt hittem, hogy végképp kihalt
233 62|               felületes fiatalokat, akik azt hiszik, hogy ez az egész
234 62|              bölcs és kedves levelében - azt a páváskodó kis lánysereget,
235 62|                  a kollégáikon. Pedig én azt hiszem, hogy az egyszerü
236 62|              szerint öltöztessék, tegyék azt nyáron, a vakációban, de
237 62|                 igazság, de bátor vagyok azt kérdezni: miért éppen az
238 62|            rendjén, ahogyan van, ha csak azt nem akarjuk, hogy ez a sok
239 63|                 a feleség, aki mindeddig azt hitte az uráról, hogy egyedül
240 63|       édesanyámat szerettem... És látod, azt is előre tudom, hogy a jövőben
241 63|          Csakugyan szemet hunyjak? Ön is azt hiszi, hogy igy járok el
242 64|                  naiv teremtések ugyanis azt hiszik, hogy a nagybácsi
243 64|           helyeztem, hallgassuk csak meg azt a szegény és vérig sértett
244 64|               levelet olvasva, csakugyan azt látnám az egyetlen megoldásnak,
245 64|               talán mégis tulzott lenne, azt ajánlom, hogy próbáljunk
246 64|                dolgos leányt megsértene, azt a legelső idegen férfi megbotozná.
247 64|             háborgatni merészelnek.~ ~Én azt hiszem, hogy ennyi tökéletesen
248 64| expressz-levélben. Akkor majd előszedjük azt az öreg kardot s ugy közibük
249 65|                  franciául beszélgettek. Azt kellett tehát hinni róluk,
250 65|                nagyon kacérnak látszik s azt hiszem, nem haragudnék meg,
251 65|                 ért s utitársam, aki már azt hitte, hogy lemaradtam valahol,
252 65|              Hogy e szavakra mi történt, azt talán nem szükséges elmondanom.